Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

NÉPÚJSÁG 1987. január 10., szombat I A dunántúli csoport csa­patai : Dunaújvárosi Kohász, Pécsi MSC, Várpalotai Bá­nyász, Veszprémi Építők, Tatabányai Bányász. A női együttesek február 21-én kezdik meg a selejte­ző mérkőzéseket, ugyancsak két csoportban. csak a lila-fehér együttes serdülő leánycsapatai mérik össze tudásukat. Az ünnepé­lyes megnyitóra 9.40 órakor kerül sor, majd még ezen a napon további hét mérkő­zést játszanak. AT> A héten már beszámol­tunk arról, hogy harmad­szor írták ki a Kner Kupa pénzdíjas férfiversenyt, s 1987-ben első ízben a nők részére is. Mindkettő egyben a vidéki bajnoki cím sorsát hivatott eldönteni. Az NB I-es békéscsabai férficsapat vasárnap kezdi meg pontva­dászatát a tiszántúli cso­portban, ahová a viharsar­kiakon kívül az újonc NB I-es Ózdi Kohász, a Debre­ceni Dózsa és a Hódiköt SE nyert besorolást. A lila-fe­hérek a Debreceni Dózsa otthonába látogatnak, és va­sárnap 16 órai kezdettel mérkőznek meg a patinás debreceni csapattal. A já­tékvezető-páros : Komár, Ócsai. Gál Edit felvétele a tavalyi Kner Kupa-sorozaton készült: a 24—24-rc végződött Békéscsabai Előre Spartacus és az az­óta megszűnt Szeol-Délép összecsapáson a sötét 5-ös mez­ben Bene Zoltán célozza meg a kaput Hír a békéscsabai férficsa­pat háza tájáról: Greksza János a Hódiköt SE-ből ha­zaigazolt, várhatóan játéká­ra sor is kerül a hét végén. Ugyancsak a Hódiköt SE- ből, illetve sorkatonai szol­gálata miatt a H. Szondi SE-ből érkezett új játékos, a beállós Papp Tibor. Január 11-én, vasárnap kezdődik és a március 1-i eredményhirdetéssel ér véget a harmincadik alkalommal kiírt Népújság teremkézilab- da-torna, amelynek az idén a Békéscsabai 2. Sz. Általá­nos Iskola lesz a házigazdá­ja, rendezője pedig a me­gyei szakszövetség és szer­kesztőségünk. Az idei soro­zatban a hölgyek részére há­rom csoportban — NB-s, megyei felnőtt és serdülő le­ány — rendezik meg a tor­nát, míg a férfiaknál négy kategóriában — NB-s, me­gyei felnőtt, ifjúsági fiú, serdülő fiú. A női mezőny­ben 13 csapat küzd hétről hétre a pontokért, a férfiak­nál pedig 22. Valljuk meg, volt már arra példa, hogy több csapat nevezett, igaz, volt már ennél kevesebb résztvevő is. 1979-ben pél­dául, amikor Sarkadon ren­dezték a mérkőzéseket, 78 együttes mérte össze tudá­sát több korcsoportban. Emlékeztetőül: tavaly a békéscsabai és mezőberényi színhelyeken 39 gárda do­bálta a gólokat, a férfiaknál az NB-s csoportban az Oros­házi Honvéd Dózsa, a me­gye csoportban a Szarvasi FSSC, az ifjúságiaknál a Bcs. Volán, s a serdülőknél pedig a Mezőberényi SE volt a győztes. A hölgyek eseté­ben ugyanezen kategóriák mindegyikét a Békéscsabai Előre Spartacus csapatai nyerték. Tehát vasárnap reggel 8 órakor először az Előre Spartacus I.—Előre Sparta­cus II. serdülő fiúmérkőzés­re kerül sor, majd ugyan­Harmincadszor a Népújság — harmadszor a Kner Kupáért »Egységesítés” — Tatán a tornászoknak Kupatörténet A klsjubilcum, a 30 esz­tendős kupasorozat alkal­mából Igen figyelemreméltó kiadványt jelentetett meg a Békés Megyei Kézilabda­szakszövetség. Nyugodtan mondhatjuk: sportágtörténe­ti jelentőségű munka, amely egyaránt vonatkozik a szö­veges és a képes részre. Idé­zet a bevezetőből: „A fel- szabadulás utáni nagy sport- mozgalmak, a sport utáni, szinte kielégítetlen vágy kényszerítette ki a mostoha körülmények ellenére is jó légkörű, hangulatában is nagyszerű, hagyományterem­tő kupaküzdelmet.” Ennél aligha lehetne frappánsabban összefoglalni az 1953-ban kez­dődött sorozat (amikor még Viharsarok Kupának hívták) jelentőségét. A szerkesztők — Machalek István és Mala- tyinszki József — gazdag tör­ténelmi visszapillantást nyúj­tanak, melynek alapján nem­csak 3. kézilabdasport fejlő­dése érhető tetten. Tartal­mazza a kiadvány valameny- nyi torna legfontosabb szám­adatait, természetesen a győztesekkel. A képek ön­magukért beszélnek. Ha vá­lasztani kellene, akkor a leg­jellemzőbbnek azt a felvé­telt helyeznénk előtérbe, amelyen a fekete klottga- tyás, svájcisapkás, 11-es MAV-Játékos kapura lő a gyulai lovardában, a kezde­ti helyszínek egyikén. Elismerés érte a kiadvány létrejöttén munkálkodóknak! Severin boka­panaszok, a bé­késcsabai Zsi- linszki pedig vizsgái miatt hiányzott a női tornászváloga­tott tatai „«adóztatásakor”, de így is 17 jelölt kezdte meg a közvetlennek nevezhető vi­lágbajnoki felkészülést Lu­kács József vezető edző irá­nyításával az edzőtáborban. Ezzel kapcsolatban a szak­vezető két kérdést is kapott: Ch Miért közvetlen ez a vb-feikészülés, hiszen a legutóbbi világbajnokságot 1985. őszén rendezték, így volt már bőséges alkalom az előkészületekre? © Az áprilisi moszkvai EB-rangja a világbajnokság „mögött’ marad? — Hadd kezdjem a máso­dik kérdés — vagy állítás? — cáfolatával — válaszolta Lukács József. — A konti­nensverseny csak szabadon- választott gyakorlatok bemu­tatását követeli meg az in­dulóktól. Szó sincs arról, hogy a vb miatt az EB hát­térbe szorulna. Január 30-án megnevezem azt az öt tor­násznőt, aki nagy erővel összpontosít a moszkvai erő­próbára. Hogy miért közvet­len a vb-felkészülés? Némi­leg új utakon járunk 1987- ben. Egyesületi edzők, ver­senyzők óhaja volt, hogy nö­veljük az úgynevezett „tisz­ta felkészülési” időszak tar­talmát. Így például az első Röviden ® Egy helyszínre szóit két kiírás, melyet Orosházáról kap­tunk, s tanúsága szerint Nagy­szénáson ugyanabban az idő­pontban és napon kezdődött volna a tenisz Start Kupa és a nemzetközi viadalra csak április első napjaiban kerül sor, amikor a moszkvai éi rigai erőfelmérőkön lépnek a szerekhez legjobbjaink, így már a januári napok célja is október, azaz a rot­terdami vb. Meglehetősen bőnek tűnik a vb-keret. — Eredetileg 14 olyan tor­nászlány kapott ebben he­lyet, akikre Hollandiában feladat várhat. Mellettük négy tehetség állandóan ké­szenlétben áll arra, hogy bármelyik pillanatban be- ugorjon. Pénteken befejeződtek a tatai napok. Mi volt a mű­sor? — Nemcsak kerettagjaink, de a válogatottért tenni tudó egyesületi mesterek is ve­lünk voltak. Az volt a cél, hogy a kötelező gyakorlato­kat ismét közösen átismétel­jük. Nem arra gondolok, hogy valamiféle ellenőrzésre lett volna szükség, hanem az iskolafigurák előadásmódjá­nak egységes szemléletét kí­vántam elsajátíttatni. A most magunk mögött ha­gyott napok után már nem akarok „egyéni felfogású” kötelezőket. Aíapelv: azok, akik a rotterdami csapatba kívánnak kerülni, ne eltérő felfogásban gyakoroljanak a világbajnokságig hátralévő időszakban. Ez előfeltétele annak, hogy jó csapatunk le­gyen Hollandiában — fejez­te be Lukács József. Téli Kupa teremlabdarúgó-tor­na. Az orosházi sportosztályról jelezték, hogy a labdarúgók szombaton valóban Nagyszéná­son játszanak, de a teniszezők ezen a napon Csorváson mérik össze tudásukat, majd január 11-én, vasárnap ők is átköltöz­nek Nagyszénásra, ahol foly­tatják a versengést a Start Ku­pa első fordulójában. O Terpitkó András igazát világért se vitatnám. Az MLSZ-től se vonnám meg jogos sértettségét, akik azonban elkövették a hibát valóban, amikor Szepesi­vel az élen szabad kezet adtak mindenben Mezeynek ahe­lyett, hogy eszükbe jutott volna az egyszeri szülő kemény dorgálása: Csönd legyen Gyurika, vagy odaszögezzem a má­sik lábadat is!? SZÉGYEN A FUTÁS VAGY HASZNOS? (Melyben a szerző Bognár Györgytől is szeretné megtud­ni, hogy ha a védekezés védelmet jelentett volna, szorult helyzetükben miért nem vonultak védelembe? — Ha ön kimegy a pályára, szereti még a focit, kedves Bognár György? — Szeretem. De az az igazság, hogy számunkra a foci már valahol munka. Nem játék. Pénzre megy. Kenyérre. — Nyugaton is, de azért focizni is szeretnek. — Más a közönség. Értékelik a szép cseleket, átadásokat is. Nem a füttyögés, pfújozás mindig. Kint hálásak minden szép és jó mozdulatért, itt nálunk valamiképpen, nem tudni miért, csak a rosszat ragadják ki. — Ezt a terhet vitte Mexikóba ön is? — Nem mondom, hogy nem gondoltunk arra nemegyszer, hogy mi van akkor, ha nem nyerünk, de ezt Mezey Gyuri bácsi „tűzzel-vassal” űzte belőlünk. Ez ellen hadakozott, mert úgy nem lehet pályára lépni — mondta, szuggerálta —, hogy nem nyerünk. Meg hogy „mi van akkor...”! — De a gyorsan a hálónkba akadt szerencsétlen két gól után ez az előbbi kérdés mindenkin kiütközött: mi lesz most? — Mi lenne? Vissza a védelembe! — Utólag már én magam is nagyon „okosan” látom, hogy jó lett volna visszahúzódni. Beállni a saját tizenhatosunkra és védekezni. De mit kaptunk volna utólag ezért is! — Mert a vereségnek itt mindig megvannak a haszonélvezői. Nekik pedig semmi nem jó. Illetve: minden úgy jó, ahogyan nem történt meg. — Hogy a váratlan vereséghez nem szokott magyar játé­kosok lelkűk legmélyén feladták már a második gól után — meg kell értenem, de hogy Mezey György is feladta ugyan­akkor, azt nem érthetem meg, mert edzőnek ezt nem szabad megtennie. Csalódtak Mezey Györgyben? — Mezey Györgyöt ma is, mindezek után is, minden játé­kos tiszteli és szereti. Mind a húsz-huszonkét ember, ezt ál­líthatom. Sallaival találkoztam ma reggel, és róla beszélget­ve ez a véleményem csak megerősödött. Szeretjük őt még egy ilyen bukás után is, és ez, úgy érzem, őt minősíti. És ez egy óriási dolog. — Neves NSZK-beli szakemberek tekintették meg a csa­pat edzéseit Mexikóban, és a magyarokat az első háromba jósolták. Mi erről a játékos ítélete? — Mi mindannyian is úgy éreztük — és én most utólag is azt mondom, hogy ebben a csapatban benne volt az, hogy nagyon jól szerepeljen, hogy bejusson az első nyolc közé. — De ha az egész ország győzelmet vár fiaitól és ehelyett csúfos vereséget szenved, nem gondolja-e, hogy a válogatott kapitányának, Mezey Györgynek mondania kellett volna va­lamit? Nem érzi hibásnak Mezeyt? — Mondjuk, hogy hibásnak érzem, de hát mit tegyen? Hazudjon? Én tudom, hogy nem tud mondani semmit és ezt megmondta. Ha itt ez hiba, akkor hibázott. De ő nem akart hazudni. Nem akart mást mondani. Senkire nem akart rá­kenni semmit. Hát végül is mi játszottunk. Mi volftink ott a pályán. De én, ha hű akarok lenni a tényleges érzésemhez, nem tudom hibáztatni a játékosokat sem. Itt fél éven keresz­tül huszonkét ember nem ivott, nem csavargóit, nem nőzött, nem dohányzott, hanem csak a világbajnokságnak élt — és most mit tegyen, ha ez nem jött ki? Ha kudarccal végződött? Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak Higgye el, rosszul érzem magam. Akkor is szomorú lennék, ha nem zúdult volna a nyakunkba annyi arcpirító szitok, gyalázkodás, de így mindez megsokszorozódik. Megkeseredik bennünk, mert itt már nemcsak sportról van szó. A sport, a szakma itt nem számít. Példa erre Végh Antal, aki minde­nekelőtt jelzőkkel halmoz el. Szidalmaz: hogy kerülhetek a csapatba mint középcsatár? Hát nem vette észre, hogy ez a válogatott három esztendeig két ékkel játszott, hogy nem játszott középcsatárral? De ha Végh Antal nem ért a labda­rúgáshoz, akkor miért befolyásolja ellenem a közvéleményt? Miért jelenti ki minden alap nélkül, hogy huszonegy játékos azt mondta volna: nem vagyok odavaló. Ezt éppúgy koholta, mint azt, hogy ő két informátort megfizetett, hogy beszéljen. De a nevüket nem adhatja ki. Biztos vagyok abban, hogy a játékosok közül senkivel nem beszélt. Engem pedig azért tett ki céltáblának a köpködésben, mert mögöttem Mezey Gyuri bácsi állt, aki a könyve szerint bukott embernek számít, és az csak természetes, hogy engem lehet célba venni. Persze: MTK-s is vagyok. Végh Antalnak pedig éppen a fia miatt van sérelme az MTK-val szemben. A könyvét — bevallom — nem tudtam végigolvasni, hanem azt néztem meg, mit ír rólam. Kíváncsi voltam még, mit mond a többi játékosról, de Róthig, Garabáig jutottam és letettem. Egyik sorában fa- lábúaknak nevezi a játékosokat, másik sorában a felkészü­lést okolja mindenért és arra sem ügyel, hogy logika legyen benne, mert falábúakat — kérdezem én — minek fölkészí­teni? PORSZEMEK (Melyben a szerző ismét csak az egyik legkiválóbb szakér­tőtől szeretné megtudni, hogy mitől került por a szemekbe, és hogyan kerültek a szemek a porba?) Illovszky Rudolf mesteredző nehéz helyzetben van most velem szemben. Kollégájáról, annak munkájáról faggatom. — Tudom: szívesebben beszélne Végh Antalról, de most Me­zey Györgyről, végül is a mexikói szereplésről van szó. Szak­máról. Arról, amiről a vádaskodások közepette a legkeve­sebbet beszélünk. — Vállalja-e, kedves Illovszky Rudolf, hogy itt csakis a váratlan kisiklás szakmai okairól legyen szó? Perben-harag- ban nem áll Mezey Györggyel? — Nem, de sok mindent tudok az elveiről, elképzeléseiről és mindarról, amit igenis bele tudott szuggerálni a csapatba. — Mert mindjárt elöljáróban ki kell jelentenem, hogy fiai igen tudatosan játszották a letámadásos játék Mezey-féle Változatát, azt a bizonyos „háromszögszerű” védekezési mód­szert. Minden kritika és analízis előtt le kell tennem a ga­rast amellett, hogy Mezey György jó szakember, még akkor is, ha nem jött be mindig minden elképzelése. Mind a me­xikói kudarcig azonban több volt a jó eredménye, mint a rossz eredménye. — De miből volt többje: átlagjátékosokból vagy klasszi­sokból? — Sajnálatos tény, hogy klasszis játékosokkal nem rendel­kezett, pedig azok nélkül világbajnoki mérkőzéseken tartósan jó eredmény nehezen képzelhető el. A magyar labdarúgásban jelenleg ilyen képességű játékosokat nemigen lehet találni, ami egyben azt is eredményezi, hogy a szereplés rendkívül szélsőséges. Egyszer nagyszerű a játék, máskor ugyanazok igen gyenge teljesítményt nyújtanak. Jó szakmai munkával, megfelelő menedzseléssel azonban klasszisok nélkül is lehet eredményesen szerepelni. Ezt bizonyította a selejtezők során Mezey György és a vele dolgozó szakemberek tevékenysége. A válogatott csapatjátékának volt „fazonja”, a játékosok tudták, mit kell tenniük a pályán (hálóvédekezés, letámadá­sos játék stb.). A selejtező sikerét senki nem veheti el Me­zey tői. A világbajnokságon pedig biztos, hogy történt valami. — Ha kiáll a kés a halott hátából, viszonylag könnyű dol­gunk van. Dehát itt nincsenek nyomok a hat—nullán, a szovjet colt teljes tárának „golyónyomán” kívül. Mi történ­hetett velük, hogy vissza se lőttek? — Mindenekelőtt az történt velük, hogy soha válogatot­tat még nem menedzseltek olyan határozott egyértelműség­gel Magyarországon, soha nem adak meg mindent olyannyi­ra, mint Mezey csapatának. Dicséret érte — és nem elma­rasztalás — az MLSZ-nek és az OTSH-nak, azok vezetői­nek. Igen. — Dehát hogyan? Hol kerülhetett homok ebbe a precízen s magas műszaki színvonalon működő óraszerkezetbe? — Meg fog lepődni: erről van szó. Homok került bele. — Nem sóder? (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja, Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents