Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

1987. január 10., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON Szabad időben mozogni, sportolni! Sokan nem tudnak mit kezdeni szabad idejükkel, unatkoznak, alszanak. A passzív pihenés önmagában nem frissíti fel, nem hangol­ja át szervezetünket. Aktív kikapcsolódásra, a szervezet minden kis alkatrészét meg­mozgató testedzésre is szük­ségünk van. Bizonyára több olvasóban felvetődik: én már öreg va­gyok, milyen testmozgást vé­gezzek? Nem árt meg? Az a legmegnyugtatóbb, ha konzultálnak orvosukkal, ö pontosan megmondja, mit le­het és mit nem. Ki-ki ked­ve és lehetősége szerint vá­lasszon az alábbi mozgásfor­mákból. KIRÁNDULÁS Gyönyörű helyek vannak hazánkban, és aránylag könnyen megközelíthetők. A hétvégéket szánjuk a kirán­dulásra. Ha kocsival indu­lunk útnak, akkor is hagyjuk a parkolóhelyen, és gyalogol­junk néhány kilométert. Meglátjuk, hogy egyre töb­bet bírunk megtenni. Néhány hasznos tanács: — Lehetőleg korán indul­junk, mert a reggeli friss levegő mindenkit felüdít. — A leghosszabb távolság ne legyen több, mint nyolc­tíz kilométer. — A pihenőcélpont ne le­gyen messzebb a közlekedési végállomástól, mint két vagy három órányi gyaloglás. Ennyit komolyabb kifáradás nélkül is mindenki meg tud tenni. Az erdei turistautakon óránként három, négy kilo­méteres átlagsebességgel szá­molhatunk. — Minden órában tart­sunk öt-tíz perces pihenőt. Ne várjuk meg, amíg az idő­sebbek és gyengébbek meg­megállnak. — Csak nem romlandó ételeket csomagoljunk be. Ne feledkezzünk meg a hű­sítő italról sem: tej, üdítő, tea, ásványvíz a legmegfele­lőbb e célra. ÜSZÄS Az orvosok véleménye szerint ez az egyik legegész­ségesebb testedzési forma. Nemcsak a víz, hanem nyá­ron a napfény és a levegő is felfrissíti az embert. Legyen húszéves vagy hetven — mindenkinek ajánlható e testmozgás. Mindenki annyit úszik, amennyit akar, és olyan tempóban, ahogy az jólesik neki. A test majd­nem összes izomcsoportját megmozgatja, alakunk szép lesz tőle. Szellemileg is szin­te újjászületünk. KOCOGÁS Sokan nem tudják, hogy mi is van e szó mögött. Las­sú futást értünk alatta. Még­pedig úgy, hogy hajoljunk előre, lábaink ne legyenek előrébb felső testünknél. Testsúlyunkat a lábfejre, a talpra helyezzük. Olyan futócipőt vegyünk, amelyben egy kis sarokgumi található. Ne fussunk többet, mint 50-60 métert, utána sé­táljunk kb. 60 másodpercig. Közben végezzünk néhány légzőgyakorlatot. Nagyon fontos a nyolc-tíz perces be­melegítés; főleg lábnyújtó és erősítő gyakorlatokból álljon. SÉTA Nem a napközbeni rohan­gálást értjük alatta, hanem a reggeli vagy az esti félórás kényelmes sétákat. Minden évszakban sétáljunk a sza­bad levegőn, és lehetőleg ne füstös, zajos helyen. „Ki­szellőzik” a fejünk, a tü­dőnk, így testileg és szelle­mileg is megújulunk. KORCSOLYÁZÁS, SZÁNKÓZÁS Nemcsak a gyerekek szó­rakozása lehet. Barátainkkal, rokonainkkal együtt vidá­man, könnyedén kapcsolód­hatunk ki. OTTHONI TORNA Nem kell hozzá semmi, csak nyitott ablak, hogy be­jöjjön a lakásba a friss le­vegő. Meg néhány légző- és tornagyakorlat. Reggel tíz perc, este tíz perc, ennyi ide­je mindenkinek van. Dr. Katona Edit Fotó: Gál Edit II lakás páratartalma Az ún. komfortérzés (ez alatt a jó közérzetet értjük, amelyet semmiféle belső vagy külső tényező nem za­var) egyik fontos tényezője a környezetünk hőmérséklete és páratartalma. Nyáron nem sokat tehetünk ennek érde­kében, hiszen hazánkban a légkondicionálás nem terjedt el. Télen viszont életünk ja­varészét fűtött lakásban, munkahelyen töltjük. Ko­rántsem mindegy, hogy an­nak milyen a hőmérséklete, és milyen az általunk beszí­vott levegő vízgőztartalma. Télen túl alacsonyra esik szobánk levegőjének a pára- tartalma — elsősorban a fűtés következtében. A szá­raz levegőben fokozottan kö­högünk. A légutakat tisztí­tani hivatott kis csillószőrök az alacsony páratartalom kö­vetkeztében nem működnek megfelelően. A nedvességtartalom hiá­nyán viszonylag könnyen se­gíthetünk: nem kell egyebet tennünk, csak kellő mennyi­ségű folyadékot kell elpáro­logtatnunk. A kérdés azonban az. hogy mennyi legyen ez a folya­dék? Más szóval, mennyi a levegő ideális páratartalma? A kialakult tapasztalatok szerint a 40 és 60 százalék közötti értéken érezzük ma­gunkat kellemesen. Ez a szá­zalékos érték a levegő ún. relatív nedvességtartalmát jelzi. A levegő ugyanis — az aktuális hőmérséklettől füg­gően — változó mennyiségű, azaz több, vagy kevesebb pá­rát képes magában tartani. Minél melegebb a levegő hő­mérséklete, annál többet. Az előzőekből következik, hogy ha a levegő felmeleg­szik, akkor a relatív nedves­ségtartalma csökken, ha vi­szont lehűl, akkor növekszik. Ez a növekedés gyors lehű­léskor eléri a 100 százalékot. Ezen érték fölé nem is emelr- kedhet, hiszen a fölösleg azonnal kicsapódik. Az alacsony nedvességtar­talmú — és emiatt túlságo­san száraz — levegő modern lakáskultúránk következmé­nye. Régen amikor még rit­kaság volt a központi fűtés, a kályhák kéménye „kihúz­ta” a levegőt, az tehát ter­mészetes úton (a falak pó­rusain, az ablakok hasadé- kain, stb.) pótlódott. Kívülről tehát mindig volt utánpót­lása a friss levegőnek, amely nedvességet is tartalmazott. Ez a kényszerű légcsere nem jön létre, ha radiátorok fű­tik a lakást. Ez az oka an­nak, hogy az ilyen helyisé­gek levegője szárazabb. Ezen úgy segíthetünk, ha alkalmas párologtató edénye­ket helyezünk el a radiáto­rokon. Ha a páratartalom gyors emelésére van szűk­_U1 JJJiljJUjJll I ■v ----------------------------------í —í.-----------------—■ s ég (például köhög a gye­rek), akkor vizes törülközők kiteregetésével ez gyorsan el­érhető. 200 forint körüli összegért beszerezhető egy ún. higro- méter; ez a falra akasztható kis műszer a levegő relatív nedvességtartalmát jelzi. Ára hamar visszatérül: a maga­sabb relatív páratartalom ugyanis fokozza a hőérzetet. Mintegy 2 C-fok különbséget tesz ez ki: ennyivel alacso­nyabb hőmérsékletre inthet­jük lakásunkat azonos me­legérzet elérése mellett ak­kor, ha legalább 50-60 szá­zalékos a páratartalom. Kozmetikai szempontból sem mindegy, hogy milyen páratartalmú levegőben él­jük le életünket ősztől ta­vaszig. A száraz, párahiá­nyos levegő ugyanis a szá­raz bőrű embernek ilyen szempontból is káros. Mivel pedig az évek múlásával az emberek túlnyomó többségé­nek a bőre egyre inkább víz­hiányban szenved, a kellően páradús levegő a korai rán- cosodást, a bőr rugalmatlan­ná válását is gátolja. Ne fe­ledjük azonban, hogy a leg­célszerűbben párásított lakás levegője sem ér fel a sza­badban végzett sétával. Ezt télen se hanyagoljuk el. K. K. 16 tudni... — A zöldséget gyorsan, folyó víz alatt mossuk meg, soha ne áztassuk, mert kioldódnak betö­ltik az értékes vitaminok és ás­ványi sók. — A héjában főtt zöldségfélé­ket is mossuk meg erős szálú kefével dörzsölve főzés előtt, mert a rátapadt földmaradvá­nyokban egész baktériumtelepek tanyázhatnak. — A leveles zöldségféléket (sa­láta, sóska, spenót, kelkáposzta stb.) célszerű felhasználás előtt néhány percre erősen sós, hi­deg vízbe tenni, hogy a redők- ben esetleg megbúvó apró bo­garak, lárvák, csigák távozza­nak, majd öblíteni bő, hideg víz­zel. — A zöldséget nagyon véko­nyan hámozzuk meg, vagy ha zsenge még, erősen dörzsöljük le. A zöldségek „vitaminraktá- ra” általában közvetlenül a héj alatt van. — A fözölét soha ne öntsük ki, nagyszerű levesalap. — Üde, zöld marad a zöldség, ha a főzés kezdetekor egy kés­hegynyi szódabikarbónát adunk hozzá. — Ha a recept nem szól más­képpen, a petrezselymet mindig csak a főzés végén, vagy tála­láskor adjuk az ételhez, mert a hő megsemmisíti a benne levő C-vitamint. — Levesesebb lesz a citrom, ha felhasználás előtt néhány perc­re langyos vízbe áztatjuk. — A hő hatására több-keve­sebb idő alatt elbomló vitami­nok megóvása érdekében cél­szerű kuktafazekat használni, amely jelentősen lecsökkenti a főzési időt. Tárolólapok a lakásban BARKÁCSOLÁS A tárolólapokhoz való lyu­kasztott farostlemezt bar- kácsboltban szerezhetünk be. A szép fehér, mutatós perfo­rált lapra nemcsak apró, praktikus, mindig kéznél le­vő eszközöket, tárgyakat akaszthatunk, hanem külön­böző formájú horgok segít­ségével olyan nehezebb szer­számokat is tárolhatunk raj­tuk, amelyek mindegyikéhez — alakzatuknak vagy nye­lüknek megfelelően — más­más formájú horgot helye­zünk a lyukakba. A szerszámok azonban ne­hezebbek, éppen ezért a le­mezt erősen kell a falhoz erősíteni, s hogy a horgokat nehézség nélkül a lemezlap nyílásaiba helyezhessük, a lemez és a fal között körül­belül 1 cm távolságnak kell maradnia. Legcélszerűbb te­hát a lemezt lécekből össze­állított keretre szögelni, a keret felső részéhez pedig stabilan felcsavarozni az akasztókat. A már így elké­szített tablót erősen rögzí­tett' kampókra függesztjük a falra; ez különösen akkor fontos szempont, ha nehe­zebb eszközöket kívánunk rajta tárolni. Fürdőszobába is tehetünk — a B ábra szerint — hor­gokon (1) fekvő polcos (2) táblát, amelyen ugyancsak horgokon (3) helyezhetők el a fogmosópoharak (4) és más szükséges kellékek. Ke­rülhet a mosdó fölé, mellé. Esetleg kisebb tükröt is rá­akaszthatunk hasonló megol­dással. Mint a C ábra illusztrálja, előszobába, konyhába, hall­ba is elhelyezhető ilyen ki­sebb tábla, ezekre igen sok apró holmit akaszthatunk (kulcsok, ruhakefék, sörnyi­tó, gázgyújtó stb.). A D ábra azt mutatja be, hogyan szereljünk a falécre (5) tartószög (6) segítségével perforált lemezt (7). (B. K.) Gyertyacsere nélkül? Az úgynevezett Longlife (hosszú életű) gyújtógyertya manapság már nem ritka­ság; készülnek olyanok is, amelyek 50 ezer km-t js ki­bírnak, sőt vannak már olya­nok is, amelyeket 100 ezer kilométerig nem kell eldob­ni! A Longlife-gyertya elekt­ródja nem fogy el, azaz nem ég el olyan gyorsan, mint a hagyományos gyertyáé; két­szer lassabban fogyatkozik. A jó gyertyák (persze csak jó motorban!) minden további nélkül 15 ezer km-en át használhatók, a hosszú élet- tartamúak pedig 30 ezerig. Első hallásra egyszerűnek tűnik az újítás lényege: a gyertyának nem egy, hanem három testelektródja van. Fogyása (elégése) egyenlete­sebb, és minden elektród élettartama így kétharmad­dal meghosszabbodik. A WV és az Audi ’86-os típusai mind ilyen gyertyák­kal kerülnek eladásra. A ko­csikba igen erős tranziszto­ros gyújtókészüléket építe­nek be, a gyertyák mégis kibírnak 30 ezer km-t. A gyertyák okozta gyújtás­hibák is lecsökkenhetnek, hiszen a szikra há­rom helyen ugorhat (és ugrik is) át. Az ilyen gyer­tya akkor is ad szikrát, amikor a hagyományos már meg sem nyikkanna az el­használtságtól. Azért ne higgyük, hogy az ilyen gyertya teljesen hiba­mentes, baj nem érheti. Ez is csak gyertya, méghozzá hosszúmenetes, tehát mélyen benyúlik az égéstérbe, több a lerakódás rajta. Különösen a nagy teljesítményű moto­roknál fordul elő ez a jelen­ség, mert az ilyen motorok erejét ritkán vesszük teljes egészében igénybe. Rövid vá­rosi utakon második-harma­dik fokozatban üzemelnek az ilyen motorok, s a gyertya nem érheti el az öntisztulási hőfokot, ami 400 Celsius-fok- nál kezdődik. A legtöbb baj a sok ola­Balra fent: az egyelektródos, alatta a háromelektródos gyújtó- * gyertya. Jobbra: a Bosna Super termoelastic márkájú gyertya szerkezete. i. szikraköz; 2. test­elektród ; 3. központi rézelektród; 4. tágulási köz; S. szigetelő­csúcs; 6. gyertyatest; 7. kerá­miaszigetelés. jat fogyasztó motorokkal van, a gyertyákra igen sok porózus olajkoksz lerakódik, különösen a HD jelzésű mo­torolajok használatakor. Hiá­ba nyúlik be a gyertya az akár 2500 fokos égéstérbe, a rövid használat és üzemelte­tés miatt nem éri el az ön­tisztulást hőmérsékletet. Az ólommentes benzint fogyasz­tó motorokban a (bármi­lyen) gyertyák élettartama kétszer olyan hosszú, mint a hagyományos üzemanyagot fogyasztó motorokban. A gyertyagyártás technoló­giája naponta fejlődik. Ja­pánban és az Egyesült Álla­mokban már régóta, Nyugat- Európában pedig 1985. de­cembere óta olyan gyertyá­kat is árusítanak, amelyek­kel 100 ezer kilométer is megtehető! Minden katalizá­toros Toyotába felelnek csak meg ... Központi elektród­juk platinából készül. A nyu­gatnémet Bosch is gyárt pla- tinás gyertyákat, de ezek kétszer annyiba kerülnek, mint a japán, noha ez utób­binak is 18 DM darabja. A platinás, 3 elektródos gyer­tyákat százezer kilométerig nem kell cserélni. (m.) (Az újvidéki Szivárvány cikke nyomán) II díszhalbetegségek tünetei O és gyógykezelése A betegségek — a díszhal­betegségek — felismerése és megállapítása, diagnosztizá­lása, mindenekelőtt a tüne­tek alapján történik. Ezért a tünettan az egyes betegsé­gekre jellemző tünetek, el­változások ismerete fontos része az általános orvostu­dománynak és végső soron mindenfajta orvoslásnak is. Természetesen vonatkozik ez az akvarisztika művelői­re, az akvaristákra is, amennyiben halállományuk egészségben tartását, illetve halaiknak esetleges megbete­gedését gyorsan és sikeresen gyógyítani kívánják. Az alábbiakban rövid át­tekintés formájában gya­korlati útmutatást kívánok adni a díszhalak betegségei­nek jól észrevehető, látható tüneteiről és ezek legalkal­masabb gyógyítási módjai­ról, a gyógykezelésről. Az állatok — így a dísz­halak is — betegségeinek megállapítása nem könnyű feladat, mivel ezek — az emberrel ellentétben — nem tudnak semmiféle felvilágo­sítást nyújtani megbetegedé­sük előzményeiről, hogylé- tükről, érzéseikről, szenve­déseikről. Ezért jelent az emberorvos részére óriási előnyt a betegről nyerhető korelőzmény (anamnézis). A díszhalbetegségeket gya­korlatilag okozhatják: 1. környezeti ártalmak, 2. mérgezések, 3. fertőzések és 4. szervezeti és szerveződé­si hibák. Amíg az 1. környezeti ár­talmak általában az akvári­um vizének a halakra néz­ve káros, ártalmas irányú megváltozásából, a halfajnak nem megfelelő hőmérsékle­ten tartásából, a víz felke- ményedéséből, lesavanyodá- sából származnak, következ­hetnek be és a halállomány általános depressziójában, „kedvetlenség”-ében, ét­vágytalanságban, lesoványo- dásban, elszíntelenedésben nyilvánulnak meg és az el­húzódó ún. stresszállapotot idézik elő, addig a 2. mér­gezések — akár külső, akár az akváriumban keletkezett belső (ammónia, kénhidrogén stb.) mérgezésről is legyen szó — már jóval hevesebb, feltűnőbb tünetekkel —, sú­lyos légszomj, a víz színén történő szapora lélegzetvé­tel, az ún. „pipálás”, továb­bá esetleg görcsös vergődés­sel, szédülő, támolygó, for­gó, cakkoló mozgásokban — nyilvánulnak meg, s az előb­binél sokkal gyorsabb lefo­lyásúnk, nem egyenkénti, mint az előző, hanem úgy­szólván az egész állomány rövid idő alatti elhullásához vezetnek. Noha mindkét esetben az akvárium vizének, ennek a zárt, mesterséges ökológiai rendszernek a gondozása, az akváriumhigiénia gondos be­tartása a legfontosabb teen­dő, a mérgezések esetében — már annak gyanúja esetén is! — a mielőbbi vízcsere, illetve az állomány átmenté­se a nekik megfelelő összeté­telű, keménységű, kémhatá­sú és hőmérsékletű vízbe, gyakran komoly segítséget és orvoslást jelenthet. (Folytatjuk) Dr. Szabados Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents