Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 7. szám

1987. január 9., péntek Veszélyes tervmódosítások Egy ismert vicc: — Miért néz olyan ha­ragosan az anyósod? — Nem haragos, csak ő tartja a mestergeren­dát. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium fel­mérése szerint a saját kivi­telezésben készült lakóházak harmada komoly mulasztá­sokról tanúskodik. Az elhi­bázott épületek jelentős szá­zaléka méltó az ÉLETVESZÉLYES!!) jelzőre. Békésben — úgy tű­nik — valamivel jobb a helyzet, ám a megyei tanács építési és vízügyi osztályá­nak múlt évi felmérése sok szakszerűtlenséget talált. Mint Prágai Mihály csoport- vezető elmondta, ötvenhét épület közül 11 kivitelezésé­nél állapítottak meg hibát. Leggyakrabban a vasbeton elemek használatának szabá­lyait sértik meg, de gond van a kémények falazásával és a hőszigeteléssel is. A vasbeton elemek beépí­tése látszólag nagyon egysze­rű. A hozzá nem értők azon­ban úgy gondolják, ez a ke­mény, erős, súlyos elem min­dent kibír. Előfordult, hogy az ablak feletti áthidaló ge­rendát oldalára fektették. Máskor a födémelemeket kon­zolosan (az erkély miatt) „túl­lógatták” a falon. Ilyenkor az elem olyan igénybevétel­nek van kitéve, amire az nincs méretezve. (Ugyanis egészen másképp szaladnak benne az acélbetétek, mint amit a megváltozott beépítés megkíván.) A „legszelleme­sebb” megoldás, mikor vala­kinek rövidebb gerendára volt szüksége, ezért levágott egy darabot a feszített vas­beton gerendából. Ezáltal el­vesztette teherbírásának több mint 50 százalékát. Honnan erednek ezek a hibák? Ha van kőműves mester, akkor elsősorban az ő trehányságárvák számlájá­ra írhatók. Ha nincs, akkor vagy spórolni akar a tulaj­donos, vagy valami építő­anyaghiány kényszeríti a tervtől való eltérésre, a sze­rencsétlen rögtönzésre. Ahol nincs kőműves, ott kell le­gyen felelős műszaki vezető. (Egyébként az ő személye ott sem felesleges, ahol van kőműves, mert szakértelme több szempontból biztonságot ad.) Sajnos, gyakorta a MŰSZAKI VEZETŐ NÉVLEGESEN van jelen. így történhet az­tán, hogy a vasbeton elem helyett korhadt fagerenda, faléc, vasúti sín kerül sta­tikailag fontos helyre, a te­herhordó pillért és a ké­ményt üreges téglából falaz­zák. Sokan azt hiszik, a hő- szigetelési szabvány csak divat. Ettől még megtartá­suk nemcsak kötelező, de il­domos is. Ha a tulajdonos megsérti, akkor később fűt- heti az utcát, a falak pené­szedését is e szabvány fi­gyelembe nem vétele okozza. A szabálytalanságokra leg­gyakrabban későn derül fény. A folyamatos ellenőr­zéshez a helyi tanácsok sze­mélyi feltétele nem kielégí­tő, az illetékes műszaki szak­emberek ideje kevés, s bi­zony néhányuknak a szak­értelme is enyhén szólva kí­vánnivalót hogy maga után. Ezek után mindenképpen biztató, hogy SZIGORÍTJÁK AZ ELLENŐRZÉST a közeljövőben. A megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetőhelyette­se, Mochnács Pál elmondta, április elsejétől az osztály egy újabb csoportja a me­gyében folyó magánépítkezé­seket rendszeresen megvizs­gálja. Különösen az alapo­zás, a szigetelés, a teherhor­dó falak, a födémek, a tető- szerkezetek és a kémények szakszerűségét ellenőrzik. A csoport tevékenységével a magasabb szakmai színvo­nal feltétlenül adott lesz. Van aztán egy másik ténye­ző is, ami a helyi hatóság munkáját kellemetlenül be­folyásolja. A tanácsi szak­ember egy kisebb települé­sen ismerőst, rokont, de még haragost se figyelmeztet, vagy (ne adj isten!) büntet meg egykönnyen, mert ez rendkívül kényelmetlen. A megyei tanács leendő cso­portjának ezzel a szempont­tal sem kell „megbarátkoz­nia”, ők semleges idegenként vizsgálhatják az épületeket. Az ellenőrzés természete­sen díjtalan lesz, ám ha va­laki az engedélyezett terv­től az épületet veszélyeztető­en eltér, akkor a költsége­ket áthárítják rá. Ez általá­ban 5 ezer forint. Nem öröm, de még mindig jobb ezt kifizetni és idejében ki­javítani az épületet, mint később búslakodni a romo­kon. .. Ungar Tamás Elfogyott a vasbeton áthidaló? Szerencsére a ház körül mindig akad néhány léc, majd beépítjük azt! Aztán hadd jöjjön a máso­dik, meg a harmadik szint! Ezt az áthidalót aligha tartotta volna meg sokáig az üreges tégla. A tulajdonos meg — jó esetben — szidta volna az asztalost, hogy szorul az ajtó Mi az ára? Mi kell ahhoz, hogy az új géppel, s a hozzátartozó technológiával megkétszerez­zük a termést? — tette fel a riporter a kérdést a mezőn álló és álmélkodó szak­embereknek. — Valóban, mi is kell még ehhez, hiszen a csodálatos gép már adva van, a technológia éppen most bizonyítja be, hogy megérte-e megvásárolni? De mintha mégsem bíznának egyértelműen a sikerben. Míg végül valaki nem mondja ki, amit mindenki gondol: — Még az is kell hozzá, hogy ha elmegy ennek a cso­dálatos masinának meg a technológiának az amerikai szakértője, akkor a magyar szakembereknek is úgy szót fogadjanak az emberek, mint az öregúmak. Az öregúrnak természetesen könnyű dolga volt, messziről, Amerikából jött em­ber, azért hívták ide, hogy a gyakorlatban is bemutathassa, mit tud a paradicsom­felszedő kombájn, s az a technológia, ame­lyik kétszeresére emeli a termést. Az öreg­úrnak elemi érdekei kívánják úgy, hogy minden rendjén legyen. Hiszen, ha nem képes bebizonyítani, hogy a vásárolni kí­vánt berendezés jobbat produkál, s tudja mindazt, amiért a sok dollárt kiadja ez a dollárszűkében levő ország, füstbe megy az üzlet, s úgy kirúgják az otthoni cégé­től, ahogyan az számos irodalmi alkotás­ban, például Az ügynök halálában is írva van. — Ezért nyilván a körmére nézett az embereknek, s azok sem trehánykodhat- ták el a dolgukat. Igenám, de az öregúr elmegy, mi meg itt maradunk. S itt marad a nagy kérdő­jel is az emberekben: csakugyan, miért nem hallgatunk a jó hazai szakemberekre ugyanúgy, ahogyan az amerikaira. Végté­re nálunk is vannak kiváló szakértők! Igaz, nemcsak a munkahelyünkön nem hallgatunk arra, aki okosabb nálunk. Nem hallgatunk arra, aki azt mondja: a mély vízbe bele is lehet fulladni, a gombától gombamérgezést lehet kapni, hogy az al­kohol megmérgezi a szervezetet, hogy a túltáplálkozás veszélyesebb folyamatokat indít el, mint az éhezés, hogy csak azt le­het elosztani, amit megtermelünk, hogy az agresszivitás a közutakon életkockáztatás, hogy a dohányzás növeli az infarktusve­szélyt, a rákképződés esélyét. És még mennyi igazság van, aminek az emlege- tőjét jobb esetben akadékoskodónak, vagy oktalan gáncsoskodóknak tartjuk. A munkahelyeknél maradva: nemcsak a csoportvezetőre, művezetőre, s a mérnök­re nem hallgatunk, hallgatnak az embe­rek, hanem a technológiára, a biztonsági, tűzvédelmi előírásokra, a műveleti utasí­tásokra, előírásokra. Amelyeket nem egy ember, hanem sazekmberek sokasága ter­vezett, alakított ki. Amelyek legtöbbször az akkor elérhető legjobb technikát, a tu­domány akkori állását tükrözik. Statisztikát, forintban vagy másban ki­mutatható adatsort persze, nehéz készíte­ni arról, hogy mibe kerül társadalmunk számára ez a terjedő szófogadatlanság. De a maga élettapasztalata mindenkit eliga­zíthat. Egyelőre nem csökken az üzemi balesetek száma, több időt töltünk táp­pénzen, mint korábban. Kisebb a termés, nagyobb az önköltség a kívánatosnál, meg­bukhat —, sőt nem egy helyen megbukik — a dfága pénzen vásárolt technika. Em­berek' sokasága válik rokkanttá, vagy hal meg az országútjainkon, különösen a nyá­ri hétvégeken, mert valakik megsértik, fel­rúgják az elemi közlekedési szabályokat. A legkönnyebb akadékoskodónak nevez­ni, aki ésszerűséget, rendet és fegyelmet követel meg a munkahelyen és az élet más színterén. De aki ezt teszi —, s netán a „jópofáskodáá*’ álarcába rejtőzve teszi ezt —, egyszer már eltöprenghetne azon: mi ennek az ára? Gőz József A testre szabott FORCON, (avagy) szabásminta a FORCON-ban A Békéscsabai Forgácsoló­szerszám-ipari Vállalatnál január elsejétől önálló vál­lalati szervezésben dolgoz­nak. Korábban a tröszt ha­tározta meg, hogy mit ter­meljenek, most pedig önma­guk. Ha élni akarnak, és megvalósítani mindazt a fel­adatot, melyet az önálló vállalati munka tőlük vár, akkor nagyon konzekvensen, a munkások érdekének szem előtt tartásával kell termel­niük. Amíg a gyáriak helyett Budapesten, a trösztnél gon­dolkoztak, nem is volt kü­lönösebb gondja a vezetés­nek. Budapest mindent meg­mondott, mindenhez anyagot biztosított, itt, Békéscsabán csak a központi akarat vég­rehajtásáról kellett gondos­kodni. Január elsejétől tehát meg­változott a helyzet. Buda­pesten semmit sem intéz­nek. A gyáregység önállósá­got kapott, így nagyon fon­tos termelési és értékesítési ügyekben maga dönt. Az át­állás nem is olyan egyszerű. Békéscsabáról belátni az or­szágos piac szükségletét és igényét nem könnyű. A gyá­riak, akarom mondani, a vál­lalat vezetői azonban tudnak valamit. Ez a valami az or­szág ipari üzemeinek forgás csolószerszám-szükséglete, és egy kis exportlehetőség, ami­nek alakulását több éven át megfigyelhették. Ebből állí­tották össze idei tervüket, amely nem is akármilyen követelményeket tartalmaz. A vállalat vezetése magáé­vá tette a megye politikai, társadalmi vezetésének kez­deményezését, melynek értel­mében az ipari termelést nem az országos átlagnak megfelelően, hanem ennél lé­nyegesen nagyobb ütemben fejlesztik, hogy a megye hát­rányos helyzetének megszün­tetésére kellő anyagi alapok képződjenek. A FORCON ezek szerint 5,5 százalékos termelésbővülésre készül 1987-ben. Ügy tapasztaltam ottjár- tamkor, hogy a vállalat ve­zetése minden tekintetben meg akar felelni ennek a kö­vetelménynek. A műszaki ér­telmiség pontos, szinte nap­ra, műszakra, sőt gépre szó­ló tervet készített 1987-re. Kimutatta, hogy melyik gé­pen, mennyi új terméket kell előállítani. Tudja-e a gép ezt az igen magas teljesít­ményt nyújtani? Bírja-e a vállalat energiával és anyag­gal ezt a tempót? Van-e piaca az így előállított ter­méknek? S mit szólnak a dolgozók a feszített tervhez, melynek teljesítése jól szer­vezett munkájuktól, lelemé­nyüktől, s egyáltalán átla­gon felüli teljesítményüktől is függ. A munkások és a műsza­kiak válaszát a vállalat ja­nuár 2—5. közötti teljesít­ménye mutatja. Erre az idő­re a terv 4,4 millió forint értékű áru termelését prog­ramozta. A műszakiak és a munkások válasza 7,2 millió forint értékű új áru előállí­tása volt. Január első nap­jaiban, tehát mindenki te­hetsége és tudása maximu­mát adta, mintegy bizonyít­va az önállóan gazdálkodó vállalat többre képesebb, mint a gyáregységi szerve­zetben. Ebben a teljesítményben érződik egyfajta felelősség is a vállalatért, önmagukért. Ha ehhez hozzászámítjuk a produktum minőségét, akkor egyértelműen fogalmazhat­juk: a munkásbecsület oko­san találkozott a műszakiak helytállási törekvésével. A gyár vállalattá újult, s fel­készült a magasabb követel­mények napi teljesítésére is. Az elmúlt néhány napban tehát mindenki vizsgázott a FORCON-ban. Ez a vizsga azt is jelenti, hogy a műsza­kiak és a munkások egy nyel­ven beszélnek a legbonyolul­tabb termelési feladatok megoldásában. Valamit ma­gukénak éreznek, s ez a va­lami nem más, mint a vál­lalat, a megélhetést, a mun­kát adó és biztosító üzem, amely soha sem állt hozzá­juk olyan közei mint most, testre szabottan 1987. január 1-től. D. K. Bombaüzlet répaszeletböl A cukor nyomott világpia­ci ára a jugoszláv cukorgyá­rakat is sújtja. így aztán ki­fizetődőbb a hazai piac igé­nyeit lesni, mint külföldre kacsintgatni. Ám ha a cu­kor marad is belföldön, azért a melléktermékek egy részét — nem is akármilyen pén­zért — a határon túl értéke­sítik. Különösen a répasze­let iránt nagy a kereslet. A vajdasági Titoverbász cukor­gyára például a szezonban tízezer tonnát exportált pré­selt formában. Ennél többet is el tudtak volna adni, ha a szelet egy- harmadát nem kötötték volna le előzetesen a környékbeli gazdák és a mezőgazdasági üzemek. A főleg Olaszország­ba, Angliába és Japánba szál­lított takarmányból több mint egymillió-háromszáz­ezer dollár bevétele szárma­zott a cukorgyárnak. Új szabályok a jármüvek légszennyezésének mértékére Üj jogszabályok érvénye­sek a közúti járművek for­galomba helyezésére és for­galomban tartására ez év ele­jétől. Mindez szigorítást je­lent a korábbi, az 1975-ös rendelethez képest. Többek között gépkocsitípusonként új határértékeket állapít meg a kipufogógáz szennyező­anyag-tartalmára is a rende­letmódosítás. A különféle benzinüzemű járművek, így a segédmotoros kerékpárok, a motorkerékpárok, a sze­mélygépkocsik, s 3,5 tonna össztömegig a tehergépko­csik és az autóbuszok szén- monoxid, szénhidrogén és nitrogénoxid kibocsátását a jármű nagyságától, típusától függően szabályozza. Külön kategóriába sorolták a 3,5 tonnánál nagyobb benzinüze­mű, valamint a dízelrendsze­rű járműveket. A motorok megfelelő be­szabályozása, karbantartása, a jobb forgalomszervezés je­lentősen csökkentheti a kör­nyezetbe jutó szennyező­anyagok mennyiségét. A bu­dapesti főutaknál különösen érzékelhető a szennyezés, így minden változás figyelmet érdemel. Az elmúlt év vé­gén 30 közlekedési csomó­pontot kapcsoltak rá a fő­városban az ütemesebb ha­ladást biztosító, így a kör­nyezetvédelmet szolgáló szá­mítógépes forgalomirányító- központra. Az autóbuszok füstölése el­sősorban a motorok túlter­helésével függ össze. Ezért is a Rába gyár már évek óta foglalkozik nagyobb teljesít­ményű, a környezetet jobban kímélő motortípus kifejlesz­tésével. A légszennyezést csökkentené, ha a BKV mó­dosítaná a meglevő motorok adagolóit. Lehetőségeket nyújtana az üzemanyag mi­nőségi jellemzőinek javítása is. A folyamatos haladást, s így a környezetvédelmet szolgáló sebességjelző beren­dezések felszerelését is szor­galmazza a főigazgatóság. Ezért szakemberei már meg­rendelték a sebességjelző- hálózat kiépítését a Soroksá­ri út újabb szakaszán is. A Békés Megyei Üdítőital-ipari Vállalatnál palackozzák az Arola üdítőket Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents