Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-06 / 4. szám
o 1987. január 6„ kedd ......népszerűsítsék a mezőgazdasági szakkönyveket” F ebruár: mezőgazdasági könyvhónap „A magyar gazdaság sikerének kulcsa, hogy sikerül-e a tudományt közelebb hozni a gyakorlathoz. Az élelmiszer-gazdaság szakembereinek hozzá kell jutniuk a legújabb hazai és külföldi tudományos eredményekhez, meg kell ismerkedniük a korszerű kutatási irányokkal. Szükséges növelni a gyakorlat fogadóképességét is.. Többek között ezt szögezi le a mezőgazdasági könyvhónap országos szervező bizottsága abban a tájékoztatóban, melyben javasolja, hogy a megyékben, városokban alakítsanak előkészítő bizottságokat január 10-ig. E bizottságok feladata lenne a mezőgazdasági könyvhónap rendezvényeinek szervezése, koordinálása. Nos, mi e bizottságnak nem akadtunk nyomára, így Czibula Zoltánt, a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetségének főelőadóját kérdeztük, miként készülnek á szövetkezeti könyvesboltok a februárban 30. alkalommal megrendezendő mezőgazdasági könyvhónapra? — Talán előbb azt kellene tisztázni, hogy a Mészöv feladata az érdekképviseleten belül a beszerző és értékesítő tevékenység elősegítése is. A megyében eddig 11 helyen forgalmaztunk könyvet. Né- ■hány napja új árusítóhelyről is beszélhetek, a tizenkettedikről, melyet ^ Békéscsabán, a Skála divatházban nyitott az áfész a KISZ-esek védnökségével, 100 ezer forintos átlagkészlettel. Hogy miként segítjük munkájukat? Lehetőséget adunk arra, hogy a könyvesboltok vezetői találkozzanak a Könyvértékesítő Vállalat képviselőivel. Itt elmondhatják az árubeszer- ..zéssel kapcsolatos gondjaikat, közvetíthetik a helyi igényeket. .. Részt veszünk alkalmanként író-olvasó találkozók szervezésében, most, a mező- gazdasági könyvhónap keretében is. — Szerencsés időpontban rendezik a mezőgazdasági könyvek hónapját? Az év végén kiköltekeznek az emberek. Jut a családi költségvetésből februárban is könyvre? — E könyves akciók célja mindig is a könyvforgalmazás fellendítése volt. Erre különösen nagy szükség van ebben a holt időszakban. Ha vonzóak a kiadványok, melyek ilyenkor jelennek meg, s megfelelő a propaganda is, akkor kevésbé csökken a boltok forgalma az év elején. — És vonzó a kínálat, melyet a kiadók ígérnek a könyvhónap idejére? — Ügy érzem, igen. A Szövosz Kereskedelmi Főosztályának közleményéből tudom, hogy 52 alap-, közép- és felsőfokú, valamint ismeretterjesztő művet jelentetnek meg, 780 ezer példánya ban. Kilenc művel és 180 ezer példánnyal többet, mint az előző évben. A cím- és árjegyzéket végignézve két dologra hívnám fel a figyelmet. Az egyik, hogy sokszínű, valóban gazdag a kínálat, ám még mindig nagyon speciálisak a könyvek témái. Kevés az olyan művek száma, melyek a mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozó köznapi embereknek szólnak. Talán a biofüzetek ilyenek, ám ez még mindig kevés, s nem biztos, hogy kapható lesz kellő mennyiségben. Vagy itt van a városi emberek kiskert, kisállattenyésztése. .. Erről sem igen talál szakirodalmat. — És a propaganda? Mert említette, ettől is függ a mezőgazdasági könyvhónap sikere. — Valóban, ám mint manapság minden, ez is az anyagi erőforrás függvénye. A Könyvértékesítő Vállalatnak sajnos, kevés ingyenes propagandaanyaga van. Az áfészek azért igyekeznek minél több plakátot, szórólapot, reklámszatyrot beszerezni. Emellett a vásárlási kedvet hivatottak növelni majd, nemcsak az író-olvasó találkozóink, hanem a könyvkiállítások és vásárok is. —'■ Ha jól tudom, az áfészkönyvesboltok között versenyt is hirdetnek a mező- gazdasági könyvhónap keretében? — Már sok éves gyakorlat, hogy a Könyvértékesítő Vállalat és a Mezőgazdasági Könyvkiadó meghirdeti ezt a vetélkedést. A cél az, hogy a szövetkezeti könyvesboltok még szélesebb, körben népszerűsítsék a mezőgazdasági szakkönyveket. Az értékelésnél figyelembe veszik a forgalomnövekedés, a termelőüzemekben rendezett kiállítások és vásárok számát, az ott elért forgalom értékét, a szakelőadások mennyiségét. De értékelik azt is, hogy milyen hatékonyan használják fel az üzletek a központilag küldött propagandaanyagokat, hogyan rendezik kirakataikat, és így tovább. — Korábban hogyan szerepelt megyénk e versenyekben? — Amire hirtelenjében vissza tudok emlékezni, Orosháza 1985-ben ért el kiváló eredményt, a békési könyvesbolt pedig egy évvel korábban lett országos első helyezett. Az idén is próbálkozunk. — Kívánunk sok sikert hozzá! Nagy Ágnes Egy ösi-új művészet: a batik Tóth Valéria batikképe Ha valaki ezt a szót hallja, hogy batikolni, tüstént egy iskolai szakkör foglalkozása ködük fel előtte, amint a kislányok festékes edényekbe mártogatnak holmi gyűrött textíliákat. Gyerekeknek való időtöltés, filléres szórakozás — szól általában a szentencia, pedig ősi, gazdag hagyományú és valóságos remekműveket termő művészet a batikolás. A viseletkutatók egy csoportja úgy véli. hogy a batikolás — csakúgy, mint annyi más művészet és tudomány — egyiptomi találmány, mások viszont per- zsiai vagy indiai eredetre esküsznek. Egyesek szerint a jávai népek embatik kifejezéséből rövidült le a világszerte ismert elnevezés. A művelet kialakulása felől már nincs vita. Egyértelműen kiderült ugyanis, hogy a ruhaanyagokat tartósítás végett kezdték rizsből főzött keményítővel ke- negetni. Ettől egyúttal meg is szépültek, sőt a mintázásra is alkalmassá váltak. Később az említett masszát viasszal váltották fel, és a batikolásnak — a festékekkel együtt — ez a nélkülözhetetlen kelléke jelenleg is. Lássuk ezek után, mi mindent kell csinálni annak, aki díszítő mintákat vagy ábrákat, jeleneteket akar rászínezni a kelmére! Legelőbb ki kell mo§pi. majd száradás után ki kell vasalni egy nagyobbacska fehér színű muszlint vagy batisztot. Ezután rá kell erősíteni egy fakeretre, hogy a mintát — vigyázat: mindig puha ceruzával, halványan — felrajzoljuk. Közben már készülhet a viasz. Ez hat résznyi méhviaszból, négy résznyi paraffinviaszból és két résznyi „bolti” viaszból főzhető össze folyékony masszává. Ezt a masz- szát kenjük rá mindazokra a helyekre, amelyeket el akarunk zárni a festéktől. Egyenletesen és a szövet mindkét oldalán viaszoz- zunk! Ezt követően festhetünk. Pontosabban mondva beáztathatjuk a ruhát a festékes edénybe. Ha a szövet jól megszívta magát, kiemeljük az edényből, és kimossuk. Azután megszárítjuk, hogy az előzetesen rávitt viaszréteget — amely a textília eredeti színét megőrizte — forró vízzel és tompa élű kaparószerszámokkal eltávolíthassunk. Ha több színű mintát szeretnénk, akkor a később következő festés helyét ismét beviaszoz- zuk, hogy az a kiszemelt felületet óvja, fedje. Ezeket a lépéseket egészen addig ismételjük, amíg a megtervezett díszítés, ábra ki nem formálódik. A legvégső színezés után — az öblítés és a vasalás végeztével — végre keményíthetünk. Ügyeljünk arra. hogy a festékes folyadék ne legyen olyan meleg, hogy a viaszt feloldja. Mifelénk többnyire valóban csak az iskolás kislányok kedvteléseként tartják ezt a díszítő- és ábrázolóművészetet, ám azért már arra is akad példa, hogy valaki a legelőkelőbb kiállítási termekig is eljusson a maga batikjaival. Egy makói rajztanámő, Jámborné Balogh Tünde például több évtizede mutatja be batikolt képeit mind a fővárosban, mind az ország más tájain, e sajátos műfaj nagy-nagy dicsőségére. Nyilván magából a technikából fakad, hogy ő is a népmesékből, a balladákból meríti témáit. Ha igazán értő kezek nyúlnának hozzá, errefelé is virágzó művészeti ággá terebélyesedhetne a batikolás. A. L. KÉPERNYŐ Régen örvendeztetett meg a Magyar Televízió olyan jó programmal, mint ezt most, a múlt hét közepi Évvége— újév című kétnapos nonstop műsorával tette. Elképzelhető, I hogy sokáig nem tudják majd ezt felülmúlni. Az idei év első hét végének műsorait előre böngészve, sejthető volt, hogy egy átlagos szombati, vasárnapi összeállítást láthatunk a képernyőn. Milyen is volt hát ez az első hétvége? Szombat Délután ültem először a képernyő elé, s Az ismeretlen Chaplin című angol rövidfilm-összeállítást néztem végig, azaz, annak a harmadik, befejező részét. Igaz, ismétlés «■ volt, de másodszor is élvezetes. A némafilmek zseniális alkotója, Chaplin mindenki és elsősorban önmaga iránti igényességét mutatták — az egyébként érdekes, nevettető — a filmjeiből kihagyott részlétek. Szerencse, hogy nem kallódtak el ezek a filmszalagok. Űj sorozat első részeként jelentkezett este nyolc órakor a Vers — mindenkinek helyén a Verset mondok. A szerkesztők ígérete szerint a továbbiakban — nem minden héten — archív felvételekről nagy előadók mondanak majd verseket, Most csodálatos élményben lehetett részünk, hiszen Dómján Edit, Latinovits Zoltán, Major Tamás és öze Lajos — mily fájdalmas a névsor! — tolmácsolásában Pe- tőfi-verseket hallhattunk. Lenyűgöző volt kiejtésük tisztasága, a mondott szöveg iránti tiszteletük. Mégis ... Mégis, azt hiszem, ez az időpont nem a legalkalmasabb a versek hallgatására, hiszen ekkor már mindenki inkább a főműsorra készül, s nem tud teljes odaadással a szép versekre, a kitűnő előadókra figyelni... Ezután jött a Charlie Chan titka. Klasszikus (1936-ban készült) amerikai bűnügyi film, kísértetkastéllyal, némi borzongással, rejtélyes gyilkosságokkal. Természetesen kellett hozzá egy detektív is, ez volt Charlie Chan, á kínai, aki a keleti bölcsesség és modern tudomány segítségével, no meg nagyszerű logikával leplezi le a tettest. A Zenés Tv-színház keretében még egy operettet is láthattunk szombat este, Huszka Jenő Gül Babáját. Ez a tévés feldolgozás valahogy nem nyerte meg a tetszésemet, noha látványos volt, s a zene is ismerős, hiszen sokszor hallhatjuk e népszerű mű részleteit, fülbemászó dallamait. A színészek alakításával is elégedettek lehetünk, noha különösebben senkit sem lehet kiemelni, ha csak nem Benkő Gyulát Gül Baba szerepében. Azt hiszem, a dolog nyitja a szinkronizálásban van. Talán furcsa egy magyar produkciónál szinkronról beszélni, de itt, mint sok más hasonló alkotásnál a színészek énekesek hangján fakadnak dalra. Ebben rejlik zavarom oka, hiszen a legtöbb esetben a színészek szájmozgása mást mutatott, mint az énekelt, hallott szöveg, arról nem is beszélve, egy-egy hang karaktere j bántóan elütött az „illetékes” színész habitusától... Vasárnap Nem tudom, ki, hogy van vele, de én még a mai napig szeretem a meséket. Elsősorban a népmeséket és a nagy klasszikusok, mint mondjuk Benedek Elek, a Grimm testvérek vagy Andersen történeteit, s ezeket szívesen látom filmes feldolgozásban is. Ellenben már kevésbé szeretem az úgynevezett mai meséket, melyek a modern idők kellékeiből építkeznek és elég sokszor idétlenné sikerednek, azon túl, hogy a gyermeki lelkeket nem érintik meg nagyon mélyen. Van azért az újabb mesék között olyan is, amelyik még az elviselhetőség határán belül mozog, talán ezek közé sorolható a délután bemutatott Utazás az öreg autóval című tévéjáték is. A kezdés, az alapszituáció igazán jó, volt, s ezt ki lehetett volna bontani, és egy mindenki számára élvezetes, de mindenképpen mai történetté formálni. De a kezdés után jött a „mesésítés” El is laposodott a játék, a gyerekek számára is érdektelenné vált, mondhatni: unalmassá, erőltetetté. Este az egyes program egy újabb zenés játékot hozott. Lajtai Lajos zenéjével, Békeffi István szövegével, A régi nyár-1. Mielőtt megnéztem volna, azon gondolkodtam, szerencsés-e egymást követő két napon zenés darabot bemutatni, de hamar igazat adtam a szerkesztőknek. Igaz, a történet habkönnyű, s természetesen — méghozzá hármas — hepienddel végződik, de kellemes, szórakoztató kikapcsolódóst jelentett ez a másfél óra. A szereplőket is megfelelően válogatták a figurákhoz, élvezték a játékot. Kiemelkedő alakítást nyújtott Törőcsik Mari, s ha másért nem, már csupán őérte érdemes volt megnézni ezt a darabot. De ne legyünk igazságtalanok, a többi színész is jelesre vizsgázott a tévé és a József Attila Színház közös — Iglódi István rendezte — produkciójában. (pénzes) Mit kell tudni a speciális szakiskoláról? Egy idő óta sokan nézegetik csodálkozva, vagy értetlenül az iskola bejáratán a feliratot: Speciális Szakiskola. Vajon a Békéscsabai Kisegítő Iskola új neve lenne ez? Mert arról hallottunk, hogy az értelmi fogyatékosokat megkülönböztető elnevezéseket kezdik felszámolni. Vagy valami új, speciális képzési formát takar az elnevezés ? Ezekkel a kérdésekkel kopogtattam be az iskola igazgatójához, Nagy Gyulához, aki a szünet egyik délutánján, otthonában fogadott és összefoglalva minden lényegeset, mesélt az új iskoláról. * * * — Az oktatási törvény két területen hozott változást az értelmi fogyatékosok iskoláztatásában. Az első nagyon fontos dolog, hogy a kisegítő iskola általános iskolai érvényű bizonyítványt ad. Ez azt jelenti, hogy az iskola nyolcadik osztálya után nem kell újabb alsófokú tanintézetben folytatni a tanulást ahhoz, hogy a 8. általánossal egyenlő érvényű bizonyítványt kapjon a ‘tanuló. Hangsúlyoznám, hogy egyenlő érvényű, és ez nem azt jelenti, hogy egyenlő értékű. Eszerint, a tanuló elvileg a középiskolák bármely területén folytathatná a tanulmányait. A gyakorlatban azonban, ez mégsem így van, tehát a kisegítő iskolában más struktúra szerint tanultak, mint ami a továbbtanuláshoz szükséges lenne. A másik nagy jelentőségű feilemény, hogy létre jött egy középfokú speciális szakiskola. Nálunk, nem minden előzmény nélkül indult ez meg. 1977 óta folyt kisegítő iskolánkban olyan képzés, amely nem tartozott a középfokhoz, de előkészítette azt. Ezt neveztük továbbképző tagozatnak. Ennek a tapasztalatai alapján fogalmazódott meg az igény helyben, és erre kínált lehetőséget az oktatási törvény. Egy olyan iskolatípus kezdeményéről van tehát szó, amely a többi középfokú oktatási intézetben, a tanulókkal együtt haladni képtelen, fiatalok számára létesült. Tantárgyi struktúrája olyan, hogy a kisegítő iskolát végzetteknek biztosítani tudja a továbbhaladást, és csak egyedül ez tudja biztosítani azt. Nem középiskola, hanem középfokú iskola! — A tanulók elbírálásában semmi különbségtétel nincs. A tanulói státuszt teljes egészében biztosítjuk, vagyis ugyanazok a jogok illetik meg az idejárókat, amit a tanulóknak biztosít a törvény — ösztöndíj, kedvezmények, tanulóigazolvány és egyebek tekintetében. — A tantárgyi struktúrát a szakmunkásképzéshez hasonlóan közismereti és szakmai tárgyakra tagoljuk. A közismereti tárgyak elsősorban a beilleszkedést kívánják elősegíteni. Ilyen például a társadalmi gyakorlat, amelynek anyagát magam állítottam össze, a munkajogi, vagy a nyelvi gyakorlat. A szakmai tárgyak elméleti és gyakorlati képzése vállalati keretek között történik, jóváhagyott tematika alapján. Természetesen a tanulóknak van lehetőségük fakultatív foglalkozásokon, szakkörökön, sportkörön, tömegsporton való részvételre. Még programozókörünk is működik. — Az iskola szakmacentrikus. A matematika is szakmai hátterű; arra épül, amit a szakmai gyakorlatban elsődlegesen lehet hasznosítani. Jelenleg cipőfelsőrészkészítő, élelmiszer-tartósító, épületlakatos, szobafestő és kőműves-burkoló szakmákban folyik a képzés. Jövőre tejtermékkészítő szakmával bővül a mostani lista. — Ez a képzés biztosítja, hogy a vállalati szakmai jegyzékben szereplő szakmákból szakmunkás-bizonyítványt kaphatnak, illetőleg az országos szakmai jegyzékben szereplő szakmákból, országos érvényű betanított munkás oklevelet kapjanak a tanulók. Lehetőségük van továbbtanulni, a vállalati szakmunkásképzésben, ahol 1 évet be is számítanak. Tehát, a szakmunkásképzőbe való átirányítás nyitva áll előttük. — Látható, hogy az új oktatási törvény végrehajtása immár túl van a kísérleti stádiumon, az új intézmény beválását két budapesti és a mi békéscsabai iskolánk követi nyomon. Az Országos Pedagógiai Intézet egységes tematikát készített négy szakma (a lakatos, szobafestő, asztalos és segédápolónői szakma) képzéséhez. Ebben a munkában a mi, 611. Sz. Szakmunkásképző Intézetünk is részt vesz. — A korábban működő továbbképző tagozat nem terjedt el általánosan, mert jogilag nem volt szabályozott. Nálunk a megyei tanács hozta létre 1977-ben és ez, úttörőlépés volt, országosan is. A speciális középfokú tagozatok országos tapasztalatairól most nem tudnék átfogó képet adni, mivel még csak szeptember óta van érvényben a törvény. Mindenesetre nálunk, a megyében a megyei tanács illetékes osztályainak és a vállalatok törődésének, segítségének köszönhetően, kedvező a helyzet. Óriási jelentőségű dolog, hogy nemcsak itt, Békéscsabán, hanem még két iskolában, Békésen és Orosházán is működik egy-egy osztály. Különösen fontos, hogy a megyéből idejáróknak diákotthoni helyet biztosítottak, ez egyben a működés és a továbbhaladás feltétele is. Pleskonics András
