Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-29 / 24. szám
/ 1987. január 29., csütörtök Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak A hajlékony fémtömlők birodalmában Róta bácsit kis Bőbisnak is hívták Nyolcvannyolc év a vállán Galambfehér hajú, hajlott hátú ember, akinek fiatalosan csillogó szeméből mindent kiolvashatok. Ha a boldog évekről szól, cinkosan mosolyog ez a szempár, máskor meg szomorkásán néz a távolba. Róta István 88 éves, s ha akarna, nyugodtan letagadhatna korából. Nem teszi, hiszen büszke erre a 88 évre, sok mesélnivalója van, szívesen adja közre történeteit. Amikor beszél, megszűnik körülötte a világ, nem lehet nem figyelni rá. — Tudja, nekem sokáig két nevem volt. Ez úgy történt, hogy özvegy édesanyám hozzáment egy kisteleki faesztergályoshoz. Annak volt egy öreg, beteges apja, akit mindig én kísérgettem. Öt Bóbisnak hívták, én meg kis Bóbis lettem. Rámragadt ez a név, óvodában, iskolában, de még a katonaságnál is így hívtak. Csak akkor vettem elő a törvényes nevem, amikor megnősültem és a hivatalosság ezt kívánta. Ekkor tudtam meg azt is, hogy nem Kisteleken születtem, hanem Szegváron. Édesanyám nadrágszabó volt és rengeteget dolgozott. Tudja, ez abban az időben volt, amikor a parasztok levetették a gatyát és felcserélték nadrágra. Szegény anyám nagyon sokat, fáradt, ezért én is beálltam egy üzletbe és tanonc, inas, végül pedig megbecsült kereskedő lettem. 11 testvérem volt, igen nehezen éltünk. 1917- ben bevonultam katonának. Ukrajnába vittek, Vladimir városba. Itt képeztek ki távirdásznak az ottani Te1 legráf Regimentben. Innen az olasz frontra kerültem és a forradalom kitörése után hazatértem. A kereskedést ekkor nem folytathattam, így aztán villamoskalauz és -vezető lettem Temesváron, majd Szegeden. 1933-ban házasodtam meg és kezdtem hozzá saját üzlet megteremtéséhez. Előbb csak trafikengedélyünk volt, később viszont már kocsmát is nyithattunk. Igyekeztünk rendesen vezetni a boltot és tisztességgel nevelni a három gyerekünket. A háború után két hadiárvát is magunkhoz vettünk és volt, hogy még házmesterséget is vállaltam, csak könnyebb legyen az életünk. Amikor már jól ment az üzlet, sok irigyem lett, és néhányan megpróbáltak kisemmizni, de csak talpon maradtam. A feleségemmel 50 évig éltünk békés boldogságban. Ö ment el előbb, de én most sem vagyok egyedül. Itt lakom Csabán a lányomékkal. Van öt szép unokám, akik a legszebb gyerekek a világon. Ha néha elfog a szomorúság, előveszek egy papírost és leírom, ami fáj. Már az is felvidít, ha valaki rámköszön: „Jó napot, Pista bácsi! Örülök, hogy jól van”... És a történetnek még nincs vége. Pista bácsi mindennap elindul, jár egyet a városban, elhozza ebédjét az étteremből, és ha van, aki hallgassa, szívesen mesél a 88 esztendőről, amit megélt. Most sietősen veszi kabátját, gondosan teszi fel a sálat és a kucsmát. Mennie kell, mindig, akad valahai elintéznivalója a városban ... Gajdács Emese FOtó: Fazekas László Egyszer mi is megöregszünk Épül az időskorúak gondozási központja Csorváson Csorvás nagyközség lakossága 1970—1980 között 315 fővel csökkent. Az ezt követő öt évben ugyan mérséklődött ez a tendencia, de a népesség így is százharminceggyel lett kevesebb. A községbe, illetve az onnan elköltözők jelentősen nem befolyásolják ezeket az adatokat. A szülések alacsony száma ellenben évről évre növeli a község lakóinak átlagéletkorát. Ennék ütemében fokozottan növekszik az időskorúak száma. Ez persze örvendetes is, hiszen a szorgos munkával eltöltött hosz- szú évek megérdemelt pihenőnapjait nem szabad irigyelni elődeinktől. Külön öröm, hogy a munkakörülmények, valamint az egészségügyi helyzet javulásának köszönhetően egyre magasabb kort érhetnek meg ezek. az emberek. A róluk való gondoskodás, a rászorulók ellátása a ma munkaképes korúak, valamint a tanácsok és a társadalom együttes feladata. A csorvá- sí társadalmi támogatásra szoruló idős emberek helyzetéről, valamint a nagyközségi tanács ’87-es kiemelkedő szociálpolitikai elképzelésről Szilágyi Menyhért tanácselnök a következőket mondta el. — Csorvás lélekszámúnak 24,3 százaléka nyugdíjas, és a népesség-nyilvántartás ismeretében előrejelzést kaptunk. hogy az elkövetkező években tovább gyarapszik majd az időskorúak száma. A velük való törődés, ezért kiemelt helyen szerepel a hosszú távú településfejlesztési tervünkben. Egyúttal ez a téma gyakori napirendi pontja a vb-üléseknek is. Egy ilyen tanácskozás eredményeként született meg a döntés, hogy teljes körű felmérést, kigyűjtést végezve, folyamatosan kövessük figyelemmel, ki mikor éri el a nyugdíjkorhatárt. így ettől az időtől kezdődően a szociális és az egészségügyi helyzet ismeretében a tanács gondoskodjon az egyén gondtalan idős koráról. Az anyagi támogatáson túlmenően a tanács feladata az étkeztetés megoldása, valamint az időskorúak napközi otthonos elhelyezése, mely utóbbiban nyomasztó gondok nehezedtek a község vezetőire. A férőhely bővítéséhez szükséges működési kiadásokat a Békés Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya az elmúlt év szeptemberétől biztosítja. Ez segítette munkánkat, hiszen így a csorvási időskorúak gondozási központjának férőhelyeit ötvenre tudtuk növelni, egyúttal lehetőségünk nyílt arra, hogy harminc idős ember éjszakai szállást is kapjon. A férőhelyek számának növelésével viszont alaposan szűkült a hely, és zsúfoltság keletkezett. Ennek csökkentése érdekében elkerülhetetlenné vált a létesítmény bővítése. A gondozási központ teljes felépítése várhatóan 7,5 millió forintba kerül majd. Az épületbővítés első üteme — mely közel 3,5 millió forintot igényel — az elmúlt évben megindult, és az idén erre a célra a tanács 800 000 forintot tud biztosítani. Jelentős az a 300 000 forint körüli támogatás, amit azok az idős emberek fizettek be erre a célra, akik helyet kérnek a gondozási központban. Áldozat- készségük annál inkább példaszerű, mivel az egyedülálló igénylők 50 ezer forinttal, a házaspárok pedig 80 ezer forinttal járultak hozzá a cél mielőbbi megvalósításához. Többségük már nem képes fenntartani a nagy, kertes házát,, a családi fészekből kiröpült gyermekeik pedig nem tartanak igényt az ingatlanra. Néhányuk azután végül is eladja otthonát, és a teljes ellátást biztosító gondozási központunkat választja. Mint például a Ba- csa család. Bacsa András^ és felesége nyolcvanhat szeptemberében lettek az időskorúak házának lakói. — Miért döntöttek úgy, hogy beköltöznek ide? — Megbetegedtem — mondja a 76 éves András bácsi —. s a feleségem már nem tudott ápolni, ő is gyenge. Nincs gyermekünk, rokonunk ís távol él. Mi már nem tudtuk volna a gondjainkat viselni. A szomszédok segítettek néha, bevásároltak, de hát ők is dolgozni járnak, meg nekik is elég ä saját gondjuk-ba- juk. Ebben a kemény télben nem is tudom, mit csináltunk volna ... Eladtuk a házunkat, beköltöztünk ide. Igyekszünk mind kellemesebbé, otthonosabbá varázsolni az időskorúak gondozási központját, hogy jól érezzék magukat az -itt lakók — folytatja ismét a tanácselnök. Az épület bővítésével azonban azokra a nyugdíjasokra is gondolunk, akik a bentlakás helyett csupán az. étkezést, vagy csak a nap közbeni ellátásunkat kívánják igénybe venni. Szeretnénk létrehozni ebben az épületben egy nyugdíjasklubot, melyben majd a község minden nyugdíjasát szívesen látjuk, és programokat is tudunk szervezni számukra — tett ígéretet Szilágyi Menyhért. Ennek feltétele pedig, hogy mihamarabb elkészüljön az épület. Ha ehhez anyagiakban nem is, de tenniakarás- ban bővelkednek a csorvási- ak. A község számos szocialista brigádja és több magánkisiparos is felajánlotta segítségét a létesítmény mielőbbi megvalósulásáért. Méltán érezhetik tehát úgy a csorvási idősek, hogy a község törődik velük. S az élet velejárója, hogy a ma még értük szorgoskodó kezek is egyszer megöregszenek. B. A. Ez az elnöki iroda is olyan, mint a többi. Hemzseg, nyüzsög a szövetkezeti gyártmányoktól. Olyan, mint egy laboratóriumi előszoba. A tárgyalóasztal fölött egy hatalmas tabló, rajta különböző méretű fémtömlődarabok. A legújabbak. Egy részük külföldi anyagból készült, a másik részük hazai acélszalagból. De van ott horganyzott lemezből készült is, meg olyan, amit alumíniumból sodorták. Azután a legújabb, a mégújabb: gumitömlő finom drótfonattal bevonva. — A hajlékony fémtömlők felhasználása igen sokoldalú — magyarázza Kovács József, a Mezőhegyesi Vás-, Fa- és Fémipari Szövetkezet elnöke. — Termékeinkre leginkább igényt tart a járműipar: az Ikarus, meg a Rába, de a Mogürt is rendszeres vásárlónk. Ez utóbbi mindenhova eljuttatja pót- alkatrészként, ahová az ipar járművet gyárt. Ha Mezőhegyesen nem készítenének ilyen fémtömlőket, akkor importból kellene biztosítani. mivel ezek á cikkek a motorokhoz és a fűtéshez, szellőzéshez nélkülözhetetlenek. A méretek különbözőek. Hat milliméter lyukbőségű- től 312 milliméterig minden rendelő igényét ki tudják elégíteni. — Most készítünk egy szerszámot, .melynek segítségével 800 milliméter átmérőjű hajlékony fémtömlőt is tudunk gyártani. Ez a nagy méret a Taurusé lesz, a mélytengeri ólajfúrásoknál használják szállítócső gyanánt — mondja az elnök, majd hozzáteszi —, szövetkezetünk ’számára a Taurus igen jó partner. Van egy szabadalmuk, a gumírozott hajlékony fémtömlő, melyből jelentős exportot bonyolítanak a tengereken folyó olajkutatásokkal foglalkozó államokkal. Ezeket a hajlékony fémtömlőket a szivattyúk szívás felőli oldalára építik be, akár 1000 bár nyomást is tartósan elviselnek. Hajlékonyságuknál fogva jól követik a tengeri áramlatokat, így hasznosabbak a szálcsöveknél. Van itt két 80 milliméteres lyukbőségű csodarab, mely az összes gyártmány közül talán a legközelebb áll Kovács Józsefhez. — így igaz — mondja, és mindjárt el is magyarázza, hogy miért. — Egyes felhasználók ragaszkodnak a horganyzott kivitelű fémtömlőhöz. A motorokhoz használják, s amíg új, addig igen jól mutat. De amikor a motor felmelegszik, a horganyzott réteg leég róla, és megfeketedik. Ez az anyag drága, mert külföldről, valutáért hozzuk be. Itt van ez a másik csodarab. Ez hazai acélszalagból készült. Erősebb, tartósabb a horganyzottnál, s ez is megbámul, vagy megfeketedik, ha a motort túlterhelik, túlmele- gíti^í, de nem ég róla le semmi olyan, amiért valutát adtunk. Ez a hazai anyag jól helyettesítené á külföldit, de hát a vevők ragaszkodnak a megszokotthoz, ami ráadásul még drágább is. Borbély Mihály, részlegvezető szövőgép munkáját ellenőrzi — Mi késztette a szövetkezetei arra, hogy az import anyagokat hazaiakkal pótolja, ahol csak lehet? — Sokan panaszkodnak a hazai anyagok felhasználásának alacsony színvonalára, meg arra, hogy az iparnak, a vaskohászatnak nincs munkája. Meggyőződésem, hogy sok apró tétel van az országban, melyet külön- külön nem érdemes legyártani, de ha ezeket az igényeket összegyűjtenék, lenne feladata az alapanyaggyártóknak. Nekem különben az az elvem, hogy amit hazai anyagból meg tudunk csinálni, azt bűn valutáért behozni. Dolgozzunk olyan színvonalon, hogy termékünk versenyképes legyen a legigényesebb külföldi piacon is! Az elnök műhelylátogatásra invitál. Néhány éve építettek egy új üzemcsarnokot, melyben csak hajlékony fémtömlőket gyártanak. Tur catnyi gép, és alig néhány ember az 520-ból, a szövetkezet dolgozóiból, akiket itt foglalkoztatnak. Balázs József rozsdamentes, import anyagból 80 milliméter lyukbőségű fémtömlőt gyártó gép munkájára ügyel. — Ez a Taurus szegedi gyár részére készül, a mélytengeri olajfúrásokhoz — magyarázza és bevezet a fémtömlő gyártásának technikai rejtélyeibe. Egy másik gépen — ez egy lényegesen kisebb méret gyártására alkalmas — vil- . lány vezeték védelmére szolgáló fémtömlőt készítenek. Borbély Mihály részlegvezető egy különterembe kísér. Itt egy hazai gyártmányú gép üzemel. Gumitömlőre finom drótból» szövetet készít. Mellette egy alig összeszerelt fonatkészítő gép. Éppen akkor kezdték kicsomagolni, Amerikából vásárolták. A Tecnoimpex hozta be, hogy a speciálisan nagy nyomást tűrő gumitömlők biztonságát a ráfont, vagy szőtt dróthuzattal még biztonságosabbá tegyél^. a Digép által gyártott drótAz üzemlátogatás végén megkérdeztem az elnöktől: — Mit gondol, Ferenca Jóska mit mondana a látottakról? Rám nézett, s kereste az összefüggést, a minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve császári gondolatok között, mert ő egyáltalán nincs megelégedve a termék előállítását kísérő jelenségekkel. — Anyagellátásunk abszolút rapszódikus. Novemberben jeleznünk kellett volna külföld felé — minden kötelezettség nélkül —, hogy milyen anyagokat kérünk januárban az 1987 első félévi termeléshez. Ma, január végén, a jelzést még mindig nem tudtuk elküldeni, de a felhasználók, már sorban állnak a termékért. Ma, amikor mind gyakrabban beszélünk a gazdaság ütemesebb működtetéséről, értetlenül állunk ilyen fékező tényezők előtt. Ha az országban még tíz helyen csinálnának ilyesmit, azt mondhatnánk. mások frissebbek voltak. Mezőhegyes ' friss volt, s lám, a profilgazdaság ellenére mégsem úgy dolgozik, mint 1986-ban. Most csökkentett tempóban, mert nincs anyaga, vagy szűkös az ellátás. Az elnök mégis optimista, mert ha az Ikarusban, vagy a Rábában a fémtömlők hiánya késlelteti az export útbaindítását, akkor majd csak rászólnak valakire, aki ebben az ügyben fékezte a munkát. Az ő szavának ugyanis Budapesten még nincs súlya, meg egy kicsit Mezőhegyes távol is esik Budapesttől, de közel az Ikarushoz, a "győri Rábához, vagy a Taurus Gumiipari Vállalathoz. Ha Mezőhegyesen nem mennek a dolgok, akkor kérem az előbbi helyeken is akadozik a végtermék kibocsátása. Jó lenne ezt lelkiismeretesebb munkával megelőzni! Dupsi Károly ERRŰL ÍRTUNK Néhány éven belül megoldják Battonyán a vízellátást. Battonyán 36 közkút van. Az utóbbi években azonban több kút kiapadt. Ekkor határozta el a községi tanács, hogy törpevízmű- vet épít. Kiss Béla tanácselnök tájékoztatása szerint pár éven belül felépítik a 14 millió forintos községfejlesztési alapból a törpevízművet. Ezzel megoldják a vízproblémát. A vízmű építésére a múlt évben kétmillió forintot fordítottak. Ügy számolják, hogy ez év júliusára a község lakóinak mintegy 33 'százalékát már jó ivóvízzel •látják el, és megszüntetik azt a lehetetlen állapotot is, hogy több kerületben másfél-két kilométerről kell hordani a vizet. Az építésnél segít a község lakossága is. Az úttörők és a KlSZ-fiata- lok az elmúlt évben 19 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A községi tanács elhatározta, hogy minden tízezer forint értékű társadalmi munka után egyezer forinttal támogatja a fiatalokat. Tavaly például rádiót vettek. A törpevíz- műn kívül a villanyhálózat bővítésére is gondoltak. Ezenkívül a kenyérgyárhoz elvezették a gáz fővezetékét is. (Békés Megyei Népújság, 1962. január 23.) Tanulnak a kardoskúti tsz-tagok. A téli estéket hasznos foglalkozással töltik a kardoskúti Kossuth Tsz- ben. A szövetkezet növény- termesztői közül negyvenötén jelentkeztek ezüstkalászos tanfolyamra. Most első évfolyamon tanulnak. Hetenként több alkalommal összejönnek, hogy meghallgassák Veres Istvánnak, a Kossuth Tsz főagronómusá- nak előadását a növénytermesztés fejlett módszereiről, s megvitassák azokat a munkamódszereket, amelyeket a cukorrépa, a kukorica, a búza és még több növény termesztésében az elmúlt évben alkalmaztak. (Békés Megyei Népújság, 1962. január 24.)
