Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

1987. Január 26., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Panasz után — előfizetés „Orosházán, a Töhötöm ut­cában lakom, így a Könd ut­ca sarkán lévő újságos pa­vilon esik legközelebb. itt1 szoktam újságot vásárolni. A Képes 7-et idáig mindig megvettem, meg is kaptam, csak abban az esetben nem, ha az idősebb elárusító volt a pavilonban. Ez történt de­cember 12-én is. f. Kéré­semre a panaszkönyvet sem adta ide, „nem érek rá, nem is tudom hol van” felkiáltás­sal.— Bohussné Újj Eri­ka orosházi olvasónk írta mindezt panaszos levelében. Az ügyben az orosházi 1- es számú postahivataltól kaptunk választ, ebből idéz­zük a következő sorokat: „... 1986. december 12-én a hivatalhoz 310. Képes 7 cí­mű lap érkezett. Ebből elő­fizetői példány 123 darab... Tisztelt ügyfelünk, amikor jelentkezett a fenti újságért, a Il-es számú hírlappavilon­nál már elfogyott a kapott darabszám, így az árus nem tudta a jogos igényt kielégí­teni. A panaszkönyvet a hír­lapárus ki akarta adni a tisztelt ügyfélnek, de mire az újságok között hozzáfért, már nem volt ott az ügyfél, elment. Orosháza 1-es számú postahivatal több alkalom­mal igényelt a Hírlapelőfize­tési és Lapellátási Irodától 380 darab Képes 7 című he­tilapot. A hivatal igényét a mai napig nem tudták kielé­gíteni, ennek következtében remitendamentesen áruljuk a Képes 7-et a városban. (Vagyis mind elfogy — a szerk. megjegyzése.) A levél kézhezvétele után azonnal intézkedtem, hogy a 11-es számú hírlapkézbesítő keresse fel Bohusnét, és ajánlja fel az előfizetés le­hetőségét. Ez meg is tör­tént, 1987. január 1-től előfi­zetett a tisztelt ügyfél a Ké­pes 7 című hetilapra. Az ér­dekelt hírlapárust... nem megfelelő hangneme miatt, többéves panaszmentes mun­káját figyelembe véve „szó­beli figyelmeztetésben” ré­szesítettem. fl visszhang visszhangja A Békés Megyei Népújság 1987. január 12-i számában megjelent „Visszhang” című cikkükre szeretnék válaszol­ni, ugyanis a panaszos nyi­tott kérdést hagyott arra vo­natkozóan, hogy mivel men­tegeti magát a kisvállalat igazgatója. Sok vád éri ma­napság a szolgáltatást, így természetesen az elektromos kisvállalatét is. Azt eldönte­ni, hogy a vádak mennyire megalapozottak, mindkét fél meghallgatására lenne szük­ség. Jelen esetben olyan al­katrészhiányról volt szó (PCL 86 cső), amivel a rá­dió és tévé is foglalkozott, ugyanis országosan hiánycikk volt. Amikor nehezen decem­ber 30-án a kiskereskede­lemtől tudtunk vásárolni, ja­nuár 2-án minden olyan ké­szüléket megjavítottak mű­szerészeink, amelyek ennek lólesik a segítség Beteg, nyugdíjas emberek vagyunk,az önzetlen segítség nagybn jólesik. Hiába, van­nak még nagyon rendes fia­talok! Szeretném lapjukon keresztül is megköszönni két fiatal házaspár önzetlen munkáját: Varga Mihály és felesége nagyon sokat segí­tettek a hóeltakarításban, Janesz János pedig egész év­ben segít a házkörüli mun­kában. Hemző Lajos és felesége, Mezőhegyes hiányában akadályoztatva voltak, bizonyítva azt, hogy — panaszosunk szavával él­ve — az „állampolgár”, vagy más szóval ügyfél nekünk igenis nagyon fontos, és mindig készséggel állunk a rendelkezésére. De valamit szabad legyen megjegyezni, hogy az itt dolgozók is „ál­lampolgárok”. Elektromos Karbantartó Kisvállalat, Orosháza * * * Az ügyfél és a szolgálta­tást végző dolgozó egyenran­gú állampolgár, nem is volt vitás. S az előbbi, akár ügy­fél, akár vevő, akár megren­delő, akár egyéb minőségé­ben az anyaghiányt — igaz nem lelkesen — de belátja, az erre való hivatkozást el­fogadja. A hitegetést viszont aligha... A másik elismerés, amely­nek készséggel adunk helyt, Orosházáról érkezett, az Egyesített Szociális Intézmé­nyektől. A hideg, havas na­pokon a városi KISZ, a Tán­csics Gimnázium, a mező- gazdasági szakközépiskola és az ipari szakmunkásképző intézet diákjai segítették az idős embereket, havat lapá­toltak, tüzelőt hordtak, ki­vitték az élelmiszert. Banánügy Amikor még nemigen le­hetett banánt kapni, a Bu­dapest—Békéscsaba között közlekedő személyvonaton a MÁV-utasellátó dolgozói banánt árultak. A vonaton sokan utaztak, a családok nem tudtak ellenállni a gyermekek kérésének. Négy darab banán 53 forintba ke­rült, ami szerintem duplája az üzleti árnak. Tudom, nem volt kötelező megvenni, mégis... — írta panaszos levelében egy gyomaendrődi olvasónk. A panaszt a megyei keres­kedelmi felügyelőséghez to­vábbítottuk, ahol a követke­zőt állapították meg: „Saj­nálatos, hogy a vásárolt 4 darab banán súlyát nem is­merjük. Utólag az értékesí­tő személye is nehezen ál­lapítható meg. A banán kis­kereskedelmi ára 47 fo- rint/kilogramm. Ellenőrzési és vásárlási tapasztalataink alapján — az ár ismereté­ben — a négy darab ba­nán ára, előre csomagolva, jogosan lehetett 53 forint. A MÁV Utasellátó Vállalat nem gebines, hanem szerződéses rendszerben üzemelteti egy­ségeit, ellenőrzési és szank­cionálási módszerei szigorú­ak és következetesek. A legcélravezetőbb a helyszí­nen, a vásárlók könyvébe történő bejegyzés lett volna. Ezzel minden egység ren­delkezik, megválaszolása az üzemeltető kötelességei Utó­lagos intézkedésre — külö­nös tekintettel arra, hogy a vásárolt termék súlyát nem ismerjük — sajnálatosan nincs lehetőségünk. Ellenőr­zési tevékenységünk során a levélíró által tapasztaltakat is figyelembe fogjuk venni.” Legyünk tekintettel egymásra------------------------lEUilUl-fito \ A Moszkva Rádió a múlt évben, Jurij Gagarin emlékére, valamint az első szovjet—magyar űrrepülés tiszteletére pályázatot hir­detett. Hazánkból 204 pá­lyamunka érkezett; Békés megyéből is sok kollektív és egyéni pályázat jutott a zsű­ri elé. A Moszkva Rádió magyar nyelvű adásában ad­ták hírül, hogy a pályázaton a Kondorosi Egyesült Ter­melőszövetkezet StcindI Im­re, 16 tagú szocialista bri­gádja különdíjat nyert. Ké­pünkön a brigádtagok egy csoportja a Moszkvából ér­kezett ajándékkal. Bánfi József tudósító Fotó: Szőke Margit Hideg van — jegyelővétel nincs? Sajnos, már sokszor ért meglepetés a dévaványai József Attila filmszínházban. Először is, nem értem, miért plusz 12 Celsius-fok a meg­engedett hőmérséklet a mozi­ban? A másik kellemetlen­ség, hogy nem lehet előre je­gyet váltani az előadásra, ez számomra érthetetlen. Tör­tént ugyanis például 1987. ja­nuár 4-én: délutáni előadá­son voltam 5-től 7-ig a gyer­mekeimmel. A magam részé­re akartam váltani jegyet ja­nuár 5-re, de a hölgy azt mondta, nincs kész a rajz az ülésrendről, majd az előadás végére, 7 órára készen lesz. Vártam, de ez nem történt meg, így nem adott jegyet az előadásra. Kérdésemre azt válaszolta, majd holnap. Nem értem, ilyen árak mellett miért nincs Dévaványán jegyelővétel? Kiss Károly Dévaványa # * * A panaszt a Békés Megyei Moziüzemi Vállalat kivizs­gálta, s a következőket álla­pította meg: „A dévaványai panaszos levélben foglaltak helytállóak. A nézőtér hő­mérséklete előadás alatt mi­nimum a 16 Celsius-fokot kell elérje. Továbbá, a vál­lalati belső rendelkezés elő­írja, hogy a következő nap­ra, illetve műsorra a pénztá­ros elővételt köteles tartani. Mivel a vállalati rnedelkezé- sek előírásait mind a két esetben megsértették, így az üzemegység vezetője é» pénztárosa szigorú figyelmez­tetésben részesült. A pana­szostól az őt ért sérelemért ezúton is elnézést kérünk." Csapatfarsang Csapatunk 1987. februárjá­ban ismét megrendezi a csa­patfarsangot. Eddig minden évben sor került erre a mu­latságra. Ilyenkor sokan jel­mezbe öltöznek. A jelmeze­ket sokféle szempont alap­ján zsűrizzük. Közben mű­ködik a büfé, szól a zene. Lehet tombolát, szavazócé­dulát vásárolni, van szívkül- di. A jelmezes felvonulás után kezdődik a diszkó. Este 9 órakor ér véget a farsang, ekkor közösen rendet te­szünk, s indulunk haza. Ed­dig minden évben jól sike­rült a farsang, reméljük, az idén sem lesz másként. Er­re a rendezvényre szeretet­tel meghívom a szerkesztő­séget is. Ha meghívásom el­fogadták, részletesen a kö­vetkező levelemben számolok be. Pintér Anita csapattudósító, Gyomaendrőd, Dózsa György úttörőcsapat * * * Kedves Anita, köszönjük a meghívást, és várjuk az él­ménybeszámolót ! A sors furcsa tévedése Sokszor olvasom lapjuk hasábjain, hogy nem tisztít­ják kellőképpen a járdákat a lakók. Azt hiszem, nem mindenki törődik embertár­saival, szomszédaival. He­lyenként megfeszített erővel hordják a havat az udvarok­ból oda, ahol senkinek nincs útjában, ugyanakkor mások csak a saját javukat nézve, a szomszéd ház falá­hoz dobálják.' Tudom, az időjárás ellen nem tehetünk, de ha már közösségben él­nek az emberek, akkor mi­ért nem próbálnak meg má­sokra is tekintettel lenni? A maguk javát, a maguk hasz­nát nézők önzőén, másoktól elvárják a törődést, figyel­mességet, de nem viszonoz­zák azt. Ezt a levelet a ma­gam bánata mellett még sokak helyett is írom, olya­nok helyett, akik csak tűr­nek, hallgatnak, a saját csa­ládjukkal vitáznak, holott az indítóok kívülről ered. Jó lenne, ha mindenki be­tartaná az együttélés arany- szabályait, és annyira tisz­telnének másokat, mint amennyit önmaguk számára is elvárnak. Akkor _nem lenne gond, hogy „söpörjön mindenki a saját háza előtt”. D.-né, Telekgerendás (teljes név és cím szerkesztőségünkben) Juliska néni. a falu öreg tanítójának özvegye a szo­kott útjára indult. Három éve, mióta a férje, a „kis öreg” meghalt, minden dél­előtt ellátogat hozzá a te­metőbe. Se gyerek, se uno­ka. jószágot tartani gyenge már, így ezzel telik az ide­je, míg eljön a dél, s el­megy az ebédjéért a napkö­zibe. Szeretik, tisztelik a faluban, előre köszönnek ne­ki, mindenkinek van hozzá néhány kedves szava. Ezen a napon is 8 óra előtt néhány perccel ért az iskola előtti sarokra — jó látni, köszönni, hallani az iskolába igyekvő gyerekeket — mint máskor. Az iskolát elhagyva valami szokatlant látott. A kibetonozott főut­cán a temető felől nagy ro­bajjal egy lovas kocsi vág­tatott, kocsisa ugyancsak ütötte a két gyönyörű szür­két. — Hát ezek, de korán fel­öntöttek a garatra — cso­dálkozott el Juliska néni —, hiszen még 8 óra is alig van! Amint a kocsi köze­lebb ért, Juliska néni né­hány helybeli fiatalembert ismert fel rajta, akik egy társukat fogták közre a ko­csin, mintha az részeg vol­na. — Hiszen ez az István ko­csija — villant át Juliska néni agyán —. ő viszont rit­kán iszik. Akkor ez a mai nap ama ritkák közé tarto­zik. István erős, vállas, hallat­lan munkabírású ember volt. Apjától örökölte ezt a tulaj­donságát, akárcsak a köte­kedő természetét, vagy a lo­vak iránti szeretetét. A he­lyi Béke Tsz-ben‘ dolgozott, mióta kimaradt az általá­nosból. Dolgozott a tyúká- szatban, volt takarmányos, fejőgulyás, meg már vagy 10 éve kocsis. Mindenütt a munka vastagabbik végét fogta meg, ezért szerették munkatársai. A kötekedé- sért, a hirtelen haragjáért kevésbé, inkább féltek tőle. Mióta kocsis, ez a máso­dik pár ló a keze alatt. Mind a két pár szürke, s ragyog a szőre, állandóan trappban jár az abraktól. Mert István szerette a szür­kéket, s szerette abrakoltat- ni is őket. összeugrott ő már az agronómussal is né­hányszor, mert kevesellte a lovai abrakját, s hát lopott nekik egy-egy táska zabot. De ismerve őt, mindig meg­bocsátották, sose lett belőle nagy ügy. István nős; az óvónő a fe­lesége. két szép gyermekük is van. Jól megvannak egy­mással. A lányt a szülei nem akarták „egy paraszt­hoz” adni, így István meg­szöktette, egy hétig odavol- tak. Aztán a szülők bele­egyeztek a házasságba. Az­óta már az apóssal is össze­járnak. Juliska néni már nem láthatta, hogy a kocsi az or­vos előtt állt meg. A nagy robajra a doktor úr is elő­jött. Istvánt társai levették a kocsiról, de már nem kel­lett támogatni. A doktor megvizsgálta, s nem adott már injekciót sem. — Infarktus. Gyorsan vég­zett vele. — Csak annyit mondott a doktor, s mégis előkészítette a tűt, de nem Istvánnak. Látta, hogy a szomszédos óvodából rohan feléjük Magda, az óvónő ... Juliska néni 11 után in­dult haza a temetőből. Most is lassan, hisz miért siessen? A presszó elé érve ismét meglátta István két szürké­jét, de most lépésben jöttek szembe vele. A kocsin ott a koporsó, rajta a felirat: Szabó István, élt 39 évet. A kocsi után egymásba karolva, lehajtott fejjel, szomorúan lépkedett István anyja és felesége, valamint a két gyerek. Utánuk a roko­nok, s néhány szomszéd. Juliska néni szemeit köny- nyek lepték el, s férje egyik mondata jutott eszébe — az öreg tanító életében társa­dalmi temetéseket is veze­tett: a sors furcsa tévedése, ha szülő temeti gyermekét. Gál János A Hidasháti Állami Gazdaság 2-es számú kerületébe (Bakucz) FELVESZ: — traktor- és motorszerelőt — mezőgazdaságigép-szerelőt — traktorosokat K701 erőgépre — hálózati villanyszerelőt. Fizetés megegyezés szerint. 1 Jelentkezés: a kerületvezetőnél.

Next

/
Thumbnails
Contents