Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-22 / 18. szám
1987. január 22., csütörtök o A Kner Nyomda gyulai Dürer üzemében nemrégiben fejezték be a Bogiári Békés István: Népi írók, ifjú kommunisták című könyv szedését. A monoszedéssel készülő több mint 400 oldalas könyv csaknem egymillió betűjéből az utolsókat billentyűzi lyukszalagra Salánki Tamásné, az üzem dolgozója Fotó: szőke Margit Kellő ütemű-e a fajtaváltás a kukoricában? Elterjedt nézet a szakemberek körében az, hogy a kukorica fajtaváltása gyorsabb a kelleténél. A gyors fajtacsere hátrányos a gyakorlati szakembereknek, mert mire megismernék a fajta speciális igényeit, addigra már egy újabb fajtát ajánlanak a nemesitők, vagy a rendszerek szaktanácsadói. Az viszont a legtöbb szakember előtt világos, hogy a fajtaváltás az egyik leghatékonyabb és egyben a legkisebb pótlólagos ráfordítást igénylő termésnövelő tényező. A fajtaváltásban rejlő termésnövelő lehetőséget csak akkor tudjuk kihasználni, ha a legújabb és legjobb hibrideket a lehető leggyorsabban és a lehető legnagyobb területen vetjük el, de a korszerűtlenné váltakat mihamarabb kivonjuk a köztermesztésből. A különböző fajtabemutatók, propaganda- kiadványok és egyéb_ információknak köszönhetően, az új fajták elterjesztésével nincs baj. A régi, korszerűtlenné vált hibridek kivonása azonban már nem megy ilyen szervezetten. Pedig a termésátlagot nemcsak az új fajták bevonásával, hanem a régiek kellő időpontban történő kivonásával is lehet növelni. A hibridek termőképessége a köztermesztésbe kerüléskor általában meghaladja az országos átlagot. Az új hibridek elterjedésével a régiek egyre kevésbé járulnak hozzá az országos termésátlag növeléséhez. A következő években belépő új hibrideknek köszönhetően az országos termésátlag először eléri, majd meghaladja a régi hibridek termőképességét. Ezen a ponton túl már csak különleges indok alapján szabad termelni a hibridet. Megvizsgáltuk az elmúlt 25 év jelentősebb hibridjeit az országos termésátlaghoz való hozzájárulásuk alapján. A vizsgált hibridek átlagosan nyolc évig szerepeltek a köztermesztésben, de az utolsó három évben termésátlag-csökkentő hatásuk volt. A mai fajtaválaszték jelentősebb hibridjei jelenleg még pozitívan járulnak hozzá az országos átlaghoz, de találtunk olyanokat is, amelyek kivonása a köztermesztésből már időszerű. Nem elhanyagolandó az a terület, melyet a korszerűtlen hibridek elfoglalnak a vetésterületből. Felméréseink szerint ez mintegy 13-17%-a az országos vetésterületnek. A Békés Megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomás táblatörzskönyvi adatait vizsgálva, a megyei helyzet hasonló az országos fajtaváltáshoz. Becslésünk szerint mintegy 100-120 millió Ft termelési értéktől esik el a megyei kukoricaágazat a nem kellő ütemű fajtaváltás miatt. Az okok között főként az egyes jó hibridek vetőmagjának időnkénti hiányát és a köztermesztésben tartás optimális idejére vonatkozó információk hiányát említenénk meg. A szarvasi Öntözési Kutatóintézetben kidolgoztunk egy úgynevezett „nagytérségi fajtapolitikai modell”-t. A modell döntéselőkészítő információkat szolgáltat egyrészt az országos, vagy kisebb térségek — tájkörzet, megye — fajtaszortimentjének korszerűségére, a fajtaváltás ütemére, másrészt a fajták köztermesztésben tartásának ökonómiai optimumára. A megyei agrokémiai állomás adatainak felhasználásával folyik a modell adaptálása a Békés megyei viszonyokra. Bartolák Zoltán Számftástechnikai irodabútorok Űj termékkel jelentkezik az idén a piacon a Tisza Bútoripari Vállalat 4. sz. szolnoki gyára: T-modul elnevezéssel számítástechnikai irodabútorcsalád gyártását kezdte meg. A tervezéskor figyelembe vették több számítástechnikai vállalat javaslatát, amelyek a berendezések esztétikus és ésszerű elhelyezéséhez, a gépek mind könnyebb kezeléséhez adtak ötleteket. A T-modul bútorcsalád harminchat elemből áll, köztük tizenötféle szekrény, hatféle asztal, számos állvány található. Valamenynyi asztal lapja már legömbölyített keményfakerettel — s nem éles szélekkel és sarkokkal — készül. A négerbarna és világosdrapp színekben gyártott termékből az idén mintegy 30 millió forint értékű tételt értékesítenek a budapesti Datergon Irodatechnikai Gazdasági Társulás közvetítésével. .^Éi^Jáwa 350 cm3 jfr motorkerékpár Y 6000 Ft OTP-előleg befizetésével már elvihető áruházunk műszaki osztályáról, rendkívül kedvezményes áron, 25 200 helyett 20 000 Ft-ért! (Rendszámmal ellátva.) Automata mosógép 8490 helyett 7400 Ft (előlegbefizetés 2220 Ft), január 22-től, AMÍG A KÉSZLET TART! Új borsé — csicseri borsé OJ hüvelyes növény köztermesztésére adott engedélyt a MÉM; a csicseri borsó hazánkban kevésbé ismert, annál Inkább Kis-Azsiában, Indiában éB a Földközi-tenger melléki országokban. Arról nevezetes, hogy nagy a szárazságtűrő képessége, ennélfogva a csapadéktól rosz- szul ellátott helyeken is sikeresen termesztették. Ott, ahol termesztik, elsősorban emberi táplálékként jön számításba, másutt viszont azért veszik gondozásba a termelők, mert a zöldborsóhoz hasonlóan magas a fehérjetartalma, s ennélfogva értékes takarmánynak tartják. Az iregszemcsel Takarmánytermesztési Kutatóintézet szakemberei nemesítették ki azt a fajtát, amely a magyar növénytermesztés választékát javitja. Itthon a csicseri borsót takarmányozásra használják fel, más értékes fehérjéket helyettesíthetnek vele. Am exportra is számításba jön, mindenekelőtt a jó minőségű vetőmag értékesítésére kínálkozik lehetőség. A magyar " csicseri borsó vetőmagjának szaporítását a nagyüzemekben megkezdték. űz aktíva tanulságai N ovember 19-től több nagy jelentőségű párthatározat, olyan pártdokumentum látott napvilágot, melyek az ország megújulásának körülményeivel, lehetőségeivel, az iparágak és a mezőgazdasági termelés jól megalapozható törekvéseivel foglalkoznak. Ehhez a koncepcióhoz csatlakozott az MSZMP Békés Megyei Bizottságának november 27-i ülése, amely a megye gazdaságának 1986. évi várható teljesítménye, és az országosan követendő, támogatandó célok megjelölésével határozta meg az 1987. évi fejlődés irányát, ütemét. Ezt követte a KB decemberi ülése és a megyei pártbizottság ugyancsak decemberi ülésén a termelés szerkezetének korszerűsítésére, a tervszerű munka hatékonysága javítására kialakított állásfoglalása. Időközben ezt a gondolatsort követte a január 15-én megrendezett gazdaságpolitikai aktíva, amelyen a novembertől kezdve megjelent párthatározatok és megyei állásfoglalások alapján gyakorlati életünk nyelvére fordították és összegezték a megye társadalmai előtt álló 1987. évi munka főbb követelményeit. Ismét végiggondolva az eseményeket, láthattuk, hogy a párt kezdeményezett: az aktívák, a párttagság és a társadalom erőinek mozgósítására, a VII. ötéves tervben meghatározott termelési tervek teljesítéséhez szükséges politikai feltételek megteremtésére. Már szükségét láttuk ennek, mivel az utóbbi időben a gazdaságban olyan egyéni, vállalati attrakciók történtek, melyek kimunkálása során gyakran mellőzték a politika által meghatározott és követendő célok elérését mind a fejlesztésekben, mind pedig a gazdaság megújulási folyamatában. A párt munkastílusa az utóbbi évtizedekben sokat változott. A törekvések társadalmi méretű irányát megjelölte ugyan, de a korábbinál lényegesen nagyobb önállóságot biztosított a részletek kidolgozásában és a munka elvégzésében a gazdasági vezetőknek. Alapjában véve ez helyes volt, mivel a közgazdasági szabályozás egyre erősödő szigorodása, és a központi elvonások rendszeres növelésével olyan belső tartalékok mobilizálódtak, melyekre korábban nem, vagy csak alig volt példa. A legnagyobb problémát mégis az jelentette, hogy a hatvanas évek viszonylag európai szintű és színvonalú ipara a fejlődésben, a megújulásban megrekedt. A külföld az egész országot valósággal meg- fürösztötte a hazai mezőgazdaság nagyszerű, világraszóló eredményeinek csodá- lásával. Zöld atombombáról beszéltek, sikert kívántak, és közben iparukat új vágányokra állították. Mindez a szemünk előtt zajlott, de ezekből a tényekből idehaza senki sem vont le mai értelemben követendő intézkedéseket. A vas és acél országának bűvöletében éltünk egész mostanáig. Elégedettséget szült sorainkban az a néháriy külföldi ajánlat, mely különböző tőkés bérmunkák jól teljesítésére kapacitált. De ennek az ipar teljesítményén belüli hányada annyira kicsi volt, hogy csak porhintésre futotta. Ebben az időszakban nem voltunk túl európaiak, mint általában máskor, de különösen most. Most pedig mintha jobban európaiak lennénk, mint magyarok. Ilyen változóak vagyunk, mert nagyvonalakban változik a világ, s mi a magyar valóságot már részleteiben is európaivá szeretnénk perdíteni, csúcstechnológiát vinni oda, ahol annak feltételei még nem gyerek-, de még csecsemőcipőben sem járnak. Közben a városi lakosság foglalkoztatásának gondjai kísértenek. Az ipar napirendre került átrendezésével több tízezer új munkahelyét kell kialakítani. Ezt csak tetézik a mezőgazda- sági területek elmaradott körzetei, melyek Békésben 1990-ig további 2500—3000 munkahely kialakítását szorgalmazzák. Vajon milyen, külföldön is versenyképes ipart tudunk teremteni ezeken á helyeken, amikor a meglevő ipari kapacitások egy részének termékét a külföld nem igényli? Vajon mennyire vagyunk európaiak, vagy mennyire tudunk azokká válni e nagy horderejű kérdések megítélésében? Egyáltalán tudjuk-e hogy külföld mit vár tőlünk, miben hajlandó együttműködni, és mit vásárolna legszívesebben? Gondjaink megoldásához legrövidebb útón ezeken a szálakon lehetne eljutni, hogy legyen elegendő valutánk, további vállalkozói kedvünk, a termelésben dolgozók között pedig jól megalapozott bizalmunk. Van a megyében néhány nagyvállalat, melyek jó gazdálkodása az ipar prosperitásában meghatározóak. És vannak olyan közepes nagyságrendűek, melyek szükségesek ugyan, de évek óta dotációból élnek. Azután akadnak még kisebbek, szövetkezeti szervezésűek, melyek a piacról és a piacból élnek. Számukra nincs más megoldás. Ezek szépen fejlődtek, de most mintha megtorpantak volna. A korábbi exporttámogatásoktól elestek, így tőkés exportjuk évről évre csökken. A termelés alacsony műszaki színvonala lassan kérdésessé teszi belföldi árutermelésünk gazdaságosságát is. Sok az elvonás ezekből a nem dotációból élő vállalatoktól, így műszaki fejlesztésre nem jut, és a velük szemben állított követelmény is egyre nehezebben teljesíthető. Mindezek ellenére ezek sem kivételek a megújulás alól. Az ipar megújulásához az országnak megvannak a szükséges eszközei. A nagyvállalatok megújulása lényegében elkezdődött. A Kner Nyomda, a For- con, a Hajtóművek és a Ganz, a Béköt és néhány szövetkezet kész, jóváhagyott programmal rendelkezik. A vállalatok, szövetkezetek másik csoportjában a megújulás iránti igény még mélyen van. Mindent egybevetve ebben az évben a megye ipari termelését 2—2,5 százalékkal kellene növelni ahhoz, hogy az 1985. évi megyei pártértekezleten megfogalmazott társadalompolitikai törekvések valóra váltásához kellő anyagi alapok képződhessenek itt helyben. A jobb piaci helyzetű vállalatok — legyenek kicsik, vagy nagyok — ennél többet is teljesíthetnek, különösen akkor, ha exportjuk növelésére rendelést kapnak. A következő évek legfontosabb törekvései között a dollárelszámolású exportpiac lehetőségeinek gazdaságos kihasználása áll. Az apró tételek is jelentősek, tehát minden alkalmat meg kell ragadni ,a jövedelmező exportra! A mezőgazdaság és az élelmiszeripar a korábbi évtizedekben csodákat művelt. Persze, akkor más volt minden. Kezdők voltak mindketten. Az ipar és a kereskedelem csak szerényen akart meggazdagodni a föld terméséből. Ma más a helyzet. Az iparnak, a kereskedelemnek mélyen, nyomott áron kell a mezőgazdaságból minden. Ez az ára annak, hogy időközben elfelejtett megújulni. így hagyományos termékekből ma már csak mi állunk a piacra a lehető legalacsonyabb áron. Az élelmiszeripar és a mezőgazda- sági üzemek kapcsolatrendszerén lehetne valamit javítani, egüttműködve, jobban a piac igényeire orientált termelést szervezni. Természetesen nem minden áron, hanem elfogadható, jó áron, messzemenően együttműködve, és a tőkés partner igényét maximálisan kiszolgálva. A mezőgazdasági termelésben nagyok a követelmények 1987-re. A termelés 4,5—5 százalékos növelése a gabonaágazatban, az állattenyésztésben, a háztáji gazdálkodásban rejlő meglevő és új lehetőségek teremtésével azonban nem elképzelhetetlen: merész, de megalapozott vállalkozás lehet. A zöldség- és gyümölcs- termesztés is kínál valamilyen előrelépést. Nem kifejezetten a paprikára, a káposzta- félékre, hanem az exportpiacon jól értékesíthető, keresettebb cikkekre gondolunk, amint arra az aktíván is utaltak. Sok mindenről hallottunk mé^ igen elgondolkodtató véleményt. Ilyenek a kutatási eredmények hasznosítása, a differenciált bérezésben szerzett tapasztalatok alkalmazása, a megye további erősödésében a szakemberek szerepének felismerése, s nem utolsósorban az üzemi pártbizottságok és pártszervezetek, továbbá a közvetlen megyei irányítású párt- bizottságok követendő munkastílusáról, arról, hogy a megye párttagsága személyes példamutatással, pontos és fegyelmezett munkával, erőteljesebb meggyőződéssel álljon ki a gazdaságpolitikai feladatok teljesítése mellett. A gazdaság körülményei nehezülnek. A szabályozók elvonó jellege továbbra is marad. Tehát kényszerpályán vagyunk. Nehézségeinken nem könnyítenek, hiába panaszkodunk. A gazdaságot minden ízében jövedelemtermelővé kell formálni még anyagi és termelési áldozatok árán is. a jövedelemtermelő képesség növelésének tapasztalatai adottak. Az iparban ipari terméket, a mező- gazdaságban pedig gabonát és húst kell termelni, amire predesztinálták. Tapasztalataink szerint az iparban és a mező- gazdaságban lehet a termelést jövedelmezően szervezni. Tehát, mielőtt bárhol, valamilyen népgazdaságilag fontos terméket előállító ágazat felszámolásáról döntenek, nézzenek szét máshol, de a szomszéd gazdaságban feltétlen, hogy miért és mitől jövedelmező az ott, ami náluk veszteséges, és a körülményeken próbáljanak változtatni. Ezeket jegyeztük meg az aktíván, ezeket ajánljuk gazdasági szervezeteink figyelmébe. Dupsi Károly
