Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-21 / 17. szám

1987. január 21., szerda o Munkásarcok „Hagyon szegények voltunk” Az első magyar nő az Antarktiszon Hz ózon világhírű kutatijának üdvözlete Gyulára Oravecz Pál tegnap 16 órát dolgozott egyfolytában a Kondorosi Egyesült Tsz szarvasmarhatelepén, s ma szabadnapos. A Somogyi ut­ca 26-os számú házukban kellemes a levegő, barátsá­gosan duruzsol az olajkály­ha. öreg, falusi ház, de szé­pen rendbe hozott, átalakí­tott. Oravecz Pál vékonydon- gájú, szikár ember, aki tö­retlen, jövőbe vetett hittel dolgozta végig az életét. Megkérdezem: — Elégedett-e? — Már hogyne volnék az. Jó kis házam van, finom, meleg fészek. Felneveltünk két gyereket, egy fiút, meg egy lányt. A lányt férjhez adtuk olyan kelengyével, amilyen itt Kondoroson szo­kás. Ők építettek házat, itt a mienk mellett, mi adtuk hozzá a portát. Náluk két lánygyerek van. A vöm, Les- tyán Mihály, néhány éve még tsz-tag volt, de most önállósította magát, kőmű­vesipart váltott. Sok a munkája, épül, szépül Kon­doros. A lányunk a szarvasi Szirén Ipari Szövetkezet kondorosi telepén dolgozik, bár most gyesen van. — S mi van a fiúval? — Az is megnősült. A bé­késcsabai Volánnál dolgozik. A menyünk ápoló az oros­házi kórházban. Ök is itt laknak Kondoroson a nászo- méknál. Ott is van egy uno­ka, Natália a neve. — A család szokott-e ösz- szejámi ? Oravecz Pál — Szokott. A múltkori­ban vágtunk egy malackát, hát itt voltak valamennyien. — Hány kilós volt az a malacka? — Lehetett vagy 180. — És elfogy? — Az utolsó szál kolbászig vagy az utolsó falat szalon­náig mindent megeszünk. Tudja, kell az erő, mert las­san fogytán leszünk vele. Persze 1953-ban más volt. Nagyon szegények voltunk. — Akkor esküdtünk — szól közbe a feleség. — Szereztem egy birkát — veszi vissza a szót a férj —, szerettem volna megven­dégelni a násznépet. De ak­kor sem birkát, sem más jó­szágot nem lehetett levágni. — A tsz-ben most milyen munkát végez? — Könnyebb munkára osztottak. A szakosított te­lepen ivarzásmegfigyelő va­gyok. Az állomány közt já­rok egyik helyről a másik­ra, és feljegyzem az ivarzó állatok fülszámát. Azután a fejésnél ezeket elkülönítjük. — Fontos beosztásnak, munkának tartja-e azt, amit a tsz-ben csinál? — Már hogyne lenne fon­tos. Ha nincs borjú, akkor nincs tej sem. A marha kü­lönleges állat, csak a borja- zás után ad sok tejet. A mama, Oravecz Pálné, nagy tál lencsét tesz az asz­talra. Belemarkol és az asz­talon levő újságpapírra szór­ja, válogatja. — A tsz szerezte ezt a kis téli munkát. A Skálával szerződött, kiszedjük belőle az idegen magot. Holnap szállítás lesz, most már igyekeznünk kell. Az a né­hány munkanap, amit ezért jóváírnak, jól jön a nyugdi­jamhoz, mert én már oda készülök — mondja fiatalo­san. — Hát az bizony nem lát­szik egyáltalán, hogy eljött annak is az ideje. — Mi mindketten tsz-ta- gok vagyunk — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe a férj. — A feleségem a kertészetben dolgozik. Jól megvagyunk. Mindenünk megvan, ami a szüléinknek erre az időre még hiányzott. Ha bírjuk erővel, akkor a munkából ezután sem hiányzunk ... D. K. STÁTUSSZIMBÓLÚM Néhány évvel ezelőtt a Nők Lapja egyik számában cikk jelent meg Balázs Dé­nes, a kiváló geográfus tol­lából „Három .gyenge’ nő a híres magyar utazók közt” címmel. Megírta, hogy hár­muk ' közt látszólag semmi összefüggés nincs, hiszen különböző korokban éltek, egyéni sorsuk is teljesen el­térő. „Ami mégis közös ben­nük, hogy utazásaik révén adtak valamit az egyetemes emberi kultúrának: Sass Flóra a Nílus forrásvidéké­ről. Molnár Mária a pápuák földjéről, Farkas Edit a Déli­sark jégvilágából.” Közülük a gyulai születésű Farkas Edit élő személy, a légkörkutatás nemzetközi hírű szakembere. Ki is ez a hírneves, ám előttünk jó­szerivel ismeretlen földink? Farkas Edit a budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetemen tanári diplomát, majd az új-zélandi Welling­ton egyetemén, a fizika-ma­tematika szakon kiegészítő képesítést szerzett. 1953-ban az új-zélandi " Meteorológiai Intézetnél kutatói állást ka­pott, és azóta is ott dolgo­zik. Speciális szakterülete az ózonkutatás. Intézetét több­ször képviselte a Nemzetközi Ózonszimpóziumokon, és számos tudományos érteke­zést írt kutatási eredményei­ről. Nevét szaktudománya legjobbjai közt tartják szá­mon a világban. Tudvalévő, hogy az 1961- ben életbe lépett Antarktisz Egyezmény az egész föld­részt fegyvermentes övezet­nek és a tudományos kuta­tás területének nyilvánította. Az új-zélandi tudósok is je­lentős kutatómunkát végez­nek az Antarktiszon. Farkas Edit a földközeli ózonkon­centráció új-zélandi mérése után az Antarktiszra is ki­terjesztette tudományos vizs­gálódását. 1975-ben repülő­gépen — és helikopterrel — utazott az antarktiszi Scott- bázisra, ahol személyesen vezette azt a munkaprogra­mot, melynek keretében a bázison mérőműszereket sze­reltek fel, és betanította az új-zélandi technikus sze­mélyzetet ezek használatára. Farkas Edit két hetet töltött a Déli-sarkvidéken, ő volt az első nő, aki tartósabban ott is dolgozott ezen az ember számára szinte elviselhetet­lenül hideg vidéken, ahol állandóan tombolnak a vi­haros, jeges szelek. Az általa beindított adat­gyűjtő munka éveken át folytatódott a kutatóállomá­son. és azóta már megjelen­tek a tudományos értékelései is. Nemrégiben levélben kérdeztük meg tőle, hogy járt-e azóta újból az An­tarktiszon? „Sajnos, azóta nem volt alkalmam és időm megint elmenni — írja —, 1987-ben egy nagyobb ké­szülék talán lekerül Antark- tikába, és mint expert (szak­értő) rám is szükség lesz...” Egy éve, a Meteorológiai Világszervezet genfi ülésén felhívták a figyelmet arra, hogy a Földet körülvevő — az ultraviola sugárzás ellen védő — ózonréteg egyre vé­konyodik, a világszervezet felvételei szerint az Antark­tisz fölött már egy óriási nyílás is van rajta. A szak­sajtó szerint az ózon leg­veszedelmesebb ellensége a levegő szennyezettsége. A gépjárművek, sugárhajtású repülőgépek, vegyszerek, spray-dobozok elterjedtsége folytán egyre nagyobb mér­tékben kerülnek a légtérbe •klór-, fluor-, freonvegyüle- tek. Ezek ugyanis a napfény hatására felbomlanak, s eközben magukhoz kötik a háromatomos oxigénmole­kula: az ózon egyik atom­ját — ezért vékonyodik az „ózonpajzs”. Egyes szakértők számítása szerint amennyi-' vei csökken a sztratoszféra ózontartalma, megközelítően annyival növekszik az ultra- viola-sugárzás. Ennek pedig kihatásai lehetnek az ember­re (kiszámíthatatlan klíma- változások, a bőrrák-megbe­tegedések veszélyének növe­kedése stb.). Farkas Edittől, mint az ózonkutatás világszerte elis­mert szakértőjétől, véle­ményt kértünk az ózonpajzs időszerű kérdéseiről. 1986. december 12-én, Wellington­ból küldött levelében ezt ír­ja: ........A legújabb kutatási e redményeim (remélhetőleg nemsokára megjelennek a „Nature” tudományos újság­ban), szintén az ózon utóbbi években történő abnormális eloszlásáról szólnak. Az „ózon­nyílás”, vagy „lyuk” kifeje­zést igen ellenzem, itt Üj- Zélandban már sok előadást is tartottam erről, belefog­lalva az én eredményeim ke­retébe, mert semmiféle nyí­lásról nincs itt szó, csak arról, hogy a kora tavaszi időszakban, különösen az Antarktisz felett, de máshol is... az ózon mennyisége ke­vesebb, mint 1982 előtt volt Az angol és amerikai tudo- ,mányos cikkek a légszennye­ződés hatásának tulajdonít­ják ezt, .én pedig leginkább abnormális stratospherai le­vegődinamikát proponálom oknak, és azt hiszem, hogy ez az irányzat megint meg fog fordulni, és az ózon­mennyiség fel fog emelked­ni. Mindenesetre légszennye­ződés is befolyásolja, de a mostani nagy eltérések sem­mi esetre sem lehetnek csak légszennyeződéssel kapcsola­tosak. Persze, senki nem tud pontos teóriát felállítani, nincs erre elég informá­ció. ..” (A közelmúltban az egyik hírügynökség közzétett egy olyan feltételezést is, hogy a naptevékenység rendkívüli mértéke okozhatta az ózon­réteg elvékonyodását, és most, hogy a Nap aktivitása alábbhagy, az ózonpajzs re­generálódni fog. Farkas Edit álláspontja is lényegében eh­hez a nézethez áll közel.) Egyébként tudós honfi- társnőnk küzdelmes életút- járól, élményeiről, tevékeny­ségéről alkalomadtán még szándékozunk írni. Mostani levelében szívélyes üdvözlet­tel boldog új évet kívánt a szülőföldön élőknek. „Ha egyszer megint hazalátoga­tok (talán 1988-ban) — írja —, akkor biztos Gyulát is beiktatom az utazási tervbe.” Dr. Perényi Béla hírek n magyar gazdaságból TÖBB BAROMFIHÚS EX­PORTRA. A január el­sejével megalakult Hun- gavis Külkereskedelmi Kö­zös Vállalat tennivalói­ról Jásdi István vezérigaz­gató elmondta, hogy a közös vállalat közreműködésével partnereik a jövőben gyor­sabban és közvetlenebbül jutnak információhoz, ha­marabb ismerhetik meg a fogyasztói igényeket. A Hun- gavis exportorientált vál­lalat. a baromfi, továbbá baromfiipari termékek kül­kereskedelmével foglalkozik. Célja a szakágazat komplex külkereskedelmi kiszolgálá­sa, ezen belül a termeléshez és a fejlesztéshez szükséges gépek, anyagok importja is. A vállalat nyitott vállalko­zás: á 19 alapító tag termé­kein kívül más gazdálkodó egységek áruit is értékesíte­ni kívánja. A szervezethez újabb tagok is csatlakozhat­nak, ha elfogadják a közös vállalatnál kialakított fel­tételeket A Hungavis az idén 5-6 százalékkal több baromfi- terméket tervez exportálni, mint amennyi a baromfiága­zat kivitele 1986-ban volt. A termékek több mint 40 szá­zalékát konvertibilis elszá­molású piacokon értékesítik; egy év alatt 170—180 millió dollár értékben exportálnak baromfihúst, baromfiter­mékeket. Az áruk nagy részét az NSZK-ba, Franciaország­ba, Svájcba, Angliába és Ja­pánba küldik, és megjelentek már termékeikkel a dél-ame­rikai piacon is. Fokozzák a szocialista országokba irá­nyuló kivitelt; a termékek 90 százalékát a Szovjetunió vásárolja meg. A Hungavis kereskedőház létrehozását tervezi, ezt azonban anyagi forrásaik várhatóan csak 2—3 év múlva teszik lehetővé. A CELLDÖMÖLKI Cell­tex Háziipari és Ipari Szö­vetkezet 73 millió forintos évi nyereségének ma már csaknem 70 százaléka szár­mazik a nyolcvanas évek eleje óta folyamatosan bő­vülő elektronikai alkatrész- gyártásból. A budapesti BRG Mechatronikai Vállalattal kötött társasági szerződés keretében létesült magneto- fonalkatrész-gyártó üzem, amely kezdetben száz mun­kást foglalkoztatott, jelenleg 580 dolgozónak ad munkát, és tavaly több mint száz­millió forint bevételt hozott a szövetkezetnek. Zömmel exportárut termelnek. Eddig elsősorban kombinált mag­netofonlejátszó-, felvevő- és törlőfejeket gyártottak, az idén azonban vállalták az NSZK-beli Papst cég meg­rendelésére 950 ezer vezérlő áramkör elkészítését is. Az elektronikai alkatrész- gyártás igen jövedelmező: normaóránként 48 forint nyereséget hoz a szövetkezet­nek. Ezért az év eleje óta más, kevésbé nyereséges te­rületekről ide csoportosítják át a munkaerőt. Farkas Edit az antarktiszi Scott-bázison

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents