Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-20 / 16. szám
o 1987. január 80.. kedd A gyulai búvárok kiemelkedő éve Vasárnap délelőtt Gyulán, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság klubjában sok úttörő, kisdobos fiatal jelent meg. Az MHSZ-Kövizig könnyűbúvárklubja tartott évzáró közgyűlést, amelyen dicséretes módon majd minden sportoló ott volt. Először Várkonyi Kálmán köszöntötte az elnökséget, amelyben ott voltak az MHSZ megyei, városi vezetői, Benkő Bálint, az MHSZ megyei titkárhelyettese, Má- thé István városi titkár, valamint a határőrség és a patronáló vállalatok képviselői. A klub titkára, Kárnyáczki Imre sikeres 1986-os évet értékelhetett. Beszámolójában hatékonynak ítélte meg a politikai nevelő, agitációs és propagandamunkát, egyre javuló színvonalúnak a sorkötelesek szakirányú kiképzését. Ami a minőségi sportot illeti, abban kiemelkedő volt a tavalyi esztendő. Az ifjúsági arany- és ezüstjelvényesek száma örvendetesen emelkedett. A klub fennállása óta tavaly szerzett először — Szabó Jenő személyében — felnőtt országos bajnoki címet. Emellett a berlini, szocialista országok felkészítő versenyén két 3. helyet is elért. Az uszonyos-világbajnokságon egy 5. és egy 6. helyezést ért el. Az ifjúságiak közül Papp Péter tavalyi országos bajnoksága remélhetően egy jövőbeli szép sorozat kezdete volt. Szó volt még a gazdasági helyzetről is, ami azért figyelemre méltó, mert nem sok olyan MHSZ-klub van a megyében, mint a gyulai, amely kétmillió forintos bevétellel dicsekedhetett. Nagyon nehéz munkával szerzik meg a könnyűbúvárok ezt a pénzt, amelynek nagy részét a sportra fordítják. Főleg a Kövizig biztosít számukra speciális víz alatti munkákat, a biztonságtechnikai és az árvízvédelmi feladatok végrehajtásában. A hozzászólások után — amelyekben főleg a mostoha edzési lehetőségek kaptak nagy hangsúlyt — a legeredményesebb versenyzőket, aktivistákat megjutalmazták. Béla Ottó Kézilabda Mezőhegyesen a Téli Kupa terem kézilabda-torna második fordulójában a következő eredmények születtek. Férfiak, A-csoport: Oh. Honvéd Dózsa—Mezőkovácsháza 26 —3 (ll—i). Ld.: Skultétl 6, Cseri 5, ill. Harangozó 2. Székkutas—Kardoskút 20—15 (10—9). Ld.: Talma esi 9, ill. Halmai, Dávid 6—6. B-csoport. Mezőhegyes I.—Üveggyár 36—6 (15—3). Ld.: Gergely 10. Szabó 9, Ul. Mórocz 4. Szarvas—Mezőhegyes n—14 (8—8). Ld.: Lestyán 5, Makai 4, ill. Imre 6. Üttörök. Üjkígyós—Mezőkovácsháza 22—6 (9—3). Ld.: Mohácsi 8, Jarabek 5, ill. Miklós. Emi 2—2. Üjkígyós—Mezőhegyes 16—11 (5—5). Ld.: Mohácsi 7, Jarabek 6, ill. Juhász. Nők. Tömegsport csoport. OMTK—Kaszaper-Nagy bán hegyes 22—8 (10—4). Ld.: Tóthné 11, ill. Markóné, Fekete 4—4. Üttörök. Oh. Kulich Gy. Iskola —Medgyesegyháza 12—12 (7—5). Ld.: Demarslk 10, ill. Rajtór 5. Székkutas—Mezőhegyes 9—2 (4—1). Ld.: Tóth 5, ill. Szabó 2. Makó—Medgyesegyháza 9—5 (4—0). Ld.: Huba 6, ül. Horváth 3. Teremfoci A békéscsabai városi teremlabdarúgó-bajnokság legutóbbi fordulóján a következő eredmények születtek. 9. forduló: 10. sz. Építők— Erzsébethely 5—2, Gyopár Klub —Agrober 4—1, Forcon Vasas- Közúti Igazgatóság 4—0, Békés Körös—H. Remény 6—3, Démász —Unicalor 3—0, Dózsa—Gerla 4— 2, Városi Tanács—Agroker 3—1, Hungavis öregfiúk—Bémi- ber 4—0, 635. sz. ITSK—Vendéglátó 4—1, MÁV Pályafenntartás —BHG 4—0, Hafe—Béta 1—1. Kner—Rutex 3—0, Béköt—Ügyvédek 7—0, Agyagipar—Hütőház 6—2, Zöldért—Kiosz 2—1, Bútoripar—Takeh 0—0. 10. forduló: MHSZ—Mezőgép 3—0, Telekgerendás—Közt. ép. GM 5—4, Kertész—Szabadság Tsz 3— 1, Vízmű—Gyulavári 3—1, Kner őregfiúk—Rózsafa 1—1, Kamut—Sajtó 2—1, Előre Róna— Szabadkígyós 6—2, Cserépgyár— Unicon 6—2, Hungavis II.—Afész 5— 0, Körös Kazán—Megyei Tanács 1—0, Patex—Délép 3—2, Mirelit—Pedagógus 3—2, Dózsa— Városi Tanács 1—1, Agroker— Gerla 3—3, H. Remény—Unicalor 1—1, Békés Körös—Démász 4— 1. Nagyszénáson a Téli Kupa teremlabdarúgó-torna második fordulójában történt. SaUal KISZ—Dózsa Tsz 4—1, Kazép Fakó—Flamengo 5—1, Szentetomya—Juventus 2—1, Kazép Fakó—Dózsa Tsz 3—2, Juventus—Flamengo 2—1, SaUal KISZ—Szentetomya 3—2, Kazép Fakó—Juventus 4—2, Szarvas— Rákóczi Vasas 9—2, OMTK ifjúsági—Elek 2—1, OMTK ifjúsági—Rákóczi Vasas 1—0, Szarvas —Csanádapáca 9—3. A Volán csapata nem jelent meg. Így a Csanádapáca és az Elek 3—0-ás gólkülönbséggel játék nélkül jutott a két ponthoz. Mit fizet a totó? A Sportfogadási és Lottóigazgatóság közlése szerint a 3. heti totónyeremények az Illeték levonása után a következők: 13 plusz 1 találatos szelvény 172 db, nyereményük egyenként 12 817 forint; 13 találatos szelvény 2008 db, nyereményük egyenként 2453 forint; 12 találatos szelvény 27 944 db, nyereményük egyenként 128 forint; 11 találatos szelvény 156 402 db, nyereményük egyenként 57 forint; a 10 találatos szelvények nyereménye nem érte el a 20 forintot, így nyereményük a 11 találatos szelvények között került felosztásra. A hét végén, ha helyenként még csöpögött is az eresz, a békéscsabai József Attila Általános Iskolában jégpályát avattak a lakótelepiek nagy örömére. Mint felvételünk is tanúsítja, ezt alaposan kihasználták a diákok, s noha itt még kori nélkül hokiznak, néhány méterrel odébb már a korcsolyázók vették birtokukba a terepet, ugyanis elválasztották a két pályát egymástól Fotó: Szőke Margit Argentínáé a Pelé Kupa I Röviden Európai idő szerint hétfőre virradóra Sao Paulóban lejátszották a Pelé Kupa nemzetközi öregfiú .labdarúgótorna döntőjét. ARGENTINA—BRAZÍLIA 1—0 (0—0) A találkozó hőse minden kétséget kizáróan a 44 esztendős argentin kapus, Carlos Buttice volt. A brazilok szinte végigrohamozták a mérkőzést, de nem bírtak a káprázatosán védő játékossal. A második félidő elején a brazil hátvéd, Djalma Dias könnyedén haza akart gurítani kapusához, ám a szemfüles argentin csatár, Dario Feldman lecsapott a labdára. Elhúzott Renato mellett is, és az üresen maradt hálóba lőtte a győztes gólt. A hírügynökségi jelentések arról is beszámoltak, hogy a két együttes igazi presztízscsatát vívott, s így a nyugatnémet játékvezetőnek, Walter Eschweilernek nehéz dolga volt, az indulatokat csak több sárga lap „kiosztásával” tudta megfékezni. A találkozó után a brazilok csapatkapitánya, Riveli- no nem győzte méltatni Buttice teljesítményét. — Carlos-szal korábban együtt játszottam a Corin- thiansban, de nem emlékszem arra, hogy fénykorában bánmikor is ilyen remek védések sorozatát mutatta volna be. Az izgalmas 90 perc után a kupa névadója, Edson Arantes do Nascimento, azaz Pelé adta át a győzteseknek a serleget. (MTI) $ Hagyomány már, hogy az egészségügyi dolgozók szakszervezete és az MHSZ Országos Központja minden év őszén megrendezi az egészségügyi dolgozók és iskolások összetett honvédelmi versenyét. Az idén — október 2—4. között — a hatodik alkalommal megrendezésre kerülő verseny rendezési jogát Gyula városa kapta, nemrégiben le is zajlott az első ülés, amelyen meghatározták a szervezési feladatokat. ® A Békéscsabai városi kézilabda-szövetség alapfokú kézilabda-játékvezetői tanfolyamot szervez. A tanfolyamra — amely természetesen díjtalan — február 2-ig várják a jelentkezéseket. A cím: Városi ifjúsági és sportosztály, Békéscsaba, Petőfi utca 3 szám. © HOGYAN DOLGOZOTT MEZEY? (Melyben kiderül, hogy ez a Szepesi már nem az a Szepesi, és az a Mezey már nem ez a Mezey.) — Most arról kérdezem Szepesi Györgyöt, hogy hogyan dolgozott akkor Mezey György? — Mezey rendkívül precízen dolgozott. Mindenre felkészült: az ellenfélből, a saját játékosaiból és önmagából is. Minden lehetségesen kiszámítható' eshetőséget föltérképezett. Mint a.labdarúgás professzora, a csapatát gondolatilag is és érzelmileg is rá tudta hangolni a maga hullámhosszára. Mezey kétségkívül egyik első számú labdarúgó-szaktekintélye az országnak. Jó szervező. Világos nyelvű előadó. Nem próbált fantasztikus elméleteket gyártani, mint sokak, akik a játékosoknak órákat beszélnek, miközben azok, az ötödik percben elalszanak. Figyeltem a selejtezők taktikai megbeszélésein a játékosokat. Az arcokról az értelem sugárzott. Odafigyeltek, mert amit kaptak, azt megértették. Amit elmondott, visszakérdezte: Kardos, ha tehát jön az ellenfél játékosa, és neked a jobb oldalon akarja elgurítani a labdát, és te hátranézel és látod, hogy a Sallai kicsit előbbre van, akkor mit csinálsz? Mit mondtam? És akkor a Kardos elmondta, hogy akkor én jobbra próbálok elmenni a labda felé, és a játékos felé, hogy a Sallai vagy a Garaba közben visszaérjen. — A döntő meccsen azonban mindez nem jött be. — Mezey hihetetlenül nyugodt volt a mérkőzések alatt. A mérkőzés alakulhatott így vagy úgy, nem kapkodott. Vezettek ellenünk az osztrákok 1—0-ra. Vezettek a hollandok, és se egy hangos szót nem hallott senki a kispadról, se valamiféle cserét, ami kapkodásra vall. Az öltözőben, a szünetben a leghiggadtabb, a legvilágosabb, a legokosabb mondatok hangzottak el. Mindez azért szembeszökő, mert hol volt ugyanez a Mezey már a szovjet mérkőzés szünetében? — Mezey elfáradt? Kimerült? — Megszűnt az áramkör, ami benne volt. Elképzelhető. — De mit tett iez ellen a folyamat ellen az MLSZ? Az OTSH? — 1985. november volt az utolsó pillanat, amikor tudhattunk volna még valamit tenni. Ez után az időpont után átcsúszott a vezetés totálisan Mezey György kezébe. Nekünk 1985 novemberében meg kellett volna ezt a folyamatot állítani, de — és ez magyar dolog — akkor már mindenki a maga kis dolgát próbálta előkésziteni. Buda azt, hogy még két évre prolongálják, mint OTSH-elnököt, Csáki azt, hogy az ő menedzserirodája is megkapja a magáét. Csáki ugyanis 60 ezer dollárt keresendő, el akarta küldeni a magyar válogatottat Brazíliába. Mezey ezt a , leghatározottabban ellenezte. Mezey nemet mondott. Ettől kezdve élethalálharcra ment Mezey és Csáki között a dolog. Nekem pedig azt kellett volna mondanom, hogy uraim, ilyen feltételek mellett nem tudom elvállalni a továbbiakban az MLSZ vezetését. A különböző hatóerőkön nem tudok úrrá lenni. Ezek az erők átcsapnak a fejem felett. Zalka Andrásnak el kellett volna mondania, hogy sajnálom, uraim, én nem vagyok szakmai elnökhelyettes. Én nem értek ahhoz, hogy mit kell itt most csinálni, mert nem merek szólni a Mezeynek, és nem tudok szólni a Mezeynek. Páncsics Miklós mondhatta volna: én főtitkár vagyok a magyar csapat mellett, és nem szakmai ellenőr. Az akkori gondolataimat mondom el most. Mondom a gyengeségeimet. 1986 februárjában a leghatározottabban megfogalmaztam a magam kibúvóját: mivel eldőlt, hogy Mexikóban csak papíron leszek csapatvezető — ezt a funkciót hivatalosan Nyitrai Lajos elnökhelyettes látta el —, kértem, hogy küldjenek ki három hónapra Moszkvába oroszul tanulni, mert nekem a FIFA miatt szükségem van az orosz nyelvre. Éreztem, hogy baj lesz. Ott akartam hagyni az egészet, de miért nem hagytam ott? Mert hiú ember vagyok. Arra gondoltam: ha mégis bejön az, amire számítani lehet, ha a magyar csapat mégis azt fogja elérni, amire az előző mérkőzések alapján számíthatunk, akkor ennyi évi munka után kimaradhatok a „sikerörömből”. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak _________________________________ „ Nyíltól” sebzetten — A selejtezőket nagyszerűen vette a csapat — te nem úgy láttad? — Hát éppen ez az! Hol nincsenek problémák? — gondoltam —, de a siker elfedi. A kudarc kiássa őket. A selejtezőkön pedig sikert sikerre halmoztunk. A szovjet mérkőzés összetettebb probléma. Mezey nem mérte fel jól a szovjet csapatot. Lebecsülte Lobanovszkijt. Azt mondta: majd ők fognak alkalmazkodni mihozzánk. Nem tanult a Dinamo Kijev játékából, pedig az Atletico Madrid példájából tanulhatott volna. De én mindezt nem tudom másként magyarázni, mint hogy ez a Mezey már nem volt ugyanaz a Mezey. Ha valaki a hollandokból, az osztrákokból jelesre felkészül, a szovjetekből nem készül fel jelesre? 2—0 után miért nem volt ereje beszólni: „Fiúk, védelembe!” Olyan súlyos hibát, hogy a Burcsát behozta a Róth helyett, hogy követhetett el, ha ő ugyanaz a Mezey? Persze, hogy nekünk a 2—0-át kellett volna tartani. Mezey is meggyűlöl, ha ezt hallja, pedig minden napot jegyeztem. Rendelkezésre áll a naplóm 1985. május 14-től. Nem utólag igazolom magam azzal, amit mondok, hanem nap mint nap tapasztaltam, hogy mi minden történik, ami romlásba vezeti a társaságot. Mikor az egész Nyilasi-cirkusz betetőzte ezt, a naplómba azt írtam be, hogy most veszett el minden, a legutolsó mexikói reményünk is. Meg voltam győződve arról, hogy vége mindennek. — Utólag se gondolod azt, hogy ha Nyilasi ott lett volna, minden másképp lett volna? — De igen. Éppen azért, mert Mezey már nem volt az a Mezey. Verekedtem Nyilasiért. Verekedtem a szó szoros értelmében. Álmatlan éjszakák. Utazások Bécsbe. A saját fiamért nem rohantam annyit, mint a Nyilasi után. Ezért fáj, hogy a Nyilasi és annyi más ember tőrt döfött a hátamba. Nyilasit tizenhét éves kora óta ismerem. Van egy fénykép, amikor berohanok az öltözőbe, mert a Nyilasi megsérült. Berohantam, mert láttam benne, hogy ebből a játékosból lehet valaki. Grundon nőttem föl. Én sose tudtam úgy futballozni, mint a sztárok a grundon, mint a Szusza Feri, aki a barátom volt, de hogy a Szusza Feriből az lesz, aki lett, azt én már akkor tudtam, mikor még senki $em. És ezt végig az egész életemben meg tudom mondani. Kimegyek a pályára, ránézek a játékosokra, és tudom, kikből lehetne focista ... — Pedig az emberek azt hitték: ha Szepesi az MLSZ-be kerül, nála lesz a labda ... — Nem. Az a labda soha nem volt nálam. — Meg se akartad kaparintani? — Dehogynem! De mindjárt kiütötték a kezemből. A harmadik héten kedves barátommal, a Honvéd ‘edzőjével beszélgettem a Pécs—Honvéd mérkőzésről, ezen hétezer ember fütyült, mert az nem volt valóságos mérkőzés. Barátom azt mondta: nézd, Péccsel ez már sokszor előfordult a múltban is. Most nekünk ez az egy pont jó volt. Miért ne csináltuk volna? Mikor aztán fegyelmi ügyet csináltak belőle, és behívtam az edzőbarátomat, ő ugyanezekkel az ártatlan kék szemekkel rám nézve, azt mondta: „ez a mérkőzés, hát ez egy éles harc volt”. — De hát fütyültek a nézők! — „Na és? A nézők mindig fütyülnek.” — Hát Öreg, tegnapelőtt nekem azt mondtad, hogy azért az egy pont az jó pont. —. „É-én? Hát nem is találkoztunk. Hát mikor mondtam volna?” — Akkor már vége volt mindennek. Tudhattam: én itt senkire nem számíthatok. Ebben a futballban nem lehet rendet teremteni. Aki ma á-t mond, az nem biztos, hogy holnap is á-t mond, sőt, az a biztos, hogy b-t fog mondani. Ha az egyik legjobb barátomtól ezt kapom az elnökségem harmadik hetében, megáll az élet. És ugyanígy folytathatnám mindezt, ami majd én nélkülem is — sajnos — folytatódik — az érdekellentétekkel... Mert a futball egyes csoportok érdekeit szolgálja. Ezeknek a privilégiuma. Privilegizált csoportok vannak a magyar labdarúgásban, amelyeket érdekek megsértése nélkül nem érinthetsz. És ezek az érdekcsoportok a magyar labdarúgó-bajnokságra koncentrálódnak, NB I-től a legalsó szintig. Hát amit vágytam, megismerhettem. Megtapasztalhattam a bajnokcsináló erőket: a bajnok az legyen, amelyik az én hatáskörömbe, az én érdekszférámba tartozik. Én meg tudom engedni magamnak, hogy nekem egy területi csapatom legyen, nekem legyen egy NB Il-es csapatom. És ha bármelyik fővárosi csapat az NB II-ben egy olyan vezérigazgatót kap a vállalatánál, amelyiknek érdeke fűződik ahhoz, hogy a csapata NB I-es legyen, akkor' az a csapat NB I-es lesz. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja Főszerkesztő: Árpás! Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
