Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-20 / 16. szám
1987. január 20- kedd © IgUiUMld Bátrabban nyúljunk az exportcikkek termeltetéséhez Többre lenne képes a békéscsabai nyúlintegráció--------------------------í----------------^—r*-----------------------------------1 A termelőszövetkezeti mozgalom szívén viseli a pártnak és a kormánynak azt a kérését, hogy bátrabban nyúljunk az exporttermelési lehetőségek kihasználásához. Ezt az is bizonyítja, hogy a Tszker létrehozott egy export tartalékokat feltáró központot, melyet felruházott ugyan olyan jogokkal, mint bármelyik megyei vállalatát. Olyan feladatokat tűzött az új vállalat elé, hogy tegyen erőfeszítéseket a tőkés exportárualapok termelésének szervezésére azokon a területeken, ahol más vállalatok ilyen tekintetben nem mozognak. Tehát téves az a megítélés, hogy az új vállalat más szövetkezeti ágazatok termelői bázisára aspektálva kezdte meg működését. A Tszker által létrehozott exporttartalékokat feltáró központ elsősorban a falusi termelőszövetkezetek nyugdíjas tagságának aktivitására épül és szervezi a munkát olyan kedvezmények biztosításával, melyek méltóak a tsz-mozgalom azon veteránjaihoz, akik nyugdíjas éveikben társadalmilag hasznos, jövedelmező elfoglaltságra tartanak igényt. — Mi legyen ez a társadalmilag hasznos tevékenység? — vetődött fel a kérdés, Kiss Lászlótól, a Tszker Békés Megyei Vállalatának osztályvezetőiétől. — Olyan elfoglaltságra gondoltunk, amely a népgazdaságnak exportcikket termel — folytatta a gondolatsort Meszlényi Ernő igazgatóhelyettes, majd hozzátette — így jutottunk el a háztáji gazdaságok nyúltenyésztési tevékenységének szervezéséig. Kedvezően befolyásolta törekvésünket, hogy közben egy olasz céggel középtávú szerződést kötöttek a budapestiek évenként 5 millió vágott nyúl eladására. A vállalkozás tavaly bontott zászlót. Ma csak Békésben már majdnem kétezer háztáji gazdasággal tartják a kapcsolatot, de más megyékben is elkezdték a szervezést. A termelőszövetkezetek tagsága mellett mások is csatlakoztak hozzájuk. Olyan előnyös termelési feltételeket biztosítanak és felvásárlást szavatolnak a termelés feltételeinek megteremtéséről nem is beszélve, melyek növelték a nyúltartás iránti termelési kedvet. Tavaly, 1986-ban tízezer körüli te- nyésznyulat helyeztek ki ingyenesen, azzal a feltétellel, hogy három év alatt a szaporulatból tenyészállatonként összesen hatvan vágónyulat várnak vissza szezonális áron úgy, hogy az elhelyezéshez szükséges ketreceket jutányos áron, kamat, szállítási és kezelési költségek felszámolása nélkül biztosítják. Mivel a társadalmi réteg előtt a nyulászat modern tartási, technológiai körülményei ismeretlenek, magukra vállalták a tenyésztéssel kapcsolatos szaktanácsadást és a technológiai eljárások ismertetését, az állategészségügyi szolgálat ellátását, járvány esetén az oltóanyag költségét és egyáltalán a tenyésztés, takarmányellátás feltételeinek megteremtését. A Tszker Békés Megyei Vállalatának nyúlhústerme- lési programja lényegében így, ilyen rövid idő alatt nőtte ki magát egy igen sajátos termelési rendszerré. S ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a kistenyész- tőket klubokba tömörítik, ahol a nyulászkodás összes szakmai kérdéseiről jól felkészült szakemberek tartanak előadásokat, akkor érthetjük igazán, hogy rövid 6-7 hónap leforgása alatt miként sikerült a megye 52 településén a helyi termelő- szövetkezetek segítségével újabb exporttartalékokat feltárniuk, létrehozniuk. E nemes törekvés értékét növeli az a kezdeményezés is, miszerint a tenyésztők részére a vágónyúl után kilónként fél kiló nyúltápot is ingyenesén biztosítanak. A megyére nézve növeli e vállalkozás értékét, hogy a felvásárolt vágónyulat Gyo- maendrődön, a Viharsarok Halászati Szövetkezet üzemében készítik elő export- szállításra. Ezzel jelentősen hozzájárulnak a helyi foglalkoztatással összefüggő megyei feladatok megoldásához is. Gyomaendrődön különben egy műszakban évente 2 millió vágónyúl feldolgozására képesek, az olasz céggel kötött megállapodás értelmében évente 5 millió vágott nyúl értékesítésére van lehetősége az országnak. Ebből jelenleg csak 1,5-2 millió nyúl exportja látszik biztosítottnak 1987-ben, mivel a termelési háttér kialakítása is erre az időszakra esik. Mindenesetre nagy eredménynek számít, hogy fél év alatt az ország termelőszövetkezeteire támaszkodva már ilyen pozíciók várhatók ettől a vállalkozástól. Ehhez a jó kezdeményezéshez szabadjon annyit hozzátennie az újságírónak, hogy a hátrányos helyzetű településeken talán a legtöbbet tehetnék az export- árualapok gazdagítására a TSZKER segítségével. Van lehetőség a csatlakozásra, a korábban biztosított kedvezmények megszerzésére, a helyi erők mozgósítására, a jövedelmek viszonylag alacsony eszközigényének igénybevételére, ha * felismernék a kezdeményezés jelentőségét, népgazdasági hasznosságát, és mozgósítanának okosan szervezett integrációval közös céljaink elérésére. D. K. HÍREK A VILAGGAZOASAGBOL Készenléti hitel Argentínának. A Nemzetközi Valutaalap 1,8 milliárd dolláros készenléti hitelt nyújt Argentína részére — közölte Mario Brodersohn pénzügyi államtitkár. A dél-amerikai ország a hitelből 50 milliárd dolláros külföldi adósságának törlesztését finanszírozza. A hitel fejében Buenos Aires vállalta, hogy az idén jelentős mértékben leszorítja az inflációt és a költség- vetési deficitet a nemzeti össztermék 2,5 százalékára csökkenti. Argentína adósságátütemezési tárgyalásokat folytat kereskedelmi bankok egy csoportjával, többek között egy 2,2 milliárd dolláros új hitelről is. Bulgáriában ebben az évben átdolgozzák az ár-, az adó- és a bérképzés rendszerét, módosítják a bankok és pénzintézetek működésének szabályait, erősítik a vállalatok közötti versenyt. Mint Georgi Atanaszov, a BKP KB PB tagja, miniszterelnök egyik parlamenti felszólalásában közölte, a változtatásokat fokozatosan léptetik életbe, a módosítások teljesen csak a jövő évtől lesznek érvényesek. Japán—Asean fordítógép- együttműködés. Japán és az Asean-országok gazdasági együttműködésének elősegítése érdekében egy fordítógép közös tervezési munkálataira tett javaslatot Dzsa- kartában Tamura Hadzsime, Japán külkereskedelmi és ipari minisztere. A nyelvi korlátok felszámolása céljából kezdeményezett hatéves közös fejlesztési program célja olyan számítógép és megfelelő programnyelv kidolgozása, amelynek segítségével a japán, valamint az indonéz, maláj és thai nyelveket lehetne egymásra fordítani. A 6 milliárd jenbe (37,5 millió dollár) kerülő fordítógép előtervezési munkáit Japán áprilisban megkezdi. Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Csupa nosztalgia — csupa valóság Szarvason az arborétum környékén, a Körös-parton és másutt naponta látni egy vágtázó, szép lófogatot. A fényes szőrű almásszürkéket ősz hajú, szálegyenes testtartású idős ember hajtja, aki szemmel láthatóan élvezi a cél nélküli száguldozást. A járókelőktől kérdezem: — Kié ez a szép pár ló? — Hát a Pali bácsié! Ö a lovak „szerelmese”. Hunyadi utcai otthonában kerestem fel dr. Kökényesi Pált. — Csincsiri és Babika — mutatja be kedvenc állatait. — Arab félvér „leánykák”. Csak almásszürkéket tartok, ez a színem. — Mióta hódol lovasszenvedélyének? — Talán hihetetlenül hangzik, de pici korom óta. Édesanyámtól örököltem a lovak szeretetét. Sokszor elmesélte, hogy féléves koromban már felültettek a ló hátára és sírtam, ha le kellett szállni. Aradon születtem, akkoriban még lóvasút közlekedett. Édesanyámmal naponta lóvasutaztunk. Gyakran elaludtam karján, de abban a pillanatban felébredtem, ha le akart velem szállni. Hát így kezdődött! — És azután? — Középiskolás voltam, amikor Szarvasra költöztünk. A szüleim földet béreltek és mindig tartottak lovat. Negyvenhárom évig éltem Szarvastól távol: iskola, katonaság, hadifogság, munkavállalás az ország különböző tájain. De civil életemben hét végén mindig hazajöttem, még a Dunántúlról is, csak hogy lovagolhassak. Emlékszem, annak idején még a Körösben mosták a ruhaneműt az asszonyok. Lóháton beugrattam mellettük a vízbe, úsztunk a paripával egyet. Eleinte ria- doztak, később megszoktak, és már vártak „minket”. .— Soha nem felejtem el: egyik télen kegyetlenül hideg volt. Mínusz 26 fokot mutatott a hőmérő. Édesanyám kiszól a szobájából: — Kisfiam, befogtad már a lovakat? — Akkor 72 éves volt édesanyám. Három órán át szánkóztunk. Máskor, mivel fájt a lába, gyakran el- kocsiztunk Gyopárosfürdőre, de szerettünk vágtázni a sajátos szépségű alföldi tanyavilágban is. A házigazda barátságosan invitál: kerüljek beljebb. Már az előszobában földbe gyökeredzik a lábam a nem mindennapi látványtól. A falakon, bútorokon, ajtó- és ablakfóliákon nincs egy tenyérnyi hely, melyet ne üveg alá rendgjett lovas fotókkal „tapétázott” volna ki Kökényesi Pál. Hasonló a helyzet a három tágas szobában, sőt, a konyhában és a fürdőszobában is. Az íróasztalon, a polcokon értékes hazai és külföldi szakkönyvek lovasfotókkal gazdagon illusztrálva. Szobor bronzból, porcelánból, fából. Mint kiderült: 190 négyzetméternyi területen 10 ezernél több fotót helyezett el katalogizálva a ház ura. — Itt élek egyedül, de nem magányosan — töri meg a csendet Pali bácsi. — A lovak a „barátaim”. Ez a hobbim. Okos, tiszta állatok, nélkülük nagyon szomorú és tartalmatlan lenne nyugdíjaséletem. Magam ápolom őket, naponta kikocsizunk, nem csak egészségügyi okokból. Szívesen megkocsikáz- tatok kisgyermekeket, felveszek temetőbe, vagy templomba baktató idős embereket, de pénzért soha nem fognám be lovaimat. Ha valakinek örömet szerezhetek, az a legnagyobb boldogság. — Látja ezt a kis bronzszobrot? Az ismeretlen mester tökéletesen örökítette meg a ló poroszkálását. Tenyérnyi az egész. Járnak hozzám hazai és külföldi lószerető emberek. Egy alkalommal egy ménesbirtok vezetője felajánlotta: a bronzlóért egy élőt ad, magam választhatom ki a ménesből. Nem adtam... — A díjakból ítélve ma is versenyez. — Igen. Hazai és nemzetközi lovasnapokon veszek részt. Ott „vagyunk” az álló bírálaton, a díj- és ügyességi hajtásokon. A közönség osztatlan szeretetét és elismerését mindig megkapjuk. Fehér-fekete és színes fotók, újságkivágások „vallanak” a lovak ügyességéről, hasznáról. Történelmi eseményeket, sorsfordulókat, híres személyeket örökítettek meg a lovasfotók. íme néhány példa: korabeli újságkivágás; József főherceg négyes fogattal érkezik a hortobágyi csárdába. Lovagol az angol királynő, ko- csikázik a dán királynő, virágkarnevál a Stefánián, csillét .húzó angol bányászló, ivóvizet, olajat szállító ló- és csacsi fogatok, indiánlovak, boszniai hegyi pónik és még sorolhatnám. Történelmi emlékek: lovasok felvonulása az őszirózsás forradalom idejéből. Horthy bevonulása fehér lovon 1919-ben, s mindjárt mellette: 1944-ben kivezetik a budai vár lovardájából Horthy utolsó fehér lovát. Sebesültszállító lovas kocsik % világháborúban. Egy csodálatosan szép felvétel: Zsu- kov marsall 1945-ben fehér lovon érkezik a budapesti díszszemlére. Fájdalmasan igaz fotókat láthatunk arról, amikor az újonnan földhöz juttatottak és az elsők között alakult termelőszövetkezetek földjén egy csacsi, egy ló, egy tehén, egy bivaly vagy más összetételű igavonó pár húzza az ekét, a boronát. Kökényesi Pált minden érdekli, ami lóval, öszvérrel, csacsival és más egypatás állattal kapcsolatos. Páratlan gyűjteménye — a technika világában — a „lovas nemzet”-nek állít emléket. Ary Róza A Békötben... Mintegy harmincezer készül ebből a hímzéses bébiruhából a Békéscsabai Kötöttárugyár varrodájában ebben a félévben. Képünkön Zatykó Andrásné gépi hímző készíti a rátéteket Francia exportra készül a férfipóló a gyárban. Képünkön Teleki Gáborné varrónő szeg Mintegy kétezer női frottirköntös készül svéd exportra. Képünkön Kopanyicza Judit gépi hímző díszíti az ujjakat Fotó: Szőke Margit
