Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-19 / 15. szám
1987. január 19., hétfő o Jó környezetben öröm a munka Pillanatkép egy fiatal agronómus életéből Városi gyerek lévén, miért választotta a növénytermesztési szakmát és hogy került Vésztőre — kérdeztem a 22 esztendős Ancsin Tibort, a Körösmenti Tsz agronómu- sát: — Apámmal kiskoromtól kijárok a hobbikertbe. Megismertem és nagyon megszerettem a növényeket, fákat, füveket, bokrokat. A föld művelésében és a fák ápolásában segítettem. Az általános és középiskolát Békéscsabán végeztem, a diplomát a szarvasi főiskolán szereztem. Szerencsés embernek mondhatom magam. Szarvason kitűnő tanárok oktatnak, ráadásul ott az OKI, a HA- KI, az állami tangazdaság, ahol a legkorszerűbb gépekkel, technikai berendezésekkel, termelési módszerekkel ismerkedhet meg a diák. Sokat vízisportoltam a Holt- Körösön, jártam az arborétumban, az Erzsébet ligetben, még inkább megszerettem a természetet. Meggyőződtem arról is: aki élethivatásul választja a növény- termelést, az nem maradhat városban. Az igazi sikerélmény a falu határában, a földeken szerezhető. — Vésztő??? — Hallottam, hogy a Körösmenti Tsz vezetői szeretik és támogatják a pályakezdő szakembereket. Elindultam hát „szerencsét próbálni!” Nyilas Károly elnök hellyel kínált, mélyen a szemembe nézett, úgy éreztem; a vesémbe lát. Elmondta, hogy az I. kerületben tudnának alkalmazni mint beosztott agronómust. Megmondta, mennyit tudnak fizetni és ezért mit várnak tőlem. Hangsúlyozta, hogy vezető ember leszek, ezért magánéletemben is példás magatartást követel. Fegyelmet! Kéznél legyek, ha kell hajnali ötkör csakúgy, mint este 10-kor, hiszen ilyen a mezőgazdász élete. Követeljek fegyelmet a dolgozóktól is, de mindenkivel emberségesen bánjak! És most nyilatkozzak, mi az én kérésem? — A fizetés rendben, de lakás kellene, hiszen nem ingázhatok, nem mondhatom, hogy „pardon, megy a vonatom”! Az albérlet pedig elviszi a keresetem felét. Perceken belül megkötöttük a szerződést, kezemben volt a „saját" lakáskulcsom. A szövetkezet egy kompletten berendezett, kétszobás bérlakást adott havi 200 forint bérleti költségért. Ez nagyon megnyugtatott. Se rokonom, se ismerősöm Vésztőn. Elmondani sem tudom, milyen nagy boldogság, hogy hazamehetek a jól fűtött lakásba. — Az I. kerület határa 4190 hektár. Búzát, kukoricát, szóját, napraforgót és takarmányt termelünk. Szegedi Károly kerületvezető és a dolgozók nagyon kedvesen fogadtak. Egy percig sem éreztették velem, hogy idegen vagyok. Befogadtak és ez jólesett. Megtudtam, hogy élénk a KISZ-élet a szövetkezetben. Jelentkeztem azonnal a KISZ-titkárnál. Így már vannak barátaim, nem érzem a magányt. Néhány hónapja élek Vésztőn. Meggyőződésem, hogy dolgosak és nagyon becsületesek az itteni emberek. Kár lenne másutt szerencsét próbálni, itt fogok letelepedni. * * * Szép, amit Ancsin Tibor elmondott. Hogyan vélekedik erről Nyilas Károly elnök? — Jó vezető gárda alakult ki nálunk, de többségük a nyugdíjkorhatárhoz közeledik. A fiatalítás törvény- szerű. Korábban éveken át súlyos veszteséggel zárt (zártak egyesülés előtt) a vésztői szövetkezetek. Aki tudott, menekült a „süllyedő hajó”-ról. A tagok gyermekei, ha elmentek tanulni, nem jöttek vissza. A rosz- szat nem felejtik el az emberek, de hiába vagyunk évek óta nyereségesek, ezt még tovább kell bizonyítanunk, hogy higgyenek nekünk. Mivel nincs elég vésztői fiatal, felvesszük, aki máshonnan jön. Segítünk lakással, csak hogy itt maradjon. örülünk, hogy már akadnak jelentkezők és hazatért néhány tag gyereke, mint például Szabó László Zoltán gépészmérnök, aki Gödöllőn végzett. Szívesen kötünk szerződést vésztői gyerekekkel, adunk ösztöndíjat, csak hogy megbízható kezekbe adhassuk át a stafétabotot. Városoktól nagyon távol élünk. Ha azt akarjuk, hogy itt telepedjen le egy fiatal, segítenünk kell. Vésztő jövője nagymértékben a Körösmenti Tsz fejlődésétől függ, hiszen aki nem tag — például pedagógus —, annak is kötődése van a szövetkezethez családi alapon, vagy háztáji illetményföld jogán. A jövő érdekében lépnünk kellett! * * * Ancsin Tibor örömmel újságolta, hogy az 1987. évi tervkészítésbe bevonták, véleményét kikérik. Nemcsak az I. kerülettel ismerkedett meg, de a szövetkezet egész határával, az állattenyésztésével, az ipari üzemeivel. Jóleső érzéssel jegyezte le a fenti elmondásokat: Ary Róza fi BETA Békéscsabai Építő-, Tatarozó és Asztalosipari Szövetkezet értesíti a tisztelt lakosságot és a közületi megrendelőket, hogy kőműves-, víz-, gáz-, fűtés-, villanyszerelési festő-, mázolői, épületlakatosi, hideg- és melegburkolói munkák végzését az 1987. évben is vállalja MINDEN MEGRENDELŐT SZÍVESEN VÁRUNK. Érdeklődni a műszaki vezetőnél és az ágazatvezetőnél lehet. Fürdőfejlesztés Harkányban Az elmúlt évben 1,8 millió fürdővendéget fogadó Harkányban jelentős fejlesztések valósulnak meg a népei vendégsereg higiénikusabb, kulturáltabb körülmények között való fogadása érdekében. A termálvízzel való takarékos gazdálkodást szolgálja a vízforgató rendszer megépítése. Egészségügyi okok miatt jelenleg kétnaponta cserélik a medencék vizét, de az idén elkészülő berendezés lehetővé teszi, hogy csak havonta egyszer töltsék fel a medencéket, és csupán az elpárolgott víz pótlásáról gondoskodjanak. A későbbiekben eltávolítják a strand területéről az összes régi, leromlott állapotú elárusítóbódét, helyettük új pavilonokat állítanak fel. „A segítőstáb — nálunk szerencsére nem kellett válságstábnak nevezni — már január 12-én, a nagy havazás első napján, reggel megalakult. Összeírtuk, mit kell megvásárolni és kiszállítani. Szerdáig mindenkinél jártunk, de annak köszönhetően is, hogy a szociális gondozási központnak számos partnere akadt” — dr. Perjési Klára, a Gyulai Városi Tanács egészségügyi osztályának főorvosa. „Csak március lenne már...!” A terepjáró kínlódva araszol előre. Kissé megereszkedett a hó, most még jobban fogja a pörgő kerekeket. Pedig idáig még el- hallatszik a vári busz is, akárcsak a tüsgát susogása nyáron, ahogy fogai közt átereszti a Körös vizét. A tanya mégis nagyon messzi a világtól. Rozoga, meglehet, egyidős gazdájával, aki a hetvenegyediket tapossa. Lajos bácsi éppen a kulccsal matat, a zár nehezen engedelmeskedik. Az elgémberedett, erőtlen kezek szorítása nem is szorítás. * „Épp a városba indultam vóna vízér, olajér...” — néz fel az öreg kucsmája alól, előbb rosszat sejtve, aztán megnyugodva, hogy ismerős a hang. — Meghoztuk a krumplit, lisztet, a tejet, gyufát, vajat. Meg konzervet, cukrot is. És parizert — tenne ki a szatyorból rögvest mindent Marika, a tanács gondozónője, ha lenne hová. A füstös konyha minden talpalatnyi helye foglalt, beljebb a sötét szoba ugyanúgy. Az olajkályha mellett egy széken és a hangja vesztett harmóniumon akad üres hely. Az ablak besötételve, csak a kályhából néha elővillanó sárga fény jelzi az életet. Meg a fonettszéken búsuló macska, amely időnként bánatosan nyávog egyet-egyet. Az öreg töri meg a csendet: „Nagyon szépen köszönöm a jóságukat.” Később, idő múlva folytatja: „Nyolc éve teljesen egyedül élek itt, a segély tart el. Megszoktam a nélkülözést. Csak ne fáradnék el olyan hamar. Most meg ez a nagy hó is. Ráadásul víz se vöt itthol. Azért indultam neki az elébb, nehogy megint anélkül maradjak. Délig csak megjártam vóna, igaz? Azt kérdezte, hogy a kamrában van-e egy kis tartalék? Hát, az nem nagyon van. Csak március lenne már!” Szedelődzködnénk, máshol is várnak. Lajos bácsi rakosgatja a friss ennivalót, sorra veszi, miből mikor készít majd ebédet, vacsorát. Térül-fordul, látszik, mondana még valamit, csak valahogy röstelli, hisz miféle dolog éppen most előhozakodni. Marika azonban észreveszi, hogy az öreg tétovázik, biztatja hát: „Lajos bácsi, tessék, mondja csak, mire lenne még szüksége!?” Már jár az autó motorja, búcsúzkodnánk, hogy jövünk nemsokára megint, csak vigyázzon magára, Lajos bácsi. Főként meg ne fázzon, és tüzeljen egy kicsit jobban. Ha kifogy a kannából az olaj, hozunk megint. „Jó, jó" — feleli Fülöp Lajos bácsi, úgy lesz, és még egyszer köszön mindent. „De ha kérhetnék valamit ... egy kis lecsókolbászt, ha lehetne, az olcsó, azt mindig szoktam máskor is, az olyan jó." * Már a benedeki határban duruzsol az autó, amikor megkérdezem a gondozónőt: hány hasonló rászorulót látogattak meg a héten? Azt mondja, tizenkét-tizenöt családot tartanak nyilván a város környékén, jártak is mindegyiknél. Nemcsak a magukra maradt öregek segítését tartják azonban kötelességüknek, hanem a nagycsaládosokét is. Most éppen egy ilyen helyre megyünk, Katonáékhoz, akik hat gyermeket nevelnek, a legkisebb még pelenkában és a legnagyobb, Annuska is csak ötödikes. Üdvözlésükre mindenki a kapuban terem, csak a családfő, Katona Lajos hiányzik. Elment Csabára, valami tanfolyamot végez, hogy több legyen a kereset. •Az asszony a tegnapi Népújságot szorongatja a kezében, úgy mondja, elégedett vele, főleg a Lapszél-t olvassa benne szívesen. Most persze kevesebb idő jut „A bácsi is inkább szánkózna velünk...” Fotó: Béla Ottó ilyesmikre, reggeltől estig elfoglalt, ráadásul a gyerekek sem járnak iskolába. No, ennek inkább örül, mert addig is együtt lehetnek. Persze a hó, meg az akadozó ellátás éppenséggel elmaradhatott volna. Nem valami hízelegve kezdi, amikor a mindennapokról faggatom: — A szép program, amit ott fenn kiterveznek a nagy- családosokra, nem mindig úgy jut le ide, azt higgye el nekem. Maguk most igazán váratlanul jöttek, hát nézzen szét, olyan ez a lakás, meg a gyerekek, hogy nem szolgálnak rá a nevelési segélyre? Éppen mosásra készültem, és nem nagyszájú- ságból panaszkodom. A főorvosasszony, Klárika, az segít, mert tudja, mit jelent ennyi gyerek, meg Marika is, bármit kértem, amit tud, ,teljesíti. Szóval, szerencsére nem mindenki fordul el tőlünk. De nem akarok csak panaszkodni, nekem a hat gyerek a legnagyobb boldogság! Amit tudtunk, beszereztünk előre. Cukrot, lisztet vettem, amikor mondta a rádió, hogy jön a nagy tél, a 28 fok. Vasárnap jártunk a városban, halat vettem, máma az lesz. Tüzelőnk is van, két nagy utalványt szoktunk kihozni már ősszel. Inkább itt porosodjon, mint a tüzép- nél, nem igaz? A beszélgetést nehezen tudjuk folytatni — a gyerekek csörtetnek be, hogy gyerünk kifelé anya, fénykép is készül. Jancsika pedig azt sem tudja tovább titkolni: — A télben az a jó, hogy lehet szánkózni. Itt voltak Tatáék, a Birtok, a Csilla meg a Bugac, de Birtok még nem húzta a szánkót, csak mellette szaladt, mert az még kicsi. Építettünk hóvárat is, csak már szétromboltuk. A gazdasszony is kabátot vesz, megmutatja a disznókat, a csirkéket, kacsákat. A szárnyasoknak veres a lábuk. Megfagyott. — Bizony, nehéz napokat élünk, de reméljük, nem tart már soká — mondja búcsúzóul Katonáné. — Van mifelénk egy hagyomány, hogy az első öléskor megnézzük a disznó lépét. Karácsony másnapján éppen azt beszéltük, nna, egyelőre istenes a tél, még majd nem lesz igaz, kemény idő jön, hiába a végén szélesedik a lép... Mert azt tartjuk, ha nem az elején, hanem a végén szélesedik, akkor fogós lesz a február. Majd elválik, tartja-e magát a hagyomány. Fábián István Vajon csírázóképes-e még a búzavetőmag? — vizsgálja Ancsin Tibor