Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

NÉPÚJSÁG 1987. január 17., szombat Sportolók a békéért A világ sportolói egyre több önálló lépést tesznek arra, hogy a sport sajátos eszközeivel fokozzák a béke megőrzésére és a nemzetek közötti barátság elmélyítésé­re tett erőfeszítéseket. Példa erre a tavaly. Moszk­vában megrendezett Jóaka­ratversenyek sorozata. E célt szolgálta az a kerekasz- tal-beszélgetés is, amelyet a napokban a Szovjetszkij Szport című napilap szer­kesztőségében rendeztek. A találkozón részt vett az ame­rikai Guy Benjamin, a „Sportolók Szövetsége a Bé­keharcban'’, Paul Summers kanadai jégkorongozó, a „Sportolók a Bombák Ellen”, valamint a szovjet Ljud- milla Bragina, volt atlétanő, a „Sportolók a Békéért” el­nevezésű szervezet képvise­lője. Az összejövetelen a ven­dégek többek között elmond­ták: az emberek hisznek az olimpiai eszmében és a sport tisztaságában. Beszéltek to­vábbá arról, hogy a sporto­lók rendkívül sokat tehetnek a béke megvédéséért és a nemzetek közötti jó kapcso­latok továbbfejlesztéséért. Arról, hogy egy-egy sport- esemény milyen kiváló le­hetőséget jelent a népek kö­zötti baráti közeledésre, is­méi'kedés re. A beszélgetés zárszavában a világ sportolóinak közös kívánságát tolmácsolták a résztvevők azzal a határo­zott kijelentéssel: ők a sport­pályákon, nem pedig a harc­tereken akarják összemérni erejüket. Szeghalmi változások A Szeghalmi Sport­club a közelmúlt­ban rendkívüli ülést 'tartott, ame­lyen elsősorban a labdarú­gó-szakosztály . került terí­tékre, pontosabban az előt­tük álló időszerű feladatok mellett az elnökség szemé­lyi kérdésekben is döntött. Tagjai sorába kooptálta Bogdándi Győzőt. Sándor Imrét és Farkasinszky And­rást. A korábban megürese­dett társadalmi elnöki tiszt­ség ellátásával Bogdándi Győzőt, a Szeghalmi Állami Gazdaság -igazgatóját bízta meg a testület. Litauszki Pál labdarúgó- edző kérésére az elnökség hozzájárult, hogy az 1988. június 30-ig érvényes szer­ződését közös megegyezéssel 1986. december 30-cal föl­bontsák. Ezzel egyidejűleg ez év nyaráig Farkasinszky Andrást bízták meg a veze­tő edzői teendők ellátásával, s Andróczky László lett a technikai vezető. A megyei I. osztályú baj­nokság tavaszi rajtjára ja­nuár 9. óta készülnek a já­tékosok, ezt megelőzően az elnökség ismertette a játé­kosokkal a célkitűzést, az el­várásokat, amely úgy módo­sult, hogy az együttes a baj­nokság befejezésére az 1—3. hely valamelyikére „fusson be”. A játékosállományban jelentős változás nem tör­tént. A sérültek felgyógyu­lásán túl bekapcsolódott a közös munkába a katonai szolgálatát letöltő Kovács Sándor (Határőr Dózsa SE). Kozák Tibor és Bress Tibor (H. Szalvai SE), valamint Elekes Pál és Nagy Sándor. A csapat tagjai, vezetői bi­zakodó hangulatban, heti négy edzéssel, számos elő­készületi mérkőzéssel Szeg­halmon készülnek a tavaszi idénynyitóra. Elmarad a mára tervezett kosarasnyl- tány — kaptuk az értesítést tegnap este. Az MKSZ ren­delkezésére, az utazó csapa­tok kérését figyelembe véve így nem lesz forduló az NB I-ben a hét végén. Tehát el­marad a Szarvasi Főiskola- Medosz—Közgazdasági Egye­tem női találkozó is, amely eredetileg január 17., szom­bat 16.00 órára volt kiírva. A Súlyemelés A magyar súlyemelő-válo­gatott keret a terveknek megfelelően részt vett az egyhetes bükfürdői erőgyűj­tésen (közben Szombathe­lyen is edzettek a legjob­bak), de a január 12-től ter­vezett mátraházai edzőtá­borban már nem kezdhet­ték el a munkát. — A keret szombathelyi, oroszlányi, tatabányai „ille­tőségű” versenyzői nem tud­tak útnak indulni, de a hó „foglya” Leninvárosban Sza- nyi Andor is — mondta Ambrus László szövetségi kapitány. — Korábban min­den kerettag egyéni edzés­tervet is kapott. Remélem, ezen a héten aszerint ké­szülnek. Talán hétfőn már kezdhetünk Mátraházán. Ha nem, akkor szaporodnak gondjaink. Ha Tatán lenne is hely számunkra, nincs ott az az öt súlyzókészlet, amelyeket Mátraházára szál­lítottunk. Az elmúlt évi ered­mények ismétléséhez, sőt, azok túlszárnyalásához most már teljes erővel kellene edzeni. Ambrus László már az olimpiai keret összehívását is tervezi. Karcag, Lukács, Lénárt, Kerek, Bartus, Bar- si, Király, Balázsfi, Buda, Szanyi. Jacsó és Bökfi mel­lett fiatalokat is bevon a felkészülésbe. A Békési Afész Fontcx SE férfi NB Il-es kosárlabdacsapata. Álló sor, balról jobbra: Hege­dűs Ferenc edző. Fazekas László technikai vezető. Takács, Schimpl, Lipcsei, Révész, Korcsok, Eperjesi. Guggolnak: Balikó, Ladányi, Bondár, Domokos, Tar, Balázs Fotó: Lipcseiné Dobróczkl Edit Áfész Fontex: lehet, hogy ..rájátszanak”? Eredményes szezont zárt a Békési Áfész Fontex SE fér­fi kosárlabda-csapata. Az el­múlt fél szezon eredményso­ra: 10 mérkőzésből 9 győze­lem 1 vereség, 788:693-as kosárarány és 19 pont. Ez a mérleg méltó a 40 éves bé­kési kosárlabdához. A csapat ideális körülmé­nyek között Gyomaendrődön, edzőtáborozással kezdte a bajnoki szezont. Erősítést je­lentett, hogy meghatározó já­tékos nem távozott a nyár folyamán, így az elmúlt év­ben is sikeresen szereplők adták a gárda gerincét. A szeptember eleji, Viharsarok Kupán mutatóit játék már „jelezte” az ellenfeleknek, hogy komolyan kell számolni a békésiekkel. Mindezek el­lenére sem ment zökkenő- mentesen a kezdet. Békési Mihály, aki közel 20 éven keresztül látta el az edzői teendőket, nem vállalta to­vább a felnőtt csapat veze­tését, és „csak” uíánpótlás- edzőként dolgozik tovább, A megbízott edző. Hegedűs Fe­renc vezetésével játszották végig a fontexesek a sze­zont. A játékosok végig ki­egyensúlyozott. jó teljesít­ményt nyújtottak. A Szege­den elszenvedett egyetlen ve­reséget is elsősorban hangu­lati tényezők befolyásolták... A közel 80 pontos, mérkőzé­senkénti átlag jó. de a szak­vezetés még ezzel sem elége­dett! A házi kosárdobó rang­sort Domokos vezeti, 195 ponttal. Öt követi Révész 192 és Lipcsei 108 pontos teljesítménnyel, örvendetes, hogy a fiatalokat is sikerült folyamatosan beépíteni a csapatba. Közülük Bondár. Schimpl, Korcsok fejlődése biztató. A sikerhez hozzá­járult az a nyugodt háttér is, melyet a bázisszervek biz­tosítottak. A csapat maga mögött érezhette a sport­egyesület elnökségét, amely rendszeresen segítette a munkát. Különösen Oláh Gábor, Szilágyi Lajos, dr. Csuta György és Endrődi László, akik az edzéseken is gyakran jelen voltak. Sokat jelentett, hogy a csapat vé­gig élvezhette Békés város sportszerető közönségének bizalmát és rokonszenvét. Fazekas László technikai vezető szerint: „Sikeres ta­vaszi szereplés esetén előfor­dulhat, hogy a csapat cso­portjában az 1—2. helyet megszerzi, ezzel jogot sze­rezne az NB 1-es feljutó he­lyért való játékra a ráját­szásban! T. J. — Az újságírók hozzátartoznak a cirkuszhoz, ami manapság a futballt körülveszi. A velük való hadako­zás nem tesz jót a sikernek. De nézzünk más ártal­mas tényezőket! — Az úgynevezett ..tésztainvázióra" gondolsz? — Az örökös éhezésre gondolok, amiről még Bognár György is panaszkodott, pedig igazán szerette, tisztelte és csodálta Mezeyt. — Nem értem, miért panaszkodott. Aki Mexikóban járt velünk, mindenki tanúsítja, hogy reggelenként svédasztal volt: gombás, sonkás meg „rendes” rántottéval, lágy és főtt tojással, 4-5-féle felvágottal, legalább tizenötféle gyümölcs- csel, sajttal és annyi péksüteménnyel, amennyit le tudtak gyűrni. Szerinted ez böjtös reggeli? — De délben nem volt svédasztal. — Délben valóban többször volt tészta. De előtte mindig sűrű, tartalmas raguleves, aztán két szelet felvágott körítés­sel. A kifőtt tésztát sütemény helyett adták. — Akármi helyett adták, utálta a csapat. Állítólag bable­vesre meg pörköltre vágytqk. — Nem adhattunk pörköltet, bablevest, pacalt meg töltött káposztát negyvenöt fokos melegben. Ez egyszerűen nevet­séges. Hidd el. hogy nagyon ízletes, finom volt a koszt. Bár azt megértem, hogy a hazai ízek némiképp hiányoztak. A fi­nom rétes például, amit a selejtező mérkőzés után a felesé­gem sütött nekik. De hát őt nem vihettük. — Végh Antal azt is kifogásolja, hogy nem vihettek fe­leségeket. — A grazi teremtorna-bajnokságra télen vihettünk asz­szonyt. De Mexikó sajnos messze van. Költséges az út. Meg aztán amilyen jó lett volna, hogy velünk vannak, olyan nyűg is lett volna olykor. És talán nekik is. Arról nem is beszélve, hogy most ország-világ — és főként Végh Antal őket okolná a vereségért. Mit mondott a szünetben Mezey? — Térjünk hát vissza június 2-a, hétfő fél kilencre, mikor buszba szálltatok, és indultatok a szovjetek elleni meccsre. — Előtte volt egy kis eligazítás. Gyerekek — mondta Me­zey Gyuri —, elérkezett a nap. mikor az i-re fel kell ten­nünk a pontot. Ti most egy 11 090 km-re levő kis országot képviseltek, és ez a kis ország egyetlen szívként értetek do­bog. , Aztán elindultunk. Az úton már valami szorongó hangulat kezdett terjedni a buszon. Egyik fiú az ujjaival játszott, a másik csak bámult-bámult ki az ablakon. Volt, aki szenve­det: a melegtől, és voltak, akik a .sorfalállást, a szabadrú­gás-variációkat tárgyalták, úgy, ahogy ezt Mezey begyako­roltatta velük. Mikor megérkeztünk a szűk kis öltözőbe, ahol mint valami óvóhelyen, gázálarcok voltak kirakva, végképp dermesztő lelt a hangulat. Mindenki babonás konoksággal igyekezett elfoglalni azt a helyet, ahol az előző napi edzé­sen vetkőzött. — Az oxigénmaszkot ki sem próbálták? — Az orvos megmutatta nekik a használatát, de azt. mond­ták, nincsen szükségük rá. — Pedig lépni is alig tudtak a mérkőzés alatt, öten kér­tek cserét, és nagyon sokan mondták, ha egyetlen perccel tovább tart a meccs, ott esnek össze a fiivön. — Ahogy elnéztem, más csapatok sem használtak oxigén­álarcot. A mieink is nyilván idegenkedtek tőle. — Mi történt, miután átöltöztetek? — Következett a pulzusmérés meg a masszázs. — Kivel kezdtél? — Disztl Péterrel szoktam kezdeni. Disztl precíz ember, Mindig gondosan megvizsgálja, hogy dresszének nem szúr-e a nyaka, hogy az Adidas-cipő elég kényelmes-e. Még arra is figyel, hogy minden jól álljon rajta, elegáns legyen. Mi­Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak kor végeztem Disztllel, a fenekére csaptam: Sok sikert! Azt mondta: Ne félj, Tubikám, hozzuk a mérkőzést! Aztán Kardos következett. Minthogy legtöbbet ő panaszko­dott a melegre, egy Móra-verssel igyekeztem lehűteni: Ha­vas eső esik, fagyos szél cibálja, fel-felborzolódik tépett toll- ruhája. Ezt azért tettem, mert Mezey félrehívott, és figyel­meztetett: lelkileg is lazítsam őket egy kicsit. Kardos után jött a kis Sallai. Egész masszírozás alatt fogadkozott, hogy elkapja a szélsőt. Aztán Róth, aki sokat bajlódott a dereká­val, de szépen felgyógyult. — Péter sem panaszkodott sérülésről? Öt alig valamivel korábban porccal műtötték. — Nem panaszkodott. Lehet, hogy annyira szeretett volna játszani, hogy leplezte baját. — Mikor végigmasszíroztad őket, mi történt? — Körülbelül negyven perccel a mérkőzés előtt kimentek bemelegíteni. — Beszéltem olyan játékosokkal, akik azt mondták, hogy a bemelegítés harmadik-negyedik percében valami magya­rázhatatlan gyengeség fogta el őket. Tudsz ilyesmiről? — Én csak arra emlékszem, hogy mikor visszajöttek, fel voltak ajzva. Felsorakoztak a folyosón, én meg szokásom szerint — mint a rohamra induló katonákat — csatakiáltás­sal tüzeltem őket: A hazáért és a családért, előre! Sajnos, a mellettünk sorakozó szovjet csapat is hallotta az üvöltést, és megtáltosodott. Ügy vágtattak ki a harcmezőre, mint a tigrisek. Lehet, hogy a 6—0-ban az én lelkesítő munkám is benne van? — Ne vádold magad! Jobbak voltak. Az első perctől ural­ták a mezőnyt, azt csináltak velünk, amit akartak ... — Igen. A második gól végképp úgy ért minket, mintha valaki hűséges hitvesét találja idegen férfival az ágyban. Le voltunk taglózva. Vége. — Ha egy csábítóra talán nem is, de az ellenfél góljára mégiscsak lehet számítani. Más csapatokat se taglózott le az ilyesmi. Ha ekkor a csapat azonnal beáll védekezni, nyil­ván nem kap ki ennyire. Ez miért nem jutott eszébe Me- zeynek? Miért nem üzent nekik? Hisz rajtad keresztül üzen­hetett volna. — Én csak akkor mehettem be, ha egy játékos megsérült, és féküldt a pályán. « — Miért nem feküdt? Nem volt megbeszélt jeletek arra, hogy ha Mezey üzenni akar valamit? — Eddig nem volt szükség rá. Most is bíztunk abban, hogy a srácok magukra találnak. Mint mikor egy bokszoló megkapja az első nagy ütést, aztán a másikat, kicsit megszé­dül, de fölforr a vére, és támadni kezd. De bejött a nem várt tizenegyes! És az már három. . . — Állítólag a félidőben Mezey már semmit sem tudott mondani a csapatnak ... — Mezey azt mondta a szünetben, ha most beállítalak benneteket védekezni, tízmillió ember hülyének tart majd engem. Mit védek? A három—nullás vereséget? Ki gondol­ta, ki tudta azt előre, hogy további három gólt kapunk. És hogyha nem kaptunk volna, hogyha 3—0 marad az ered­mény, mert Mezey valóban védelembe állítja csapatát, ak­kor most a gyávaságból elmaradt győzelmet vagy legalább az egyenlítést kérnék tőle számon. — A játékosok nem döbbentek meg attól, hogy úgy megy át rajtuk az ellenfél, ahogy csak akar? Hogy a letámadá- sos taktikát nem tudják játszani? Miért nem tudták? — Mert rosszul ébredt a csapat. Én nem vagyok szakem­ber, de az a meggyőződésem, minden attól függ, hogy ébred egy csapat. Nem kell, hogy mind a tizenegy rosszul ébred­jen, elég, ha három. — De a gyúrásban igenis szakember vagy. Mivel magya­rázod, hogy a játékosoknak elment az erejük, nem tudtak futni, hogy még előnnyel se voltak képesek elérni a labdát a szovjet védők előtt? — Érezték, hogy egy ország figyeli őket. Egy ország várja az eredményt. Ilyen roppant súllyal nem lehet játszani. — Milyen hangulat volt az öltözőben a meccs után? — Csak ültek szótlanul. Ültek szerelésben. Fél óráig meg sem mozdult senki. — És mikor felocsúdtak, miről beszéltek? — Garaba azt mondta, hogy megszédült. Több játékosnak kiszáradt a szája. És melegük volt, szörnyű melegük. — És azon a bizonyos színpadon miről volt szó este? (Folytatjuk)- - Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja, Főszerkesztő: Árpás! Zoltán. Főszerkesztő-helyet- BEKES MEGYEI tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy ti. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Kéziratokat, képeket ■ ^ I Jji ■ i [«ÍTaÍ' Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele- 1 Éh l i tfV fon: 26’395* Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents