Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-15 / 12. szám

1987. január 15., csütörtök o \ A települések ellátását biztosítják A konzervgyár udvarán szigetelőanyaggal téliesítettek a „lecsókazlakat’ (Folytatás az 1. oldalról) tok indítására. Elsőbbséget élveznek az energiahordozó­kat, élelmiszert, húst, tejet szállító kocsik, melyeket ese­tenként külön mozdonnyal vagy a személyvonathoz csa­tolva soron kívül továbbíta­nak. A vagonok szétváloga­tását nehezíti a mellékvágá­nyokon lévő jeges hó, mely lelassítja, megnehezíti a vas­utasok amúgy is balesetve­szélyes munkáját. Tolódik az exportszállítás A Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalatnál hétfőn és kedden műszakkiesés volt, szerdán már folyamatosan üzemelt a gyár. A baromfi- feldolgozó kevesebb nyers­anyagot kapott, de a terme­lést leginkább az akadályoz­ta, hogy sok dolgozó nem érkezett meg. A megye el­látását megoldotta a válla­lat, viszont szünetelt a nyu­gati export, mert a kamio­nok nagy távolságra bizton­sággal nem tudtak volna el­indulni. Ez mintegy 10 ka­mion árut jelentett. A Szov­jetunióba hétfőn indítottak Mint már hírül adtuk, hat Békés megyei gépkocsiveze­tő három hóekével még va­sárnap délután elment a Győr-Sopron megyeieknek segíteni. Bacsa István, Tar- nóczi Mihály, Tóth Imre, Szatmári Károly, Nagy La­jos és Zahorán Mihály az­után tette ezt, hogy vasár­nap reggel 6 óra óta már tisztogatták Békés megye út­jait. Hétfőn hajnali 3-ra ér­tek Győrbe, s ott aznap reg­gel 6-kor újra munkába áll­tak. Tegnap délelőtt felhív­tuk a győri közúti igazgató- • ságot, s a Békés megyeiek közül elértük a békési Nagy Lajost, akitől megtudtuk, hogy mindannyian jól van­nak, csak mi tagadás, ún- ják ezt a sok havat, s sze­retnének hazajönni. árut, de kedd óta ez az ex­port is leállt. A Békéscsabai Hűtőház az elmúlt napokban a bizonyta­lan közlekedési viszonyok miatt a szomszéd megyékbe nem tudott szállítani, s nem indították termékeiket útnak Békés megye nehezebben megközelíthető részeibe sem. Tegnap Szegedre már küld­tek árut, Debrecenbe viszont még nem. Az export ezek­ben a napokban nem lett volna jelentős, összesen 6 kamion indulása maradt el. A hűtőházban egyébként na­ponta 10—15 hiányzás volt — Hogyan teltek az el­múlt napok? — Félváltva dolgoztunk váltótársainkkal. A gép egész nap megy. Eddig műszaki hibánk nem volt, de gyak­ran elakadtunk. Ilyenkor az­tán kéziszerszámmal kell ki­ásni a gépet. Nagyon ke­ményre fagyott a hó. Ezt né­hol még a hómarók, sőt a harckocsik sem bírják. Ta­valy a zalaiaknak segítet­tünk, de ott sem volt ilyen nehéz a helyzet. Ráadásul az elakadt járművek gyakran akadályozzák a munkát. Volt olyan, hogy ki sem látszott a hóból egy személyautó, s így egy harckocsi teljesen összenyomta. Szerencsére nem volt benne senki. — Mennyit aludtak vasár­nap óta? az időjárás számlájára ír­ható. A Békéscsabai Konzerv­gyárban is fékezte a terme­lést, a dolgozók hiányzása és késése. Emellett félő, hogy a hideg, a nyers- és a kész­áruban — a téliesítés elle­nére — fagyást okozott. Hogy ez így történt-e, az majd a következő napokban derül ki. Két átadás előtt álló fóliasátor megrogyott a hó alatt. Az export pár na­pot máris eltolódott, 150 ton­na áru vesztegel, s ez ké­sőbb a torlódás elkerülése végett nagyobb erőfeszítést követel majd a konzervgyár dolgozóitól. — összesen talán 8 órát. — Bírják még? — Bírni kell. Szerencsére jó a koszt. A napi három­hat kávé is besegít. Nincs gond a vezetőfülke fűtésé­vel se. — Mikor indulhatnák visz- sza? — Azt ígérték, ha minden település kiszabadul, és nem jön újabb hófúvás, mehe­tünk haza. Ma már minden település elérhető, úgyhogy az időjárás kezében va­gyunk. Jó volna, ha még ma elindulhatnánk. — Kívánom, hogy így le­gyen, s hamarabb legyenek itthon, mint ahogy ezek a sorok megjelennek! S ter­mészetesen egészségesen! — Köszönjük. Mi is ezen leszünk. Három éjszaka, nyolc ára alvás Orosháza, Mezökovácsháza, Szarvas Orosházán a tegnapi, szer­dai kedvezőbb időjárást ar­ra használták ki, hogy a vá­ros belterületi úthálózatát jobban megtisztítsák. A vá­rosi tanács költségvetési üze­mének munkagépei mellett bekapcsolódtak a belterületi utak tisztításába a közúti igazgatóság orosházi üzem- mérnökségének nagy teljesít­ményű hókotrói is. Az oros­házi Áfor-kirendeltséghez je­lentősebb tüzelőolaj-szállít­mány érkezett, így a környe­ző településekre folyamato­san tudják szállítani a ház­tartási tüzelőolajat. Mezőkovácsházán javult a várost a környező községek­kel összekötő utak állapota. A munkagépek nagy erőkkel dolgoztak a jégbordák eltá­volításán. Szegedről propán­butángáz-szállítmány érke­zett Mezőkovácsházára, így várhatóan már ma hozzájut­nak a lakosok a környék községeiben a szükséges gáz­hoz. Az Orosházáról érkezett tüzelőolajból Mezőkovácshá- za és térsége várhatóan megfelelő mennyiséget kap. Szarvason szervezetten tisztítják az utakat és a jár­dákat. A hét első napjaiban a helyi sütőüzem a szokásos kenyérmennyiség kétszeresét sütötte. Szükség volt erre, mert sokan készleteztek. Teg­nap reggel örménykúton né­hány órát késett a kenyér. Ennek is egyrészt a szarvasi sütöde túlterheltsége volt az oka, másrészt az, hogy az egyik gépkocsi elromlott. Szarvas peremkerületén több mint ezer tanyán élnek em­berek,' s most a tanács irá­nyításával és a KISZ-esek segítségével felkeresik a ta­nyán élőket, és felmérik az idősek gondjait, kiszabadít­ják a külvilágtól elzárt ta­nyákat. Lapzártakor érkezett Tegnap, a késő délutántól folyamatosan hulló ónos eső szinte korcsolyapályává alakította át a megye útjait. A rendkívül csúszós utakkal nehezen birkóztak meg a gépjár­művek, s több településen a helyi közlekedés szinte megbé­nult. Az illetékes vállalatok, s a Közúti Igazgatóság megfe­szített erővel dolgoztak az utakon, homokos, salakos anya­gokkal szórták azokat, hogy fenn tudják tartani a közleke­dést. Elsősorban a felüljárókat, vasúti átjárókat tisztították, mivel ezek a legveszélyesebb pontok közlekedési szempont­ból. Noha a mai napra is további ónos esőt jelez a meteoroló­gia, úgy tűnik — ahogy lapzárta előtt a megyei operatív bi­zottság ügyeletétől értesültünk —, hogy Békés megye terüle­tén a közúti forgalmat fenn lehet tartani. De az időjárás meglehetősen kiszámíthatatlan az utóbbi napokban, ezért ké­rik a lakosságot, hogy ha csak lehet, személygépkocsival ne induljanak útnak, mivel nagy az elakadás veszélye. S egy- egy elakadt gépkocsi esetleg megakadályozhatja akár több település alapellátását is, és most ennek a biztosítása a leg­fontosabb feladat. Az operativ bizottság számít a lakosság megértésére. A tudósításokat írták: Bacsa András, >Bede Zsóka, Béla Vali, Tóth Ibolya, Ungár Tamás, Verasztó Lajos. A fotókat készítette: Gál Edit és Kovács Erzsébet. 0 téllel szemben a ggódva figyeljük a híreket, hogyan tá­mad a tél a Dunántúlon és Észak- 1 Magyarországon. Azután kinézünk az ablakon és látjuk a békés Békést, a lom­hán terebélyesedő hótakarót, s a hőmérő mélyen fagypont alá süllyedt higanyszálát. Hideg van, tél van, ezt az időt vártuk már december óta. Igen ám, de a tél nem min­denhol ennyire békés, mint most nálunk. Máshol, más megyékben küszködnek az ég­ből rájuk zúdult hatalmas hóval, akárcsak mi három évvel ezelőtt. Fúj a szél, hordja a havat, akadozik a napi munka. Gondot okoz a lakosság ellátása tejjel, kenyérrel hússal. Az egy-két napra üresen maradt munkahelyek miatt termelési veszteség ke­letkezhet. Az egészségügyben adódó sürgős feladatok megoldása nem tűr halasztást. Országos és megyei operatív bizottságok alakulnak a feladat-meghatározás súlypon­tosítására, az erők mozgósítására, az embe­rek védelmére, a technikai eszközök mind hatékonyabb hasznosítására a tél támadása elleni küzdelemben. Ebben az iszonyatos nagy munkában újra elindulnak a vonatok, autóbuszok, mert a vasút és a Volán dolgozói fáradtságot nem ismerve dolgoznak éjt nappallá téve a vál­tókon és az utakon. Megszólalnak az időle­gesen elnémult telefonok, híreket továbbí­tanak a telexek, gyerekzsivajtól válik han­gossá ismét az iskola. A napközikbe, böl­csődékbe visszatér az élet. A pékek kenye­ret sütnek, a tsz-ekben megfejik a tehene­ket, csirkét vágnak a baromfiiparban, üzlet­be kerülnek az alapvető élelmiszerek. A hi­deg miatt meggémberedett gazdaság termel, folytatja kemény küzdelmét az életért. Lassan minden visszatér a régi kerékvá­gásba, és már nemcsak a belföldi ellátásért dobog az ország szíve, hanem a tervezett exporttételek útba indításáért is! Ez így ter­mészetes, hiszen termékeinkre várnak, mi pedig várjuk azt a valutát, amit áruinkért kapunk, hogy ismételten a termelés javára fordíthassuk erőnk, lehetőségeink gazdagí­tására. A televízió jóvoltából az egész világ lát­hatta és láthatja, hogyan küzdünk az éle­tért, hogyan oldja meg ez az alig 10 millió­nál valamivel nagyobb nép a vállára nehe­zedő téli gondokat. Bőven van munka, mert az utat ismét befúvó szél a közlekedést las­sítja, nehezíti. Látványos, amikor egy hó­maró a nálánál magasabb hóheggyel is megbirkózik, amikor elakadt gépkocsikat kaparnak ki a hó alól, vagy árokba csú­szott, árut szállító tehergépkocsit mentenek. Ezekkel azonos értékűeknek tekintendők azok a nem látványos hétköznapi tettek, amikor a mínusz 20 fokos hidegben befa­gyott vízvezeték kiolvasztásán dolgoznak az üzemi szerelők, hogy száz vagy ezer jószág szomját olthassák. Hát igen, mínusz 20 fok­nál is meg kell etetni a tehenet, a sertés- hizlaldában sem szünetel a munka, a ba­romfiólakban is folyik a termelés. Itt eze­ken a helyeken mindenhol munkájukat sze­rető, érte felelősséget vállaló emberek dol­goznak, akik nyáron a magas hőmérséklet­tel, télen pedig a faggyal kínlódnak, de ugyanúgy helytállnak, mint most a vasuta­sok, a volánosok, a közúti igazgatóság em­berei vagy mások, akik segítenek úrrá len­ni a gondokon. Köszönet és elismerés jár mindenkinek, aki ebben a rendkívüli helyzetben a köz ja­vára ereje legjavával az életet segíti. Igen, az életet, mert végsősoron arról van szó, hogy az ember élje túl a hideget, dolgoz­zon, termeljen, a társadalmat, társadalmi céljainkat szolgálja úgy, mintha nem is ■ lenne olyan az időjárás, mint amilyen. E mberi helytállásban nincs hiány. A munkahelyek a legnagyobb hidegben is benépesülnek, akik helyben lak­nak nem késlekednek a pontos megjelenés­sel. Ha letelik a műszak, még rá is húznak, hogy a hófúvás miatt távolmaradó vidékiek termeléskieséséből sem a lakosságot, sem a vállalatot ne érje károsodás. Az ember csak így összefogottan és összehangoltan képes a tél támadása ellen hatékonyan fellépni. Itt mindenkinek megvan a maga munká­ja, feladata. Ha ezekben a nehéz napokban a megszokottól mégis eltérő, nagyobb, jobb helytállást tapasztalunk, akkor annak egye­dül csak az a magyarázata, hogy olyan kö­zösségi emberek vagyunk, akik átérzik a •rájuk nehezedő baj súlyát, és készek máso­kon segíteni; gondoskodással átmenteni tár­saikat azokon a nehézségeken, melyeket a támadó tél okozott és okoz. D. K. Gondoskodnak az idős emberekről A gyomaendrődi szociális gondozói központ 320 idős korú ember ellátásával tö­rődik. Gellai Józsefné, a köz­pont vezetője elmondotta, hogy most is eljuttatják az élelmet a külterületen, a tanyán élő öregeknek a házi gondozónők gyalog vagy ke­rékpáron. A helyi Alkot­mány, Lenin és Béke Tsz gépkocsit, terepjárót, illetve lánctalpas járművet ígért arra az esetre, ha a gondo­zottakhoz csak így tudnak eljutni. Mindennap figyelik, hogy kik nem érkeztek meg 9 óráig az idősek klubjába (korábban öregek napközi otthona), ezeknek az embe­reknek otthonukba szállítják a szükséges élelmiszert. ' Békésen Eperjesi József, a szociális otthon igazgatója tájékoztatott arról, hogy a rendkívüli időjárásra való tekintettel, felkészültek a sürgős esetben beszállításra szoruló magányos, beteg idő­sek ellátására. Évről évre többen várakoznak felvétel­re az otthonba, de azok, akik ilyenkor a hó és a hi­deg miatt életveszélybe ke­rülnek, nem tudnak maguk­ról gondoskodni, elsőbbsé­get kapnak. A házi gondozó­nők eljutottak gondozottaik- hoz, a két idősek klubjába pedig többségében megér­keztek a lakók. Csorváson sem maradnak ellátatlanok az idős embe­rek. A Csorvási Lenin Tsz szükség esetén járművet biz­tosít a másként megközelít­hetetlen tanyák élelmiszer­rel való ellátására. A hetes napköziben közel 30 idős em­ber lakik, s több mint hú­szán járnak be ezekben a napokban is. 'Békéscsabán a Körgát ut­cai szociális otthonba éppen akkor érkeztünk, amikor a tanyán élő 88 éves világta­lan Kovács János és 55 éves beteg lánya hont foglalt. A helyzetük otthon már tart­hatatlanná vált, bár szom­szédaik erejüknek megfele­lően segítségükre voltak. Mária néni ugyan ragasz­kodott a tanyához, de bete­gen már nem tudta gondoz­ni nagyon gyenge édesapját. —• Kijárt hozzánk az orvos — mondja Jani bácsi —, de a szomszéd már csak másod­naponként tudott befűteni. Itt lesz nekünk a legjobb... A meleg szoba, az étel, az orvosi ellátás, a tiszta ruha valóban biztosított a szociá­lis otthonban. A zsúfoltság azonban évek óta lehangoló, hiszen az 50 idős ember szá­mára tervezett területen 76- an élnek. A házi szociális gondozónők, az intézmény szinte minden vezetője, dol­gozója részt vesz Békéscsa­ba szociális gondozottainak ellátásában, az ételszállítás­ban. B. Zs. A nők szobájában az ágyak* között is éppen csak hogy el lehet menni. Jani bácsi, akinek az otthonban lesz a legjobb... Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents