Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

1987. január 14., szerda . SPORT SPORT SPORT Bicskei is döntött: huszonnyolcán az U-keretben Kedden délelőtt Bicskei Bertalan, az utánpótláskorú- ak (21 évesek) labdarúgó­válogatott szövetségi kapi­tánya is keretet hirdetett a Ciprus elleni február 7-i, Nicosiában lebonyolítandó EB-selejtezőre. E keret még bő, hiszen 28 játékos kapott behívót. A jelöltek január 19-én 11 órakor találkoznak a Népstadion szállójában. A kerettag névsora: Kapusok: ' Petry (MTK- VM), Rózsa (Ű. Dózsa), Szei- ler (Volán SC). Védők: Gu- bucz (Vasas), Lőrincz (MTK- VM), Márton (PMSC), Szal­ma (Tatabánya), Palaczky (PMSC), Szélpál (Szeol-Dé- lép), Németh 2. (Videoton), Máriási (Videoton). Közép­pályások: Katzenbach (MTK- VM), Fodor A. (Eger). Sallói (Videoton), Kecskés (Ű. Dó­zsa), Dukon (Ferencváros), Somogyi (Rába ETO), Bér- czy (PMSC), Kovács E. (Ű. Dózsa), Horváth A. (MTK- VM), Sándor (DMVSC), Bognár Z. (Haladás VSE). Csatárok: Sasa (Bp. Hon­véd), Zsinka (Ferencváros), Fischer (Ferencváros), Zsi- vótzky (Ferencváros), Ko­vács F. (Videoton), Eszenyi (Ű. Dózsa). — Egy hetet készülünk együtt a fővárosban — mondta Bicskei Bertalan. — A KSI pályáján edzőnk, to­vábbá az építők, illetve a Budapest Sportcsarnok ter­mében is gyakorolhatunk. Remélem, jelöltjeim kellően jó fizikai alapokkal érkez­nek az edzőtáborba, így a mielőbbi játékba lendülés a célunk. A jövő héten ked­den, csütörtökön és szomba­ton is játsszunk. A keret két csapatra oszlik, és ösz- szeméri tudását. A 21 évesek válogatottja január 26-án jugoszláviai edzőtáborozásra utazik. Ma- karska városában készül to­vább, és Splitben ül fel az MLSZ Ciprusra tartó külön­gépére. A makarskai edző­táborba csak 18-20 labdarú­gót visz magával Bicskei Bertalan.' PÁLYÁZATI FELHÍVÁS: „Jégpályát a korcsolyázóknak” A pályázat célja, hogy mi­nél több helyen létesítsenek társadalmi összefogással, az arra alkalmas oktatási, sport- és lakóterületi létesít­ményeken jégpályát. Ezzel is segítsék elő az ifjúság és az érdeklődő lakosság aktív pi­henését, a szabad idő hasz­nos eltöltését. Pályázhatnak sportegyesü- leték, iskolák, diáksportkö­rök, -egyesületek, KISZ- és úttörőszervezetek, üzemek és intézmények, termelőszövet­kezetek, szakszervezeti bi­zottságok, szakmaközi bizott­ságok, lakóközösségek. A jégpályák készítésére vonatkozó szándékukat a pályázók előzetesen január 31-ig a Békés Megyei Ta­nács ifjúsági és sportosztá­lyának jelezzék (Békéscsaba, Kórház u. 4., Tel: 28-788), majd 1987. március 15-ig írásban közöljék, hogy a jégpályát összesen hányán, hány napon át vették igény­be. A pályázók között a meg­hirdető szervek országos szinten 65 darab, egyenként 5 ezer forint értékű utal­ványt sorsolnak ki. Békés Megyei Tanács V. B. Ifjúsági és Sportosztálya **­Kézilabda Rajtolt Mezőhegyesen is az orosházi szakszövetség , kézi­labda Téli Kupája. A nyitó- forduló eredményei: Férfiak. A csoport. Székkutas —Honvéd Dózsa 15—12(1—<).Ld.: Rebek 7, ül. Skultóti 5. Mezőko- vácsháza—NKFV Kardoskút 22— 21 (11—9). Ld.: Harangozó 12, Medovarszki 6, jll. Horváth 7, Halmai 5. B csoport. Mezőhegyes i.—Me­zőhegyes II. 23—15 (14—7). Ld.: Gergely 7, Szabó S, 1U. Imre I. Mezőhegyes II.—Üveggyár 24—1» (8—9). Ld.: Szalai 1«, 111. Ros­ta 8. Fiú úttörő. Mezőhegyes—Mező- kovátsháza 14—9 (6—S). Ld.: Ta­kács 5, ill. Pintér 3. Nők. Tömegsport. Székkutas— Kaszaper-Nagybánhegyes 30—11 (15—6). Ld.: Héjjáné 15, Lázár- né. Német 5-5, ill. Markóné 7. Makó Ifi—Kaszajer-Nagybán­hegyes 25—12 (11—8). Ld.: Árva 9, Kováes 8, ill. Markóné 7. Leány úttörő. Mezőkovácsháza —Mezőhegyes 10—1 (6—1). Ld.: Bozsó 6, ill. Kalmár. Székkutas —Medgyesegyháza 14—10 (6—4). Ld.: Baksa 7, 1U. Rajtár, Hor­váth 4—4. Makó—Kuldch Gy. Is­kola 19—10 (9—7). Ld.: Vízhá­nyó 6, ill. Demartsik 9. Totótippjeink l. Como—Koma z I Z. Atalanta—Sampdorla 1 z 3. Florentina—AveHlno X 4. Inter.—Empoll i 5. Jurentus—Udlnese x 6. Verona—Torino X z 7. Bari—Genoa z t 8. Cagliari—Catania z 9. Cesena—Bologna z X 18. Lazio—Pisa x 11. Messina—léceo 1 z it. Taranto—Samben. z 1 XI. Triestlna—Parma x POTMERKOzESEK 14. Ascoll—Milan 1 15. Cremonese—Lanerossl X 16. Pescara—Arezzo 1 Dong a terem Nagyszénáson Nagyszénás, késő délelőtt. A Czabán Samu Általános Iskola remek tornatermében már az első Téli Kupa-for­dulóban igazi focihangulat uralkodik. Az emeleti galé­rián a versenybizottság asz­tala körül épp olyan nagy a nyüzsgés, mint odalent, a „partvonal” mellett. A pá­lyán az Orosházi Mezőgép és a Honvéd Dózsa SE csa­pata küzd egymással. A me­zőgépesek szereznek vezető gólt, és ezzel alaposan fel­paprikázzák szemre minden­képp fiatalabbakból álló el­lenfelüket. Különösen Bá­rány, a csíkosok 11-ese van elemében, s egyre-másra ke­rül gólhelyzetbe, mígnem az­tán szünet után ő vállalja a gólpasszos szerepét is. 1—1, s úgy látszik, hogy a Tisza Volánban kézilabdázó, már emlegetett Bárány révén újabb gólok következnek, ám a mezőgépesek derekasan küzdenek, marad a döntet­len. Darida György gondnok­nak sok a tennivalója, még­is úgy tűnik, igencsak elé­gedett: — Tudja, hogy van az! Egy ilyen terem akkor az igazi, ha élettel van teli. Szerencsére nem panaszkod­hatunk. három éve, amióta felavattuk, alig van szabad perc a programtáblán. Pén­teken például a szarvasi és kecskeméti öregfiúk játszot­tak itt. Már jó ideje lekö­tötte a helyi megyei I. osz­tályú labdarúgócsapat a fel­készülésre, és elég gyakran ide járnak az orosháziak is. A péntek egyébként a széná- si tömegsporttá. Ez a terem­kupa úgy körülbelül 10 ezer forintos bevételt hoz, mert azért az sem mindegy, ho­gyan gazdálkodunk. Egyéb­ként első helyen kellett vol­na említenem a mi gyereke­inket, hiszen naponta 18 óráig az övéké a csarnok. Elefánt» Mária tanár néni ed­zésközpontot is vezet. Biztos hallotta, a megye legtehetsé­gesebb utánpótlás-kiválasztó szakkörei ezek, nálunk két­szer egy héten tartanak ed­zést. Odakint a folyosón legin­kább a büfé látogatottsága jelzi, éppen játékszünet van. Miközben mi is kérünk a pirosaranyos szendvicsből és a forró kávéból, a pult túl­oldalán álló fiatalasszonyt kérdezzük: megéri-e? — Verbőczi Ferencné va­gyok, ha úgy tetszik, futbal­lista feleség. 0 itt mellettem a kislányom. Hogy megéri-e? Tavaly csináltuk először, ar­ra gondolva, elkel napköz­PiUanatkép az Orosházi Mezőgép—Honvéd Dózsa találkozó­ról. Támad a Dózsa „csatársora" „M{ futballista család va­gyunk” — így Verbőcziné ben egy kis harapnivaló. Az idén már kifejezetten kér­ték. Mivel itt van az egész család vasárnap, nem hiá­nyolja annyira senki az ün­nepi ebédet. Az uram mel­lesleg a nagycsapat techni­kai vezetője, de mint látja, éppen melegít, jön a követ­kező, a Szénás kettő —Vas- Müanyag-meccs. Remélem, itthon tartják a két pontot. Nemhiába a fohász, a há­zigazdák 3—2-re nyernek, azután viszont kényszerszü­net következik, mert a déva- ványaiak — a következő há­rom találkozó egyik csapata — nem jöttek el... Egyelőre nem tudni, miért, de ilyen­tájt viszont kár lenne előre elparentálni őket. Odakint sűrűre vált a hó... (táblán) Az orosházi LSZ téli kupájá­nak első fordulóbeli eredmé­nyei, Nagyszénáson: B csoport: Üveggyár—Nagy­szénás 2—3, Sütőipar—Mezőgép 1 —1, Költségvetési Üzem—H. Dó­zsa SE 1—3, Mezőgép—Nagyszé­nás I. 2—2, H. Dózsa SE—Sütő­ipar 3—1, Költségvetési Üzem— üveggyár. 2—6, Mezőgép—H. Dó­zsa SE 1—1. C csoport: Nagyszénás II.— Vas-Műanyag 3—2, Nagyszénást Tanács—Hőtechnika 2—3. A Ka- zép—Dévaványa, a Dévaványa— Nagyszénás! Tanács és a Hő- technika—Dévaványa mérkőzés elmaradt, mert a dévaványalak nem jelentek meg. Hőtechnika— Vas-Műanyag 4—0, Kazép—Nagy­szénás n. 2—3. © Egy évvel a mundial előtt már megállapítottuk, hogy ez bizony halálunalom íesz, hogy bizony minden napra programot kell szervezni. Mondtam is Mezeynek: Beckenbauerék 1970-ben annyira nem bírták idegekkel, hogy taxikat hozattak, és elmentek egy közeli város bordélyházá­ba... Gyuri — mondtam Mezeynek —, a te játékosaidnak nincsenek hitelkártyáik. — Te még ném ismersz engem — válaszolta.. — Ha úgy látom, hogy erre van szükség, beme­gyünk a városba. Mindenki kap 100 dollárt, 3 óra múlva ta­lálkozunk, aki hunyt, hunyt, aki nem, nem. Ha nem is öröm­tanyára, de valahová ki kellett volna törniük a bezártságból, mert az első mérkőzésig eltöltött két hét alatt lett csak egy másfél órás kurta bevásárlásuk, és egy nagyon rövid műem- . lék-látogatásuk. Véleményem szerint a problémák nagy-nagy százaléka ebből a bezártságérzetből származott. Ki kellett volna kapcsolódniuk. Mezey naphimnusza — De hát ettől ment el az erejük? Ez a fekete doboz tit­ka? Nem az éghajlat? A magaslat? A ritkás levegő? — A kinti magyarok arra figyelmeztettek, hogy az érkezés után egészen három hónapig kéthetes hullámmozgások kö­vetik egymást influenzával, torokfájással és számos más olyan betegséggel, amelyik a szervezet legyengülésére vezet­hető vissza. Hathetes vagy legalább négyhetes akklimatizáló­dást követel a szervezet. Világos volt, hogy kompromisszu­mot kell kötni. Az összezártságot, a tábort csak egy ideig le­het idegileg elviselni. És igy született meg az az elgondolás, hogy valahol Európában két hét, utána egy nagyon rövid látogatás otthon, némi ajándék a családnak. Találkozzanak az asszonyokkal. Utána irány Mexikó. Mindenki tudta, hogy ez kompromisszum. — Beleestek a hullámvonalba? — Nem. Illetve: nem tudom. A csapat láthatóan jól alkal- ■ mazkodott az ottani klímához. Nem egy edzésen kiugró tel­jesítményt nyújtottak. Volt Leonban egy sajtóértekezlet, má­jus 25-én, május utolsó vasárnapján. A játékosok közül Dé- tári és Nagy Antal volt ott. Mögöttem ült Max Merkel, híres NSZK-beli edző, aki látva a magyar futballistákat, azt mondta: így kell beszélni és így kell kinézni. Feszül az arcu­kon a bőr, mint a jó versenyparipáknak — mondta Max Merkel. Dettmar Cramer pedig, aki a FIFA részéről mint szakértő volt ott az edzéseken, azt mondta: uram, a négy kö­zött lesznek! Egy szállodában laktunk, nagyon sokat beszél­gettünk. Nem volt látható erővesztés a kezdés előtt. — Talán a mákos tészta! Gondolj Végh Antal könyvére; az volna a „fekete tepsi”? — Elsoroljam a kosztot? Nagyon erős reggeli, svédasztal, tojás, felvágottak. Délben becsináltleves, erőleves betéttel vagy egy csésze nem túl fűszeres gulyásleves, hozzá sajt, tészta, felvágott. Ott a sütemény. Este egy tartalmas, erős va­csora, ha nem is töltött káposzta. Az orvosi napló bizonyltja, nem volt súlyvesztés. Végh Antal azt is kifogásolja, hogy reggel 6-kor fölzavarták a csapatot. Hát hogy a fenébe ne zavarták volna fel korán a csapatot ahhoz, hogy 12-kor Ir- rapuatóban játsszanak! Hát nem arra kellett felkészülni, hogy fél tizenegykor Irrapuatóban kell lenniük?! Mondjam, hogy ahhoz fél tíz előtt be kell szállniuk a buszba! Ahhoz előbb le kell gyúrni a társaságot. Enni kell. Vécézni kell (hogy már erre kényszerít Végh Antal!). Mezey György őrjöngött a déli meccskezdés ellen, valóságos „naphimnuszokat” zengett, ami a hibája volt, mert ezen nem tudhatott változtatni. Az ét­kezési rend és a napirend változására ez kényszerítette rá a vezetést. Ha ezt nem tette volna meg, a 0—6 után Végh An­tal most ezt kérné számon. Hát persze! — Az „egészséges pénzéhségük” betegedett meg? — Nem hiszem. A játékosok, a kulcsemberek, a Honvéd emberei nagyon sok pénzt kaptak előzőleg. Megkapták azt a 730 ezer forintot, amit a Mezey rovására írnak most már nyilvánosan... Megkapták a Honvédban a bajnoki címért járó pénzt. A Videoton-játékosok megkapták a kupaszerep­lésért járó összeget és így tovább. Magyarországon azonban 100 vagy 200 ezer forint kocsikiutalással, nem ugyanaz, mint kocsikiutalás nélkül. Lakáscsere-lehetőséggel nem ugyanaz, mint anélkül. Kaptak egyéb juttatásokat is. Hirtelen annyi támogatója lett a magyar futballnak, mint égen a csillag, de mindez látszólag nem hatott zavarólag. Mexikóban mind az utolsó pillanatig az erőnlétükön nem látszott semmi káro­sodás. \ A világ értékítélete — Mondják: Mezey túledzette őket Ausztriában. — Igen a játékosok szerint Lienzben túlságosan meghaj­tották őket, de nekem van egy olyan értesülésem is, hogy a játékosok kitértek e meghajtás elől. Különböző kifogásokkal éltek. Sérülést vallottak és így tovább. A legszebb a Han- nich példája. Kiment Lienzbe. Kapott a lábára egy rúgást. A kinti röntgen szerint valami elváltozás volt, valami repe­dés. Hazaküldték a Sportkórházba, ott megállapították, hogy semmi baja. Elküldtem oda hozzá egy riportert, és az a játé­kos, akinek állítólag semmi baja nem volt, ágyban fogadta a riporteremet. Nem ment vissza Lienzbe, hanem Győrben edzett, és utána pont ő nyilatkozott, hogy túlhajtották őket Lienzben. Mezey leromlott állapotban kapta vissza a válo­gatottakat a csapatoktól. Mit lehet ilyen helyzetben csinálni?! Mit tehetett volna Mezey? Más dolog egyetlenegy mérkőzés­re felkészíteni a csapatot. Más feladat sorozatmérkőzésekre! És most nagyon jól figyeljen ide, aki ért a labdarúgáshoz vagy szeretne érteni: volt egy csapat. Mezey csapata. Ez a magyar csapat jó értelemben felpumpált közepes képességű játékosokból állt. Ez a gárda már kijátszotta taktikai fegyve­reit Mindenki tudta, hogy a legfőbb összetevője a hajtás, a letámadás. Igen ám, de ez a mexikói viszonyok miatt nem állt rendelkezésükre! Ez a „fekete doboz” titka! Mert hiába mondta Mezey azt, hogy technikásán kell játszani, hosszú passzokkal kell játszani. — Mondhatta, ha valaki, az egész magyar mezőny ezt nem tudja! Ezeket már a válogatottban nem lehet megtanítani. De az NB I-ben sem! — Végh Antal könyve ellen épp az a kifogásom, hogy „csak” a lényeget nem veszi észre. De hát teheti, mert laikus író: Mezey Gyuri pedig hiába látta és mondta: másképp kell játszani.Mond­tam» jó, Gyurikám, de hogyan? Ügy, hogy a labda gyorsab­ban fut, mint az ember — felelte Mezey. (Hatéves koromban, mikor megtanultam olvasni, már olvastam ezt a Nemzeti Sportban.) De a te embereid, Mezey György, azzal nyertek — mondtam —, hogy lihegtek az ellenfél fülébe! Lihegtek! Lihegtek! — Ez a hajtás lehetetlen volt Mexikóban? — Lehetetlennek tűnt. A gyakorlatban aztán kiderült, hogy a nyugatnémetek képesek voltak rá. Nálunk ezen fordult meg minden, de itt van egy ugrópont a „fekete dobozban”. Neve­zetesen az, hogy Mezeyék mégsem hirdethették ki azt a vi­lágbajnokság előtt, hogy egy leengedett társasággal találkoz­tak Lienz előtt, nem a jó előre elhatározottak szerint edz- hettek, hanem a kényszer diktálta helyzetben kerestek meg­oldást. Ogy gondolták, hogy az első három meccset átvésze­lik. — Eddig, a budapesti búcsú napjáig tudtam követni a történteket, a belső érzéseket. Itt azonban már kifogyóban vannak a saját hangszalagjaim, mert Mezey akkor már egy­re kevésbé volt közlékeny. Baráti viszonyunk mindmáig meg­maradt, de ott Mexikóban Gyuri egyre sprődebb lett. Átvé­szeljük — gondolhatta —, és utána rendben lesz már az együttes. Ugye ő mást se ígért, mint a 16-ba való bejutást, ami tulajdonképpen még ilyen eredmények mellett, ilyen já­ték mellett is csak egy-két gólon múlott! — Min múlott?! — Nagy tudású kollégám, a zürichi Sport nyugalmazott fő- szerkesztője, Walter Lutz mondta Mexikóban: „Ne azt nézd, ki van jó formában az elején. Azok a csapatok lesznek jók, akik az elején botladoznak, de továbbjutnak.” Nem őt iga­zolta az NSZK-példa? Az argentin példa? A nyugatnémetek majdnem kikaptak az uruguayiaktól. Erős játékvezetői se­gítséggel egyenlítettek. A selejtezők során a dánoktól ki is kaptak. Beckenbauer lemondását követelték. Más összeállí­tást. Ennek a világbajnokságnak története van, és abban kell elhelyezni a magyar csapatot. Hát igen. A vb kezdetéig na­ponta hatszor láttuk a tévében a három magyar gólt, amit a braziloknak rúgtunk. Ezt aztán felváltotta az a hat, amit a szovjetektől kaptunk. Így mutatkozott meg Mexikóban a vi­lág értékítélete. A magyar-brazil után nem kevesen a leg­jobb négy közé várták a magyarokat. (Folytatjuk) ’ BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja Főszerkesztő: Árpás! Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes : Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Kéziratokat, képeket IZIjUÜKM 3 Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 560L Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csata János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesíts postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapűzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 nem őrzűnk nem küldünk meg és viasza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents