Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-28 / 304. szám

NÉPÚJSÁG 1986. december 28., vasárnap Elhunyt Terényi László Mély fájdalommal tudatjuk, hogy december 25-én, csütör­tökön elhunyt Terényi László, a munkásmozgalom régi har­cosa, nyugalmazott nagykövet, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szakszervezete Közpon­ti Vezetőségének elnöke. Hamvasztás előtti búcsúztatása 1987. január 6-án, kedden 11 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi pan­teonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, egykori harcostársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti teme­tő díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozóinak Szakszervezete Terényi László 1912-ben született Pesterzsébeten. Nyomdászinasként az akkori Légrádi, a mai Zrínyi Nyom- dába került, ahol 1948-ig mint gépszerelő szakmunkás dolgozott. Korán bekapcsolódott a. szakszervezeti mozgalomba; tizenkilenc évesen lett szer­vezett munkás, többször töl­tötte be a bizalmi tisztét, majd az üzemi bizottság tit­kára lett. 1933-ban lépett a párt soraiba. A felszabadu­lást követően, 1948 végétől a szakszervezet központi ap­parátusában dolgozott osz­tályvezetőként, később tit­kárként, majd főtitkárhelyet­tesként. 1955-ben a Népsport főszerkesztőjévé nevezték ki, majd 1956 novemberétől is­mét a szakszervezeti mozga­lomban tevékenykedett; a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszer­vezete Központi Vezetősége főtitkárává választották, Magyarbánhegyes Magyarbánhegyesen tavaly decemberben hagyta jóvá a tanácsülés a község VII. öt­éves tervét. Ezek szerint öt év alatt 67 millió forintot fordítanak fejlesztésre, az in­tézmények fenntartására, működtetésére. Kiemelt fel­adatként jelölték meg a 40 személyes öregek napközi otthonának a létesítését, amely 1,6 millió forintba ke­rül. Az átalakítás az idén kezdődött, az elképzelések szerint 1987 szeptemberében birtokukba vehetik az idős emberek. A településfejlesz­tési hozzájárulás is ezt a célt szolgálja, hiszen az ál­lampolgárok évente 500 fo­rinttal járulnak hozzá az ott­hon felépítéséhez. A másik fontos program a tanácsi kezelésben levő utak korszerűsítése, amelyet me­gyei tanácsi pályázat elnye­résével valósítanak meg. Szi­lárd burkolatot kapott a Damjanich utca 500 méteres szakasza, jövőre újabb 720 métert aszfaltoznak. Az idén elkészítették a község egye­sített rendezési tervét, kor­szerűsítették a hírközlést. Folytatják a gázprogramot. Ebben az évben újabb 3,5 kilométerrel bővült a háló­zat, így ma már 172 lakás­ban van vezetékes gáz. A helyi Egyetértés Termelő- szövetkezettel közösen zöld­ségboltot nyitottak, és nem­sokára átadják a hatósági húsboltot is. A Mezőkovács- háza és Vidéke Áfész pedig új ruházati üzletet épít a községben. Természetesen gondolnak az intézmények fejlesztésére is. Az egészségügyi és az ok­tatási intézményekben már mindenütt gázzal fűtenek, felújították a művelődési központot, számítógépet, vi­deót kaptak az iskolák. Az elkövetkezendő években min- denekelőt szolgálati lakások vásárlására, a meglevő épü­letek állagának a megóvásá­ra, a gázprogram befejezésé­re összpontosítanak. Nem mondanak le az egészségház majd a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa titkárságá­nak tagja lett. 1959-ben és 1963-ban a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Revíziós Bizottságának tag­jává választották. Több évtizedes munkás- mozgalmi tevékenység után Terényi László 1966-ban kül­ügyi szolgálatba lépett, nagy­követként Dániában képvi­selte hazánkat. 1914-ben nyugállományba vonult; 1980-tól a nyomdászszakszer­vezet elnöki tisztét töltötte be. Tagja volt a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetségének, s az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának társadalmi munkatár­saként is tevékenykedett. Munkásságát számos ma­gas állami kitüntetéssel is­merték el, a többi között megkapta a Szocialista Ha­záért Érdemrendet, s a Ma­gyar Népköztársaság Csil­lagrendjét. felépítéséről', amelyben orvo­si rendelő és szolgálati lakás kap helyet. Ezenkívül számí­tanak a lakosság összefogá­sára, pontosabban az évi 1 millió forintos társadalmi munkára. S. S. Nagybánhegyes Kevés helyen mondhatják el, hogy befejezték a gázve- _ zeték teljes lefektetését. Nagybánhegyes község lakói már teljes egészében része­sei a háztartásban olyan nél­külözhetetlen energiaforrás minden előnyének. * Terveik szerint minden ut­cában befejezik a kövesút építését. Nem is túl sok hi­ányzik ennek megvalósításá­hoz. Ez idáig ugyanis — a községben — kilencven szá­zalékban épült meg a köves­út. A megmaradt részeken fejezik be az út építését a VII. ötéves terv végéig. A járdaépítést már szeré­nyebb ütemben tudják meg­oldani. Elképzeléseik között szere­pel egy napköziotthonos konyha megépítése; 700 em­ber kulturált étkezése oldó­dik meg a konyha elkészül­tével. Ennek mielőbbi meg­valósítását segíti az a bri­gádfelajánlás, amelyet „Egy napot a napköziotthonért” jelszóval hirdettek meg. A község szocialista bri­gádjainak aktivitását fém­jelzi az is, hogy rendbe- hozták a játszótereket, és je­leskedtek „az iskoláért” mozgalomban is. Egy számí­tógépet vásároltak a gyere­keknek. A község tervei között sze­repel még egy nyolctanter­mes iskola, 2 szolgálati la­kás megépítése is. Mindezek mellett hozzákezdenek egy vízhálózat beruházásához is. Megtudtuk, hogy a község 1983- as társadalmimunka­teljesítéséért a III. helyezést, 1984- ben már a II. és az 1985- ös év teljesítményei alapján I. helyezést ért el a megyében. B. V. Módosult a település­fényképezés feltétele A „Magyarország képek­ben 1985-ben” címmel a fel- szabadulás 40. évfordulójára meghirdetett országos fény­képezési akció sikeres meg­valósítása érdekében lénye­gesen könnyebbé váltak a korábbi feltételek, vagyis nem kell fényképeket, térké­peket készíteni, képeket „be­azonosítani” stb., DE NA­GYON PONTOSAN KELL VEZETNI A FILMJEGYZÉ­KEKET, mivel azok pontat­lansága lehetetlenné teszi a képek későbbi azonosítását. Ennek értelmében: csak a tilmfelvétclcket szükséges el­készíteni a filmjegyzékkel együtt, s az előhívott filme­ket kell továbbítani azok jegyzékeivel. Tudjuk, hogy népfronttes- tületeinknél eddig sem a tenniakarás, sem a lelkese­dés nem hiányzott az akció­ba való bekapcsolódáshoz, de annak anyagi hátterét nem tudták vállalni a helyi taná­csok. Az akció megkönnyítése, melyet egy útmutató részle­tesen tartalmaz, minden tes­tület számára megoldható feladatot jelent. Emlékeztető az akcióhoz: 1. Filmet a közölt kilomé­tert figyelembe véve megfe­lelő tekercsszámban adunk filmjegyzékkel együtt a tes­tülettől érkező megbízottnak, illetve kérésükre a megadott névre és címre postázzuk. 2. Az akcióhoz csatlako­zást lehetőleg mindenütt a HNF-testület fogadja el! 3. A város, község egysze­ri összes kilométerhosszát kell közölni a filmigénylés­hez. (Ezt a helyi tanácsok műszaki osztályai, előadói is­merik.) 4. Az utcák, terek mindkét oldalát azonos távolságokból úgy kell fényképezni, hogy azok egymás mellé rakott felvételei az utca (tér) — tel­jes képét mutassák. Egyedi képeket csak a közintézmé­nyekről, műemlék- (és -jel­legű) épületekről, templo­mokról, szobrokról, emlék­művekről stb. lehet készí­teni az adott utcán, téren folyamatos fényképezéssel a kiadott minta szerint.) Ma­gánházakról — melyek nem viselik a különböző barokk stílus — jegyeit, s nem kö­tődnek jeles történelmi, munkásmozgalmi, irodalmi stb. eseményekhez, szemé­lyekhez, NEM KELL felvé­telt készíteni, bármilyen szé­pek és újak is! Az egyes há­zakról készült külön-külön felvételek nem adják az ut­caképet — ezért ezek fölös­legesek! 5. A fényképfelvételeket 100—150 méter távolságokról kell az utca (tér) mindkét oldalán készíteni, azonos szögből. Az utolsó tekercs le­gyen lehetőleg a terek fel­vétele, illetve az azt befeje­ző filmkockában a település 4 égtája irányából készült fe­lülnézeti felvétele a község­nek, városnak, toronyból stb. Az égtájak szerinti felvé­teleket is értelem szerint kell jelölni a jegyzéken (az utca, házszám, épület), az égtáj megnevezésével. Testületi állásfoglalásukat és filmigényüket a népfront­nál beszerezhető lap kitölté­sével szíveskedjenek jelezni. A fotózásra fordított órák is elszámolandók a társadalmi munkáknál! Eredményes, jó munkát kívánunk. Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottsága Energikus arcán már gyűl­nek a ráncok. Nem szégyen- li. Harminchárom éve ül a varrógép mellett a Béköt- ben. Lötyög rajta a hulla­dékból maga készítette felső melegítő (bár testes). Itteni hulladékból varrta, mert, ahogy mondja, minek nyűj- je az otthonit. Itt meg, a varrodában néha ki kell nyitni az ablakokat, hogy áramoljon befelé a friss le­vegő. Szabadkozom, hogy csak néhány „percre” szólí­tom el a munkájától. — Az jó, mert hiába pré­dikálnak, hogy így, meg úgy, nem tőlünk függ, hogy év végén ne legyen hajrá. Én is benne vagyok. Időre le kell szállítani az exportot Nézze, én nem vagyok párttag, se­hova sem tartozom. Itt egy­szerűen a „nagyszájú” Ko- vácsnénak hívnak. — Igazi nevén Kovács Sándorné, két gyerek anyja. — De tudom, mi egyszerű munkások is közéleti rangra emelked­tünk. Közöm van minden­hez, ami ebben a gyárban, városban, megyében, or­szágban történik. Tudom például, hogy ebben az év­ben 80 millió nyereséget kell „hozni” a Békötnek ... — És tudják-e hozni? A valamilyen érzékszer­vükben, vagy mozgásukban fogyatékos emberek (hallás- sérültek, mozgáskorlátozot­tak, vakok és csökkentlátók) teljes szívükkel, igyekeze­tükkel arra törekednek, hogy beilleszkedjenek hét­köznapi életünk ritmusába, kultúrájába, munkájába — így a közlekedésébe is. Köz­lekedési morálunkkal, tűrő­képességünkkel, udvariassá­gunkkal azonban komoly gondok vannak a teljesen ép emberek körében is, hát még a hátrányos helyzetűekkel szembeni viselkedésünkben! Nemrégiben országos érte­kezleten találkoztak az ér­dekvédelmi szövetségek ve­zetői az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács szak­embereivel. A közös gondol­kodás célja az volt, hogyan lehet segíteni a nehezen közlekedő, rosszul, vagy egyáltalán nem látó, halló ember útját, hétköznapi éle­tét. A megyei tapasztalatok­ról beszélgettünk nemrégi­ben Kárpáti Béla rendőr­századossal, a megyei KBT titkárával. Kovács Sándor­ral, a mozgáskorlátozottak szervezetének megyei titká­rával, Vantara Andrással, a vakok és csökkentlátók me­gyei szövetségének titkárá­val és munkatársaikkal. — Mi együtt dolgozunk a KBT-vei — mondja Kovács Sándor —, közösen már au­tós ügyességi versenyt is rendeztünk Békéscsabán. Egyeztettük teendőinket a fokozottan hátrányos helyze­tű mozgáskorlátozott embe­rek közlekedésének meg­könnyítéséért. A rokkanta­kat nem egyenértékű ember­nek ismerik el a világban, a legtöbben közömbösek irán­tuk. Rokkant pedig egyik napról a másikra bárki lehet, s akkor már a saját bőrén érzi a gondjainkat. — A hét körzeti csopor­tunk taggyűlésén mindenhol ott voltak a KBT képviselői — folytatja Vantara András. — Tájékoztattak bennünket, mire vigyázzunk a közleke­désnél. Eredmény, hogy Bé­késcsabán a Luther és a Jókai utca kereszteződésében lévő közúti lámpák hangjel­zéssel adják tudtunkra, szabad az átkelés. Sajnos, azonban gyakrabban vannak használaton kívül, mint ahányszor működnek. Mint hallottam, az ott lakók kifo­gásolták a sípoló hangokat, zavarta őket. Több türelem­Portrék a közéletből — Ez az amihez leginkább közöm van. Jó szokás ná­lunk, hogy reggelente meg­látogatja az üzemeket az igazgatónk, olyankor el­mondjuk panaszainkat. De tolmácsolják felfelé a bizal­miak is... — Mit például? Kifelé gyűrögeti a visszá­jára fordult, maga csinálta' melegítőjének bal ujját és mondja. — Nem rejtem véka alá a rosszat. Múltkoriban például az exporttermékek készíté­séhez pocsék volt a patent, állandóan szakadozott a cér­na. Kifakadtam. Ha jó mi­nőséget kérnek tőlünk, ad­janak hozzá jó alapanyagot is. Megmondtam. Ezért ne­veznek „nagyszájú” Kovács- nénak. De másnap nyakába vette az: országot az árube­szerzőnk és harmadnapra minden rendbe jött. Nem is volt minőségi kifogás a var­roda készítményeire ... Ideges vállrángással pil­lant hátrafelé. Nem is kön- törfalaz. — Ne haragudjon, de haj­tani kell. Van még valami? — Nincs semmi más, kö­szönöm ... re lenne szükségünk egymás iránt. Amikor vonaton uta­zom, a zsúfolt fülkében nem tudom mikor szól hozzám a kalauz. Mennyivel emberibb lenne, ha megérintené a vállam, amikor a jegyet kéri. — A megkülönböztetett udvariasság gyakran nem a jószándékon múlik. Honnan tudhatja a kalauz, a pincér, a bolti eladó, a járókelő, hogy gyengénlátó, vagy vak emberrel találkozott? — Sajnos, sokan hiúságból nem viselik a fehér botot. — válaszol a titkár. — A'leg-, jobb, ha az összecsukható fehér bot mindig nálunk van. így kísérő nélkül is könnyebben boldogulunk, ez a mi biztonságunkat szolgál­ja. Mit tehetünk azonban, ha kábel, gázcsőlefektetésnél, hatalmas építési ároknál nincs semmiféle korlát? Csak akkor vesszük észre a veszélyt, ha már beleestünk a gödörbe. — A mozgássérült ember érzékenyebb a többinél — mondja Kovács Sándor. — Csupán az a kérésünk, ne sajnáljanak, hanem segítse­nek bennünket. Olyanok az útjaink megyeszerte, hogy még az egészséges ember is felbukik. A járdákon, átke­lőknél kevés helyen alakí­tottak ki például olyan lej­tőt, amelyen tolókocsival le­het közlekedni. A parkoló­ban — az egyetlen gyulain kívül — nincs mozgássérült autósok számára kijelölt, fenntartott hely. — Megbeszéltük, kihez, milyen ügyben fordulhatunk — szól Kárpáti Béla. — Megkeressük a társadalmi szerveket, a tanácsokat, ki mivel segíthet. Nagy dolgok­ra nemigen gondolhatunk, de végül is a hétköznapok ezer apró bosszúsága mérgezi a mozgássérültek, vakok, na­gyot hallók életét, vagy •megoldhatatlan akadályt je­lent számukra. A mozgássé­rültek parkolóhelyeit a ta­nácsok jelölhetik ki. Az ér­dekvédelmi szövetség és a KBT közösen kéri ezt majd a jövőben konkrét helymeg­jelöléssel. — Megyénkben kevés vakvezető kutyával közleke­dő emberrel találkozhatunk. ' Hogyan lehet ilyen kutyához jutni? — Valóban nem sok van mifelénk, de egyre többen szeretnének ilyen speciálisan Kovács Sándorné hogy azért a varroda 110 dolgozója másban is kitesz magáért, nemcsak a terme­lésben. Megnyertük a gyá­ron belüli versenyt az ener­giatakarékosságban, tiszta­ságban. Három hete 1740 fo­rintot kaptunk érte fejen­ként. Termelési terveink jó teljesítéséért pedig, ahogy tájékoztattak bennünket, még karácsony előtt fejen­ként (persze a teljesítések arányában) több mint 400 forintot kaptunk ... Érde­mes tehát hajtani, mert csak abból lehet osztani, amit megtermelünk . .. kiképzett állatot — válaszol Vantara János. — Az orszá­gos központnál a javasla­tunkkal lehet kérni, akár munkába járáshoz, közleke­déshez, az életviteléhez szük­sége van valakinek erre az okos jószágra. Sok feltétele van annak, hogy megkap­hassa. Például ideges ember­rel nem tud a kutya együtt­működni. Aki jogosult rá, igényli, ingyen megkaphatja a több tízezer forintot érő négylábú segítőtársat. Sokat gondolkoztunk azon, hogy az iskolában alaposabban fel kellene készíteni a gyereke­ket arra is, hogyan viselked­jenek, ha kutyával, fehér bottal közlekedő, észrevehe­tően gyéngén látó emberrel találkoznak. Vagy például a buszon adják át a helyüket a sérült embereknek, ahe­lyett, hogy szándékosan nem veszik őket észre. — Segítőkészek az embe­rek? A szövetségek mit te­hetnek tagjaikért? — Jó és rossz példát egy­aránt lehet mondani — so­rolja Kovács Sándor. — Hal­lottunk olyan tolókocsival igyekvő fiatalemberről, aki a 100-as ABC-be próbált a kaptatón feljutni, hátra bu­kott, kiesett a kocsiból. Sen­ki nem segített rajta, a kör- benállók kinevették. Viszont az elmúlt évben a tüzép so­ron kívül juttatta a sérült embereket fához, szénhez. Mezőberényben az OTP-s lakások közül ötöt mozgás- sérültek számára alakítottak ki. Sokat segítenek a társa­dalmi szervezetek, az üzemi kollektívák, a vöröskeresztes aktívák. De láttunk már vak embert tanácstalanul álldo­gálni az útkereszteződésben, nem akadt senki, aki átkí­sérte volna a másik oldalra. Egyre több a mozgássérült­szövetség taglétszáma. Érzik, hogy a közösség segiti őket, és ez jó. Gyógyászati segéd­eszközöket például gyorsan és olcsón beszerzőnk, van úgy, hogy munkalehetőséget is sikerül találni. Ez sajnos azonban a ritkább eset. * * * Hazánkban a sérült embe­rek száma millión felüli, megyénkben is több tízesser­nél. Segítenünk kell nekik az életben, közlekedésben, s nemcsak a kampányévek idején. Ügy tűnik, a KBT segítségével valami elkezdő­dött .. Bede Zsóka Két község VII. ötéves terve — Ja, azt még írja meg. Varga Dezső 0 közlekedésbiztonságért A sérült embereknek még nehezebb...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents