Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

1986. december 13., szombat MOZI 0 rejtőzködő íme egy újabb bizonyíté­ka annak, hogy vagy na­gyon kevés a filmgyártásra fordított évi majdnem 300 millió, vagy túl sok a főál­lású filmrendező. Kézdi-Ko- vács Zsolt bár mívesre szánt, lényegében mégiscsak a tucatok számát növelő A rejtőzködő című újabb film­je ezt a manpság sokat han­goztatott összehasonlítás igazságát erősíti. Annak elle­nére, hogy az elmúlt évben forgatták, s mi több: a majd egy esztendővel ezelőtti fesz­tiválon már ,.dobozban dek- koló” filmként mutatták be. A nagyközönség számára is legalább annyira rejtély ez a játékfilm, mint a hazai moziszakmában jártasak­nak. Talán megérné feltú- ráztatni a problémát: nos. mitől ennyire „bonyolult” egy — jószerével önhibájá­ból a szakmai gyakorlásától eltanácsolt — pilóta sorsá­nak vargabetűs története, s mitől fontos ezt meg- és fel­mutatni a nézőnek, a kö­zönségnek? A kérdésre jó­szerével csak ímmel-ámmal fogalmazott válasz jöhet. Ahogy mondani szokás, ré­gi vicc: a különös nemhogy általánossá, de még egyedivé sem válhat. Ha unalmas, még érdekessé sem ... ... mert itt az a képlet alakul ki: ha téged kitaszí­tanak (hogy ki, vagy mi, azt most ne részletezzük!), ak­kor be kell bizonyítanod, hogy MZ EGÉSZ-nél többet érsz. Mondjuk azzal, hogy családi gmk-t (régebben ezt kalákának hívták; nos mindegy ...) alakítasz, il­letve „futok még' két kört, nehogy rossznak higgye­nek” alapon belemész a za­varos kezdetű partiba. Mert meg kell mutatni! Kinek? Ilyet itt és most nem szabad, sőt, nem érdemes kérdezni. S hogy ez a téma lerágott, unásig majszolt csont? A film fölényessége megkísérli ellentételezni. „Überelni”, ahogyan a kártyások mond­ják. Csak hát még a sze­rencsejátékhoz is némi kurá­zsi szükségeltetik... De hát térjünk vissza a kiinduláshoz. Kézdi-Kovács Zsolt — akinek ez a nyolca­dik játékfilmje, olyanok után, mint a Romantika, a Ha megjön József, A kedves szomszéd, a Visszaesők: nos, egyik sem aratott közönség- sikert! — a filmforgatáshoz jutás örömében legalább egy Rabszolgasorsra való (pardon!) és csak valamivel másabb — minőségében is! ■— történethalmazt próbált meg belesűríteni ebbe a szű­kén másfél órába. Kapkodás, érthetetlenné torzult sűrítés jellemzi a filmet. Lehetne teljesebb, jobb? Nehéz, már- már lehetetlen kideríteni. Mivel nincs mihez viszonyí­tani. Aki jegyet vált, és megné­zi A rejtőzködő című, Ken­de János operatőr néha való­ban nagyszerű felvételeivel „feldobott”, színes filmet, alighanem előbb-utóbb (amennyiben olvasta) bevil­lan agyába Moldova György Égi szekér című riportázsa,- illetve annak egy-több ré­sze. S bár bizonyíthatatlan, de meglehet: nem véletle­nül. S ekkor el is pirulha­tunk. Mert az említett iro­dalmi mű ilyen-olyan és ki- sebb-nagyobb hibái ellenére is összehasonlíthatatlanul veretesebb. Tavaly huszonegy filmet forgattak. Kétszázhetvenhá- rom-millió forintból. Ebből egy A rejtőzködő. (N. L.) Ülésezett a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Tegnap, december 12-én ülést tartott Békéscsabán a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, Nagy István elnökle­tével. Először Fodorné Bir- gés Katalin, az SZMT veze­tő titkára tájékoztatta a ta­nács tagjait a gazdasági munka megjavítására' hozott párt- és szakszervezeti hatá­rozatokról. Megismerhették a résztvevők az 1987. évi ter­melést segítő szakszervezeti feladatokat, tájékozódtak a megyei tanács jövő évi költ­ségvetéséről, és a Békés me­gye fejlődéséért című pá­lyázatról. Az első napirend vitájá­ban 14-en szólaltak fel. Sza­bó Sándor, az Édosz megyei titkára a vezetők példamu­tatásáról beszélt. Valentinyi Mártonná, a HVDSZ megyei titkára a felelősségre vonás és az ellenőrzés szigorítását sürgette. Kovács Györgyné a békéscsabai Unicon Ruha­ipari Vállalat munkájából merített, amikor hangsúlyoz­ta : előfordulnak objektív nehézségek, mint az ütemte- len alapanyag-szállítás, de a belső tartalékok mozgósításá­val, rugalmas alkalmazko­dással javítani lehet a gaz­dálkodást. Koltai Zoltánná arról szólt, hogy a pedagó- gus-alapszervezetek több és pontosabb információt igé­nyelnek a népgazdaság hely­zetéről. Vasas Pál, a BÁÉV szakszervezeti bizottságának titkára a párthatározatok gyakorlati végrehajtását tag- lala. Kesztyűs Lajos, a sar- kadi szakmaközi bizottság titkára a gyáregységek szere­péről, a fejlesztés korlátái­ról, a főmunkaidő becsületé­ről mondta el véleményét. Roszik György (Szarvas) a nehéz gazdasági körülmé­nyek és az eladósodás ösz- szefüggéseit ecsetelte. Bocs­kai Mihályná a szakszerve­zeti tisztségviselők felké­szítéséről szólt, hiszen csak így tudnak mozgósítani a termelést és a gazdálkodást segítő feladatokra. Hankó György, a KPVDSZ megyei titkára a várható kereskedel­mi ellátást elemezte, és a ter­mékek meglehetősen rossz minőségét, a szállítási fe­gyelmezetlenséget bírálta. Száraz György, a SZOT kép­viselője a kilábalás egyik fontos lehetőségeként hatá­rozta meg az állampolgári és a munkafegyelem megszi­lárdítását. Szekeres Lajosnó (Mezőkovácsháza) a keres­kedelmi és a vendéglátóipari szakmunkástanulók beisko­lázási és elhelyezkedési ne­hézségeiről beszélt. Mokrán János, a közalkalmazottak megyei titká”a azt fejteget­te, hogy a tanácsi költség- vetés ésszerű felhasználását miként segíthetik a szak- szervezeti tisztségviselők és testületek. Kiss Sándor, a megyei pártbizottság osztály- vezetője hozzászólásában részletesen szólt megyénk vállalatainak gazdálkodásá­ról, a vállalati tanácsok sze­repéről, az oktatási intézmé­nyek és az üzemek kapcsola­táról. Hangsúlyozta: csak közös munkával lehet jó eredményeket elérni. A dokumentumok elfoga­dása után megtárgyalták a nyugdíjasbizottság jelenté­sét az időskorúak, a nyugdí­jasok helyzetének javításáért hozott határozatok végrehaj­tásáról, amelyet Csaba Já­nos és Pagyoga Lajosná ter­jesztett elő. S. S. Új tűzoltóbázis lavitanl kell a kistelepülések ismeretterjesztű munkáját Tegnap, december 12-én délután Mezőkovácsházán, a városi tanács nagytermében rendezték meg a helyi TIT- szervezet városi küldöttköz­gyűlését. A résztvevőket Balogh György, a TIT váro­si szervezetének alelnöke köszöntötte, majd Zengő Károly, a TIT városi szerve­zetének titkára ismertette az elmúlt öt évben végzett is­meretterjesztő munka ered­ményeit, s a további felada­tokat. Mint elmondta, a szervezeti élet stabilizálásá­val mennyiségi és minőségi javulás tapasztalható az el­múlt időszak rendezvényei­ben. Az elkövetkezendőkben javítani kell a szervezet technikai felszereltségét, s nagyobb figyelmet kell szen­telni a kistelepülések isme­retterjesztő munkájára. A vitát, majd a beszámoló és á határozati javaslat el­fogadását követően dr. Ker­tész Márton, a TIT Békés megyei elnöke kitüntetéseket adott át. Dudás Károlyné, a magyarbánhegyesi művelő­dési ház igazgatója ismeret- terjesztő munkájáért a TIT Országos Elnöksége okleve­lét vehette át. Négyeh, jó munkájuk elismeréséül a TIT Békés megyei elnöksé­gének dicsérő oklevelét kapták. A rendezvény résztvevői végül megválasztották a vá­rosi elnökség tagjait, vala­mint a megyei küldötteket. Üj tűzoltóbázis épült fel a törökbálinti raktárvárosban. Ez megnöveli a környék — elsősorban Budaörs, Török­bálint, Érd, Biatorbágy — tűzvédelmi biztonságát, hi­szen eddig baj esetén jobbá­ra a fővárosból vonultak ki a tűzoltók, ami óhatatlanul jelentős időveszteséget oko­zott. Most 20—25 perccel megrövidül a riasztás és a helyszínre érkezés közötti idő, ennyivel gyorsabban lát­hatnak hozzá a tűz megféke­zéséhez. Az új bázist a leg­korszerűbb technikai felsze­reléssel látták el, s a külö­nösen nagy értékek fokozott biztosítására a laktanya és a közeli óriás raktárak között közvetlen tűzjelzőrendszert építettek ki. Az új Buda kör­nyéki tűzoltó-parancsnokság megkezdte a szolgálatot. Százéves a szakmunkásképzés Gyomaendrödön Nagyszabású ünnepségen emlékeztek meg Gyomaend­rödön tegnap a szakmunkás- képzés 100. évfordulójáról. Az intézmény ma a 611-es Ipari Szakmunkásképző In­tézet kihelyezett iskolája­ként működik és öt szak­mában folytat szakképzést. Az ünnepségen az iskola igazgatója, Mészáros Gábor köszöntötte a megjelenteket, majd az iskola tanulói adtak igen színvonalas műsort, do­kumentumok alapján felvil­lantva az elmúlt száz esz­tendő egy-egy jellegzetes momentumát. Élőképben az oktatott szakmákat is be­mutatták, majd az iskola je­lenéről videofilm számolt be. Ünnepi beszédet László , István, a 611-es Ipari Szak­munkásképző Intézet igaz­gatója mondott, ezt követő­en pedig — a helyi iparos­tanonc-képzésben 50-60 éve végzettek nevében — Kola- rovszki Jenő idézte fel a hajdani tanulóéveket. Az is­kola három pedagógusának — Fagyas Mátyásáénak, Hajdú Lászlónak és Mészá­ros Gábornak — Vámos László, a megyei tanács mű­velődési osztályvezetője ad­ta át a Kiváló Munkáért ki­tüntetést. Ezt követően a vendégek ellátogattak a Kner-múzeumba, majd meg­tekintették az iskolában ki­állított iskolatörténeti doku­mentumokat és tárgyi emlé­keket. Végezetül az emlékezetes centenáriumi ünnepség az Énei tanműhelyének a meg­tekintésével zárult. Képünk az iskolatörténeti kiállításon készült. . (bse) Fotó: Gál Edit Jelentkezés a két tannyelvű gimnáziumokba A Művelődési Minisztéri­um tájékoztatja a 8. osztá­lyos tanulókat és szüleiket, hogy az 1987—88-as tanévtől hét gimnáziumban ötéves két tannyelvű képzés kezdő­dik. A fővárosi gyermekek Bu­dapesten, a XVIII. kerületi Thököly úti új gimnázium magyar—angol; Mezőberény- ben a Petőfi és Mosonma­gyaróváron a Kossuth Gim­názium magyar—német; Pé­csett a Kodály Gimnázium magyar—olasz tannyelvű osztályaiba jelentkezhetnek. A vidéki gyermekek Sáros­patakon, a Rákóczi Gimnázi­um magyar—angol; Mohá­cson a Kisfaludy Gimnázium magyar—francia; Mezőbe- rényben a Petőfi és Moson­magyaróváron a Kossuth Gimnázium magyar—német, valamint Pécsett a Kodály , Gimnázium magyar—olasz tannyelvű osztályaiba pá­lyázhatnak. fl falu jegyzője Szarvason Bár A falu jegyzője tele­víziós filmsorozat tegnap vé­get ért, a főhős, Tengelyi Jó. nás története — legalábbis most, lapunk hasábjain — folytatódik. Amint korábban az Eötvös József regényéből készült filmet ajánló írá­sunkban már jeleztük, az író a jegyző alakjában egy­kori tanítóját, Pruzsinszky Józsefet mintázta meg, s a jellemrajzot a maga nézetei­vel, felfogásával egészítette ki. írtunk Eötvös József több Békés megyei kapcsolatáról, valamint vármegyénk múlt századi viszonyai és a re­gény cselekménye közötti hasonlatosságáról. Dr. Tóth Lajos szarvasi kutató — ko­rábbi tanulmányának meg­küldésével — további béké­si, pontosabban szarvasi vo­natkozásra hívta fel a fi­gyelmünket. Nevezetesen Pruzsinszky és Tessedik kap­csolatára. Kiegészítő észre­vételét megköszönve, öröm­mel közöljük a Tessedik Sá­muel kapcsolatai a jakobi­nus mozgalom vezetőivel című munkájának a derék jakobinusra, alias Tengelyi Jónásra vonatkozó részét: Verhovszky Sámuel — a Ma'rtinovics-féle összeeskü­vés egyik vezéralakjának, a később kivégzett Hajnóczy Józsefnek az unokaöccse — szervezi be a jakobinus mozgalomba Pruzsinszky Jó­zsefet (1771—1831). A tőle kapott „francia kátét" haza­vitte, sőt továbbadta. S mi­után a Szabadság és Egyen­lőség Társaságának is tagja volt, „felségsértés és hűt­lenség” vádjával három év­re ítélik. Büntetésének le­töltése után 1798 májusában szabadult. Pruzsinszky József ezután kerül szoros kapcsolatba Tessedik Sámuellel. Először ugyan a jurátussággal pró­bálkozik. A kancellária sze­rint azonban Pruzsinszky- ban már „nem nagyon lehet bízni”. Következésképpen vizsgát sem tehet. Egyetlen biztos menedékhelye és tá­mogatója: Tessedik Sámuel! Az ő védelme alatt él és tanul Szarvason két évig (1798 májusától 1800 máju­sáig). Nem tudjuk pontosan a Tessedik—Pruzsinszky ösz- szeköttetés létrejöttének kö­rülményeit, de minden va­lószínűség szerint az út: Hajnóczyn és Verhovszkyn keresztül vezet Tessedikhez. Ezt a feltételezést megerősí­ti Sülé Sándor is: „Nincse­nek biztos adataink, de oda- kerülésének "némely előz­ményei Hajnóczyhoz vezet­nek”. Tessedik — a jakobinus mozgalom és áldozatai iránt érzett rokonszenvének meg­győző bizonyítékaként — minden kockázatot vállal Pruzsinszkyért. Teljes meg­értéssel és szeretettel egyen­geti „a börtönviselt, fele­ségvesztett, kettétört pályá- jú ifjú életútját”. Tanulmá­nyaihoz Festetics Györgytől kér ösztöndíjat^ később Pru­zsinszky „szép talentumai­hoz illő hivatalt”. Pruzsinszky érdekében Tessedik több levelet vált Festeticcsel. Az 1800. feb­ruár 15-én kelt javaslatában így méltatja a megszenve­dett ifjú jakobinust: „...A szarvasi institutumban levő húsz ifjak közt mind tudo­mányra, mind ízlésre, mind erkölcseire nézve az első polcot érdemli. S ugyanezen szép tulajdonságai vitték őt annyira, hogy a kassai aka­démiában a professzorságot megnyerte volna, ha ama szerencsétlen történet nem érte volna. (Ezzel Martino- vicsék összeesküvésére utal Tessedik — szerk.) Keszthe­lyen is azon egy esztendőre, mely neki Szarvason még hátravan, örömest eljönne, hogy az uraság dolgainak menetelét közelebbről meg­ismerni tanulhatná... De egy olyan huszonkilenc esz­tendős embernek, ki inkább foglalatoskodni, mint sem a praelekciót hallgatni kíván­ná, három esztendeig múlat­ni nagyon terhes lenne”. Tessedik jóhiszeműen utal Pruzsinszky politikai priu­szára. Mintegy bátorításként megemlíti, nyugodtan és bi­zalommal fogadhatja Feste­tics a tehetséges ifjút. A ha­sonló vádakkal üldözöttek (d1. Bujanovvts, Batsányi), bizonyos hivatalokra már „applikáltattak”. Festetics kicsit bizonytalan. Kis ideig még vár. Végül is elfogadja Tessedik ajánlatát (melyet Molnár János pesti evangé­likus lelkész is megerősít). Hetvenöt forintot küld Pru- zsinszkynak Szarvasra, a Keszthelyre való utazás költ­ségeire. Tessedik tehát elérte cél­ját. Hathatósan segítette Pruzsinszkyt, Hajnóczy Jó­zsef patronáltját és követő­jét! 1800. április 16-án kelt egy másik levele, amelyben „Tessedik Sámuel prédiká­tor úr Pruzsinszky urat az­zal a bizalommal bocsátja Önagyságához, hogy az Őnagyságánál az ő szép ta­lentumaihoz illendő hivatalt nyervén, bizonyosan maga­magát fogja ajánlani”. Tes­sedik később Pruzsinszky egyik kéziratos tanulmányát küldi Festeticshez. Szándéka — Pruzsinszky sorsának jó­ra fordítása érdekében — „hogy abból is azon ifjúnak talentumát méltóztasson űnagysága átallátni”. Festetics megértette Tesse­dik törekvését. „Átallátta” Pruzsinszky helyzetét. Ugyanis 1800 május közepé­től Pruzsinszky már Keszt­helyen munkálkodik. Előbb Pethe Ferenc előadásait hallgatja. De Festetics in­tézkedésére — bizonyára megnyeri tetszését a szarva­si képzettségű férfi — már ez év augusztus elején át­veszi mesterétől a harmad­éves gazdatiszthallgatók „urbáriális útmutatásainak és instrukcióinak oktatását, és a másodéveseknek pedig akkortól technológiát taní­tott”. Valószínűleg 1807-ig áll Festetics szolgálatában. Az uradalom területén kü­lönböző munkakörökben dol­gozik. Majd a Tiszántúlra kerül. 1810 után, többek kö­zött, Sárospatakon inspektor. Megemlítjük még, hogy a hányattatott ember, „a ko­mor, mogorva vén sas”: Pruzsinszky, 1825-től (hat éven át) az ifjú báró Eötvös József házi nevelője. Ez az epizód azért fontos, mert Pruzsinszky révén a jakobi­nus mozgalom hiteles törté­nete (s talán Tessedik hatá­sa is) áramlik Eötvös felé. Pruzsinszky — Voltaire és Rousseau nevelési elveit kö­vetve — olykor megdöbbentő módszert alkalmaz. Egy al­kalommal — miként Fáik Miksa feljegyzi — a Vér­mezőn Eötvössel sétálva, egy emlékezetes helyen így tu­datosítja a magyar jakobi­nus mártírok tragikus sor­sát: „Itt öt becsületes ma­gyar hazafi lett kivégezve. Senki nem állított nekik em­léket, hanem a népek lábai akaratlanul is keresztet ta­postak a földbe. Majd eljő az az idő, mikor ezek az emberek is emléket fognak kapni; de ez az emlék egy akasztófából fog állni és ezen fel fogják majd akasz­tani az efféle embereket, amilyen egykor majd belő­led is lesz”. Amint a szen­vedélyes sorokból érezhet­jük, az ötvenedik évén már túl levő — a Tessedik által egykor talpraállított Pru- zsinszkyban szinte semmit sem halványodtak a jakobi­nus eszmék. Sőt, maradandó hatást gyakorolt neveltjére is. Tudjuk, hogy őszinte szó­kimondását, a kemény tár­sadalombírálatot Eötvös is átvette tőle. Egyébként „utolsó leheletéig barátságos és hálás indulattal. emléke­zett meg mindig e nevelőjé­ről”, a veterán Pruzsinszky Józsefről.

Next

/
Thumbnails
Contents