Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-12 / 292. szám
1986. december 12., péntek o Végső búcsú Szobek Andrástól Egykori harcostársai, elv- társai, munkatársai, barátai, családjának tagjai kegyelettel, mély részvéttel vettek búcsút Szobek Andrástól, a munkásmozgalom régi harcosától, nyugalmazott minisztertől, az Elnöki Tanács volt tagjától csütörtökön a Mező Imre úti temetőben. A koszorúkkal övezett ravatalnál a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői álltak díszőrséget. A gyászszertartáson Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamint a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium nevében búcsúzott az elhunyttól. Hangsúlyozta: jobb sorsra törekvő, s a harcot is vállalő ifjúmunkásként már a század első évtizedében kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Ez a politikai indíttatás természetszerűen vezette a Magyar Tanácsköztársaság harcosainak sorába. Szociáldemokrataként, szervezett munkásként a Horthy-rend- szer üldöztetései közepette is vállalta a politikai harcot, az agitációval járó közvetlen életveszélyt. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt Békés megyei titkára, majd a megye főispánja, később az ország közellátási államtitkára, azután külkereskedelmi minisztere lett. Több fontos tisztséget töltött be: nagykövetként Moszkvában, majd Pekingben képviselte országunkat. Szobek András 1945-től 11 éven át volt a Magyar Kommunista Párt, illetve.a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. Több mint két évtizeden át képviselte békési választóit a Parlamentben, s több mint egy évtizeden át az Elnöki Tanács tagja volt. Szobek András példája, akaratereje, kitartása, haza- és embersze- retete értékes tanulságokkal szolgál a ma generációi számára. Az elvtársak, a barátok, a család nevében Forrás János^ a Vésztői Körösmenti Mgtsz nyugalmazott elnöke emlékezett Szobek Andrásra, aki — mint mondta — a dolgozó ember ügyét, gondját, baját, örömét sajátjának tekintet-, te, mindig kész volt segíteni. A gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára Szobek Andrást, akit a munkásmozgalmi panteon sírkertjében helyeztek nyugalomra. Szövetkezeti jogtanácsosok munkaértekezlete Legutóbb egy évvel ezelőtt tanácskoztak az áfészek. a szövetkezeti közös vállalatok jogtanácsosai és jogi tevékenységet ellátó munkatársai. Azóta több olyan jogszabály lépett életbe — illetve várható a közeljövőben —, mely szükségessé tette, hogy ismét áttekintsék közös dolgaikat. így került sor tegnap, december 11-én délelőtt Békéscsabán, a megye- székhelyi áfész tanácskozó- termében a szövetkezetek jogtanácsosainak mgebeszélé- sére. Tanai Ferenc Meszöv-el- nök bevezetője után Rikita Gáborné dr., a Belkereskedelmi Minisztérium igazgatási és jogi főosztályának csoportvezetője adott tájékoztatót a kereskedelmi dolgozók leltárhiányért való anyagi felelősségét elemző minisztertanácsi rendelet gyakorlati alkalmazásáról. A téma fontosságából egyértelműen következett a vitában feltett megannyi kérdés. Hasonlóan nagy érdeklődést váltott ki ár. Szabó Lajosnak, a Szövosz elnökségi főosztály helyettes vezetőjének előadása, mely a szövetkezeti jogszabályok várható módosítását taglalta. Hangsúlyozta a jogszabályok egyszerűsítésére való Szövosz- törekvést; az önkormányzati fórumok; a hatásköri kérdések; a szövetkezeti helyi szervek; a tagsági kedvezmények; a tagsági vagyoni kapcsolatok; a Szövosz és a megyei szövetségek érdek- képviseleti teendőinek; az állami felügyeleti helyzet mielőbbi áttekintésének szükségességét. Szólt a szakcsoporti alapszabályok módosításának, a gazdasági társulatok szabályozásának. a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos szerződéskötések mielőbbi pontosításáról. Illetve ezek átdolgozásának időszerűségéről. Ezután dr. Asztalos Erzsébet, a Mészöv jogtanácsosa aktuális jogi kérdésekről tájékoztatta a meghívottakat. — Balkns — Vettünk egy Munkácsyt! Reprodukció a katalógusból — Látom uram, maga csak nézőnek jött! ___7 — Se’ számzáras táska önbilinccsel. se’ kísérő... De ne mondja meg, hogy melyik érdekli! Itt az ember nem beszél. A kezdő meg főleg ne! Figyeljen! Sok furcsát láthat! Higgye el, nem a levegőbe beszélek. Ez most a hetvenegyedik aukció, de én már a huszon-egynehányadi- kon is ott voltam. S nagyon sajnálom, ha egy zöldfülű ok nélkül palit csináltat magából. .. * * * December 10., szerda, este öt óra a budapesti MOM Szakasits Művelődési Központja. A Bizományi Áruház Vállalat LXXI. művészeti kép- és ékszeraukciója- A közel ezer embert befogadni képes nagyteremben még a behordott egyéb ülőalkalmatosságok is foglaltak. S a kiosztott BÁV-íeliratú. - narancssárga licittárcsák is. A bejáratnál egy százasért lehet a képes, hasonló összegért az ékszeres katalógust megkapni__Ide eljönni?... N aív nézőnek szabad, vagy egy tömött, már említett kombinációs zárás táskával. .. A másnapra maradt ékszerek (kétnapos volt az aukció!) hamar lemennek. A színpadon magas pulpituson az árverésvezető és a kikiáltó. Gusztusos kis kai apacsok- kaL.. Viszonylag hamar koppannak egy-egy tétel után. Ezer alatt ötven. kétezerig száz, ötezerig kettőszáz, tízezerig ötszáz — és így tovább — forintokkal kúszik fölfelé a tét. Aki nem bírja, leveszi a tárcsát... Jönnek a képek. Ezeket már nem kell dián kivetíteni. Eredetiben láthatjuk a portékát. Igen, ezek a műremekek (a két nap alatt 245 darab!), itt csak árucikkek. A licitálók szemrebbenés nélkül emelik a téteket, s csak egy apró arcrándulás jelzi, ha más viszi el száz-, kétszáz-egynehány ezerért a korábban kiszemelt festményt. S közben a színpad orkeszterében halomra gyűlnek az ezresek, közéjük vegyülve pár ötszázas, ritkábban a százas... Itt azonnal fizetni kell! Izgulunk. A 159. számmal jelzett tétel Munkácsy Mihály fára festett egy 1927-es varsói kiállításon már szerepelt 66,5x102,5 cm-es Tanulmány a Falu hőse c. képhez megjelölésű színvázlata. A kép eredetije — amely 1875- ben született — Kölnben van. Ez a tanulmány egyes vélemények szerint talán Békéscsabán született. A kép egv változatát (hogy ilyenek készültek, az talán köztudott) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A harmadik sorban Born Miklósáé, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa szorongatja a licittárcsát... — Százötvenkilences tétel! — teszi közzé az árverő. — Kikiáltási ára kettőszázezer forint. Kérem az árajánlatokat! Túl nagy ez a tét így egyszerre! Pedig egy Munkácsy ritkán kerül hazánkban kalapács alá. A rendezők diszkréciója — érthető módon — nem teszi lehetővé, hogy megtudjuk: ki hozta az aukcióra. Ahogyan azt sem, hogy e sorok írója fotózzon az árverési teremben... Súlyos másodpercek pattannak el: néma a terem. Majd lassan egy tárcsa emelkedik fel. Megvan a kétszázas ajánlat. Aztán egy újabb: kettőszázhúsz. Semmi több. Másodszor?! — Senki többet? Annyi harmadszor! — hangzik a pulpitusról. — Bejelentem a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum elővásárlási jogát! — áll fel múzeumunk munkatársa. A törvények értelmében ugvanis az egy-egy gyűjtemény kialakítására specializálódott múzeumoknak — a műkincsek védelmében is — effajta „vétójoga” van. Vettünk egy Munkácsyt! A múzeum munkatársa a színpad melletti asztalhoz megy, kitölti a. csekket. A BÁV dolgozói hozzákezdenek a kép csomagolásához... Lassan este nyolc. Még vagy száz tétel van hátra... (nemesi) A Sárrét földje mégis terem Maróthy Lászlóval a szénhidrogénipar egyik legnagyobb beruházásán A fúrótorony tövében Ligeti Attila üzemvezető (képünk bal oldalán) tájékoztatja Maróthy Lászlót (jobbról), középen Szabó Miklós (Folytatás az 1. oldalról) után az olajtermelés mintegy 100 ezer tonna lesz évenként, a földgáztermelés naponta 2 millió köbméter. Ezzel az ország legjelentősebb üzemei sorába lép. Az út következő állomása az egyik próbatermelő üzem. Eddig 27 kútnál végeztek próbamérést. 26 olajat, egy gázt adott Ez utóbbi meny- nyisége naponta 15—40 köbméter. Olajból 12 ezer tonnát termeltek a próbaüzem helj*én, jövőre 17 ezret, azt követően 60 ezer tonnát. A kalauzolást most Hingl József, a kutató- és feltáróüzem vezérigazgatója veszi át Imponáló dologgal kezdi: a mező kutatása során 1,3 milliárd forint ráfordítással 68 milliárd forint értéket tártak fel! Az olaj és a gáz 1800—2100 méter mélyről jön, az egyik réteg 60 millió évvel ezelőtt keletkezett, a másik, fiatalabb, „csak” 15 millió éves. Aztán visszatér a földre, ha úgy tetszik szó szerint is, mert arról beszél, hogy munkájuk során az utóbbi években sokkal jobban vigyáznak a mező- gazdaságra, persze ehhez is pénz kell. Pénz szüli tehát a pénzt. Időközben megérkezünk a Szeghalom 162-es fúrási pontra, ahol Ligeti Attila, az orosházi üzem vezetője fogadja a vendégeket. A területet ugyanis az orosházi üzem dolgozói kutatják. Itt egy lyukbefejezÖ berendezés dolgozik, ez képezi ki, fejezi be, teszi termelésre alkalmassá a kutat. Maróthy László nagy érdeklődéssel figyeli a berendezést, aztán az üzemvezetőhöz fordul: — Kérem, mondja el röviden, milyen is egy kút kiképzése? Én ugyanis mezőgazdász vagyok, kevésbé ismerem az olajbányászatot, de ha gondolja — teszi hozzá tréfásan — cserébe szívesen elmesélek én is valami mezőgazdasági technológiát ... A körülöttünk állók jót derülnek a dolgon, és Ligeti Attila máris sorolja, hogyan történik egy kút kiképzése. Aztán körbejárják a deres, zúzmarás berendezést, amely mellett ott a vadonatúj tartalék kitörésgátló is. — Nem lehetünk elég óvatosak — mondja az üzemvezető, s a jelenlevők emlékezetében felsejlik a tavalyi füzesgyarmati gázkitörés emléke. Veszélyes üzem az olajbányászat. Fázósan ülünk vissza a buszba, s egy percre bizonyára mindenkinek a fejében megfordul; nehéz is az olajbányászat A füzesgyarmati tanács vb-termében ezután a látottak összegzése, a további feladatok megbeszélése folyik. A részvevők előtt egy írásos beszámoló, melyből kitűnik, hogy az idei, csaknem 500 millió forintos beruházási előirányzatot teljesíteni tudják. Az olajipar arra törekedett, hogy az infrastruktúra fejlesztése során a közös érdekek érvényesüljenek. Jelentős összeget utaltak át a közműfejlesztésre, amelyből a községi közművekre is jut. Kooperálnak a lakásépítésben, -vásárlásban. A kőolaj- és főldgázterme- léshez szükséges fűtőgázon kívül a beruházás első ütemében felkészültek a munkásszálló és a Füzesgyarmaton épülő lakások gázellátására. A gázellátó-vezeték a munkásszálló érintésével kiépíthető a községi hőközpontig. Jelentős előrelépés történt a hírközlés fejlesztésében, bővül a villanytelep, a vasút kapacitása. Szó esik arról, milyen fontos a szakemberek letelepedése, a szellemi kapacitás színvonalának emelése. A jelenlegi 60 fős létszám jövőre 180-ra, a tervidőszak végére csaknem 400- ra nő. Persze azért gondok is vannak. Még több pénz kellene lakásra, iskolára, a kereskedelmi hálózat bővítésére, és bizony feszültséget okoz az olajbányászok és a más területeken dolgozók bérének különbsége. A látottakat, tapasztaltakat Maróthy László foglalja össze: — Jó benyomásokat szerezhettünk itt ma, és meggyőződhettünk arról, hogy ez a nagy jelentőségű beruházás minden részletében, benne az OKGT, valamint a megyei és helyi szervek együttműködésével elismerésre méltón halad. Ehhez csak gratulálni tudok! Imponáló dolgokat láttunk itt ma. Ilyen mérvű átrendeződés ebben a térségben még nem volt. Ennek hatása ma még alig mérhető fel, de az bizonyos, hogy átalakítja- a környék arculatát, emeli kultúrájának szintjén, s országosan is példamutató. Hatékony az OKGT hozzájárulása a térség fejlesztéséhez, gyümölcsöző a megyei és helyi szervekkel való együttműködés. Ami a jövőt illeti, tovább kell haladni ezen az úton, javítani az elhelyezési és szolgáltatási színvonalat, megoldásra jutni a részletekben. Akkor egy év múlva hasonló eredményekről számolhatunk be. Azt hiszem, úgy köszönhetünk el, hogy hasonlóan jó hangulatú viszontlátásra 1987-ben! Seleszt Ferenc Pápa. Aladár vezérigazgató a mező térképe előtt Fotó: Fazekas
