Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-11 / 291. szám
1986. december 11., csütörtök o C32S2ES3 Medgyesbodzási Egyetértés Tsz Évente csaknem kétmillió csirke a népgazdaságnak Munkásarcok „Maroknyi a világ” A Medgyesbodzási Egyetértés Tsz az elmúlt években jelentős baromfitenyésztést folytatott. A termelőszövetkezetben 1984-ben, többek között az ágazat pozíciójának romlása miatt veszteséggel zártak. A termelőszövetkezet igyekezett megtalálni azokat a formákat, amelyek hozzájárulhatnak a jövedelmezőbb gazdálkodáshoz. Ezért döntöttek úgy, hogy a háztájiba helyezik ki a baromfiáilomány jelentős részét. Jelenleg a tsz egyik baromfitelepén Hybro- húscsirkét állítanak elő. Zsíros György, a tsz elnöke a következőképpen fogalmaz: — A közösben mintegy 650—700 ezer brojlercsirkét állítunk elő az idén. A háztájiban 60 család foglalkozik a húscsirkeneveléssel. Várhatóan mintegy egymilliókettőszázezer brojlert adnak át termelőink a baromfiiparnak. összességében így csaknem kétmillió brojlert állítunk elő az idén. Évről évre szigorodnak a minőségi követelmények, ezért határoztuk el, hogy szinten tartjuk a húscsirkenevelést. Ebben az évben az első osztályú csirke aránya 90—92 százalék volt, amelyért 35 forintot kaptunk kilogrammonként. Ezzel szemben a másodosztályú áruért csak 23 forintot fizetnek kilónként. Őszintén el kell mondani, túl szigorúnak tartjuk 9 minősítést, és véleményünk szerint túl nagy a különbség az első és a másodosztályú áru között. Ebben az évben a közösből származó húscsirkéért 39 millió forint árbevételt kapnak, míg a háztájiból származó brojlerért mintegy 50 milliót. így összességében az Egyetértés tsz-ben elérik az év elején tervezett termelési értéket, csaknem 100 millió forintot hoz a bodzásiaknak a csirke. A korábbi években veszteséges volt a hizlalás, az idén várhatóan 2 millió forint nyereséget érnek el az ágazatban. A tsz-elnök beszámolt egy új vállalkozásról is. Eszerint jövőre szülőpár-előneveléssel foglalkoznak. Évente 250 ezer szülőpár előállítása a cél. Zsíros György azt is elmondotta, hogy a Nádudvari Vörös Csillag gesztorságával, a korábbi Bartöv-tagok részvételével megalakult a Baromfitenyésztő, Közös Értékesítő Társulás (Bakét). A medgyesbodzásiak szülőpár-alapanyagot kapnak a Nádudvari Vörös Csillag Tsz- től, majd előnevelik az állományt, amely kikerül a környező mezőgazdasági üzemek baromfitelepeire. Itt a társgazdaságok letojatják az állományt, és innen a tenyész- tojás bekerül a magyarbán- hegyesi keltetőbe. A termelőszövetkezet elnöke azt is elmondotta, hogy szövetkezetükben jól felkészült szakemberek vannak; akik értenek a szülőpárneveléshez. A nádudvariak besegítenek ebbe a munkába, szigorú technológiai előírásokat fogalmaztak meg. A Hybro-szülőpár tartása várhatóan hozzájárul a térségben ahhoz, hogy az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat megfelelő alapanyagot kapjon. Az állományokkal a Hajdúsági Agráripari Egyesüléstől származó takarmányt etetnek majd Bodzá- son. Hároméves szerződést kötöttek a Bakét taggazdaságai az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalattal. Ennek értelmében 1987-től 1990-ig évente mintegy 9 millió brojlercsirkét szállítanak feldolgozásra az orosházi élelmi- szeripari üzembe. Medgyesbodzáson nagy vállalkozásba kezdtek, de bíznak abban, hogy a szülőpár-előnevelés eredményes lesz. Jól tudják, csak a szigorú technológiai előírások megtartása mellett, jó minőségű takarmányokkal, az állategészségügyi helyzet javításával érhetők el a kitűzött célok. A mostani vállalkozás sikerét majd az elkövetkező években, a gyakorlati eredmények bizonyíthatják a Medgyesbodzási Egyetértés Tsz-ben. Az édesapám a Köröstarcsai Rákóczi Tsz-ben volt tag, én nem akartam a közösbe menni. A vízügyiseknél dolgoztunk, messzire eljártunk dolgozni, s egyre nehezebben tűrtem a sok távollétet a családtól. Már 1945-ben párttag lettem, s 1956 tavaszán úgy gondoltam, inkább Köröstarcsán vállalok munkát. Akkoriban rizsföldeket adtak az embereknek, az osztásban segítkezett az akkori párttitkár. Én is kértem egy hold rizst, de nekem azt mondták, hogy nincs. Én úgy megharagudtam, hogy 1956- ban kiléptem a pártból. Majd csak már tsz-tagként, 1962 nyarán hajlottam a hívó szóra. Kozma László, a tsz párt- titkára kérdezte: nem gondolod, Kiss Imre, hogy újra közöttünk lenne a helyed? Ez alig a Petőfi tsz-be lépésem után történt, ahová hívtak, legyek területi normás. A határban 80—100 ember munkáját kellett helyesen megítélni. Jól éreztem magam az emberek között, de mégis meglepetésként ért, amikor 1966-ban Juhász Antal kerületvezető azzal keresett meg: nem lennék-e brigádvezető? Elvállaltam, mert szerettem az embereket. Borsóaratáskor vettem át a brigádot. Akkor még kaszával arattuk ezt a növényt. Hajnali 2—3 órakor már kint voltunk az emberekkel a határban, s egy-egy féldeci pálinkával kezdtük az aratást, ehhez az itókát a tsz-elnök- től kaptuk. A napraforgót meg kerek kasba szedtük, s a kalapokat a mögöttünk haladó gépbe borítottuk, a csiga dolgozott, a gép csépelte ki a szemeket. Több területen dolgoztak ilyen brigádok, mindenkinek volt búzája, borsója, egyszerre akartunk vetni és aratni. Sokat vitatkoztunk, harcoltunk, de a feilődés az szemmel látható volt. A brigádvezetői közel 10 év után lettem csaknem 4 évig kerületvezető. — Ezekben az években vezették be az ágazati irányítási módszert a tsz-ekben. Köröstarcsán erre melyik években került sor? — Az 1975—80-as esztendőkben. A kerületek helyett növényféleségekként ágazatvezetőket neveztek ki. Engem megkeresett Szentesi Sándor elnökhelyettes, Kovács Sándor párttitkár és azt mondták, hogy bevezetjük a tsz-ben az ágazati rendszert, más feladatot szánnak nekem. Irányítsam a háztáji ágazatot. Akkor kezdett kibontakozni ez a megbízásos háztáji termelés. — Bizalmat érzett ki a szavakból, vagy elkeseredett azok hallatán? — Örömmel vettem, hogy gondoskodnak rólam, nekem a korszerű követelményekhez nem volt meg a végzettségem. így aztán szívesen lettem a háztáji- és kocsis- ágazat-vezető. Ezt csináltam 1977 februárjától egészen mostanáig. S az idén december 11-én betöltőm a 60. évemet, nyugdíjba megyek, most már a szabadságomat töltöm... — Ebben a munkában is sikereket ért el. Ügy tudom, ezt kitüntetéssel is honorálták. — Nagyon szívesen csináltam. Mindig azért harcoltam, hogy a lehetőségeken belül mindenkinek eleget tegyek. A faluban lakó 3 ezer ember szívesen tartotta az állományt, s legszebb sikereket 1983—84-ben értünk el. Aztán az árak, a takarmányminőség visszavetette a termelést. De itt, tsz-en belül rám volt bízva a szervezés, az irányítás, az érdek- védelem, így érdekes volt számomra a feladat. De a kitüntetésekről, az elismerésről kérdezett! • — Először 1968-ban lettem kiváló dolgozó, mad 1984-ben Budapesten a miniszteri kitüntetést, a Kiváló Munkáért elismerést kaptam meg. Átvettem a kitüntetést, aztán úgy alakult, hogy szabadságra mentem, másnap kapáltam a kiskertemben, amikor arra jött Nagy Imre, az elnök. Megállt a gáton, aztán intett, hogy beszélni akar velem. A kitüntetéshez gratulált, s ez nekem nagyon jólesett, hogy ennyire fontos egy vezetőnek a munkatársa öröme is! — Gondolom, a nyugdíj hónapjai, évei is munkával telnek majd, de nem lehetett könnyű az élet ezen a környéken, mert a földek nem a legjobb minőségűek, „a gazdaság csak lassan gyarapodott, és a megélhetés nehezebb, mint a megye más, térségeiben. Hogyan boldogult mint magánember? — Egy jó fejőstehén naponta, havonta rendszeresen hozott pénzt, a gyerekeket tudtuk taníttatni. — A felesége sose mondta, hogy hagyd már azt a tsz-t! — Sose bántott, pedig csak úgy, a ’80-as évektől kezdve élünk egy kicsit könnyebben. Hányszor indultunk hajnali kettőkor kapálni a kukori- cásba, hogy boldoguljunk.' Hűséges és kitartó a feleségem. Már a gyerekek is felnőttek, maradunk hát ket- tecskén, meg várjuk hét végén az unokákat, neveljük a hízót, hogy legyen az asztalra étel. S közben mutatja Kiss Imre a jószágait, a szépen rendezett udvart, a kis parasztházat, a szolidan berendezett lakást, a tv-t. „Maroknyi lett a világ” — mondja, miközben a politikáról, a világról beszélgetünk. — Sokszor mondom is, mi szükségem arra, hogy tudjam, mi történt a világ másik sarkában. Többet is politizálnak a tv és a rádió hírei miatt az emberek, foglalkoztatja őket a nagyvilág. Mégis igazából mindenkit az foglalkoztat, hogy harcoljon, dolgozzon a többért, s köz-, ben elrohannak az évek, már én is nyugdíjas lettem ... —6 —a (Verasztó)--------jMilUa. ____________2________ A z Egyetértés tsz keverőüzeméből szállítják a takarmányt a húscsirkéknek Fotó: Szóka Margit Másfél millió forint értékű kongresszusi versenyvállalást teljesítettek, A IX. pártkongresszus tiszteletére Nagyszénáson a termelőszövetkezetek, a gépjavító állomás és a földművesszövetkezet részvételével mintegy másfél millió forint értékű munka- verseny-vállalást teljesítettek. A közös gazdaságok közül a Dózsa és a Lenin Tsz nagy létszámmal nevezettbe a helyi termelési versenybe, s mintegy 210 ezer forintos többlettermelést vállaltak. A Vörös Hajnal és az Űj Élet Tsz a növénytermesztés és az állattenyésztés terén csaknem 70 ezer forint értékű vállalást teljesített. A gépjavítónál az üzem kollektívái vállalták, hogy teljesítik a szocialista brigád cím elnyerésének feltételeit. A felajánlások között az éves terv túlteljesítése, a termelékenység növelése, a minőség . javítása szerepel. A földművesszövetkezet dolgozói I mintegy félmillió forint értékű tervtúlteljesítést vállaltak, amelyet csaknem 700 ezer forintra teljesítettek. (Békés Megyei Népújság, 1966. december 8.) December közepére befejezi idei tervét a Békéscsabai Faipari Ktsz. A Berényi út külső részén települő békéscsabai szövetkezetben nem volt könnyű esztendő az idei. Hagyományos termékeiktől eltérő, modern szobaberendezés sorozat- gyártását kezdték meg, drága, új gépeket ruháztak be, és saját erőből rendezték az üzem eléggé elhanyagolt állapotban levő udvarát. A faipari ktsz idei terve 32 millió 700 ezer forint, melynek több mint 95 százalékát november végére teljesítették. Azt a feladatot tűzte maga elé a szövetkezet közössége, hogy december 15-ig befejezik az 1966. évi tervüket. (Békés Megyei Népújság, 1966. december 9.) Számítógép az energiatakarékosság szolgálatában Számítógépre viszik 1987. január 1-jétől az energiafelhasználás adatait és az energetikai elemzést a tízezer hektáron gazdálkodó Tisza- földvári Lenin Tsz-ben. Az új rendszer szervesen illeszkedik a közös gazdaság számítógépes koncepciójába, és naprakész képet ad a különböző energiafélék — gázolaj, tüzelőolaj, elektromos áram, szén — felhasználásának mértékéről az állattenyésztésben, a növénytermesztésben, valamint az ipari melléküzemekbe:* A gazdaság már az idén jelentős eredményeket ért el az energiagazdálkodásban. Rendszeres diagnosztikai vizsgálatokkal a nagyfogyasztó. régi gépjárművek kiselejtezésével kilenc hónap alatt 5200 liter gázolajat takarítottak meg. A tüzelőolaj-fogyasztás nem kevesebb, mint 133 és fél ezer literrel csökkent a tervezetthez képest. A milliókat érő megtakarítást a hőtechnikai berendezések, szárítók rendszeres beszabályozásával érték el, de segített a természet is: az aszály miatt alacsonyabb víztartalmú kukorica került a szárítókba. Hazai envvezőanvag Évente százmillió forint értékű devizát takarítanak meg azzal a technológiai eljárással, amellyel a Papíripari Vállalat Dunaújvárosi Gyárának szakemberei megoldották a fenyőgyantából készülő — és a papírgyártáshoz nélkülözhetetlen — enyvező anyagok hazai előállítását. A speciális segédanyagot — melynek révén a papír tinta- és nyomdafes- téktűrővé válik — eddig dollárelszámolású piacról szerezték be. A dunaújvárosi gyártás kísérleti stádiuma befejeződött, s a közelmúltban megkezdték a papír- enyv üzemszerű előállítását. 1987-től már évi kétezer tonnányit gyártanak belőle, s valamennyi hazai papírgyárat ellátnak vele. Keresik az export lehetőségét is. A Mező berényi Műszaki Vasipari Szövetkezetben új típusú műanyag alapú festékkel készítik a gépjárművek rendszám- tábláit. Ezzel a számtáblák tartósságát az eddigieknél többszörösére növelik Fotó: Fazekas László Kiss Imre
