Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-10 / 290. szám

1986. december 10., szerda SPORT SPORT SPORT Rz MLSZ országos labdarúgó-tanácskozása Kedden reggel kezdődött és kora estig tartott a Budapest Kongresszusi Központban az országos labdarúgó-konferen­cia, amelyet az MLSZ úi elnöksége azzal a céllal hirdetett meg, hogy a nemzetközi tekintélyében erősen megtépázott sportág felemelkedésére akcióprogramot adjon: A mintegy 900 meghívott között a labdarúgásért tenni akarók és tudók, egykori és még ma is aktív szakember, sportvezető, a me­gyei és területi, szövetségek vezetői, labdarúgók és játékve­zetők voltak. Az elnökségben helyet foglalt Deák Gábor ál­lamtitkár, az Á1TSH elnöke, valamint Tibor Tamás elnökhe­lyettes is. Somogyi Jenő, az MLSZ elnökének csaknem 100 perces vitaindító előadása után 24-en kértek szót, amelyben a jobbítás szándéka tűnt ki. Többek között hozzászólt Baráti Lajos, egykori szövetségi kapitány, Nagy Béla játékvezető. Verebes József, áz MTK-VM vezető edzője. (Részletes be­számolónkról holnapi számunkban olvashatnak.) fl tanács vb napirendjén Gyula város testnevelése és sportja Tegnap a délutáni órák­ban Gyula Város Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága elé került a város sporthely­zete, annak személyi felté­telei. A fürdőváros megyei- leg is kiemelt egyesülete, a Gyulai SE kilenc sportágban működtet szakosztályokat, mintegy 600 sportolóval. A B-kategóriás úszók közepes esztendőt zártak (14 minősí­tett versenyzőjükből két if­júsági arany-, négy ezüst- és nyolc bronzérmes van). Az atlétáknál már 103 a minő­sített versenyzők száma, s a szövetség évvégi összesítő értékelése alapján elérhetik a B-kategóriába történő be­sorolást. A területi bajnok­ság Körös-csoportjának „jobbik” felében szerepel a labdarúgócsapat, míg a női nagypályás labdarúgók gyen­gébben szerepelnek, mint ta­valy. Ezenkívül gyakran hallhatunk vívóikról,- tekéző- ikről, kosarasaikról, sakko­zóikról, ritkábban kézilab­dázóikról és ökölvívóikról. A városban nyolc úgynevezett profil jellegű, valamint a városrészi igényeket kielé­gítő sportegyesület működik. Ugyanakkor napjainkban mind több szabadidő-sport­klub jön létre. ti HAMM \ I Kosárlabda Szegedi Postás—Békési Afész Fontex 94:62 (46:27). NB Il-es férfikosárlabda-mérkőzés. Sze­ged. V.: Rátvay, Komlóssy. Bé­kés: Lipcsei (8), Ladányi (9), Domokos (13), Révész (18), Eper­jesi. Csere: Bondár (14), Tar, Korcsok, Kiss, Schimpl. Edző: Hegedűs Ferenc. A sérülésekkel bajlódó és idegesen játszó bé­késiek nem tudtak lépést tar­tani a házigazdákkal. Kiskunfélegyháza—Szarvasi Fő- Ískola-Medosz 67:57 (31:33), NB II. Férfi. Szarvas. V.: Kékesi, Fodor. Medosz: Farkas (lé), BAKOS (17). Bodnár (14), Ve­res A. (2), Kórodi. Csere: VAR­GA (8), Veres J„ Besenyei, Vaj- gel. Edző: Szalontai György. Mezőbeényl SE—Szarvasi Főis- koia-Medosz 90:67 (43:35). NB II. Férfi. Mezőberény. V.: Far­kas, Zákány. MSE: Szilágyi (13), Tánczos (5), Szugyiczki (15), Székely (12), Iványi (3). Csere: Hoffmann T. (19), Kiss (8), Frey T. (7), Hoffmann S. (6), Frey A. (2). Edző: Szugyiczki János. Medosz: Farkas (10), Szalontai (18), Kórodi (29), Bodnár (6), Vajgel (2). Csere: Csaholczi (2), Bessenyei. Edző: Szalontai György. Az első tíz percben még a vendég szarvasiak vezet­tek, de ezután fokozatosan el­húztak a jobb cserelehetőséggel rendelkező hazaiak — és meg­érdemelten nyertek. Mezőberényi SE—Kisújszállási MÁV SE 113:31 (59:12). NB II. Női. Mezőberény. V.: Domokos, Ladányi. MSE: Braun (19), Őszi (2), Hoffmann I. (13), Hegedüs- né (14), Kondé (23). Csere: Pi- pis (20), Hoffmann II. (14), Si­pos (3), Szóth (3), Magyar (2). Edző: Iványi László. Röviden ® Oszótanfolyam. A Békés­csabai József Attila Lakótelepi Tomegsportegyesület úszótanfo­lyamot indit december 10-től. A foglalkozásokat a Szabó Pál Téri Általános Iskola tanuszodá­jában rendezik, melyre felnőt­tek és gyerekek is jelentkezhet­nek az uszoda gondnokánál. • A Gyulai SE NB Il-es fér- fitekecsapata a Salgótarjáni Sík­üveggyár gárdáját látta vendé­gül. A találkozót Frojó bírásko­dása mellett a hazaiak nyerték 7:1 arányban (2476:2213). A gyu­laiak őszi hazai mérkőzéseiken 100 százalékos teljesítményt nyújtottak. A GYSE legjobb do­bói: Oláh 493 (1), Püski 440, Sár­közi 393. Labdarúgó gyorsértékelő az őszről Csank. János: „Fejleszteni kell a technikai készséget, a labdabiztonságot” A szombathelyi mérkőzéssel lezárult az 1986—87-es baj­nokság őszi szezonja, elcsendesedtek a labdarúgópályák. Az Előre Spartacus csapata négy győzelemmel, hat döntetlennel és öt vereséggel, 14 ponttal, a 11. helyen zárt. Gyorsértéke­lőnkben négy kérdést tettünk föl Csank János vezető edző­nek:: 1. Mi volt a terv 1986 őszére? 2. Mi valósult meg, s mi nem? 3. Kikkel elégedett, kikkel nem? 4. A tavaszi bajnoki rajtig mi vár a csapatra szakmailag, s mi lesz a program? Q A tervünk 14—16 pont begyűjtése volt. En­nek alsó határát sikerült megvalósítanunk. Ezt első­sorban annak tudom be, hogy a bajnokság második részé­ben sok volt a sérült játéko­sunk. Aki éppen felépült, és játékra jelentkezett, annál pedig kondícióhiányt tapasz­taltam. Szinte ugyanabban a fölállásban egyszer sem ját­szott a csapat, 15 mérkőzé­sen mindössze Leboncizky, Adorján és Csanálosi jutott szóhoz. Q Nem valósult meg az egészségesebb taktikai gondolkodás. A védelem egy-két kisiklástól eltekintve — Győr, Tatabánya — jó teljesítményt nyújtott. A kö­zéppályások esetében több­ször hiányoltam a támadás segítését, de nem segítették olykor a védőket sem. A baj­nokság hajrájára végképp elfogytak csatáraink — Sze­keres megsérült, Kuruczot pedig sorkatonai szolgálatra „rendelték be”. Pedig Ku- rucz gólképesnek indult. Sze­keresnél ezt még javítani kell. A Egyenletes és jó telje­sítményt a bajnokság második részében már nem sok játékostól láttam. Meg­határozó labdarúgóink azon­ban zömében hozták magu­kat, mint például Pásztor, Vígh, Szekeres, Kurucz, ugyanakkor több találkozón jó teljesítményt nyújtott Me- gyesi és Leboniczky, de ne­kik még egyenletessé kell tenniük produkciójukat. Nem voltam elégedett Vargával, Steigerwalddal, Kovalikkal és Takács Zoltánnal. Tudá­suk alapján többet vártam tőlük, remélem már a téli felkészülés során sokat ja­vulnak. A E napokban először Szegeden egy nemzet­közi, majd a hét végén az MLSZ teremtornáján ve­szünk részt. Január 3-ig szól a pihenő, majd hazai kör­nyezetben kezdjük a fölké­szülést. A hónap közepétől Hajdúszoboszlóra költözünk edzőtáborba, mintegy két hé­tig. Az ezt követő program még nem alakult ki végle­gesen, de várható, hogy feb­ruár elején az NDK-ba uta­zunk több mérkőzésre. Ezen kívül szeretnénk NB I-es és NB Il-es csapatokkal sok­sok edzőmérkőzést játszani. A szakmai munka terén: azok. akik a sérülés miatt az elmúlt szezonban sok edzést kihagytak, mondhatni elvesztették állóképességü­ket. Így egyrészt ezt sze­retnénk fejleszteni, de ez az egész csapatra is érthető. A csapatjátékot is javítani kell, ugyanakkor a technikai készséget, a labdabiztonságot fejleszteni. A fölállt véde­lem elleni támadójátékun­kon is hatékonyan válfoztat- ni kell ... Jáv(jr péter A békéscsabai lila-fehérek a Pécsi MSC ellen pontot vesztet­tek a Kórház utcában. A 0—0-ás találkozón Adorján és Ta­kács birkózik a mecsekaljai védelemmel Fotó: Kovács Erzsébet — Meddig tartott ez a már-már paradicsominak mond­ható állapot? — Nem sokáig. November 10-én robbant a bomba. Este 10-kor Nyilasi telefonált: ott van a lakásán a filmes stáb, mire Mezey telefonválasza immár hozzám: „Azonnal lemon­dok!” Még csak vitát se indíthattam. A kagylót letette, smi másnap azt a választ kaptuk keresésünkre: vidékre utazott. — A hidegvérű kapitány. A nyugalmáról híres Mezey — mondhatnám ironizálva. — És te mit tudtál csinálni egy ilyen forró helyzetben? — Másnap elkezdtem a békéltető tárgyalásokat Budával, hogy tekintsük semmisnek az engedélyeit és Kőhalmi Ferenc filmfőigazgatóval, hogy állítsa le a forgatást. Nem voltköny- nyű, hiszen szívem szerint én magam is a film mellett ér­veltem volna, de mit kezdjek egy lemondott szövetségi ka­pitánnyal? Ki jön helyette, ha jön egyáltalán? Mi a fonto­sabb: a film vagy Mezey? — Pedig állítólag — legalábbis hivatali posztokon —nin­csenek pótolhatatlan emberek. — A lelkiállapotomról csak annyit: ezt a kemény nyolc­órás tárgyalássorozatot arra a két órára szakítottam meg. amíg kiautóztam Rákoskereszttúrra, hogy ott legyen egyik legjobb barátom, a tévés Gellért Bandi temetésén. kezdem érteni, hogy miért vezet ez a kis ország szívin­farktusban, alkoholizmusban, öngyilkosságban. Mert egy olyan drámai — és lényeges — esemény, mint például ba­rátunk halála, epizóddá szürkül az idegőrlő és — valljuk be — olykor kisstílű konfliktusok özönében. Temetünk: félidőben. — Ne haragudj, hogy kicsit elkalandozok, de a brüsszeli meccs jut erről eszembe. A Heysel stadion. Ahol végül is egy hekatomba tetején folyt a játék, s voltak, akik ünne­pelni is tudtak. És ez már az országhatárokon is'túlmutat. De térjünk vissza a ki tudja hányadik dackorszakát élő szö­vetségi kapitányhoz, Mezeyhez és filmhez. — Kőhalmi Ferenccel tehát megállapodtam, mi is legyen a filmmel, de még hátravolt a feketeleves: hol találjuk meg Mezeyt? — A bujdosó kuruc ... — Páncsics Miklóssal a lakására mentünk: a csengő né­ma, a kopogásra nem nyit ajtót senki. Letörten indultunk hazafelé, hogy másnap reggel újra kezdjük a nyomozást. Mezey itt, Mezey ott — Az MLSZ körözi Mezeyt? Nyomoz utána? — Nyomoztunk utána, igen, s bekapcsoltuk a munkába Mezey közeli barátját, Tibor Tamást is (az ÁITSH jelenlegi elnökhelyettesét), ez jó húzás volt. — Bravó, Sherlock, nem tudtam, hogy rendőrnyomozói erényeket is rejtegetsz. Hja, az ember mindig újabb és újabb arcáról mutatkozik be! — Tibor Tamás rátalált Mezey feleségére, s Zsuzsa asz- szony kinyitotta a zárt kaput: kétnapos szakállal ott állt előttünk a kialvatlan, teljesen összetört Mezey. „Amatőr kör­nyezetben élek, s profi módon akarok dolgozni. Engedjetek ki a kötésből, engedjetek lemondani, mert nem lesz erőm végigcsinálni ezt a harcot” — megindító szavak, de mégsem engedhettünk. Meg kellett győzni Mezeyt, hogy neki nincs más válasz­tása, folytatnia kell, amit elkezdett. Ráment fél napunk, s végül úgy tűnt. csatát nyertünk. Mezey ráállt az újabb al­kura. Nyolc pontban foglalta össze követeléseit. Feltétel nél­kül kapituláltunk. — Nagy lelkierőbe kerülhetett. — Azt hittük, csatát nyerünk, igen, pedig itt vesztettünk el mindent. Mezey szabad kezet kapott, s ettől kezdve a dön­tésekben ő mondta ki mindig a végső szót. Az történt és úgy, ahogy ő akarta. Csalhatatlan emberek pedig még a labda­rúgásban sincsenek. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak — Tisztelem Mezeyt a konokságáért, mégis fölmerül ben­nem a kérdés, alkalmas-e felelős pozícióra egy olyan ember, aki ennyire az indulataiból cselekszik? Aki ennyire képtelen a jó értelemben vett kompromisszumokra. Te ne tudnád, Gyurikám, hogy hány nehéz emberrel volt dolgom, feltalá­lókkal, például, akik begolyóztak, gazdasági újítókkal, akik tönkrementek, megszállottakkal, akik... és így tovább és így tovább. Egy megszállott lehet zseni. De lehet-e szövet­ségi kapitány? — Sokat töprengek azóta is, mi történt volna, ha nem já­runk Canossát Mezey lakásán, ha elfogadjuk a lemondást, és mást állítunk a szövetségi kapitányi posztra. A felzúdulás első hullámát még csak kibírtuk volna. Bár Mezey a tévé képernyőjén az egész ország rokonszenvét szerezte volna meg a lemondáshoz is. — No és előttetek volt Mexikó. — Pontosan. Mert arra még rágondolni is rossz, mi tör­tént volna, ha Mezey nélkül ér bennünket a mexikói ku­darc. Nem egy 0—6-ra gondolok, csak egy szolid 1—2-es ve­reségre például, Nos, akkor sem állhattunk volna meg a Iá* bunkón, hogy kiüldöztük Mezeyt a magyar labdarúgó-para­dicsomból, akkor is csak minket kívánt volna pokolra min­denki. Más járható út tehát nem volt, annál kevésbé, mivel már nyakunkon volt a mexikói portya. — És Mezey maradt. — Ez a Mezey ... már nem az a Mezey... Egy egyre job­ban hitét vesztett szövetségi kapitány dirigálja a fiúkat. S a játszma csak nem akar véget érni. De, végre-valahára azért mégiscsak lezárul a ’85-ös esztendő. Szebb reményekkel vár­juk az újat. Ügy tűnik, minden jól indul. Gazdag a januári program, tetszetős a szakmai terv. Elegáns a kivitelezés. Lehet-e profi módon vezetni egyetlen üzemet, egyetlen vál­lalkozást, ha az ország egésze amatőr? — Ha az egyéni ér­dekek még a vállalkozáson belül sem egyezhetnek meg? Ha a hatalmi és a presztízsérdekek lépten-nyomon keresztezik a gazdasági érdeket? A konkrét vállalkozás közérdekeit? — Mit tehetett volna többet Szepesi György, az MLSZ elnöke, mint hogy éjjel-nappal útban, tárgyalófélben próbálja ösz- szehozni az összehozhatatlant. — Akit egy jóérzésű, művelt nemzeti közösség csupán csak azért a bűnért vonhatott vol­na felelősségre, mert mindez fontosabbá válhatott számára, mint barátja halála, mert — mint mindannyian a „közéleti” elembertelenedésben — csak félidőben temetett... CSÁKI SZALMÁJA (Melyben a szerző mindent elkövet, hogy a Nyilasi-ügyben megtudja: széna — vagy — szalma?) Végh Antalnak igaza van abban, ha kárhoztatja a min­denkori vezetőket: miért csak a. győzelmet kommentálják? Miért csak a sikerek után nyilatl^oznak?! Miért nem állnak ki a vereségek után is? — Igen, mert — mondom — igaza van Végh Antalnak: kell a feloldás, ha tragédiával végződik az előadás, hogy azért ez a tragédia mégse végleges. Hogy a kudarc jó lehet valamire. Hogy veszteni szépen és okosan is lehet. Hogy a vereségből kovácsoljunk újabb győzelmet és a többi és a többi, de a vezetők félnek nyilatkozni. A vezetők tán .még ma sem érzik át teljességgel, hogy nem fölfelé el­kötelezettek, hanem lefelé. Függőségük: a magyar labdarú­gás. A szurkolótábor. Vagyis a közönség. .És a közönség sze­rette Mezeyt. A közönség a padsorokban ülve várta a le­eresztett függönyök elé Mezeyt. A közönség valami feloldást várt, mert ez a törvényszerűen emberi igény. Én magam is feloldást várok. Ezért faggatom mindazokat, akik ott voltak, faggatom a szakembereket. Ha szóba állna velem: faggat­nám Mezeyt... De Mezey híján továbbra is Szepesi Györ­gyöt kérdezem. Nyilasi kontra Nyilasi — Ekkortájt egyébként, kedves Szepesi György, ha jól em­lékszem, már gyülekezni kezdtek a Nyilasi-ügy fellegei is az amúgy sem éppen tiszta égen. A Nyilasi-ügy. Megint vala­mi, ami találgatásokra, felháborodásra s elkeseredésre kész­tetett tízmillió magyart. Mondanál erről is valamit? — Igen, annál is inkább, mert naplóm alapján pontról pontra követhetem az eseményeket. 1986. február 20-án na­pirendre került a Nyilasi-ügy. Az előző év november 4-én tárgyaltunk először arról, hogy Nyilasi Tibor május 1-től a csapat rendelkezésére kell hogy álljon. Ez azonban csak ak­kor képzelhető el, ha írásos biztosítékot kapunk arról, hogy az Austria valóban elengedi a labdarúgót, szögeztük le már akkor is. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI IJHilUKfiltl Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpás! Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, (őszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzQnk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents