Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

NÉPÚJSÁG

1986. december 8., hétfő

Orosháza közlekedésének fejlesztéséről

Mikor épül a Szülő körül is a felüljáró?

Párttitkárok a tsz-kongresszus előtt

Erősíteni a termelőszövetkezetek helyét, szerepét

Decemberben fit össze • termelőszövetkezetek V. országos kongresszusa. Ezen áttekintik az elmúlt időszak fejlődését, szólnak a gondokról, és meghatározzák a mozgalom legfontosabb tennivalóit. Hogyan változott a IV. kongresszus óta eltelt Időszakban a termelőszövetkezetekben a pártmunka stílusa, módszere? Erről beszélgettünk Berczell Sándorral, a Gádoros! November 7. Tsz párttitkárával és Fábián Lászlóval, a Dombegyházi Petőfi Tsz párttitkárával.

Orosháza megyénk második legnagyobb városa, s az utóbbi időben változások történtek a város közlekedésében. A VI. ötéves terv során új nyomvonalat kapott a 47-es számú főközlekedési út átvezető szakasza. Egy hároméves program fejeződött be azzal, hogy a városközpontból a Lehel és a Huba utcára irányították át a 47-es számú főközlekedési út forgalmát. Két nagy forgalmú csomópontban, a Kossuth Lajos és a Lehel utca kereszteződésében, valamint a Huba és a Könd utca kereszteződésében jelzőlámpákat helyeztek üzembe, a biztonságosabb közlekedés érdekében. A hároméves program megvalósításához az anyagi támogatást a Közlekedési Minisztérium és a városi tanács adta. A VII. ötéves tervi fejlesztésekről Sprőber Józsefet, a megyei tanács közlekedési osztály- vezetőjét kérdeztük.

— Égető gondot jelent Orosházán, hogy a vasútvonal kettészeli az egyre dinamikusabban fejlődő várost. A Közlekedési Minisztérium és a tanácsok szakemberei a vasúti átkelőhelyeken forgalomszámlálást folytattak. Ennek a felmérésnek az eredményei alapján megállapítottuk, hogy az Orosházát Szarvassal összekötő út vasúti átjárójában jelentkeznek elsősorban a gondok. Ez adta az alapot ahhoz, hogy meg kell építeni a Szőlő körutat, amely közös kivezetést biztosít a városból Szarvas és Gádoros irányába az Ig- lói úton át.

Az _ idén már megkezdődtek a’ leendő Szőlő körút helyén a kisajátítások. Jövőre várhatóan megkezdődik a munka, és egy hároméves

A Posta Műszaki Rádió- és Televízióigazgatósága értesíti a rádióhallgatókat, hogy december 8-án, hétfőn déli 12 órától a Petőfi műsor sugárzásával megkezdi 30 napos próbaüzemét a Marcali 2x500 kW-os középhullámú rádióadó az 1251 kHz-es frekvencián.

A Magyar Posta új rádióadó-állomása a siófoki 135 kW-os adó helyett sugározza majd a Petőfi műsorát naprogram keretében valósul meg a több mint 3 kilométeres útszakasz. A beruházás terveit az Uvaterv készítette el, és a Közlekedési Minisztérium, valamint a városi tanács adja hozzá a szükséges pénzt. A beruházás megvalósításában jelentős megyei tanácsi támogatás is szerepel. Az elképzelések szerint az új Szőlő körút a Huba utcánál csatlakozik majd a 47-es számú főközlekedési útba.

— Mikorra várható, hogy új felüljárót kap a város?

— Elöljáróban azzal kezdeném, hogy a Szolnok— Békés Megyei Közúti Igazgatóság az Uvatervnél megrendelte a felüljáró tervét. Az elképzelések szerint jövőre készül el a pontos, részletes kiviteli terv. Ezt követően várhatóan 1988—89-ben az illetékes hatóságok, valamint a tanácsi szervek újra áttekintik a felüljáró építésének konkrét programját. Ha az anyagi erőforrások rendelkezésre állnak, akkor várhatóan a Szőlő körút befejezése után, 1990-ben megindulhat a felüljáró építése. Egyébként Orosháza város közlekedési programját a legutóbbi, november végi megyei tervegyeztető tárgyaláson is megerősítették a Közlekedési Minisztérium vezetői.

— Békés megyében jelentős a kerékpárutak hálózata. Milyen tervek vannak Orosházán a kerékpárút-há- lózat bővítésére?

— A tanácsok megrendelést adtak a Békés Megyei Tervező Vállalatnak Orosháza kerékpárút-hálózatának kialakítására. Ennek elkészülte után folytatódik a városban a kerékpárút-hálózat bővítése.

(verasztó)

gyobb teljesítménnyel, elsősorban a Dunántúl és a Duna—Tisza közének déli és középső részén javítva a műsorvételt.

A próbaüzem idején előfordulhatnak rövid adáskimaradások, s időnként változhat az adás minősége is. Az esetleges — kezdeti műszaki problémákból adódó — „adáshibákért” kérik a rádióhallgatók szíves megértését.

— Elöljáróban azzal kezdem, hogy a IV. kongresz- szus óta jelentősen változott a gazdálkodás feltételrendszere. A IV. kongresszuson még dinamikus fejlődésről adhattunk számot, és vártuk a további eredményeket — kezdi a beszélgetést Berczeli Sándor. Így előtérbe került a gazdálkodás a pártmunkában is. A nehezebb körülmények között meg kellett találnunk a legmegfelelőbb megoldást. Mi Gádoroson azt tartottuk szem előtt, hogy igyekezzünk az aszályos időszakban is talpon maradni.

Fábián László a dombegyházi sajátosságokról így beszél:

— Nekünk az országos átlagnál kedvezőbbek az adottságaink. Persze, azt is tudó1 másul kell vennünk, hogy ide, az országhatár melletti kis faluba, nehezen jönnek a szakemberek. Ügy érzem, abban, hogy sikerült túlteljesítenünk a VI. ötéves tervi célokat, a vezetőtestületek és a tagság összhangja volt a fő erő. Gondot okozott az anyagi érdekeltség megteremtése és a tagsági jövedelmek növelése, mivel a szabályozók kedvezőtlenül érintettek bennünket. Az utóbbi időben ö{ alkalommal kaptuk meg a Kiváló Tsz címet, ám a tagság egy része határozottan megfogalmazta, miért örülünk ennek, ha kevesebb van nálunk a borítékban, mint a környező, olykor gyengébben gazdálkodó tsz-ekben.

— A pártszervezet milyen módszereket vett Igénybe • tagság támogatásának megnyerése érdekében?

— Nálunk Gádoroson alapelv volt és a jövőben is az marad: a párt elsősorban az eredményesebb gazdálkodást segítse. Közös vezetőségi üléseken a tényezők feltárására, a dolgozó emberek megnyerésére és a munkafolyamatok ellenőrzésére helyeztük a fő hangsúlyt. Korrekt kapcsolatra törekszik a politikai és gazdasági vezetés. Soha sem tagadtuk, hogy voltak vitáink, de azok lezárása után a végrehajtáskor már mindenki legjobb tudása szerint igyekezett teljesíteni a rábízott feladatokat.

Több alkalommal került sor átcsoportosításra. és ilyenkor nagyon fontos a meggyőző emberi szó. Jómagam, ha csak tehetem, állandóan járom az egyes munkahelyeket, ahol a tagok elmondhatják ügyes-bajos dolgaikat, javaslataikat. Mindig meghallgatjuk az alulról jövő javaslatokat, véleményeket, értékeljük azokat, és visszatérünk rá — folytatja Berczeli Sándor.

— Nálunk 14p párttag dolgozik. két alapszervezetben. Valamennyi párttagnak igyekszünk megbízatásokat adni. Egyrészt a testületi munkában, másrészt pedig konkrétan, saját munkaterületén. Az egyes munkahelyeken névre szóló értékelést alkalmazunk a párttagoknál. A testületi üléseken rendszeres beszámoltatás van. Igyekszünk kialakítani az egyes kérdésekben a közös szemléletet, az együttes cselekvést. Az elmúlt években Dombegyházán célul tűztük ki a teljes foglalkoztatás megvalósítását.

Ügy érzem, az ipari és szolgáltató tevékenységek bővülésével eleget tettünk ezeknek az igényeknek. Rendszeres, tervszerű káder- képzést folytatunk, és igyekszünk minél több embert elküldeni valamilyen továbbképzésre. Felismertük a szocialista brigádok jelentőségét. A közösségformálásban, a munkák időbeni teljesítésében nagy erőt jelentenek. A szocialista brigádtagok eljárnak a politikai oktatásra, kiveszik részüket a társadalmi munkákból. Igyekeztünk

megteremteni a kulturált feltételeket. Ma már fürdő, zuhanyozó, öltöző és ebédlő áll tagjaink rendelkezésére az egyes munkahelyeken.

— A termelőszövetkezetekben az utóbbi években erőiódött > ■zóvetkezetl demokrácia. Milyen a kapcsolata a pártszervezeteknek a szövetkezeti demokrácia fórumaival T

— Mivel tennivalóink közösek, ezért igyekeztünk nagy figyelmet fordítani a szocialista demokrácia termelőszövetkezetünkben kialakult fórumaira. A párt- szervezet több alkalommal tartott együttes ülést a tsz vezetőségével, ahol megvitattuk a feladatokat — mondja Fábián László, majd így folytatja: — Figyelemmel kísértük a munkahelyi közösségek életét, az egyes bizottságok tevékenységét. A párttestület minden esetben véleményezte a gazdálkodással kapcsolatos elképzeléseket.

— Gádoroson a pártszervezet sok segítséget nyújtott a szövetkezeti fórumok munkájához. A szakmai vezetés azt javasolta, hogy tartsunk ki az aszályos időszakban is a gabonaprogram mellett. Mi támogattuk ezt a javaslatot. hiszen az volt a véleményünk: ha nehezebbe:#*

mennek a dolgok, nem megszüntetni kell egy ágazatot, hanem keresni, kutatni az előrelépés lehetőségeit. Egyértelmű volt, hogy jobban kell dolgozni mind a növénytermesztésben. mind az állattenyésztésben.

A sertéságazatot sem szüntettük meg, pedig jó néhány helyen ezt az utat választották. Mi úgy érezzük, szükség van a népgazdaságnak, a lakosságnak, ezekre a termékekre. Ezért fejlesztjük a jövőben sertéságazatunkat. Ezekben a kérdésekben a vezetőség, jól felkészült szakembereink és a pártvezetés együttesen döntött — mondja a gádorosi párttitkár.

— Most, hogy közeledik a termelőszövetkezetek V. kongresz- szusa, mindenütt véleményezték, értékelték a kongresszusi Irányelveket. Melyek azok a területek, ahol leginkább szorít a cipő, és ahol mielőbbi Intézkedésre van szükség ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek a jó néhány évvel ezelőtti dinamikus fejlődés útjára térjenek vissza?

— Ügy érzem, hogy a Jó gazdasági körülmények mellett egy stabilabb, átgondoltabb szabályozórendszerre, biztos piacra lenne szükség. Sokat vitatkoztunk a vezetőkkel az infrastrukturális lemaradásról. Mindez jelentős hátrányként érinti a Békés megyei gazdaságokat, így bennünket is. A telefon ma már nélkülözhetetlen a gazdálkodásban, ám ha Gádorosról próbálunk eljutni az ország más térségeibe a telefon révén, bizony sokszor órákat kell várni. A jövőben még nagyobb szerepet kell tulajdonítani az emberi tényezőnek. Ezért is tartom fontosnak, hogy mindig emberközelben maradjak. Számos társadalmi megbízatásom mellett is igyekszem időt szakítani arra, hogy az ágazatvezetőkkel közösen naponta felkeressem az egyes munkaterületeket, és tájékozódjam. Ez a közvetlen munkahelyi kapcsolat lehet az alapja a bizalomnak, és ez adhat további erőt a célkitűzések teljesítéséhez — vélekedik Berczeli Sándor.

— Mi a közelmúltban vezetőségi ülésen tárgyaltuk a kongresszusi irányelveket. Feljegyzést készítettünk a gondokrólv a kibontakozást nehezítő intézkedésekről. Ügy érezzük, még ma is a szerződéses kapcsolatokban a nagyobb, a monopolhelyzetben lévő partnerek diktálják a feltételeket. Szeretnénk az objektív minősítésekre áttérni mind több területen, mindehhez véleményem szerint pártatlan minősítő intézményekre, szervekre lenne szükség.

Falun a lakosság leterheltsége igen nagy a különböző közműfejlesztéseknél. Ezért javasoljuk, hogy a tsz-ek által fizetett településfejlesztési hozzájárulás és az ipari tevékenységek termelési adójának egy jelentős része a helyi tanácsoknál maradjon. Mivel igen sok a nyugdíjasunk, ezért szeretnénk azt elérni, hogy az adózatlan nyereség terhére képezhessünk a jövőben a tsz-nyugdíjasok után is szociális alapot. Mi azt szeretnénk, hogy erősödjön a tagok tulajdonosi szemlélete — mondja befejezésül Fábián László.

Verasztó Lajos

Mától:

próbaüzemben a marcali rádióadó

Nyugdíjas állatorvosok találkozója

— Berci! Hogy vagy?

— Láthatod. Nem fiatalodom.

— Én szedek egy jó gyógyszert felejtés ellen.

— Mi volna az?

— Elfelejtettem.

Nagy nevetés honorálja a tréfát. Megőszült, mégis energikus férfiak ugratják egymást, idézik a régi szép éveket. A Békés Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomáá, valamint az Állategészségügyi Intézet első ízben rendezett találkozót a nyugdíjasainak, oda jöttek szép számmal a munkából kiérdemesültek. Hajdani kollégák, munkatársak, hogy beszámoljanak életük alakulásáról. A fent említett Berci, dr. Cs. Szabó Albert például a múlt kutatására adta fejét.

— Aktív állatorvos koromban is érdekeltek az idős emberek történetei — mondja. — Gyoma község régmúltjáról sok értékes adatra bukkantam. Fiam, aki eredetileg mezőgazdász, szintén kedvet kapott e munkához. Én most a Békés megyei állatorvoslás történetét kutatom, századunk első felének históriájánál tartok. Sok nagy állatjárványról, cifra dolgokról lett tudomásom — Cifraság? Arról én is mesélhetnék egyet s mást — veszi át a szót dr. Keliger Lajos. — 1944 őszén szülőfalumban, Csorváson voltam. Október 6-án haladtak keresztül a szovjet csapatok a községen. Pár napra rá behívatott a faluvezető, és közölte velem, hogy én leszek a községi állatorvos. Hiába tiltakoztam, hogy még csak szigorló hallgató vagyok, ilyen apróság nem számított. Elkezdtem áldásos ténykedésem, és mindjárt meg is állapítottam, hogy a községi bikák ragadós száj- és körömfájásban betegek. Mondom a faluvezetőnek, hogy itt rendészeti eljárásokat kell „foganatosítani”. Hagyjam békén — így ő. Egyik percben szekér szénát, aztán kocsiderék szalonnát, meg ki tudja, mit kell szereznie, de azonnal! És én még ilyen piszlicsáré dolgokkal zavarom. Nem hagytam ennyiben az ügyet, bementem Orosházára. Utólag könnyű ezt mondani, de akkor semmi közlekedés nem volt, aki pedig lóval indult el. biztos nem jutott messzire. Szereztem két pónit, azokat csak nem irigylik el tőlem. Valóban. Megérkeztem a járási székhelyre, ám Orosháza teljesen néptelen volt. Ma is őrzöm az akkor vásárolt újságot, amelyben a Vörös Hadsereg magyar nyelven szólítja fel a lakosságot a normális élet folytatására. Éppen csak az élet nem akarta ezt tudomásul venni. Sebesült román katonákkal voltak tele a középületek, mindenütt fegyveres őrség, az utcák kihaltak, csak én poroszkáltam a pónifogatom- mal. Végül a , kommunista párt egyik embere állt szóba velem. Mondom neki, mi a bánatom. Nézze, én eredetileg szabómester vagyok, nem értek az állatokhoz — válaszolt. De itt van a szomszédban a gyógyszertár, menjen be, és vigyen magával annyi patikaszert, amennyit jónak lát. Így

végződött az első hatósági ténykedésem. Ment tovább a járvány, a háborúval együtt.

— Hanem doktor úr, egy ígéretét nem tartotta be! — szól nagy hangon Gálik Mihály bácsi, az állatkórház hajdan népszerű asszisztense. — Azt mondta, ha felkerül a minisztériumba, elintézi, hogy nekem, meg a Czuth Lajosnak szobrot emeljenek.

— Csak a szobor helyét ígértem Miska bácsi. És a hely ma is megvan... Csor- vásról ugyanis Kevermesre kerültem, aztán az állatkórházba, akkor volt ez az ígéret. Voltam a megyei főállatorvos helyettese is, onnan kerültem a minisztériumba. Most a nyugdíjas agrár szakemberek klubjában hasznosítom magam.

Érdeklődéssel figyeli a történetet Horváth Imréné, Erzsiké, aki a hőskorban a „megyénél” egyszemélyes intézmény volt: titkárnő, bérelszámoló, mindentudó, nélkülözhetetlen. Mikor is?

— Jaj, ne is kérdezze. A kislányom akkor hároméves volt, ma 34. Ki lehet számítani.

(Erzsikék és Miska bácsik nélkül sose dolgozhatnának

eredményesen az állatorvosok. Tisztelet, megbecsülés illesse őket.)

Mint ahogy a tisztelet hangján szóltak nyugdíjasaikhoz dr. Joó Jenő és dr. Gajdács György, igazgató főorvosok, akik ismertették a mai eredményeket és a gondokat is. Bizony, jó lenne gyakran odafigyelni az idősebbek tapasztalataira, akiknek sok évtizedes gyakorlata nemcsak tudást, de bölcsességet is jelent.

Dr. Nagy Zoltán, a szeghalmi járás hajdani főállatorvosa ma is erőtől duzzadó örökifjú.

— Ahogy az egészségem és

a hatályos rendelkezések engedik, dolgozom a Szeghalmi Állami Gazdaságban — mondja dr. Nagy Zoltán. — Jut időm, hogy mint a szeghalmi múzeumbaráti kör elnöke is ténykedjek, s a kertbarátok közt is van munkám. És hogy a legfőbb bolondériámról se feledkezzem meg: galambászszemvedélyem csak fokozódott, mióta nyugdíjban vagyok.

Forró kávé illata terpeszkedik a levegőben. Kellemesen telik az idő, kisebb csoportok diskurálnak.

— Ernő! össze tudnád számolni, hány malacot heréi tél ki életedben?

— Hajaj! — mosolyodik el a kérdezett, dr. Kalmár Ernő — 1951. április 1-én kerültem Mezőkovácsházára. Akkor még külön község volt Reformátuskovácsháza, amely szintén hozzám tartozott. Végegyházával együtt. Néha Kaszapert is elláttam. Tessék utánanézni, ma hány állatorvos van ezen a területen. Egészen más lett a világ. De nemcsak heréltem a kanokat, de kocákat is miskároltam. Ma ezt egyre kevesebben csinálják. A ve- jem Szeged mellett állatorvos, néha elmegyek hozzá, »kipróbálom, hogy benne van- e még a kezemben a műtét mozdulata. Benne!

Finom ebéddel, szives szóval vendégelték a nyugdíjasokat. Nfiklya Pál szavalt, a 10. sz. általános iskola úttörői énekeltek. Szólt a zene, jó volt a hangulat. Df, Gyarmati Sándor szakszervezeti titkár pedig azt ígérte, hogy ezután minden őszszel rendeznek hasonló ünnepséget. A jövő évi találkozóig tehát jó egészséget, szép, nyugodt napokat, kedves nyugdíjasok.

Andódy Tibor