Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-05 / 286. szám

1986, december 5., péntek NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Beszámoltak a lovasok Wisla Krakkow—Szarvasi Vasas 1—0 (0—0) Megtartotta évzáró ülését a Békés Megyei Lovasszak­szövetség. Az ülésnek aMe- kőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz adott otthont. Az elnök­ség tagjai mellett részt vet­tek a megyei lovasszakosz­tályok vezetői, edzői, a klu­bok képviselői és a helye­zett lovasok. A beszámolóban értékel­ték a megye lovassportjá­nak helyzetét, a hat szak­osztály, a négy lovasklub munkáját. Megállapították, hogy a sportlóállomány az előző évek szintjén van. A klubok 110 lóval rendelkez­nek, 85 lovas és 210 sportve­zető. edző, bíró, bizottsági tag és szakember tevékeny­kedik a megye lovassport­jában. A megyei bajnokság jól segítette, készítette fel a lovast és lovat egyaránt a területi, az országos és a nemzetközi versenyekre. Több kimagasló eredmény- nyel zárta az évet az Oh. Dózsa és Üj Élet Tsz, a Gyu­lai Munkácsy Tsz és a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát szakosztálya. De sokat tettek a lovassport népszerűsítéséért a szabad­idősport lovasklubok is. Sar­kadon, Gyomaendrődön és Békéscsabán tartottak több bemutatót, rendeztek meghí­vásos versenyt-, s ami külön öröm, ezeken nem volt rit­ka a háromezres nézőszám sem. A szakosztályokat fenn­tartó gazdaságok sportlóte- nyészetben is előbbre lép­tek. Mezőhegyes, Mezőko- vácsháza, az Oh. Dózsa Tsz- hez csatlakozott sportlóte­nyésztésben a Gyulai Mun­kácsy Tsz is — törzstenyé­szet lett. Mezőhegyes idén elnyerte az ország legered­ményesebb sportlótenyészete címet. Idén javultak a verseny- sport feltételei is. A mező- hégyesi, az orosházi, a me­zőkovácsházi lovaspályák mellett a Gyulai Munkácsy Tsz-nek is saját pályája lett. A helyi tanácsok segítségé­vel megoldódott a gyoma- endrődi, a sarkadi, a békés­csabai lovasklubok pálya­gondja is. Bővült és minősé­gileg javult a pályák aka­dályparkja. Ugyanakkor javítani kell a fiatal lovasok, hajtők utánpótlásnevelését, s meg kell helyenként oldani az edzőkérdést. Az 1986. évi megyei lovasbaj­nokság végeredménye. Alapfokú díjlovaglás. Bajnok: Szabó Ildikó (Oh. Dózsa Tsz), 2. Novák (Gyulai Munkácsy), 3. Krucsó F. (Mezőhegyes! SE). Kezdő lovak díjugratása. B.: Papp Antal (MSE), 2. Vecseri (Oh. Oj Élet), 3. Csabai (Mező­hegyes). Üttörő díjugratás. B.: Szász Attila (Mezőhegyes), 2. Körösi (Mezőkovácsháza), 3. Ökrös (Gyula). Ifjúsági díjug­ratás. B.: Szász Sándor, 2. Mol­nár, 3. Grósz (mindhárom Me­zőhegyes) . Felnőtt díjugratás. B.: Ákos Ajtony (Mezőhegyes), 2. Göttler, 3. Szabó Ildikó (mindkettő Oh. Dózsa). Ifjúsági csapat. B.: Mezőhegyes A, 2. Oh. Üj Élet, 3. Mezőhegyes B. Felnőtt csapat. B.: Mezőhegyes. 2. Oh. Űj Élet, 3. Mezőkovács­háza. Ügető. B.: id. Gulyás Jó­zsef, 2. ifj. Gulyás (mindkettő Oh. Dózsa), 3. szabó (Oh. Bé­ke). Galopp. B.: Tóth György (Bcs. Lovasklub), 2. Berhencz (Oh. Üj Élet), 3. Kocsis (Oh. Üj Élet). Tenyészd!], 130 cm: B.: Göttler Vilmos, 2. Ákos, 3. Sza­bó Ildikó. Kettesfogat-hajtás, te- nyészdíj. B.: Németh Antal (Oh. Üj Élet), 2. Bocconádl (Mezőhe­gyes), 3. Navota (Oh. Béke). Tornászok Krakkóban Fennállásának 80. évfor­dulóját ünneplő lengyel Wis­la Krakkó sportegyesület egyéni meghívásos tornász­versenyt rendezett a közel­múltban, amelyre az Előre Spartacus serdülőcsapata utazott Juhász Judit és Kap­tái József edzők kíséretében. Az Illyés, Ferenczi, Judik, Móricz összetételű tizenéves gárda először lépett porond­ra nemzetközi versenyen, amelyről az edzők úgy vélik, a gyerekek számára is tanul­ságos volt, sokat láthattak, tapasztalhattak. Ugyanakkor felmérhették magukban, hogy idegen környezetben, több nemzet sportolóival együtt dolgozva, milyen ne­héz az általuk igazán elsajá­tított mozgásanyag bemuta­tása. Ebből fakadt, hogy nagy volt a versenydrukkjuk, így akadt néhány rontás is. Így a hét csapat közül az Előre Spartacus fiataljai a negye­dikek lettek — de reálisan akár az ezüstérmes helyezést is megszerezhették volna. Egyébként ez volt a legfia­talabb gárda a mezőnyben. A csapatverseny végeredmé­nye: l. Dinamo Bukarest (ro­mán) 112,30 pont, 2. Olstyn (len­gyel) 108,38, 3. Wisla Krakkó (lengyel) 106,85, 4. Bcs. Előre Spartacus 106,50. Egyéni összetett: 1. Franci Da- nela (Dinamo Bukarest) 37,30, 2. Oros (Dinamo Bukarest), Szcze- ciul (OKS Stomil Olstyn) 37,25, 8. Móricz 36,00, 12. Illyés 35,25, 17. Ferenczi 34,30, 21. Judik 33,75. A szerenként! döntőben geren­dán Illyés Noémi 18,40 ponttal ezüstérmes lett. Móricz Zita a felemás korláton 4. (18,20), tala­jon 5. (18,35), ugrásban 7. (17,40). Nemzetközi barátságos lab­darúgó-mérkőzés. Szarvas, 100 néző. V.: Varga S. (Aczél, Bogyó). Wisla: Ga- szynszki — Motyka (Kadu- la), Matek, Markowski, Mroz (Jalocha) — Bozek, Krupiski, Litka, Klaja (Sa­lamon) — Slierczeliski (Sta- rosciak). Bzukata. Edző: Sta­nislaw Cigan. Szarvas: Ha­nyecz (Oláh) — Mohácsi, Az Üjkígyósi TSZSK fér­fikézilabda-csapata az 1986- os évben az NB I B-ben sze­repelt, de az idény végén búcsút mondott az osztály­nak, az elkövetkező évadot így az NB II-ben kezdi. Az ez évi szerepléssel kapcso­latban a legilletékesebb, a csapat edzője, Kolarovszki Mihály. — Célkitűzéseink a baj­noki évadra: stabilizálni he­lyünket a magyar bajnok­ság második vonalában, 20- 21 pont megszerzésével. Egy évvel a hátunk mögött kezd­tük az idényt. Így nem vol­tunk „újak” az osztályban, ellenfeleink ismerték eré­nyeinket és gyengéinket is. A tavaszi szezonban a terve­zett pontszámnál kettővel kevesebbet teljesítettünk, de ez még nem jelentett prob­lémát. A bajnokság első fél­idejében sorsolásunk sem volt kedvező. Szarvasi nyá­ri edzőtáborozásunk jól si­került, az együttes jól is szerepelt az őszi idény ele­jén. s már biztos bentmara- dónak látszott. De ekkor hi­deg zuhanyként hatott, hogy hazai környezetben, az utol­só helyezett BHG-tól veresé­get szenvedett az együttes. Pedig egy héttel korábban egy kitűnő mérkőzésen, Szolnokon ugyan vereséget Hegyi, Plástyik, Alberti — Filyó, Petykó (Karaffa), So­mogyi, Vígh L. (Vígh Z.) — Kanyári (Holp), Durucskó (Lipták). Edző: Szűcs .Mi­hály. Az első félidőben Szarvas kihagyta gólhelyze­teit. A második játékrészben a gyorsabb és keményebb vendégek jobbak voltak. G.; Starosciak. Jó: Matek, Litka, ill. Hanyecz, Plástyik. szenvedett a gárda, de lát­szott, hogy a csapatnak van tartása, s nyugodtan vár­hatja a könnyűnek mond­ható és talán a bentmara- dást is jelentő összecsapást. De a túizott magabiztosság megbosszulta magát, így ne­héz helyzetbe került a csa­pat. Az elveszett, igen fon­tos két bajnoki pontot a hátralévő két hazai (Soly­már, Szondi SE) és két ide­genbeli mérkőzésen kellett volna megszerezni, ez azon­ban nem sikerült. A H. Szondi SE ellen végig vezet­ve, az utolsó percekben szenvedtünk vereséget. Mi­vel az éllovasoktól kellett volna begyűjtenünk a min­dent eldöntő, létfontosságú két pontot, nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Nem játszottunk egy mérkőzésen sem alárendelt szerepet, de mint az ilyenkor lenni szo­kott, a sorsdöntő helyzetben hibáztak játékosaink. Ter­vünket tehát nem sikerült megvalósítanunk, két év sze­replés után a gárda az NB I B-nek búcsút mondott. A szakosztálytól tízéves tevé­kenységem után — munka­helyi elfoglaltságom miatt — mindenképpen megváltam volna, de nem ilyen búcsút vártam — mondotta befeje­zésül Kolarovszki Mihály. Huszonötödik túra Záró szakaszához érkezett a „25 jubileumi túra” érin­tőpontos túramozgalom idei sorozata, ugyanis a termé­szet kedvelői december 6-án, szombaton utoljára ta­lálkoznak az idén, hogy ki­rándulást tegyenek. Ezúttal a pósteleki kastélyparkhoz kirándulnak a Mikulás-túra keretében. Gyülekezés: a békéscsabai KISZ-tábor fő­bejáratánál, 9.00. A program Pósteleken 11.00 órakor kez­dődik. Sportműsor PÉNTEK KOSÁRLABDA. NB II. Mező- Berény—Szarvas, férfi, 18.00. SZOMBAT KÉZILABDA. Serdüld leány Télapó Kupa, Békéscsaba, 2. sz. iskola, 9.00. Berény Kupa, nem­zetközi serdülő leánytorna, Me- zőberény, 1. sz. iskola, 7.50 óra. KOSÁRLABDA. NB I. Szarvasi Főiskola-Medosz—Csepel SC. női, 16.00. Ifjúsági: Szarvasi Főiskola Medosz—Csepel SC, 14.00. NB II. Békési Afész-Fontex—Bcs. MÁV, férfi, Békés, íl.OO. Békési Afész- Fontex—Bcs. Áfész, női, 9.30. LABDAROGAS. NB I. Haladás —Bcs. Előre Spartacus, Szombat­hely. 13.00, Molnár (Körös, Ha­mar). Utánpótlásbajnokság. Ha­ladás vse—Bcs. Előre Spartacus, Szombathely, 11.00, Kaibás. TÖMEGSPORT. Szabadidős sportklubok megyei asztalite­nisz-versenye, Békés, dr. Hepp Ferenc Általános Iskola (Petőfi u. 1—3.), 9.00. TEKE. NB II. Gyulai SE—Sal­gótarján, férfi, Gyula, Kórház­pálya, 8.00. VASARNAP KÉZILABDA. Berény Kupa nemzetközi serdülő leánytoma, Mezőberény, 1. sz. iskola, 8.00. TÖMEGSPORT, városi terem­labdarúgó-bajnokság 3. forduló­ja, Békéscsaba, 2. sz. iskola, 8.00 órától. „Nem ilyen búcsút vártam” — De 1955 után jött 1956. Itthon a „tragikus esemé­nyek” — de kint van a csapat. Legálisan tartózkod­tak kint? — Otthon legálisan volt az, ami volt? De meghívásokat kaptunk, például Dél-Amerikába. Menjünk haza? Nem oko­sabb, ha kijön valaki? Ha hivatalossá teszi a túrát? Ezt ja­vasoltuk, de nem jött senki. Casablancában játszunk. Utána Madridban, az újságíróalap javára, kilencvenezer néző előtt, Madrid válogatottja ellen 1956 decemberében. Ezen az óriási meccsen az eredmény 5—5 volt. — Ki vezette a csapatot? — Én magarrf, de csak azért, mert Madarász Endre, a Honvéd elnöke félt, hogy baja lesz. Teljesen visszavonult. Közben azonban kijöttek a családok. Vártuk a dél-amerikai szerződést, de semmi más nem jött, csak a távirat, csak a repülőjegyek. — Ment a csapat? — Repült. — „Aki magyar, velünk tart?” — Nem. Semmiféle politikai dologban nem vettünk részt. Volt ilyen ajánlatunk New Yorkba, de nem vállaltuk el. Dél-Amerika igen! Hét mérkőzést játszottunk a Flamengo csapatával. Az első meccsen 6—1-re vezettek 130 000 néző előtt, és a Flamengo trénere felállt, intett csapatának, hogy elég. Mintha a szívünk szakadt volna meg. Látványosan je­lezte, hogy ne rúgjanak több gólt, mert még jönnek a többi meccsek. 6—3 lett a vége. Másnap az újságokban a főcímek: a Honvéd egy nagy blöff! A Honvéd semmi! — Akár az 1986-os mexikói kudarc? Hogy tudtatok talpra állni? — Ügy, hogy kipihentük magunkat. Zürichből indultunk hóban és Dél-Amerikában negyven fok meleg volt. Mond­tam Sándornak, Csikar, indulj meg! Hova induljak? Nincs levegőm! Az oxigénpalackot, amit a brazil játékosok hasz­nálnak, a mieink nem merték használni. Jött a következő mérkőzés, és mi vezettünk 6—1-re. Akkor én álltam fel nagy büszkén, és mutattam, hogy elég. A harmadik meccs Sao Paolóban lett volna, de megjött a letiltás Magyarországról. Kitalálta a brazil szövetség, hogy jó, hát nem lehet belépő­jegyet szedni. Nem lehet pénzes meccset játszani. Egy ci­garettagyár vette át a mérkőzés finanszírozását. Akinek ab­ból a cigarettából volt tizenöt, akár üres, akár teli doboza, az ingyen mehetett az állóhelyre. És akinek huszonöt dobo­za volt, az az ülőhelyre. Mondanom sem kell, hogy Sao Pao­lóban 1956 decemberében elfogyott az a cigaretta, és még Rio de Janeiróból is hoztak kartonokat. Telt ház előtt ját­szottunk. 2—1 volt a félidő. A fiúknak mondtam az öltö­zőben: ha ezt kihúzzátok döntetlenre... — Rosszindulatú vagyok, ha azt kérdezem: hogy tudhatott a magyar csapat az első nagy sokk után Dél-Amerikában 1956-ban a továbbiakban győzni? Az első nagy megsemmi­sítő vereség, a dél-amerikai klíma nem törte meg a csapa­tot? — Talán ... — Megtörte? — Nem. ön talán rosszindulatú. Azt a csapatot ugyanis nem lehet az 1986-os magyar csapathoz hasonlítani abban, hogy a régi honvédesek — mondtam — rutinos, régi „csibé­szek” voltak. A focihoz pedig kell is egy kis belevaló csi- bészség. Kell a nemzetközi rutin. Mindezekkel a mostani ma­gyar csapat talán még nem eléggé rendelkezett. És természe­tesen a labdarúgás is sokat változott, na meg ezek azért ba­rátságos meccsek voltak. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak — És ha mindezekhez hozzáveszem, hogy akkor, 1956 de­cemberében a hazai háttér se lehetett idegnyugtató a csapat számára? Ha megkérdezem: ön 1956 után hogyan enged­hette haza azokat, akik haza akartak jönni, hogyan tarthat­ta kint azokat, akik kint maradtak? — Ha már Végh Antal stílusában kérdez, mindenekelőtt még arra szeretnék szót vesztegetni, hogy igen jó és szoros barátságban voltunk. Enélkül nem állhattunk volna helyt Dél-Amerikában. Senkit senki és semmi nem kényszerített arra, hogy a brazíliai túra után ott maradjon, vagy haza­utazzon Magyarországra. Annyi igaz, hogy azt mondtam azok­nak a fiúknak, akik vissza akartak menni, hogy otthon min­dent rám foghatnak, hogy nekik otthon semmi bajuk se le­gyen. Velük menni ugyanis, már csak a kintmaradók miatt se mertem, mert tudtam, hogy én leszek a bűnbak. — Bevált a jóslat? — Nem egészen. A fiúk ugyanis semmit nem kentek rám. — Hogy mi mindent nem kentek önre — kíváncsi vagyok, de még inkább arra, hogy mint labdarúgók, hogyan dolgoz­tak azok a „Honvéd-csibészek”? — Ötven éve csinálom a szakmát. Nagyon sok világklasz- szis játékost ismertem és ismerek. A Honvédban annyi nagy tudású futballista volt, annyi született tehetség, annyi világ- klasszis, mint egy csapatban azóta se a világon. Ha nem lettek volna csibészek, tudtak volna így futballozni? Elég sokat foglalkoztam a futballista lelkivilágával: a csatárnak be kell csapnia a védőt, a védőnek el kell lopnia a labdát. Magában a játékban is van egy jó adag csibészség: Magán­életükben tényleg nem úgy éltek, mint a Real Madrid ak­kori profi játékosai. Sokkal játékosabbak voltak. Ha tréning volt délután háromtól négyig, ők még este nyolckor is egy- érintőt játszottak. A kapufáról „bombázták” a sörösüveget. A profivilágban a játékos már akkor is olyan volt, mint a banktisztviselő. Bement az öltözőbe, letette a ruháját, fel­vette a dresszét. Ledolgozta, amit neki le kellett dolgoznia. Elment. De azt már akkor is tudta a profi, hogy ő hiába a világ legjobb futballistája — de ha két meccsen nem hozza azt, amit kell, kimarad a csapatból. Nem keres pénzt. A hcnvédosok akkor még játéknak vették a futballt. Imádták. A futballhoz és a bokszhoz, az én véleményem szerint, egy bizonyos szegénység is kell. Puskás öcsi és Bozsik Cucu kö- lyökkorukban a kerítésen át szemtelenkedtek be az edzések­re. Akkor történt meg, hogy az egyik profi elment a veze­tőhöz, hogy adjanak neki fizetésjavítást. Az elnök azt mond­ta: te akarsz fizetésjavitást? Mikor a Puskács öcsi tizenkét éves, dfe a lábad között elgurította a labdát? Ezek született focisták voltak. Ennek éltek. De azóta megváltozott a világ. Televízió, video, diszkó stb. — A pénzt azért ma is szeretik. Erről jut eszembe: meny­nyit keresett a Honvéd azon a „nem engedélyezett” túrán? Mi lett a dollárokkal? — Hét mérkőzést játszottunk. Tízezer dollárt kaptunk mérkőzésenként. Szusza és Puskás, mint pénztárosok átvet­ték a pénzt. Leültünk és megegyeztünk három kategóriában. Az első kategóriában voltak a nagymenők. Ezt a kategória­pénzt kaptam én is. Ez 3600 dollárt jelentett fejenként. A második kategóriában voltak azok a játékosok, akik játsza­nak a mérkőzésen, de nem voltak nagymenők. A harmadik kategóriába tartozott például Garamvölgyi Guszti, a har­madik kapus, aki egy mérkőzésen sem védett. Garamvölgyi és Puskás között 600 dollár volt a különbség. Ebbe minden­ki beleegyezett. Ezzel mindenki elégedett volt. Tehát szét­osztottuk a pénzt. Aki maradt, maradt. Aki ment — vitte a háromezer-valahány dollárját. — De mit mondtak és mit mond ma ön arra a vádra, hogy ön és Puskásék elsikkasztották azt a pénzt? — Volt ilyen tárgyalás akkoriban. Sándor Csikarnak pél­dául azt mondták: hogyha kijelenti a tárgyaláson, hogy Pus­kás és én vittük el a pénzt, akkor semmiféle bántódása nem lesz. Erre Csikar azt mondta: uraim! Hogy képzelik maguk azt, hogy i-lyen csavargóktól, mint amilyenek mi vagyunk, el lehet egy forintot is vinni! — Ez tetszett nekem. Egyéb­ként van egy írásom öt nyelvre lefordítva. Mindenki aláírta, aki hazajött. Visszautasítanak minden vádat. — Akik kint maradtak, az ön segítségével helyezkedtek el? — Válaszom, hogy sem akkor, sem azóta soha magyar já­tékost nem adtam és nem vettem, egyetlen kivétel Puskás, őt megszereztem a Reálhoz, ahol dolgoztam. Egyébként kül­földi játékost is csak ahhoz a csapathoz vettem vagy adtam el, ahol én dolgoztam. ÖCSI „JÓVÁTÉTELE” — Kocsis és Czibor a Barcelonába ment Kubala segítsé­gével. A fiatalok Svájcba. Egyetlen játékost, Puskást segí­tettem szerződéshez 6 hónapi kemény küzdelemmel. — Hát igen! De hogy engedhették be önt a Real Madrid öltözőjébe? (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes : Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 21-844. Felelős kiadó: Csata János. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents