Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

0 1986, december 31., szerda NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT SPORT Monacói döntés a petanque-ügyben: Olimpiai szám is leltet Miközben ja­vában tartanak az előkészüle­tek az 198íí-as, szöuli nyári olimpiai játé­kokra, párhuza­mosan előre is tekintenek a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság (NOB) ille­tékesei. ' Egyik legutóbbi ülésü­kön, Monacóban például az 1992- es, illetve azt követő olimpiá­kon a házigaz­dák által vá­lasztható sport­ágakról is dön­töttek. Ismere­tes, hogy min-, den rendező or­szág egy-egy sportágat a há­zigazda jogán felvehet a mű­sorba. A mona­cói döntés értel­mében — többek között — a fakultatív sportágak közé bekerült a petanque is. Ezt a sportágat Magyar- országon még gyakorlatilag' •nem ismerik az emberek. Igaz, több francia filmben milliók csodálkozását váltot­ta ki egy-egy jelenet, amely­ben a küzdő felek jókora golyókat dobáltak, első pil­lantásra felismerhetetlen rendszert követve. Most. hogy ez a játék ilyen nagy­fokú elismerésben részesült, érdekes lehet néhány sorban bemutatni. A pentuque Franciaország­ból indult világkörüli útjá­ra. A gallkakasos országban páratlanul népszerű játékot a tízmillió amatőr mellett ötmillióan versenyszerűen is űzik. Lényege, hogy az egy- egy, illetve két-két ellenfél először a 25 mm átmérőjű, színes fagolyót, az úgyneve­zett öcsit előbb a kezdő fél 6-lü méterre eldobja, majd egy kb. 80 dekás acélgolyó­val közelít hozzá. Ezt köve­tően az ellenfelek felváltva dobnak, mindig addig, míg nem sikerül közelebb kerül­ni a színes célgolyóhoz. Ér­dekesség. hogy nemcsak az ellenfél golyóit lehet kiütni, hanem a célgolyót is. ami a verseny állásának alapvető átértékelését vonhatja maga után. Az ellenfelek rendelkezé­sére álló 6-6 golyó eldobása után jön az értékelés. A cél­golyóhoz legközelebb lévő acélgolyó tulajdonosa egy, illetve több pontot kap. aszerint, hogy az öcsihez hány golyója van közelebb, mint az ellenfél legjobb po­zícióban lévő golyója. Aki előbb eléri a 13 pontot, az nyer. A petanque a gyakorlat­ban valószínűleg izgalma­sabb mint így. leírva. Más­képpen elképzelhetetlen len­ne. hogy Le Mans-ban ha­talmas érdeklődés mellett rendezzék meg évenként a •24 órás bajnokságot, hogy a Marséille-i ötnapos szuper- maratoniról ne is beszél­jünk. A sportágban rendsze­resen megrendezik a világ- bajnokságot: 1985-ben pél­dául a marokkói Casablan­cában randevúztak a leg­ügyesebb golyódobálók. Egy- egy ország A és B váloga­tottját indíthatta; a 47 együt­tes vetélkedéséből Francia- ország A csapata került ki győztesen, megelőzve Mona­co, Olaszország, Elefánt­csontpart. Franciaország B. valamint Marokkó B váloga­tottját. Franciaország mellett kü­lönösen Olaszországban és Belgiumban népszerű sport­szer, a petanque, könnyen előfordulhat, hogy a közeljö­vőben Magyarországon is feltűnik majd. A különféle rajzolatokkal ellátott, rozs­damentes acélgolyókat gyár­tó JB Ideale cég képviselője ugyanis már egy éve tárgya­lásban áll két, vezető hazai áruházi láncolat vezetőivel. Vásárolni ugyan előrelátha­tólag csak jövőre, a télvégén lehet majd a golyókészlete­ket. Jocha 'Károly Röviden ÍJ Az egészségügyi dolgozók országos asztalitenisz-bajnoksá­gát Tatán rendezték, melyen minden megye egy-egy és Bu­dapest öt csapata vett részt. A Békés megyeiek — dr. Bertók Éva (Orosháza), Székely And- rásné (Békés), dr. Bándy Andor, dr. Csenky Gábor és dr. Zsen- gellér Lajos (mindhárom Békés­csaba) — elsők lettek, országos bajnokságot nyertek. ® A nagy sikerű őszi megyei egészségügyi dolgozók teniszbaj­noksága után a közelmúltban megrendezett sakkozók vetélke­dője sikert hozott. A végered­mény. Férfiak: 1. dr. Barié/. Ká­roly (Békéssámson). 2. dr. An­dor (Murony). 3. dr. Rück (Bé­késcsaba). Nők: 1. Kichy And- rásné, 2. Priskinné. 3. Mártonné. ^ A gyulai vízügyi sportegye­süké a mozogni vágyók részé­re szakmai irányítás mellett kon­dicionáló edzéseket szervez. A foglalkozások — melyeket Kato­na László testnevelő tanár vezet — minden szombaton 16—18 óra között lesznek, a Várfürdő fe­dett sportuszodájában. Tenisz A Mezobeienyi SE es a Me- zöberényi 1. Sz. Általános Isko­la második alkalommal rendezte meg a Tizek téli tenisztalálkozó­ja elnevezésű férfi páros ver­senyt. A viadalon a Békéscsabai Előre Spartacus SC. a Gyulai Lendület, a Gyulai Vízügy SE. az Orosházi Afész. a Sarkadi Ki­nizsi. a Szarvasi Föiskola-Mr- dosz. és a Mezőberényi SE-b<ü meghívott tíz páros versengett. A tavaly is első Vágréti. Kele­men pár duplázott, ók nyertek most is. Az esélyes dr. Müller. Darida szarvasi páros — dr. Ál­ból, dr. Vincze gyulai páros mér­kőzés a második szettben, 5:5- ös állásnál dr. Müller Ferenc sé­rülése miatt félbeszakadt. A szarvasi páros a további versen­gést nem tudta folytatni. A döntőben a következő ered­mények születtek. 3. helyért: dr. Albel. dr. Vincze (Gy. Lendü­let)—Sarkadi, Dobó (MSE) 2:G, 6:3. 7:5. Első helyért: Vágréti, Kele­men (Bes. Előre Sp.)—dr. Ke- mecsei, Svecz (Bcs. Előre Sp.) 6:3, 6:4. A győztesek és a he­lyezettek értékes díjakat vehet­tek at. Kosárlabda Zakopánéban huszadik alka­lommal rendezték meg a ha­gyományos kosárlabda Tátra Ku­pát serdülőegyüttesek részére. Ezúttal a lányok vetélkedtek a minden igényt kielégítő lengyel sportcentrumban. A, krakkói te­rületi bajnokság első két helye­zettjén kívül az NDK-beli Lip­cse és a Mezőberényi SE együt­tese kapott meghívást. Kellcme- meglepetésre a herényi lányok végig kitünően helytálltak, nem vallottak szégyent a nagy nevt* sportegyesületek csapataivá j szemben. Végül is a 3. helyei végeztek, de nem sok hiányzót, akár a végső győzelemhez seirá Az MSE eredményei. Hutni y Krakkó—MSE 40:37 (2U:19). Wiss la Krakkó—MSE 47:44 (26:25)’* MSE—Lipcse 45:44 (16:14). A végeredmény: l. Hutni; Krakkó. 2. Wisla Krakkó. 3. Mc ■ zöberényi SE. 4. Lipcse. Sikeres edzötovábbképzés A hétfőn délelőtt megtar­tott la bdarúgoedző-tovább­képzés — amelyet a Békés Megyei Labdarúgó-szakszö­vetség rendezett Békéscsa­bán — ugyancsak sikeresnek mondható, hiszen megyénk • d/f>i közül Ifibb mint het­venen foglaltak helyet a sorokban. Ezúttal Bicskei Bertalan tartott több órás előadást a legkorszerűbb labdarúgásról, ami érthető, hiszen a közelmúltban fejez­te be tanulmányait a világ­hírű kölni főiskolán. i II Népújság közvélemény-kutatása ■ Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 198fi-ban? ■ !---------------------------I r---------------------------! : 3---------------------------------------------------------_____ ■ ■ : — , ■ ■ , ■ Ki volt Békés megye legjobb férfi sportolója 1986-ban? ■ ■ ■ : í.____________________________________________ • Melyik volt Békés megye legeredményesebb esapata ■ 1986-ban? : l ____________________________________________ ■ --------------------------------­■ A szavazó neve és pontos címe: 0 Azt hiszem, ebben iga­zam van. Történjék bár-, mi, nem szabad föladni. A bravúr kötelező — ezt mindig és mindenhol, fölmentés (ismétlem ma­látom nincs gam). Érdekes volt látni, hogy a pánikban kezdtük keresni a fölmentéseket. A legvadabbakat, akár a népdal. Például, hogy le kellett adni nekik a két pontot. Most van 56 harmincadik évfor­dulója, azért. — Aki mondja, amúgy okos, finom lélek, talán csak az írható a számlájára, hogy a barátom. Hát ne re­ménykedj, édesem, a nagyha­talmak sose fogják ilyen köny- nyen megoldani az életedet. Itt ez a kedd reggel, és nem tudsz mit csinálni, nem tudod, ki vagy, mit kell tenned, mit sza­bad remélned . . . Milyen egy­szerű volna egy ilyen föltétele­zés, hányszor beleesünk a csap­dájába . . . A legszebb, hogy a Ráczcal (Rác, Ratz etc.) már le volt fixre dumálva az iksz, ám a kelet-európai tömegtájékoztatás olyan óvatosan lassú, hogy szov­jet sportbarátaink ezt csak a meccs után tudták meg, későn. Akkor meg már hiába exkluzál- ták, bocs, bocs, bocsi. .. * Szokták mondani, mit kell ezt ennyire mellre szívni, nem Mo­hács, csak egy meccs, nem in­nét ítéli meg a „világ” a „ma­gyart” ... De hát mi a fontos? A nehézipar? Vagy a sertésprog­ram? ö, talán az irodalom. Mi irodalmi nagyhatalom vagyunk, mondogatják sértődötten a lite- rátorok. Maradjon köztünk, nem vagyunk azok. Nem akarok túlozni, és tu­dom, hogy van különbség Piati­ni és Flaubert, Puskás öcsi és Mikszáth közt (bár ez utóbbi kettőt összeköti: a pocak) — de hát ha ez a játék olyan, hogy egy-két napomat rendbe hoata (egy nyert mécs után a nap: rendben), és milyen kevés do­log van, mely ekkora hatalom­mal bír — akkor a legkevesebb, hogy kétségbe is eshetem. # Ha vesztünk, nem az a baj, hogy kisebbek leszünk a világ szemében, hanem a magunké­ban leszünk kisebbek. És annyira ismerjük magun­kat! Ezeket a magyar csapato­kat! Amelyek hol nyernek, hol vesztenek (hol döntetlen), ahogy alakul! Szóval, hogy nem ala­kítják a meccseiket — hanem kapufák éléről szerencsésen vagy balszerencsésen vágódó labdák szeszélye alakítja a 90 perceinket. Mi meg görcsösen nézzük, hogy mikor sújt le ránk a Sors ökle. Igen, ilyen emelkedetten (fölé is megy min­den). És épp ez változott meg né­hány éve. Mert lett egy csapat, amelyik „saját sorsának ková­csa”. Nem egy új aranycsapat, de csapat, jó csapat, jó ered­ményekkel — nagyon rég volt ilyen. És hogyan is lett ez a csapat? Ahogy lenni szokott, biztos úgy; magától kinőtt egy jól műkö­dő sportéletből, nyilván van egy remek magyar bajnokság, rend és tisztesség honol a „háza tá­ján”, hozzáértő, áldozatos sport­vezetők .. . Nem, nem egészen, így lehet. Inkább mindennek ellenében, mintegy csodaképpen. Semmi nem indokolta, és mégis kezdett lenni egy jó focicsapatunk. — Ezt is szerettük, ezt a cso­dát. Hogy más, mint amit ma­gunk körül látunk. Hogy tud­ják, mit akarnak, és meg is csinálják . . . * Szerintem itt van valahol a ma­gyarázat a szovjetek elleni ösz- szeomlásra. Azt nem tudnám mondani, hogy rossz volt a pszichikai felkészülés, de rossz volt a pszichikai helyzet. Mert már nemcsak egy focicsapat vol­tak, hanem példa és kivétel, mit tudom én, olyanok, akik he­lyettünk is ... És Mezey se csak „fachmann”, hanem valamiféle erkölcsi hős lett, nem azért, mert ő ezt akarta volna, vagy felelőtlen újságírók és lelkes skriblerek (rokon!) erre fújták volna föl, hanem mert enélkül fachmann se tudott volna lenni. Emlékezzünk az utolsó, eluta­zás előtti drámai tévényilatko­zatára — melyből egy szót se értettünk konkrétumok híján, melybőj azonban már érezhet­tük volna azokat a különös, nem sportbeli terheket, melyeket — szerintem — egy futball (!)-csa­patnak nem kell tudnia elvisel­ni. Mert mindent nem cipelhet­nek — helyettünk. Mert ha halálkomolyan is lehet venni a futballt, de az a jó, az a normális, az a természetes: ha a helyén marad. Nem csak játék, hanem játék. Persze, ha nyerünk, erről nem beszélünk, mert nem érdekes. Az aranycsapat társadalmi hát­tere, finoman szólva is kuszább volt. De nyertek mindig. (Meg­jegyzem: nem nyertek mindig. Bénultan vesztettek például egy­szer 2:0-ás vezetésről. Egy olyan csapat ellen, mely már kapott tőlünk azon a vb-n, Svájcban egy nyolcast — igaz, tartaléko­sok voltak, de mégis, az össze­Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak sen 10. Ez meg ahhoz, hogy mikor szabad föladni.) *. Lehet, hogy a csodának ára van? Hogy a csoda épp oda kell, ahol másutt elegendő a kultúra,. a kulturáltság? Mely nem volna más, mint valami személytelen tudás, a közösből, a múltból való nem is okvet­lenül érdemeink szerint való ré­szesedés? Ez az, amit egy olasz vagy nyugatnémet csapat, „ál­mából riasztva” is, bármikor tud? (író is-?) * Jún. Gdika Félek a Kanada-meccstől, fél­tem őket. Mert a 6 gól nagyon sok, tényleg olyan, mint egy kiütés. A magam egyszerűdet!, csilaghegyi gyakorlatából egy ilyen nagy sittre emlékszem, 10 évvel ezelőtt a Golitól 9:2-re ki­kaptunk. (A két gólt ugyanaz rúgta, aki most talán majd Ka­nadának, ha.) Ez valamikor március elején volt. Még május­ban is, ha gólt kaptunk, vesz­tésre álltunk, olyan furcsán el­bonyolódott a meccs, magasz­tossá vájt. Szerencse kell, az, hogy a labda az elején magától guruljon — mert tőlünk nem fog. Szóval, sajnos, nincs sok esély. Pedig nagyon kéne. Nem hi­szem, hogy ők is csak olyanok, amilyenek szoktunk lenni, hol jók, hol rosszak — csak ők hosszabb ideig tudták titkolni. Este, — Nekem ez a mélypont. Nyertünk. Enné] többet nem le­hetett a történtek után várni, még Marci is rúgott gólt — mégis, rettenetes meccs volt. Kislakat szerkesztő úrnak tele­fonon lemondom ezt az egészet, és megfenyegetem, hogy sajtó­pert akasztok a nyakába, ha még egyszer álinterjúban olyat mondat velem, amit soha, sem­mikor még véletlenül se. Azt hiszi, tréfálok. (Ezúton etc.) * Jún 8dika A futball durva játék, nem azért, mert rugdosnak és az fáj, ha­nem mert csak a győztesnek van igaza. És aki vesztett, az nem tudja megvédeni magát. Ha nem jutunk tovább — azt senki nem tudja megvédeni. De talán, majd, nem védeni és nem tá­madni kéne — hanem próbálni megnézni; tényleg mi történt. Ez se lesz egyszerű, ismerve ezt a „helyet, ahol vagyunk”. * Eredetileg meg akartam várni a francia meccset, és aszerint ka- nyarítani ezt a végét. De nincs kedvem hozzá. Ide írom a két verziómat, ha továbbjutunk, nagy betűkkel szedessék oda a szokásos pökhendi szurkolói só­hajt: UGYE MEGMONDTAM! Ha meg vesztünk, kiesünk, ak­kor ezt a cikket nem tudom (nem tudjuk) jól befejezni... 0—6, AVAGY A FEKETE DOBOZ TITKA (Melyben a szerző a legnagyobb szaktekintélyek egyikét faggatja Mexikóról: „Látja? — Nem látja? — Na látja!”) Nekifutás Kedves Baróti Lajos! Én úgy gondolom, hogy a magyar labdarúgás különösen nehéz helyzetben van. Hogy a ma­gyar labdarúgás 1954 óta mind nehezebb és nehezebb hely­zetbe került. Ennek a fokozatos visszaesésnek egyik oka volt időről időre az, hogy pontos helyzetelemzés helyett csakis katasztrófahangulatot idéztek elő a kritikák. A va­lóságos gondokkal pedig kevésbé törődtek. Éppen ezért eb­ben a mai 0—6-os katasztrófahangulatban kérném Önt arra, hogy feledve a vádaskodásokat, ne növeljük a bajt azzal, hogy nem fedjük föl. — Ön szerint mi volt Mexikóban a magyar válogatott látványos és nem várt nagy kudarcának a titka? — A képernyőről ezt bizotnsággal nehéz megmondani. — Mit látott a képernyőn? — Mindenekelőtt azt, hogy nem azt a letámadásos mód­szert játszották, amit korábban. Látszott rajtuk, hogy gyön­gék, hogy nem tudnak futni igazán. Hogy idegileg is és fizikálisán is görcsösek. Hogy meglepte és teljesen megza­varta őket a két gyors gól, ami már a negyedik percbei; benne volt a hálónkban, de én meglepetéssel láttam azt is' hogy Péter bal lába nem egészséges. Hogy mintha többen is sérültek volnának. — Lehetséges ez? A csapat orvosa és Mezey György meg­engedhetne ilyen hibát? — Ez nehéz, és néha megoldhatatlan kérdés, mert ha nincs kimutatható elváltozás és a játékos maga mondja, hogy teljesen egészséges, ha az edzésen valóban nem lehet látni semmit, akkor nagyon nehéz azt mondani, mondjuk Péternek, hogy te kimaradsz a csapatból. Annak idején 1954-ben Puskásnak se mondhatta Sebes Guszti bácsi, hogy te sérült vagy, nem játszol — pedig egy sérült klfcgzis a pályán kevesebbet ér, mint egy egészséges átlagjátékos. — Mi tűnt fel még a képernyőn első rápillantásra? — A rossz cserék. Második nekifutás Furcsa, és talán nem is hálás dologra kérem önt, kedves Baróti Lajos: Mezey György csinált egy csapatot, a csapat Mexikó után széthullott. Vádaskodások tömkelegé a labda­rúgás „háza táján”, ahelyett, hogy szakvélemények hangoz­nának el. — Ha volt, mi volt Mezey melléfogása? Ha volt, mi volt Mezey György hibája? Mondanom se kell, hogy nem személyeskedésből, hanem a magyar labdarúgás jövője miatt kérdezem. — Erényei mellett azt hiszem, hogy az volt a hibája, hogy senki véleménye nem érdekelte. Én idős fejjel megkí­séreltem egyet s mást mondani neki. hátha használhatja, de az volt az érzésem, hogy oda se figyel. Nem a sértettség mondatja velem ezt. ön kérdezte, tehát nem mondhatok mást. A selejtezők jó eredményei — mert azokhoz nem fér­het kétség — kissé a „fejébe szálltak”. Talán nem veszi zokon tőlem a kritikát, mert Mezeyt 1975-ben én hoztam be a válogatott csapathoz. Hibája volt, hogy egy kissé magas lóra ült. Nem szállt le onnan. — Mi volt a nagyobbik hiba? (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. P(.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzfink meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents