Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
o 1986. december 31., szerda NÉPÚJSÁG Egy „áthúzódó” beruházás, amely például is szolgálhat: a békéscsabai tanítóképző főiskola épülete Fotó: Kovács Erzsébet A szilvesztert mindenki igyekszik vidáman, búfelejtő hangulatban eltölteni. Mégis, az új esztendő küszöbén egyben számvetést is készítünk. Ilyenkor mérlegre kerülnek magán- és közügyeink egyaránt. Újragondoljuk mindazt, amit elvégeztünk, s azt is, amivel az esztendőben adósak maradtunk. Az élet természetéből és rendjéből fakad, hogy mindig vannak „áthúzódó ügyeink”, amelyek egyben mint célok, tettekre, erőfeszítésekre sarkallnak bennünket. Ám vannak olyan ügyeink is, amelyek „áthúzódására” éppenséggel nem lehetünk büszkék. Most mindkétfajta ügyről szó lesz: az ürömről és örömről egyaránt. Szó lesz köz- és magánügyekről, hivatali és személyes álmokról, megvalósult és elodázott tervekről. Beszélgetőpartnereink egyetlen közös vonása, hogy tanácsi tisztségviselők. Ám gondjaik, terveik igen különbözőek. De erről már szóljanak ők maguk. Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője hirtelenjében azt sem tudja, melyik végéről fogja meg a dolgot, hiszen annyi elismerésre méltó eredmény és emellett gond is volt szakterületükön az 1986-os esztendőben. Természetesen nem véletlen, hogy az új oktatási törvény áthúzódó feladatait említi az első helyen. Aztán a megye életében is nagy jelentőségű esemény felidézésével folytatja: — Régi vágyunk teljesülhetett ebben az esztendőben a békéscsabai tanítóképző főiskola megvalósulásával. És örömmel említhetem azt is, hogy az építőiparban ma még megszokottnak nem nevezhető ütemben, gyorsasággal és jó minőségben épül az intézet új otthona, a Békés Megyei ÁÉV kivitelezésében. A 250 millió forintos beruházás első lépcsője elkészül a jövő év augusztusára, ezzel száz elsőéves hallgató kezdheti meg tanulmányait a főiskolán, tehát beindul a „nagyüzem” a tanítóképzésünkben. Ennek megfelelően természetesen a főiskola gyakorlóiskoláinak a fejlesztése is terveink között szerepel. Ez az esztendő arra is figyelmeztetett bennünket, hogy jobban oda kell figyelnünk minden fejlesztésre, különösen a tervezett középiskolai és általános iskolai tantermek megtervezésére és felépítésére. Folytatjuk a közművelődési intézményhálózat korszerűsítését is, amelyen belül most Vésztő és Békésszentandrás kerül sorra. Áthúzódó beruházásaink közé tartozik a Jókai Színház rekonstrukciója, amely szívügyünk, ám pont csak akkor kerül a végére, ha elkészül a volt Vigadó is. Áthúzódó ügyeink közé tartozik a gyula-remetei és a battonyai nevelőotthon régi épületeinek a rekonstrukciója. A munkálatokat szeretnénk 1987-ben meggyorsítani, ami azt jelenti, hogy nagyobb anyagi támogatást fordítunk majd az építkezésekre. Áthúzódó ügyünk a békés-tarhosi zenei rendezvények intézményesítése is. Ez a törekvésünk jó úton halad, jövőre megoldódik, s ezáltal Békés-Tarhos karvezetőképző intézménnyé és zenei, közművelődési központtá válhat. — Mint magánembernek, milyen áthúzódó ügyet kell az új esztendőben megoldania? — Már eddig sok mindent megvalósítottam — mondja tréfálkozva. — Lemondtam a cigarettáról, nem kávézom, tehát az egészséges életmód felé nagy lépést tettem. Komolyra fordítva a szót: a nagyobbik fiam lakásában a központi fűtés beszerelése áthúzódó üggyé vált, és az új év nagy családi eseménye lesz még az iskolában jövőre végző, kisebbik fiam életindítása. fi#############»»#»######»# — S ha egy kívánsága teljesítésére mód nyílna? — Akkor azt kívánnám, hogy a művelődés, a tudomány és gazdaság termelést segítő kölcsönhatása erősödjön, az iskolák éljenek bátran és felelősséggel az új oktatási törvény adta önállósággal. A Kevermesi Nagyközségi Tanács. elnökasszonya, Dom- sik Jánosné nem sokat töpreng az áthúzódó ügyeken. Akad bőven, ahogyan dolog is akadt velük az 1986-os esztendőben, némelyikkel még korábban is. — A régi művelődési há- « zunk korszerűsítése gyakorlatilag 1984-ben kezdődött, s végre ott tartunk, hogy az utolsó simításokat végzik rajta az építők. Hátravan még a ruhatár, a szociális helyiségek megépítése, tehát az a rész, amely összeköti az új épületet a régivel. Ez a munka már jövőre marad. Az építkezés a berendezéssel együtt 3 millió 279 ezer forintba fog kerülni, s most még csak két és fél milliónál tartunk. Sajnos, áthúzódó üggyé vált az öregek napközi otthonának megépítése is. Most a belső munkálatok, a parkosítás folyik. Talán 1987 áprilisára elkészül. Addigra a gondozási központ is megkezdi munkáját. Dombiratoson és Kever- mesen megkezdtük az új orvoslakások alapozását, a befejezés a jövő esztendőre várható. Megkezdtük a régi posta helyén az egészség- ügyi kombinát megépítését is, ami azért húzódott ilyen sokáig, mert az új posta nagyon lassan épülgetett. Az általános iskolai diákotthonban jövőre elkészül a Lenin Termelőszövetkezet építkezése is, és ezzel onnan el tudják látni az öregek napközi otthonát, a diákokat és a téesz dolgozóit, valamint az óvodát is meleg étellel. És mondanék egy nem áthúzódó munkát is, aminek nagyon örülünk. Jövőre talán megkezdhetjük végre az új. négy tantermes iskola építését. — És otthon milyen munkák maradtak el? — Jaj, ne is említse! Most is szabadságon lennék, de itt a tanácsnál mindig van valami sürgős feladat. Szóval elmaradt a lakásunk nyári, nagy karbantartása, meg aztán egy kiadós nagy- takarítás is az új esztendőre maradt... — Ha egy kívánságát teljesítenének, mi lenne az? — A mi két településünk a gazdaságilag elmaradt térségekhez tartozik. Nagyon szeretném, ha végre megoldódnának nálunk a foglalkoztatási gondok. Hogy ne menjenek el innen a fiatalok. Persze, mi ezt nem a mesebeli kívánságlistára írjuk fel, hanem konkrét tervekkel pályázunk. De egy kis „külső” segítség sem ártana. A Gyomaendrődi Városi Jogú Nagyközségi Tanács művelődési osztályvezetője, Jánovszky György mindjárt a sok fejtörést okozó áthúzódó beruházással, a művelődési ház rekonstrukciójával kezdi. Az okozta a gondot, hogy döntően saját erőforrásainkra támaszkodhattunk a rekonstrukciónál. Azért az átadás közelebb került, az építkezés jelenlegi állása szerint 1987 júliusára megtörténik. Belevágtunk egy tornacsarnok építésébe a tanácsháza mellett, az oszlopok már állnak, s ha minden jól megy, két év múlva megoldódik végre a felnőttek sportolási lehetőségének biztosítása is. — És odahaza mi maradt a jövő évre? — Hát a szennyvízelvezetés megépítése. De döntenünk kellett, s a rangsorban az egyetemista lányom került az első helyre a családi költségvetésben. De így is van ez rendjén. — S ha teljesülhetne egy kívánsága? — Jó lenne egy totónyeremény, hogy kicseréljem az öreg kocsimat. Ha pedig mint tanácsi embert kérdez, akkor azt kívánom, hogy minél gyorsabban megvalósíthassuk a városiasodás érdekében megalkotott terveinket. Ehhez viszont pénz kell. Tehát azt kívánok Gyomaendrőd tanácsának. Hogy eltűnhessen a címünkből a „jogú” kifejezés, azaz mihamarabb város lehessünk. Dr. Szigeti Zoltán, Gyula város tanácselnök-helyettese kérdésünkre visszakérdez: — Szilveszteri lapról van szó? Akkor tréfás-komoly választ is adhatok, ugye? Ebben megegyezünk, s most következzék Gyula áthúzódó ügyeinek felsorolása. — Alaposan áthúzódó ügyünk a vár helyreállítása, amelyet azt hiszem, már 1695-ben el kellett volna kezdeni, a törökök kiűzése után. Igaz, hogy huszonöt évvel ezelőtt már volt egv részleges felújítás, de ez úgy sikerült, mint a hatvanas évek lakótelepi építkezései. Most újrakezdjük, s ebben segít a megyei tanács 20 millió forintja és a helyi kezdeményezés. Elkezdődött a várfalsorsjegyek árusítása, aki ebből vesz, biztos szerencsés évet zár 1987-ben. Az új városi könyvtár épületének felújítási munkáit már 1983-ban elkezdtük. Reméljük, hogy 1987- ben nemcsak a revizorokat, a szemlélődő, ígérgető vendégeket tudják fogadni az épületben, hanem az olvasókat is. Adósok maradtunk az Erzsébet-szobor felállításával. Ma már eldőlt — ha vitában is —, hogy e szép szoborra szüksége van a városnak. A helyreállítása megkezdődött. A munkálatokat támogatja a városi tanács, a városszépítő egyesület és a lakosság is. Lehet, hogy Erzsébet a mi szobrunkat hamarabb felállította volna? . Évek óta húzzuk-nyúzzuk a piac építését. Talán 1987- ben sikerül végre befejezni. Igaz, nem olyan lett, mint amilyennek terveztük, mert a fedett piacból üzletsor lett. Ám ígérjük, hogy januártól ..józanabbul” gondolkozunk, kiiktatjuk ugyanis a tömény szesz árusítását a piac területén. Áthúzódó feladataink közé soroljuk a lakosság ügyeinek kulturáltabb intézését, a demokrácia továbbfejlesztését. Bízunk abban, hogy ígéreteinket néha valóra is tudjuk váltani. Csak azt nem tudjuk, hogy erre elegendő lesz-e az 1987-es esztendő? — A hazai terepen nincsenek áthúzódó ügyei? — De még mennyi, és mind csupa szakipari munka. Rosszul zárnak az ablakaink, szigetelni kellene. Aztán régóta ígérgetem egy olvasólámpa beszerelését, valamint egy asztalosmunkát is, az ágyat kellene megre- parálnom. De erre ebben az évben szerencsére nem jut időm. Ugye a hivatali munka. .. — S ha teljesülhetne egy kívánsága, mi lenne az? — Egyetlen kívánság? Hát jó. Rövid leszek. Szeretném, ha azok, akik a városfejlesztésekben döntenek, figyelembe vennék Gyula esetében a 35 ezer lakos mellett az itt vendégeskedő, üdülő 25 ezer ember igényeit is. És úgy osztanák el a fejlesztési pénzt. B. Sajti Emese
