Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-03 / 284. szám

1986. december 3., szerda SPORT SPORT SPORT SPORT Röviden Krakkói labdarúgók vendégségben Két mérkőzésre Békés me­gyébe érkezett a Wisla Krak­kó labdarúgócsapata, amely második éve az NB II-ben szerepel, s jelenleg csoport­jában a negyedik helyen áll. Tegnap a Békéscsabai Előre Spartacussal, csütörtö­kön pedig a Szarvasi Vasas otthonában lépnek pályára. BÉKÉSCSABAI ELŐRE SPARTACUS— WISLA KRAKKÓ 3—1 (3—1) Barátságos mérkőzés. Kór­ház utca. 150 néző. V.: Győ­ri (Roxin, Bogyó). Előre Spartacus: Leboniczky (Baji) — Vígh (Bánfi), Megyesi (Varga), Fabulya — Pásztor, Ottlakán, Steigerwald, Ador­ján — Takács Z., Csanálosi (Pisont), Kanál (Kovalik). Wisla: Zajda (Gasinszki) — Motika, Mauek, Szálamon Salgótarján—Bcs. Előre Spar­tacus l—o (1—0). Serdülő labda­rúgó-mérkőzés. Salgótarján, SO néző. Előre: Varga — Potyi, Pásztor, Mázán, Sajben, Oláh, Brakszatórisz (Lipták), Balogh (Hoffmann), Janis, Kasik, Oro- vecz (Török). Edző: Klembucz János. A lila-fehérek közül sen­ki sem nyújtott átlagon felülit. Salgótarján—Bcs. Előre Spar­tacus 1—1 (1—1). Ifjúsági mér­kőzés. Salgótarján, 50 néző. Elő­re: Tüskés — Such (Papp), Ma­rik, Bordács, Bajnok, Kiss, Szász, Deák. Bagyinka, Miklya, Képiró. Edző: Szombati György. Végig változatos, iramos mér­kőzést játszott a két csapat. A csabai gólszerző: Bagyinka. Az egész csabai csapat dicséretet érdemel teljesítményéért. Bcs. Előre Spartacus—Kiskun­félegyháza 4-1 (2-1). OIK­(Kadula), Bozsek — Lipka, Jalocha, Klaj, Swiercziewski, — Krupinszki, Staroscsiak. Edző: Stanislaw Cigan. A ha­zaiak a csípős időben frissen mozogtak, és már az első fél­időben a maguk javára for­dították a mérkőzést. G.: Ta­kács Z., Csanálosi, Kanál, ill. Klaja. * * * A lila-fehérek a szombati, Haladás elleni bajnoki talál­kozó után sem térnek pihe­nőre, hiszen az őszi szezon befejeztével következik a ha­gyományos téli teremtorna. A békéscsabaiak Debrecen­ben lépnek pályára, decem­ber 13—14-én, ahol az Eger SE. az Újpesti Dózsa és a Debreceni MVSSC együttesé­vel alkotnak egy csoportot. A győztes jut tovább a dön­tőbe. mérkőzés. Kiskunfélegyháza. SO néző. Előre: Tüskés — Kiss, Ho- vorka, Bordács (Kövesi), Marik, Belvon, Szász (Rozsos), Deák, Bagyinka (Képiró), Miklya, Ka­nál. Edző: Szombati György. A csabaiak nagy fölényben ját­szottak, mely gólokban is meg­mutatkozott. G.: Kanál, Miklya 2-2. Jó: Kanál, Miklya, Hovor- ka, Kiss. Bcs. Előre Spartacus—Hajdú­szoboszló 4—0 (2—0). OSK-mér- kőzés. Hajdúszoboszló, 50 néző. Előre: Varga — Bánszki (Potyi), Pásztor, Mázán, Sajben, Oláh, Brakszatórisz, Balogh (Hoff­mann), Janis, Kasik, Orovecz, Török. Edző: Klembucz János. Az összecsapás a jóval nagyobb tudású együttes győzelmét hoz­ta. G.: Kasik 2, Oláh, Orovecz. Jó: Kasik, Oláh. (Botyánszki) 9 A Kaszaper-Nagybánhe- gyesi Zalka Tsz Sportegyesület december 6-án, szombat este a kaszapert művelődési házban rendezi meg a labdarúgók évadzáró vacsoráját. 9 Jól szerepeltek az oroshá­zi vívók az elmúlt hét végén Zalaegerszegen megrendezett serdülő és ifjúsági vidékbajnok­ságon. A serdülő kardcsapat 12 résztvevő közül ezüstérmet nyert — Ilovszky, Kamarás, Fa- ludi összeállításban. A Havasi, Kamarás, Kimlei, Ilovszky ösz- szetételű ifi kardozók nyolcadi­kok lettek a tizenkettes me­zőnyben. Mindkét OMTK-gárdá megszerezte az OB II-es szin­tet. 9 A Békéscsabai Előre Spar­tacus NB I-es női kézilabda­csapata nemrég érkezett meg Pozsonyból, ahol egy nemzetkö­zi tornán harmadikok lettek. Most újra útra kelnek. Ponto­sabban december 4-én a len­gyelországi Krakkóba utaznak, az idén a Körös Kupán részt vett Krakkowia meghívására — s egy ugyancsak nemzetközi tornán vesznek részt. Az uta­zók: Thaiszné, Tóth A. (kapu­sok), Bolla, Belanka, Dobóné, Hankóné, Hegedüsné, Kasik, Kalcsó, Krisztóf, Laczó, Melis, Mokospé, Sebenné (mezőnyjáté­kosok) . 9 Megtartotta évadzáró szak­osztályi értekezletét a Békés­csabai Előre Spartacus atlétikai szakosztálya. A KlSZ-vezetö- képző iskolán tartott értékelőn jelen volt dr. Nyerges Mihály, a MASZ főtitkára is. Ilovszki Lajos szakosztályelnök és Tóth Sándor vezető edző sikeres esz­tendőről adhatott számot, hiszen a lila-fehérek 1986-ban 16 első osztályú és 43 aranyjelvényes szintet mondhatnak magukénak (tavaly ugyanez a két szám 10, illetve 35 volt). Ami a minősí­tési pontokat illeti, ez a baj­noki pontokkal együtt 3180-ra kerekedett. Ebben az esztendő­ben, s ezzel a szakosztályi rangsorban saját számításuk szerint a hazai ranglistán a ki­lencedik helyen állnak. II bajnoki pontokért Labdajáték-eredmények Jánkmajtison is... Tiszavasvár—Gyoma- endrődi ESTK 3:2 (14, —12, —8, 9, 11). NB II-es női röplab­damérkőzés. Gyomaendrőd. V.: Nagy, Institorisz. GYESTK: Ko­vács I., Diós, Szendrei, Kovács A., Asztalos, Solymosi. Csere: Vaszkó. Edző: Szmolik Lajos. A tartalékosán kiálló, gyenge na­pot kifogó gyomaendrőd! együt­tes nyerési lehetőséget szalasz­tott el. Tiszavasvár—Gyomaendrőd 3:0. NB-s női ifjúsági mérkőzés. Az úttörőkorú játékosokkal kiálló hazaiak nem tudtak komoly el­lenállást kifejteni. Bcs. Előre Spartacus—Jánk- majtisi Dózsa 3:0 (7, 8, 4). NB II-es női röplabdamérkőzés. Jánkmajtis, 100 néző. V.: Seres, Hetey. Előre Sp.: Buzássy, SZOSZKI, Börcsök, Nemes, Bi­hari, OBERSCHALL. Csere: Uh- rin. Mező, Zsila. Edző: Buzássy Béla. Az első játszmában ll :3- ra, a másodikban 4:0-ra (bár ekkor volt 9:8 is), míg a har­madikban 11 :l-re is vezettek a lila-fehérek, és végül is az izzó légkörű mérkőzést fölényesen nyerték. A közönség fergetege­sen biztatta ugyan csapatát, de — ez már éppenséggel nem mondható sportszerűnek — köz­ben a békéscsabaiakat is „ki­kezdte”. Azaz csak próbálta, mert az Előre Spartacusos lá­nyok az ilyenkor legszerencsé­sebb választ adták: kitűnő játé­kot nyújtva, egymás után érték el pontjaikat. Az őszi forduló ezzel befejező­dött. A békéscsabaiak gyors­mérlege: 10 mérkőzésen 6 győ­zelem, 4 vereség, 22:16-os szett­arány, és 16 pont. Bcs. Előre Spartacus—Jánk­majtis 3:1 (9, —13, 6, 7). NB li­es ifjúsági mérkőzés. A békés­csabai fiatalok egyre jobb telje­sítményt nyújtanak. OBERSCHALL UTAZÁSAI A lila-fehérek röplabdázói kö­zül az elmúlt hét végén Ober- schall Krisztina felöltötte a hét- mérföldes csizmát... Krisztina a soproni egészségügyi szakközép- iskola hallgatója, s pénteken, ta- nitás után stoppal indult haza Békéscsabára. Budapestről már vonattal folytatta, s este ponto­san ' ott volt a csapat edzésén. Másnap hajnalban természetesen ő is a többiekkel tartott a baj­noki mérkőzésre. Jánkmajtison csapata egyik legjobbja volt, va­sárnap délelőtt pedig irány visz- sza, Sopronba. Klub- és sport- szeretetből egyaránt jelesre vizs­gázott. Vasutas-sikerek Bcs. MÁV—Karcag 98:55 (48:26). NB II-es férfi kosárlabda-mér­kőzés. Békéscsaba, 100 néző. V.: Zékány, Csuta. MÁV: VOZAR (26), FEHÉR (16), MÉSZÁROS (25), Matyuska (3), Abrahám (8). Csere: Sebők I., Antali (4), Bo- zó (6), Nagy P., Gerlecz. Edző: dr. Papy Lajos. A csabaiak győ­zelmükkel sorozatban harmad­szor nyertek, minden csapatré­szükben jobb teljesítményt nyúj­tottak. A békéscsabai vasutasok — fe­hér mezben — sorrendben har­madik győzelmüket aratták, ez­úttal a karcagiak ellen nyertek, méghozzá nagy fölénnyel Fotó: Kovács Erzsébet Bcs. Afész—Kisújszállás 50:33 (18:11). NB II. Női. Békéscsaba. V.: Bernáth, Kékesi. Afész: Há­mori (15), Pásztori (20), Benko- vics (7), Krajcsó (2), Kovács (2). Csere: Michnay - (4), Mikoly, Petrovszki. Edző: Michnay Ág­nes. A vendéglátók végig fölény­ben játszottak, biztosan nyertek. Bcs. Afész—Törökszentmiklós 52:45 (20:27). NB II. Női. Békés­csaba. V.: Zékány, Csuta. Afész: Hámori (21), Pásztori (14), Benkovics (2), Kovács (2), Kraj­csó. Csere: Michnay (13), Mi­koly, Petrovszki. Edző: Mich­nay Ágnes. A vendégek az első félidőben meglepték a hazaia­kat. de fordulás után a csabai­ak nagyobb sebességre kapcsol­tak, sikerült fordítaniuk. Szegedi TK—Mezöberényj SE 66:35 (43:8). NB II. Női. Szeged. V.: Gencser, Szilvási. MSE: Braun (8), Őszi, Gerlai, Hege­düsné (3), Iványiné (6). Csere: Magyar (8), Kőfalvi (6). Csen- geriné (2), Pipis (2), Székely. Edző: Iványi László. Lényegé­ben már az első félidőben el­dőlt a mérkőzés sorsa. Szegedi TK—Mezöberényi SE 69:64 (23:30). NB II. Férfi. Sze­ged. V.: Gergely, Szabados. MSE: Székely (6), Kiss (2), Hoffmann S., Szugyiczki (14), Hoffmann T. (4). Csere: Frey T. (15), Iványi (13), Frey A. (10), Nagy. Edző: Szugyiczki János. Végig kiegyenlitett, szoros küz­delmet hozott a találkozó. Jobb helyzetkihasználással nyerhetett volna az MSE. * =8 * Lejátszották a megyei döntőt a középiskolás fiú kosárlabda- bajnokság II. korcsoportjában: Bcs. Rózsa F. Gimnázium—Szeg­halmi Péter A. Gimnázium 31: 28. A visszavágón, Szeghalmon: Bcs. Rózsa F. Gimnázium— Szeghalmi Péter A. Gimnázium 54:43. Az elmúlt évekhez hason­lóan a békéscsabai Rózsa F. Gimnázium nyerte a bajnoksá­got' és képviseli megyénket a te­rületi döntőn. BÉKÉSCSABAI KISPÁLYÁS RAJT Megkezdődött a városi terem­labdarúgó-bajnokság Békéscsa­bán. Az első forduló eredmé­nyei: II. Sz. Cserépgyár—Hungavis II. 4—4, Sajtó—Ealőre-Róna 0—5, Unicon—Afész 0—1, Kamut— Szabadkígyós 12—3. A második fordulóban: Agro- ker—H. Remény 2—0, Gerla— Unicalor 2—1, Dózsa—Békés Kö­rös 1—2, Városi Tanács—Démász 3—0, Gyopár—Lenin Tsz 3—1, Agrober—Építők-10. Sz. Iskola 2—3, Közúti lg.—Erzsébethely 2— 2, Hungavis öregfiúk—MÁV Pályafenntartás 2—4, 635. Sz. ITSK—BHG 3—1, Vendéglátó— Hafe 4—0, Bémiber—Béta 4—0, Ügyvédek—Autóker 4—1, Béköt —Hütőház 7—0, Rutex—Agyag­ipar 2—2, Kiosz—Telekgerendás 7—3, Bútoripar—Köztér. Ép. GM 3— 2. Totótippjeink 1. Düsseldorf—Bochum x 1 2. Nürnberg—Mönchengl. 2 x 3. VfB Stuttg.—Leverkusen 2 x 4. Hamburg—Kaisersl. 1 5. Karlsruhe—Saarbrücken 1 X 6. Braunsch.—St. Pauli 1 7. Solingen—Osnabrück X 2 8. Essen—S. Kickers 2 X 9. Cagliari—Bologna x 10. Messina—Modena 1 11. Parma—Lanerossi x 1 12. Pisa—Arezzo 1 13. Taranto—Catania x POTMÉRKÖZÉSEK 14. Schalke 04—B. München 2 15. Cesena—Bari x 16. Genoa—Lecce 1 — Hát nem akartak diadalt? — Dehogynem. — Akkor hát mi történhetett? — Azt, hogy mi történt, már ezerszer megírták. Nincs mit hozzátennem. A fokozódó kiábrándultság s a szörnyű füttykoncert, ami a 0—1 után az’ öltözőbe kísérte a játékosokat, nyomasztóvá tet­te a hangulatot. — De hát mi történt mindazon túl, hogy kikaptunk? Hogy ennek nem örülhetünk, mi több: komorak, szomorúak is le­hetünk. A fiúk végül is mi többet vétettek? — Te is a „bundára” gondolsz? — Kinek nézel?! — Akkor pedig azt mondom: ha a válogatottak a vereség után is felálltak volna a pálya közepén, úgy, ahogyan ez szo­kás, ha nem futottak volna le onnan gyáva seregként fej­vesztve, szinte menekülésszerűen, akkor még az se lehetet­len, hogy a közönség soraiban is a józanság kerekedik felül, és a füttykoncert átcsap a tapsba. Elvégre és utóvégre mégis­csak csoportgyőztesként jutottak a mundialra — elsőként Európából —, és ezt mégiscsak megtapsolhatták volna! — A föl sem sorakozókat? — Hát ez az, amit említettem. Kis hiba? Nem kis hiba. Most látni, mennyire nem. Mert nemcsak a sajtót kellett volna sokkal komolyabban venni, de a közönséget is. Profik, tudják. Ez a válogatott mindezt nem tudta. Figyelembe se vette, s én, az egykori riporter, sem figyelmeztettem kellő eréllyel a veszélyre. — Félt? Félt? Félt? — Félelemmel nem lehet focizni. — Irányítani? — Mégúgy sem. — Mi volt az öltözőben? — Lehorgasztott fejjel ültek a játékosok. Úgy ültek, mint­ha maguk sem értenék meg, hogyan jutottak el a diadal­mámoros ünneplés már-már foghatóan közeli lehetőségétől a csúnya közönségkudarcig. — Na és te? — Talán egy kicsit siketen merenghettem az egyik ab­laknál állva, mert Sándor „Tubi”, a gyúró valósággal föl kellett, hogy riasszon: „Mit kiabálnak odakint?” — kérdez­te tőlem. Néz is rám kérdő szemmel. De én nem hallom, vagy talán nem is akarom hallani. Tubi kisegít. Azt mond­ja: „Téged követel a tömeg.” — És én akkor hallom meg a kiáltásokat: „Adjátok ki Szepesit!” Ezt harsogja a főbejá­rat előtt összesereglett szavalókórus. — Megijedtél? — Igen. Ha így kérdezed, nem mondhatok mást. De talán még az ijedtségnél is rosszabb volt az a keserű csalódás, ami csak ilyen pillanatokban öntheti el az embert: hát csak ennyi kell ahhoz, hogy ezt harsogják? Néhány héttel előbb a bécsi Hanappi stadion előtt, a 3—0-ás győzelem után több ezren kórusban kiáltották: „Gyuri bácsi, köszönjük!” Most meg?! „Ha én kellek, hát kimegyek” — mondtam a körü­löttem állóknak. — Komolyan mondtad? — Mezey komolyan vette. — „Csak azt próbáld meg!” — Mezey lenyomott egy, az öltözősarokban álló karosszékbe. — Szép estétek volt... — Ó, igen. Azt vettem észre, hogy ott ülök Nyilasi mel­lett. aki a cipőfűzőjével babrál, azután motyogva, halkan mondja: „Ha azt a tiszta helyzetet kihasználom és gólt lö­vök, most minden milyen másként volna ...” — De hát ez lincshangulat. — Igen. Már majdnem az. — Talán csak ti fokoztátok, mert a csapat lefutott, mert a vezetők — és ezt most jelképesen is mondom — soha se­hol nem érintkeznek a közelséggel. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak — Igen is, nem is. Elismerem, hogy sok igazság van eb­ben is, de azért mi már — mondhattad volna úgy is, hogy — megszokhattuk, de nem. Ezt nem lehet megszokni. Hihe­tetlenül nehéz volt lelket verni Nyilasiba, hogy magamról már ne is beszéljek. Mindenkiben kiakadt valami. De még nincs vége a napnak. Hátra van az ünnepi bankett. — Ünnepelni a vereséget? — Hát ez az. Kis adalék ahhoz, hogy milyen helyzetbe hozzuk magunkat, hogy végül is milyenek vagyunk. — Milyenek? — Este tíz óra. Ünnepi bankett. Római-part. OTSH-üdü- lő. Mindezek után még vacsorázni kell. — Kötelező? — Meg van rendelve. — Sírva vigad a magyar? — Hát ami azt illeti, meglehetősen gyászos hangulatban várta a válogatott a magyar—holland után a fehér asztalnál a találkozást a vezetőkkel, a családtagokkal. — És persze pohárköszöntő? — De mennyire! — „Látjátok, fiúk, mi nem tudunk iga­zán ünnepelni. Ha csak kicsivel is több pluszt adtatok vol­na ...” — így Buda István. — Hát ez se rázta fel a csapatot? — Nem kellő erővel. Később, éjféltájt, a mélabús cigány­zene oldotta kissé az önmarcangoló hangulatot. Csak Nyilasi Tibor ült egymagában, a szó szoros értelmében magába ros- kadva. A fejét a tenyerébe hajtva. — Mi bántotta? — Hát legelőször is bántotta, hogy nem sikerült győze­lemre vezetnie a csapatot. Ezzel együtt pedig szorongva gon­dolt arra, hogy mi lesz, ha visszatér Ausztriába? — A kihasználatlan helyzetek miatt nem mondják-e, hogy szándékosan dobtuk át a mérkőzést a hollandoknak? Ezért nem rúgta volna be a labdát a hálóba? Na nem! Nyilasi­nak ez éppenséggel nem lehetett érdeke. .— Egyetértek. Meg is kíséreltem Nyilasit jó érvekkel vi­gasztalni. Nem hihetnek semmi rosszat az osztrákok — mondtam neki —, hiszen látták a mérkőzést. — Talán épp azért... — De nem. Starek, a Rapid egykori híres csatára, Elsner szövetségi kapitány asszisztense, már a mérkőzés félidejében megmondta: „Ma ragyogóan játszanak a hollandok. 'Ha lesz helyzetük, kihasználhatják és győzhetnek.” — Mindezt azért mondom csak, mert nem a magyarokat szidta. A hollando­kat dicsérte... — Vigasztaltam Nyilasit, miközben Tibi vál­tott: „És a közönség? Rossz rágondolni, mi lesz itt, ha nem sikerülne a vb-n. Megint széttépnének bennünket.. — Állítom, hogy egy hang másként hangzik a nyílt, sza­bad levegőn, mint az alagútban. — A hasonlatodat, azt hiszem, hogy megértettem, de erre se mondhatok egyebet, mint azt, hogy ott a vereséget köve­tő banketten Nyilasi gondolatai már messze kalandoztak, és hogy a félsz már befészkelte magát az agysejtjeibe. — Biztos vagy ebben? — Igen. Nyilasi ugyanis átélt két vb-kudarcot. Ö tudta, mire számíthat. Csodálkozhat-e valaki is, hogy rá volt a legnyomasztóbb hatással a hollandok elleni vereség? Hogy igen-igen megviselte a tomboló füttykoncertnél is ijesztőbb kiáltozáskórus, a lelátóhangulat. — Mezey? Mi volt ez, kudarcfőpróba?! — Mezey...? Hajnali három órakor, amikor halkult a nó­taszó és kiütközött a fiúkon a fáradtság, talán nem is ne­kem mondta, hanem csak úgy magamagának csendesen, fél­hangosan: „Azt hiszem, holnap lemondok. Ebben az or­szágban csak győzni szabad. A vereség elviselhetetlen. Már­pedig én nem tudom minden mérkőzésre garantálni a győ­zelmet.” — Nem mondott le, de ez a Hollandia elleni 0—1 volt az első csapás, amely alapjaiban rendítette meg a mindeddig szilárdnak hitt együttest. A fiúkat, Mezeyt. Többünket is. . — Akkor is így érezted ezt? — Igen. — Miért nem kiabáltál? — Más érezni és más tudni. Utólag, a kudarc ismeretében már nem kell bizonyítani, mert maga a kudarc bizonyít, de egy sikersorozat végén egyetlen vereségecskénkkel a tarso­lyunkban, ki hitt volna nekem? (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csata János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents