Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-29 / 305. szám
1986. december 29., hétfő DÉLSZIGET •ALMANACH 61986 Moldvay G'\ő/ö Megjelent a Délsziget 1986 6. száma A negyvenes évek végén Hódmezővásárhelyen honos Délsziget című könyv- sorozat új életre kelt Hatvanban, ahol egykori szerkesztője, Moldvay Győző, a Hatvani Galéria igazgatójaként tevékenykedik. Az almanachformában, alkalmanként megjelenő új Délsziget 1986-ban több alkalommal napvilágot látott, a közelmúltban a hatodik szám, gazdag, érdekes tartalommal. A 6/1986-os almanachban ezúttal több, a Hatvani Galéria munkájához kapcsolódó írásnak adtak helyt. Különösképpen jelentős a Magyar tájak című kiállítás értékelése Pogány ö. Gábor tollából, melyet harminchat kiállított mű reprodukciója egészít ki. A továbbiakban Hatvan régmúltjának irodalmi emlékeiről olvashatunk kitűnő cikket Baráti Dezsőtől, Magyarok Romániában címmel pedig részletet Grezsa Ferenc készülő Németh László-könyvéből. valamint Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző vallomását Liszt Ferenc örökségéről és megnőtt jelentőségéről. Baránszky Jób László Szabó Lőrinc költészetének adózik Az ember és a költő című írásában, az almanach szerkesztőié, Moldvay Győző pedig Kassák és a Vásárhelyi Szó -kapcsolatát idézi fel. Az almanach vers-rovatában ezúttal Ga- lyasi Miklós, Simonyi Imre és Vidor Miklós versei jelentek meg: külön blokkot kaptak az egri fiatal írók ,és költők, mely a Délsziget almanach kitekintésre való törekvését jelzi. Kiemelkedő Felletár Béla beszélgetése Fejér Csaba festőművésszel. Mladonyiczky Béla szobrait és az alkotót — hatvani galériabeli kiállítására is emlékezve — Andódy Tibor mutatja be. A Délsziget almanach új számát érdeklődéssel várjuk! —s— Körzeti rádióadás a Dél-Alföldnek Beszélgetés Várkonyi Balázzsal, a szegedi körzeti rádióstúdiá vezetőjével A rádióhallgatóknak ismerősen hangzó név a Várkonyi Balázsé. Sokáig a krónikák szegedi tudósítójaként hallhattuk őt. Most pedig ő a Magyar Rádió szegedi körzeti stúdiójának a vezetője. Immár, mint házigazda kalauzol a készülő rádióstúdió építkezésén. Av Dankó-szoborral szemben áll az a kilencvenéves épület, amely legutóbb a szegedi városi KlSZ-bizott- ság otthona volt. Most kívülről állványzat és mű- anyagfólia-borítás rejti el a szem elől a patinás, századvégi házat. Belül javában folynak a munkák. Épp a földszinti irodák folyosójának átjáróajtaját állítják be. Az emeleten már végső formájukat mutatják a stúdió- helyiségek. A legkorszerűbb hangtechnikai követelmények szerint készült burkolatú termek — ki hinné — rugókon állnak, csupán egy ponton, a bejárat küszöbén illeszkednek szilárdan az épülethez, fgy minden külső hang és más rezonancia elszigetelhető lesz. Várkonyi Balázst, mint rutinos riportert, szinte nem is kell kérdeznem, sorban mondja mindazt,- amire Békés megyei szemmel kíváncsi voltam. * * * — Pécs, Szolnok, Nyíregyháza, Győr és Miskolc után, a hatodik lesz a körzeti rádióstúdiók sorában a miénk. Minden új magában hordozza az innovációs szellem, az újdonság sok-sok lehetőségét. Ugyanakkor, ott vannak a hagyományok, amelyekből ugyanúgy építkeznünk kell. Önmagában izgalmas az a lehetőség, hogy egy fiatal gárdával kezdhetjük majd a munkát — én magam, a negyvenes életkorommal, itt idősnek számítok. Azt tartom, hogy a munkahelyi közérzetet a közvetlen környezet is hangolja. Ilyen szempontból nagyon szerencsés körülmény lesz, hogy Szeged belvárosában, egy ilyen gyönyörű épületben kezdhetjük a munkát. Még a belső díszítések és a csillárok is visszakapják majd eredeti századfordulós hangulatukat. Ez természetesen csak a humán oldala a munka kedvező feltételeinek. Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy a legkorszerűbb technikával számolhatunk, az indulástól kezdve. — Mi lesz a helyi jellegzetessége a szegedi rádió programjának? — Feltétlenül építünk Szeged és a Dél-Alföld szellemi környezetére. A jellegzetesség itt az, hogy a mezővárosi jelleg a környező városokban eredetiben meg tudott maradni. Az országnak ezen a részén még úgy-ahogy konzerválódott a tanyavilág emléke. Furcsa anakronizmus, ha belegondolunk, hogy például itt Szegeden találkozhatunk a biológiai központ tudományos csodájával, de mondjuk két utcával arrébb egy kályhásmester műhelye már eredeti század- eleji hangulatot idéz. Munkánk első fontos kérdésének tartom feltérképezni, hogy milyen munka folyik a környék szellemi műhelyeiben. Ezalatt azt is értem, hogy például az akadémiai regionális településkutatás mit tár fel mondjuk Békéscsabától öt kilométerre. És ha már Békéscsabánál tartunk, ki kell emelnem a helyi könyvkiadás óriási hatását, és azt a különleges sajátosságot, amit a nemzetiségek megléte és kultúrája jelent. Tervezzük, hogy szlovák és román nyelvű adásokat heti rendszerességgel közvetítünk. Ez természetesen a nemzetiségi szövetségekkel és lapjaikkal való jó kapcsolatot feltételezi. — Mit nyújthat a rádiónak Békés megye? — Békés megyében általában sok a feltáratlan érték. Valóságos kincsesbánya lesz számunkra az agrárvilág, és annak hagyománya, mai folytatása. Ugyanakkor az új szellem műhelyei is érdekesek lesznek, például a pedagógusképzés békésbeli kibontakozása. Ügy tűnik, hogy Békés megyével szemben sok adóssága van a rádiónak. Ilyen megfontolásból tervezünk egy mini szerkesztőséget Békéscsabán, magyar, román és szlovák munkatársakkal. A helye a Népújság mostani szerkesztőségében lenne. A Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, a megye és a város minden segítséget megad, hogy megoldja gondjainkat. — Mit tart a körzeti rádióadás alapvető programjának? — Programunk elsődlegesen belpolitikai és tájékoztató jellegű. A rádió hat évtizedes hagyománya nálunk a művészet támogatása, mecenatúrája. Nekünk is célunk lesz felmutatni az értékeket, a színháztól a falusi amatőr művészeti tevékenységig. Jó lehetőséget szeretnénk adni a színészek bevonására a rádiós dramaturgiai munkába. Ez eddig nagyon nehezen volt megoldható, az egyeztetés és más nehézségek miatt. Az itt élő írókat is szeretnénk serkenteni hang játékok és más rádiós darabok megírására. Reméljük, általunk is rövidül a távolságba főváros és a megyék között. A rádiószínház is vendégeskedik majd nálunk, a három megye színművészeire építve. Ugyanúgy rendszeres foglalkoztatást szeretnénk nyújtani a zenészeknek is, és egyáltalán, fórumot teremteni minden alkotónak. Mindenképpen szorgalmazzuk a kapcsolatot az Üj-Aurórával, és a Népújsággal, a Köröstáj irodalmi körével. Nem mi akarunk elsősorban felfedezni értékeket, hanem elfogadjuk partnereink, barátaink ajánlásait. Számítunk a helyi szakemberek, kritikusok munkájára is. — Milyenek lesznek a vételi lehetőségek Békés megyében? — A közvetlen vételi körzetben a 100 MHz-es tartományban fogunk adni, a nyugati CCIR szabvány szerint. Emellett a szentesi adó 70 MHz-es sávjában is sugárzunk, ez elér Békés megyébe is. Tehát adásunk csak az URH vételére alkalmas készülékekkel fogható. Sajnos az a tapasztalatom, hogy kevés ilyen, a korszerű rádiózás kultúrájának megfelelő készülék van még a hallgatók körében. Általában elmaradottnak látom a rádiózás kultúráját nálunk. — Lesz-e a későbbiek során erősítő reléje megyénknek? — A telepítés nem a rádió dolga. Csupán hallomásból tudom, hogy a posta rádiótelevízió műszaki igazgatósága tervezi egy adó építését Gyula és Békéscsaba között. Ez tökéletesen megoldaná a körzeti adás vételének kérdését Békés megyében. — Mikor kezdődik az adás a megfiatalodott épületben? — Előreláthatólag július 1-én. A több hónapig tartó, folyamatos műszaki átadás már ebben a hónapban elkezdődik. — Hogy állnak a stáb megszervezésével? — Januártól összeáll a végleges kollektíva. Majdnem kizárólag a többi vidéki stúdióból jönnek a munkatársak. Rajtuk kívül újságírók jönnek át g rádiós- szakmába. Pleskonics András II nyugdíjasokért Mit tesz a klubtanács? Országos összehasonlításban Békés megye előkelő helyet foglal el a nyugdíjasok arányát tekintve. Néhány százalékkal magasabb itt az 55, illetve a 60 évnél idősebbek száma; majdnem minden negyedik megyénkben nyugdíjas. Talán ezért sem volt véletlen, hogy sok más megyét megelőzve ebben az évben alakult meg a Békés Megyei Nyugdíjastanács. A gyakorlati, köznapi munkát a sok-sok évi gyakorlattal rendelkező nagyszénási Cza- bán Samu Művelődési Ház vállalta magára a megyei tanács egészségügyi és művelődési osztályainak és nem utolsósorban a Megyei Művelődési Központ támogatásával. A tanács — vagy ahogyan egyszerűbben az „öregek” nevezik: a klubtanács — feladatának elsősorban azt tekinti, hogy a megyénkbeli szervezett nyugdíjasközössé- gékről naprakész információik legyenek, s a lehetőségek szerint szervezzék, koordinálják a munkát. Ma közel másfél száz ilyen közösségről tudnak. A tavasszal alakult klubtanács választott tagjai felkeresték a szóba jöhető közösségeket — öregek napközi otthonai, nyugdíjasklubok, szociális otthonok —, s megkezdték a szervező munkát. De nemcsak az önmagában pótolhatatlan adatgyűjtéssel foglalkoztak (eleddig ilyen mélységű vizsgálat még nem volt a megyében!), hanem különböző programokat is szerveztek az idősebbekből álló közösségeknek. Többek között „önarckép — Ilyenek vagyunk" címmel fényképes pályázatot hirdettek, amelyre ugyan csak 16 pályamű érkezett, a zsűri mégis ötöt díjra érdemesnek minősített. A Békés Megyei Mozi üzemi Vállalat segítségével sikerült elérniük, hogy a nyugdíjasközösségek mintegy 160 régi, nagy sikerű filmet egyéni megrendelés alapján, a legtöbb esetben saját klub- helyiségükben, igencsak kedvezményesen, jelképes belépti díj ellenében tekinthettek meg. A korábbi évekhez hasonlóan, immár harmadik alkalommal, most a nagyszénási művelődési házban rendezték meg augusztus 5-én a megyei „Ki mit tud?”-ot, amelyen öt kategóriában közel száz műsorszám hangzott el. Ezen a kiemelkedő programon nyolcszázan (!) vettek részt. A következő, az 1987. évre szóló terveit is összeállította már a megyei nyugdíjastanács. Azon túl, hogy szeretnék felvenni a kapcsolatot más megyék hasonló, akár most létesülő szervezeteivel, négy kiemelt rendezvényük is lesz. Január 24-én a nagyszénási művelődési házba megyei találkozót hirdetnek, amelynek műsorában többek között az említett Ki mit tud? nyertesei is föllépnek. Júniusban ugyancsak a bázisközpont ad majd otthont a IV. Ki mit tud?-nak. Július végén nyug- díjas-juliárist, majd november végére újabb megyei találkozót terveznek. A nagyobb lélegzetvételű programokon túl a klubtanács sokszor erején felül is próbálkozik a nyugdíjasok pihenését szolgáló lehetőségek megteremtésével. Ezt szolgálja az „Érdemes megnézni” című pályázatuk is. Talán számítani lehet még a megyénkbeli idegenforgalmi és utazási irodákra is, hogy lehetőségeiket ésszerűen kiaknázva olcsó, az életkori sajátosságokhoz igazodó társasutakat tudnak felajánlani a klubtanácsnak, így a nyugdíjasoknak. P. F. — N. L. Hanglemezbarát-kör Szarvason Beszélgetés Métyán Tiborral, a kör vezetőjével A szarvasi hanglemezbarátok köre 1976-ban alakult. Tíz év nagy idő egy közösség életében, sok minden változhat, változik tevékenységükben, az igényektől kezdve a feltételekig. Szarvason egy dolog nem változott: a kör vezetője most is Mótyán Tibor. Annak idején még a könyvesboltban dolgozott, ma a művelődési központ munkatársa: — Akkoriban a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat szervezte ezeket a köröket az akkori Kulturális Minisztérium támogatásával. Gyakorlatilag a minisztérium e mozgalomra szánt pénzével gazdálkodhatott a vállalat. Megkerestek többek között engem is — hiszen akkor „könyves” lévén, hanglemezekkel is foglalkoztam —, nem vállalnám-e egy hanglemezbarát-kör szervezését Szarvason? Szeretem a komoly zenét, s tudtam, hogy városunkban nagyon sokan vannak még hozzám hasonlók, igent mondtam. — Hogyan alakult a kör tevékenysége az első években? — Egy szóval is lehetne jellemezni az első néhány év munkáját: remekül mentek a dolgok. Száztizenhat bejegyzett tagunk is volt. Sokféle programot bonyolítottunk le, voltak művész-közönség találkozók, hanglemez-bemutatók, hangversenyek. Sok neves előadó, zenetörténész fordult meg nálunk, s kiváló művészek, együttesek produkcióit élvezhettük. Csak néhány nevet említek, rangsor nélkül azok közül, akik megfordultak rendezvényeinken: Medvecz- ky Ádám, Lukin László, Benkő Dániel, Budai Ilona, Zsoldos Péter. Közülük többen is visszatérő vendégeknek számítanak. Természetesen sokat köszönhetünk a zeneiskola tanárainak, s Regős Imre orgonaművésznek, nagy segítségünkre voltak mindig ők is. — Elmondható-e az, hogy a kör megalakulásával megpezsdült egy kicsit a város zenei élete? — Azt hiszem, igen. Persze ez nem kizárólag a kör érdeme, hiszen munkánkban nagy segítségünkre voltak különböző intézmények, így a már említett zeneiskola, a művelődési központ, de voltak rendezvényeink a városi könyvtárban, s rendeztünk templomi hangversenyeket is. — Melyik volt a legemlékezetesebb esemény? — Mindenképpen a tavalyi, az evangélikus újtemplomban rendezett hangverseny, melyen Melis György lépett fel, s közreműködött Regős Imre. Tudtam, nagyon sokan próbálkoztak már korábban is, hogy Melis Györgyöt meghívják Szarvasra, de soha nem állt kötélnek. Nekem végül is sikerült „egyezkednem” vele, s hogy megérte, mutatja az is: majdnem másfél ezren voltak ezen a koncerten tavaly. — Ügy tudom, hogy az utóbbi években megcsappant az érdeklődés a rendezvények iránt, s a körnek is kevesebb a tagja, mint régebben ... — Sajnos, mindez igaz. Ügy érzem, ma már nincs olyan nagy varázsa a hanglemezeknek, mint korábban, s növekvő érdektelenséget is tapasztalok. Lehet,' hogy ez utóbbiban az is szerepet játszik: kevesebb az emberek szabad ideje. Rendezvényt is kevesebbet tudunk tartani, mivel 1982-ben megszűnt a hanglemezgyártó vállalat támogatása, s a művészek honoráriuma is jelentősen megnövekedett. — Mit lehet tenni ebben a helyzetben, azaz milyen tervek fogalmazódtak meg a jövő évre? — Jelenleg egy körülbelül ötvenfős társaságra számíthatok, akikkel szinte minden zenei eseményen találkozhatunk. Tanárokról, főiskolai hallgatókról van szó elsősorban, valamint a művelődési központ zenei kiscsoportjainak (pávakör, vegyes kar) tagjairól, őket sohasem felejtem el megkérdezni, mit szeretnének, illetve kiket, milyen együtteseket látnának szívesen Szarvason. Természetesen1 az a célunk, hogy minél több embert nyerjünk meg az ügynek. Szeretnénk szervezettebbé, rendszeresebbé tenni a rendezvényeinket. A jövő évben több hanglemezbemutatót tervezünk a rádióból, televízióból ismert személyek részvételével, s házi hangversenyeket is tartunk majd. Igazi zenei csemegékre is számíthatnak a szarvasi zenerajongók, több neves előadóművésszel, együttessel tárgyalunk. De hogy kikkel, ezt még nem árulhatom el, hiszen a szerződések nincsenek még aláírva. Egy biztos, mindenképpen időben értesülhet majd a közönség a programokról. Pénzes Ferenc A Budapesti fúvósegyüttes tavaly, december 9-én lépett fel a zeneiskolában a kör szervezésében
