Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
G 1986. december 24., szerda NÉPÚJSÁG Mi és szüléink Manapság az a fogalom, hogy „kötelesség” illetlen, hiszen természetes, hogy minden ember tudja, mi a kötelessége. Vajon tudja-e? Gyerekeink szinte naponta figyelmeztetnek kötelességeinkre, amelyek igen változatos tartalmúak. Ruházzuk, etetjük őket, gondoskodunk testi-lelki fejlődésükről, átadjuk nekik megszerzett kultúránkat, amelyeket mi is szüléinktől szereztünk, és amelyeket a szüléink is a szüleiktől szereztek. Erkölcsünk elsősorban aszerint minősül, hogy a kötelességeinket teljesítjük-e vagy sem. Kétségtelen, hogy könnyebb erkölcsi feladat nem lopni a közértben, mint nap mint nap meglátogatni beteg anyámat, és ápolni. Egy szülő ápolása sok energiát, adott esetben sok pénzt emészt fel. így aztán gyakran kicsúszik a hajdani gyerekek száján: — Gondoskodjon magáról, mindene megvan. Hogy egy ember hatvan— hetven—nyolcvanéves korában hogyan él, valóban saját magától is függ. Az idős korra fel kell készülni ugyanúgy, mint ahogy aktív korban is tudnom kell, mit teszek a mindennapjaimban azért, ami megélhetést és örömet szerez számomra. De ha egy anya vagy egy apa, nem tudott felkészülni az öregségére, a megoldást nekünk, gyerekeknek kell megkeresni. Nem áldozatot hozunk, hanem úgy intézkedünk, hogy anyámnak is, apámnak is, nekem is megfelelő legyen az élet. Elterjedt szokás, hogy a szülőket magukhoz veszik a fiatalok, így egy lakásban két-három generáció is együtt él. Az elv valóban a lehető legjobb, de ... A legfontosabb szerepet, feladatot találni az idős embernek, aki városba került, eddigi életéből kiszakadt, megváltoztak körülményei. Mindent újra meg kell tanulnia. Falun az emberek ismerik egymást, könnyen barátkoznak, vagy legalábbis beszélgetnek, bár az egymáshoz járás ott sem szokás, de városban a beszélgetés sem megy, sőt hajlamosak kinevetni azt az embert, aki úton-útfélen szóba áll valakivel. Tehát szerepet, másképpen elfoglaltságot kell találni a nagymamának, a nagypapának, és nem „cseléd” szerepet. Tehát anyánk, apánk, anyósunk, apósunk ne azért dolgozzon, hogy „megadja az eltartása árát” és ne is azt a munkát végezze, ami nekünk nem tetszik. Kétségtelen, léteznek olyan háztartási munkák, amelyek senkinek sem tetszenek: mosogatás, mosás, teregetés, vasalás stb. Ha az idős asszonynak folyton ezeket a munkákat kell végeznie, esetleg megalázottnak érzi majd magát. Szebb teendő minden nagyanyának és nagyapának a legcsodálatosabb lehetne és mindenki számára a leghasznosabb is: az unokákkal való foglalkozás. S van még egy kérdés, amely igencsak kényes: a megélhetésé, az anyagiaké. Ha meg akarjuk könnyíteni anyánk, apánk helyzetét, akkor a legegyszerűbb egy havi fix összeg felajánlása, ami mindig ugyanúgy és ugyanakkor megérkezik. És hogy az érzelmekről se felejtkezzünk meg, a rendszeres találkozásokban is meg lehet állapodni: „Minden hónap ilyen és ilyen szombatján, vasárnapján meglátogatlak, édesanyám”. A rendszer minden ember számára biztonságot ad. Tudom, hogy mikor nyit a bolt, tudom, hogy mikor van reggel és éjszaka, tudom, hogy hol találom a ruháimat. Az érzelmi, anyagi bizonytalanság elviselhetetlen, idős korban különösen. Hová forduljak, kitől kérjek, ki ápol, kiben bízhatok? Lehet teher egy öregember? Igen, lehet, azonban minden problémának létezik megoldása. Dr. Varjasi Edit Mit jelent? Orly módra, Dubarry módra... Étteremben az étlap tanulmányozása közben zavarba jöhetünk, ha nem tudjuk: az ilyen vagy olyan „módra” elkészített étel milyen is lesz? Az eligazodáshoz szeretnénk segítséget nyújtani. Ha az étlap, valamit Orly módra kínál, sültről van szó, és sört is felhasználtak az ízkompozíció kialakításához. Ha az erőlevest Dubarry módra főztél*, abban karfiol és tojáskocsonya a levesbetét; az étel a nevét egy francia metreszrői kapta. A Wellington bélszínt vajas tésztában sütik. A Csáky rostélyos tejfölös-paprikás mártásban párolt hús tojásos lecsóval és vajas aprógaluskával. A székelygulyás nem burgonyával, hanem savanyú káposztával készül. Ha egy ételnek bácskai a jelzője, abban elmaradhatatlan a paprika, a paradicsom. Ha valami bakonyi, többféle gomba is van benne, és tejfölös. Ha frankfurti, a káposzta és zöldség között virsli- karikák is szerepelnek. Pékné módra készült finom falatoknál a hússzelet együtt sül a hagymával, burgonyával. Az erdész- né módra készített ételt részben, vagy egészben, vadhúsból főzik, gomba ízesíti, és a végén bort is öntenek bele. *L. B. Karácsonyi dolgozatok Tanárnő barátnőm vállalkozott a kérésemre, hogy dolgozatot írat hetedikes osztályában ezzel a címmel: „Karácsonyi élmény a) Melyik volt a legszebb karácsonyom; b) Melyik volt a legszomorúbb karácsonyom.” A harmincfős osztályban (kisebb városkában van az iskola) húsz lány és tíz fiú ült a padban a „dolgozatírás” idején. Még mielőtt idéznék a gyakran szívet melengető, de néha fájdalmas sorokból, egy kis statisztika: Hat gyerek írta, hogy neki még igazán boldog karácsonya soha nem volt, tizenegy viszont arról vallott, hogy úgy emlékszik, neki szomorú karácsonya nem volt. Az arány nem túl rossz, mivel a harminc gyerek közül hétnek elváltak a szülei, kettőnek meghalt az édesapja, egynek az édesanyja. így valójában a harmincból tízen élnek édesanyjukkal, édesapjukkal. Egy kislány írásából: „Én nem emlékszem igazi, boldog karácsonyra, mert hiába készülünk mindig az öcsémmel nagy izgalommal, és tudom, hogy édesanyám is rejtegeti az ajándékot, mire eljön az este, csak ülünk szomorúan. Ha apu nem jön haza öt órára, akkor tudjuk, hogy már csak hatra vagy hétre jön, de akkor olyan részeg, hogy anya csak lefekteti az ágyba, és mi hárman ülünk az ünnepi asztalhoz. Van, aki azt mondja, én még szerencsés vagyok, mert az én édesapám nem kiabál, nem üti a családját, amikor részeg. Tényleg nem kiabál, mert anya nem veszekszik vele. Azt hiszem, megunta a veszekedést...” Ugyanennek a kislánynak a padtársnője viszont nem győzött beszámolni a boldog karácsonyairól: „Nálunk mindig nagyon szép a karácsony. Naavmamámék, édesapám szülei is nálunk vannak, és édesanyám anyukája is. Vele még délután korán anyu el szokott menni a nagypapa sírjához, és ott is állítanak egy kis karácsonyfát. Én ezt a nagypapámat nem ismertem, vagyis ismertem, csak már nem emlékszem rá, mert kétéves voltam, amikor meghalt. . Nálunk karácsonykor mindig az anyu- nagyikám főzi az ünnepi vacsorát. Halat szokott rántani, amit én nem szeretek, mert szálkás, de ha kap tonhalat, akkor nekem azt süt, mert abban nincs szálka. Ajándékot is ad mindenki mindenkinek amit szépen be is csomagolunk. Igaz, a nagyiék nem tudnak szépen csomagolni. Ők csak fehér papírba teszik bele az ajándékot, és én szoktam karácsonyi papírba átkötni. Néha kilesem, hogy mit kapok, de utána kicsit szomorú vagyok, mert jobb meglepetést kapni...” A dolgozatokból valahogy azt láttam, hogy a fiúk rövidebben fogalmaznak, mint a kislányok (nagylányok)., de lényeg mindegyik dolgozatból kibogozható. íme egy csokornyi „fiúválasz”: „Nem szeretem a karácsonyt, mert folyton vagy jönnek a vendégek, vagy nekünk kell menni még olyanokhoz is, akiket nem szeretek...” „A tavalyi karácsonyom volt a legszebb, mert kishugom született végre, ugyanis mi hárman vagyunk fiútestvérek. És anyu egy héttel karácsony előtt hazajött a kórházból, és nagyon szép esténk volt, és még Kiskati sem sírt, hanem szép csendben aludt. És minden fiú kapott egy lemezt, így most három új lemezünk van, mind olyan együttes, akiket szeretünk. Igaz, apu egy kicsit berúgott a vacsoránál, de nem nagyon. ..” „A legszomorúbb karácsonyom azt hiszem, az idei lesz, mert apa elhagyott minket és most leszünk először egyedül, ketten édesanyámmal...” „Már tudom, hogy karácsonyra korcsolyát kapok. Igaz, volt eddig is, de kinőttem. És remélem, hogy az iskolaudvaron megint csinálunk jeget, és lehet majd korizni...” Volt egy kislány, aki mindössze egy mondatott írt a papírlapra: „A karácsony a legszomorúbb ünnep a világon”. Barátnőm, a kislány osztályfőnöknője, bár név nélkül kérte a dolgozatokat, felismerte a kislány írását. Nem értette. Tudta, hogy jó családi körülmények között él a gyerek, jó tanuló, kedves, csinos kislány. Megtalálta a módját, hogy négyszemközt beszélgessenek. Nem kellett sok idő, hogy a kislány bevallja: szerelmes, méghozzá reménytelenül, mert akit szeret, az nála tíz évvel idősebb, nős. és már gyereke is van, és ő tudja, hogy egész karácsony este csak arra fog gondolni, hogy az a férfi boldog a családjával, ő pedig ott van „egyedül”. A tanárnő tudta, hogy az első szerelmi csalódásról nem lehet senkit „lebeszélni”. Inkább a saját életéről mesélt, arról, amikor ő volt fiatalon reménytelenül szerelmes, és hogy ma már csak mint egy kicsit fájó, de szép emlékre gondol vissza az egészre. Nem mondta a kislánynak, hogy ne gondoljon arra, akit szeret. Csak annyit mondott: ne rontsa el' a család öröm ünnepét. Próbáljon feloldódni közöttük, hiszen biztosan nagy szeretettel készülnek a karácsony- estére. Azután ha lefekszik majd az ágyba, akkor, ha úgy érzi, hogy szüksége van rá, bőgje ki magát jó alaposan. Az segíteni szokott. Idézhetnék még. az írásokból, de a többi kevésbé volt jól fogalmazott, vagy meghökkentő. A legtöbben leírták, hogy milyen ajándékot adnak és várnak, s hogy jó lenne, ha nyugalomban lenne együtt a család. Talán feltűnően sokan írták, hogy csak attól félnek: a papa berúg, s akkor már vége a szép ünnepnek. Kedves apukák! Nem lehetne erre jobban odafigyelni ?! Sárdi Mária Terített asztalhoz Üveg is porcelán tisztítása Itt vannak az ünnepek, többször terítünk szép, alkalmi asztalt. Az ital is jobban esik a szép, formás, ragyogóan tiszta pohárból. A tompa fényű pohárban megtörik a bor színe, más árnyalatú lesz a gyümölcslé. Ezért fokozottan ügyeljünk a poharak tisztán tartására. Az üvegtálakat, tányérokat, teáscsészéket, hamutartókat, vázákat, dísztárgyakat, porcelánholmikat is megfelelően kell gondoznunk, ha nem akarjuk, hogy elveszítsék fényüket, ragyogásukat. Az üvegholmikat minden használat után meleg vízben, puha szivaccsal mossuk meg. Jobb a szivacs, mert az semmiképpen sem karcolja meg a pohár felületét, viAJÁNDÉKÖTLET Gombócfeje vidáman mosolyog tobozteste könnyű testként lebeg a karácsonyfa ágai között, de kedves ajándékkiegészítőként használhatjuk a színes, papírba csomagolt, szalaggal díszített ajándéktárgyakra Is. Munkamenet: egy tiszta, kinyílt toboz tetőrészére puha papírból (papírzsebkendőből), nedves tenyérrel papírgombócot gyúrunk, és felragasztjuk. A ragasztás előtt a gombócot középen átszúrjuk, felfüggesztő zsinórral látjuk el. A gombócfejet a teljes száradás után, színes fonalmaradékok segítségével hajjal, majd festett arccal látjuk el. A fejre színes kenflőt, apró horgolt sapkát, kalapot aplikál- hatunk, de készíthetünk csillogó papír segítségével szárnyakat, vagy népi, tájjeUegú arcformákat. P. V. szont egy durvább szövésű vagy vastagon beszegett mosogatórongy megsértheti az üveget, a karcolás mélyedésébe por rakódik le, s ott már sötétebb árnyalatú lesz az üveg. A mosogatóvízbe mindig tegyünk tisztítószert. Ma már igen sokféle közül válogathatunk, de a leginkább kézkímélő hatásút vegyük. Ha a pohárban bormaradék állt hosszabb ideig, s csík képződött az üvegen, ne súroljuk szemcsés tisztítószerrel, hanem tegyünk bele nyers, hámozott vagy keskeny csíkokra vágott burgonyát, öntsünk rá kis szódavizet, s néhány óra ‘ hosz- szat hagyjuk állni benne. Ezután a burgonyaszelettel dörzsöljük át jól a poharat, langyos vízzel mossuk meg, öblítsük ki, és töröljük szárazra. Ha a vizeskancsón vagy egyéb üvegedényen vízkőlerakódás képződik, éjszakára öntsünk bele tömény ecetes-sós oldatot, ezzel mossuk át alaposan reggel, majd kiöblítve szárítsuk meg. A jénai főzőedényeken gyakran képződik barnásfekete lerakódás. Ezt sok háziasszony vimmel igyekszik eltávolítani. Ez nagy hiba, mivel a szemcsés por alaposan összekarcolja az üveget, ami a legközelebbi használat után még csúnyább lesz. Ilyen esetben a patikában kapható boraxszal szórjuk be az edényt, és nedves szivacscsal jól dörzsöljük át. Szükség esetén megismételhetjük ezt az eljárást. A porcelánok tisztítása, mosogatása is figyelmet érdemel. A nagyon vékony, finom, aranyozott porcelánt ne forró, csak kézmeleg vízben mosogassuk. Tegyünk ötliterenként egy kávéskanál szalmiákszeszt a mosogatóvízbe, és az után tiszta vízzel többször öblítsük le. Az öblítővíz fokozatosan hidegebb legyen, mint a mosogatóvíz, végül egészen hideg. Az olyan tányérokat, tálakat, amelyek szósszal vagy zsíros maradékokkal erősebben vannak bepiszkítva, először puha, sima papírral ledörzsöljük, hogy ne kerüljenek túlságosan zsírosán a mosogatóvízbe. A tányérokat ne rakjuk egymásra, hanem egymás mellé. A füleket, fogókat puha kis kefékkel tisztítsuk meg, s úgy távolítsuk el a beülepedett piszkot, port. A porcelánholmikat Duha, finom szivaccsal vagy puha szarvasbőrdarabbal mosogassuk és törléshez is puha, száraz, és tiszta vászonneműt használjunk. Barna foltokat — például teáscsészékből — úgy távolíthatunk el legjobban, ha nagyon finomra őrölt sót hintünk puha, nedves rongyra, és azzal dörzsöljük a foltos részt. Ha a teás- és feketekávés csészék belseje hosszabb használat után matt színt kapott, öntsünk bele egy kevés tömény alkoholt, reszeljünk bele hámozott nyers burgonyát, s egy-két órai állás után ezzel dörzsöljük át jól a belsejét. Végül langyos vízzel öblítsük ki többször, és puha, száraz ruhával szárítsuk le, dörzsöljük fényesre- B. K. DIVAT Kötött kabátiuha Felfrissíthetjük ruhatárunkat, ha a már megszokott, meleg, kötött pulóver és macskanadrág, lábszárvédőegyüttesre vastag fonalból kötött ruhát öltünk. Az eredeti modell 40-es méretben készült, vastag, törtfehér színű műszálfonalból. A válltól lábszárközépig ér az alap, amelyet összeállítás után horgolt aljrésszel látunk el tetszés szerinti magasságban. A mellékelt rajzról leolvasható, hogy ötven szemre kezdjük — 8-as fakötőtűvel —, lustakötéssel.. Bizonyára ezt a modellt a kedvenc téli kirándulóruháink közé sorolhatjuk. Szöveg és rajz: Pálffy Judit PASS LAJOS: lő a szél GYEREKEKNEK Jő a szél a hegyek hátán, Szánkázik a kert felé; Hóember se állja: orra rögtön répa-reszelék — lenne, hogyha, nem teremnék éppen én és akkor ott, én, aki már néki tegnap seprűnyelet faragott. Seprűnyélre seprű tolla! Ez hiányzik, legyező: cimbora e hőgutában, legyen orrahegyező! Hozok erről, szedek arról, avar alól keresek nyurga gallyat, s összefűzni kacsot, indát, gyökeret — Eztán vihogják kalapját, — bárki bármit is beszél — szeme szép szénfeketéjét csillogtatja csak a szél.
