Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
NÉPÚJSÁG 1986. december 1- hétfő A képviselő egy napja Hz átcsoportosítás nem munkanélküliség Interjú Rúzsa lúzsef kandidátussal — No, mi van az én ügyemmel, Karcsi? — kérdi a hajlott hátú, ősz hajú parasztbácsi, és megáll az ajtóban. — Üljön ide, Miska bátyám, mindjárt mondom, mit intéztem — válaszol a kérdezett, aki otthonosan mozog a Kondorosi Községi Tanács elnöki szobájában is. Mravik Mihály kezében szorongatja kalapját, úgy hallgatja, hogyan is áll az ő ügye; Karcsi, vagyis Ancsin Károly, a 4-es számú választókerület országgyűlési képviselője pedig türelmesen, érthetően tájékoztatja ügyfelét. Miután Mravik Mihály elköszön tőlünk, Ancsin Károllyal beszélgetünk, aki mindenre nyíltan válaszol, és kerüli a hivatalnoki kifejezéseket. — Ma, november 25-én reggel 8-kor kezdtem a fogadónapomat itt, 10-kor indulok Kétsopronyba, délután 1-től pedig már otthon, CsőrKinek mond ma már valamit William. McKinley, az Amerikai Egyesült Államok 25. elnökének neve? Pedig lenne miért emlékeznünk rá. Ö búcsúztatta az elnöki székben a XIX. századot, és köszöntötte a huszadikat, amelyet a korabeli lapok „Amerika évszázada”-ként harangoztak be. ő volt az, aki hivatalos külpolitikai doktrínává emelte a ,,Manifest Destiny” — a „sors rendelése” — elvét, mely M. Borden szerint azt sugallta, hogy „az Egyesült Államoknak kötelessége, nem csupán kívánsága, hogy terjeszkedjen”. S végül érdekes McKinley elnök személye azért is, mert sorsa — 1901-ben, 58 évesen meggyilkolták — előrevetítette a század erkölcsi viszonyainak gyökeres megváltozását. Nos, az Államok 25. elnökének hivatalba lépésével kezdődik Bányász Rezső Századunk Amerikája című könyve, s a történet napjainkban, Reagan, a 40. elnök országlásának utolsó éveiben végződik. Jóllehet, az évszázadból még több mint egy évtized van hátra, mégis, majdnem teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az „Amerika évszázada” nagy jelszóból csak a sokkal visszafogottabb és egészen más jelentésű, a könyv címéül is választott kijelentésnek — Századunk Amerikája — van értelme és realitása. Legalábbis ezt lehet kiolvasni Bányász Rezső munkájából. A szerzőnek — aki pályáját újságíróként kezdte, de volt diplomata (többek között az ENSZ-ben is), jelenleg pedig a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, kormányszóvivő — ez a negyedik Amerikával foglalkozó könyve. A rendkívül érdekfeszítő, az elnökök és környezetükben dolgozók életútjának felvázolását sem mellőző könyv részletesen szól az Amerikai Egyesült Államok politikájának, ezen belül főleg kül- és katona- politikájának, valamint a Szovjetunióhoz való viszonyának változásáról. Pontosabban a változatlanságáról, vagyis, hogy e közel évszázad alatt — néhány rövid periódustól, így például a német fasizmus elleni fellépéstől eltekintve — az amerikai politika semmit sem változott. Vagyis a doktrínák változhattak, az elnöki kijelentések is — attól függően, hogy melyik milyerí színészi képességgel rendelkezett, és hogy milyen beszédíró apparátus állt mögötte — de a lényeg nem: a század első elnöke, McKinley által a politika rangjára emelt program, a nagyhatalmi tudat ébren tartása, az erő fenntartása és demonstrálása, valamint a terjeszkedés szándéka. Az, amit az Egyesült Államok 26., e századi második váson várom a falubelieket. Holnap megyek Gerendásra, Telekgerendásra, és Újkígyósra. — Mióta képviseli az itt élő embereket? — 1985-ben kaptam ezt a nagyon megtisztelő feladatot. Örülök, hogy az emberek bíznak bennem, és igyekszem megfelelni ennek. Főállásban traktoros vagyok a téeszben, ezt a munkát sem lehet félgőzzel csinálni. Helyt kell állnom a munkahelyemen, becsülettel kell eljárnom a választóim ügyeiben, és a családomat sem szeretném elhanyagolni. Időközben megérkezik a következő kondorosi választó, a 77 éves Lúcsik János. Bizalommal mondja el az őt foglalkoztató dolgokat: miért drágább vidéken a villany, mint a fővárosban; és még mindig téma az alacsony nyugdíj. Öröm hallani Jani bácsi egyszerű, természetes hasonlatait: elnöke, Theodore Roosevelt ekként fogalmazott meg: „Szelíd szavakkal szóljatok, de mindig vigyetek magatokkal egy nagy botot”. S a furkósbot azóta is ott van, az amerikai politika kamrájában a falnak támasztva, s csak alkalomra vár. Alkalom pedig — legalábbis szerintük — volt bőven. Ki hinné például, hogy Nicaragua miatt már a század elején is fájt az amerikaiak feje, s hogy a következő szavak nem Ronald Reagantól, a mostani elnöktől, hanem Howard Tájitól, a 27. elnöktől származnak, 1912 decemberéből: „Szeretném különösképpen felhívni a figyelmet a jelenlegi nicaraguai eseményekre: úgy hiszem, hogy azokat a szörnyű eseményeket, amelyek az elmúlt év nyarán lezajlott forradalom alatt történtek — az értelmetlen emberveszteségek, a tulajdonban okozott pusztulás, védtelen városok bombázása, nők és gyermekek megölése és megsebesítése, a harcokban részt nem vevők meg- kínzása anyagi előnyök kicsikarása végett, emberek ezreinek szenvedése — meg lehetett volna előzni, ha a külügyminisztériumnak... lehetővé tették volna, hogy az azóta már kifejlesztett politikáját megvalósítsa. Ennek lényege: bátorítani pénzügyi segítség nyújtását a gyenge közép-amerikai államoknak, azzal a fő céllal, hogy elkerülhessék éppen az efféle forradalmakat.. Az idézetből is látszik: az — ... beszélni kell ezekről a bajokról, mert különben elsikkadnak. A diófalevélnek is megvan a maga illata, de ha megdörzsöljük, jobban érződik — ilyen stílusban zajlik a beszélgetés. Pontosan 10 órakor elindulunk Ancsin Károllyal Két- sopronyba, ahol a községi tanács elnöke vár. Vele beszélgetjük végig az ide szánt másfél órát, mert ügyfél nem érkezik. Ha nincs problémájuk az embereknek, nem jönnek; pedig a jóról is be lehetne számolni. Ebéd után Csorváson vagyunk, ahol Ancsin Károly otthon van, hiszen családjával együtt itt él. Huszár István üldögél a tanács folyosóján, és várja, hogy előadhassa félelmetesen bonyolult, hosszú ideje húzódó ügyét. A reklámszatyornyi hivatalos papírt a képviselő lelkiismeretesen átnézi, aztán úgy dönt, hogy inkább szakembertől kér tanácsot. Huszár István nyugodtan távozik, hiszen tudja, jó kezekbe került az ügye. Gajdács Emese ellenség (a forradalom) és az azzal szembeni fellépés módja (a beavatkozás) semmit sem változott. Ugyanaz volt háromnegyed évszázaddal ezelőtt, mint most. Történelmi regény, esszé és igényes politikatudományi mű egyszerre a Századunk Amerikája. Érdekes olvasmány. Akik ismerik a kontinensnyi ország történelmét és politikáját, azoknak — gazdag irodalomjegyzékével — korrekt összefoglalás és nagyszerű kézikönyv. Akik nem ismerik, azoknak pedig valóságos tankönyv — út a politikához, és az amerikai valóság megismeréséhez. A kötet — melyet a debreceni Alföldi Nyomdában nyomtak és a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó adta ki — rekordgyorsasággal került a piacra. Manapság kevés olyan könyvvel találkozni, amelyben a megjelenést megelőző 4-5 hónap eseményeiről is olvashatunk. Itt ez történt, s hirtelen nem is tudjuk, a szerzőt vagy a nyomdát illeti ezért elismerés. Mindenesetre örüljünk annak, hogy egy igazán időszerű könyvet vehetünk a kezünkbe. A kézirat lezárása, a nyomdai műveletek megkezdése óta mindössze egy — az amerikaiaknak is ‘fontos — világpolitikai esemény történt: a reykjavíki csúcs. De a könyvben vázolt Amerika-képen, sajnos, ez sem változtatott semmit. Árpási Zoltán Fél évtizeddel ezelőtt a munkaügyi kérdésekkel kevesebbet foglalkoztak, mint manapság. De aztán egyre többet és többet beszéltünk róla és ma a bér- és munkaügy a közéletünk egyik slágertémájává vált. Vajon a következő években is ekkora figyelem összpontosul a munkaügyre — kérdeztük dr. Rózsa József kandidátust, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjét. — Évtizedünkben valóban a korábbinál lényegesen többet foglalkoztunk — illetve foglalkozunk napjainkban is — a munkaügyi kérdésekkel. Mögöttünk van egy rendelet- dömping, ami már önmagában is magyarázat a felfokozott érdeklődésre. A rendeletek gyártása a közeljövőben befejeződik, de a munkaügyi kérdések, véleményem szerint, hosszú időre napirenden lesznek. Még sokat vitatkozunk a képzési, továbbképzési ügyekről, a szakképzett munkaerővel való gazdálkodásról, a termelékenységről, a technikai haladás emberi oldaláról, a teljes és a mainál hatékonyabb foglalkoztatásról. — Szinte már közhelynek számít, hogy hazánkban a fizetésekben nem tükröződnek megfelelően a különböző szintű végzettségekből eredő különbségek. Az elmúlt évtizedekben a diplomások és a szakmunkások bére fokozatosan közelebb került egymáshoz. Meddig tart ez a kedvezőtlen tendencia? — A tudást, a szakképzettséget nem fizetjük meg. Ez azonban átmeneti helyzet, stratégiailag a különbségeknek nőniük kell. A vállalatokat a piaci helyzet kényszeríti arra, hogy a szaktudást megfizessék. Hiszen enélkül nem hajthatnak végre termékszerkezet-váltást, nem fokozhatják exportjukat, nem növelhetik nyereségüket. A mai helyzet kialakulását sokan félremagyarázzák. A termelésünk éveken keresztül alig-alig nőtt, vagy stagnált, aminek törvényszerű következménye Az 1985. június 27-én alakult Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület szombaton délelőtt tartotta közgyűlését a városi tanács dísztermében. A megnyitó után dr. Sonkoly Kálmán, az egyesület elnöke számolt be az eddigi munkáról. Az egyesület főbb céljai a város védésén, szépítésén túl a történelmi értékek megőrzése, a haladó hagyományok ápolása, a természeti értékek gyarapítása, a városlakók haza- és városszeretetének fejlesztése. Feladatul tűzték ki a városszépítő, -tisztelő erők összefogását, s azt — többek között —, hogy a város fejlesztését, szépítését célzó tervek vitájában részt vesznek, s az elfogadott elképzeléseket propagálják a lakosság körében, elősegítik azok megvalósítását. Három munkabizottságot alakítottak. Az építészeti és művészeti munkabizottság ez év januárjában alakult meg. Tagjai közül többen - részt vettek a város fejlesztésére, szépítésére irányuló elképzelések és tervek véleményezésében, társadalmi vitájában. Bekapcsolódtak a város környezetvédelmi operatív bizottságának munkájába. Részt vettek a Bartók Béla úti és Kazinczy utcai középmagas paneles házak homlokzati rekonstrukciójához fűződő színezési tervek konzultálásában. A munkabizottság két ízben is megvitatta, s véleményezte a Tanácsköztársaság út sétálóutaz egyenlősítés. Hiszen az a kérdés került előtérbe, hogy milyen fizetésből lehet megélni, és nem az, miként javíthatnánk a differenciálódást Ha nőnek a reálbérek, azaz, ha nő a gazdaság teljesítőképessége, akkor ismét napirendre kell tűzzük ezt a kérdést. — Véleménye szerint ez a ,ha” mikor következhet be? — Úgy gondolom, hogyha a gazdaságunk az évtized végére rááll a mainál dinamikusabb növekedési pályára. — Az elhelyezkedési és átképzési támogatást napjain-, kig hányán vették igénybe? — Tavaly ötezren, idén pedig — év végéig — mintegy tízezren részesülnek átképzési támogatásban. Az élet rákényszeríti a vállalatokat. hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Sajnos, ma sem ismerik sokan ezt a rendeletet, ami azt is jelenti, hogy még nem számít minden egyes fillér a vállalatoknak. — 1990-ig hozzávetőlegesen milyen kört érinthet az átképzési támogatás? — Ha minden igaz, mintegy százezer embert kell átképzési támogatásban részesíteni. A rendelet jó, megfelelő kereteket teremt ehhez. Megítélésem szerint ez a szám nem okozhat feszültségeket. Igaz, hogy a munkáltatóktól nem szoktuk meg, hogy elbocsátanak embereket vagy átképeztetnek. Persze ez egy olyan folyamat, amihez idő kell. Személyes egzisztenciákat érint, ezért a vállalatoknak, intézményeknek és az érdekelt szerveknek a személyes sorsokat is mérlegelve, felelősséggel kell dönteni. — Nem fél attól, hogy ez a szám több lesz, mint százezer? — Nem, véleményem szerint inkább kevesebbre számíthatunk. Ha százötvenvagy mondjuk kettőszázezer lenne, akkor az egyben azt is jelentené, hogy gazdaságilag jelentős lépéseket tencai szakaszára elkészített tanulmányterveket. A környezetvédő munka- bizottság 1986-ban mej^iir- dette a „Virágos Békéscsabáért” mozgalmat, mely néhány kerületben lelkes követőkre talált. Általában ez a bizottság a föld, a levegő, a víz tisztaságának védelmét, az élővilág megóvását, a táj- és természetvédelmet tekinti fő feladatának. A helytörténeti szakbizottság célul tűzte ki, hogy a város történelmi és néphagyományait felkutatja, ösz- szegyűjti, s kiadvány(ok) formájában közzéteszi. Ennek érdekében felkutatták a hely- történettel foglalkozókat, másrészt azokat, akik érdeklődnek e témák iránt. Dr. Sonkoly Kálmán így fejezte be beszámolóját: ,A városban folyó ipari és településfejlesztés felvet más problémákat és gondokat is. Ilyen a város arculatát meghatározó beépítési mód: hogyan történik a városközpont rekonstrukciója, hogyan valósul meg az új lakó telellek kialakítása? A fentiekkel szoros kapcsolatban áll a közlekedés új igényeinek megfelelő kialakítása is. Felvet mindez további esztétikai és környezetvédelmi problémákat is. Ezek természetesen lényegesen befolyásolják a lakosság közérzetét, hangulatát — meg kell vallanunk sokszor negatív irányban is •—, így ezekkel a gondokkal okvetlenül többet kell foglalkoznunk. S ezek megoldásában — úgy nénk előre. A felszabaduló munkaerővel — a több nemzeti jövedelemmel — bővít- hetnénk a különböző szolgáltatások körét, tehát még ilyen nagyságrend esetén sem kellene tartanunk országos méretekben foglalkoztatási gondoktól. — Ha már a foglalkoztatási gondoknál tartunk, a munkanélküliség kifejezés ma ismét közszájon forog. Sokan tartanak attól, hogy előbb-utóbb valóság lesz belőle. — Magyarországon az ismert demográfiai helyzet miatt évről évre kevesebben vagyunk. Ez a folyamat az előrejelzések szerint az évszázad végéig sem változik meg. Ha a gazdaságunk dinamizálódik, akkor munkahelyek teremtődnek. Munka- nélküliségtől tehát nem kell tartanunk, az átcsoportosítás nem munkanélküliség. — Az újonnan munkába álló fiatalok találnak-e maguknak munkát? — A fiatalok elhelyezkedése a következő években sem jelent társadalmi méretekben problémát. De az oktatásnak fel kell rá készülni, hogy a pályakezdők pálya- korrekcióját lehetővé tegye. A mainál gyakoribb lesz a pályaelhagyás, a végzés utáni átképzés. — Az előttünk álló években a munkaügyi kérdésekben a politika vagy a gazdaság mondja ki a végső szót? — A munkaügyi kérdések elsősorban gazdasági kérdések lesznek, amit a politika igyekszik integrálni társadalmi, gazdasági célkitűzéseinkhez. — Nem veszélyeztetik-e a munkaerő-átcsoportosítások a demokratizmus növelésére tett erőfeszítéseinket? — Hosszú távon nem. Az új irányítási formák, mjnt például a vállalati tanácsok egyebek mellett éppen ezt hivatottak megakadályozni. Természetesen idő kell, hogy ezek megtalálják a maguk működési mechanizmusát, betöltsék feladatukat, kiszűrjék a parciális érdekeket és az egyéni érdeket a vállalatinak rendeljék alá. — Megítélése szerint hol tartunk a munkaidőalap védelmével? — Sokat beszélünk róla, de fele annyit sem teszünk az érdekében. érezzük — sokat segíthetünk. Ezért a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület várja minden városát szerető és becsülő lakos csatlakozását és önzetlen, segítőkész munkáját!” Az egyesület jövő évi tervét Kiss Imre titkár ismertette. Hangsúlyozta, a jövő évi munkaprogramot úgy állították össze, hogy a megkezdett munkáknál fenntartják a folyamatosságot, és csak olyan újabb célok megvalósítását tűzik ki, melyek reálisak, s nem haladják meg lehetőségeiket. Sokan szóltak hozzá a beszámolóhoz, a tájékoztatóhoz s a tervhez. Dr. Ábrahám Béla, a városi pártbizottság első titkára arról szólt, hogy a városi pártbizottság figyelemmel kíséri az egyesület tevékenységét, s továbbra is támogatja munkájukat. Kulcsár Edit, a városi KISZ-bizottság első titkára szintén arról biztosította a tagságot, hogy a fiatalok segítik, támogatják az epvesület tevékenységét A további hozzászólásokban a temetők állapotáról, az iskolák neveiről, az utcák elnevezéséről, a II. világháborúban elhunytakról, illetve a róluk való méltó megemlékezésről volt szó. A közgyűlésen részt vett dr. Csáky Csaba, a Város- és Községvédő és -Szépítő Egyesületek Szövetsége titkára is. aki elismeréssel beszélt a békéscsabai városvédők eddigi tevékenységéről P. F. Könyv a furkósbot-politikáról A békéscsabai városvédők közgyűlése
