Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

1986. december 20., szombat NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Nőtt a minősített versenyzők száma Eredményes esztendőt zártak a békéscsabaiak Egy nemzetközi és egy hazai verseny­nyel ért véget a Békéscsabai Előre Spartacus súlyemelőinek ez évj programja. A Bökfi János a Párizs mel­letti kisvárosban, Reimsben Európa Kupa-döntőn vett részt, ahol a 110 kg-ban 390 (177,5+212,5) kg-os nemzet­közi szintnél jobb eredményt ért el. Ezzel Bökfi ebben az évben nyolcadszor volt vá­logatott, és négyszer teljesí­tette a nemzetközi szintet. Farkas Zoltán Miskolc vá­ros bajnokságán a junior B korcsoportban, 75 kg-ban 260 (115+145) kg-mal bajnoki cí­met szerzett, és másodszorra is teljesítette az aranyjelvé­nyes szintet. A Békéscsabai Előre Spar­tacus súlyemelő-szakosztálya ebben az évben a legered­ményesebb évét zárta egy nemzetközi (Bökfi János), két I. osztályú (Marton La­jos és Zsíros János) és hét aranyjelvényes sportolót (Blahut Attila, Farkas Zol­tán, Rétes Zoltán, Szabó Fe­renc, Berta János, Molnár Imre, Uhrin István) mondhat magáénak. Úszás után szauna Szombattól újabb lehetősé­get biztosít a békéscsabai Árpád fürdő a látogatóknak: a napokban elkészült az 50 méteres, sátortetős medencét a régi fedett fürdővel össze­kötő folyosó. Mindez annyit jelent, hogy aki az Árpád sor felől érkezve vált jegyet, az nemcsak a versenymeden­cét veheti igénybe, hanem a fűtött folyosón közlekedve átmehet a szaunába, a gőz­be, barníthatja bőrét a szolá­riumban, de igénybe veheti az iszapfürdőt, illetve a masszírozást. Természetesen ezzel együtt a belső meleg­vizes medencébe is beülhet. A régi fürdőrész reggel 7-től 18 óráig van nyitva a spor­tolni, mozogni vágyók előtt. Az Árpád fürdő vezetői azt is elmondták, hogy továbbra is megmarad a férfi- és női nap a régi épületben, tehát akik a Vilim utcai bejárat felől érkeznek, azok ezt ve­gyék figyelembe. De ez csak az öltöző használatára és a zuhanylehetőségre vonatko­zik, minden eddig felsorolt további lehetőséget igénybe vehetnek a látogatók. Csepregi­emléktorna Nyolc csapat részvételével Csepregi János serdülő lab­darúgó-teremtornát rendez az Előre Spartacus hétfőn és kedden a Békéscsabai 2. Szá­mú Általános Iskolában. Az első alkalommal kiírt emlék­tornát a jövőben hagyomá­nyossá szeretnék tenni, s mindig karácsony előtt kí­vánják lebonyolítani a szer­vezők. A december 22-én kezdődő első mérkőzéssoro­zat részvevőit két csoportba osztották, körmérkőzés után helyosztókon döntik el a ku­pa sorsát. A csoport: Video­ton, Szolnoki MÁV-MTE, Miskolci VSC, Békéscsabai Agyagipar. B csoport: Nyír­egyházi VSSC, Salgótarjáni BTC, Kunhegyes, Békéscsa­bai Előre Spartacus. Az első játéknapot meg­előzően 8.30 órakor megko­szorúzzák Csepregi János sírját, majd a technikai ér­tekezletet követően 9.40 órá­tól estig pattog a labda az iskola tornatermében. A dön­tőket kedden 9 órától ren­dezik. Kosárlabda Békésen rendezték meg a vi­déki úttöröbajnokság területi döntőjét, melyen Békés megyei siker született. A nyolc leány­együttes közül mindkét Békés megyei csapat, a Szarvasi Főis- kola-Medosz és a Mezőberényi SE bejutott a vidékbajnokság döntőjébe, melyet Nyíregyházán rendeznek. A megyei csapatok eredmé­nyei. Szarvasi Főiskola Medosz —Kecskemét 40:43, —Szolnok 61: 48, —Ujíehértó 46:32, —Szeol-Dé- lép II. 56:54, —Mezöberény 73:50. Mezőberényi Spartacus—Szeol- Délép I. 45:44, —Klsvárda 48:32, —Szeol-Délép 46:40, —Kecskemét 43 :52. A végeredmény: 1. Kecskeméti SC, 2. Szarvas, 3. Mezöberény, 4. Szeol-Délép II., 5. Szolnok, 6. Szeol-Délép I., 7. Üjfehértó, 8. Klsvárda. — A megyei tanács és a Testnevelési Főiskola kap­csolata újabb állomáshoz ér­kezett: a TF végzős hallga­tóinak gyakorló iskolája let­tünk — mondja Mizó Mihály, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola igazga­tója. — Ezzel ugyan nőttek a feladataink, de szívesen tesszük és büszkék vagyunk rá. Öra a szabadban A tél eleji csípős napsü­tésben reggel nyolckor lab­dával jönnek ki az udvar­ra az I/D osztály diákjai. Földmérők lesznek. A testnevelésórát — a heti kettő egyikét — Erdős Pé­ter tartja, évfolyamtársa, Kalmár Zsuzsa pedig vi­gyázó szemmel nézi Felleg- vári Zoltán testnevelő ta­nár társaságában. Zsuzsa te­hát — szakmai nyelven szól­va — hosnitál, s amikor ő dolgozik, Péter figyel. Mind­kettőjük munkáját viszont gyakorlatvezető tanáruk „ügyeli”. Futás a labdával körbe- körbe. Péter vezényel, hol a kör közepén, hol közelebb, távolabb tőlük. Repül a lab­da föl a magasba, vagy dob­ban a földön, a fontos, hogy mindig elkapják az állandó mozgás közben. Jó ütemben, szépen szaladnak és variál­ják a különböző gyakorlato­kat. Középre jönnek . .. Szét­húzódnak. Sorokba rendeződ­nek. Szökdelnek, majd ter­peszből dolgoznak a labdá­val, gimnasztikáznak egy darabig. Aztán csapatok ala­kulnak, s megkezdődik a labdajáték. Szinte repül az idő. A váltóversennyel vége az órának. Jó és hangulatos A tornaterem melletti kis- tanáriba megyünk, s jegyze­teit nézve már mondja is véleményét Fellegvári Zol­tán. — A nem túl nehéz ele­mekből jó volt a feladatok összeállítása. Az egész tes­tet megmozgatta, s érvénye­sült az ügyesség és állóké­pesség fejlesztése. A váltó- verseny hangulatosra sike­rült, látszott, hogy élvezték a gyerekek. Különösen jó a kifelé futás, visszafelé szök­delés, mert így nincs bal­esetveszély. A terhelés el­osztott volt, a fegyelmezés megfelelő. Az eredmény: jó kedvvel dolgoztak. Péter jobbat várt. Azt, hogy kevesebben ejtik le a labdát. S még azt is hozzá­teszi, hogy igyekezett egyen­lő esélyű csapatokat csinál­ni. így érdekesebb a játék. Zsuzsa, ha akar se tud kritizálni, de neki mégis a labdás ügyességi gyakorla­tok tetszettek leginkább. Az igazgató egyetért az általános megítéléssel. Pé­ter jól mozgott a gyerekek között, jó légkört teremtett a munkába vitt játékos ele­mekkel. Ez már az élet szele? Kérdem a két tanárjelöl­tet, amikor hármasban ma­radunk. Bár, ha jól meggon­dolom, a nagybetűs életbe ők már élsportoló korukban kiléptek. Zsuzsa mint tor­nász sok sikert, ért el a magyar válogatottban, s a távolugró és tízpróbás Pé­* : , : í tér sem panaszkodhat. Hogy milyen áron — mennyi le­mondással, nehézséggel —, az már csak emlék. Vége van. — Gyorsan vége a szép diákéveknek'is — jegyzi meg Péter —, mikor az óra kezdetén azt hallom, „tanár úr, jelentem”, jelzi, hogy az életre készülés felgyorsult. Márciusban félévi vizsgák, aztán szakdolgozat, majd újabb vizsgák, s végül az államvizsga. Ez már tényleg az élet szele. — A főiskola eddig sem volt játék — veti közbe Zsu­zsa —, különösen az első két év tűnt szigorúnak. De az­tán is keményen kellett dol­gozni. Elmélet, gyakorlat, pedagógia . .. — Valóban tanítani akar? — Azt is, mint óraadó. Főállásban az Elörében le­szek edző. A tornában él­tem, azt szeretném tovább­adni a tanultakkal együtt. — És Péter? — Még nem tudom, hogy pedagógus és edző vagy ed­ző és pedagógus leszek. És azt sem, hogy hol: Gyulán, Csabán vagy Pesten? Egy viszont biztos — és mindkettőjükre vonatkozik —: tele vannak ambícióval. Vass Márta Fotő: Gál Edit Lakat: Számomra a 22-es keret érdekessége az, hogy nincs benne érdekesség. Mezey: Itt már csak megismert játékosokkal indul- hattam neki az útnak, illetve olyanokkal, akik riválist je­lenthetnek a már stabil emberek számára. Lakat: Mindenkinek minden esélye megvan arra, hogy akár a világbajnoki útra is elmenjen veletek? Mezey: A decemberi hazatérés után tudok erre válaszol­ni, mert hogy azok között a körülmények között ki hogy tud játszani., hogy reagálnak a sajátos éghajlati viszonyok­ra a játékosok a teljesítményükkel, erre vagyok tulajdon­képpen kíváncsi. Tehát elképzelhető, hogy kiesnek nagy játékosok, akik egyszerűen alkatuknál fogva nem bírják ezt a miliőt, és elképzelhető, hogy a még periferikusnak tű­nő emberek előrelépnek, hiszen az ő alkatuk sokkal inkább alkalmas a mexikói játékra. Lakat: Mennyiben befolyásol majd a nemzetközi torna alatt az eredményesség? Mezey: Semmiképpen nem eredményeket várok. Az igazság az, hogy a komoly eredmények elérésére nincs fel­készülve most ez a csapat, nem is lehet, hiszen egy sűrített tempójú bajnokság után vágunk az útnak, előkészíteni ezek­re a mexikói körülményekre nem tudtuk a csapatot, de most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy mindenáron és minden körülmények között, közvetlen tapasztalatokat sze­rezzünk a helyi viszonyokról, lehetőségekről. Az a lényeg, hogy a kimenő 22 játékos be tudja bizonyítani, hogy meny­nyire képes ilyen körülmények között játékra ... minden­ben úgy szerveztük a próbautunkat, hogy teljes vb-menet- rendet bonyolítsunk le, ámbár nagyon nehéz, azt hiszem, olyan bonyolult utazási programot alakítottak ki számunkra a mexikóiak. Gondolom, teljesen tudatosan, hiszen így mire az utolsó mérkőzésünkre december 14-én Tolucába (?) föl­érkezünk, egy elég fáradt magyar csapat fog majd kiállni, de hát vállalnunk kell annak a viszonzásaként, hogy megis­merjük a vb-helyszíneket. Lakat: A válogatottnak borzalmas sűrített a programja egészen a világbajnokságig. Szakmai vagy gazdasági oka van ennek a felpörgetett menetnek? Mezey: Minden mérkőzésnek vannak szakmai okai is, de azért nem ez az alap, önfenntartó a válogatott, és rendkí­vüli anyagi előnyökkel jár, hogy a felkészülés költségeit meg tudjuk keresni, sőt, az OTSH számlájára plusz pénzt is tudunk hozni, amivel a többi sportágat is tudják majd tá­mogatni. Rossz-e a helyszín? Vagy a felmérés rossz? (Mezey nyilatkozata az első mexikói túráról való hazaté­rése után, 1985. december 23-án.) (A helyszín a hibás? De hát Mezey nyilatkozott a hely­színről, az első mexikói túráról való hazaérkezésekor. La­kat T. Károly kérdezi: elégedett-e a helyszínnel, Leonnal?) Mezey: Az elégedettség egyértelműen a helyszínnek szólt. Körülbelül 3-4 színhely volt, amire nem tudtunk volna fel­készülni! Sem szállással, sem felkészítési tervvel. Leon op­timálisnak tűnik a maga magasságával, éghajlatával és a körülményeivel, ezért voltunk elégedettek, s nem a cso­portbeli ellenfeleink elemzése alapján. Az itthoni hangulatot pillanatnyilag nem ismerem, úgy tű­nik, mint hogyha túlzott elégedettség lenne a szurkolók kö­rében tapasztalható. Nem tartom teljesen indokoltnak, hi­szen Európa legerősebb csapatai közé tartozó két csapattal találkozunk, akik mindenképpen nagyon megnehezítik a terveink megvalósítását... A szovjetek elleni mérkőzésün­ket már most nagyon várom és nagyon izgulok. Azt hi­szem, hogy a szovjet válogatottal szemben ez a játékrend­szer, vagy ennek bizonyos változatai, természetesen még egy ésszerű taktikával párosítva, mindenképp ütőképesnek bizonyül majd ... Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak Kinek mit hoz az új év? Mezey nyilatkozik (1986. jan. 6. Magyar Rádió.) (Nem hallgathatok el egyetlen hangot sem: miért ment ki Mezey olyan gyorsan Kuvaitba? Miért engedték ki? Csak nem azért, mert nem akarták, hogy kiborítsa itthon a bilit? — hallatszik ide hozzám egy külvárosi hang. Ennek a hang­nak is helye van. — De nincs válasz. — Azaz: itt van előt­tem annak a beszélgetésnek a részlete, amit Lakat T. Ká­roly készített 1986-ra virradóra IVÍezey György szövetségi kapitánnyal.) Lakat: Gyuri, hol szilvesztereztél? Mezey: Otthon. Szűk családi körben. Lakat: Szó sem esett a futballról? Mezey: Hát, egy alkalommal, amikor az öregfiúk kivo­nultak a pódiumra, akkor említettük a régmúlt szépségeit. Lakat: Azért az számomra majdnem elképzelhetetlen, hogy a Himnusz hangjaira, gondolom, megittad a magad egy pohár pezsgőjét, akkor nem jutott eszedbe az, hogy 1986 következik, és ez életed legnagyobb éve. Mezey: De nagyon beletaláltál. Eszembe jutott, és megha­tódva is hallgattam a magyar himnuszt, és arra gondoltam, hogy a mexikói világbajnokság előtt mekkora feladat előtt áll a csapatom és jómagam is. Lakat: És esetleg az is eszedbe jutott, hogy 1987 szilvesz­terén milyen hangulatban iszod meg ugyanezt a pohár pezs- gőt? Mezey: Érdekes kérdés, de az az igazság, hogy a világ- bajnokság utolsó mérkőzésének lefújásáig egyáltalán nem gondolok a jövőmre. De miért gyárt ez az ország bukott embereket, akik csak azért „bukott emberek”, mert egyszer valami nem jött be nekik. Miért nincs kegyelem? Miért következnek be tör­vényszerűen a világbajnokságok utáni erkölcsi száműzeté­sek, melyek cinikus módon anyagilag kedvezőek, és még ez­zel erkölcsileg is „rágalmazzák” a száműzöttet. — Mert a lefújásig Mezey valóban nem gondolt a jövőre .. . Sajnos, gondolnia kellett... Június 2-án, Irrapuatóban, ottani idő szerint 12.04 perckor feltétlenül! Hiszen akkor már 2—0-ra vezettek a szovjetek. És Mezey ekkor már, ha nem is tud­ta, de érezte, egy nagy menetelés véget ért. Katari katarzis, Mezey nyilatkozik (A berlini—luzerni—katari indulás előtt Mezey György nyilatkozik Lakat T. Károlynak.) (Mezey arról is gondoskodott, hogy a mexikói váratlan és kellemetlen körülményekre felkészítse csapatát. íme a katari torna, melyen mindenkit megvertek. Nem is akár­milyen csapatokat, de mit ért ez az elő-Mexikó? Mit ért, hogy Mezey ezúttal is fölvetette a nyilvánosság előtt a Nyilasi-ügy rendezetlenségét? S ki figyelmeztette Mezey Györgyöt arra, hogy rosszul választották ki az ausztriai edzőtábort?) Lakat: Benidormból egyenesen Katarba utaztok. Olyan válogatott csapatokkal fogtok találkozni, amelyről meg­győződésem, hogy te is nagyon keveset tudsz. Az eddigi eredményeiteknek és a válogatott csapat sorozatos győzel­meinek — és ez tényleg a legszemélyesebb, saját vélemé­nyem — a kulcsa rendre az volt, hogy szinte kottából meg­tanultad az ellenfeleket és úgy ismertük őket, mint a tenye­rünket. Most sorozatban kényszerülünk olyan csapatokkal játszani: Dél-Korea, Algéria — majd Katar —, akikről az égvilágon semmit nem tudunk — tehát egy kicsit vakrepü- lés ez, nem? Mezey: Nagyon jól beletalálsz a dolgokba. Látszik, hogy van valami kapcsolatod á labdarúgás nagyjaival. Az igaz­ság az, hogy ez azért nem véletlenül történt így. Vélemé­nyünk szerint egy játékos igazi kibontakozásához a vál­tozó körülmények közötti legkiismerhetetlenebb mérkőzések szükségesek. Akkor tud igazán improvizálni és adni az egyéniségét. Mert ha ez nincs meg magas szinten, világbaj­noki szinten nem lehet futballozni. Na most ezért is sikerült az utóbbi két év folyamán úgy alakítani a programunkat, hogy szinte a világ minden táján és mindenkivel játszot­tunk, különböző stílusú csapatokkal. Ez is nagyon beleil­lik. Teljesen idegen számunkra ez az ellenfél, a közeg is, ahol játszunk, és itt megint azt kell bizonyítani, hogy a leg­váratlanabb helyzetekben is tudjuk hozni magunkat. Na­gyon fontosnak tartom ezt. Lakat: Nem hiányzik ebből a munkából nagyon és meg­határozó erővel Nyilasi és Esterházy? Mezey: Nagyon hiányzik és sajnos, meghatározó erővel hiányzik, hiszen meghatározó két játékosunk. Lakat: Milyen remény van arra, hogy azon a bizonyos májusi felkészülésen mind a kettő ott lesz? Mezey: Esterházyban biztos vagyok, hogy itt lesz, hiszen nekik véget ér a bajnokságuk. Nyilasi ügyével kapcsolatban fogalmam sincs, mi fog történni. Mindenesetre azt hiszem, nagy diplomáciai hiba lesz, ha Nyilasi nem fog tudni részt venni az első két hét felkészülésén. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpás! Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrziink meg és nem küldünk vissza. I Zsuzsa és Péter . Tanárjelöltek — gyakorlaton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents