Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-15 / 294. szám
NÉPÚJSÁG 1986. december 15„ hétfő Elhunyt Páger Antal Rövid, súlyos betegség után, 87 éves korában elhunyt Páger Antal Kossuth-díjas kiváló művész, a Vígszínház tagja. A temetéséről később intézkednek. Utlörttvezetök IX. országos konferenciája óvári Miklós, az MSZMP PB a tanácskozás résztvevőit (Folytatás az 1. oldalról) abból a szempontból is, hogy döntéseivel, határozataival, útmutatásával befolyásolja azoknak a generációknak életét, tevékenységét, akik az ezredforduló tájékán már bekapcsolódnak a társadalom formálásába. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hozzászólásának elején átadta a Központi Bizottság üdvözletét és Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának jókívánságait a tanácskozás résztvevőinek. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nagyra értékeli az úttörőszövetség tevékenységét, kiemelkedően fontos feladatnak tartja a gyermekek nevelésének ügyét. A nem túl távoli jövőben, alig 10—15 év múlva a mai úttörők szakmunkások lesznek, pedagógusok, közgazdászok, mérnökök és orvosok, ök alkotják majd azt a fiatal, remélhetőleg dinamikusan dolgozó derékhadat, amely előbbre viszi apáik ügyét. A Központi Bizottság nemcsak egyetért az úttörőszövetség országos tanácsa előterjesztésében foglalt szándékokkal és a tervek fő vonalával — mondotta Óvári Miklós —, hanem támogatja is az úttörőmozgalom rendkívül fontos munkáját. — A magyar úttörőmozgalom a társadalmi fejlődés tagja, a KB titkára köszönti haladó áramlatához tartozik. Ahhoz az áramlathoz, amely célul tűzte ki, hogy megszabadítsa az egész emberiséget mindenfajta elnyomástól és minden kizsákmányolástól. A fejlett szocialista társadalom megteremtése legalább olyan bonyolult és nehéz feladat, mint a hatalom kivívása, vagy megvédése. Ebben vannak nagyon nagy, fiatalok mozgósítására alkalmas, forradalmi jelentőségű feladatok. ‘Nem az úttörőknek kell ezeket megoldaniuk, de fel kell őket arra készíteni, hogy megfelelhessenek az elvárásoknak. Ez a társadalom tíz év múlva is, húsz év múlva is szocialista társadalom lesz, olyan társadalom, amelyben a legfőbb értékmérő a munka. A munkához tudás kell, önálló gondolkodás és kezdeményezőkészség — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára —, s az úttörő- mozgalomnak is ilyen igényeknek megfelelően kell felkészítenie a gyerekeket. A feladatok között az első helyre a tanulást kell tenni. Erre a demokrácia fejlődése szempontjából is szükség van, hiszen nincsen demokratikus fejlődés ismeretek nélkül. Az úttörőmozgalom nem helyettesítheti a családot, és nem helyettesítheti az iskolát, a felelősség a gyermeknevelésben közös. A konferencián elhangzottak alapján, és a beszámolók ismeretében Óvári Miklós helyeselte, hogy a mozgalom erősíteni akarja a kapcsolatait a családokkal, s hogy az úttörőmozgalom továbbra is igényli a pedagógusok segítségét. Hangsúlyozta ugyanakkor a pedagógusok személyes példamutatásának, sőt, személyes varázsának szerepét. Vasárnap Salgótarjánban folytatódott és befejeződött az úttörővezetők IX. országos konferenciája. Az országos tanács beszámolóját az úttörővezetői tanácskozás kiegészítette azzal a javaslattal, hogy a közeljövőben meg kell vizsgálnia gyerekkorosztály helyzetét, és a tapasztalatokat, hogyan érvényesülnek a gyerekek jogai. Csatlakozva az iskola megújulási törekvéseihez az úttörőszövetség bővíti és erősíti a tanulást, a korszerű műveltség megszerzését segítő munkaformákat. Erőfeszítéseket tesz továbbá a családokkal való együttműködés tartalmának gazdagításáért is. Az úttörővezetői konferencia megválasztotta a 111 tagú országos tanácsot és a 15 tagú országos elnökséget. Az úttörőszövetség főtitkára ismét Varga László lett; a titkárai: Friss Péter, Mrázik Mária és Tóth József. A konferencia Varga László zárszavával ért véget.Összegzés A konferencia után Varga Sándor megyei úttörőelnököt egy rövid, gyors értékeién-e kértük, hogy foglalja össze a kétnapos tanácskozás munkáját. A Békés megyei küldöttek a plenáris és szekcióüléseken aktívak voltak, továbbították a megyei úttörővezetői értekezleten megfogalmazottakat, beszéltek eredményeinkről, gondjainkról, sajátosságainkról. Részesei voltak az elfogadott cselekvési program kialakításának. Most már „nincs más dolgunk”, mint hogy az itt megfogalmazottakat megismertessük a megyei úttörővezetőkkel, a munkánkat segítő párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetekkel, hogy hozzáláthassunk a megvalósításhoz. L. S. Öt művészeti ágban vetélkedtek és csak egy hajszállal maradtak le mögöttük a gyulaiak. A ritmikus sportgimnasztika — aminek igen nagy volt a közönségsikere — mind a békéscsabai, mind a tarhosi tornászlányoknak arany elismerést hozott. Ezt a seregszemlét nem lehetett meghatottság nélkül nézni. Tudva, ismerve azokat a gondokat, erőfeszítéseket, amelyek egy ilyen bemutató — kimondhatjuk — hibátlan megrendezése és megvalósítása mögött meghúzódik. A szombati sikeres rendezvény, reméljük, újabb erőt ad a pedagógusoknak, a gyerekeknek, az iskoláknak és az önzetlen támogatóknak is a hagyomány folytatásámögött Olykor kitűnő minőségű produkciók, olykor botladozó, de rengeteg munkát, törődést takaró műsorok jellemezték a kisegítő iskolák harmadik megyei kulturális seregszemléjét szombaton, a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban. A megyei úttörőelnökség, a megyei tanács művelődési osztálya, az értelmi fogyatékosok megyei szövetsége, egy sor megyei vállalat — mint a Kner, az ezermester- és úttörőbolt, a Patex, a Béköt — összefogása révén vált igazán ünneppé a kisegítő iskolák húsz csoportjának fellépése. A pedagógusokat, gyerekeket, szülőket Németh László, a megyei kisegítő iskolák úttörő-szakbizottságának elnöke köszöntötte, maid megkezdődött a játék, öt kategóriában versenyeztek az iskolák, a báb-, a népi és gyermekjáték-, a dramatizált játék, az éneklő raj és a ritmikus sportgimnasztika kategóriában. A Kovács Tibor vezette zsűrinek nem volt könnyű dolga. Hiszen minden produkcióból érződött a megfeszített munka, a gyerekek akarása, amit a kétszáz főnyi gyereksereg lelkes tapssal jutalmazott. A döntésre várakozás közben ajándékcsomagokat osztottak ki a gyerekeknek, majd elérkezett az értékelés pillanata, g díjak és oklevelek, a nyereményösszegek átadása. Az éneklő rajok kategóriájában a tarhosi kisegítő iskola arany minősítést, a békéscsabai ezüstöt, a békési és a vésztői pedig emléklapot kapott. A dramatizált játékban a magyarbánhegyesi gyerekek és a gyulai csoport produkciója egyaránt arany minősítést érdemelt ki, míg a csorvási kisegítő iskolások bronz fokozatot. A népi játék kategóriában a tarhosiak aranyat, a szeghalmiak ezüstöt, békésiek bronz minősítést kaptak. A bábosok között a battonyai gyerekek érték el az arany minősítést. A gyulai bábosok a paraván Első hallásra P énteken este az egész ország á rádióra és a televízióra figyelt. Sőt, a szokásos szombat reggeli postaláda-ürítés is'már egész korán megkezdődött, mert az este meghallgatott interjút mielőbb feketén-fehéren is látni, olvasni akarták az emberek. Szerte a hazában, falun és városon ez volt a hétvégi nagy téma, és azt hiszem, hogy még sokáig emlékeznek, beszélnek a párt főtitkárának interjújáról, amelyet a televízió munkatársának kérdéseire adott ezen az emlékezetes hét végén. Nem bocsátkoznék bele a részletekbe, ezeket a legilletékesebb nagy nyugalommal és alapossággal kifejtette az interjú során. A technika jóvoltából immár számos képmagnón megörökítették, elolvashattuk a szombati lapokban, bizonyára bekerül majd a soron következő Kádár- gyűjteménybe, és ami a legfontosabb, sóikéig beszédtéma lesz, mert valamennyiünkről — valamennyiünkhöz szól. Arról írnék most inkább, hogy rám milyen hatást tett, milyen gondolatokat ébresztett, hisz azokról a közeli és távoli időszakokról, amelyekről főtitkárunk beszélt, nekem még közvetlen tapasztalataim, élményeim vannak, átéltem azokat a küzdelmeket, szenvedtem azoktól a gondoktól és bajoktól, amelyek az ötvenes éveket jellemezték, küzdöttem a párt újjászervezéséért, a rend helyreállításáért, a konszolidációért, töprengtem, sőt, ma is gyakran fordulok tanácsért, megerősítésért elvtársaimhoz, barátaimhoz, a megújulással, a gazdasági reformok bevezetésével járó gondok közepette. A pártban átélt, átküzdött négy évtized alapján tudtam bólintani Kádár elvtárs minden gondolatára, megállapítására, amelyeket az 1956-os ellenforradalom kiváltó Okairól mondott, ahogyan annak előzményeit értékelte. Jól emlékszem az eseményeket irányító idegenekre, és hazai barátaikra, akik nem egy helyen már megjelentek a föld visszavételéről, a fe- lelősségrevonásról tárgyalni és intézkedni. Nem lehet elfeledni Mindszenty bíboros baljós tekintetét és főként szavait, arnely- lyel megjósolta a „bukott rendszer” embereinek felelősségrevonását és visszakövetelte az egyházi vagyont. Az interjúban nagyon sok szó esett az ellenforradalom utáni kibontakozásról, annak minden külső és belső összefüggéséről. Való igaz, hogy amint Kádár elvtárs mondta, ami 30 éve történt, az már történelem A történelem azonban minden kor számára forrás, amelyben az új idők új problémáihoz meríteni kell a példát és a tapasztalatokat. Most a 30 éves évforduló kapcsán nemcsak itthon esett több szó a három évtized előtti eseményekről, hanem nyugaton is. Október végén Hannoverben tartózkodván magam is megfigyeltem, milyen aktívan foglalkoznak a különböző adók, nem egy esetben több részből álló sorozattal a résztvevők nyilatkozataival, történészek bevonásával a magyarországi úgymond forradalommal. Erőfeszítéseik nem hiszem, hogy túlzott hatást gyakoroltak volna a nyugati nézőkre, de mindenesetre mutatják, hogy számukra sem mindegy, mi történt 1956 októberében, és az utána következő he- tékben, hónapokban. Kádár elvtárs is utalt rá, hogy egy nyugati újságíró neki is feltette a kérdést: mi történt akkor Magyarországon? A válasz nagyon frappáns, s a teljes igazságot fedi: „Akkor fegyveres ellenforradalmi felkelés robbant ki, mert mit nevezzünk annak, ha nem azt, hogy szervezett csoportok lerohanják és kifosztják a fegyverraktárakat, megrohamozzák a börtönöket, és minden közönséges bűnözőt szabadon engednek, fegyvert nyomnak a kezükbe, és szabadságharcosoknak nevezik őket, az utcákon tömegesen gyilkolnak olyan embereket, akikről úgy tartják, hogy a rendszer hívei”. A törvényes rend helyreállításának alapvető feltétele az ellenforradalmi támadás leverése, másrészt az eszmei zűrzavar megszüntetése volt. Ez igen bonyolult és sokrétű feladatnak bizonyult, de amint’ Kádár elvtárs mondotta, ebből a teljes anarchiából, és társadalmi romlásból csak ezen az úton lehetett kilábalni, kibontakozást várni. A törvényes rend helyreállítása természetesen még azoknak is érdeke volt, akik elkeseredésükben, körülményeik összejátszása következtében egy ideig meg hagyták magukat téveszteni, rossz oldalra álltak, hibákat követtek el. Csak rend és fegyelem, csftk a törvények megtartása biztosította az ország közigazgatásának megszervezését, és ehhez alapvető volt a meggyőző szó. Ahogy a párt újjászerveződött, ahogy a különböző állami, tanácsi szervek, üzemi vezetőségek megkezdték munkájukat, úgy terebélyesedett, és egyre inkább hatott a kommunisták meggyőző szava, a párt igaza, s mindenképpen terjedt az a felismerés, hogy az anarchia helyett törvényes rendre van szükség, hogy a nemzeti katasztrófából csak a nemzet összefogásával van kiemelkedés, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Amint Kádár elvtárs frappánsan összefoglalta, a lényeg az volt akkor, és ez hozta meg a sikeres kibontakozás lehetőségét, hogy két alapvető kérdésben a különböző nemzedékek és világnézetű emberek, az osztályok egységre jutottak: törvényes alkotmányos rendünk néphatalom legyen, és hogy szocialista társadalom épüljön az országban. Ez a felismerés tette lehetővé, hogy oly gyorsan rendeződött a helyzet, hogy választásokat tarthattunk, hogy hozzáláthattunk a mező- gazdaság szocialista átszervezéséhez, és nem is olyan sok idő múlva a gazdaság- irányítás reformjához is. Közben természetesen felfejlődött az ipar és a mező- gazdaság, méghozzá soha nem álmodott mértékben biztosítva a közellátás, és külpiaci kötelezettségeink teljesítését. Ma már csak mosolygunk, ha valaki a vasfüggönynyel hozakodik elő, amely egy időben valóban volt, de most már, amikor milliók utaznak évente külföldre, a világ legtávolabbi zugaiba is, valóban a nagyon is régmúlt jelenségének tűnik ez az egyébként nem is olyan régen, pár évtizede fennálló megszigorítás, amelyet a köznyelv vasfüggöny-jelenség alatt tart nyilván. Gondolom, hogy Kádár elvtárs rövid összefoglalója, amely természetesen a leglényegesebb dolgokra korlátozódhatott, csak úgy teljes, ha legalább olyan részletességgel foglalkozik jelen munkánk, mostani életünk konkrét helyzetével, eredményeivel, és elsősorban a jelentkező gondokkal is. Gyakran hallani — és erre Kádár elvtárs külön is kitért az interjú során —, hogy azzal vádolják a vezetést, általában a politikát, hogy túlzottan gazdaságcentrikus, csak a gazdasággal foglalkozik, és elhanyagolja a kultúrát, és más területeket. Hadd idézzem ezzel kapcso-' latban Kádár elvtársat: „Tény, hogy a gazdaság a társadalom alapja, ha a gazdasági munka rendben folyik, akkor fejlődhet minden más, ami erre épült. Gazdagodhat a kultúra, a műveltség, a tudomány. Ha viszont a gazdaság nem működik, akkor nincs alapja a társadalmi fejlődésnek”. Vagyis hát ma az a korszerű politikus, vezető és közember, aki igenis figyeli az eget, amikor szárazság van, de figyeli a lapok árfolyamhíreit is, a külkereskedelem gondjait, bonyolítását, vagyis, aki közgazdaságilag is képes gondolkodni. Nagy beszédeket persze, ma is lehet mondani, ezeknek is megvan a szereljük és helyük, ma is szükség van az okos nézetre, meggyőző szóra, de igazából az a jó politikus, az a jó vezető, és az a jó közember is, aki arra figyel, amit tennie kell, mert tudja, hogy csak azt lehet .elosztani, azt tudjuk elfogyasztani, abból élünk, amit megtermelünk. Nagyon fontos megállapítást tett ennek "kapcsán Kádár elvtárs: „Az emberek többsége tisztességgel a munkájából akar élni, és természetesen egyre jobban, de ehhez jobban is kell dolgozni”. A párt főtitkárának nyilatkozata nem kapcsolódik semmi megkülönböztetett eseményhez. A Központi Bizottság ülésének elemzését tartalmazta, amely a szokásos gyakorlat szerint az év végén megtárgyalta az ország gazdasági helyzetét, és amiben szükségesnek látta, amire a lehetőségek adva vannak, intézkedéseket hozott. A KB-ülésnek légkörét, szellemiségét, a párt és a kormányzat szándékait, elvi álláspontját ismertetve kaptunk képet arról, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben nekünk, magyaroknak milyen kül- és belpolitikai tennivalóink vannak. -Ezekhez ad ösztönzést Kádár elvtárs az interjú befejezésekor: „Én bízom a jövőben, nem kis mértékben éppen azon történelmi tapasztalatok birtokában, amelyeket az elmúlt harminc év fejlődése során szereztünk. A magyar nép is bizakodó, a tisztességes emberek bíznak abban, hogy meg fogjuk oldani feladatainkat’ . Vasvári Ferenc Megalakult a Magyar Levéltárosok Egyesülete Szombaton megalakult a Magyar Levéltárosok Egyesülete. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán megtartott ülésen a hetven hazai levéltár több mint hétszáz szakemberének képviseletében mintegy háromszázan vettek részt, hogy megvitassák az egyesület céljait és feladatait rögzítő alapszabályt, s megválasszák a vezetőséget." A felszabadulás után, 1962- ben újjászervezett Magyar Könyvtárosok .egyesületében 1981 óta működött a levéltáros szekció, amely időről időre lehetőséget nyújtott a szakmai konzultációra, a levéltárelmélettel és a gyakorlati munkával kapcsolatos kérdések megvitatására, önálló publikációk megjelenle- tésére. A most megalakult egyesület célja, hogy fórumot nyújtson a hazai levéltárak, s a történelmi iratanyagot gondozó és őrző egyéb intézmények munkatársainak a szakmai tapasztalatcserére, segítve egyúttal a magyar levéltárügy társadalmi megbecsülését is. Feladata, hogy járuljon hozzá a képzéshez és a továbbképzéshez, teret adjon a levéltári munka megvitatásának. Az alakuló ülésen megválasztották a Magyar Levéltárosok Egyesülete 13 tagú vezetőségét: az elnök Varga János, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója lett.
