Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
NÉPÚJSÁG 198(i. november 13., csütörtök Luxus vagy szükséglet? 11 munkahelyi művelődés Lehet-e, kell-e a munkahelyen művelődni? Ha gazdaság és kultúra egymást feltételező, egymást kiegészítő fogalmak, akkor igen. Ha a kérdés úgy merül fel, hogy a munkahelyeken a művelődés felesleges luxus, ott termelni kell. akkor a válasz: nem. De lehet-e a gazdaságot hatékonyan működtetni szakképzetlen, alacsony műveltségi szintű munkaerővel? Talán egy ideig még bizonyos területeken igen, de hosszú távon biztosan nem. A munkahelyi művelődés aktuális gondja, hogy fel tud-e nőni ahhoz a feladathoz, amit a gazdaság intenzív működtetése jelent, vagy megmarad a hagyományos kultúraközvetítő szerepénél. Az első esetben a gazdaság előbb-utóbb rá kell hogy jöjjön, milyen fontos partnere lehet a művelődés. Ha azonban csak a hagyományos kultúraközvetítő szerepet tudja vállalni a munkahelyi művelődés, akkor egyre nehezebb lesz létjogosultságát igazolnia, önmagát elfogadtatnia. Véleményem szerint ez a legfontosabb kérdése ma a munkahelyen dolgozó közművelődési szakembereknek. Tíz évvel ezelőtt jöttek létre a vállalati művelődési bizottságok. Tevékenységük segítésére az elmúlt év őszén az Országos Közművelődési Tanács és a SZOT új irányelveket adott ki. Természetesen irányelvekkel nem lehet művelődési mozgalmat éleszteni. De az alapelvek megfogalmazása azzal is orientálhatja, ösztönözheti a munkahelyi művelődés posztjain dolgozókat, hogy egyértelműen jelzi a művelődéspolitika által kívánatosnak tartott irányt. Tudjuk, hogy ma még sok helyen hiányoznak a feltételek a vállalati művelődési bizottságok irányelvben megfogalmazott működéséhez. Nagyon sok múlik azon, hogy a gazdasági vezetők mennyire tartják fontosnak ezt a munkát, hogy a napi gazdasági gondok szorítása közepette tudnak-e rnesz- szebbre előre tekinteni. Az ipar ma és az előrejelzések szerint az elkövetkező másfél évtizedben is 300— 350 ezer fő szakképzetlen munkaerőt igényel. Hosszú távon azonban a magyar ipar és a magyar népgazdaság előtt nincs más feladat, mint a felzárkózás a legfejlettebb technikai szintet képviselő országokhoz, és az nem megy szakképzetlen munkaerővel. Ahhoz, hogy a művelődés partnere lehessen a gazdaságnak, a technikai felzárkózásért folytatott harcában sok mindent másképpen kellene tennünk, mint eddig tettük. Ki kell mondani, meg kell fogalmazni egyértelműen a problémáinkat, hogy világosan lássuk lehetőségeinket. Tisztáznunk kell fogalmainkat és egységesíteni törekvéseinket. A munkahelyi művelődés szakembereinek körében ez a munka elkezdődött és folytatódik. A közelmúltban tanácskoztak Salgótarjánban a munkahelyi népművelők képviselői. A gazdasági fejlődés tudati feltételei címmel meghatározott témáról. A közös gondolkodást közgazdászok, szociológusok, humánpolitikai szakemberek segítették. A Művelődési Minisztérium Vezetőképző Intézete Gazdasági érték, kulturális érték címmel meghirdetett tanfolyama is nagy érdeklődést váltott ki a munkahelyi népművelők körében. Az elmúlt időszakban Veszprém megyében és Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében voltak hasonló szemléletű és tematikájó megyei továbbképzések, elsősorban a vállalati művelődési bizottságok titkárai és társelnökei számára. . A Magyar Népművelők Egyesületének munkahelyi művelődés elnevezésű szakmai szervezete a maga lehetőségeivel igyekszik hozzájárulni a közös gondolkodáshoz. NovembSében sorra kerülő vándorgyűlésén a tervek szerint munkahelyi művelődéssel foglalkozó szekció is lesz. A Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza, mint a munkahelyi művelődés országos módszertani központja nagyon sokat tesz az egységes szemlélet kialakításában. Ez az intézmény szervezte a fentiekben említett salgótarjáni tanácskozást is, és kiadja a Munkahely és művelődés című periodikát, amely a munkahelyi művelődés szakembereinek egyre szélesebb köréhez jut el, segítve a közös gondolkodásHírháttér Murányi Mihály és Román Péter, a televízió Belpolitikai Főszerkesztőségének főszerkesztőhelyettesei. Egyik nagyon népszerű műsorukról, a Hírhátérről kérdeztem őket. — Hogyan alakult ki a Hírháttér című műsor? — 1981 vége felé Kígyós Sándort, a főszerkesztőség akkori vezetőjét megbízták: a többféle felmerült javaslat alapján dolgozza ki egy elemző, az események hátterét feltáró belpolitikai műsor tervét. Aztán Kígyós „feltérképezte” a számításba jöhető belső és külső munkatársakat. És megszületett a Hírháttér, amely először évi húsz alkalommal jelentkezett, utóbb minden második héten. — Hogyan áll össze egy- egy adás? — Hétfő reggelenként ösz- szeülnek a szerkesztőség munkatársai. Ki-ki hozza az ötletet, amelyről hírháttért szeretne csinálni. Ennek a Mester Ákos a llirháttérben műsornak legfőbb értéke az aktualitása, hiszen mindig egy-egv időszerű, mondhatni még „friss, meleg" eseménynek. rendelkezésnek a hátterét világítja meg. A következő, feladat: megtalálni az illetékest, aki a műsorvezető-szerkesztő beszélgetőpartnere lesz. — Hogyan készülnek fel az adásra? — A műsor népszerűsége nyilvánvalóan abból adódik, hogy mind a műsorvezető, mind a partner nyíltan beszél „kényes” kérdésekről is. A válaszadásra felkértek közül a legtöbben szívesen beszélnek két-, két és fél millió néző előtt fontos dolgokról. Csak néha kérdeznek vissza: miért aktuális ez éppen most? Ez egyértelműen a felkérés elöli kitérést jelenti, ilyenkor el kell tekinteni a tervezett témától. — A témát természetesen megbeszélik, hisz anélkül készületlenül ülnének a kamerák elé. De a műsort nem ..játsszák le” előre, egyenes adásban kerül a nézők elé. Előfordul, hogy a partner vet fel olyan kérdéseket, amelyeket szükségesnek tart megvilágítani a közvélemény előtt. Ezt a fajta felkészülést nevezik „házi használatra” úgy, hogy háttérbeszélgetés a Hírháttér előtt. De természetesen nem ragaszkodnak mereven a megbeszéltekhez. — Milyen a Hirháttér fogadtatása? — A felmérések szerint a Hírháttér nézőinek száma ba való bekapcsolódásukat. A Művelődési Minisztérium a SZOT-tál közösen tervezi a népművelőképzésen belül a munkahelyi művelődés szakembereinek speciális képzését kialakítani. A fentebb felsorolt kezdeményezések még csak a fogalmak tisztázásának, a problémák megfogalmazásának a kezdeti lépéseit jelentik. E viták során megszabadulunk néhány illúziótól, egyre világosabban megfogalmazódnak például a szocialista brigádok művelődési tevékenységének korlátái. Látjuk, hogy a művelődésben is egyre növekszenek az esélyegyenlőtlenségek az egyes társadalmi rétegek között. Tudjuk, hogy egyre kevesebb a művelődésre, a rekreációra fordítható idő. ráadásul egyre csökken a műveltség rangja, presztízse. De a viták során egyre inkább megfogalmazódnak a munkahelyi művelődés lehetőségei és feladatai is. Hadd idézzem végül Vitányi Iván gondolatait, amit a munkahelyi művelődés szakemberei sűrűn mondogatnak egymásnak: „A helyzet tehát olyan, hogy nem maradhatunk benne szenvtelenek. Nem valami széplelkű kul- túrsznobizmusból paposko- dunk a kultúra mellett, hanem a szocializmus és a nemzet alapvető érdekében. A közművelődés ügye nem járulékos AZÉRT-EZ-IS- HADD-MENJEN-CSAK, hanem a nemzet sorsának, jövőjének egyik kulcskérdése. Nem abból kell kiindulni, hogy mennyi pénz kell a kultúrához, hanem hogy mennyi kultúra kell a pénzhez (értsd: a meglévő erőforrások ésszerű felhasználásához, a gazdasági fejlődésünk feltételeinek megteremtéséhez)”. Scherer József rendszeresen két és fél millió fölött van. A nézettséget természetesen befolyásolja az adás időpontja. A tetszési index általában 80‘százalék fölött van. Hogy a műsor mennyire tetszik, abba belejátszik, hogy a megkérdezett egyetértett-e az elhangzottakkal, azonos-e a véleménye. De nem az a fontos, hogy azonos legyen, hanem hogy legyen véleménye. A belpolitikai főszerkesztőség úgy látja, hogy a kormányszervek általában elégedettek a műsorral, hasznosnak tartják, hisz gyorsaságukkal, őszinteségükkel az ő munkájukat támogatják. Befejezésül a Hírháttérrel kapcsolatos tervekről kérdeztem beszélgetőpartnereimet. Ami a Hírháttér jövőjét illeti: alapelvein nem kívánnak változtatni. Legyen aktuális, élő adás, és szólaljanak meg az Illetékesek. Esetleg a legilletékesebbek. Vezérelvnek tekintik a műsor alcímét: Nézetek, vélemények közérdekű kérdésekről. Erdős Márta HANGSZÓRÓ Egyszer volt, hol nem volt A mese örök. Mióta megszólalt az ember, az anyák — feltehetően — dallal, szóval altatták kicsinyeiket, ha kezdetben még ez messze is volt a későbbi, tökéletes formájától, melyet több ezer év óta ismer az emberiség. Ezek már kultúrkincsek. s öröklődnek nemzedékről nemzedékre. Többségük ma is szájról szájra jár, minden nemzetnél. Sokuk azonos tőről fakadt, közös elemeket tartalmaz, a mese váza is azonos, de vannak sajátosak, csak egy-egy népre jellemzőek, melyek csak annyiban hasonlítanak egymásra, hogy például kedvelik a bűvös hármas számot, vagy a legkisebb testvér kitüntetett szerepét. Az elmúlt héten a rádió orosz, ukrán és kirgiz népmesékre kerített sort, talán sohse hallott, nálunk ismeretlen történetekre. Ilyen volt Az egérbőrös királylány meséje, melyben a mostoha apa meghalt feleségén kívül senkit se tud szeretni, csak a mostoha lányát, s feleségül szeretné, de a lánynak az öreg nénc jó tanácsokat ad, s még a fiatal királyfit is megtalálja, hogy aztán boldogok legyenek, míg csak élnek. A micsoda madár egy buta, ám gőgös liba, mindenkinél különb akar lenni, ezért hattyúnyakat, pelinkáncsőrt, gólyalábat, pávafarkat cserél, sőt még a kakassal is üzletel. A végén se enni. se úszni, se repülni nem tud, s mikor a róka jön, majdnem rajtaveszt, csak a társai segítsége menti meg, akik elnézték a hóbortját. Most okul, mindent visszacserél, s újból olyan liba, akibe semmi hiba. A három fekete hattyú három gyönyörű, gonosz leány, s míg a szegény ember legkisebb fia közbe nem lép, szörnyű bajt hoznak az emberekre. A szép. és érdekes meséket három színész adta elő, más-más modorban. Tímár Éva úgy mondta, ahogy az anvák, folyt a szájáról a szó. egy kicsit mintha altatna. Pásti Lajos sziporkázó színházat csinált a libameséből, barna bársonyhoz hasonló csodálatos hangján — melyet már mily régen nélkülözünk —: eljátszott mindent, örülhet. aki hallotta. Bócs Ferenc szenvedély nélkül, csupán az okos értelmet adta vissza, s ezért volt vonzó és hatásos. Ahogy a lelke érzett Költő és ember együtt és külön-külön bontakozott ki abból a beszélgetésből, mely jó évekkel ezelőtt folyt Benjámin László és két tanárjelölt között, s most, mikor még alig száradtak el a virágok a sírhantján, megismételt a rádió. Nem is volt ez igazi, inkább alibibeszélgetés, mikor a kérdés csak arra jó, hogy a felelet által áttekinthető legyen az egész életpálya. Hogyan lett költő? Kik segítették? Miként hatottak rá a felesége és gyermekei? Hogyan született meg legkedvesebb verse? Milyen útra- valót ad a jövő magyar tanárainak? Benjamin rögös utat járt meg. Petőfi és József Attila volt a példaképe, s ahogy beszélt, és megszólaltak közben a versei is, egy önmagát megvalósító, harmonikus egyéniség hangját hallottuk. Azét, aki tudta, miért van a földön. aki megbecsülte azokat, akik közül való. akikből kiemelkedett. Célt tűzött maga elé — Ügy szóljak mindig, ahogy lelkem érez —. s naponta közeledett a célhoz. Ezt tükrözték a szép. egyszerű, tiszta gondolatú versek, s a tolmácsolás — Avar János, Fülöp Zsigmond. Koncz Gábor és Schubert Éva által — minden erényüket érvényesítette. Eggyé vált a szó és a tett. Európaiak Velencében A cím sokat ígért, a műsor keveset adott. Szigethy Gábor húsz percet szánt Stendhal velencei tartózkodásaira, és nem az idő volt kevés, inkább a produktum. Az adásból az sem derült ki, mit is akart igazán. Talán a bontakozó írót kihámozni a napló soraiból, talán azt, hogy egy- egy esemény miként épül be később az író műveibe? És mikor? De hát az, hogy az alkotó nem ragaszkodik dátumszerűen az eseményekhez — ami tavaly volt, azt az idénre teszi —. ez nem újság. S hogy az Európát járó. unatkozó fiatal férfi, hol a világ legboldogabb, legvidámabb városának tartja Velencét, ahol szerelmi kalandja mindennapos, s egyik anekdota a másikat követi az éjféli órán, nem sok hatással van a hallgatóra, mert az idézett napló, s a hozzáfűzött megjegyzés érdektelen. Hasonlóan a halottnak látott város ecsetelése. Még akkor is, ha Napóleon megbukott, hazája halott, Velence szintén. így hát Stendhal ott hagyja és a pármai kolostorba költözik. Talán itt kellett volna kezdeni. v , Társastáncklubok találkozója Csehszlovákiában Körtánc Érsekújvártól Nagymegyerig Több évre visszanyúló barátság fűzi össze a Békés Megyei Művelődési Központ társastáncklubját és a Cse- madok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) érsekújvári testvéregyüttesét. Rendszeresen kapcsolódik közös megmozdulásaikhoz az NDK-beli Brand—Erbisdorf társas- táncklubja. Az idei találkozón pedig jelen volt a lengyel „Zamek” táncklub Lub- linból, valamint a nagyszombatiak hasonló közössége. Az elmúlt hét végén háromszor mérte össze tudását standard- és latin-amerikai tánctudásból az említett öt együttes, emellett bemutatókat is tartottak. A találkozó első napján a Vág folyó partján levő Vág- sellyére utazott az öt csoport. Nyugat-Szlovákia legnagyobb vegyipari kombinátja található e kisvárosban. A hatezer embert foglalkoztató gyáróriás művelődési házában léptek fel először a csapatok. A virágokkal díszített terem teljesen megtelt a táncosok kedvéért, akik emlékezetes estén mutatták be lépéskombinációikat. A következő napon erőnlétből és koncentrálóképességből is vizsgát kellett tenni a fiataloknak. mivel két helyszínen szerepeltek. Komáromnak a Duna másik oldalán fá<vő részén volt bemutató az említett táncokból. A helyi szervezők még csak e műfaj megszerettetését tűzték v ki célul; örülnének, ha a társastánc gyökeret eresztene náluk. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a hajógyári művelődési otthonban alig több mint fél ház fogadta a társulatot. Akik eljöttek, azok nem csalódtak, amit a tapsokból lehetett megítélni. A rövid városnézés során többször elmentünk a várhatóan év végén avatásra kerülő kultúrpalota épülete mellett. A háromszáz főt befogadó nagyteremben már akár táncversenyeket is rendezhetnek; álmodoztak a komáromi népművelők. Ebben az épületben kap majd helyet a Magyar Területi Színház is. Kívánjuk, hogy legyen a társastáncnak is otthona ez az impozáns épület. A délutáni bemutatót követően Nagymegyerre, a Csallóköz tízezer lakosú mezővárosába utaztak a klubok. Két nagy mezőgazdasági egység (tsz, állami gazdaság) foglalkoztatja az ott élőket. A remek hangulatú esten többször jelezte nagy taps a nézők elismerését. A színházteremből tizenöt perc alatt — szellemes megoldással — táncteremmé alakítható művelődési intézményben tökéletesen .elkészített parkett várta a táncosokat. Az itteni közösség nevelése tudatos, e műfaj szeretete hagyományos, mivel a művelődési ház vezetője maga is táncpedagógus. * A Csemadok érsekújvári művelődési házában került sor a rendezvénysorozat zárására. A házigazda táncklub vezetője, Keller Gábor negyedszerre vezényelte versenyre és bemutatóra a csapatokat. A forró hangulatú délutánon többször köszöntötte vastaps a táncosok produkcióját. Ezúttal is sikere volt az érsekújvári gyerekek csoportos diszkótáncának, valamint a csabai fiatalok — Valastyán Pál— Ancsin Nóra, Gulyás Miklós —Marik Ildikó, Csjaki Zoltán—Marosvölgyi Emese versenycsárdásának. Mivel ezen a versenysorozaton kevés babér termett számunkra, a közönség elismerése vigasztalta táncosainkat. A helyi társadalmi, politikai szervek képviselői mellett megjelent az eseményen Sidó Zoltán, a Csemadok elnöke is, aki a rendezvény után kérdésünkre — hogy milyen jelentőséget tulajdonít szervezetük a társastáncmozgalomnak — elmondta: a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség 820 amatőr művészeti együttesben ápolja nyelvét, őrzi hagyományait és teljesíti ki személyiségét. A legnépesebb tábora a népművészeti mozgalomnak van; a „Tavaszi szél vizet áraszt...” a felnőttek, a „Csengő énekszó” pedig a gyerekek által kedvelt folklór műfaj. A társastáncklubok száma kevés, de mozgalmuk elterjedését szorgalmazzuk, amihez jó hírverést adott a most lezajlott verseny- és bemutatósorozat. Felczánné Nyíri Mária, a csabai együttes művészeti vezetője összegzésként hasznosnak nevezte a találkozót, kiemelve annak szakmai jelentőségét és baráti hangulatát. * Reméljük, a májusban Békéscsabán folytatódó társas- táncklub-találkozón lesz annyi ideje az idelátogatóknak, hogy megtekinthetik Munkácsy Mihály festményeit a múzeumban. A mi programunk ugyanis olyan sűrített volt, hogy nem tette lehetővé nagy festőnk Érsekújváron levő képeinek megtekintését a művészetek galériájában. A krónikát lejegyezte: Cs. Tóth János
