Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-10 / 264. szám
1986. november 10. hétfő Egészségnevelési hét Csorváson Töprengésre késztető „tükör Múlt és jelen Békés megye gazdaságában és társadalmában r A népességs'zám-változás üteme népszámlálási időszakaszonként 1 Magyarország + 0,2% yV A1föl r1960-1970 Magyarország Magyarország +3,6% + 3»B* i-0,0% Békés 1949-1960-2,0% Alföld Alföld + 1,9% ii-0,9% Békés 1970-19B0-5,9% November 10. és 15. között Csorváson, a szakmaközi bizottság rendezésében egészségnevelési hetet rendeznek. Az eseménysorozat megnyitója november 10-én 16 órakor a művelődési házban lesz. Tizenhét órától a község hármas számú presz- szójában az AIDS-ről és a higiéniai szabályokról hallgathatnak előadást az érdeklődők. Másnap 18 órától az egészségügyi alkalmazottaknak tartanak szakmai továbbképzést a bölcsődében. November 12-én 14 órától idegélettani tudnivalókról tájékoztatják a pedagógusokat. November 14-én, pénteken a művelődési házban Befejezték az őszi haltelepítést a Magyar Országos Horgászszövetség Békés megyei intézőbizottsága kezelésébe tartozó holtágakon és élővíz-szakaszokon. A tervezett 2 millió 900 ezer forint helyett 4 millió 500 ezer forintot fordítottak erre a célra, a vizekbe juttatták 635 mázsa két- és háromnyaras pontyot, 21 500 darab süllő, 12 ezer csuka, 10 ezer harcsa és 10 ezer balin előnevelt ivadékot. A Gyoma- endrődi Viharsarok Hisz az intézőbizottsági telepítésekkel párhuzamosan a horgászható vizeibe 385 mázsa kétnyaras pontyot helyezett ki. November 10-én megkezdik a Kákafoki holtágon a A Gyümölcs- és Dísznövény- termesztő Fejlesztési Vállalat — a MÉM támogatásával — elkészítette az ország első átfogó gyümölcstermőhely-kataszte- rét, amely táblánként! részletességgel adja meg a kertészeti ágazat fontos kultúrájának szinte minden adatát. A kataszter 13 gyümölcsfajra tartalmazza a szükséges tudnivalókat armajd 18 órától kerekasztal- beszélgetést rendeznek az egészséges életmódról a Szegedi Orvostudományi Egyetem neves szakembereinek részvételével. Ezzel egy időben ugyanitt étel- és termékbemutatóra kerül sor. A zárónapon, november 15-én játékos családi sportvetélkedőt rendeznek a tornacsarnokban „A mozgás egészség” jelszóval 9-től 12 óráig. Kilenc órától a nagyközség könyvtárában a helyi úttörőcsapat tagjai fogászati és egészségügyi vetélkedőn vehetnek részt. Hasonló témában ugyanitt 15 órától a családok versenyezhetnek. busa lehalászását, és az időjárástól függően a szivornya felől szakaszosan haladva a duzzasztó felé, várhatóan másfél-két hét alatt végeznek a munkálatokkal. Erre az időszakra az intézőbizottság a horgászok megértését és türelmét kéri. A lehalászáson a környező egyesületek tagjaiból kiválasztott képviselők is jelen lesznek. Tervezik továbbá az ib kezelésű szarvasi ésgyomaend- rődi Hármas-Körös-szaka- szok busalehalászását december elején. A kifogott halat a htsz halfeldolgozó üzeme veszi át, a befolyt összeg felhasználásáról később döntenek. ról, hogy egyebek között milyenek a helyi adottságok, hol és milyen feltételek mellett érdemes foglalkozni gyümölcsük termesztésével. A tudományos anyagot egész sor területen használhatják fel, például a kutatók is nagy hasznát veszik a gyümölcstermesztés számára meghatározó fontosságú előrejelzések megalapozásánál. Ügy hírlik, a Békés megye bemutatkozik című, budapesti rendezvénysorozat alkalmából készült el — a Békés Megyei Tanács Tudományos Koordinációs Szakbizottsága kiadásában — ez a 32 oldalas statisztikai képeskönyv. Az ötvenként beszédes ábra a felszabadulás óta eltelt esztendők gazdasági, társadalmi változásait tárja elénk szigorú következetességgel. Az MTA Regionális Kutatások Központja, Alföldi Kutatócsoport munkatársai, és az azóta Békéscsabáról Pécsre került dr. Tóth József kandidátus kitűnő munkát végeztek. Logikus rendben tárják az olvasó elé megyénk főbb gazdasági, társadalmi mutatóit, érzékeltetve a tízévenkénti változásokat, többfajta összehasonlításra is módot adva. Egyrészt az országos fejlődéshez, másrészt a régióhoz, végül pedig a megyén belüli területek egymáshoz mérésére nyújtanak lehetőséget az ábrák. A kiadvány bevezetőjében a földrajzkutató intézet vezetője, dr. Simon Imre kandidátus a következőket fogalmazza meg: „Egy-egy térség társadalmi-gazdasági bemutatásakor legalább három kérdésre kell keresni a választ: milyen fejlődési utat járt be saját múltjához, sfi ját múltjának egy időpont jához képest; a fejlődés során hogyan illeszkedett a tágabb környezet, az ország többi térségeinek sorába, azaz lépést tudott-e tartani a társadalmi-gazdasági haladás ütemével; végül, a térségen belül milyen regionális differenciák, térszerkezeti egységek alakultak ki.” Nem rajongok a statisztikáért, a diagramok, ábrák megfejtése sem tartozik kedvenc időtöltéseim közé, de ezt a könyvecskét nem lehetett letenni. Hiszen rólunk, a mi életterünkről mond el sok mindent, kendőzetlen igazmondással, abban a sorrendben, ahogyan azt a bevezetőben is említették. Kénytelenek vagyunk hát viszo- nyítgatni, méricskélni a helyzetünket, s az okokon is elgondolkozni... Az első — bár tudtunk róla, mégis mellbevágó — ábra a természetes szaporodást elemzi megyénkben. Az ötvenes évek tízezret is meghaladó szaporodási aránya 1979-től szomorú fordulatot vett: ma már több a halálozások száma nálunk, mint az élve születéseké. Fokozódik a városba áramlás, és ennek megfelelően csökken a községekben lakók száma. Míg 1949-ben a megye néBékés pességének csak 30,3 százaléka élt városban, a többi a kisebb településeken, összesen pedig 472 ezren, 1984- ben a népesség 45,7 százaléka áramlott a városokba, s mindössze 425 ezren maradtunk Békés megyében. Az okok magyarázata is benne van a könyvecskében, melyet jól illusztrálnak az ipar struktúrájának változásait kifejező ábrák, a lakásépítés alakulását, a népesség gazdasági aktivitását, az iskolai végzettséget, az ipar egy lakosra jutó állóeszközeinek értékeit elemző ábrák is. De érdemes eltöprengeni a lakások felszereltségét — úthálózat, közcsatorna, vezetékes gáz — az országos fejlődéshez viszonyító magyarázó képeken is, vagy éppen az egy lakosra jutó kórházi ágyak és orvosok számát, akár a vidékhez hasonlító mértékén is. (Hogy a telefonellátottságról már ne is beszéljünk.) S ha valaki e könyvecskét lapozgatja, nem ugyanazt olvassa ki belőle mondjuk a szeghalmi térségben. Orosházán, vagy éppen Gyula vonzáskörzetében. Hiszen az ábrák a megyén belüli, eltérő fejlődésre is . utalnak, s nem minden ok nélkül (Ezeknél az ábráknál azonban hiányolható a fontosabb körzetközpontok feltüntetése. amely a jobb tájékozódást. megértést segítené.) Az ábrák viszont — s mintha ezeken a színek is vidámabbak lennének — arról is beszámolnak, milyen jelentős fejlődésen ment keresztül megyénk mezőgazdasága. Erről tájékoztat a termésátlagokat bemutató táblázat, és az egy traktoregységre jutó szántóterületet bemutató grafikon. (Az már kevésbé örvendetes, hogy csökkent a szántóterület és az öntözött terület a hatvanas évek óta.) A képes statisztika tehát tükör a javából. Amelybe^ szépítés nélkül láthatjuk magunkat. Hasznosítható kis eszköz a döntéshozóknak, s nekünk, az itt élőknek is, mert tudjuk, hányadán állunk, s mit, hogyan kell tennünk ahhoz, hogy előbbre lépjünk. E sorok írója lehet, hogy részrehajló. De ebben a nagyszerű és igaz könyvecskében szívesen böngészte volna a kulturális ellátottságra vonatkozó adatokat is. Ami késik, nem múlik. Várjuk a folytatást, amelyben a közlekedés, a kultúra, a kereseti viszonyok, és még sok minden legalább ilyen színvonalon megjelenhet. S ha már nagy munkával, kitűnő nyomdatechnikával elkészült (az első könyvet a Kner Nyomda készítette), jó lenne, ha a megyei terjesztést is megoldanák. Mert nemcsak a pestiek, mi is szeretnénk többet tudni önmagunkról. Ez azt hiszem, természetes kívánság... B. Sajti Emese 8-tól 14 óráig véradás lesz. Űszi haltelepítés, lehalászás — plp — Gyümölcskataszter és előrejelzés — Talán a könnyebb megélhetés, amiatt jönnek városról is, szóval most töltődik a falu — vélekszik a boltos, és sorolja a mostanában idetelepült családokat, vállát az ajtófélnek vetve, keresztbe font karral. Szabó László a becsületes neve, és üzletvezető a beosztása — de hát így csak a hivatalos papírokon nevezik. Nyurga fiatalember, aki idestova 15 éve koptatja itt a pultot, s bár a szomszédos Medgyes- bodzásról jár át, ismeri Gá- bortelepet, mint a tenyerét. Állunk a boltajtóban, beszélgetünk, nézelődünk. Messzire vezeti a tekintetet a kövesút, ami a külvilággal való kapcsolatot jelenti, szó szerint és jelképesen is. Hajdan a kisvasút is erre vezetett — sokan még ma is szidják az intézkedést, amellyel felszámolták. Egyik irányban Csanádapáca, ellenkezőleg pedig • Medgyes- bodzás a legközelebbi, alig három kilométerre fekvő település, tovább pedig a két „vonzó” város, Orosháza, illetve Békéscsaba. De milyen falu Gábortelep, ez az ötszáztizenöt lelket számláló, közigazgatásilag Medgyes- bodzás községhez tartozó település, amely hajdan Keg- levich gróf fiáról kapta a nevét. — Összetartó nép ez. aztán meg, aki igyekszik, boldogul— mutatja boltosunk az új házakat. — Szépek, de ez a nagy üres telek itt szemközt, meg odébb is! — vetjük közbe, mert szó, ami szó, rendezettnek éppen nem nevezhető a kövesút két oldala, ami egyben a falu főutcája. — Az is beépül, tán már ki is osztották! Diskurálnánk még, de megérkezik Gyuláról a hűtőkocsi, és egyébként is, kinn lóg a tábla, hogy „leltár”. Azért szétnézhetünk odabent. Jobbra, forgóállványon könyvek, a pult mögötti polcokon pedig „ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi”, kávé, mosópor, befőtt, takaró, cseréptál, cérna, Napóleon konyak, zokni és porszívó jól megfér egymással. A húsosok közben becipelik a friss töltelékárut — 81 kilogramm összesen és 11- féle felvágott, főzőkolbász. Csak az a baj, hogy szárazáru, jó csabai kolbász az ide valahogy sose jut. Meg a kenyér! — Az minden, csak nem kenyér, amit sokszor kapunk! — legyint az üzletvezető —, nekem a rossz, mert olyankor átmennek az emberek Apácára kenyérért, itt meg a nyakamon marad az egész. Hát ennyit az ellátásról. Újra az utcán bóklászunk. Babakocsit tolva középkorú férfi ballag a boltba, a leltár miatt zsörtölődve fordul vissza. Feldíszített Zsiguli húz porfelhőt maga után — lakodalomba járhattak a hét végén. Fejkendős asszony kerékpárján nagy zsákot tol •— talán tápot vett. — Sok itt a jószág — erősíti meg Toll József né, az áfészfelvásárló és -tápboltos —. jó az ellátás, Elekről, Tótkomlósról, meg az Orosházi Új Élet Tsz-től kapiuk a tápot. A felvásárlás? Hát, hízott baromfit nem nagyon adnak át, kevesen tömnek már manapság. Inkább húslibának viszik Apácára a maszek kereskedőknek, azok meg adják tovább. Ameny- nyit itt én fizethetek, azért nem bolondok itthagyni az emberek. Ennyit a termeltetés, felvásárlás, értékesítés furcsaságairól. Ellenzős műbőr sapkában, állig begombolt, tiszta munkáskabátban, viseltes pantallóban Bohus János bácsi érkezik kismotorján. Kenyeret vesz — most a felvásárlóhelyen mérik —, aztán a kis csavaros üveggel betér a bolt melletti kocsmába. ami korábban presszóként működött, egészen addig, amíg a szomszédos kocsmával egybenyitották. Beóvakodunk. Elöl a magas, kopott pult mögött hanyagul öltözött vékony fiatalember méri unottan a feleseket, mellette pucér popsi villog, persze plakáton. Sütemény csak rendelésre, a zenegép talán sose volt jó. A hűtőszekrényen egy nagy rádió mondja a magáét, a hátsó traktusban meg biliárdgolyó koccan. Szóval „nagyon kocsma”. — Hunnan gyüttetek? — löki följebb a sapkaellenzőt az öreg, miután kifejti, hogy a 79 évével ő bizony inkább tegez bennünket, elvégre az unokái lehetnénk. — Csabá- rul? ínye, nem köll ott egy albérlet? Van egy viskóm Csabán, kiadó egy szoba éppen. — János bácsi is ott lakik? — Mán hogy laknék ott, mikor tanyán lakunk, ide nem messzi, de van ám radiátorfűtésünk, a fiam csinálta, meg villany, tv kettő is, az egyik színes. Ezt meg be köll osztani, nem kortyin- tok minden reggel — csippent huncutul a kis pálinkásüveg felé —, tudjátok, bekötöttem 705 kéve kukoricaszárat egyedül, aztán ez a jutalom. Na nézzétek csak meg a Babettámat, már az unokám is tud ám menni vele! Leír egy kört a tiszteletünkre, majd visszaballag a kis üvegért. Bodzásröl befut a busz, feltűnően sok a leszálló utas. — Tüdőszűrőn voltunk — áll rá a szóra Bogdán Mátyásáé, egyike a városból idetelepülteknek. — Itt tudtam házat venni, mikor családi okokból változtatni kellett a sorsomon. De nem panaszkodhatott!, hamar megszoktam, beilleszkedtem. — Mi volt a legnehezebb? — Megszokni, hogy a kenyeret íratni kell. Különben, aki tud alkalmazkodni, az könnyen beilleszkedhet. És aki jön, annak kell alkalmazkodni. Fanyar, fáradt a mosoly a szája szögletében —, mint aki nem hajlandó engedni, hogy legyűrjék a gondok. Közeledik az ebédidő, kicsit élénkül a falu. Szabó Balázs, a postás is feltűnik a Vasút utcán, sietős az útja, mert még nem volt tüdőszűrésen. Nagyot szusszan, és már sorolná is, hogy a faluba jár 130 napilap —, de inkább magáról a településről faggatjuk. Ötöl-hatol, aztán kiböki: — Ügy néz ki, hogy ide akkor jut. ha marad. „Van egy viskóm Csabán” Fotó: Kovács Erzsébet — No és a tanácstagjuk? — Van. de nincs sok látszatja. Na, most ugyan bevezetik a vizet, fizetjük is a pénzt, 1600 forintot, tíz éven át. A gázvezeték a falutól 2-300 méterre húzódik, van talán leágazás is. Látják, építkeznek, biztos lenne, aki beköttetné. Látjuk, és az egyik takaros új ház előtt meg is állunk. Benn porszívó zúg, hiába köszöngetűhk. Be kellene csengetni, de a fekete házőrző gyanúsan hegyezi a fülét. Végre előkerül a gazd- asszony; Tóth Istvánná. Vékony, energikus fiatalasz- szony, az a típus, akinek a keze alatt ég a munka. — A gyerekek iskolába vannak, Bodzásra hordja őket a busz, a férjem a tsz- ben, ő a takarmánykeverő üzem vezetője, én meg itthon csirkézek. Hat éve, éppen a cirokföldön dolgoztam, ott aztán van ideje az embernek gondolkodni, mikor elhatároztam, nem leszek én más keze-lába, hanem a magam gazdája. Szóval. csirkét nevelek. — Miért éppen itt építettek? Rágyújt, a szőnyegpadlón jár a tekintete. — A férjem Kígyóson akart, de én azt mondtam, itt van már jó munkahely, telek a kövesút mellett, ólak. Miért menjek el, ha itt megtaláljuk a számításunkat? — Azt mondják, a falu a világ vége. — Nézze, aki igényli és dolgozik, eljuthat, el is jár, ahová csak tetszik, hát nem? S ha még az ellátáson is javítanának. nem kívánkozna el innen senki. És nem is kéne hozzá sok, csak több figyelmesség. Lehet, hogy igaza van. Tóth Ibolya 0 világ végén? Gabortelep
