Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
1986. november 1., szombat o Cukorrépa-betakarítási tanácskozás és bemutató Mezőhegyesen Az IKR, a ROAG Consult és a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát közös szervezésében a napokban Mezőhegyesen megtartott cukorrépa-termesztési tapasztalatcsere iránt nagy érdeklődés mutatkozott. A tanácskozást Andó Ferenc, a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát vezér- igazgatója nyitotta meg, üdvözölte a meghívottakat, közöttük Jürgen Horst Richter!, a Stoll-cég kereskedelmi igazgatóját, Nádas Róbertét, a Kleine cég magyarországi képviselőjét, a ROAG Consult cég képviseletében Roland Schlichthabert, valamint az IKR részéről Tóth László termelési igazgatót és Antos Gábor fejlesztési főmérnököt. Juhász Gyula, az IKR iparinövény-ágazatának vezetője tartott előadást a cukorrépa-termesztés technológiájának legfontosabb kérdéseiről. Ezután dr. Szüle Zsolt, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docense a betakarítógépek fejlődésének történetét, irányát tekintette át, kiemelte az adapteres betakarítás jelentőségét. Jürgen Horst Richter bemutatta a Stoll-cég tolt rendszerű, 6 soros MRG—6 típusú betakarítóadapterét, amely — elmondása szerint — a legjobb munkát végzi még a száraz és felázott talajon is. A gépbemutató első gépe a sokak által jól ismert önjáró Herriáu AM6 betakarítógép volt, amely ez alkalommal is jól vizsgázott. Láthatták a Herriau fejező, illetve kiszedő-rendrakó adaptert Fiat 180—90 erőgépre szerelve. Hátránya e gépnek, hogy a gépkezelő figyelmét megosztja és hosz- szadalmas a traktor átszerelése más munkaműveletre. A Kleine KR 6 fejező-ki- szedő-rendrakó adapter Fiat 180—90 hátsó három pontjára van függesztve. Üzem közben a hátrahajtó szerkezettel felszerelt traktor az adaptert maga előtt tolja. Újdonságnak számított a Stoll MRG 6 betakarító adapter Mercedes MB 1500 Tracra szerelve. A gép a traktor hátsó három pontjára van felfüggesztve. A felfüggesztés felső pontján hid- roakkumulátor van beépítve, aminek segítségével az adapter kerekei nem hordozzák a gép teljes súlyát, hanem ennek egy része átkerül a traktor hajtótengelyére. A Stoll- és Kleine-adap- terek elnyerték a jelenlevő szakemberek tetszését. V. L. Arany-e az Aranykalász Dévaványán? öt év alatt 100 millió forinttal növelték a termelést a Dévaványai Aranykalász Tsz-ben. A VI. ötéves terv nyitó évében 114 milliós termelési értéket állítottak elő, a záró évben pedig 214 milliót. Azon a területen, ahol gazdálkodnak, ez igazán szép, kiemelkedő eredménynek számít. Mivel magyarázzák ezeket az igen jelentős termelési sikereket? A minőségi munkára ösztönző bérezési rendszerükkel, amely tisztán és félreérthetetlenül a munkateljesítmények növelésére progresz- szíven ösztönöz. Merész vállalkozásnak tűnt annak idején, amikor Dévaványán a megyében elsőként szakítottak a korábbi,1'1 nem a teljesítményhez kapcsolódó bérezési formával. Nem találtak itt ki semmit azon túl, hogy meglevő bérlehetőségeiket a többleteredmény elérésének szolgálatába állították. Nem használtak fel nagyobb bértömeget, mint korábban, de a szövetkezet tudni akarta, ki miért veszi fel a fizetését, s a felvett munkabér mögött milyen teljesítmény mutatható ki, s ezzel a teljesítménnyel hogyan erősödött a közös. Szigorú elveket fogalmaztak új bérszabályzatukba, melyek egyaránt magukba foglalták a biztosított termelési feltételekből várható teljesítményt, de ez fordítva is megfogalmazásra került. Ez a fordítva szó a valami miatt eredménytelen munka fogalmát takarja, különböző szankciókkal, az alapbér fegalmába tartozó külön juttatások megvonásával, vagy a prémium csökkentésével, kifizetésének megtagadásával. A munkabér kifizetésével összefüggő vezetői szubjektív döntéseket kizárták. A szövetkezet bérszabályzatában ugyanis minden tsz-tag és vezető név szerint szerepel, mi a feladata, mit kell tennie ahhoz, hogy az alapbér felvételére jogosult legyen. A prémiumszabályzatban pedig a tervezett és a terven felüli nyereségből való részesedés mértékét határozták meg, felsorolva, külön taglalva minden termesztett növényfajt. tenyésztett állatfajt, gépesítési munkát és ipari ágazatot. Az a tény, hogy öt év alatt kereken 100 millió forinttal növelték termelésüket, sokat mond ugyan, de ennek súlyát tulajdonképpen a nyereség tömegének alakulása adja. Ez mutatja, hogy milyen hatékonyan dolgoztak. Nincs mit szégyenkezniük, hiszen az 1981. évi 11 milliós nyereséget 1985-re 26 millióra növelték. Ez az esztendő pedig újabb, eddig Dévaványán soha le nem írt termelési értéket (200 millió) és 30 millió forint körüli nyereséget csillantott meg. A jól végzett munka tehát a célratörő jövedelemtermelési törekvésüket most már tartóssá tette, korábbi álmaik, szövetkezettel kapcsolatos elképzeléseik beteljesültek. Pedig órájuk is ugyanaz a nap sütött, mint máshova, ők sem kaptak több csapadékot, mint mások, de ők elsőnek próbáltak alkalmazkodni a változó körülményekhez, saját eszközeik racionálisabb felhasználásával. Az eredmény: az aszályos időjárás és a felgyorsult központi elvonások ellenére rövid történelme során a legjobb, a legkiemelkedőbb év zárására készülnek Dévaványán, a valójában is szó szerint értendő, aranyat termő Aranykalász Tsz-ben. D. K. Sok volt az ocsú — jogos a búcsú Aki távol él a mezőgazdaságtól, az a fűszerekkel gyakorta úgy van, mint az egyszeri ember a tévébemondókkal: utóbbiakról hihető, hogy alul íróasztalban végződnek, a fűszerekről meg elképzelhető, hogy pici zacskókban vagy formás üvegcsékben teremnek. De tegyük félre a tréfát, mert a Kardosa Egyetértés Tsz-t enélkül is megtréfálta az egyik tsz-tag, ha az ilyen akciót lehet egyáltalán tréfának nevezni. A fűszerekről annyit mindenki sejt (ha másból nem, árukból), hogy munkaigényes növények. A köményben tizenegyféle gyommag is előfordulhat, s tetemes mennyiségű por piszkíthatja. A kardosi tsz egyik tagjának, Varga Györgynek a köményében ponit ennyiféle gyommagot leltek rostáláskor, köztük — a lencsebotrányból már hírhedtté vált — mérgező csattanó maszlagot. Ez önmagában még nem égbe kiáltó, az viszont már kellemetlen, és a tagság indulatát alaposan felkorbácsolta, hogy a kömény egy részét bekeverték a rostált és részben exportra készülő tsz-köménybe. Így aztán rostálhatták újra az egészet. Varga György 1200 négyszögöl bérelt földön termelt köményt. Egyszer megros- táltatta a magot, mielőtt azonban a második rostálásra is sor került, azt mondta, haza viszi szárítani. Ami meglepő, és teljesen érthetetlen: a rostáiéból hazavitte az ocsút is, és állítása szerint Szarvason borította szemétbe. Amikor a magtárba beszállította a köményét, a tsz-kömény már átesett a minőségellenőrzésen. Varga köményével elkezdték egalizálni — 40 kilóig kiegészíteni — a tsz-zsákokat, s egy idő után rájöttek, hogy a zsákok tetején még viszonylag tiszta a mag, mélyebben viszont tele van porral és gyommaggal. Ezután átvizsgálták Varga még be nem kevert 240 kiló köményét. Harminc kiló ocsút és tíz kiló port találtak benne. (Nem árt tudni, hogy a köményben még egy százalék idegen anyag sem megengedett!) Varga Györgyöt fegyelmivel kizárták a tsz-ből. Lánya — aki belső ellenőrként dolgozott az Egyetértésben — és veje — a tsz-háztáji agronómusa volt — egyaránt úgy érezték, a tagok bizalmát már sosem nyerhetnék vissza, ezért felmondtak. Kár értük. Bebizonyosodott, hogy nem tudtak semmiről A tsz-elnök, miután részletesen ismertette az ügyet, nem tagadja, sajnálja a családtagok kiválását. Különösen az asz- szonyt dicsérte. Gyorsagyú, sokoldalúan használható ember. Varga György viszont nemigen siet elismerni, hogy hibázott. Nem fogadja el a rostálás jegyzőkönyvét. Szerinte képtelenség az a 40 kiló ocsú és por. Az 57 éves férfi arra hivatkozik, hogy vele eddig még semmi gond nem volt, fegyelmit sosem kapott. A tsz vezetőségének ebben is más a véleménye. Szerintük nem Vargán múlt, hogy eddig üres maradt a fegyelmi lapja. Az elnök fejből sorolja a már elévült és a közelmúltban megúszott „necces ügyeket”. Most azonban nincs pardon. Mert Varga, ha elmegy az ocsú, 4-5 ezer forintot nyer jogosulatlanul a köményen. Az újra- rostálás viszont már eddig is 11 és fél ezerbe került. Ha pedig belekerült volna az ocsú a többi köménybe is... no, arra gondolni se mer a tsz vezetése. Mert akkor már csak Hamupipőke galambjai segíthettek volna. (ungár) Lányhalból fiúkat, avagy a haltenyésztés forradalmasítása Szarvason Fura egy ország a miénk! Legalábbis haltenyésztési és halászati ügyekben. Egyre- másra mennek tönkre halgazdaságaink, és ezzel arányban évről évre csökken a fehérjékben gazdag halhús fogyasztása. Táplálkozási kultúránk látja kárát a hovatovább széles körben elterjedt nézetnek: nincs tengerünk, így hát halászatunk sem számottevő. Akár ha nyomatékot adhatna e véleménynek az, hogy az alapismereteket meghaladó, felsőfokú tudásért is más országokba kell utazniuk a leendő halászati szakembereknek. (Csak a pontosság kedvéért : halászati szakmérnökök képzésére már van vállalkozó — s ez is fura — még véletlenül sem a keszthelyi, az egyetlen tóparti agráregyetem.) Közben az ENSZ Élelmezésügyi Világ- szervezetének, a FAO-nak a támogatásával világszerte elismert halkutatási központtá fejlődött a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet. Szakemberei járják a világot, és majd minden földrészen megfordulva részt vesznek haletetők telepítésében. Legutóbb Brazíliában, Irakban, Iránban, Pakisztánban, Egyiptomban, Görögországban, tehát a legkülönbözőbb éghajlati viszonyok és talajadottságok között- De ide is jönnek szakemberek mindenhonnan, rövidebb-hosszabb időre, hegy tanfolyamokon és tapasztalásaik útján valamit meglessenek Szarvason. Hát ezért fura ország a miénk! Mert a halra, pontosabban a halászatra nem nagy figyelmet fordító gazdaságunk mellett felnőhetett a meleg vizű halak mesterséges szaporításában és tenyésztésében nemzetközi rangot szerzett szarvasi kutatóbázis. Ilmi igaz és ami nem A város határában szemérmesen félrefordult, szerény kis tábla jelzi, merre is kell keresni a szűkebb- tágabb hazánkban rövidített nevén ismert intézetet, a Hakit. Akár jelkép is lehetne ez a közúttól s várostól való félrehúzódottság — bárhol legyen egy kutatóintézet, ha nem ligetes, csendes, jó levegőjű környezetben, a holtág mellett — mert lassan, és néha nem is pontosan jönnek onnan a hírek a nem szakmai berkekbe. Legutóbb például génsebészeti kutatásokról lehetett hallani. S bár ebből csak annyi igaz, hogy — megfelelő műszerezettség híján — egyelőre a tervezés és a nagyobb beruházást nem igénylő kísérletezgetés szintjén tartanak, mégis van miért Szarvasra figyelni. Genetikai eredményeik, a ginoge- netikai úton előállított hibridjeik forradalmasíthatják a haltenyésztést és a halhústermelést. De nézzük az előzményeket. A kutatóintézet egyik alapvető feladata a halnemesítés. Genetikai úton olyan fajták előállítása, amelyek a jelenlegi nagyüzemi termelési körülmények között növekedésben és húsminőségben a mostaniaknál jobb eredményt produkálnak. Az 1962 óta folyó nemesítő munkával — mely döntően a tógazdaságok legfontosabb halfajára, a pontyra irányult — elért eredményeik állják az összehasonlítást a mezőgazdaság más ágazatainak genetikai sikereivel. Két államilag elismert hibrid pontyuk, a Szarvasi 215-ös tükrös ponty és a Szarvasi P 31-es pikkelyes ponty teljesítménye 20 —25 százalékkal meghaladja a többi, köztenyésztésben levő fajta termelőképességét. Az intézetnek kiterjedt kapcsolata van a termelőgazdaságokkal, és így a kutatási eredmények közvetlenül és rövid úton hasznosulnak. Jó tenyészállatokkal látják el a nagyüzemeket, mentesítve azokat a tenyésztői szelekciós munka terhe és bizonytalansága alólNincs megállás Miközben az ország halastavaiban tenyésztett pontyok 70—80 százaléka szarvasi hibrid, a Haki kutatói már a genetika új, magasabb szintű útjait járják. Dr. Bakos János genetikai és termeléstechnológiai főosztály- vezető és munkatársai —közöttük öt kutató — az Eötvös Loránd Tudományegyetem magatartástechnikai laboratóriumával és a százhalombattai temperáltvizű halszaporító gazdasággal együttműködve kidolgozták a gino- genezises nemesítés nagyüzemi módszereit. Abból indultak ki, hogy a fajtajavítás legcélravezetőbb módja a hibridizáció. A keresztezéssel előállított hibridekben heterózishatás érvényesül, vagyis a szülői tulajdonságok az öröklődésben úgy kombinálódnak, hogy az új egyed értékmérő tulajdonságai a szülőknél magasabb szintűek. A heterózishatás ugyanakkor annál nagyobb, minél beltenyésztet- tebbek a szülői vonalnak. (Általában rokon párosításával jutnak hozzá beltenyésztett utódokhoz.) Beltenyésztett pontyok és más halak előállítása hosszadalmas, mert az egyik generációtól a másikig öt év telik el. Nagy teljesítményű állatokat, tehát látványos és biztos sikert csak a folyamat felgyorsításával, a belte- nyésztettség fokának rövid idő alatti megsokszorozásával lehet elérni. A ginogene- zis erre alkalmas. Ginogenezis, a genetika csodája A ginogenezis lényege: a hímivarsejtek örökítő anyagát, a kromoszómákban levő géneket magas radiöaktiv- sugárral inaktiválják, és ezzel a spermával termékenyítik meg a petesejteket. Hatására olyan utódok jönnek létre, amelyek az anyai kromoszómák egyesülésével keletkeznek. Ezek a ginogene- tikus egyedek nőstények, és olyan magas a beltenyész- tettségük, amilyet csak a testvérek tizenkétszeri párosításával (vagyis a halaknál hatvan év alatt) lehetne elérni. A keresztezéshez a nőstények átszexálásával nyernek hímeket. A ginogenetikus úton előállított nőstényekkel korai életszakaszukban me- thyltestosteron nevű hím nemi hormont etetnek, és így azok hímekké alakulnak át- Ezeknek a hímeknek és a szintén magas beltenyésztett- ségű nőstényeknek a keresztezésével előállított hibrid pontyok termelékenysége 30 —40 százalékkal is meghaladhatja a köztenyésztésben levő fajtákét. Maga a ginogenezis nem ismeretlen a biológiában. Valamikor a század elején fedezték fel. De a halaknál, nagyüzemi körülmények között itt Szarvason alkalmazták először. És nem eredménytelenül. A mintegy huszonkét hektárnyi vízfelületű kísérleti területen a kezdeti adatok biztatóak. Ám amíg halászati vizeinket ezek az új ginogenetikus fajták uralhatják, addig még évek telhetnek el. Hiszen ezek az attraktívnak is nevezhető, genetikai úton előállított szülői egyedek többet tudnak mint elődeik, de — ha nem is fizikai értelemben — sérülékenyebbek. Az új fajta állami elismerése pedig mindig hosszadalmas. Az eredmények, a különleges fajtatulajdonságok többszörös tapasztalatai igazolása nem megy egyik napról a másikra. A szarvasi sikert tehát még ne kiabáljuk el! De figyeljünk oda, és számoljunk: a legkevesebb, harminc százalékos termelékenységnövekedés is forradalmasíthatja a hazai haltenyésztést. S talán a világét is! Árpási Zoltán