Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

1986. november 29., szombat o lEHiHK-fíTd SZÜLŐFÖLDÜNK Okánv A főutca madártávlatból Az a bizonyán emléktábla A Haladás Tsz szárítója Nyílászárókat gyárt az áfész helyi fattzeme Tetszetős bútorokat készít a Mezőberényi Faipari Szövet­kezet itteni üzeme Pelikán a címerben A községháza egyik tiszt­ségviselője mesélte: meghív­ták őket a biharugraiak ven­dégségbe. Megmutatták ne­kik a tavakat, bemutattak egy halászatot, aztán együtt meglátogatták Szabó Pál há­zát — egyszóval jó napjuk volt. Most aztán törhetik a fejüket, mert a meghívást il­lik visszaadni, csakhogy mi­lyen programot szervezze­nek a vendégeknek. Okány- ban — úgymond — nem sok a látnivaló, legfeljebb egy emléktábla az iskola falán, amely hírt ad arról, hogy 1847. június 10-én itt járt Petőfi Sándor. Az esemény­ről maga á költő is beszámol az Üti levelekben, elárulva azt is, hogy a falu kocsmá­jában étkezni szeretett volna, de hasztalan. A rossz nyel­vek szerint az utazó, ha egyáltalán erre vetődött, né­ha az új időkben is, a poéta sorsára jutott e tekintetben. Ugyanakkor a helybéliek időnként egyebekben is érez­hetnek hiányt. Ám mielőtt erről szólnánk, ismerked­jünk meg a falu történeté­vel. Községkrónika - nyomtatásban Könnyű helyzetben va­gyunk: Házi Albert, a helyi termelőszövetkezet immár nyugdíjas főkönyvelője 1984- ben a községi tanács gondo­zásában megjelentette az „Okány krónikájá”-t. Leg­jobb tehát a kezdetektől napjainkig ívelő helytörté­neti munkára hagyatkoznunk rövid történelmi sétánkon. Okány (Okán = szláv nyelven „nagyszerű ember”) az Árpád-kortól 1950-ig Bi­har megyéhez, illetve Tria­nontól a maradék Biharhoz, jelenleg pedig Békés megyé­hez tartozik. Írott emlékek­ben először 1220-ba’n szere­pel. Helyzetét az első világ­háborúig Várad, Gyula és Sarkad mindenkori állapota határozta meg. Sorsát a törökdúlás idején ez a település sem kerülhet­te el. Lakatlan pusztává lett. Az újra település- név­jegyzéke semmi azonosságot nem mutat a 150 évvel ko­rábban keltezettel. A króni­kaíró szerint alig tudunk va­lami biztosat afelől js: kik és honnan jöttek benépesí­teni a Körös (ma Holt-Kö­rös) e vidékét, amely a kör­nyék többi falujától eltérő­en nem nagyúri, hanem kis- nemesi birtok lévén eleve kevesebb segítséget kapott az újraéledéshez. A Sárrét lecsapolása a XIX. század második felé­ben azonban Okányt is vi­rágzásnak indítja. Csapatos­tól jönnek a reformátusok. Fa van a környéken az árté­ri erdőkben. Homokbányát is nyitnak a közelben. Lehet építkezni. 1850-ben már 2000- en laknak itt, fél évszázad múltán 3 és fél ezren. A falu urai a XVIII. század utolsó harmadától a Szlávyak. Kö­zülük József 3 év várfogsá­got is szenvedett, merthogy részt vett a 48-as szabadság- harcban, de már 1865-ben Bihar megye főispánja, majd miniszterelnök. Az ezredfordulótól 1930-ig tart Okány fénykora — élet­erejét még Trianon sem tör­te meg igazán — 1920-ban 4 és fél, 1930-ban 5200 lelket számlál, önálló képviselő­testülete van, iskolákat in­dít. sőt, óvodát is. Gyógy­szertár, körorvos, közkút, gazdakör, községi fürdő (amelynek medencéjében a mozi udvarán meszet tá­roltak utóbb), a temérdek jószág mellé állatorvos — mindez nem hiányzik Okány- ból. Földosztástól földosztásig A vasút is az ezredfordu­lóra éri el a községet, az okányi földművesek Várad és Szalonta piacaira hordják terményeiket, s bár nőttön- nő a forradalmasodó zsellé­rek serege, kik 1919-ben ha­tósági intézkedés nélkül is földet osztanak, meg házhe­lyet, a falu mégis, a direk­tórium bukása után is, emel­kedni képes még: a cséffai járás székhelye lesz, amely rangot Ugra hiába is pereli tőle, viseli 1928-ig, míg Sar­kad fölébe nem kerekedik. Mi magyarázza a bemu­tatott népességnövekedést a történelem által is szoronga­tott helyzetben? Két fontos dolog: Okányban az országos 6 százalékkal szemben 23 százalék volt a közös legelő és a kiosztott örök föld, s megmaradtak az osztott ház­helyek is az új tulajdonosok birtokában. Szabó Pál sze­rint egyébként Biharban Okány volt a legszocialiszti- kusabb falu, amely igen né­pes küldöttséggel képvisel­tette magát 1944-ben a vész­tői országos földmunkás- kongresszuson is. Az új, az 1945-ös földosz­tásra itt 1580 igénylő (700 nincstelen) sorakozik. Okány 1950-ben az újonnan alapí­tott sarkadi járáshoz került, s megkezdődik lassú hanyat­lása is, amely 3 évtized alatt oda vezetett, hogy lakóinak száma 3600-ra csökkent. Három okányiból egy má­sutt kellett hogy boldogulá­sát keresse. Másfél évtized múlva Okány már a szeghalmi já­ráshoz tartozik. Hat terme­lőszövetkezetéből sorozatos egyesülésekkel, összevoná­sokkal előbb kettő, a Petőfi meg az Alkotmány alakul ki, majd kétszeri nekirugaszko­dással, 1975-re létrejön az új, a 10 ezer holdas Haladás Termelőszövetkezet. Addigra jószerivel megszűnik a ta­nyavilág is Okány határá­ban: 1960 és ’70 között 200 tanya költözik a faluba. II falu új erőre kap Okány valamikori címeré­ben egy pelikán látható, amely saját begyéből táplál­ja a kicsinyeit, jelképezve, hógy ez a címer egy ön­fenntartó református közsé­get szimbolizál. De érvé­nyes-e ma is ez a jelkép? Az okányiak úgy tartják, hogy legalábbis ami az önfenn­tartást illeti — igen! ök pél­dául most kimaradtak — ugyancsak hátrányos helyze­tük ellenére is — abból a körből, amelyet ma már hi­vatalosan is a népgazdasági- lag haegsegítendő térségek közé sorolnak. Képes-e tehát Okány sa­ját magát eltartani? Vegyük sorra. A sokáig gyengélke­dő termelőszövetkezet a leg­utóbbi időkben megerősített szakmai vezérkarral az élen az egész tagság fokozott erő­kifejtésével sikeresen lábra- állt. Gazdálkodása kiegyen­súlyozottá vált. A búza-, a kukorica-, a napraforgó- és a szójatermesztés, a szarvas- marha-, a juh- ési baromfi­tartás, a szövetkezet varro­dája és az országban ha­gyományos fűrészt egyedül gyártó faüzeme mintegy hatszáz helybelinek ad mun­kát. A Mezőberényi Faipari Szövetkezet itteni üzeme, a tanács költségvetési üzeme, az áfész faüzeme, az isko­la meg a többi intézmény további 400 embert foglal­koztat. Az ingázók száma így is eléri a 300-at, s ha az előbbiekhez hozzávesz- szük, hogy 1800-an vannak Okányban a munkaképes korúak, még mindig marad 300-400 ember, főleg asz- szony a faluban, aki csak a háztájiban kamatoztatja munkaerejét. Meg is hizlal­nak itt a portákon mintegy 10 ezer sertést évente, úgy, hogy a szövetkezetnek erre az ágazatra nincs is már kü­lön gondja. De lépjünk tovább. Az utóbbi néhány évben ház már nem nagyon épült a községben, azt megelőzően viszont 20-30 is évente. 1970 és 1979 között például 185. Ennél is fontosabb, hogy a hatodik ötéves tervben be­vezették a vizet a falunak mind a hatvan utcájába, a lakások 70 százalékába. Az 1368 lakásból 367 volt für­dőszobás hat éve, ma már minden második. Üj ABC és kövesút is épült az eltelt öt év alatt. Most pedig 800 fo­rintot fizetnek családonként évente egy . új óvodára az okányiak, akik tavaly a ter­vezett másfél millióval szemben 2 millió forint ér­tékű társadalmi munkával segítették a gyermekintéz­mények fejlesztését. Ez az utóbbi egy kicsit központti kérdéssé vált a faluban, hiszen a népesség- fogyás szinte megállt, s igen sok felnövő fiatal marad itt­hon újabban. Okányban je­lenleg a 40 éven aluliak száma eléri az 1700-at. A 224 szakmunkás mellett itt 204 érettségizett és 52 felső­fokú képesítésű szakember él és dolgozik. Egy másik népes korosztály az időseké, a 60 évnél korosabbak töb­ben vannak 800-nál, ugyan­akkor nagyon hiányoznak — főleg az irányításból — a középkorúak. Ez megnehezí­ti a nemzedékváltást, mi­után a ' fiatalok energiáit a családalapítás és az egzisz­tenciaalapozás gondjai kötik le. A falu, amiben csak tud, segít is a fiataloknak. A la­kásszerzés megkönnyítésé­vel, az ellátás javításával. Az utóbbi sajnos időnként nehézségekbe ütközik: P 42 iparos közt nincs férfiszabó és kevés a cipész. Komo­lyabb bevásárlásokra Gyu­lára, Csabára, Berettyóújfa­luba, Szeghalomra, Debre­cenbe kell utazni, s bár a vasúti és a buszközlekedés viszonylag jó, sokakat bosz- szant, amikor egyszerűbb dologért is fel kell kereked­ni OkánybóL Arról aztán már ne is be­széljünk. hogy elavultak az órvosi rendelők, korszerűsí­teni kellene az egészséghá­zat, bővíteni a kiépített út­hálózatot, megoldani a bél­és csapadékvíz-elvezetést, vizesblokkot építeni az isko­lába, közben majdnem ki­dől a tanácsháza végfala, feladatának ellátására alig- alig alkalmas a művelődési ház. „lerobbant” a vendéglő, a presszó. Hogy ezek után mi az, amit jó szívvel megmutat­hatnak majd az ugraiaknak és bárki látogatóknak? Ta­lán p, könyvtár, mert az igazán szép, akárcsak a Me­zőberényi Faipari Szövetke­zet itteni üzemében készülő bútorok (ebben az üzemben nemsokára 100-an dolgoznak a jelenlegi 60 helyett, ha el­készül az új üzemcsarnok). A Vésztő és Vidéke Áfész helyi faüzemében nyílászá­rókat gyártanak, olyat, ami­kért az építkezők távolabbi KISLEXIKON Lakosok száma 3460 férfi 1675 nő 1785 Munkaképes kord 1800 Tanuló 400 Óvodás 120 15 év alatti 725 40 év alatti 1700 60 év feletti 811 Szakmunkás 224 Középiskolát végzett 204 Felsőfokú végzettségű 52 Iparban dolgozók száma 292 Építőiparban 78 Kisiparban 42 Mezőgazdaságban 600 Szállításban 87 Kereskedelemben 130 Ingázik 300 Inaktív keresőképes 300 Lakások száma 1368 Fürdőszobás 650 1970 után épült 300 Szilárd burkolatú utak aránya 13% 100 lakosra Jutó bolti alapterület 30,7 m2 Minden ötödik okányi 15 év alatti Egy új szolgálati lakás A tsz varrodája településekről is eljönnek. Az új gyógyszertárat, a nap­közit is megtekinthetik a vendégek, ezek a tanács költségvetési üzemének munkáját dicsérik. Aztán . a tanácsi szolgálati lakások és az új lakóházak egész sora, az iskola a Petőfi-emléktáb- lával is kínál látnivalót, de a gondos gazda kezenyomát őrzik a Haladás Tsz major­jai Is. Az okányiaknak te­hát nincs mit szégyenkezni­ük falujuk — ha csak las­san is, de mégiscsak — ala­kuló, szépülő, új arculatá­ért, amely tükrözi, hogy az itt lakók — idősek és fiata­labbak — elődeik címeré­hez is hűek maradtak. Kőváry E. Péter Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents