Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-27 / 279. szám

■ 1986. november Z7., csütörtök Videorendszer a 611-es szakmunkásképzőben „Nem elég egy cikk, könyv kellene hozzá” Az elhatározástól valami­vel több mint egy esztendő kellett a megvalósulásig. Igaz, a videostúdió és az egész rendszer kiépítése há­zon belül zöld utat kapott. A mérnök tanárokból, tech­nikusokból álló munkacso­port nélkül viszont aligha si­került volna ilyen gyorsan a megvalósítás. A munkálatok összehangolásával, tervezé­sével és szervezésével Gyu- lafalvi Ernő mérnök tanárt bízták meg, így érthető, hogy az egy esztendő törté­netét ő foglalja össze. — A feladat nem vtflt könnyű, s az ötfős munka- csoportunk tudta, ahol le­het, spórolni kell. A video­stúdióból négy épülettömb 35 helyiségében oldottuk meg a vételi lehetőséget. Azzal, hogy saját kivitele­zésben és némi külső segít­ségre támaszkodva dolgoz­tunk, csaknem egymillió fo­rintot takarítottunk meg. A BHG békéscsabai gyára a tervezésben, műszaki fejlesz­tésben segített, tőlük kap­tuk az erősítő berendezést, a Posta Távközlési Üzeme pe­dig egy negyvenállomásos, manuális kezelésű telefonál­lomást és negyven telefon- készüléket adott ingyen. A beszerelést már a telefon­hálózat-szerelő tanulóink vé­gezték. Csak a vezetéket kellett megfizetni, ami óriá­si segítséget jelentett. A te­lefonra azért van szükség, hogy a tantermekből vissza lehessen jelezni a stúdióba. Jelenleg 18 színes televí­ziónk van. A partnerválla­latok a készülékek vásárlá­sához 100 ezer forintot ad­tak, ugyanennyit az iskola KISZ-szervezete, tanulói szakszervezeti alapszervünk pedig 60 ezer forintot. Az in­tézményünk is igen bőkezű volt, mert az iskolai költ­ségvetésből 180 ezer forintot szánt televíziók vásárlására. A jelenlegi gazdasági kö­rülmények között a Békés­csabai 611-es Ipari Szak­munkásképző Intézet vállal­kozása meglehetősen merész­nek mondható. De ha vár­nak a sült galambra, azaz az állami támogatásra, talán ma sincs készen a rendszer. — Tudtuk, hogy nem lesz könnyű vállalkozás — erő­sít meg Gyulafalvi Ernő. — Ezért jártunk magunk utána az anyagoknak, s vállaltuk magunkra az egész hálózat kiépítését. Nagy munka volt a stúdió kialakítása, hiszen szem előtt kellett tartanunk a központi elhelyezkedést és az esztétikumot is. Bútorza­tát is magunk készítettük el. És nem is akárhogyan. A korábban illemhelyül szol­gáló két parányi helyiség igazán elegáns külsőt öltött magára, mindenütt rend, rendszeresség és tisztaság. A belső szobában helyezked­nek el a drága műszerek, kint katonás . rendben sora­koznak a katalogizált kazet­ták, s a szükséges szakiro­dalom. — A rendszer úgy műkö­dik, hogy alkalmas egy idő­pontban hat műsor szolgál­tatására is — magyarázza Gyulafalvi Ernő. — Az MTV I—II. műsorát, az URH-t és három saját műsort sugároz­hatunk. Ez utóbbihoz három képmagnónk van. Emellett számítógépes programot is tudunk adni. Továbbá nemcsak képet és hangot, de külön hangot is tudunk adni. Beépítettünk egy modulátort, ami nem volt olcsó dolog. — Ez mind technika. Ami a tartalomért, az oktatás se­gítéséért született meg. Hon. nan és hogyan tudtak szert tenni videofilmekre a szak­mai és közismereti tárgyak­hoz? — Két forrásunk volt — folytatja Gyulafalvi Ernő —, az Országos Oktatástechnikai Központ, ahonnan a közis­mereti tárgyakhoz kapcso­lódó segédanyagokat vásá­roltuk meg, az OPI Szakkép­zési Igazgatóságától pedig a szakmai tárgyakhoz szerez­tünk be anyagokat. Mi is ké­Kőszegi Viktor a lejátszóstúdióban — telefonkapcsolat révén — a tanártól visszajelzést is kap Fotó: Gál Edit szítettünk három szakmai filmet, de mept nincs vágó- berendezésünk, még nem használhatjuk őket. így is van 180 szakijai és közel száz közismereti tantárgy­hoz kapcsolódó anyagunk, ez utóbbiak többsége a kötele­ző olvasmányokat feldolgozó filmekből áll. A kollégák szívesen élnek ezzel az új lehetőséggel, ezt a vetítési naplónk is bizonyítja, már a 180. rendelésnél tart. Mintegy illusztrációként, a szünetben besiet két mér­nök tanár is a stúdióba, kéz­be veszik a katalógust, mondják a filmek számát, és a bejátszás időpontját, ame­lyet Kőszegi Viktor oktatás­technológus vezet be a vetí­tési naplóba. Aranykő Ká­roly az acélok 'hőkezelését bemutató filmet kéri más­nap reggel 8 órára. Tímár Károly pedig az öntési eljá­rásokat reggel 8 óra 50 perc­re. A regisztrálás után az ugyancsak mérnök tanár Kő­szegi Viktor, aki a stúdió tartalmi munkájáért is fele­lős. már a jövőt fürkészi. — Csak ha rendszerben gondolkodunk, van értelme az egésznek. Automata táv- vezérlési rendszerrel dolgo­zunk, és négy helyről visz- szajátszó is ki van építve. S nehogy azt higgye, diadal­menet a munkánk, hiszen nap mint nap új gondok me­rülnek fel. Most azon gon­dolkodunk, meg kellene vál­toztatni azt az állapotot, ami jelenleg van: ugyanis a ta­nár alkalmazkodik a fil­mekhez, és nem a film a tanárokhoz. Ha házilag ké­szítenénk a filmeket, akkor megfordulhatna a dolog, és a megyei igényekhez, a terü­let jellegének megfelelő szakmai anyagokat állíta­nánk össze. Hiszen a szak­mai képzésben a vállalati igényekhez kell alkalmaz­kodni. Arról nem is beszél­ve, hogy mennyivel olcsóbb lenne. Ehhez viszont a szak­képzést folytató iskoláknak össze kellene fogni. Ez a rendszer gyors, nem kell hurcolni, mint a szem­léltetőeszközöket, a tanár egyéni látásmódját más szemszögből egészíti ki, szó­val az oktatástechnikán be­lül forradalmi változást je­lent. De ehhez már nem elég egy cikk, könyv kellene hoz­zá. A továbblépés szándékát bizonyítja, hogy elkészült dolgozatuk a Magyar Peda­gógiai Társaság Békés Me­gyei Tagozata pályázatára, „A video alkalmazása, sze­repe az iskolában” címmel. Használni, segíteni és segí­tőtársakat keresni is jó lesz ez a kis tanulmány. Mert igazuk van abban, s ezt a háromtagú kollektíva legfia­talabb tagja, Horváth Imre oktatástechnikus is megerősí­tette, hogy a tartalmi előre­lépés csak összefogás révén képzelhető el. Mert nem elég a technikában, a tartalom­ban is szükséges rendszer­ben gondolkodni. B. Sajti Emese HONGSZÓRÓ Lehet vagy nem lehet A kérdés évek (évtizedek, évszázadok?!) óta a porondon: átírható-e irodalmi alkotásban a történelem úgy, hogy an­nak jóformán semmi köze a valósághoz? Megengedhető-e, hogy jeles vagy kiátkozott történelmi alakok egészen más személyiségruhát öltsenek, megváltozzon viszonyuk a tár­sadalomhoz, az emberekhez, cselekedeteikben és gondolata­ikban valaki mássá váljanak az írói fantázia hajójában? Még az elmúlt hét végén hallgattam a Magunkat ajánl­juk című Bányai Góbor-műsort a Petőfi rádióban. Ennek egyik interjújában (Zétényi Lili volt a kérdező) Lengyel György, Camus Caligula című drámájának rendezője nyi­latkozott hasonlókról, hogy miként látja Camus Caligulá­ját, és miért tette az „új olvasatban” Caligulát teljességre törő, lázadó uralkodóvá, aki tudja ugyan, hogy téves úton jár, mégsem tér le arról. Itt következett a beszélgetés leg­érdekesebb része, melyben Lengyel kifejtette, hogy a da­rab megszületésének időpontja (negyvenes évek) emlékez- I tét arra, amiben ma élünk, hogy a világban eluralkodott a kegyetlenség, az erőszak. Nos, a „könyörtelen színház” (és nem „kegyetlen színház”) színtér arra, hogy az embert szembeállítsa önmagával, hogy megítélhesse önmagát. Ca­ligulát nem lehet nem megérteni, mondta. Eddig minden rendben. De aztán Zétényi következett: most milyennek rendezné Caligulát? Lengyel: egykedvű- nek, szkeptikusnak ... Még le sem futott az előző Caligula, és a rendező már egészen másképpen látná, ha mondjuk Békéscsabára jöhet­ne Caligulát rendezni... A varázsszó, minden esetben: „Űj olvasat” vagy újabb „átértelmezés”? De lehet-e? Lehet-e, szabad-e az író ellenére „átértel­mezni”, írhat-e mást az író, mint ami a valóság volt? A vita váltakozó hevességgel dúl tovább. A történelemben közepesen vagy még úgy sem tájékozott ember pedig azt fogadja el készpénznek, amit lát. így születtek a legendák Attila aranykoporsójáról, és így lehet az önimádó, véres­kezű császárból teljességre törekvő, útkereső uralkodót fabrikálni. Mert esküszünk rá, hogy csak történelmi sze­mélyiségek szájába adható az éppen nekünk tetsző törté­nelmi manipuláció. Ez aztán a fából vaskarika. Hol fának, hol vasnak néz­hető. Ki mit szeret, arra mondja. Napközben Élő műsor, szinte nem lehet kikapcsolni a rádiót. Ilyen volt a kedd délelőtti is. Rövid jegyzetekkel, zenei ajánlá­sokkal („Ma délelőttöl holnap hajnalig”), könyvismerteté­sekkel. Nem akadémikusán, sokkal inkább közérthetően, vállalva azt, hogy mindenki tudja, miről van szó. A némi irónia itt abból táplálkozik, hogy manapság megint sikk a lila köd, az elegánsnak vélt idegen szavas okosság, mint úgy beszélni valamiről, ahogyan otthon meséljük el vacso­ra közben a történetet, amin jót nevettünk délelőtt. Ügy, ahogy a Világújság öt percében egy francia könyv­ről (a szerző neve kifutott a toliam alól) csevegtek figye- lemkeltően, önmagunkra is mutogatva. Hogy „a szóhaszná­lat változásait a társadalmi viszonyok is jelzik”, és „az emberek szavakkal töltik ki az űrt, de nem mondanak semmit”. Nahát! Már ott is?! Fránya dolog az a nyelv! A nemzet is nyelvében él, és a közeg is, amelyben élünk, a nyelvben tükröződik legtettenérhetőbben. Csak fül kell hozzá, meghallani. Sass Ervin Sorshelyzetek Beszélgetés Benke Valériával (2.) A nemrég megjelent Bé­kési Műhely különszáma most a Békés és Hajdú-Bi- har Megyei Művelődési Köz­pont közös kiadványa. A különszám A művelődési otthonok és egyesületeik al­címet viseli. Néhány évvel ezelőtt az Országos Közművelődési Ta­nács támogatásával Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, He­ves, Szabolcs-Szatmár, Szol­nok és Veszprém megyében a megyei művelődési köz­pontok segítségével megyén­Megielent az Ú| Aurora Irodalmi és művészeti fo­lyóiratunk ez évi 3. száma a közelmúltban jelent meg. Versrovatában Urr Ida, Ba- ranyi Ferenc, Petrőczi Éva, Tomka Mihály, Ujházy László, Kelényi István és Turcsi Imre költeményeivel, novellát Székelyhídi Ágos­ton írt, Filadelfi Mihály pe­dig készülő regényéből adott részletet. A folyóirat e száma közli Németh Lajosnak Kondor Béláról írt megemlékezését és Ruttkay Helga A kondori „művészattitűd” című írását. A tanulmányrovat érdekes­sége Tóth Lajos munkája: A szerelmi tragikum Arany János néhány balladájában, valamint Pomogáts Béla írá­sa: Székelyek az irodalom­ban címmel. ként egy-két, lényegében azonos elvek szerint építkező egyesület alakítását kezdték el, s a kötet az eddigi ered­ményeket tartalmazza. A kötetben 14 tanumány szerepel, kisebb részük el­méleti jellegű, míg a többi cikk egy-egy megvalósult, működő egyesület életét, az eddigi tapasztalatokat elem­zi, taglalja. A különböző cé­lú egyesületeket bemutató írások sok segítséget nyújta­nak azoknak, akik valami­lyen egyesület alapításán gondolkodnak, vagy éppen már elkezdték a szervezést. De. mint ahogy a bevezető­ben is fogalmaznak, nem az a célja a kiadványnak, hogy másolják a benne foglalta­kat, hanem inkább csak ori­entálni akarnak, mert hiszen nem lehet a helyi lehetősége­ket sehol sem figyelmen kí­vül hagyni. Mindent összevetve, a 115 oldalas kiadványt haszonnal forgathatja minden népmű­velő. de a más pályákon dol­gozók számára sem érdekte­len munka. — Sztálin halála után a Szovjetunió Kommunista Pártja saját munkáját mély­reható kritikai elemzés alá vette. Az akkor tett meg­állapítások és levont követ­keztetések olyanok voltak, amelyek — okkal — más pártoknak is tanulságul szolgáltak. így a mi pár­tunkban is sor került 1953 júniusában egy olyan köz­ponti vezetőségi ülésre, ahol az elkövetett hibákat — köztük mindenekelőtt a gaz­daságpolitikai hibákat — elég élesen jellemezte a Po­litikai Bizottság. A korrigá­lásukra a politikában is vál­tozások következtek, így lett Nagy Imre a miniszterelnök. Az elemzés ugyan nem volt elég mély, de módot adott volna arra, hogy új irányt vegyen a politika. — Mégsem vett. — Nem, mert a döntés társadalmi nyilvánosság elé vitele meglehetősen szeren­csétlen módon történt. A párttagság és a pártaktíva nem kapott róla információt. Nagy Imre a Parlamentben jelentette be. — Mint saját programját? — Igen. A tartalmilag a Központi Vezetőség elemzé­sén nyugvó döntést és az új programot kicsit olyan fel­hangokkal vitte a nyilvános­ság elé, mintha az a saját koncepcióját fejezné ki. Egyébként voltak is koncep- • • A riporter: Zelei László cionális eltérések, ez, sajnos, nagyon hamar kiderült. Egy szűk héttel később Buda­pesten pártaktívát tartottak, amelyen ketten: Rákosi és Nagy Imre tartottak beszá­molót, és ezen már világos­sá vált, hogy — legalábbis hangsúlyokban — van elté­rés kettőjük között. A ké­sőbbiek során a politika korrekcióját megakadályoz­ta az, hogy a vezetés e két, különböző szélsőséget képvi­selő csoportja a társadalom ügyeinek jobb megoldása he­lyett egymás elleni harcot folytatott, mintsem hogy a politika korrekciójával fog­lalkozott volna. • — Tehát a Rákosi- és a Nagy Imre-féle szélsőségek harca vezetett el az ellenfor­radalom kitöréséhez, de köz­ben a nagyon nagy létszámú, egymillió körüli tagságot számláló párttal mi történt 1953 és 1956 között? — A régi, dogmatikus, szektás politikát képviselő vezető csoport fékezni igye­kezett ? változásokat. Nagy Imre körül pedig kialakult az úgynevezett pártellenzék, amelynek revizionista politi­kai hibái és talán sok eset­ben itt is személyi ambíciók olvari helyzetet teremtéttek, hogy a párt egysége meg­bomlott, majd a két csoport egymás elleni harca tulaj­donképpen megbénította a pártot. Mindehhez nagyban hozzájárult az, hogy a tör­vénytelenségek ismertté vál­tak, és ez különösen 1956- ban, nagyon súlyos erkölcsi válságot okozott a párttag­ságnak. — Az ellenforradalom — mint tudjuk, és mondom, er­ről nagyon sok szó van — 1956. október 23-án kitört. Én most azonban kiszélesíte­ném, mikor a kérdésemet fölteszem: van egy olyan teória Nyugaton, hogy a szo­cializmusnak ezek a válságai törvényszerűek és szükség- szerűek. — Ha abból indulok ki, hogy az 1953-as határozat, majd az 1956 júliusában meghozott határozat — amely Rákosi leváltását is tartalmazta — milyen fő ele­meket jelölt meg hibásnak, milyen elgondolásokat fogal­mazott meg. hogy a politikát korrigálhassuk, azt kell mondanom, nem volt tör­vényszerű, hogy ilyen súlyos válságba kerüljön az ország, a párt... — Bocsánat, hogy közbe­vágok, de mind az 1953-as, mind az 1956-os határozatból azért azt a következtetést le lehet vonni, hogy létezett a pártban egy olyan egészséges erő, amely nem tartozott a szélsőségekhez, és amely ké­sőbb élére állhatott a kibon­takozásnak. — Azon kell gondolkod­nunk, milyen erők milyen természetű törekvései hiú­sították meg a kibontako­zást, amellyel a nemzeti tra­gédiába zuhanást — nyilván­az Afor Ásványolaj-forgalmi vállalat pályázatot hirdet A NAGYSZÉNASI gépkocsijavító üzemvezetői MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. FELTÉTEL: felsőfokú szakirányú végzettség, gépkocsijavításban szerzett szakmai gyakorlat. Jelentkezés: 45 éves korig. Fizetés: megállapodás szerint. A pályázatokat 1986. december 31-ig az Áfor Ásványolaj-forgalmi Vállalat személyzeti és oktatási főosztály címére, Budapest, 1093, Közraktár u. 30., kérjük beküldeni. Békési Műhely — különszám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents