Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-27 / 279. szám
o 1986. november 27., csütörtök Békés megye jó példával szolgálhat a környezetvédelemben Beszélgetés Óbrahám Kálmán államtitkárral Bár Ábrahám Kálmán államtitkár alig néhány órát töltött Békéscsabán, mégis szívesen szakított arra időt, hogy válaszoljon kérdéseinkre, hiszen mint mondta, a cél érdekében minden népszerűsítésre szükség van. — Hogyan fogadták Békés megye környezetvédelmi mintaterületté fejlesztésének hírét az országos szervek? — kérdeztük bevezetésként. — Először meglepetéssel, másodszor nagy örömmel, harmadszor fontos feladatként fogták fel. Akadtak persze, akik félreértették ezt a kezdeményezést, és azt gondolták, hogy már nekünk van egy mintamegyénk, ahol valamiféle kiemelkedő állapotok uralkodnak a környezetvédelem terén. Természetesen erről szó sincs, az viszont igaz, hogy Békés megye ipari termelése más megyéknél kisebb, s ez elindíthat egy folyamatot, mert itt könnyebben van mód arra, hogy ebből a megyéből környezetvédelmi mintamegye lehessen. — A mintaterületté fejlesztésnek anyagi kihatása is van... — A környezetvédelem ügyében két dologról kell beszélnünk. Az egyik az évszázadok óta kialakult helyzet megváltoztatása. Ehhez rengeteg pénz kell. A másik viszont a megelőzés, hogy minden tevékenységünk, a mindennapi életünk legyen környezetkímélő. Ebben kisebb befektetéssel is óriási eredmények érhetők el. Sokszor hallunk az energia- és az anyagtakarékosságról. Talán már unjuk is, annyiszor. Pedig a fel nem használt energiából nem adódik semmiféle szennyeződés. Hogy csak egy példát mondjak, a közlekedésben és a szállításban a felesleges mozgások, üresjáratok kiküszöbölésével komoly környezetszennyező tényezőt kapcsolhatunk ki. Persze, az sem vitás, hogy az újabb beruházásoknak fokozottan kell figyelembe venniük a környezetvédelmi szempontokat, ez többletköltséget jelent. De ettől nem lehet eltekinteni. Ahogy korábban az élet és a termelés bizonyos területein elsőbbséget kellett biztosítani mennyiségi, minőségi vagy értékesíthetőségi szempontoknak, ugyanúgy most a környezetvédelem lépett előtérbe. — A mintamegyévé fejlesztésnek melyek a legsürgetőbb feladatai? — A központi programban olyan pontok szerepelnek, mint a vízbázis védelme, a hulladékkezelés és a természeti kincsek védelme. Az ilyen és hasonló központi célkitűzésekből kell a megye illetékes szakembereinek megfogalmazni az itteni feladatokat. Konkrét és örvendetes példa, hogy a Mezőgép felajánlotta, vállalja a veszélyes anyagok gyűjtését, kezelését és bizonyos mértékig értékesítését is; ezzel meglevő infrastruktúrát és bázist használhatunk ki. Egyébként rendkívül fontos, hogy a meglevő bázisok lehetőségeire mindenütt építsünk; ezek feltárása a legsürgetőbb feladat. — Egy ekkora terv megvalósulásához jelenleg aligha van elég szakembere a megyének ... — Gondolkozni kell azon, hogy a megyében induljon el a szakemberképzés. Elsősorban a környezetkímélő nagyüzemi mezőgazdasági technológiákhoz lesz szükség szakemberképzésre. Máris szóba jött a szarvasi főiskola bekapcsolása ebbe a programba. — Ezzel összefüggően a megyei szakemberek szeretnék a Békés megyében folyó környezetvédelmi kutatásokat továbbfejleszteni... — Ez az elképzelés találkozik a központi helyesléssel. A Békésben folyó jelenlegi kutatások erre jó alapot adnak. Nyilvánvaló, hogy ez a kutatómunka igénybe venne megyén kívüli szellemi erőforrásokat is. A Békés megyében elmélyülő kutatások és a tervezett szakemberképzés együtt óriási kisugárzó hatással lehetne — fejezte be válaszát Ábrahám Kálmán. üngár Tamás Fotó: Kovács Erzsébet Jótékony célú hangverseny A nemzetközi orvosmozgalom a békéért, a nukleáris háború megelőzéséért magyar nemzeti bizottsága jótékony célú hangversenyt rendez november 28-án, pénte-v* ken a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában abból az alkalomból, hogy a mozgalom egy esztendeje elnyerte a Nobel-békedíjat. A mozgalom minden lehetőséget megragad arra, hogy felhívja a világ figyelmét a nukleáris háború veszélyére; a többi között a világ több városában rendeztek jótékony célú hangversenyeket. Ezek példájára rendezik meg hazánkban is az évforduló alkalmából a koncertet, amelyen a Magyar Állami Hangversenyzenekart Kobajasi Kenicsiro vezényli. A műsorban Kodály: Galántai táncok, Haydn: Trombitaverseny és Beethoven: VII. szimfónia című műve hangzik el Inhoff Ede trombitaművész közreműködésével. A hangverseny teljes bevételét a mozgalom céljaira ajánlják fel a közreműködők. Tanácskozott a Mészöv elnöksége Napirenden a szövetkezetek VII. ötéves terve Békéscsabán tartotta soron következő ülését tegnap a Mészöv elnöksége. Tanai Ferenc, a szövetség elnöke adott tájékoztatást a Mészöv apparátusa által végzett munkákról, továbbá arról, hogy a megye küldöttei eredményesen járultak hozzá a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusa sikeréhez. Ezt követően vitatta meg a testület a Tótkomlós és Vidéke Áfész eredményeit, gondjait elemző Írásos jelentést. A felszólaló elnökségi tagok elismeréssel szóltak arról a fejlődésről, melyet az áfész a legutóbbi két évben elért. Összességében jónak ítélte a testület azokat az elképzeléseket is, melyeket a szövetkezet VII. ötéves tervébe felsorakoztatott. Ugyanakkor az elnökség tagjai elmondták segítő szándékú megjegyzéseiket is. Így többek között azt, hogy érdemes ismételten áttekinteni a hálózatfejlesztés realitását, továbbá a termeltetés és felvásárlás fejlesztésének további lehetőségeit. Pipis János, az áfész elnöke egyetértett a vitában elhangzottakkal. Tanai Ferenc összefoglalójában elismerését fejezte ki azért, hogy a szövetkezet vezetése miközben úrrá tudott lenni a korábbi gondokon, figyelmet érdemlő eredményt ért el a belső fegyelem és az ellenőrzés megszilárdításában. Javasolta a szövetség elnöke, hogy a célrészjegy forintjairól ezután se mondjon le az áfész, mert ez a tagok és a szövetkezet anyagi kötődését testesíti meg. Helyesnek tartotta, hogy sok kis összegű célrészjegy képezze ezt a pénzügyi alapot. Ezután az áfészek és a takarékszövetkezetek VII. ötéves terveinek célkitűzéseit vitatta meg a testület; majd — a korábbi központi intézkedések kapcsán — a megye fogyasztási szövetkezeteinek energiagazdálkodását, annak alakulását vette szemügyre az elnökség. Ezt követte az 1986. december 9-én megtartásra kerülő megyei küldöttközgyűlés írásos előterjesztésének megvitatása, majd elfogadása. A Mészöv elnökségi ülésén részt vett és felszólalt dr. Kovács Árpádné, a megyei pártbizottság munkatársa, aki az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi határozatából adódó, és e szövetkezetekre háruló feladatok megoldására hívta fel a figyelmet. Az elnökségi ülés bejelentésekkel ért véget. így többek között azzal, hogy az Orosháza és Vidéke Áfész Hotel Alföld Vendéglátóipari Kombinátja — mint leány- vállalat — kérte felvételét a Mészöv tagszövetkezetei sorába. — Balkus — Termelés súlyfelesleggel Melyik kormányra figyelnek a vállalatok? E gy évtizeddel ezelőtt drámai hónapokat élt át Európa. Olajválság rázta meg az öreg kontinenst. Egymás után születtek az energiakorlátozó intézkedések, egyes nyugat-európai államokban szombat-vasárnapra teljesen elnéptelenedtek az országutak. A józan többség intő jelet, egy korszak, a szénhidrogénre alapozott energiagazdálkodás végének tekintette a válságot. „Űj, szinte kiapadhatatlan energiaforrások után kell nézni (!)”, „más típusú üzemanyaggal működő gépjárműveket kell konstruálni!)” — születtek egyre- másra az eddig ismeretlen, vagy a gazdaság hátsó kamrájában tartott jelszavak. Megjelentek az elektromos meg a biogázzal működő személyautók első példányai. Mivel azonban keveset tudtak, a pesszimistábbak már a motorizáció végét vélték látni. Aztán, ahogy lassan stabilizálódott a csillagászatira rúgó olajár, és csakhamar az is kiderült, hogy kőolajtermelők és olaj feldolgozó konszernek együttes manipulációjáról van szó, lassan a sokk is elmúlt. Mára pedig már — miután az olajár majdhogynem akkorát zuhant, mint amekkorát egy évtizede nőtt — hovatovább csak egy rossz emlék maradt a krízis. Vagyis sablonos kézlegyintéssel azt is mondhatnánk, az emberiség könnyen felejt. Ám a valóság arra figyelmeztet, hogy csak a butábbja. Mert az okosabbja tanult belőle. A világ fejlettebb országaiban a korábbiaknál erőteljesebben került napirendre az ásványi anyagokkal — különösen az energia- hordozókkal — való takarékosabb gazdálkodás. Egyes ipari államok termelő szférájában ez valóságos forradalmi folyamattá vált, és olyan új minőségi szakaszra való áttéréssel járt, amit az alacsony fajlagos energiaigény és a nyersanyag-takarékos termékszerkezet jellemez. Egyidejűleg növekedett a magas kutatási és innovatív eredményeket hozó termékek ará- nyia. Bár hazánkban a kőolajszármazékok fel- használásában sikerült bizonyos eredményeket elérni (az elmúlt években a fogyasztás szinten maradt, illetve némileg csökkent), az anyagtakarékos javak és az energiatakarékos termelési mód elterjedésével még nemigen büszkélkedhetünk. Ipari termékeink jelentős része túlsúlyos, az egységnyi anyaghányad 20—30 százalékkal magasabb, mint a fejlett ipari országokban. A termelőágazatokban a nettó anyag- költség eléri az 1100 milliárd forintot. Játsszunk egy kicsit a számokkal! Ha a fejlett országok szintjére sikerülne leszállítani a termékegységre jutó anyagfelhasználást, évente 180—250 milliárd forint maradna az állam- vagy a vállalati kasszában. (Pusztán összehasonlításképpen: Békés megye a VI. ötéves tervben összesen 22 milliárd forintot költött.) Ha a lesújtó — anyagpazarló termelés — adatai mögé nézünk, kiderül, hogy nagy a szóródás az egyes népgazdasági ágak között. Amíg száz forint bruttó termelésre az iparban 60 forint nettó anyagköltség jut, addig a mezőgazdaságban csak 50, az élelmiszeriparban 43, a közlekedésben pedig mindössze 31 forint. Az anyaghányad a takarékos, pontosabban a korszerű termelésnek csak az egyik mutatója. Legalább ugyanilyen értékű • a fajlagos energiafelhasználás és a hulladékanyagok hasznosítása. Sajnos — a nemzetközi összehasonlítást tekintve — ezen a téren sem jobb a helyzet. így aztán, hogy a világpiaci megmérettetésben ne csúsz- szunk még lejjebb, vagyis, hogy legalább a jelenlegi, nem túl kedvező szintet megtartsuk, esetleg valamicskét előremenjünk, elkerülhetetlen a termelési technológia korszerűsítése. Már 1982-ben készült egy kormányprogram „A gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiai korszerűsítés” címmel. A szakmai berkekben egyszerűen csak anyagtakarékossági programként emlegetett intézkedési tervet a kormány ez év februárjában a hetedik ötéves tervre is kiterjesztette. Ebben a termelési költségekben meghatározó szerepet játszó nettó anyagköltség — bruttó termeléshez viszonyított — fajlagos csökkentésének műszaki-gazdasági megalapozását és előmozdítását tartják az alapvető feladatnak. A kormányprogramban célul tűzött fajlagos anyagmegtakarítás több az egyszerű takarékosságnál. Mert anyagmegtakarításnak kell tekinteni az importanyag vagy -alkatrész hasonló minőségű, de olcsóbb hazai anyaggal való helyettesítését éppúgy, mint a drágább anyag beépítését is azokban az esetekben, amikor általa a végtermék használhatósága oly mértékben javul, hogy a termék értékesítési árának növekedése nagyobb arányú, mint az anyag- költségé. Az anyagtakarékossági programtól nem látszateredményt, a pályázatok számának ugrásszerű növekedését várják, hanem a jó gondolatok feltárását, a fejlesztési elképzelések valóra váltását. Vagyis olyan helyzet kialakulását, amelyben a legegyszerűbb ötletre is — mely a népgazdaságnak megtakarítást eredményez — odafigyelnek a vállalatok. Megyénkben — más dél-alföldi megyékhez hasonlóan — a pályázatok elkészítését és további útjának figyelemmel kísérését az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet (népszerű nevén az ÁCSI) szegedi tanácsadó szolgálata segíti. Vezetője, Nagy Sándor elmondása szerint az anyagtakarékossági kormányprogram hat főhatóság közreműködésével és kiadásában megjelent feladattervét tájékoztatásul, kapcsolódás, illetve ötletadás céljából mintegy kétezer vállalatnak küldték meg az országban. Emellett közlönyökben is megjelentették, s a tömegkommunikációs eszközök is foglalkoztak a programmal. A hatás: nem várt érdektelenség. Mintha más országban működnének és más kormányra figyelnének a vállalatok. Békés megyéből például csak az orosházi Kazépnél talált fogadtatásra a felhívás. A kazángyártó és -építő szövetkezet egy pillangószelep-család gyártástechnológiájának továbbfejlesztésére és a felhasználási lehetőségek bővítésére nyújtott be pályázatot. Emellett az orosháziak még további három — a programba illő — fejlesztési elképzeléssel foglalkoznak. Az egyik tervük: kiselejtezett és eddig hulladékként kezelt propán-bután gázpalackokból szeretnének hálózati víznyomással működő permetezőgépeket gyártani. A másik javaslatuk a mikroelektronikai elemekből felépített kazánházi vezérlőrendszer kialakítására és továbbfejlesztésére irányul. Ennek beépítésével a kazánoknál energiamegtakarítás érhető el, a készülék javítási költsége minimális és tömege a mechanikusénál jóval kisebb. Végezetül a harmadik gondolat: az oxidkerámia alkalmazása a téglagyártásban. Az általuk kifejlesztett oxidkerámia üregképzők fel- használása — nagyfokú kopásállóságuk miatt — anyag- és energiamegtakarítást eredményezhet az építőiparban. Az orosházi Kazép tehát üzletet lát az anyagtakarékossági kormányprogramban, illetve a pályázatok benyújtásában. Csakhogy a kazángyártó és -építő szövetkezet — amint már említettük — ebben egyedüli a megyében. S ahogy — a közmondás szerint — „egy fecske nem csinál nyarat”, úgy az egy pályázóra is nehezen fogható rá, hogy tömeges a csatlakozás a programhoz. Márpedig nincs más út előre, csak a tömegesség. A tartalékok, az értelmetlenül nagy — néha a szabványok által is alátámasztott — pazarló anyag- és energiafelhasználás feltárása és megszüntetése. Ha valaha, akkor most igazán időszerű ezen a téren is a szemléletváltozás. Az MSZMP Központi Bizottságának november 20-i határozata is erre int. „A gazdasági fejlődés élénkítése megköveteli a termelési szerkezet korszerűsítését, a műszaki haladás gyorsítását, a szelektív fejlesztés érvényesítését, az anyag- és energiatakarékosság fokozását, az exportképesség javítását" — olvashatjuk a dokumentumban. H iggyük el végre, hogy nincs más kivezető út gazdasági nehézségeinkből, csak az együttes gondolkodás, a kezdeményezőkészség, az új iránti fogékonyság. Versenyt futni sem lehet — vagy legalábbis nem érdemes — súlyfelesleggel. Igaz, az optimálisnál kevesebbel sem. Árpási Zoltán Értesítjük Értesítjük a t. lakosságot, hogy a t. lakosságot, hogy a Békéscsabai Hűtőház Békéscsaba, sportcsarnok. részére épített Gyulai út és Bajza utca 10 kV-os kábelt. részére épített OTR-állomást közvilágítást. és tokozott berendezést FESZÜLTSÉG ALA 1386. november 28-án FESZÜLTSÉG ALA HELYEZZÜK HELYEZZÜK. 1986. november 28-án. A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász Üzemigazgatóság, Démász üzemigazgatóság, Békéscsaba Békéscsaba Értesítjük a t. lakosságot, hogy a Geszti Egyetértés Tsz juhtelepe részére épített 20 kV + OTR-állomást 1386. november 28-án feszültség alA HELYEZZÜK. A létesítményeken elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász Üzemigazgatóság, Békéscsaba
