Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-24 / 276. szám

o 1986. november 24., hétfő IZHÜUKTHtj Miért „hátrányos helyzetűek” a mezöberényi öregek? Békéscsabán, az egykori polgári fiúiskolában 1936-ban vég­zett növendékek 50 éves találkozóján, amelyet november 16-án tartottak, huszonhatan vettek részt. Róluk készült felvétel Fotó: Császár Lajos „öregek hete Békésen” címmel október 25-én jelent meg cikk a Népújságban, amelyet olvastam. Megható a gondoskodás és a figyelem, amellyel körülveszik az idős embereket. A mezöberényi otthon is a békési intéz­ményhez tartozik. Az itteni idős emberek is szívesen részt vettek volna a progra­mokon, a kamuti vacsorán, de ezekről a lehetőségekről csak utólag értesültek ők és az intézet dolgozói. Az öregek hete helyett Me- zőberényben öregek napját tartottak október 24-én. Az intézet főnővére és dolgozói mindent megtettek azért, Brigádvetélkedö A Gyulai Harisnyagyár környéke olyan mozgalmas volt november 7-én délután, mintha műszakba igyekeztek volna a dolgozók. Csak az kmönböztette meg a hétköz­napok forgatagától, hogy ün­nepi öltözékben érkeztek az emberek, s néhányan a csa­ládjukat is magukkal hozták. Ekkor volt ugyanis a szocia­lista brigádok vetélkedője, amelyen 25 kollektíva vett részt, s természetesen ott szurkoltak a patronálok. So­kan eljöttek a munkatársak közül is, arra gondolván, hátha még segíteni is tud­nak. Ám súgni nem lehetett, a zsűri éberen őrködött. Öröm volt látni a feszült figyelmet, az érdeklődést, s hallani a jól sikerült vála­szokat. Több hónapos előké­hogy emlékezetessé varázsol­ják ezt a napot, de a szű­kös anyagiak miatt nem deb­receni vendégművészeket, ha­nem olyan helyi amatőr előadókat tudtak hívni, akik ingyen, társadalmi munká­ban vállalták a fellépést. A helyi tanácstól is látogató ér­kezett, aki ünnepi beszédet mondott. Az ebéd is finom volt, még süteményt is kap­tak hozzá, sőt választhattak a bor és a rostos üdítő kö­zött. Valami mégis beárnyé­kolta az ünnepi hangulatot, mégpedig az, hogy az intézet igazgatója nem vett részt az ünnepségen, és ez már nem az első eset. Megértjük, hogy sok a dolga, de a helyettesé­szület előzte meg ezt a ve­télkedőt, s ami külön dicsé­retes, zömmel asszonyokból álló brigádok is lelkesen vet­lek részt. A kérdések politi­kai, irodalmi jellegűek vol­tak, valamint közlekedésbiz­tonsági tesztlapokat kellett kitölteni. Ez utóbbi főleg a kerékpárosokra vonatkozó kérdéseket tartalmazott, ami nagyon helyes, hiszen sokan járnak kerékpárral dolgozni. Nem volt üresjárat addig sem, amíg a zsűri dolgozott, mert Volent Zoltán, a vetél­kedő vezetője, aki már régen nyugdíjas, de még mindig lelkesen vesz részt a kultúr- munkában, villámkérdéseket tett fel, s a helyes válaszok­kal könyveket, édességet le­hetett nyerni. Amint végig­néztem a több mint száz nek biztosan lett volna annyi ideje; hogy elmenjen. S ha ő sem, akkor valaki a béké­si központból. A herényiek keserű száj­ízzel vették tudomásul, hogy ismét magukra maradtak, mert ők még soha nem vet­tek részt olyan kiránduláson, vagy más programon, ame­lyet a Békési Egyesített Szo­ciális Otthon Intézet szerve­zett és fizetett. Ha valahová eljutottak, az a helyi tsz, vagy a tanács segítségével történt. Ha pénzt kértek Bé­késről, „nincs” volt a vá­lasz. Tudom mindenütt ne­héz az anyagi helyzet, mégis, a mezöberényi idős emberek miért hátrányos helyzetűek? Talán azért, mert ők csak öt- venen vannak és tíz kilomé­terrel messzebb? (Név és cím a szerkesztőség­ben) résztvevőn, megfogalmazó­dott bennem, lám milyen könnyen rámondjuk, hogy nem lehet az embereket mozgósítani semmiféle ren­dezvényre, mert nem érdek­li őket semmi. Bizony érdek­li sok minden, csak meg kell szervezni, munkát kell bele fektetni, és bőségésen megté­rül a fáradtság! Végül kialakult a sorrend: első a Haladás, második a Viharsarok, harmadik az összefogás nevű brigád lett.. Pénzjutalmat és könyvet kaptak. Utána még csopor­tokban tárgyaltuk az esemé­nyeket, s mindenki abban bízik, hogy a következő ve­télkedőre még jobban ' fel tud készülni. Azt hiszem November 7. méltó megün­neplése volt ez brigádjaink részéről. Rozsos Andrásné Gyula, Harisnyagyár Válaszol egy illetékes Szeretnék reagálni az 1986. november 17-én „Eltűnt a föld a temetőből” című cikk­re. Az említett írásban, Cho- van Mátyás, aki a nevét az újságban nem közölte, en­gem, mint sírásót alaptalanul megrágalmazott. Szeretném tisztázni, hogy engem Cho- van Mátyás meg sem kere­sett, a műköves mesterekkel beszélt, akik a nevezett írás­ban szerinte rám hivatkoz­tak. A földet a temetőbe va­lóban kihozták, de én ezt senkinek oda nem adtam. Felhívnám a sértett figyel­mét, hogy mielőtt engem a nyilvánosság előtt alaptala­nul megrágalmazott, engem kellett volna fölkeresnie és velem együtt utánajárni, hogy hová lett a földje. Ehe­lyett ő az újsághoz fordult, ahol olyasmit állított, ami nem fedi a valóságot. A cikk megjelenése után felkeres­tem a „sértettet” akivel ezek után is becsületem tisztázá­sa, és a szerinte „ejtűnt föld” végett szerettem volna be­szélni. Ehelyett gúnyos meg­jegyzéseit voltam kénytelen elviselni. Ennyi az „el sem tűnt föld” története. Koszecz András Békéscsaba, a Tabáni temető sírásója Tatarozták a bucsai templomot A bucsai református egyház­község ünnepi istentiszteletet tartott november 9-én abból az alkalomból, hogy 60 éve épült a templom, amelyet most szépen felújítottak. Arató Ferenc egy- házkerületi főjegyző, püspökhe­lyettes és Nagy László, a béké­si református egyházmegye es­perese is részt vett az ünnepsé­gen. A közelmúltban épült fel a parókia régi, vizes épülete he­lyett az új parókia, és megtör­tént a templom külső felújítása. Ebben segített a községi tanács, az Üj Barázda Tsz és természe­tesen a hívek. A felső kupola lemezborítást kapott. tataroz­ták, újrameszelték az épületet, amellyel szépült, rendezettebbé vált az egész falu is. Béres Antal, Bucsa Benkó-dixieland Szép est volt Nem vagyok zenekritikus, mégcsak hozzáértő sem, egy­szerűen zeneszerető, mégis arra vállalkozom, hogy Írok a Benkó-dixieland koncert­jéről. Kis aggodalommal ül­tem be ti szép színházterem­be Tótkomlóson, mert tud­tam, hogy aznap lakodalom van a faluban emiatt bizony sok foghíjas sort láttam. Röstelltem, hogy ilyen kis termet nem tudunk megtöl­teni. Mit szól majd az együt­tes, amely tízezrek előtt ját­szik világszerte! Feszültsé­gem azonban nyomban fel­oldódott amikor a zenekar — pontosan 7 órakor! — ját­szani kezdett. Ügy gondo­lom, mindnyájunk nevében írhatom, hogy nagyon han­gulatos, átgondolt műsor volt. Benkó Sándor, a mű­sor elején üdvözölte a kö­zönséget, mint ismerősöket, hiszen egyszer már jártak itt. Megkapó volt az egysze­rűsége. Tetszett, hogy ő ma­ga konferál. Valahogy nem kedvelem a vidéket járó műsoroknál azokat a konfe­ransziékat, akik „előregyár­tott jópofaságukkal” lépnek a közönség elé. Benkó Sán­dor minden szám előtt mon­dott pár szót, de ezt nem éreztem betanultnak. A né­zőtéren minden szám után, — s egy-egy hangszerszólót követően is — zúgott a taps. Gyorsan elrepült a 70 perc. Az együttes vezetője elbú­csúzott, s egyben meghívott minden érdeklődőt jubileumi koncertjükre, melyet már­ciusban rendeznek a Buda­pest Sportcsarnokban. A közönség azonban még nem tudott elszakadni a ze­nekartól, vissza-vissza hívta őket, s ez a kis ráadás mint­egy megkoronázta az estét. A műsor után Benkó Sándor dedikált. Akkor kérdeztem meg tőle, hogy a környéken lesz-e még a napokban kon­certjük, mivel nagyon bánt, hogy tíz éves fiamat, aki második éve játszik fúvós hangszeren, nem hoztam el. Ekkor tudtam meg, hogy a hakniktól eltérően ők csak Tótkomlósra jöttek, s ezt olyan megtisztelőnek érez­tem: csak hozzánk jöttek, nem pedig útbaejtettek ben­nünket. Köszönöm, köszön­jük! Tuska Pálné Tótkomlós Sorshelyzetek Beszélgetés Marosán Györggyel Szerkesztői üzenetek Járosi Pál, Mezőberény. Mint az Illetékesek válaszából érte­sültünk, szóban tájékoztatták olvasónkat panaszával kapcso­latosan. A leírtakból az derül ki, hogy nem sok remény van a megoldásra, mégis meg kell próbálni azt, amit az illetékes javasolt. Az Igazságérzet egyéb­ként velünk is azt mondatja, felháborító, hogy ilyen hely­zetben nincs határozott, radiká­lis megoldás. özv. Grajczár Istvánné, Szarvas. Kérjük türelmét, rö­videsen válaszolunk. arra ugyanis nem lehet egyértelmű­en igennel vagy nemmel felel­ni a körülmények ismerete nél­kül, hogy fizessen vagy sem. * * * Id. Szabó Imre, Sarkad. Le­vele olvashatatlan, így 'nem tud­juk, mi a panasza. Kérjük, ír­ja le olvashatóan. * * * Ojkfgyósi kistermelők. Rova­tunkban rövidesen visszatérünk kérdésükre. — Tisztelt Marosán György! Mennyire jó az emlékezete? — Kifogástalan, jó memó­riám van. — Emlékeztetem az 1956. november 8-án, a Népsza­badságban megjelent beszé­dének egy részére: „Évekig szenvedtem ártatlanul bör­tönben, minden okom meg­van rá, hogy teljes mérték­ben egyetértsek a Rákosi —Gerö klikk vétkes politiká­jának legmesszebbmenő el­ítélésével. Nincsen azonban olyan személyes bántalmam, ami megingatná a szocializ­mus ügye iránti szent hite­met és meggyőződésemet. Munkára fel, ezt követeli tő­lünk házánk léte és boldog • jövője.” A beszédet közölte a Magyar Szabad Szakszer­vezetek lapja, a Népakarat is, és ettől kezdve Marosán György minden héten, majd­nem minden nap szerepelt a nyilvánosság előtt. Annak idején azzal a gondolattal jött ki a börtönből, hogy be­fejezte a politikai munkát. — Én vagyok az egyik ve­zető, aki legkésőbb jött ki a börtönből — Szakasits Ár­páddal együtt, 1956. március végén —, és egyike azoknak, akiket huszonnégy óra múl­va Rákosi elé vittek! Azt hittem, hogy Rákosi soha az életben nem mer velem ta­lálkozni. A találkozás Hege­dűs András akkori minisz­terelnök társaságában zajlott le. Beszélgetés közben egy­szer csak azt mondja Rákosi: „Nagyon sajnálom, hogy Pé­* Riporter: Rapcsányl László. tér Gábor bandája ezt tette magával!” Mire közöltem ve­le: „Nézze, Rákosi elvtárs, hagyjuk Péter Gábor ban­dáját, az nem mer engem le­tartóztatni, ha maga erre pa­rancsot nem ad!” — A megszólítás változat­lanul Rákosi elvtárs? — Én még mindig kom­munistának éreztem magam, és ő volt a párt első titkára! A börtönben számot vetet­tem magammal: helyes volt-e a munkásegység? He­lyes voltre a kommunisták­kal együttműködni egészen az egyesülésig? És erre azt feleltem ,hogy igen. Ezt mindig megcsináltam volna, minden körülmények között, mert ez következik az én marxista—leninista világné­zetemből. Megmondtam Rá­kosinak is: én mint kom­munista jöttem ki a börtön­ből, legyen szíves velem így beszélni. Nincs bennem gyűlölet, harag senki iránt, csak magam iránt. Nem vol­tam gyerekember, 42 éves koromban tartóztattak le, és 40 éves koromban történt az egyesülés. Amit csináltam, azt érett fejjel tettem, ma is vállalom. — Emlékezete szerint mi­vel végződött a beszélgetés? — Rákosi közölte ■velem, hogy nemsokára megtartják a rehabilitációs tárgyalást, és ennek alapján a párt szá­mít 'énreám. Akkor én már éreztem, hogy Rákosinak terve van velem, de én meg­fogadtam a börtönben, hogy visszamegyek a szakmámba, mert nem vagyok jó vezető, ha engem így meg lehet té­veszteni! Vissza a szakmám­ba, én is tudok úgy élni, mint más! — Az októberi események elsöpörték a Rákosi—Gerö- klikket. t — 1956. október 31-én én még az MDP Központi Bi­zottsági és Politikai Bizott­sági tagja vagyok. Az volt a szándékom, hogy mielőtt el­hagyom az országot, beszélek Kádárral, mert ez a kor­rekt. — Hova ment volna? — A Szovjetunióba. Én máshova nem mehettem, em­ber! Mondták, hogy menjek a román követségre, menjek a lengyel követségre, men­jek a cseh követségre, de azt mondtam, nincs mese, ne­kem az úton végig kell men­ni! Október 31-én Kádárnak feltettem a következő kérdé­seket: „Szüksége van a párt­nak énrám? Tudok én se­gíteni?” — mert nem zavar­tak engem az asztal körül, ha nem voltam fejes. Ha nem kellek, azt nekem meg kell mondani, én nem ha­ragszom, nem sértődöm meg. És akkor Kádár nekem azt mondta: „Hogyha soha nem is, most szükség van rád! Menj be a Parlamentbe, üzenek - érted!” — Telnek a napok. Hol szólal meg az első üzenet, hogy szükségem van rád? — Kádár elment, nem üzent. November 4-én a rá­dióból értesültem arról, hogy a Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány államminisz- tere vagyok. — A régi törvényhozás­ban az államminiszter a tárca nélküli miniszternek felel meg, lényegében poli­tikai miniszter. — így van, az állammi­niszteri funkció nem szak­miniszteri. Akik erről dön­töttek, tudták, hogy én a ba­rikád melyik oldalán he­lyezkedtem el. — Mindenütt jelen van, sőt még teoretikus előadáso­kat is tart a pártakadémi­án. ... Apropó, párt: Magyar Szocialista Munkáspárt, új elnevezés. Miért került sor arra, hogy a párt nevét meg­változtassák? — Mert komprommittáló- dott a régi név, az MDP-é is, és a Magyar Kommunista Párttal sem lehetett kijönni. A párt neve november 1-én változik meg, megszűnt az MDP, ettől kezdve én tulaj­donképpen párttag sem va­gyok, mert az MSZMP meg­alakításába engem nem von­tak be. November 4. törté­nelmi jelentősége, hogy lét­rejön a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány. Az nem véletlen, hogy ez nyolc em­ber. Ez egy kabinet. Ha van érdeme ennek a kormánynak — és nézetem szerint van —, akkor az az, hogy senkivel nem alkuszik. Például statá­riumot hirdet, és végre is hajtja, amfre Nagy Imre kor­mánya nem volt képes. Ren­det teremteni másképp nem lehetett ebben a zűrzavar­ban! De van még valami, amit tisztázni kell. Nem vi­tás, hogy a fegyveres felke­lést a szovjet hadsereg ver­te le, de ezzel csak a felté­teleket teremtette meg a ter­melés megindításához, a kon­szolidációhoz! Új! Új! Új! nkkumulátorok garanciával Üzembe helyezett állapotban kaphatók, minden típusú gépjárműbe. Közületet is kiszolgálunk Békés, Cseresznye út 1/2. sz. alatt megnyílt sza kü zlet ün kben. Telefon: 41-182 AKKUVILL Kisszövetkezet Nyíregyháza, Moszkva út 9. Telefon: 11-643 A Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság árualap-bővítő kötvényt bocsát ki belföldi magánszemélyek részére 30 millió Ft névértékben, 10 000 Ft-os és 20 000 Ft-os címletekben. A kötvénykamata évi 11%. A kötvények lejárata 6 év. A kötvények a Magyar Nemzeti Bank Békés Megyei Igazgatóságán (Békéscsabán) 1986. december 8-tól 1986. december 30-ig jegyzés nélkül, közvetlenül megvásárolhatók.

Next

/
Thumbnails
Contents