Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

1986. november 22., szombat NÉPÚJSÁG Azt szeretném, ha a magyar futball Ugye nyerne a legtöbbet SPORT SPORT SPORT SPORT Beszélgetés Mezei Andrással 4 Ami a leginkább érdekel, ezért elsőként szeretném meg­kérdezni, hogy tulajdonképpen mi indította ennek a könyvnek a megírására? Hiszen három is megjelent ebben a témában, volt amelyik szerző közelről látta a mexikói vb eseményeit (de leg­alábbis közelebbről, mint akik itthonról kísérték figyelemmel), és volt, aki úgy érezte, úgymond messziről is elég információt gyűjtött ahhoz, hogy a nyilvá­nosság elé lépjen. Ezek után kissé félő, hogy a „ráadás” már nem éri ej a kívánt célt, de in­kább az a gyanúm, a futball csak ürügy a decemberben meg­jelenő könyvéhez. És nagy sze­repet játszik mozgatórugójában az js, amit a Megkérdeztük ... című interjúkötete előszavában megfogalmazott: „Szeretném hin­ni, hogy végnapjaikat élik Ma­gyarországon az előítéleteik....” — Olyannyira igaz ez utóbbi, hogy nemcsak egyetértek eme indítékkal, akár folytathatom Is akkori gondolataimat. Azokra az előítéletekre gondoltam, ame­lyektől annyit szenvedett a ma­gyar nép minden rétege, osztá­lya, hogy egyszer el kell jönnie annak a történelmi pillanatnak, amelyben feloldódnak ezek a sok száz éves átkok. Méghozzá úgy, hogy az elszenvedett sérelmeket egyszer csak nem adjuk tovább, mert magunkban is észrevesszük a torz reakciót, úrrá leszünk raj­tuk. Hogy felismerjük a gesztu­sok jelentőségét az emberi kap­csolatokban, azt a morális erőt, amellyel az erősebb élhet, az, aki biztosabb pozícióból nyújt­hat békülő jobbot. Azt is remélem, hogy eltaka­ríthatjuk egymás — a magunk portája! — elől a vádak, rágal­mak szemetét, hogy fölszámol­juk a szégyenletes álellentéte­ket társadalmi életünk minden területén. Nos, sajnos a mexikói szereplés megint és újólag fel­bőszítette bennem erre a kény­szert, még akkor is, ha jól tu­dom, az író ehhez önmagában édeskevés. A másik, amiért én is Mexikó- könyvet írok — pontosabban esettanulmányt —, hogy engem nem elégítettek ki Végh Antal válaszai, amiket a csúfos sze­replés okát kutatva adott. Ezt a hiányérzetet szeretném kielégíte­ni, feltételezve, hogy nem egye­dül gondolkodom így! Tudok országot, amelynek sajtója ezt az egész ügyet öt nap alatt meg­ette volna, ahol mindenki kibe­szélheti magát, mert a nyilvá­nosság elé ültetik. A hatodik napon viszont már mindenki a kibontakozásról beszél. Nálunk viszont lassan eltelt egy fél év a világbajnokság óta, és még mindig mindent homály fed. Nem hogy okosabbak nem let­tünk, de még a tényeket se tud­juk. Például Jakab professzoron kívül még senki, talán Nyilasi sem tudja, hogy a műtét milyen műtét volt, min segíthetett, min nem? Való ez? Mi szükség van erre? És főleg kinek jó ez? No. de nem akarok a dolgok elébe vágni, 400 gépelt oldalon remé­lem sikerül egy bővebb képet rajzolni ellenérzéseimről. 4 Milyen viszonyban van Végh Antallal? — Együtt futballoztunk az írók csapatában. Semmi bajunk nem volt soha egymással, s re­mélem, könyvem megjelenése után sem lesz. De, látja, ön is rögtön arra kíváncsi, vajon mit szól majd hozzá.. . Félig per­sze megértem, mert nekünk, magyaroknak, nemcsak a ku­darctűrő képességünk gyenge, azt is mondhatnám, hogy közeli a nullához, hanem a vitatkozás­A Debreceni MVSC még nem nyert Békéscsabán A lila-fehérek bíznak a jó folytatásban Labdarúgó élcsapataink ma és holnap tovább folytat­ják pontvadászatukat. A párosítás: MTK-VM—Dunaúj­város, 11.00. Bp. Honvéd—Tatabányai Bányász, 15.30. Zalaegerszegi TE—Haladás VSE, 13.00. Vasas SC—Eger SE, 13.00. Békéscsabai Előre Spartacus—Debreceni MVSC, 13.00, Pádár (Puhl, Varga S.). Ferencváros—Pécsi MSC, 15.30. Rába ETO—Videoton, 15.30. Vasárnap: Siófoki Bá­nyász—Ü. Dózsa, 11.00. kultúránk is roppant szegényes. Csak sérteni, vágni tudunk — a másik fél álláspontjainak nem vagyunk képesek sokszor még teret se biztosítani. Egymást meg sem hallgatjuk, a nyilvá­nosság előtt meg? Itt most azonban nemcsak erről van szó. Szeretem a demokratizmust, ha mindenki pályát, lehetőséget kap a kinyilatkozásra. Én min­denkinek igyekeztem megterem­teni, akit kritizáltak, azt sem feledve, hogy bizonyos kérdé­sekben kötelessége is az illeté­keseknek megnyilatkozni. Az egészben számomra az a leg­fontosabb. hogy mondjuk, a mundial ürügyén ne egyesek járjanak jól, ne egyesek kerül­jenek ki győztesen, hanem az ügy profitáljon a legtöbbet. A magyar labdarúgás ügye. Ahol az érzelmek sokszor még ma­gasabbra csapnak, mint az élet más területein. 4 Ezt közelről is tapasztalta? — Annyiban feltétlenül, hogy legyenek erről gondolataim. La­kat doktor tanárom volt. néha még a Fradi-pályára is kivitt, ahol összeeresztett bennünket a zöld-fehér kölyökcsapattal. Na­gyon szerettük őt. Nem taga­dom, vele egy kicsit elfogult vagyok a könyvemben is. 4 Kikkel beszélt? Mindenki kötélnek állt? — Hogy a Medicina kiadásá­ban 130 ezer példányban megje­lenő kötetnek mekkora sikere lesz, egyáltalán lesz-e, azt nem tudhatom, de az a megnyug­tató, és sikernek fogom fel, hogy mindenki megnyilatko­zott, akiket megkérdeztem. Mi­-vel éppen holnap van az utolsó kéziratkorrekció napja, tehát amikor még változtathatunk az anyagon, egy idéző jelbe tett szenzáció van csupán: Mezey György ex szövetségi kapitány válaszlevele valahol Kuvait és Magyarország között „száll”. Ezért elképzelhető, hogy mel­lékletként, beilleszthető újság- szerű nyomtatványként kerül majd a könyvbe. 4 Köszönjük a beszélgetést. — Inkább én szeretném meg­köszönni a fórumot, hogy első­ként a Békés Megyei Népújság olvasói ismerhetik meg a „Ki beszél itt már Mexikóról?” könyvemet. Fábián István Csánk János vezető edző az újpesti pontszerzésről és a mai találkozóról: — Az Újpest elleni bravú­ros pontszerzésünk fölött ér­zett örömünket kissé beár­nyékolta egy-két újság fur­csa hangvételű tudósítása. A cikkekből kiderült, hogy a gyengébb színvonalért egye­dül mi, és nem az első he­lyen álló őszi sikercsapat a felelős. Mindenesetre ez furcsa álláspont. Sérült já­tékosaink távollétében min­dentől függetlenül, ez az eredmény, a pontszerzés, ki­tűnőnek mondható. A lista­vezető otthonában újoncot avattunk, a saját nevelésű Pápa Lajost, kinek teljesít­ményével elégedett voltam. De jót nyújtott Kelemen és Kanál is. Ez mindenképpen biztató a jövőt illetően. Hét­1979—80 MÉRLEG Debrecenben 2—2 Bcs.-n 2—2 1980—81 1—1 2—0 1981—82 2—4 2—1 1982—83 2—1 3—1 1983—84 az NB II-ben 1984—85 2-2 3—5 3—1 2—1 1985—86 í-i 0—0 Az eredmény a pályaválasz­tó szemszögébél értendő. közben játékra jelentkezett, sérüléséből felépült Takács J„ Vígh, Szenti és Steiger­wald is. Szekerest megmű­tötték, sem ő, sem Fecsku az idén nem játszhat. A keret­tagok közül Gulyás, Kelemen és Bánfi is harcképtelen. Remélém, hogy ma délután a harcos, jó erőnlétű Debre­cent sikerül legyőznünk. Mindenképpen nagy csatára számítok. A várható összeállítás: Leboniczky — Ottlakán, Mc- gyesi, Vígh, F^bulya — Adorján, Pásztor, Csanálosi — Kurucz, Takács Z„ Kova- lik. Készenlétben: Baji, Pá­pa, Steigerwald, Szenti és Takács J. Ezúttal is a mérkőzésen vásárolt tombolák között sorsolás lesz. A szerencsés nyertesek a Körösvidéki Ci­pész Szövetkezet saját bolt­jában beváltható utalványt nyer, a másik nyertes pedig egy Előre-ajándékcsomagot kap. * * * Szarvason vasárnap a Szarvasi Vasas—Baja össze­csapásra kerül sor. Szűcs Mihály vezető edző úgy vé­li, a találkozó végkimenete­le sokat befolyásolhat mind­két csapat jövőbeni sorsának alakulásában: mivel nevez­hetjük úgy, hogy kiesési rangadónak tűnik a mérkő­zés. Somogyi négy sárga lap miatt nem szerepelhet, he­lyette Márton vagy Filyó ke­rül a kezdő tizenegybe. Ha Paulik deréksérülése nem javul, Holp léphet a helyé­re. A várható összeállítás: Hanyecz — Holp, Hegyi, Plástyik, Alberti —Filyó vagy Petykó, Demjén, Vígh L. — Márton, Kanyári, Du- rucskó. PAPA: BEMUTATKOZÁSKÉNT HATOS! Minden lapnak szive joga, hogyan ítéli meg a mérkő­zést, mit látott a tudósító. Az egy héttel ezelőtti Ü. Dó­zsa—Előre Spartacus találko­zó éppenséggel nem érde­melte ki az elismerő jelző­ket, a békéscsabaiak jobb­hátvédje, Pápa Lajos számá­ra azonban alighanem kelle­mesen emlékezetes dátum marad majd. A 18 éves fia­talember első ízben futhatott ki bajnoki mérkőzésen csa­patában, ahol végigjárta az ide vezető ranglétrákat. Szom­bati György, Sülé István és Szita László neveltje az In- ter-ligában már szerepelt, de ez volt az igazi debütálás. A Népsporttól hatost kapott, és dicsérték őt a lila-fehérek vezetői is. „Sokoldalú, jó adottságokkal rendelkező, ke­mény fából faragták” — mondta Such Sándor techni­kai vezető. Igaz, Pápa ezúttal a sérü­lése miatti kényszerhelyzet következtében lépett előre, de bizonyította, hogy — több társával együtt — lehet rá számítani, és a Kórház ut­caiak utánpótlásműhelyében vannak szép reményű Ifjú labdarúgók. O A labdarúgóba mindenki belerúghat, mert őt ele­ve erkölcstelennek kiáltotta ki az álszent társa­dalom. A labdarúgó eltölthet napi 8—12 órát is a maga hivatásával — a labdarúgó nem dolgozik. A labdarúgó „ingyenélő". Pályára viheti hetenként ízzé- porrá zúzott csontjait, porcait — köphetnek rá az arénából, szidhatják, mint a lovakat. Kinek juthat eszébe, hogy legyen szakszervezetük, amely megvédi emberi méltó­ságukat, amely kisegíti őket nehéz helyzetükben, amely a jo­gukat védi, ha kell?! Arénákba küldött fizetett rabszolgák- nak érezhetik magukat. Munkájukat nem ismerik el munká­nak. És ha a gazdasági helyzet romlása fenyegeti a kenyeret — csinálnak velük legalább cirkuszt. ELÖLJÁRÓBAN Én, Mezei András természetesen nem értek a labdarúgás­hoz annak ellenére sem, hogy 56 éves koromra még ma is ott futkározom a pályán. Fociban kicsit „nacionalista” va­gyok. Fájt a mexikói vereség. Magyarázatát vártam, nem azt a vésztörvényszéket, ami a csapatot, a szakvezetést a mai napig is körülveszi. Végh Antal könyvében sok indulatot és kevés információt találtam. Keveselltem a konkrét tényeket, amiket a meg nem nevezett informátorok szolgáltattak. Az nem lehet — gondoltam —, hogy Mezey, ez az országo­san is szerénynek, szimpatikusnak mutatkozó szakember, ne mondjon többet a semminél. Az nem fordulhat elő, hogy a csapat látható és látványos erőnléti visszaesésére ne keresse — velünk együtt is akár — a magyarázatot. Hogy a lesújtó vereség után annyival „fizessenek ki” bennünket, drukkere­ket, patriótákat, ami olyan kevés, hogy önmagában is sérel­mes. Ami nemhogy enyhítette volna a csalódást, hanem nö­velte azt. Nemhogy ésszerű, józan magyarázatot keresett vol­na, hanem utat engedett a találgatásoknak. Növelte a rossz csöndet. A cinkosnak látszó némaságot. Zavarba hozta azt a sportsajtot, amely' abszolút jó partnere volt Mezey György­nek és a csapatnak a selejtezők és a felkészülés időszakában. Tetézte mindezt, hogy az OTSH államtitkárát időközben nyugdíjazták. Buda István már csak mint magánember nyi­latkozhatott volna. > Az MLSZ elemzése, állásfoglalása sem elégített ki senkit. A mexikói kudarc körül növekvő rossz csönd „erősödése” most már mind többet és többet követelt, de mint a gazda-. Ságban, így itt is csak az egymásra mutogatás kezdődött el újra. A pletykaözön. Az emberek jogos-jogtalan irigységére apelláló spekuláció. MIBEN VAGYUNK KICSIK? Vannak országok, melyek jól tudnak győzni. Vannak or­szágok, amelyek szépen tudnak veszteni. Mi abban vagyunk kicsik, hogy veszteni sem tudunk, mert jól veszteni öntuda­tot sugallhat a nemzetnek. Mi izzó, fojtott gyűlölettel kár­hoztatjuk. Görgeyt 1849-ért, míg a franciák forró imádattal imádják Napóleont, Waterlooért. Egy amnéziára hajlamos nemzet nem szülhet nagyságokat. Mert a nagyság iskolája a tettekre való emlékezés, melyben mindenki alkotni szeretne, és alkotni annyi, mint építkezni a nemzet emlékezetéhez. Be­vinni annyi „gólt” mindenütt, minden vonatkozásban, hogy utána megbocsátható legyen a baklövés — ez az emlékezet nevezhető szeretetnek is —, de egy nép nem szeretheti nem­zetét, ha megbocsátani eleve képtelen. Máig ható emlékként él bennem az a mexikói mérkőzés, ahol Hugó Sanchez, a me­xikói csodacsatár egy 11-est kihagyván elütötte a győzelem­től a világbajnokságot rendező Mexikót. De nem volt fütty­koncert, nem dobálták meg kövekkel, üvegekkel, másnap az újságok nem nevezték sem kétballábasnak, sem hazaáruló­nak. Hanem a vastagbetűs főcímek azt írták: Hugó Sanchez a kritikus pillanatban megkegyelmezett az ellenfélnek. Per­Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak sze az ellenfélnek nem szabad megkegyelmezni, de nem azt írták, hogy vesztett, hogy mellétrafált, hogy bundázott... (mint az 1985-ös magyar—holland mérkőzés 0—1-e után az a meg nem nevezett négy magyar játékos), hanem, hogy a kritikus pillanatban Hugó Sanchez megkegyelmezett; az el­lenfélnek. És ez az, amire mi magyarok képtelenek vagyunk. Ezért éljük meg kötéltáncként az életünket. Egyetlen hiba is elég ahhoz, hogy leessünk a kötélről, és összetörjük ma­gunkat. Egyetlen mellérúgás is elegendő, hogy a mellérúgóba belerúgjunk, hogy a bálványt a kukába dobjuk. — Es ha egy nemzet a lelke mélyén isteneket kíván maga fölé, akkor még embereket se kap. Ahol egy életmű — legyen az 50—100 vá­logatottság — nem elég ahhoz, hogy jogalapot szolgáltasson a hibázásra is, ott olyan magány és olyan örökös drukk te­lepszik az alkotókedvre (legyen az focista, színész, író), hogy alapjaiban rendül meg az alkotás értelmébe vetett hit — az önbizalom, a teremtő kedv. FÖRUM Nem az önostorozást várja az egyszerű focidrukker, de most a mundial után úgy érzi, ismét csak hazugságot kap. Mi az, hogy „nincs titok”. Persze hogy nincs, de van hallgatás. Titkolózás. Sejtelmeskedés. Félszavak. Utálatok. Nincs egye­nes beszéd. Nincs semmi megokolva. A megokolt vereség ugyanis reményt keltő is lehet. Tudnunk kell, mi törte össze a csapatot eleve? A magyar focista a szó legtragikusabb értelmében félt a labdától, mert tudta, hogy nem képes birtokolni abban a fo­kozatban, amit Mexikó megkövetelt. Félt a labdától, mert el­felejtette a játékosságot. Kiölték belőle. A leglátványosabb gondolattalanság a magyar labdarúgás világát jellemzi. Pél­dátlan és egyedülálló tradíciórombolást végzett a szellemi si­várság. Kisszerűség. Pozícióféltés. A magyar sportban élő ve­zetőréteg szellemi tunyasága, úgy látszik, nem ismer olyan mélységet, aminél ne volna mélyebb rétege a lehazudott, az eltakart színvonaltalanságnak. Az „aranycsapat" egykori ta­lálmánya óta semmi nincs, amit a magyar labdarúgás a ma­gáénak mondhatna. Se egy új csel, se stílus. Semmi. Egyet­len erő van hatalmasan jelen minden klubban és minden más fórumon: a „kívülről jövő” elképzeléseket leblokkoló „szerelés”. Hiába akarná feltaláltatni valaki a sportban a „bűvös kockát", hiába hívja fel bárki a figyelmet arra, hogy apró elképzelésből is nagy jelentőségű találmány jöhet lét­re. Nem indul meg a mozgás. Szellemileg nem indul. Nincs szellem sem a zöld gyepen, sem a kispadon. „RIZLING-PARTI LAKAT KÁROLLYAL” (Melyben a szerző kijelenti, hogy aki a rizlinget szereti, az rossz ember nem lehet...) Megjelent egy könyv. Jó vagdalkozó könyv. Végh Antal: Gyógyít6atlan. — Nem én, ö teremtette meg ezt a pályát, amelyre most már sorban érkeznek ki mindazok, akik részt vesznek a „hosszabbításban”. Én csak ülök és tudósítok. Gyerekkorom csodált nagyjai közül most Szepesi György csak úgy felugrik hozzám. Én Szepesi mellett, én Lakat Ká­roly mellett az az egykori srác vagyok, aki ott állt a B-kö- zépben. Aki a magyar—angolt egy háromemeletes ház ké­ményéről nézte. Szepesi György jön, de egy svájci üzletember váratlanul közbelép. Vacsorára hív. Gabriel Kremer úr. Az egykori szójavitámból való külföldi ismerősöm a ma­gyar dohányipar kliense. Az egyik legnagyobb amerikai do­hányipari cég európai igazgatója. Kellemes, értelmes ötvenes férfi. A labdarúgásból átlépve a dohánytermesztésbe, épp olyan széthúzásokat panaszol a külföldi szakember, mint ami­lyeneket Végh Antal is'feltár. Hiába jön ide az amerikai do­hánytermesztést tudományosan és praktikusan is kidolgozó vezető szakember, hogy a magyar gazdáknak részletező pon­tossággal elmondja: hogyan termesszetek jobb dohányt, hiá­ba, hogy ott vannak szép számmal, de nem azok jönnek el az előadásra, akik dolgoznak a dohánnyal, akik csinálják, hanem igazgatók, főkönyvelők, meg istentudja kifélék — mondja kétségbeesetten Gabriel Kremer úr. Majd ha nyug­díjba vonul valaki a magyar dohányiparban — mert meg kell várni, amíg egy épület összeomlik, nehogy ránk omoljon —, magyarázza, mindent ki fog tálalni. írhatok egy ugyan­olyan könyvet a magyar dohánytermesztésről, mint a Rubik- kockáról. Kremer úr kissé ideges vacsora közben, mert aka­dozik a kiszolgálás, de buzgón magyarázza: itt Magyarorszá- gon'képtelenség azokkal találkozni, akik a dohányt termesz­tik. A magyarok rossz minőségű dohányt szállítanak, pedig jók az időjárási viszonyok. Kremer úr több mint tíz eszten­deje: minden évben jár Magyarországon, mint fölvásárló, de ma, 1986-ban reményét vesztette. Éppúgy hallgatom, mintha Végh Antal könyvét olvasnák fel. Mintha Végh Antal sér­tettjei mondanák a magukét, miközben képtelenség a Kárpá­tiában elkapni a pincérnő tekintetét, hogy rendeljünk. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpás! Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz.. 5601. Tel.: 27-814, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents