Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

1986. november 22„ szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET A világ Dél-Alföld első közkönyvtára körül November második felé­ben ünnepük Gyulán a Mo- gyoróssy János létesítette könyvtár alapításának 150. évfordulóját. A Körös—Ti­sza—Maros-vidék első ilyen közművelő létesítményéről van szó — megelőzve a sze­gedit is. Minthogy az intéz­mények mindig kifejezői egy kornak, a mai, városi könyvtár jogelődje méltó a figyelemre. A létesítmény­ről művelődéstörténeti meg­közelítésben sok szó esik a városházi, jubileumi rendez­vényen, s az ismertetések nyomtatásban is hozzáférhe­tőek lesznek. Ennek okán ezúttal annak a környezet­nek ^ felvázolására törek­szünk, amelyben létrejött a könyvtáralapítás szándéka. Az ország politikai életé­nek központja Pozsony a XIX, század elején, ahol az országgyűlések zajlottak, de egyre nőtt a földrajzi közé­pen fekvő Pest jelentősége, s befolyása. A dél-magyar­országi megyék legfontosabb helyei Arad, Szeged, Temes­vár és Gyula. Pest és az említett városok a polgár­ságnak köszönhették újabb kori szerepüket; ugyanúgy a még nem város rangú he­lyeket is a polgárosodó ele­mek emelték fél. Nagyszámú — jelentős részben még németül beszé­lő — iparos, kereskedő, munkás és honorácior értel­miségi (tisztviselő) csoporto­sul a városokban, különö­sen ott, ahol a feudális bir­tokjog nem akasztja meg a fejlődést. De a polgárosodás irányába mutat a társadal­mi átrétegződés ott is, ahol a földesúri befolyás még közvetlenül érvényesül. Gyu­lára ez .utóbbi még jellem­ző. A megyeszékhely város lakosainak 1801. július—au­gusztusi tűzkárkimutatásá­ban is találunk jobbágy és zsellér rendű személyeket, továbbá a céhbeli iparos mellett zsellér állapotú var­gát, takácsot. Tipikus átala­kuló társadalom ez. A pa­rasztközpontokban — Szen­tesen, Csongrádon, Szarva­son. Csabán, Békésen — ké­szen állnak jobbágyviszo­nyokból való szabadulásra váltságdíj ellenében is. Ott élnek már azok a honoráci­or családok, akik átveszik a kor fő gondolatait, és kép­viselik a közéletben. Békés­csabán a századelőn találko­zunk Boczkóval, Haannal, Fábryval, Eördöghgel, Omasztával, Wilimmel. a lelkész, a tanító, a jurátus famíliák, akiknek ifjai ka­szinót alapítanak, történel­met írnak, betagolják a nem magyar anyanyelvű közös­ségüket, környezetüket a nemzetbe, s a forradalmi szabadságharc elközelgő idő­szakában képviselőként, kor­mánybiztosként szolgálják az ügyet. A polgár, a polgárosodó rétegek közé sorolható a feudális rendi világban ma­gát már jól nem érző ne­messég jelentős része is. A legtöbb honorácior a sora­ikból kerül ki. A polgári rétegek törté­nelmi jelentősége, hogy igénylik azt a műveltséget, amely az európai koresz­ményben, a liberalizmusban gyökerezik, s ők állnak ki elsősorban a koreszme tar­talmának gyakorlati megva­lósítását célzó küzdelemért. Jelszavaik — társadalmi egyenlőség, polgári szabad­ságjogok, egységes terület (piac) — fontos változást hoztak az emberiség törté­nelmében. A mindig térben szerve­ződő társadalom nélkülözhe­tetlen láncszeme a szellemi központokat összekötő köz­lekedés, hiányzott az egész országban, de különösen a mély fekvésű Dél-Alföldön. A kordázatlan vizek nagy területeken terpeszkedtek, olykor tavat alkottak. Ilyen a Hódrtó Vásárhely körül. De a folyók évente ismétlő­dő áradása is el-elvágta a helységeket a külvilágtól. Békés megyében nem múlt ei év árvíz nélkül, csak azt latolgatták, melyikben volt pusztítóbb és hol, Szarvason vagy Gyula vidékén? Ugyan­ez a helyzet Aradon és Sze­geden. Az 1840-es években is a vízi teherszállítás kérdése állt a gondolkodás homlok­terében a Körösök vidékén is. Különböző üléseken visz- sza-visszatérő téma a von­tató lovak part menti útjá­nak hiánya, ami akadályoz­za a búzával és egyéb áru­val rakott hajó gyorsabb mozgását. A tengelyen folyó áruszállítás az év jó részé­ben szinte lehetetlen, mert az úttalan földutakon ten­gelyig süllyed a kerék. Az ún. postautak Szegedről, Aradról, Gyuláról, Váradról Pest felé és vissza lennének a „kiemeltebb” létesítmé­nyek, csakhogy ezek jobb esetben töltésen futó föld­képződmények ; esős időben sárra hányt sár. A helytar­tótanács pénzt soha nem biztosított elegendő mér­tékben útépítésre, a föld­utak javítása a helyi igaz­gatás gondját növelte. Az esküdtek minden tavasszal szervezik a lakosságot kar­bantartó közmunkára. A városokban először az átmenő postautakat teszik masszívabbá. Gyulán a föl­desúr fatörzseket illesztett össze, s ebből alkotott utat, amely egy darabig a sáros évszakban is jól szolgált, bár dübögött a szekerek alatt — közvetlen a Mogyoróssy- könyvtár szomszédságában is — de ez volt a kisebbik baj. A folyamszabályozó, ár­mentesítő munka kezdemé­nyezője, gróf Széchényi Ist­ván 1823-ban Gyulán is járt, hogy közös összefogásra buz- - dítson. Majd ismét 1847-ben jött el, amikor az időközben létrehozott Körös-szabályo­zási Társulat . Körösladány- ban tartott ülésén vett részt. A kövesutak építéséhez nélkülözhetetlen kő szállítá­sát is lehetővé tevő vasút csak a tervekben él. A Szol­nokig már megépített pálya további nyomvonala kérdésé­ben folyik a küzdelem. Kü­lönösen Arad elöljárósága Cr Y U L A HAJDAN ÉS MOST TÖRTÉNETI ti HTATI8TIKAI VÁZLATOM«!«. wawiw M0070*6*8Y *A»0*-----------y> ~~~ í rnia un*. Mogyoróssy könyve Gyuláról, 1858-ban tevékeny, hogy a legköze­lebb épülő vonal ott halad­jon át. Komoly pénzt ajánl fel a célra, s buzdítja Békés megye vezetőit a vaspályáért folyó küzdelemhez csatlako­zásra. De Bécsben a Szolnok —szegedi vonal terve mellett állnak, mert fontosabb a Balkán (Szerbia) közelébe jutniuk. Nem épül tovább a vasút a század első felében, így hát az elmaradott köz­lekedési viszonyok meghatá­rozták a szellemi áramlás fo­kát, a művelődési szint emelkedésének mértékét is. Mindazonáltal lassan, né­hány évtized alatt felhalmo­zódtak a Dél-Alföldön is azok a tudati elemek, melyek a reformkornak nevezett — a 48-as polgári, politikai forradalmat megelőző — társadalmi forradalomra or­szágosan jellemzőek. S így különösen két jelenséget emelhetünk ki- Egyik a kör­nyezet, a város csinosításá­nak szándéka, a másik a magyar viseleti kultúra és műveltség megteremtésének igénye, egyáltalán az- általá­nos műveltségszint maga­sabb fokának eléréséért fo­lyó fáradozás. Az utcaköve­zés. a piactérrendezés, a templomtorony bádogburko­latának rézlemezzel való cseréje, az iskolalétesítés, a cukrászda, a könyvtermelő nyomda, a vásári ponyván kínált nyomtatványok, a so- kadalomban megjelenő kép­mutogató — aki az olvasni nem tudóknak képek muto­gatásával mondja el a nyom­tatott történeteket —, a ka­szinóbeli élet, mind-mind igény, belső indíttatás eredménye, s kifejezője a feudális kereteket meghalad­ni kívánó újnak. Vörös­marty Mihály vette észre Aradon a városkép váljtpjá- sában — a céhes polgárhá­zak helyén épült sugáréi­ban — a politikai holnapot, amelynek éppen itt nem kel­lett volna kivégzésekbe tor­kollniuk, ha nem a nemze­tek feletti Habsburg-dinasz- tiát rendeli ki a sors. Leszögezhető, hogy a török uralomtól leghosszabb ideig sújtott, leginkább tünkretett országos periférián a XIX. század ’40-es éveiben mu­tatkoznak meg a felzárkózás jelei. Különösen abban, hogy Arad, Szeged, Temesvár és Gyula a dél-alföldi nagy tá­jon központszerepet * kezd játszani. Ami a szellem csinosítá­sát, magyarosítását illeti, á nagy tájon kívülről elsősor­ban Pestről jött a lökés; különösen szükség volt erre, mert az etnikai összetétel igen vegyes: alig létezett né­pe Európának, mely itt részarányban nem mutatha­tó ki a magyar mellett, kö­zülük főleg a német. Leg­inkább ők jutottak befolyá­sos helyzetbe anyagilag, a polgárságon belül. Minde­nütt a kaszinó tölti be a magyar művelődés és mű­veltség iskolaszerepét, ez a harci keret, az országgyűlési miliő vidéki továbbéltetője. A gyulai kaszinó 1841. évi bálja táncrendjének elején, közepén és a végén szerepelt magyar tánc, közben fran­cia-négyes, szédítő keringő és szarkaugrós polka, s még frakkban ropták a magyart is, de megfogadták, hogy legközelebb már magyarkát csináltatnak. Ebben a miliőben kapott emeletet a gimnázium alapí­tásának feltételeit kereső gyulai polgárok forintjaiból a katolikus elemi iskola épüle­te 1832-ben, majd az eme­leten Mogyoróssy János — saját költségén — könyvtár- helyiséget alakíttatott ki; 200 könyvet is adott, hogy útjára induljon az olvasó művelődés. Dr. Virágh Ferenc Várszegi Tamás: Tirannus Verasztó Antal versei: Nessebár-dal Ha Nessebárra gondolok: előttem a tenyérnyi tér meg a faltövében ölelkező gránátalmafák (pirosló gyümölcseiben itt a mennyország almáját tisztelik) ha Nessebárra gondolok: akkor szél fényesíti a kopárt redős homlokát s a Fekete-tenger zöld hullámai közt fogócskát játszik egy sellőcsapat ha Nessebárra gondolok: az elköltött ebéd jó ízeire emlékezni pihenő árnyékot a fügefák kínálnak a kikötőt is látom halászhajók bárkák csónakok várják a zsákmány-holnapot ha továbbgondolok kijár egy marék sülthal ölelésnyi boldogság Nessebárban a halászok púposhátú szűk utcájában benézek minden szögletbe (...a legendában...) csak költő esik szent őrületbe ■ Nessebárban Várna, 1986. Tengerre hajózik az este arcom ősszel érő illatokba mártom hajamat sós szél kapja szálra mosolyog a birs pirul a rózsa kései tündér korai boszorka égre görbül a Hold sarlója (kicsi melled vadalma szíved röpköd alatta) kései tündér korai boszorka bújj hozzám őrizd az arcom önmagam ellen vívom harcom segíts veled a tenger hatalma kései tündér korai boszorka Belekarcoltam homokba égbe az éj csillagszemébe egy csigaház hegyes csúcsával (kiváló erre a célra) belekarcoltam üzenetem ott van ... mindörökre Aranyhomok, 1986. Megjelölve a megjelöltek közé tartozom a halál pontos térképpel jár utánam szétszéledt gondolataim éjszaka ott szöszmötölnek a szobámban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents