Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-21 / 274. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG I MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS B MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. NOVEMBER 21., PÉNTEK Ara: 1,8# forint XLI. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1986. november 19—20-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1986. november 19—20-án ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizott­ság tagjain kívül részt vettek: a Központi El­lenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának titkárai, a Minisztertanács tagjai, az országos fő­ihatóságok vezetői, valamint a központi saj­tó vezetői. 1. A Központi Bizottság meghallgatta és tudomásul vette Kádár János elvtársnak, a párt főtitkárának a tájékoztatóját a KGST-tagországok testvérpártjai vezetői­nek november 10—11-i moszkvai munka- találkozójáról, valamint a Mihail Gorba­csov elvtárssal, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával folytatott megbeszéléséről. A munkatalálkozó résztvevői vélemény- cserét folytattak a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. Hangsúlyozták, hogy az atomfegyverek felszámolásáért és a hagyo­mányos fegyverek csökkentéséért, a béke és a nemzetközi biztonság szilárdításáért folyó harc érdekében növelni kell a közös erőfeszítéseket. A Központi Bizottság megelégedéssel fo­gadta, hogy a résztvevők egységesen támo­gatták a Mihail Gorbacsov elvtárs által Reykjavíkban képviselt szovjet álláspontot. Kifejezte reményét, hogy a szocialista or­szágok közös erőfeszítésével, valamennyi békeszerető erő együttes küzdelmével, az összes érdekelt állam képviselőinek felelős állásfoglalásával sikerül előrehaladást el­érni a fegyverkezési verseny megállításá­ban, a leszerelési problémák megoldásá­ban. Megerősítette, hogy a magyar külpo­litika lehetőségei szerint a jövőben is te­vékenyen hozzájárul a közös béketörekvé­sek valóra váltásához. A testvérpártok vezetői megvitatták a szocialista országok közötti együttműködés fejlesztésének és tökéletesítésének alap­vető időszerű kérdéseit, különös tekintet­tel a gazdasági együttműködésre, a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsában folytatott munkára. A Központi Bizottság támogatja, hogy országaink kölcsönösen előnyös együttműködése magasabb színvo­nalra emelkedjen. Helyesli a KGST-ben megvalósuló együttműködés mechanizmu­sának korszerűsítését, a közös tevékenysé­get jobban ösztönző érdekeltségi viszonyok kialakítását. A Központi Bizottság úgy értékeli, hogy a tanácskozás új ösztönzést ad a résztvevő országok társadalmi, gazdasági fejlődésé­nek, műszaki-tudományos haladásának a meggyorsításához, a nemzetközi munka- megosztásban elfoglalt pozícióinak megszi­lárdításához. A Központi Bizottság nagyra értékelte Kádár János és Mihail Gorbacsov elvtárs­nak a kölcsönös megértés és egyetértés je­gyében megtartott kétoldalú, szívélyes, ba­ráti légkörű megbeszélését, amely újabb lehetőségeket tárt fel a sokoldalú magyar- szovjet kapcsolatok továbbfejlesztése előtt. 2. A Központi Bizottság behatóan megvi­tatta és egyhangúlag elfogadta Havasi Fe­renc elvtársnak, a Politikai Bizottság tag­jának, a Központi Bizottság titkárának elő­terjesztésében a gazdasági munka megjaví­tásának feladatairól szóló jelentést, a be­nyújtott határozati javaslatot, valamint az 1987. évi népgazdasági terv és állami költ­ségvetés irányelveit. A Központi Bizottság a gazdasági munka megjavításának feladatairól, valamint az 1987. évi népgazdasági terv és állami költ­ségvetés irányelveiről elfogadott határoza­tát nyilvánosságra hozza. Mlinnich Ferenc emlékére Tudományos emlékülésen idézték fel Münnich Fe­rencnek, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom jeles személyiségének élet­útját csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián. A század nagy egyénisége szü­letésének centenáriumát kö­szöntő eseményen ott voltak a munkásmozgalom veterán­jai, a párt-, az állami, a tár­sadalmi szervek képviselői. Münnich Ferencnek a Ma­gyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormányban betöl­tött szerepéről Botos János, a Párttörténeti Intézet tudo­mányos munkatársa tartott előadást, hangsúlyozva: tör­ténelmi kort átfogó politiku­si pályája csúcsát jelentette, hogy csaknem egy évtizeden át tevékenyen szerepet vál­lalt a kormányban, külön­böző tisztségekben dolgozva. Politikusi, kormányfői tevé­kenységéhez szorosan kötő­dött az a munkája, amelyet a magyar forradalmi mun­kásmozgalom múltjának va­lósághű feltárása és bemuta­tása érdekében végzett. Ha­lálával a munkásmozgalom olyan személyiségét vesztette el, aki fél évszázadon át küzdött a szocialista forra­dalom győzelméért, megvé­déséért. 1956 tragikus nap­jaiban késlekedés nélkül, ha­tározottan szállt szembe az ellenforradalmi lázadással, azok sorába tartozva, akik következetesen harcoltak, dolgoztak a kommunista párt irányvonalának megújulásá­ért, a pártpolitika lenini el­veinek érvényesítéséért, al­kalmazásáért. Negyvenezer párat gyártanak belföldre ebből a tűzött boka­cipőből a Körösvidéki Cipész Szövetkezet békési és mezőbe- rcnyi üzemeiben. Képünk a mezőberényi üzemben készült, ahol Soczó László előmelegítés utáp préseli a talpat Fotó: Szőke Margit Napirenden az irányító munka Békéscsabán, az SZMT székházában tegnap, csütör­tökön Plavecz János elnök vezetésével ülést tartott a Medosz megyei bizottsága. A tanácskozás munkájában részt vett és felszólalt Cs. Nagy Lajos, az SZMT tit­kára és Misutka Péterné, a Medosz Központi Vezetősé­gének képviselője. Gácsi Péter, a megyei bi­zottság titkára terjesztette elő véleményezésre a szak- szervezet vezető, irányító munkájának értékelését, a további feladatokat. Elmon­dotta, hogy a tagságot érintő egyes kérdésekben széles kö­rű véleménykutatást kell folytatni. A jövőben a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztésében, az önállóság megteremtésében mindin­kább el kell érni, hogy a ta­gok véleményt mondjanak az ágazatot érintő kérdésekről. A vitában nyolcán mond­ták el véleményüket. Szó esett arról, hogy a nehezebb gazdasági feltételek mellett számos gonddal találják szembe magukat a szakszer­vezeti vezetők. társadalmi aktivisták. A dolgozók ér­dekvédelmi tevékenysége egyre jobban előtérbe ke­rül. Az egyik felszólalásban arról hallottunk, hogy ne­héz a munkaidő utáni szak- szervezeti programok meg­tartása, mivel a dolgozók — akik között igen sok a be­járó — igyekeznek mielőbb hazaérni. Ezt követően Vágvölgyi Gábor politikai munkatárs tájékoztatóját hallgatta meg a testület a VII. ötéves gaz­dasági terv készítésének ta­pasztalatairól. Túri Ferenc, a Medosz mb politikai mun­katársa a VII. ötéves szo­ciális és munkavédelmi terv készítésének tapasztalatait összegezte az ágazaton be­lül. Bár az utóbbi időtfén több intézkedés történt a munkavédelem színvonalá­nak emelésére, még ma is gyakori, hogy felületesen ke­zelik ezt a témát a vállala­toknál. A testület jóváhagyta az mb 1987. évi költségvetés­tervezetét. Az ülés bejelen­tésekkel zárult. V. L. Portugál delegáció megyénkben Fotó: Kovács Erzsébet Holnaptól: Mezei András könyve folytatásokban „Ki beszél itt már Mexikóról?” A portugál vendégek Az MSZMP Központi Bi­zottságának vendégeként egy hétig hazánkban tartóz­kodó háromtagú portugál de­legáció tegnap Békéscsabára érkezett. Jósé Manuel Bas- sát, Niza város tanácselnö­két, a küldöttség vezetőjét, valamint tagjait, Jósé Anto­nio Carmót, Vilas Franca De Xira város tanácsának vb- tagját és Carlos Pezinhót, Palmela város tanácsának vb-tagját fogadta Nagy Je­nő, az MSZMP Békés Me­gyei Bizottságának titkára. A portugál vendégeket el­kísérte dr. Széchenyi Ágnes, az MSZMP KB munkatársa is. A megyei pártbizottságon tájékozódtak a vendégek megyénk gazdasági, ideoló­giai és kulturális életéről. Hallottak a portugáliai Santa Rém és Békés megye test­véri kapcsolatairól, a portu­gál kommunistákhoz fűződő baráti együttműködésünkről. A portugál delegáció tag­jai ellátogattak Békéscsabán a megyei könyvtárba, ahol dr. Ambrus Zoltán igazgató mutatta be az intézményt. A Munkácsy Mihály Múze­umban dr. Szabó Ferenc igazgató tájékoztatta a ven­dégeket a múzeumok műkö­déséről. Délután Gyulán a Kohán Képtárat nézték meg. Megalakul a tsz-ek pénzintézete A Minisztertanács hozzá­járult, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek szakosított pénzintézetet hozzanak lét­re részvénytársaság formá­jában. Erről tájékoztatta az újságírókat Lehoczki Mi­hály, a TOT főtitkárhelyet­tese csütörtökön, a tanács központjában. A pénzintézet alapításával a szövetkezeti mozgalom közvetlen részese és alakító­ja lesz a korszerűsödő ma­gyar bankrendszernek. A pénzintézet — az engedé­lyezett tevékenységi körben — nyereségérdekeltségű szervezetként működik. Alaptőkéjét mintegy 1 mil­liárd forint összegre terve­zik. Az alapítók egyenként 50 ezer forint névértékű részvénnyel vesznek majd részt a részvénytársaság üz­leti tevékenységében. A pénzintézet még az idén megalakul. Tevékenységével mindenekelőtt a mezőgazda- sági szövetkezetek fejleszté­seit segíti. Versenyképessé­gét attól is reméli, hogy miután a tagok termelőszö­vetkezetek. jól ismerik a fejlesztési lehetőségeket, és várhatóan ott veszik majd igénybe a banki pénzforrá­sokat, ahol azok a legna­gyobb nyereséggel biztatnak. Amint bizonyára már köz­ismert, a fenti kérdőjeles címmel jelenik meg decem­berben Mezei András költő könyve a világbajnoksági fiaskóról. Pontosabban — amint a könyv alcíme is utal rá: „Válaszok Végh An­talnak” — a Gyógyít(6)at- lan? című, bestsellerszámba menő Végh-könyv állításai­ról. Örömmel írjuk le — fel­tételezhetően sok sportbarát olvasónk örömére —, hogy Mezei András hozzájárult könyvének lapunkban való megjelentetéséhez. így hol­naptól — a szerzővel készí­tett beszélgetés mellett — a sportoldalon folytatásokban olvashatják a könyvet, mely­ben egy minden eddiginél teljesebb és korrektebb Me- xikó-képpel ismerkedhetnek meg. ízelítőül és kedvcsináló­ként most közzéteszünk egy rövid részt a kötetből. A monológ — amit itt olvas­hatnak — Sándor Imréé, a válogatott gyúrójáé. „— Nem tehetek róla, én még ma is siratom ezt a csapatot. Mert Csapat volt! Igazi csapat! Tudod te, mit jelent ez? Itt minden játé­kos megpuszilt mindenkit, még a gyúróját is. Tudod te, mit jelent ez? Itt mindenki tűzbe ment a kapitányért! Itt mindenki szívből énekel­te a Himnuszt. Zászlót csi­náltunk magunknak, piros- fehér-zöldet, egy lámpaosz­lopra én vittem fölakasztani. Alatta mindennap friss vi­rág volt. A melegítőnkön kokárda. És nem műhazafi- ságból, pózból, hanem, mert tudtuk, hogy egy darab Ma­gyarország vagyunk. Ez egy csapat volt, közösség volt. Folyton vicceltünk, marhás- kodtunk. Az én szobámban kint is, Tatán is, mindig lebzselt tíz-tizenöt játékos. Nagy állatkórust szerveztem belőlük. A 85 kilós Kardos bernáthegyi volt. Garaba kiskutya. De volt ott macs­ka, disznó, meg kakas. Fel­álltam a masszőrpadra, úgy vezényeltem őket... Játszot­tunk tanyát is. Hajnalodik. Intettem Szendreinek: kuku- rikuuu! Megszólalt a kakas. Felkelt a gazda, nyek-nyek, kiment az ólba, ahol a disz­nó éhesen röfögött. Majd megszakadtunk a nevetéstől. Az újoncok rendszerint bé­kák voltak. Brekeke-kutyku- ruty. Egyébként is sokat ug­rattuk őket. A holland meccs után például a srácok egy holland sportláp munka­társaként felhívták a Fitost. Kérték, öltözzön futball- dresszbe, vigyen magával öt labdát bőröndben, és a hát­só pályán várja a riportert. Sok idő elmúlt. Mentünk va­csorázni. Az asztalnál egy hely üres volt: Fitosé. Kint várakozott a pályán, bár közben vaksötét lett, de gon­dolta, vakuval csinálják majd a képeket. Kardossal még aljasabb trükköt eszel­tünk ki. Tatán történt. A WC ajtaja tíz-tizenöt centi­méterrel magasabban van a földnél, benyúltam hát egy hosszú tűvel, és megszúrtam a lábát és közben egy vo- nagló műkígyót csúsztattam a cipője elé. Óriási ordítás volt. Kardos keretestül esett ki az ajtón! Egyébként volt Tatán divatbemutató is. A tévéből is ismert Molnár Margit konferált. Azt mond­ja, húszas számmal a ta­vasz legszebb modellje kö­vetkezik. Erre förtelmes gön­cökben bejött egy kikent-ki- fent kurva! Molnár Margit zavartan rámeredt. A kö­zönségen is fölháborodott morajlás futott végig. Má­sodpercek múlva jöttek rá, hogy én vagyok. A paró­kámnak többször is hasznát vettem. Egyszer befeküdtem a Nyilasi ágyába. Nem le­hettem valami igézetes lát­vány, mert rémülten rohant ki. hogy valami nőszemély van a szobájában."

Next

/
Thumbnails
Contents