Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-19 / 272. szám
1986. november 19., szerda o EKSZHISSok volt a meghibásodás Munkásarcok Gépjavítás, karbantartás a Hunyai Hunyadi Tsz-ben Nem árva a kis ház Kiszely Lajos mii hely vezető-helyettes hegesztés közben Az idei száraz ősz alaposan próbára tette a mező- gazdasági erő- és munkagépeket. így volt ez a Hunyai Hunyadi Termelőszövetkezetben is, ahol éppen hegesztés közben zavartuk Kiszely Lajost, a műhely helyettes vezetőjét. A hatalmas, jól felszerelt műhelyben éppen három szerelő egy MTZ-t javított, míg távolabb az egyik sarokban egy kis teherautót ellenőriztek a műszaki szakemberek. Kiszely Lajos arra a kérdésre, . hogy voltak-e jelentős meghibásodások, a következőket mondta. — Ez a rendkívüli szárazság alaposan próbára tette a gépeket és azok vezetőit. Különösen a répaszedésnél jelentkeztek problémák. Az alkatrészhiány miatt sokszor törtük a lejünket. Az egyik HERRIAU szedűgép teljes szedőrészegységét ki kellett cserélni. Szerencsére az egyik társgazdaság segítségünkre sietett, és kölcsönadta a náluk nem használt alkatrészt. így zavartalanabbá tudtuk folytatni a cukorrépa betakarítását. Petényi Szilárd, a téesz elnöke elismerően szólt a műhelyben dolgozók tevékenységéről. Együttes, ösz- szehangolt munkának köszönhető, hogy november közepére sikerült betakarítani a 200„hektár cukorrépát. Az öntözésnek köszönhetően a termésátlag megközelíti a 40 tonnát hektáronként, a cukortartalom is igen jó, meghaladja a 16.2 százalékot. — A' talajmunkák végzésénél milyen gondokkal találkoztak? A kérdésre már ismét a műhelyvezető-helyettes Kiszely Lajos válaszolt. — Elsősorban a csapágyak, valamint a gumik sínylették meg az aszályt. Gondok voltak a vonószerkezettel is több gépnél, míg a talaj- munkák alkalmával elsősorban az ekekormányleme- zek. az előhántolók, valamint a tárcsás csoroszlyák hibásodtak meg. Itt a műhelyben egy 10 tagú szerelőbrigád dolgozik. A tervszerűséget nagyban zavarta, hogy a területeken jelentkező gyakori meghibásodások után azonnal a földekről beérkező gépeket kellett javítani. Mindez jelentős plusz munkát adott valamennyiünknek. Innen a műhelyből kerülnek ki a kombájnosaink is, akik részt vettek október közepéig a kukoricabetakarításban. Jelenleg közülük jó néhányan szabadságon vannak, így kisebb létszámmal folytatjuk a gépek szerelését. December elejétől, amikorra már befejeződnek a határban a talajmunkák, februárig folyamatosan tart a téli gépjavítás a műhelyekben. Először az erőgépeket vesszük alaposan vizsgálat alá, majd sorra következnek az egyes munkagépek. Az idei ősz megviselte a szövetkezet gépállományát. és a magas árak miatt bizony csak nehezen tudunk újat beszerezni. Ezért van szükség arra, hogy a karbantartás után jövőre minél jobban megkíméljék a vezetők az egyes gépeket. Az egyik piros MTZ—80- as traktor mellett hárman dolgozfrak. A kék munkaruhás. olajos kezű szerelőképpen a kardánszerkezetet javítják. Rak András szőke hajú, 20 éves fiatalember a következőket mondja. — Én dolgozom ezen a traktoron, és sajnos megtörtént a baj. Már három napja javítjuk a kardánt, várhatóan még egy-két napra lesz szükség ahhoz, hogy működőképes legyen. A nyáron jöttem a kondorosi tsz- ből ide Hunyára, eddig még nem bántam meg a változtatást. Most ősszel műtrágyát szórtam és a vetésnél segédkeztem. A békési mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában szereztem szakmunkás-bizonyítványt 2 évvel ezelőtt. Szeretem a gépeket, a tél folyamán majd itt a műhelyben dolgozom. Egyik idősebb társa, Tímár Mihály már 26 éve a Hunyadi Tsz tagja. — Kezdettől fogva traktoros vagyok itt Hunyán. Most ősszel egy Claas Dominátor- ral törtem a kukoricát. Az öntözésnek köszönhetően elég jó termést takarítottunk be, úgy tudom egyes táblákon elértük a 10 tonnát is hektáronként. Kővári Zoltán jövőre lesz 20 esztendős, a legfiatalabb a három szerelő közül. — Békéscsabán a Kemény Gábor Szakközépiskolában szereztem autószerelő-képesítést. A múlt év szeptemberében jöttem a Hunyadi Tsz- be. Édesapám is itt dolgozik. A műhelyben traktorokat, kombájnokat, személygépkocsikat és teherautókat szerelünk. Reggel 7-től fél ötig tart a műszak, de gyakran kellett ráhúzni az elmúlt hetekben a meghibásodások miatt. Jelenleg 19 forint az órabérem, ezzel elégedett vagyok. A hétvégeken ügyeletet tartottunk, ezért is jött egy kis plusz pénz. Időközijén egy IFA tehergépkocsi áll be a műhelybe, valami probléma jelentkezik az autónál. Az udvaron egy nagy traktorra éppen a tárcsákat szerelik fel. A szakmunkások elmondása szerint a múlt ősz is nehéz volt, de az ideihez hasonlóra még az idősebbek sem nagyon emlékeznek. Reméljük, jövőre több csapadék áztatja majd a határt, és kevesebb gondjuk lesz a szerelőknek. Verasztó Lajos — Miért? Mert nem bírják képességgel? — Mert nem bírják képességgel, s azért arról ma nagyon keveset beszélnek, hogy ezeknek az embereknek jelentős hányada szó szerint politikai parancsra maradt ott. Mert ő hiába döbbent rá arra, hogy képességeit meghaladja a vele szemben támasztott követelmény. azt mondták neki: itt kell maradnod, megbízható vagy. majd megtanulod. De azért az ember látta a vergődést, a kínlódást. Ugye akkoriban úgy ment, hogy egyfk napról a másikra a százaléknak növekedni kellett. Részben propágandacélból, részben abból a szemléletből kiindulva, amely a gazdaságépítésből célt faragott, és nem eszköznek fogta fel a gazdaságot az ember életének javítására, életkörülményeinek megváltoztatására. Tehát százalékot kellett teljesíteni, tonnát, a darabszámot túlteljesíteni, s az volt a fontos, hogy több legyen ma, mint tegnap volt. Holott a szocializmusban a gazdaság fejlesztésének nem ez a célja, hanem az, hogy az emberek életkörülményei változzanak, javuljanak. Szóval ezek okoztak nekem gondot, aggodalmat, fejtörést, dilemmát. — A benned föltámadt kételyeket megoszthattad-e — mondjuk a családban — valakivel? — Elsősorban apámmal. — És ő hogy látta mindezt? — Benne nagyon sok keserűség volt. — A közietek lévő beszélgetésben kimondva vagy nem kimondva, de végül is az volt, hogy nem ezt akartuk? — Ezt én így nem merem mondani. Hanem azt, hogy rosszul csináljuk, amit akartunk. Ez pontosabb. Tehát nem a célokat illetően volt kétség, hanem elsősorban a módszereket és eszközöket illetően. — És a koncepciós perek milyen hatással voltak rá? — A Rajk-per borzasztóan megrázta. És elhitte. — Meddig? — Egészen 1955 végéig, ’56 elejéig. Tehát, amikor először kikerül a politika színpadára az, hogy itt túlzások történtek, később, hogy politikai bűnök történtek. Akkor már az egésszel kapcsolatban feltámadt és élt benne a gyanú. — És te? — Az az igazság, hogy engem ez nagyon megviselt. Eljutottam odáig, hogy kilépek a pártból. Meg kell mondanom, nem egyedül voltam, akit ez nagyon foglalkoztatott. Részt vettem Rajk László temetésén. Nagyon sokan voltunk. Nagyon sok keserűség, csalódottság halmozódott fel az emberben. Én akkor kétszer is elhatároztam, hogy visszamegyek a nyomdába dolgozni. Nem az anyagiak vezettek — bár ott jobban kerestem volna —, hanem mert úgy éreztem, hogy azzal a naivitással. amivel éltem és hittem, én alkalmatlan vagyok arra. hogy tovább szolgáljak függetlenített pártmunkásként. Sőt! Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ez a párt sem az enyém, ahol ilyen dolgok meghonosodhattak. — És apád? — Apám azért tárgyilago- sabb volt, mert ő figyelmeztetett, hogy a pártot nem szabad összekeverni az emberekkel és a párt vezetőivel. Ö arra gondolt, hogy a mozgalom kiforrja magát, és túljut ezen a nehéz időszakon. Apám a ’30-as évektől kezdve mindig Moszkvát figyelte. — Akkor, ugye, Sztálin halála után már új szellő fúj onnan, majd jön a XX. kongresszus ... — Öt ez rendkívül föllelkesítette. — És téged? — Engem nem annyira, én nem láttam benne annyi lehetőséget. Igazán csak később ismertem fel a benne rejlő nagy fordulatot. Mi nem ismertük akkor Hruscsov zárt ülésen elmondott beszédét, csak a megjelent dokumentumokat. Apám, aki természetesen sokkal érettebb volt politikailag, mint én — ez nem is pontos kifejezés, ő egy bölcs munkásember volt — azt mondta, itt kezdődik valami, amit támogatni kell, és nem létezik, hogy Rákosiék ezt megúsz- szák... — Ez a föltételezés tartott téged vissza attól, hogy kilépj a pártból? — Ez mégha tározó szerepet játszott. — Lehetett már érezni, hogy ha robbanni fog a helyzet, akkor ki hova áll? — Azt azért nem. Én például arra nem számítottam, hogy ebből ellenforradalom lesz. Ezt meg kell mondanom. Én arra számítottam, hogy nagyon kemény politikai harcokban a mozgalom megtisztul. Az ’56-os központi vezetőségi határozat egy nagy adag oxigén volt. Már reménykedtünk, hogy na igen, ezért érdemes, itt most majd rendbe rakjuk a dolgokat, kiigazítjuk azokat a hibákat, amiket elkövettünk. Hittem és bíztam. Hittem Nagy Imrében is. Rákosiban már nem, mert ez az időszak, amely bennem annyi megrázkódtatást hozott, az ő nevéhez fűződött. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a vajúdásnak oka volt az is, hogy én azért nem szégyellettem sok mindent, amit addig csináltunk. Az iskolák, a gyárak, az üzemek államosítása, az életkörülmények, életviszonyok átszervezése, a közigazgatás átalakítása mind a siker érzetét, nagyon sok emberi élményt adott. Látni kellett, hogy ez mégiscsak más világ, mint ami a Horthy-rendszerben volt. Mindez keveredett az emberben. így aztán vívódtunk, éjszakákon át beszélgettünk, hogy jól látjuk-e vagy nem. Fentről mindig jöttek az instrukciók, amelyek meglehetősen ellentétes tartalmúak voltak. (Folytatjuk) — Eladó a kis ház Szeghalmon, a Kinizsi utcában, Szabó Pál és felesége Pécs környékén, a gyerekei közelében szeretnének lakni. De a szívük mégis ide húz, s lehet hogy az ő életükben nem árvul el a kis ház, ahol a fényesre csiszolt süt jelzi, itt ma is fodrászmester dolgozik. — Már az idén ötven éve — büszkélkedik férje múltjával Irénke néni, s hozza, mutatja az Okisz-tól kapott oklevelet. , — Az aranygyűrűt nagyob- bítani vittük — szól szerényen Pali bácsi — akit a környéken sem igen szólítanak másként. Nincs nyugalma 72 évesen sem, nyitott ajtaján gyakran hallani kopogást, nyiratkozó, zömében idősebb emberek térnek be hozzá. Azért talál alkalmat a beszélgetésre, hogy elmesélje mennyire másként állt a világ az ő ta- nonc korában: — Nagyon szegény családban születtem, 1915-ben Kö- röstarcsán, s bizony korán kellett kenyérkereset és tanulás után néznem 10. gyerekként. Így már tizenkét évesen elmentem fodrásztanulónak, nyáron meg markot szedni, hogy a téli ruhára legyen pénzem. Akkor több esztendeig kellett a mesterek mellett dolgozni, vándorolni az országban, hogy mind több helyről erősítsék meg szakmai tudásomat. Jártam Pesten háromszor is, gyalog eljutottam egészen Mosonmagyaróvárig. Emlékszem, Karcagon egy hét végét ledolgoztam, kaptam kenyeret, élelmet, egy kis pénzt és indultam tovább. Megtanultam a szakmát, s így lettem 1936. május 21-én mestervizsgás fodrász. — Hűséges voltam a vendégekhez, mert ha beteg lett, akkor az otthonában nyírtam. borotváltam meg. Jártam a 10-12 kilométerre lakó családokhoz, ott láttam el a dolgom. A legfontosabb az volt, hogy szerettem — és ez ma is így van — az embereket, s tiszteltem őket, hiszen belőlük éltem. — Mikor ment a legrosz- szabbul? — Mikor tojással fizettek. A legnehezebb évek kitartottak 1944—1956-ig. Ingyért is kiszolgáltam. — Volt olyan, aki máig sem fizetett? — Akkor volt a faluban 19 üzlet, aztán megtehette a vendég, hogy innen fizetség nélkül távozott, s ha már volt miből — hogy ne kelljen megadni a tartozást —, nem hozzám jött legközelebb. De én nem tartottam se adóslistát, se haragot. Aztán egyszer úgyis visszajött hozzám, s el volt a korábbi adósság felejtve. — Akkortájt még más volt a világ abból a szempontból is, hogy jobban eljártak az emberek a közösségekbe. Milyen volt az ön közéleti szerepe? — Hja, amikor még legény voltam, én voltam Kelet- Magyarország birkózóbajnoka, 1936—37—38-ban. Aztán nagykorúsítottam magam, s nem a sport, hanem a nők és a szórakozás érdekelt. A közvacsorákon 8-10 barátommal táncoltattuk a lányokat. A közvacsora bevételét meg az ipartestület fejlesztésére a fiatal, felszabadult mesterek segítésére fordítottuk. Még 1927-ben történt, hogy az egyesületi székház építéséhez magam is hozzájárultam fél mázsa búzával. — A sportolás teljesen abbamaradt? — Aztán, 1940-ben megházasodtam, a birkózás abbamaradt, de a footballmér- kőzéseken a játékvezetés szenvedéllyé vált. A feleségem ma is pöröl,, ha eszébe juttatja ezeket az időket valaki. De az az igazság, hogy még nyolc évvel ezelőtt is fújtam a sípot. Vezettem Ferencváros-. Vasas-hírverő meccseket, vidéki bajnoki mérkőzéseket. Nagyon lefoglalta a sport, s a közélet, de a szakmáját ma is szeretettel műveli. Már több mint 30 éve, hogy a városi utókezelő kórházban is szolgálatot teljesít, s pihenni nincs ideje. A felesége mondja, még a vasárnapi ebéd mellől is feláll kiszolgálni a vendéget. S hogy mi a titka annak, hogy az embert szeressék? — kérdez vissza, s talán önmagától is. ..Együtt kell érezni a betegekkel, a betérőkkel. Amikor MagyaroTszágon több párt működött egy időben, én egyiknek sem lettem a tagja, mindenkit meghallgattam, aztán végeztem a munkám. . .” —Számadó— HÍREK 0 VILÓGGQZDDSQGBÓL <4 * JAPÁN SZÉNTERMELÉS Japánnak az elkövetkező öt évben a jelenlegi szint felére kellene csökkentenie széntermelését — javasolta a kormány illetékes bizottsága. Az ok: visszaesett a kereslet a drágán kitermelt hazai szén iránt, különösen, mióta az olajárak erősen csökkentek. A szénbányatanács tanulmányában a 11 legnagyobb japán bánya közül hatnak a bezárását javasolja 1991-ig. A bezárások következtében a bányászok száma a jelenlegi 25 ezer főről 15 ezerre csökkenne. 1985-ben Japán 18 millió tonna szenet termelt, ami a 109 millió tonnás felhasználás 16 százaléka. A szigetország összesen 91,6 millió tonna szenet importált Ausztráliából, Kanadából, Dél-Afrikából és az Egyesült Államokból. USA — FENYEGETŐ ADÓSSÁGOK Az Egyesült Államok bankrendszerének egyensúlyát fenyegetheti az a rekordadósság. amelyet az amerikai üzleti élet és a lakosság halmozott fel az évek során. 1980 óta az üzleti élet és a lakosság adóssága megkétszereződött, 3,6 billió dollárról 7 billióra emelkedett. A háztartások átlagos eladósodásának mértéke meghaladja a családi vagyonok 19 százalékát, ez 1945 óta a legmagasabb arány.' Ráadásul a költségvetés krónikus hiánya miatt igen megugrott az államadósság is. meghaladja a 2 billió dollárt. Az általános adósság növekedése kockázattal terheli a bank- rendszert. Figyelmeztető jelnek tekinthető, hogy az idén eddig 122 bank ment tönkre túlságos kockázatvállalás miatt — ez ugyancsak rekord, mégpedig az 1929—30-as gazdasági válság óta. Az MTZ traktor kardánját javítják a szerelők Fotó: Szőke Margit
