Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

o

1986. október 13., hétfő

SZERKESSZEN VELÜNK!

Kérdeztek — válaszolunk

„Tisztelt Szerkesztőség! 1986. IX. hó 8-án az önök újságában olvastam egy cikket Táskajavítás szarvasi módra címmel. Szeretném önöktől megkérdezni, hogy milyen információk után közlik önök a cikket. Utána szoktak-e nézni, hogy a szerkesztőségükbe beérkezett levelek fedik-e a valóságot. vagy nem? Ha a cikk írójának olyan nagyon igaza van, miért nem közölték a nevét és a címét? »Vagy talán mégsem fedi a valóságot egészen ez a cikk?« Szeretném tudni önöktől, mióta szokás egy idegennek felsorolni valakinek az anyagi forrásait?

Tisztelettel: Szólya Józsefné, Szarvas I. kk,, T. 3/1.”

Lapunknak ebben a rovatában olvasóinké a szó, ter hát olvasóink leveleit, panaszait, s az arra kapott válaszokat tesszük közzé. Véleményeknek és ellenvéleményeknek egyaránt helyt adunk, vagyis az érintetteknek mindenkor lehetőségük van arra, hogy lapunk hasábjain kifejtsék és bebizonyítsák, ha a panasz, az észrevétel alaptalan volt, mert hiszen korántsem törvényszerű. hogy mindig a panaszos lévé] írójának volt igaza. Ami a szarvasi olvasónk kérdését illeti, nos, nem szoktunk az után nyomozni, hogy a ^levelek fe- •dik-e a valóságot”, ugyanis nem feltételezzük eleve a hamisságot, a félrevezető szándékot, hanem abból indulunk ki, hogy aki tollat

fog, és szerkesztőségünkhöz ír, az tisztességes szándékkal teszi, s szándékosan nem vezet félre bennünket. Nem értünk egyet ugyanis azzal a gyakorlattal, amely eleve szabálytalanságot, hazugságot, rosszat feltételezve sérti meg a túlnyomó többségben levő becsületes embereket azzal, hogy „mindenki gyanús”.

Többször közzétettük már, hogy levélíróink szíve-joga, kívánnak-e teljes névvel, címmel szerepelni a nagynyilvánosság előtt, vagy sem, ahhoz viszont ragaszkodunk, hogy ezt közöljék, mert névtelen levelekkel nem foglalkozunk. Olvasónk levele egyébként sugallja, hogy „talán mégsem fedi a valóságot egészen a cikk”. Vajon honnan a dicséretesnek nem nevezhető gyanakvás?

Válaszoltak az illetékesek

Rovatunkban szeptember 8-án jelent meg „Táv-irat-e a távirat?” címmel Deé Józsefné eleki olvasónk panasza, amelyben azt tette szóvá, hogy az általa feladott távirat — s ez több ízben is előfordult — nagy késéssel érkezett a címzetthez. A Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhelyettesének válasza a következő: „Deé Józsefné eleki lakos által feladott — a cikkben említett — mindhárom távirat továbbítása során postai mulasztás történt. A mulasztásban érdekelt dolgozók ellen eljártam. Intézkedtem, hogy a jövőben hasonló szabálytalanságok sorozata ne fordulhasson elő. Ezúton is kérem Deé 'Józsefné szíves elnézését a történtekért. Egyidejűleg a táviratokért esedékes távirat díját — a dísztáviratlap árának kivételével — Elek postahivatal téríteni fogja a feladónak.”

* * *

„A Kukaháború” címmel lapjuk szeptember 15-i számában megjelent cikkel kapcsolatban az alábbiakat tartjuk szükségesnek közölni: Váczi Mihály állítása feltételezésen és nem bizonyított tényen alapul a konténer kicserélése vonatkozásában. E meddő vita lezárásaként ismételten kijelentjük, szemétgyűjtő edények cseréiéMajd szerdán?

A történet 1985. szeptember 19-én kezdődött. Bementem a Békés Megyei Szolgáltató Ktsz méretes férfiszabóságához egy szőrmével bélelt egyenruhaköpeny ügyében. Minden rendben ment. Elvállalták a köpeny varrását, méretet vettek, a ruházati utalványfüzetemből kivettük a 3730 Ft-ról szóló csekket, tehát előre fizettem. Azt mondták, majd értesítenek, ha első próbára kész lesz a kabát. Vártam. Vártam egészen 1986. március közepéig. Én türelmes embernek tartom magam, így csak félév múltán érdeklődtem a kabátom felől. A válasz: „Ne türelmetlenjedjen,

majd értesítjük! Májusra késíz lesz.” Remek! Hittem

Lakásomon az elavult gázkészülékeket ki kellett cserélni, mivel mozgássérült vagyok, és azokat már nem tudtam kezelni. A készülékek cseréjéhez csak nehezen, és magas díjért tudtam volna szerelőket találni, ezért a Dégáz békéscsabai kirendeltségének vezetőhelyetteséhez fordulsével a vállalat nem foglalkozik, mert ez nem feladata, ilyen készletei nincsenek. Az viszont igaz, hogy a konténerek több évesek (a Tolnai utcában is) és erősen elhasználódtak, ezek pótlásáról javításáról a tulajdonos kötelessége gondoskodni. Erre a vállalatot kényszeríteni'nem lehet. A cikk második részének megállapításai egyoldalúak, teljesen nélkülözik a valóságos helyzetről való meggyőződést, mert egy konténerügyből eredően a dolgozók munkáját negatívan világítja meg a nyilvánosság előtt (huzigá- lás, ütlegelés stb.), enyhén szólva, felelőtlenség. A háborúsdiról ez a véleménye a Kertészeti és Köztisztasági Vállalatnak.”

Ez is egy vélemény. Ám a tények tények maradnak: a szóban forgó szemeteskonténert Békéscsabán a Tolnai utca 6. számú ház előtt valaki vagy valakik mégiscsak kicserélték, hiszen a „Tolnai utca 6.” feliratú konténer eltűnt, s a helyén egy „BEÜ” feliratú konténer éktelenkedik, amely már úgy tönkrement, hogy állandó probléma az ürítése. A lakók miért is cserélnének egy jót rosszra — hiszen ez érdekükkel ellentétes —, s most mégis ők vegyenek újat?... A vállalat szerint ez igazságos lenne?

nekik, és vártam a májust. El is jött, sőt, el is múlt. Már augusztus volt, amikor megint csak zaklatni merészeltem a férfi méretes szabóság főnökét. „Tudnak rólam, nem felejtettek el, de csak most jött meg az anyag. Augusztus 20-a után értesítenek a próbáról.” Igen, igén. „Augusztus 20-a után” elég tág fogalom. Végül is szeptember 25-én ismét bementem a szabókhoz. Semmi bocsánatkérés, csak közölték, 26-án menjek próbálni. Közöltem a főnökkel, hogy csak 29-én tudpk menni. Be is mentem, de nem hogy a kabátom próbára kész lett volna, még a főnök sem volt ott. „Menjek szerdán!” Melyik szerdán? 1986-ban, vagy 1987-ben?...

tam segítségért. A Dégáz szakemberei néhány nap után és rövid idő alatt, méltányos áron kicserélték, és üzemképesen átadták a készülékeket. Gyors segítségükért köszönet és elismerés illesse őket.

Szabó Imréné Békéscsaba

Sarkad

Gyűjtttutak

Egy sarkadi olvasónk (név és cím szerkesztőségünkben) amiatt elégedetlenkedett, mert a község néhány utcájában, ahová már bevezették a gázt, nem burkolják az utat, míg más utcák kaptak aszfaltot, pedig a gáz bevezetése ott csak ezután várható, vagyis — olvasónk úgy gondolja — akkor majd szedhetik fel a burkolatot.

A községi tanács műszaki és ellátásfelügyeleti osztályán elmondták, hogy a két irigyelt utca, a Táncsics és a Rózsa: gyűjtőút. Az ilyen típusú utcáknak az a feladata, hogy rajtuk a település minden belső területe viszonylag jól, burkolt úton megközelíthető legyen. ((Aligha kell hangsúlyozni, hogy például a mentőknek ez mennyire fontos). Egyébként ha a két utcában bevezetik a gázt, azt a burkolat bolygatása nélkül teszik.

A Diófás, a Lenin és az Úttörő utca — bár a gázt már megkapta — kevésbé tölt be fontos szerepet Sarkad közlekedésében, de ha az itt lakók vállalják az útalap elkészítését, akkor az úgynevezett útpályázat révén jó esélyük van az aszfaltozásra.

Nyugdíjas

pedagógusok

klubja

Az elmúlt hónapban nemcsak az iskola kezdődött meg, hanem .a békéscsabai pedagógus klub 1986—87-es éve is. A nyár elszaladt, és boldog várakozással gyülekeztünk, hogy ismét találkozzunk. A nagy zsibongást, élménybeszámolónkat a klubvezetőnk, Pluhár Erzsébet erélyes, de szeretetteljes hangja szüntette meg. összefoglalta az elmúlt év eseményeit: a TIT szervezésében érdekes és színvonalas előadásokat hallhattunk. Klubtársaink közül is többen gazdagították az előadássorozatot, különösen kiemelkedőek voltak a vetítéssel egybekötött délutánok.

Megemlékeztünk két klubtársunkról, Kundra Györgyné, Terikéről és Várkonyi Lajosról, akiktől örök búcsút kellett vennünk.

A kirándulások jól összekovácsolták kis közösségünket, és felejthetetlen élményt adtak mindannyiunknak. Jártunk Vácott, Nyíregyházán, Budapesten, Gyulán, Koszta Rozália festőművész otthonában, a Biharugra, Mágor, Csoltmonostor, Gyoma; Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Csongrád, Szentes útvonalon, és háromnapos kiránduláson Dunántúlon. Molnár Márton klubtársunknak köszönhetjük az ingyenes iskolabuszokat. Csehszlovákiában és Balatonszárszón üdülési lehetőség nyílt számunkra, és SZOT-beutalókat is biztosított szakszervezetünk.

A jeles napokat mindenkor megünnepeltük, és saját szórakozásunkról sem feledkeztünk meg, rendeztünk farsangot, megünnepeltük a pedagógusnapot, nőnapot.

A beszámolót tervezgetés, program-összeállítás követte, nagy lelkesedéssel, nagy elhatározásokkal kezdtük meg újabb klubévünket.

A klub tagsága

Cselovszki Ilona,

Békéscsaba, Bartók Béla út 91/B

Gyors segítség a Dégáztól

Az újkígyósi általános iskolában október 9-én megtartották a diáksportkör alakuló gyűlését a leendő sportköri tagok és a pártoló tagok részvételével. A tanulók kézilabda- és tornászsportcsoportba jelentkeztek. A helyi tsz, a KemikáJ és az áfész élelmiszer-feldolgozó leányvállalat patronálja a nemes vállalkozást Ruczkné N A

Újkígyós

Vacsora az flranykeresztben

Emberi gyarlóság, hogy ami rossz, azt felnagyítva látjuk, ha viszont valami jó, azt természetesnek vesszük, szó nélkül hagyjuk. Velem is ez történt, mivel már többször szóvá tettem ezen újság lapjain apró bosszúságaimat, de ha valami jót tapasztaltam, arról elfelejtettem írni. Most elkezdem a törlesztést egy nagyon kellemes élménnyel.

Az egész úgy kezdődött, hogy egyik munkatársnőnk nyugdíjba készülődött, ami az ember életében nem kis változást jelent. Ezt próbáltuk úgy megünnepelni, hogy szép emlékekkel kezdje a közel 40 évi munka után a pihenést. Több változat elvetése után a kolléganő úgy gondolta, hogy a közvetlen munkatársait meghívja a gyulai Aranykereszt vendéglőbe egy vacsorára. Szeptember 19-én felkerekedett a tiz- fös kis csapat, némi szorongással, meghatódottsággal. Nekünk nagyon fontos volt, hogy ez a nap jól sikerüljön.

S itt következik az, amiért írnom kellett! Ilyen udvarias, figyelmes kiszolgálásban nem sok helyen részesül az ember! Annyira kedves volt velünk a személyzet, hogy teljesen felszabadultan, igazán jó kedvvel szórakoztunk, még a nyugdíjba ponuló kolléganőnk is elfelejtette, hogy sírni akart. Nagyon köszönjük, hogy emlékezetessé tették számunkra ezt a napot, mert nem mindegy, hogyan emlékezik a kollektíva egy ilyen eseményre. Ez mindnyájunk számára ünnep volt, s méltó a munkában eltöltött sok-sok év után, a pihenés évei előtt. Rozsos Andrásné,

Gyula, Harisnyagyár

Szerkesztői

üzenetek

I Szűcs Judit és Lugóczki Mária, Szarvas: Panaszos levelüket továbbítottuk az illetékes Volánnak. Türelmüket kérjük, ugyanis a panasz kivizsgálása még nem történt meg, lévén a gépkocsivezető október 6-ig szabadságon. A kivizsgálás eredményéről a közeljövőben tájékoztatjuk levélíróinkat.

*

Lehel Jánosné, Békéscsaba: Emlékező sorait köszönjük, és jó egészséget kívánunk. f

*

Korcsok Pálné, Békéscsaba: Panaszos levelére a Zöldért Vállalat igazgatójától részletes választ kapott. Sajnáljuk, hogy az indulatos levélben foglaltakat konkrét tényekkel, adatokkal nem támasztotta alá.

*

Tóth Mihály, Békés: Kérjük, postafordultával írja meg pontosan, hogy a szóban forgó vállalat békéscsabai vezetőit milyen hivatalos néven, címen lehet elérni, másképpen nem tudunk segíteni, mert a levélből nem derül ki a felelős cég neve.

*

Dinya Vendel, Békésszent- andrás: Gratulálunk a lottó 3 találatához. Az OTP Békés Megyei Igazgatósága kivizsgálta a panaszát, és a következőket állapította meg: olvasónk 3 találatos szelvényével kapcsolatosan — mely a hivatalos nyere- ményjegyzókben 2 találatos- ként szerepelt — a szarvasi totózó augusztus 23-án továbbította felszólamlását a szegedi irodához. Az iroda szeptember 15-i értesítése szerint a szelvény valóban 3 találatos volt, így a nyertes felszólamlásának helyt adtak, és a nyereményösszeget olvasónknak postautalványon megküldték.

Ki hozná rendbe?

Medgyesegyházán jártam, hogy egy panaszbejelentésnek nézzek utána. Eközben meglátogattam az öregek napközi otthonát is. A panaszügy — talán — a nagyközségi tanács jóvoltából megoldódik. Találkoztam viszont az otthon egyik lakójával, Kovács Ilonka nénivel, aki nagyon nehezen jár, csak bot segítségével tud pár lépést tenni. Hosszabb úton kénytelen igénybe venni egy tolókocsit. A kocsi, sajnos, már elhasználódott, nehezen boldogul vele az idős néni.

Akad-e Medgyesegyházán egy szocialista brigád vagy más közösség, amely segíteni tud, hogy használható állapotba kerüljön Ilonka néni „járműve”? R v

A néphatalomért, a megújulásért

0 Kz értelmiség és a kulturális politika

A konszolidálódás legbonyolultabb feladata az értelmiség megnyerése, és egy hatékony kulturális politika megteremtése volt. Minthogy a kulturális életben a jobboldali erők november 4-e után is nagy aktivitást fejtettek ki, s erre az értelmiségi szövetségekben (írók, művészek, újságírók szakmai egyesületeiben) megszerzett legális politikai hadállásaikat kihasználták, 1957. január közepén ezek működését a kormány rendeletileg felfüggesztette. Ezután ellenforradalmi szervezkedés címén több írót, újságírót letartóztattak és elítéltek. A burzsoá és revizionista befolyás az értelmiség soraiban tudta legtovább megtartani erős pozícióit, és amikor ez fokozatosan gyengült is, még sokáig passzivitás jellemezte e köröket.

Ilyen körülmények között különösen fontos volt, hogy milyen elvi alapon és miféle módszerekkel lát hozzá a pártvezetés ahhoz, hogy előrelépjen. Az első, ami szembetűnő volt — mert merőben különbözött az értelmiségi és kulturális politikában is addig megszokott szektás módszerektől —, hogy miközben a politikai vezetés türelmes volt és messzemenő tapintatot tanúsított, az elvekben sziklaszilárdnak mutatkozott. Még a

szellemi élet legnagyobbjait, a legtekintélyesebbeket sem udvarolta körül, ha valamit ellenségesnek vagy a szocialista eszményekkel ellentétesnek, illetve politikai szempontból elfogadhatatlannak tartott, azt nyíltan szemébe mondta az ellenzé- kieskedő vagy vitapartnernek. Találóan formulázta meg ezt a szilárd elvi magatartást Kállai Gyula, a párt Központi Bizottsiágá- nak akkoriban e területért felelős titkára: „A múltban gyakran előfordult, hogy akivei együttműködtünk, azt nem bíráltuk, akit pedig bíráltunk, azzal nem működtünk együtt. Tudatában kell lenni annak, hogy az értelmiséget elsősorban nem anyagi és erkölcsi juttatásokkal lehet megnyerni. A kölcsönös bizalom csak elvi alapon fejlődhet ki, amely nem nélkülözheti az őszinte baráti bírálatot sem.”

Visszatekintve erre az időre, meglepőnek látszik, hogy az MSZMP vezetése viszonylag milyen hamar és milyen szívós tervszerűséggel látott hozzá a kulturális élet elvi, elméleti kérdéseinek áttekintéséhez. Mindenütt a tudományos megalapozottságot ösztönözte, az egyes területek legjobb szakértőit — nagy számban pár- tonkívülieket — bevonta a

kérdések tanulmányozásába, és az álláspontok kialakításába. E dokumentumok természetesen tartalmaztak csupán az időhöz kötött aktualitásokat isi, voltak olyan megállapításai, amelyeket a későbbi kutatások módosítottak vagy korrigáltak. (Például Lukács György munkásságát nem helyesen értékelték, a szociáldemokrata pártnak a munkásművelődés terén végzett tevékenységét nem jelentőségének megfelelően méltányolták. a szocialista realizmus helyét és szerepét túlhangsúlyozták stb.) De fő mondanivalójuk és szellemük mindmáig érvényes, mintegy beépült a szocialista kultúrába és szellemiségbe.

Az első ilyen témájú politikai bizottsági határozat 1957. szeptember 12-én született, az irodalommal kapcsolatos egyes intézkedésekről szól. Ebben fontos megállapítás olvasható: az író közéleti és politikai szerepének elsősorban irodalmi munkásságában kell tükrö-* ződnie. Helytelen követelmény, hogy tőle publicisztikai állásfoglalást követelnek a mindennapi élet apróbb kérdéseiben.

Nagyon figyelemre méltó volt a Központi Bizottság Titkárságának 1958. január 31-i határozata a Társadalom- és Természettudomá-