Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-06 / 235. szám
1986. október 6., hétfő o Több és más volt mint vers- és prózamondás A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, az akkori nevén még Népművelési Intézet és a Magyar Rádió indította útjára az I. országos falusi vers- és prózamondó- versenyt, amelynek négy megyére szóló — Bács-Kiskun, Csongrád, Szabolcs-Szatmár, Békés — területi versenyét október 4-én, szombaton rendezték meg Szarvason, az Árpád Szállóban. A népes versenyzőgárdát és a vendégeket a házigazdák nevében Győrfi Károly, a Békés Megyei Mezőgazda- sági Szövetkezetek Szövetsé- , gének titkára köszöntötte, aki rövid megnyitó beszédében a Békés megyei falvakban, mezőgazdaságban bekövetkezett változásokat elemezte, hangsúlyozva az életmódváltozások következtében lecsökkent hagyományápoló közösségek, formák háttérbe szorulását. A rendező szervek ezért hívtákvéletre a 30 éven felüli, a mezőgazdasághoz valamiképpen kötődő felnőttek számára ezt az értékfeltáró és -mentő versenyzési formát. A harminckilenc versenyző között akadt olyan, aki először lépett — remegő hanggal és lábakkal — pódiumra, s voltak olyanok, akik majdnem profi szinten tolmácsolták a mai és a XIX. századi magyar irodalom egy-egy remekét. De ez a verseny, mint a cím is jelzi, több és másabb volt a megszokott vers- és prózamondó versenyeknél. Szabadabban éltek a megmutatkozás lehetőségével — különösen az idősebb — emberek. így kerekedett ki ebből a versenyből egy színes, sokarcú és gazdag érzelmeket hordozó nap. Nem lehetett meghatottság nélkül hallgatni a gyermekkori emlékekből szőtt előadást, az egyik versenyző saját írásával ragadta ellenállhatatlan nevetésre még a zsűri tagjait is, egy nyolcvan fölött járó idős bácsi a disznóvágás pontos és érzékletes leírását adta elő saját, verses feldolgozásában, s az egyik fiatalember színpadi produkcióként a maga gyűjtötte vőfélyrigmusokat. Nem várt értékek bukkáhAz egyetlen Békés megyei továbbjutó, Zsofka néni, azaz Farkas Andrásné <a szerző felvétele) tak tehát elő ezen a napon, amelyek felszínre hozásában éppen ez a verseny segített. Hiszen nincsen az a népművelői apparátus, szervezeti rendszer, amely minden falu ablakán be tudna kopogni a jelszóval: — Van-e valami megmentésre méltó hagyományuk? Ilyen és ehhez hasonló formák kellenek — s olyan szervezetek, szövetségek, akik felvállalják az előkészítést, mozgósítást, s az ezzel együtt járó költségeket —, hogy a múlt és a jelen értékei előbukkanjanak. Mert ezen a területi döntőn a ma is jelen volt. Megható és szép írását tolmácsolta egy idős versenyző a „korszerű” kisemmizésről, a szülő-gyermek viszony kegyetlen önzéseiről. A zsűri döntése — ami nehezen, újabb meghallgatások után született meg —, a hagyománymentő értékeknek adott elsőbbséget. A november 29—30-i, budapesti döntőre az a tíz versenyző jutott tovább, aki elsősorban saját írásával, a falusi élet és szokások maga gyűjtötte anyagával lépett a pódiumra. A Czine Mihály irodalom- történész vezette zsűri döntésével maguk a versenyzők is többségében egyetértettek. Köszönettel vették át tőle a mindenkinek járó oklevelet, s a megyei szövetség ajándékcsomagját. E sorok írója mégis úgy érzi, hogy jó néhány igazán kiemelkedő felkészültségű versenyző éppen emiatt nem juthatott tovább. A jövőben érdemes lenne tehát a hagyományos versmondást különválasztani értékeléskor a semmivel össze nem hasonlítható, mert egyéni hangú, saját produkcióktól. B. Sajti Emese nagyobbik és jobbik fele a szocialista forradalom híve.” A fordulat végrehajtását persze bonyolította, hogy a nehezen áttekinthető események miatt, a szocializmushoz hű erők sorában, sőt még a párttagságban is a változás iránt bizalmatlanság és bizonyos passzivitás volt tapasztalható. Az ellen- forradalmi erők viszont, érezve a megsemmisülés veszélyét '— amikor már katonailag vereséget szenvedtek —, az úgynevezett munkás- tanácsok demagóg, nemcsak teljesíthetetlen gazdasági követeléseivel, hanem a megszűnt Nagy Imre-kormány mintegy helyettesítő politikai programjával (az Országos Munkástanács szinte ellenkormány szerepében lépett fel) próbálták megakadályozni a xend helyre- állítását. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nemcsak a fegyveres ellenforradalmárokkal, hanem az ilyen kihívásokkal szemben is kerülte a konfliktusok kiélezését, és végsőkig türelmet tanúsított a megtévesztett emberek iránt, ám nem kerülhette el, hogy olykor a proletárdiktatúrának a diktatúra oldala kerüljön előtérbe. De az új szellemet, a tömegekkel való kapcsolat nyíltságát demonstrálta az az elvinek tekinthető kijelentés. amelyet Kádár János már egy 1956. november 11- én megtartott értekezleten hangoztatott, amikor leszögezte: „Nem azért vagyunk felelős poszton ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy igazat mondjunk, és a nép érdekében cselekedjünk.” A szovjet hadsereg fellépése elejét vette annak, hogy az ország hosszan tartó polgárháború színtere legyen. De a kormány magyar kézbe kívánta adni az ország védelmét: nyomban megkezdte a forradalmi karhatalom szervezését és ez — soraiban nem kevés volt partizán, pártmunkás, régi szervezett dolgozó— áldozatos harcot folytatott az ellenforradalmi csoportok teljes felszámolásáért, a köz- biztonság és rend helyreállításáért. 1957 februárjában aztán, a munkásőrség megalakulásával, újabb erős, önfeláldozó támasza született a népi hatalomnak. Az ellenforradalom okozta anyagi kár — a rombolások, a termelés megbénulása, a sztrájkok nyomán a vesztesegek —, mintegy 22 milliárd forintot tettek ki. A közlekedés akadozott, a szénkészletek rohamosan fogytak, ami az energiaellátást is veszélyeztette, és mindehhez a munkafegyelem, sőt tulajdonképpen az elemi munkakészség nagyfokú fellazulása és az infláció veszélye is párosult. Az államapparátus — a központi és még inkább a helyi, tanácsi — is nagyon nehézkesen működött. A temérdek napi teendő elvégzése közben, ezzel együtt — a népi közreműködés megnyerése érdekében — a vezetés világossá tette, hogy nem egyszerűen helyreállítja azt, ami volt, hanem új módon, új megközelítésben lát hozzá a gazdasági munkához, és a közélet megszervezéséhez is. Már a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását bejelentő november 4-í felhívás, majd november-december folyamán sok gazdasági intézkedés je- lezte az új vezetés elszántsá- ! gát arra, hogy a korábbi hibákat kiküszöböli. November í 10-i rendelettel 8—15 száza- > lékkai emelték az iparban j dolgozók bérét; november 12- j én megszüntették a mező- gazdasági termékek beadási I kötelezettségét; eltörölték a j gyermektelenségi adót; visz- szaállították a szabad mun- ! kavállalást; visszaadták a j törvénytelenül megvont I nyugdíjakat; mérsékelték a kisiparosok adóját, és még egy sor, a lakosság legkülön- l bözőbb rétegeit kedvezően | érintő intézkedést hoztak. A politikai szerkezet nem változott, de a hatalomgyakorlás módja annál inkább. Ebben a rendcsináló periódusban is megmutatkozott mint szándék a törekvés a demokratizmusra, a tömegek bevonására ügyeik intézésébe. Elvként mondták ki már a november 27-i megyei titkári értekezleten, hogy a helyzét normalizálódásával párhuzamosan a kormányzásba be kell vonni a pár- tonkívülieket, növelni kell az állami szervek önállóságát. És tulajdonképpen nagyon hamar — már februárban — határozat sürgette a népfront tevékenységének kibontakoztatását, hogy betölthesse az őt megillető helyet a közéletben. A szak- szervezetek első központi értekezletén az érdekvédelem fontosságát emelték ki. A rendszer konszolidálása tehát kezdettől a szocialista megújulás programja is volt. (Következik: A decemberi határozat.) Nemes János Az igazság sokarcú A megyei búzatermesztési tanácskozás, a napokkal ezt megelőző vetőmag-értékesítési sajtótájékoztató elsősorban a gondokra terelte a figyelmet. Ezek legfontosabbika a jó minőségű vetőmag, de nem nélkülözhető a megfelelő színvonalú műtrágyázás és a szakszerű növényvédelem sem. A legtöbb baj a kedvezőtlen adottságú üzemekben van. Nehezen bírják kigazdálkodni a megfelelő szaporulati fokú vetőmag, a műtrágya és a növényvédő szerek árát. Még akkor is így van ez, ha az aszálykárosult téeszek megsegítésére gyorsan, még időben hozott a MÉM, a PM és az MNB közösen intézkedéseket. A szegény és rossz körülmények között gazdálkodó üzemeket ez sem segíthette ki az évek óta halmozódó bajból. Éppen itt lehet annak a magyarázata, hogy a Vetőmag-termeltető Vállalat statisztikája és az üzemi gyakorlat nem ugyanazt a helyzetet tükrözi. Ugyanis a vetőmagot forgalmazó állami vállalat csak abból vont le következtetéseket, hogy tőle kevesebb vetőmagot vásároltak az üzemek. Ugyanakkor azt a gazdálkodók jól tudják, hogy a vetőmagtör- vényben előírtaknak meg kell felelni. Miszerint évente 50 százalékos arányban kell a vetőmagszükségleteket felújítani, amihez elsősorban I—II., illetve III. szaporulati fokú vetőmagot használhatnak. Kis mértékben a kommersz vetőmag földbe juttatása is előfordulhat, de ebben az esetben jelentős hozamcsökkenéssel lehet számolni. Az idei vetést-aratást értékelő megyei szakember-találkozón megállapították, hogy az üzemek 80 százaléka II., vagy III. fokú búzát vetett és takarított be. Hogy azért mégis gondok vannak az abból derült ki, hogy a kisebb hozamok jó sikértar- talmúak, viszont csupán a termés 60 százaléka étkezési minőségű. A további meny- nyiségek pedig csak részben felelnek meg e követelményeknek, illetve takarmány- búzává minősítették annak . egy jelentős részét. Különösen fontos kérdések ezek, hiszen Békés megyében a szántóterület 35—36 százalékán termelnek kalászos gabonát. Csökkenő területen, ugyanis 1985-höz képest 1986- ban mintegy 8 ezer hektárral kisebb területen vetették ezt a növényt. Ennek és az aszályos időjárásnak köszönhető, hogy 9 százalékkal kevesebb termés került a magtárakba. A bevetett területen a hozamkiesés hektáronként mintegy 0,9 tonna. Ez lehet a meghatározó oka annak, hogy a kalászosok vetésterületének további csökkenése prognosztizálható. Mert bár még ismerősen cseng a régi-régi mondás: „ha Békés megyében, annak főleg a déli térségében néni felejtenek el vetni, kitűnő termés várható”, már rég nem állja meg a helyét. Mert a termelési körülmények alaposan megváltoztak, s a jó minőségű talaj nem minden. Aztán sajnos a tények azt a megállapítást is alátámasztják, hogy az üzemi szakemberek sem tesznek meg mindent a jó eredményekért. Mivel indokolják ezt a mezőgazdaság bírálói? Nos, első helyen azzal, hogy azélő- vetemények szerinti statisztika sok mindent elárul. Az adatok szerint a mezőségi talajból van a legtöbb — 59 százalék — a megyében. Az átlagtermés ezeken a területeken eléri az 5,6 tonnát. A réti talajokon termesztett hozam 3,9 tonna, s a szikesen az átlag 3,6 tonna. Szóródtak az eredmények aszerint is, hogy mi volt az elő- vetemény. A legjobb eredmények ott születtek, ahol kertészeti kultúrák után telepítették a búzát. Ám igencsak rossz fényt vet gazdálkodásunkra, hogy búza után búzát vetettek a vetésterület 29 százalékán, aminek következtében a hozam 4,17 tonna hektáronként. A kukorica után vetett búza hálásabb volt, mert itt az eredmény 5,46 tonna. A legkedvezőbb a pillangósok utáni aratás végeredménye: 5,53 tonna. Ez a témakör, aminek kapcsán meg lehetne vitatni, mennyiben pénzkérdés és mennyiben előrelátó gazdálkodás folyik gazdaságainkban. Ennél nem kevésbé fogós kérdés a műtrágyázás, a növényvédelem. Az kitűnik a statisztikából, az értékelésből, hogy a jobb helyzetben levő, anyagilag erősebb közös gazdaságok az erre fordítható pénzzel nem spórolnak. A megyében összesen mégis 80 millió forinttal kevesebbet költöttek műtrágyára, növényvédő szerre, mint 1985-ben, de már akkor sem eleget. Az elmúlt öt esztendő alatt pedig 20 ezer tonnával kevesebb hatóanyagot használtak gazdaságaink. A kialakult szélsőértékek megítélése sokféle lehet. Az azonban bizonyos, hogy minél kevesebb pénze van egy tsz-nek, annál biztosabb, hogy ez először a . hatóanyag-felhasználásban mutatkozik meg. Az a megítélés is szerepet játszik az effajta döntésekben, hogy a hatékony műtrágyázás alapfeltétele a kellő vízellátottság. Így aztán a 4 éve tartó aszály is magyarázhatja a csökkenő, feleslegesnek ítélt kiadást. Ez nem határozhatja azonban meg döntő mértékben a munkát. Ugyanis éppen a szűkösen adagolt nitrogén- műtrágya hiányát szenvedi meg leginkább a növény. Ennek a hatóanyagnak a segítségével mennek végbe — a mikroorganizmusok munkája nyomán — a folyamatok. Az is csak kevéssé érthető, hogy miért csak a terület 59. százalékán végezték el a levéltrágyázást. Ezzel foglalkozó szakemberek kiszámolták, hogy az egyszeri védekezés 4 százalékkal, a másodszori 17 százalékkal, a harmadszorra elvégzett védekezés 24 százalékos terméstöbblettel járt. Persze erre is válaszolhatunk úgy, hogy azokban a tsz-ekben, ahol nincsenek meg az egyszerű újratermelés feltételei, ott nyilván erre sem juthatott elegendő pénz. Az irányító tárca szakemberei is bizonyára tisztában vannak azzal, hogy a rossz minőségű talajokon gazdálkodó tsz-ekben fordul elő leginkább, hogy nem kellően jó minőségű a felhasznált vetőmag, nem jut elég pénz a műtrágyára, növényvédő szerre, s ebből következik, hogy ezeken a helyeken a lehetségesnél is kisebb hozamot takarítanak be. E súlyos gondok megoldása azonban az üzemek részéről szélmalomharcnak tűnik, mert a dorgálást — sokszor jogosan — megkapják, de anyagi lehetőségük a termelésben a magasabb szintű kockázatvállaláshoz nincs. Kilátásuk se nagyon. Meddig várathat még magára a kölcsönös összefogás? Mert ezek nem egy-két éve felmerült problémák. Szomorú és gazdaságilag káros, hafél- megyényi területen rosszul használják ki a talaj ma még meglevő képességeit. Elég velős lehet tehát a kérdés: a kis kockázat vagy a nemtörődömség okoz-e nép- gazdasági szinten nagyobb károkat ? Számadó Julianna Őszi marketingbörze Hansági vadászsikerek A kellemes szeptember végi, október eleji szép idővel kitolódott a szarvasnász ideje. A hansági vadrezervátumtól vasárnap vettek búcsút az utolsó külföldi vendégvadászok, akik a bőgés idején szarvasbikára vadásztak. Az eredmény a vártnál jobb volt; 45 bikát ejtettek el, s közülük 30-nak érmes trófeája volt. Kilövésükkel az osztrák és az NSZK-beli vendégvadászok 2,5 millió forintos árbevételhez juttatták a vadrezervátum gazdáját, Lajta-hansági Állami Tangazdaságot. Az év hátralevő részében folytatják az állomány selejtezését, s így több tucat szarvasbika kilövésére is szerződéseket ' kötöttek a külföldi vadászokkal. Változatlanul lövik a vaddisznókat. Az idén eddig már több mint 250 vaddisznót ejtettek el. Az év hátralevő részében a hansági rezervátumban még több alkalommal rendeznek vaddisznóhajtó és nagyterítékes nyúlás fácánvadászatokat. Október 7-én, kedden nyílik és október 9-ig várja az érdeklődőket az őszi marketingbörze Budapesten a Metró klubban. A Közlekedési Marketing Gazdasági Társaság immár 19. alkalommal rendezi meg az elfekvő készletek börzéjét, minden eddiginél nagyobb kínálattal. Csaknem 150 vállalat több mint 70 ezer tételt ajánl megvételre. Különösen sok — 25 ezer — teherautó-alkatrész található a kínálatban, de igen gazdag a választék vaskohászati termékekből, villanyA Dévaványai Lenin Mgtsz MEGVÉTELRE FELAJÁNL 4 db üzemképes, műszaki vizsgával rendelkező IFA W 50 LA/K típusú, billenő platós GÉPKOCSIT. Az értékesítés időpontja 1986. október 10. délelőtt 10-től a tsz termelési központjában. (Dévaványa—Kisújszállás közötti út mentén, Dévaványától 3 km-re.) ügyintéző: Vass- Károly üzemel tető-mérnök. szerelési anyagokból, csapágyakból, különféle műszerekből, valamint új és használt gépekből. Sokféle cikket, köztük importból megmaradt szerszámokat, anyagokat, gépeket kedvezményes áron ajánlanak az eladók. A már jól bevált gyakorlatot alkalmazva ezúttal is szakosítva kínálják a különféle termékeket. A 18 cikkcsoport nagy részét számítógép tartja nyilván, ami jelentősen megkönnyíti a vásárlók dolgát. Újdonságként a kínálat egy részét mikrofilmen mutatják be. ROBI-KERTIGÉPTULAJDONOSOK FIGYELMÉBE: A várható tavaszi túlzsúfoltság elkerülése érdekében már most, vagy a téli időszakban ellenőriztesse, javíttassa meg gépét a Békéscsabai Agroszer KV. (Csorvási út 25.) szervlzműhelyében. ÉRDEKLŐDNI: a 27-144-es telefonon, a 83-404-es telexen vagy személyesen.
