Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG g MEGYEI PARTBIZOnSŰG ES 0 MEGYEI TBHÚCS LfiPJO 1986. OKTÓBER 6., HÉTFŐ Ára: 1,80 forint XLI. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM Marjai József Poznanban Marjai József miniszterel­nök-helyettes, a Magyar— Lengyel Gazdasági és Mű­szaki-Tudományos Együtt­működési Bizottság társelnö­ke vasárnap Poznanban részt vett a helyi nemzetközi me­zőgazdasági és élelmiszeripa­ri kiállítás megnyitóján, majd Roman Malinowski, a szejm és a Lengyel Egye­sült Néppárt elnöke, vala­mint Józef Koziol miniszter­elnök-helyettes, az együtt­működési bizottság másik társelnöke társaságában meg­tekintette a 20 ország 137 kiállítóját felvonultató be­mutatót. A két miniszterelnök-he­lyettes eszmecserét folytatott a kiállító lengyel és magyar vállalatok képviselőjével a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari együttműködés bő­vítésének lehetőségeiről. Marjai József ezután meg­beszélést folytatott Roman Malinowskival, a három év­vel ezelőtt megkötött ma­gyar—lengyel mezőgazdasági együttműködési megállapo­dás aláírójával az abban rögzített feladatok teljesíté­séről és az együttműködés bővítésének lehetőségedről. A magyar miniszterelnök­helyettes találkozott Wladys- law Gwiazda miniszterelnök­helyettessel is, akivel átte­kintették a két ország gaz­dasági kapcsolatainak idő szerű kérdéseit, majd dél­után Józef Koziol kíséreté­ben ellátogatott a Poznan melletti Galowói Állami Gazdaságba. Barabás Miklós előadását tartja A Békés Megyei KISZ Bi­zottság és a Szarvasi Városi KISZ Bizottság csak segítője, szervezője volt annak az ok­tóber 4-i, szarvasi találkozó­nak, amelyen a békeközössé­gek fiatal tagjai kötetlen formában cserélhették ki ta­pasztalataikat, véleményüket a világról, szerepüket a bé­kéért vívott harcban. A Szarvasi DATE Mező- gazdasági Főiskolán a folyo­sók, termek megteltek ezen a napon fiatalokkal, akik ze­néltek, beszélgettek, barát­koztak, s közben be-beültek néhány előadásra. Ezeken az előadásokon a közéletről, a KISZ feladatairól a béke­mozgalomban, a bel- és kül­politikáról, a hazai és nem­zetközi békemozgalom hely­zetéről cseréltek gondolato­kat. Nagy sikere volt Lehr Fe­renc és Boncz Géza műsorá­nak, a békéről szóló videó- filmeknek, az esti békenagy­gyűlésnek, s a pol-beat mű­soroknak, rock-játéknak és tűzijátéknak. A Ferrum bé­keklub jó házigazdának bi­zonyult. S hogy mi volt en­nek a rendezvénynek a je­lentősége, a 250 ifjú részt­vevő szombati találkozója hogyan részese a hazai és nemzetközi békemozgalom­nak, azt egy villáminterjú keretében az éppen oda láto­gató és előadást tartó Bara­- Fotó: B. Sajti Emese bős Miklóstól, az Országos Béketanács főtitkárától tud­tuk meg. — Az ország szinte min­den táján működnek külön­böző jellegű békecsoportok, közösésgek, amelyek az utób­bi három évben szerveződ­tek. Alaptulajdonságuk az önálló kezdeményezőkész­ség. A résztvevők alakítják ki ezeknek a közösségeknek a jellegét és programját. Az Országos Béketanács és az Ifjúsági Békebizottság ebben mindössze koordinációs sze­repet játszik. Segíti a béke­közösségeket egymás megis­(Folytatás a 2. oldalon) Békés megyei ifjúsági gapok Aradi tizenhárom Csak két szó. De micsoda szó! Elsárgult krónikák vigyáz­zák, él az agy rejtett sejtjeiben, őrzi az emlékezet. Mert úgy vésődött a mélységes messzi egekre, történelmünk tragikus kárpitjára, mint a legfényesebb csillag tündöklő gyásza. íme a tanúbizonyság. Európa elalélt a Szentszövetség vasmarkában. Ebben a kilátástalan, gúzsba kötött némaságban egy nép arra a bá­torságra vetemedik, hogy eltépje a láncát. Egész Európa a magyarságra figyel. Haladó szellemek — köztük Marx, En­gels — mélyrehatóan tanulmányozzák és egy új korszak el­jövetelét remélik. 1848—49 nem csak függetlenségi harc, ha­nem forradalom is egyszerre. Megoldhatatlan ellentmondá­saiban is fáklya Európában. Bukásában is az marad. A Habsburg-kamari 11 a azonban vérbosszút kíván. Elrettentő példát az eljövendő koroknak. Az idő komor. A láthatárt felhők borítják. 1849. október 6-a van. Reggel negyed hatkor az aradi vár nyomasztó csendjét tompa dobpergés veri fel. Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet, Dessewffy Arisztideszt és Lázár Vilmost a cellá­ikból a főporkoláb a vár északkeleti kapuja felé vezeti. Azon túl van az első sánc. Itt megállnak. Ez a vesztőhely. Tizenhat kivégző katona sorakozik fel. Kiss Ernő honvéd- tábornok ekkor felkiált, — Szegény hazám..: Isten büntesse meg a hóhérainkat! Abban a pillanatban eldördülnek a puskák. Három tá­bornok holtan rogy össze. Kiss Ernő viszont félkézre tá­maszkodva vergődik. Az egyik gránátos hozzárohan. Fejbe lövi. Üjra megszólalnak a dobok. A katonák visszatérnek a várba, hogy a másik vesztőhelyre kísérjék a többi áldoza­tot, akiket a császári vérbíróság kötél általi halálra ítélt. Damjanich Jánost szekér várja. Nem bír járni. A többi tá­bornok hat sorban halad egymás mögött. Keresztül mennek a Maros hídján, az Üj-Arad felé vezető országúira fordul­nak. Szótlanul lépkednek, csak a láncaik zörögnek. A lapá­lyon feltűnik a kilenc fenyőfa cölöp. A katonaság három­szögben helyezkedik el körülöttük. A Maros partján dra- gonyosok cirkálnak. A várbástyáról ágyúk csöve irányul a vesztőhelyre. Az első áldozat Pöltenbergi Pölt Ernő. Percnyi halasztást kér. Damjanichhoz megy. Átöleld, megcsókolja, aztán visz- szatér a bakóhoz. — Most már öné vagyok — mondja. Másodiknak Török Ignác következik. Utána Lahner, Knézich, Nagy Sándor, Leiningen, Aulich, majd Damja­nich. Utoljára Vécseyre kerül a sor. Neki végig kellett néz­nie társai kivégzését. A családja kitagadta. Apja azt üzente, hogy örül a kivégzésének. Mert a császár ellen merészelt lázadni! Ez a jó kiállású, dúsgazdag főnemes térdre borult az egyszerű származású Damjanich előtt, akivel egy össze- szólalkozás miatt nem beszélt, most kezet csókolt a ha­lottnak. Tíz órakor véget ért a dráma. A kilenc áldozat egész nap ott maradt á bitófákon. Este a hóhér pénzért árulta a holttesteket. Sem a forradalom, sem a tragikus befejezése nem múlt el nyomtalanul. Mélyen beleivódott a nép emlékezetébe. Ám ezzel az emlékezettel a történelemhamisítók többször visszaéltek. Politikai kalandorok nacionalizmust, népek kö­zötti gyűlöletet szítottak. Pedig mi sem állt távolabb _ a tizenhárom tábornoktól, mint a melldöngető magyarkodás. Aulich, Leiningen és Pöltenberg nem is tudta a magyar nyelvet. Damjanich pedig szerb volt. A zsarnokság ellen fogtak fegyvert. A szabadság eszméje kötötte össze őket. Egy olyan eszme, mely nem ismer népek közötti gyűlöletet, megvetést, más népek leigázását, sem nyelvi határt. Ez az emlékezet forrása. Ez az éltető eleme. Gyermekkoromban hallottam először a vértanúkról itt Békéscsabán a kereki tanyákon egy parasztembertől. Október 6-o volt akkor is. Felnézett az égre és így szólt: „Ugye mondtam, hogy be fog borulni. Időtlen idők óta ezen a napon még a természet is gyászolja azt a tizenhármat, akit a császár kivégzett." A nevüket nem tudta. Vajmi keveset értett a történelemhez. De kalapját megemelte. És szlovákul beszélt, ahogy erre­felé sokan. És ma! Mit jelent a határon túlra való emlékezés? Mit jelentenek a kegyelet virágai az aradi emlékmű talapzatán £ A vértanúk szellemét! Annak az eszmének a megvalósu-’ lását, mely magába foglalja a népek felemelkedését, egy­más megértését és tiszteletben tartását. Jelenti a történelmi, kulturális emlékek, a haladó hagyományok kölcsönös meg­becsülését. Jelenti az együvé tartozásból fakadó közös célt, valamennyiünk boldogulását. Mert akiket jelképez az aradi emlékmű — a költő szavaival élve —, érted haltak, szent világszabadság! Ser«! János Ünnepi megemlékezés Negyvenkét éve szabad Békéscsaba Tegnap este a Békés Me­gyei Jókai Színházban meg­emlékeztek Békéscsaba fel- szabadulásának 42. évfordu­lójáról. A magyar és a szov­jet himnusz után Sasala Já­nos (képünkön), Békéscsaba Város Tanácsának elnöke ünnepi beszédet mondott. Először tisztelettel emléke­zett a hazánk szabadságáért vérüket hullató Vörös Had­sereg hős fiaira, majd be­szédét így folytatta. — A felszabadulás óta el­telt 42 év, ez a történelmi­leg nem hosszú időszak be­bizonyította, hogy városunk lakossága élni tudott a Vö­rös Hadsereg katonái által elhozott szabadsággal. 42 év évvel ezelőtt fejlődésében meglehetősen elmaradt, de szabad települést kaptunk örökségbe. Azt a mélyreható társadalmi, gazdasági, kultu­rális változást, amely előtt (Folytatás a 3. oldalon) A kihagyott gólhelyzetek mérkőzése Békéscsabai Előre Sp.—Pécs 0—0 NB I-es labdarúgó-mérkőzés. Békéscsaba, 10 ezer néző. V.: Puhl (Pádár, Áczéi). BÉKÉSCSABA: Leboniczky — Ottlakán, Megyesi, Vígh, Fabulya — Adorján, Takács J., Pásztor, Csanálosi (Varga, 72. p.) — Kurucz, Szekeres. Edző: Csank János. PÉCS: Bodnár — Kónya, Torna, Róth, Palaczi — Megyeri (Lutz, 46. p.), Túri, Bérczy, Dohány — Lovász, Mészáros (Csoboth, 60. p.). Edző: Garami József. Sárga lap: Túri ,(11. p.), Mészáros (57. p.), Kónya (66. p.). Szögletarány: 12:4 (7:2) a Békéscsaba javára. Azt kevesen gondolhatták komolyan, hogy a Kórház utcában ősszel általában négy gólra „beállított” hazai gárda most is reális eséllyel számíthat ennyire, de a pé­csiek fárasztó rotterdami UEFA-kirándulása minden­képp a lilák esélyeit növel­te. Mondta is a kezdés előtt Csank János vezető edző: — Az dönt, hogy ki tudjuk-e kapcsolni a pécsi ékeket, no és hogy átfutjuk-e középpá­lyás sorukat? Garami József mesteredző: Erővel biztos, hogy bírjuk, de a peches ku­pakiesés hátrányos lehet. Nem lennék elégedetlen, ha nem kapnánk ki. Gyászszünet előzte meg a kezdést, Adorján Árpádnak, a hazaiak játékosának édes­anyja elhunyta miatt tiszte­legtek a játékosok és nézők. A 7. percben hozta az Előre Spartacus izgalomba először szurkolóit, de Ku­rucz, kényszerítőzés után, túlságosan kisodródott jobb­ra és így labdája elsuhant az üres kapu előtt, A pécsiek lassították a játékot. Nem sportszerűtlenül, de kisebb- nagyobb szabálytalanságok­kal széttördelték saját har­madukban a csabai támadá­sokat. Így kapott a 11. perc­ben Túri sárgalapos figyel­meztetést — egy szabadrú­gás elvégzésének akadályo­zása miatt. Változatos küz­delem alakult ki. A 24. perc­ben Pásztor szögletét Vígh mesterien fejelte kapura, de Bodnár Bravúrral tisztázott szögletre, majd a sarokrúgás után is megismételte pro­dukcióját. Nem sokkal a szünet előtt Csanálosi került nagy gólhelyzetbe #a bal ol­dalon, de rosszul B helyezett és a pécsi kapus - megint „győzött”. SZÜNET UTÁN Túri ug­ratta ki Mészárost, aki óriá­si helyzetben Leboniczkyba vágta a labdát, majd a vá­logatott szélső kapott sárga­lapos figyelmeztetést, mert felvágta Fabulyát (Mészáros közben megsérült és lesánti- kált a pályáról). A harmadik sárga lap sem váratott ma­gára sokáig, ezt Kónyának mutatta föl Puhl, mert lab- daelrúgással késleltette az élő játékot. Az 52. percben Puhl pécsi szabadrúgást ítélt, amikor Pásztor sza­badrúgásból beszálló labdája után, Kurucz lábáról a pécsi kapuba került a labda. (Le­het, hogy történt szabályta­lanság, mert a lilák nem na­gyon reklamáltak...) A 68. percben Takács iratkozott fel a 100 százalékos helyzetet ki- hagyók listájára. A folyta­tásban a pécsi szervező, Do­hány is megmutatta, hogy ő sem tud a hálóba találni, ha lehetőség kínálkozik... A 77. perc zárta a fontosabb (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents