Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

IZHllUl-fAtJ-------------------------------------------------------------Amilyen a vetőmag, olyan a termés?

1986. október 4., szombat

Ebben az esztendőben 1300 tonnával csökkent a vásárolt vetőmag. Ez a folyamat nem az idén kezdődött, csak mostanra vált szembetűnővé. Azt tapasztaljuk, hogy évek óta nem figyelnek eléggé oda a szakemberek a .vetőmag biológiai értékére, amely több szempontból kedvezőtlenül befolyásolja a jövő évi termést.

— Békés megye országos szinten évek óta első, második helyen állt a hozamokat, a megtermelt gabona meny- nyiségét illetően. Az egységnyi területre jutó hozamot figyelembe véve az idén azonban a negyedik helyre esett vissza, s csupán, a mennyiségi elsőséget őrzi a megye. Az okok összetettek. Ezért nem csak a vetőmaggal kapcsolatos kérdések vizsgálata időszerű, nem lehet figyelmen kívül hagyni a műtrágyázással, a növény- védelemmel összefüggő gondokat sem. Kétségtelen, hogy a legtöbb kárt az aszály, a rossz elosztásban lehullott csapadék okozta.

Attól sem vonatkoztathatunk el, hogy az üzemeknek — főként a pénzügyi hiánynyal összefüggő — gondjaik vannak a műtrágyázással, a

tápanyag-visszapótlással. Ugyanakkor soha nem károsított ekkora méretekben — mint az idén — a gabona- futrinka, a vetésfehérítő bogár. Nagy területeken kellett a ragadós galaj kártételével számolni — fejti ki álláspontját Nagy András, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának e témával foglalkozó munkatársa.

Nem maradunk adósak az üzemi szakemberek véleményével sem, hiszen az adottságok és lehetőségek itt mérhetők igazán.

A Vésztői Körösmenti Tsz- ben következetes gazdálkodással elérték, hogy 1982 óta nem veszteségesek. Azóta áll a közös gazdaság élén elnökként Nyilas Károly.

— A mezei leltárunk ez idő alatt fokozatosan növekedett, s az idén már elérte az 50 millió forintot. Nagyon kell most már vigyáznunk, hogy forgóalappal tudjuk fedezni a költségeket. Dé gazdálkodásunk idején mindig úgy ítéltük meg, hogy a vetőmagot jó minőségben biztosítani kell, ezen nem lehet spórolni. Mi azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy minden évben vásárolunk első fokú vetőmagot, elvetjük, s a második évben a saját termesztésű, 11. szaporulati fokú maggal telepítjük be a területünket. Az igaz, hogy ezt a tételt nem szemléztetjük, nem fémzároltatjuk, ugyanis csak számolni kell, hogy az milyen óriási kiadás. Mintegy 3 millió forinttal növelné a mezei leltárunkat, amit már nem tudnánk forgóalappal fedezni. Erre pedig nem kívánunk felvenni forgóalaphitelt. Betartjuk az évi 50 százalékos felújítási követelményt, ennek érdekében és függvényében vásároljuk meg a szükséges vetőmagtételeket. Az idei vetőmagigény: 160 tonna 4 ezer hektárra. Ebből 30 vagon első fokú, 65 vagon másod-, és ugyanennyi a 111. fokú vetőmag. Egyértelmű, hogy a vetőmag az egyik leggyorsabban megtérülő befektetés, hiszen a meliorált 2500 hektáron 6,5—7 tonna termett az idén.

— Míg a megye más területein a szárazság károsítja a hozamot, önöknél az idén is jelentős a belvízkár. Mennyi a terméskiesés?

— A legnagyobb szomorúságunk, hogy lassan halad a melioráció, ebből eredően az idén 34 millió forint a hozamkiesés. A biztosító 20 milliót térít, a többit ki kell gazdálkodni. Nehezen elviselhető veszteségek ezek, s mi nem értjük, hogy mégis, miért ilyen ráérős ez a program? A jelenlegi szabályozás elvonó hatását érezzük. Ennek ellenére 10 év alatt 100 százalékkal növeltük a műtrágya-felhasználást. Ezen még mindig javítani kell, de a bevételeink ezzel szemben nem gyarapodhatnak ilyen mértékben, nem csupán az alig emelkedő felvásárlási árak, hanem a növekvő elvonások, a dráguló ipari eredetű anyagok miatt. És ha nincs befektethető" tőke a termelésben a növény optimális igényeinek kielégítéséhez, nincs eredmény. A belvíz olyan károsító tényező, hogy önhibánkon kívül hovatovább környezetvédelmi alaptörvényeket sértünk. A talajba juttatott műtrágyát a belvíz az élővizekbe mossa, milliós károkat okozva a természetben. így a kár nem is tíz-, hanem számilliókban mérhető ...

* * *

Az Okányi Haladás Tsz- ben Gonda Károly hasonló gondokról, 20 milliós terméskiesésről számolt be. Náluk 11,9 millió forint az ÁB térítése.

— A kiesés tehát több, mint 8 millió forint. A baj csak az, hogy a hozamkiesés

ÁB-térítéssel nem lesz kenyérgabonává, és ilyen formán összeadódik a termés- kiesés és a tsz-ektől beszedett térítés visszafizetése. Ennek ellenére szerencsések vagyunk, mert a napraforgó bőven termett, bár azzal meg csak az eladási gondjainkat szaporítjuk. Most keressük a felvevőcsatornákat, hogy pótoljuk, amit lehet.

— Önöknél nincs kilátás a meliorációra?

— Megkezdtük, s az idén fejezzük be 500 hektáron a belvízrendezést, azután következhet a talajok víztartóképességének a javítása, mert köztudottan ezek a talajok nehezen fogják meg a csapadékot.

— Mekkora területen termeltek az idén gabonát?

— Az idén 2000 hektáron. És azt tartjuk, hogy a vetőmag a legjobban és a leggyorsabban megtérülő beruházás. Ezért van az, hogy mi másodfokú vetőmagot vetünk az egyik évben, a másik esztendőben pedig a saját szaporításé III. fokút.

* * *

A megye déli térségében is vannak kilátástalan évek. Az idén a Medgyesegyházi Haladás Tsz-ben az egyik határterületen fele annyi termett, mint a másik tsz- hez tartozó táblán. Az okokat Simó László tsz-elnök így látja:

— Búza volt az elővete- mény s hiába végeztünk el minden talajelőkészítést időben, jó minőségben, az őszi és a téli időjárás nem segítette a kelést, a bokrosodást. Én még soha ezelőtt nem láttam a búza sorát olyannak. mint ahogy az idén. S még csak az sem vigasztal,

hogy az optimális műtrágyaadagot kiszórtuk, hogy a művelőutas növényvédelemmel mindent igyekeztünk megadni a növény fejlődéséhez. Az is tény, hogy a csapadék ezen a területen átlagosan évi 550 milliméter, amiből az idén 150—180 milliméter hiányzott.

A költségeink hektáronként közel ezer forinttal növekedtek tavaly óta, de akkor a hozam a tsz-ben átlagosan 5,7 tonna volt, az idei 4,5 tonnával szemben. A kevesebb termés önmagában 4,8 millió forinttal csökkentette az árbevételünket.

* * *

Az üzemi tapasztalatok jól mutatják, hogy nem minden az anyagi lehetőség, mégis lehetetlen nélküle boldogulni. Annál szomorúbb, hogy a körképhez tartozó alábbi történeteket csak név és illetékesség nélkül adhatom közre, mert „letagadom, ha nevet és tsz-t ír!”

A mese szerint a .ragadós galaj megjelent az egyik, rendre nagy termést betakarító tsz tábláin. A széltől egyberingott az egész tábla. Aztán az egyik egyeztető tanácskozáson nem hagyhatták ezt szó nélkül a szakemberek. De mert óvatosak voltak a tsz-ben, raktak el a vetőmag vállalattól vett tételekből, ott a tanácskozáson, a jelenlevők szeme láttára bontották fel. A szakemberek alig hittek a szemüknek: a mintában ott volt .a súlyosan fertőző ragadós galaj magja.

De hallottam ennél cifrábbat is. Feltehetően eladatlan készletei vannak a vállalatnak, ezért hát visz- szaminősít tételeket. Hogy miből dérül ki mindez? Egyszer egy tsz ugyanabból a tételből elküldött egy mintát a NÖMI minősítő állomására, egy másikat pedig az állami gazdaságok laboratóriumába. A vizsgálati módszerek közel azonosak. Ám csodák csodája, míg az utóbbi helyen megfelelő a csíraképesség, a tisztaság, az országos minősítő állomáson nem.

Mindezt nemcsak a tsz, de mi sem értjük . . .

Számadó Julianna;

(Folytatjuk)

Csávázzák a vetőmagot a Békéscsabai Lenin Tsz-ben Fotó: Szőke Margit

A néphatalomért, a megújulásért

O Hz ellenforradalom füzében

Kádár János 1957 júniusában az MSZMP országos értekezletén így jellemezte az ellenforradalmat megelőző évek hatását a párttagságra és a tömegekre: „Nyilvánvaló, hogy a tervezésiben, a törvényesség megsértésében, a parasztpolitikában 1953 júniusában feltárt bizonyos hibák nagyon nagy kárt okoztak a pártnak, az országnak és a népnek is. De azt hiszem, kijelenthetem, hogy az eredeti hibáknál tízszer nagyobb kárt okozott az, ami a kijavításuk körül történt. Mert a párttagság iSs az ország népe is minden körülmények között megértette és megérti, hogy a munka hibákkal, néha súlyos hibákkal is jár, de azt sohasem fogják megérteni, és nem is fogják a vezetőknek megbocsátani. ha a felismert, megnevezett, országvilág előtt ismert és látott hibákat újból megismétlik. Ez megsemmisíti a pártvezetés tekintélyét, az ország vezetésének tekintélyét, és ezért mondom, hogy az 1953- ban feltárt hibáknál nagyobb károkat okozott a párt s a tömegek kapcsolatában az a huzavona, ami három esztendőn keresztül a hibák kijavítása körül folyt.”

Az ellenforradalom az 1956. október 23-i tömeg- tüntetéssel kezdődött. Az előzmény az volt, hogy október 6-án óriási tömegek demonstratív részvétele kíséretében temették el Rajk Lászlót és mártírtársait a budapesti Kerepesi úti temetőben. A párttagság megrendülése és morális bűntudata tovább fokozódott. Október közepétől mind lázasabb lett a légkör az egyetemeken és főiskolákon, éjszakába nyúltak a viták, amelyeken a hangadók a Nagy Imre-csoport tagjai és hívei voltak. A legkülönbözőbb burkolt, sőt, nyílt rendszer-, párt-, szovjetellenes követelések és felhívások fogalmazódtak meg pontokba foglalva, amelyeket röpiraton is terjesztettek. Október 22-én pedig a Budapesti Műszaki Egyetem diákgyűlése másnapra tüntetésre hívta a többi" egyetemet is, sőt lényegében a főváros egész ifjúságát.

A pártvezetés — amelynek legprominensebb tagjai október 23-án reggel érkeztek vissza belgrádi tárgyalásaikról — megint rosszul értékelte a helyzetet, és ingadozónak mutatkozott. Először a belügyminiszterrel betiltatta a tüntetést, majd néhány óra múlv8 — tiltakozások és nyomás hatására — visszavonatta az intézkedést, sőt felszólította budapesti szervezeteinek egy részét — valamint a DISZ útján annak tagságát is —: vegyenek részt y tüntetésen, hogy ott ők ad_hassák meg a hangot. Ez az „álljunk az élére” elképzelés nem is volt olyan rossz. Lengyelországban ugyanezekben a napokban nagy méretben — vagyis nem egyszerűen egy tüntetésre szűkítve — lényegében ez történt. Az új pártvezetés, amelyet a népszerű Gomul- ka vett át, az ottani nagy

társadalmi megmozdulás élére állt, és némi jobboldali kitérés után sikerült neki a robbanást elkerülve, a pártot és az egész társadalmat visszavezetni a két- frontos harc, a megújulás útjára. Csakhogy az MDP- nek ekkor nem volt ereje és ideje sem egy ilyen bonyolult akció lefolytatásához.

A tüntetésnek — amely a lengyel változásokkal való szolidarizálás címén indult, és ezért a Bem-szobornál kezdődött — az élén a Nagy Imre-csoport, illetve irányzatának hívei álltak. De nagyon hamar felülkerekedtek a tüntetők közt meghúzódó, szervezett szélsőjobboldali elemek, és nemcsak nacionalista és szovjetellenes jelszavakat hangoztattak, hanem letépték a vörös zászlót, kivágták a nemzeti lobogóból a népköztársasági címert, gyűlölködést szítottak a karhatalmi erőkkel szemben. Először a rádió székháza, majd a párt napilapjának szerkesztőségi épülete, s a telefonközpontok felé irányították a tüntetőket. E helyeken már fegyveres csoportok is feltűntek. A fegyvereket és szállító eszközöket raktárakból, laktanyákból, rendőrőrsökről, üzemőröktől erőszakkal szerezték meg. így indult a fegyveres támadás — amely természetesen valamilyen formában koordinálva volt és nem nélkülözte a katonai és helyi ismereteket sem — mindenekelőtt a Magyar Rádió, mint az egész országot besugárzó

hírközlő szerv és más fontos intézmények ellen. Ezek a fegyveres akciók rendkívül veszélyesek voltak, mert az ellenforradalmi elemek egy. a résztvevők nagy tömegét tekintve egészen más indítékú, szándékú, lényegében politikai jellegű tüntetés mögül ténykedtek. A tüntetők szinte a szó szoros értelmében a testükkel, tömegükkel óvták az ellenforradalmár fegyvereseket, akik ezeket a valódi céljukat nem ismerő, forrófejű, nacionalista jelszavakkal megtévesztett fiatalembereket azután igyekeztek bevonni csoportjaikba, fegyveres akcióikba.

A párt- és az államvezetés eközben megint habozott és késlekedett az ellenlépések megtételében. A Központi Vezetőség egész éjjel ülésezett, sebtében visszavette soraiba és a Politikai Bizottságba is Nagy Imrét, és kineveztette miniszterelnökké. Aztán nemcsak magyar alakulatokat mozgósított a védelemre, hanem statáriumot rendelt el, kijárási tilalmat léptetett életbe, és a szovjet hadsereg beavatkozását is kérte. Nagy Imre ekkor még e rendszabályokat helyeselte, a fegyveres lázadást ellenforradalmi jellegűnek nyilvánította.

Október 25-én végre kibontakozhatott volna az ellentámadás, amelyet a KV által kiküldött katonai bizottság nemcsak a fővárosi karhatalmi erőkkel, hanem vidékről is felvezényelt alakulatokkal akart végrehajtani. A KV ülése ezen a napon, a tehetetlennek bizonyult és népszerűtlen Gerő Ernő helyett Kádár Jánost választotta első titkárrá. Egyben Nagy Imre és hívei kényszerítő nyomására békés eszközökkel, fegyverletételre való felhívással próbálta a felkelést felszámolni. A katonai akciót leállították, és ezzel persze a fegyveres erők tagjait bizonytalanná tették és demoralizálták is.

Az ellenforradalmárok viszont — a párt szervezetlenségét és a vezetés bénultságát látva — erőre kaptak, és most indultak csak igazán rohamra. Nagy Imre és csoportja is erősítette pozícióit, és azt kezdte el szorgalmazni, hogy a felkelést nyilvánítsák „nemzeti demokratikus forradalommá”. A K V egy ideig ellenállt, de végül október 28-án engedett, ezzel a párt dezorga- nizálása teljessé vált. Nagy Imre rádiónyilatkozatában nyomban hírül adta, hogy a „forradalom” elérte célját, a fegyveres erőknek tűzszüne- ti parancsot adtak, a felkelők osztagait beillesztették az állami fegyveres testületekbe, tárgyalásokat kezdtek a szovjet haderőknek Magyarországról való kivonulásáról. Az ellenforradalmi erők a tűzszünetet a pártbizottságok, intézmények, üzemek megrohamozására használták fel, és nem egyszerűen beépültek a fegyveres erőkbe, hanem átvették azok vezetését. Kiszabadították a börtönök foglyait, egyáltalán nem megkülönböztetve a köztörvényeseket és a politikai okokból elítélteket. Ä bűnözők hamar feltűntek a fegyveres csoportokban. Az utcákon és az üzemekben, intézményekben megkezdődött az embervadászat, illetve a kommunisi- ták üldözése, elsősorban Budapesten, de vidéken is ilyen módon bontakozott ki az ellenforradalom.

Október 30-án Nagy Imre bejelentette gz egypártrend- szer megszűnését. Űjraalakultak az egykori koalíciós pártok — köztük a Szociáldemokrata Párt is —, visz- szaállt a koalíciós kormányzati rendszer, és még tucatnyi szélsőjobboldali párt működésbe lépett, és kaparintott kezébe sajtóorgánumot is. Ugyanezen a napon az MDP KV Elnöksége is kimondta a párt feloszlását, helyette Magyar Szocialista Munkáspárt néven új párt alakult. Az Intéző Bizottságnak Kádár János is tagja lett. Ezen a napon támadták meg a leggátlástalanabb lumpen elemekből verbuválódott ellenforradalmi osztagok a Budapesti Pártbizottságot, és miután azt elfoglaRák — a kormány semmit sem tett annak érdekében, hogy megvédjék az ostromlottakat —, bestiális kegyetlenséggel legyilkolták a pártmunkásokat és az őrséget.

A Nagy Imre-kormány óráról órára egyre inkább jobbra hajlott. November 1-én a kormányelnök, aki átvette a külügyi tárcát is, rádióbeszédben jelentette be, hogy Magyarország kilépett a Varsói Szerződésből, semlegesnek nyilvánítja magát, és kéri. hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tűzze napirendjére a magyar kérdés megtárgyalását.

A szocialista rendszer ezzel nemcsak az országon belül rendült meg, hanem Nagy Imréék koalíciós szövetségben és a régi feudális- burzsoá rend híveinek aktív támogatásával megváltoztatni tervezték a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi pozícióját is. Szabad utat nyitva ezzel is egy burzsoá restauráció előtt

(Következik: A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány)

Nemes János