Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
1986, október i., szombat Hazafias és internacionalista nevelés a pártpropagandában Irta: Nagy lenő, a megyei pártbizottság titkára Mennyiben függ össze a szocializmus ügye a hazafi- sággal? Hogyan ítélhetjük meg a szocialista országokat? Milyen a viszonyunk a haladó hagyományainkhoz? Vannak-e a témával összefüggésben „kényes” kérdések? A politikai oktatás minden szintjén és formájában gyakran vetődnek fel ezek a kérdések. A legkülönbözőbb .tanfolyamok résztvevőinek témájává válnak — még,akkor is, ha az adott foglalkozás témavázlatában nem is szerepelnek. Egyrészt, mert a látszólag távolabb eső kérdésekhez is kapcsolódnak, másrészt pedig azért, mert a mindennapi -élet tapasztalatai is „beviszik” azokat a propagandába. Olyan kérdések ezek, amelyek naponta próbára teszik a propagandistákat. Sőt úgy látszik, hogy az ilyen problémák iránti érdeklődés az utóbbi években növekedett. Az emberi haladás és a szocializmus ügye a legszorosabb egységben áll egymással, mert a szocialista hazafiság objektív alapját a szocialista társadalom léte adja meg. Az MSZMP XIII. kongresszusa kiemelt kérdésként kezelte ezt: ma elsőrendű hazafias feladatunk a szocializmus eredményeinek megszilárdítása és küzdelem a további haladásunk feltételeinek megteremtéséért. Eddigi vívmányaink őrzője, továbbfejlődésünk legfontosabb ösztönzője a cselekvő hazafiság, amely alkotó munkát, közösségi aktivitást jelent mind az egyén, mind a szűkebb és tágabb közösség érdekében. Joggal lehetünk büszkék azokra az eredményekre, amelyeket a politikai, a gazdasági, a kulturális, az ideológiai életben elértünk. A felszabadulás óta eltelt több mint negyven esztendő vívmányai tanúskodnak a cselekvő hazafiság gyakorlatáról, eredményeiről. * * * Propagandánk fontos feladata feltárni, hogy milyen társadalmi, osztályérdekeken megjelenő hazafiságot és internacionalizmust vállalunk. Ezért nagy hangsúlyt kell helyezni a hazafiság szocialista vonásaira, hiszen enél- kül mondanivalónk pontatlanná, esetleg félreérthetővé válik. Előfordul, hogy a kívánatos elvek elfogadását túl könnyűnek, természetesnek tartjuk és ezért nem fordítunk kellő figyelmet arra, hogy az emberek személyes véleménye olykor lassabban, nehézkesen követi egyes kérdésekben az elméletet és a politikai gyakorlatot. Nevelő munkánk folyamatosságát szükségessé teszi egyrészt a káros hagyományok felszámolása, másrészt az, hogy a hazafiság és az internacionalizmus tartalma a konkrét történelmi feltételek változásával maga is állandóan változik. Nincs tehát valamiféle elvont hazafiság és internacionalizmus. A valóság, a gyakorlat mindig konkrét, amelyben az elvi, általános törvényszerűségek mindig különböző formákban, sajátos módon jelennek meg. Egy jó példa. A szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus érzését erősítette az emberekben a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról megemlékező ünnepségsorozat. A négy évtized történelmi vívmányainak és tapasztalatainak bemutatásakor sikerült érzékeltetnünk: 1944—45- . ben sorsdöntő útválasztásra került sor népünk egész történetében, amelyet meghatározott külső és belső feltételek tettek lehetővé. Ez a megemlékezéssorozat alkalmat adott arra, hogy méltassuk a Szovjetunió szerepét népünk felszabadításában, a magyar—szovjet kapcsolatok fontosságát és a két testvéri nép közötti barátságot. * * * A szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség erősítéséhez hozzátartozik a haladó nemzeti hagyományok ápolása, a közös múlt, a népeket összekötő kulturális örökség gondozása, történelmi küzdelmeink tudatosítása, a jelen eredményeinek, gondjainak reális ismerete. Történelmünkben a nemzeti törekvések gyakran a függetlenségi mozgalmakat állították a középpontba. Ezek árnyalt bemutatása mellett célszerű' felmutatnunk a magyar néptömegeknek, a kiemelkedő történelmi személyiségeknek az- emberi, társadalmi haladást előmozdító nagyszerű példáit; elsősorban a magyar munkásság osztályharcát, hazafias, internacionalista és forradalmi törekvéseit. Ehhez az eddigieknél jobban fel kell használnunk marxista történettudományunk eredményeit. A hazafias és internacionalista nevelésben a hangsúlyok az elmúlt években a marxista—leninista ""elvek szellemében alakultak. Igyekszünk bemutatni a hazafiság. a szocialista nemzetköziség dialektikáját. Esetenként előfordulnak olyan vélemények is, amelyek e két fogalom elválasztásáról, szembeállításáról szólnak, annak ellenére, hogy csak dialektikus egységükben lehet valóságos tartalmukat, lényegüket meghatározni. A két fogalmat mindig kölcsönös feltételezettségében kell értelmezni és magyarázni. Vannak olyanok, is, akik nem érzékelik, hogy a szocialista országokra jellemző általános törvényszerűségek mellett érvényesülnek olyan sajátosságok is, amelyek az eltérő történelmi fejlődésből, a gazdasági, a társadalmi fejlettségbeli különbségekből, a sajátos nemzeti hagyományokból, kultúrából, szokásokból következnek. Mindehhez hozzátehetjük azt is, hogy a környező szocialista országok népei egyaránt elszenvedték a polgári nemzetté válás elhúzódását, nehézségeit, a két világháború viharait, többségüket nem kerülték el a személyi kultusz időszakának politikai hibái, visszásságai sem. A propaganda segítségével is fel kell hívni arra a figyelmet, hogy az évszázadok során felgyülemlett keserűség, rossz beidegződés megszüntetése, feloldása hosszú, fáradságos munkát igényel. 0 * * Számolni kell propaganda- munkánkban azzal is, hogy a burzsoá tömegtájékoztatás, az ideológiai fellazítás jegyében igyekszik éket verni a szocialista országok népei közé. Az imperialista manipuláció a szocialista orszá- 7 gok közötti történelmi és jelenlegi kapcsolatok sajátosságait „ellentmondássá" igyekszik növelni. Fel kell figyelni arra, hogy a nemzeti, a nemzetiségi kérdés a burzsoá ideológia műhelyeiben új, olykor hatásosnak vélt fellazító eszközzé vált. A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus erősítése során figyelembe kell vennünk a nacionalizmus hagyományainak káros hatásait is. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a magyar történelmi múlt eleve nacionalista illúziókat táplál. Mások lebecsülik nemzeti hagyományainkat, történelmi és kulturális értékeinket. A szocialista hazafiság hagyományszemléletéhez egyik végletnek sincs köze. E nézetek elleni harcunkban múltunkat marxista—leninista alapon kell értékelni. Pártunk őrzője és folytatója nemzeti múltunk minden igazi értékének és haladó hagyományának. A felszabadulás előtt a magyar társadalom egyik — a Hor- thy-rezsim propagandája által táplált — jellemzője volt az „egyedül vagyunk" érzete. Napjainkban is találkozunk olyan felfogással, amely különböző téves következtetésektől indíttatva eljut a „csupán magunkra vagyunk utalva” végletes nézet megfogalmazásáig. Az ellenséges propaganda igyekszik elhinteni a közös tőről fakadó nacionalizmust és kozmopolitizmust; a forradalmi munkásmozgalom osztagainak szembeállítására, a szocialista országok közösségének megosztására törekszik. Tanúi lehetünk egyes eredményeink nacionalista felnagyításának is. Egyes nyugati propagandaorgánumok Magyarországot a „liberális szocializmus” példájaként ábrázolják, szembe akarnak állítani bennünket más szocialista országokkal. A burzsoá fellazító propaganda a nemzeti kérdések eltúlzásával ellentéteket próbál szítani a szocialista országok népei között. Ez veszélyes lehet, mert a társadalom bizonyos rétegeiben — így Békés megyében is — még feléleszthetek a nacionalista nézetek. Az ellenséges tartalmú manipuláció gyakran vallásos köntösben, a felekezeti-nemzetiségi különbségeket is igyekszik erősíteni. Mindezek ellen fel kell lépnünk. S ebben a legfőbb eszközünk a marxista —leninista ideológia széles körű, meggyőző ismertetése, vezető szerepének erősítése. * * * A szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelésünkben meghatározó a tudati ráhatás; a tények, a meggyőző érvek széles cörű ismertetése. A hazafias és internacionalista nevelés hatékonyságát jelentősen fokozhatjuk, ha bemutatjuk szocialista fejlődésünk történelmi vívmányait, a szocialista országok együttműködésének, társadalmi gyakorlatának kétségbevonhatatlan eredményeit. Propagandistáink ez irányú tevékenységét még tudatosabbá és hatékonyabbá kell tenni. Természetesen a hazafias és internacionalista nevelésben nem lehet kizárólag az értelemre hagyatkozni. Az elvek racionális megismerése, megértése és elfogadása még nem minden esetben jelenti az azokkal való azonosulást, Már csak azért sem, mert a hazafiságnak és internacionalizmusnak olyan érzelmi vonatkozásai is vannak, amelyek „elnyomhatják” az értelmileg elfogadott álláspontot is. A propagandamunkát különböző életkorú, világnézetű, foglalkozású, műveltségű, érdeklődésű és nemzetiségű emberek körében végezzük. És ezt is figyelembe kell vennünk. A hazafiságnak párosulnia kell a világos jövőtudattal. Propagandánk hitelét erősíti a valóságos társadalmi viszonyokra épített várható jövő bemutatása, ami biztonságot ígér a felnövekvő nemzedék számára. Ez nem túl könnyű feladat a jelenlegi helyzetben. Hazánk nehézségei érzékelhetőek egyes — elsősorban a kis — települések fejlesztési lehetőségeiben is, leginkább azokon a helyeken, ahol a munka- alkalom hiánya miatt erőteljes az elvándorlás. Az emberek nagy része számára nem az egész társadalom fejlődése jelent igazi garanciát és biztonságérzetet, hanem főként azé a szűkebb környezeté, amelyben élnek. A társadalmi fejlődés ■— mint érték — elsősorban az emberek saját élete és szűkebb környezete fejlődésén keresztül és annak közvetítésével válik egyéni értékké. A hazaszeretet a szülőföld, a szűkebb haza, a város, a falu, a család életének, eredményeinek felismerésével, és az érte való cselekvéssel bontakozik ki. A propagandának figyelembe kell vennie ezeket a szempontokat is. Ápolnia kell a nemesen értelmezett lokálpatriotizmust, a helyi hagyományokat, értékeket. így lehet csak konkréttá, egyéni, személyes léptékűvé, köny- nyen elfogadhatóvá tenni a hazafiságot és az internacionalizmust. * * * A lakóhely adta sajátosságokat különösen nálunk, Békés megyében kell figyelembe venni, ahol a települések jelentős részét több nemzetiség lakja. A nemzetiségek körében a hazafias és internacionalista nevelésnek sajátos vonásai vannak. Nemzetiségi állampolgárainkban ki k^U alakítani a saját nemzeti létükből fakadó hazafias magatartást, egyúttal történelmi múltunk súlyos örökségével is meg kell küzdeni. Építenünk kell a ma is élő nemzetiségi hagyományokra és a szocialista jelenben megnyilvánuló nemzetiségi tudatra is. Ez lehetőséget teremt arra is, hogy erősítsük a magyar nép, a magyar nemzet internacionalista kapcsolatait és nemzetiségeink betöltsék az összekötő kapocs, a híd szerepét. Nevelő munkánk során fel kell azonban készülni az ezzel összefüggő torz, téves nézetek, vélemények tisztázására, kiigazítására is. Különösen oda kell figyelni erre a határszéli területeken. Ez nehezíti a propagandisták dolgát is, mert a kérdések, a problémák egy részének megválaszolására nem lehet „előre felkészülni”. A helyes válaszok egyrészt megbízható, szilárd marxista—leninista elméleti és történelmi ismereteket követelnek, másrészt a jelenlegi helyzet, a nemzetközi viszonyok értését, átlátását. Békés megyében négy nemzetiség él, a délszláv, a német, a román és a szlovák. Pártunk bevált lenini nemzetiségi politikáját hajtjuk végre. Ennek következetes alkalmazása teszi lehetővé, hogy ma hazánkban bármelyik nemzetiséghez tartozik is egy ember, otthon érzi magát, Magyarországot a hazájának tekinti. A szocialista hazafisággal és proletár nemzetköziséggel összefüggésben nincsenek „kényes” kérdések. Az osztályszempontú megközelítés hozzásegít nemzeti örökségünk, történelmünk, kulturális hagyományaink marxista értékeléséhez, jelenünk eredményeinek, ellentmondásainak és nehézségeinek őszinte, reális bemutatásához, jövőnk illúzióktól mentes megítéléséhez. Fontos, hogy a lenini nemzetiségi politikát korunk nemzetközi összefüggéseit figyelembe véve alkalmazzuk. A szocializmust építő baráti országok között egyre szorosabbá válnak a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok. A szocialista nemzetek közeledésének objektív folyamata nem jelenti saját fejlődésünk kibontakozásának akadályát vagy sajátosságaik feladását. Ellenkezőleg: magába foglalja mindazt, ami összeköti eze- • két a népeket, s elvet minden gátló tényezőt. A propagandamunkában ezt a feladatot nem szabad spontán folyamatokra bízni, hanem állandóan tudatosítanunk kell: a szocialista hazafiság eszméjét követve lehet megérteni és megértetni nemzetközi elkötelezettségünket és a proletár internacionalizmus elveivel összhangban fejleszthető tovább szocialista nemzeti tudatunk is. MOZI Maradok hűtlen híve Nem is annyira a történet maradt meg bennem Howard Zieff filmje után, mint inkább két nagyszerű színészi teljesítmény, Nastassja Kinski Daniellája és, Dudley Moore Claude Est- manja. Az előbbi a módfelett csinos, szexepiles, párductekintetű ifjú feleség, az utóbbi a kelleténél (nejénél) valamivel alacsonyabb, nem különösebben eredeti arcú, ámbár világhírű karmester, ifjú feleségébe korát meghazudtolóan szerelmes férj. Férj, aki — ■világhírneve teszi — hetenként kétszer hangversenyt ad a berepülhető földrészek valamelyikén, míg ifjú neje a színi szakmában tépdesi babérjait. Művészpár, mondhatnánk, és azok is, bolondériáikat és otthoni színpadi attrakcióikat tekintve mindenképpen. Ügy tűnik még, hogy felhőtlenül boldogok, és két nap távoliét már őrületbe kergeti mindkettőjüket, lévén a táv-szerelem nem kivitelezhető állapot. Igen ám, de hol az a legjobban működő gépezet, amibe, hacsak egy kicsinyke homokszem is bekerül, továbbra is tökéletes marad : karmesterünk menedzsere (félreértve a főnök szavait) magánnyomozót állít az ifjú nejre, míg férje valahol egy másik világvárosban vezényel. A nyomozó szállítja azt a bizonyos kis homokszemet, még ha félreértés is az egész: a gépezet, Howard Zieff gépezete beindul. Persze, éppen a félreértésre és újabb félreértések sorozatára építi egész dramaturgiáját: mi, lent a zsöllyében tudjuk, hogy amit ott fent a filmen gondolnak, banális félreértés csupán. Eddig, úgy a film fele részéig szellemes, pikáns, olaszos-franciás amerikai vígjátékot látunk, a magánnyomozói ügybuzgalom után azonban átfordul az egész bohózatra, amelybe jó partnere ugyan a rendezőnek Dudley Moore és a vélt csábító, Armand Assajite is, Nastassja Kinski azonban képtelen a váltásra, marad ami volt: módfelett csinos, szexepiles és párductekintetű. Kiáltó- an látszik, hogy nem műfaja a rohangálás, szerencse, hogy habostortát nem kellett dobálnia. Hogy aztán a rendező kétszer is lejátszatja színészeivel a „bosszú” cselekménysorát, az bizony már fárasztó. Pedig pont annak szánta, ami nem jön össze: vége- nincs nevetésnek, visító kacagásnak. Amikor aztán Dudley Moore kés helyett fakanalat vesz a kezébe és disznófejet tesz a fejére, nem tudni, mi lenne jobb: nevetni-e vagy szomorkod- ni? Egészen gyermeteg gégék sorozatával zárul a film, melynek legfőbb tanulsága: nézzük végig a videofilmét, amelyen a gaz csábító távozik, mert hátha egy másik nő követi az ominózus lakosztályból. .. Sokszor szóba kerül, hogy ez vagy az a magyar film miért sikerült egy félidősre? Hogy félidő után rá se ismerni az egészre? íme, a nagy profik is produkálnak hasonlókat. Persze, ez nem mentség, csak magyarázat. Éppenséggel annak sem igazi. Sass Ervin II fennmaradás esélyei Lenyűgöző és zavarba ejtően széles az a szellemi horizont, amelyet olvasójának kalandozásra felkínál Szász János romániai magyar író. A fennmaradás esélyei című esszégyűjtemény sajátos szemszögből, szellemi és identitástudatból felvázolt európai irodalom (s ekként társadalom)-történet. Sajátos mivoltját, létrejöttének kikerülhetetlen szükségét az a kisebbségi, illetve nemzetiségi létállapot adja, amelyben a szerző — saját fogalmazása szerint — mind ez ideig „múlatta napjait”. Szász János, a Hét című bukaresti hetilap munkatársa, a négynyelvű Temesváron született, s ez a soknyelvűség hangolta érzékennyé további nyelvek meghódítására. Ahogyan beköszöntő önvallomásában írja: .......már gyermekkorától k ezdődően megtapasztalhatta, hogy a népek és nemzetek nem boldogulhatnak önmagukba fordulva, önszerelmüktől elragadtatva és más népekre, nemzetekre ellenségesen nyelvet öltve, sőt ellenük fegyvert vonva.” Ars poeticájából következően munkásságának egyik szubsztanciája a néptestvériség eszméje, amelyről azonban el kell ismernie, hogy jelenünkben „korántsem egykönnyen gyakorlattá váltható”. Lévén szó erdélyi, tehát kisebbségi léthelyzetben alkotó íróról (költőről, mi több: filozófusról) magától értetődő szükségszerűség az Apáczai-modell, a szellemi mindenesség, azaz egy huszadik századi enciklopédikusság felvállalása. Ez a történeti predesztináció paradox módon nem beszűkíti, ellenkezőleg, a távoli ismeretlen felfedezése kényszeríti a látszólagos elzártságra kárhoztatott alkotó embert, akinek szellemi szabadsága ezáltal végtelen és kisajátíthatatlan. Szász egy olyan tengeralattjáró kapitányaként járja a szellem óceánjait, ami mivoltjából adódóan a vízfelszín alatti hajózásra alkalmas, ám mozgékonysága és periszkópja révén gyorsabb és legfőképpen érzékenyebb, mint a látszólagos szabadságukban elnehezült tengerjáró társai. Az értelmezés célirányos minősége ragadja ki dolgozatait, az esetlegességtől. Szóljon James Joyce-ról vagy Nobel-díja kapcsán Bashevis Singerről, a gondolatkör ' mindig ugyanott zárul: a kívülről várt megváltás tagadásánál, a kisebbségi léthelyzet mitizálá- sának veszélyénél, az önismereti arányérzék, az emberi integritás, az emberközi, népek közötti testvériség szükségénél. Mert enélkül a nemzetiségek, kisebbségek fennmaradásának esélye könnyen a nullára csökkenhet. Hazai „vizeinken” párját ritkító Szász filozofikus fel- készültsége, amelyet — miként tudása egészét — ugyancsak a gyakorlat szolgálatába állít. Grotius természetjogával szemben Spinozára szavaz, vele mondja: „Az állam célja valójában a szabadság...” Rövid ismertetésem köny- nyen azt sugallhatja, hogy az átlagolvasót elriasztó, nehezen követhető írásokról van szó. Kétségtelen, hogy a Szász-tanulmányok felelősségteljes figyelmet tételeznek fel az olvasó részéről, a nyelv- és stílus csobogón tiszta bőségét és gazdagságát, a gondolat katartikus szabadságát kínálva cserébe. Egyedülálló szellemi kalandot jelentett e sorok írójának az első látásra komormi filoszi tematikájúnak ható Franz Kafka-„nyomozati anyag”, amelyből mellesleg az is kiderült, hogy az idehaza jószerével ismeretlen erdélyi irodalmár európai formátumú Kafka-kutató. Tódor János
