Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-29 / 255. szám
1986. október 29-, szerda o A szabadkígyósi kastély idegenforgalmi látványosság is Fotó: Fazekas László 11 város vonzásában Újkígyós és Szabadkígyós Az 5700 lakosú Üjkígyós és a 2800 lelket számláló Szá-> bad kígyós egy mástól négy kilométerre levő közös tanácsú település, Békéscsaba közvetlen vonzáskörzetében. Helyzetük sok mindenben azonos. A megye és az Alföld azon kevés községeihez sorolhatók, amelyekben a népesség nem fogy, sőt emelkedik. Mindkét helység egy speciális, az agglomerálódás kezdeti jegyeit hordozó térséghez, a közép-békési településegyütteshez tartozik. Ezért tartották fontosnak, időszerűnek és érdekesnek a szociológiai vizsgálatot az MTA Regionális Kutatások Központja alföldi kutatócsoportjának tudományos munkatársai. Véleményük szerint a körültekintő felmérés, értékelés közelebb vihet bennünket az alföldi kis térségi kapcsolatok alakulásának, sajátosságainak, lehetőségeinek megértéséhez. A kutatók mindenekelőtt abból indultak ki, hogy a megyeszékhelynek Gyuláról Békéscsabára való áthelyezése, majd a gyulai járás megszüntetése a két település kapcsolatában is jelentős változást hozott. Jogi értelemben városkörnyéki települések lettek, a megyeszékhely vonzásában fejlődnek. Kezdettől fogva magyar lakta községek, nincsenek nemzetiségi hagyományaik. A nevükben is közös eredetre utaló két település sokáig egy falut alkotott, történelmi fejlődésük azonban eltérő. A mai Szabadkígyós területén 1720-ban a nagybirtokon majorság jött létre. Komolyabb változást csak az 1945-ös földosztás, illetve az 1950-es önálló községgé válás hozott. Újkígyóson pedig 1814-ben dohánykertészek telepedtek le. A felmerült földrajzi, társadalmi, gazdar sági, életmódbeli, oktatási, kulturális kérdésekre keresték a választ a kutatók. Az ehhez alkalmazott kérdőívekkel a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatói keresték fel a lakosságot, az intézmények vezetőit. Mivel a kutatás még nem fejeződött be, írásunkban a vizsgálat főbb szempontjait, célját, néhány eredményét tesz- szük közzé. A közös termelőszövetkezet jó talajon, főleg gabona- termesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozik, évek óta nyereségesen gazdálkodik. A másik lényeges népességmegtartó tényező a háztáji és kisegítő gazdálkodás, amely Újkígyóson már a hatvanas évek elején virágzott. Így nem csoda, hogy az elmúlt tíz évben hét és félszeresére emelkedett a háztáji ágazat termékforgalmának az értéke, amely 1984-ben 214 millió forint volt. Az infrastrukturális intézmények nagysága meghaladja a hasonló dél-alföldi falvak átlagos színvonalát. Ezért a hetvenes évtized végén Szabadkígyóson átlagos, Újkígyóson átlagon felüli életkörülmények voltak a jellemzőek. Az eredményes nagyüzemi és háztáji gazdálkodás, a viszonylag jó alapellátás, különösen Szabadkígyós esetében, önmagában nem elegendő a stabilizációhoz. Rendkívül fontos a város közelsége, a kapcsolatok erősítése. Ebben a tekintetben mindkét település sajátos helyzetben van, hiszen részei a közép-békési városrégiónak, amely Békéscsaba— Békés—Gyula által alkotott területből, s további 19 falusi településből áll. Az ehhez kapcsolódó belső övezet, amelyhez Újkígyós és Szabadkígyós is tartozik, szoros településkapcsolatokkal és jó demográfiai mutatókkal rendelkezik. A közlekedésre sem lehet panasz. Gyakoriak az autóbuszjáratok, a megye- székhely 15—20 perc alatt elérhető. Erre szükség is van, mert az aktív keresőknek Újkígyóson már csak 42, Szabadkígyóson 30 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, így az ingázók aránya eléri a 30, illetve a 60 százalékot. A vonzáskapcsolatokat elemezve érdekes következtetésre jutottak a kutatók. A' jó újkígyósi kereskedelmi ellátás miatt még azok is a lakóhelyükön vásárolnak, akik a városban dolgoznak. A szórakozási lehetőségeket is szinte csak a legfiatalabb korosztály használja ki. A kétlaki életmód ugyanis elvonja az embereket a kultu- rálódástól. Nagy szerepe van viszont a személyes kötődésnek, amelyet a városi-falusi vegyes házasságok, baráti és rőkoni kapcsolatok fémjeleznek. Az újkígyósiak legközelebbi rokonaiknak 40, a sza- badkígyósiaknak 60- százaléka nem helyben él. A legerősebb kapcsolat itt is Békéscsabához fűződik. Aligha érdektelen megjegyezni : Szabadkígyós a megye egyetlen olyan helysége, ahova a hetvenes évtized végén többen költöztek, mint amennyien elhagyták a falut. Azóta Újkígyóson is hasonló a helyzet. Ezt a megállapítást erősíti az erőteljes lakásépítés. Szinte egyedülálló jelenség, hogy a szabadkí- gyósi lakásállomány egyhar- mada 1970 és 1980 között épült. Bizonyos értelemben a Szabadkígyósra költözők gazdasági kényszer hatása alatt cselekszenek. Itt olcsóbb az építési telek, gyorsabban lehet lakáshoz jutni. Persze, nem hanyagolható el a mezőgazdasági kistermelés lehetősége sem. Az ide költözők zöme fiatal ember, nagy részük vidékről származik, nem idegen tőlük a falusi életforma. Megtartva városi munkahelyüket, elérhető közelségben érzik annak előnyeit is. Seres Sándor Munkásarcok II téglagyári motorszerelő Adamik András motorszerelőt, szakszervezeti bizalmit minden szál a békéscsabai Il-es téglagyárba húzza és köti. Több mint harminc éve hazajár ide, ez a második otthona. Itt tanulta ki a szakmát — nem is egyet, többet is — és soha, még akkor se akart elmenni, ha több pénzt ígértek. A motorszerelő-műhelyben tízen dolgoznak, kilencen szocialista* brigádban, amelynek p a vezetője. Bizalmicsoportjának tizenhat tagja van. — Ez a nagyság a legjobb, ennyi emberrel jól lehet tartani a kapcsolatot — mondja —, s ha nem is pont egy helyén vagyunk, egyet akarunk, egy az érdekünk. — Csak így általánosságban? — Nem, mindenkinek a maga módján, de ha azt ,,összesíti ük”, az a vége, hogy mindenki jól akar élni, többet, .jobbat szeretne, ezt pedig egy melós csak munkával érheti el. így találkozik a közérdek az egyénivel. Mi itt a műhelyben kiszolgáljuk a termelést, hozzájárulunk ahhoz, hogy fennakadás ne legyen, s a prémiumunk függ még a legyártott tégla minőségétől is. Egy kicsit együtt sírunk, nevetünk a többiekkel.— Elég szépen megmutatkozik ez a keresetben? — Csak kiegészíti, mint a műszakpótlék. A kereset alapja az órabér a műhelyben, 25 forint és 31,60 között, a szakmai tudást és az eltöltött időt figyelőmbe véve. Amióta lehet, több vgm működik a vállalatnál, közte a miénk is, előbb öt, jelenleg nyolc taggal, s én vagyok a képviselőjük. S erre a .munkára már jóval nagyobb órabér jön ki. — De többet is dolgoznak és műszak után . .. Valójában mennyit? — Nagy „dologidőben”, munkanapon műszak után négy órát, szombat-vasárnap meg nyolc-nyolc órát. — De hát ez napi tizenkét óra és oda van a hétvégi két pihenőnap is. Hogy fér ez össze a szakszervezeti elvekkel? — Gondolom, úgy, ahogy változik az élet, változik a gazdasági helyzet, különben fönt nem járultak volna hozzá. Én mint bizalmi azt mondom, ami jó nekem — már az, hogy ha több munkával is, de többet keresek —, az jó a társaimnak is. — Csak most legális lett a hajtás? — Az idén már nem volt annyi vgm-munkánk, mint az előző esztendőkben. Egész évben idáig, csupán negyven óra fejenként. A vállalat átcsoportosítással és más szervezéssel igyekszik a főmunkaidőt jobban kihasználtatni és túlórákkal pótolják, ami nem fér bele. A túlóra meg, ugye, szintén plusz munka . .. — Ennyi minden után pihenés nincs is? —1 Nekem az otthoni munka már kikapcsolódás a kertben és a ház körül. Minden este leülök a tévéhíradót és a filmet megnézni, s egykét újságba is belekukkantok. Régen sokat olvastam, a szakkönyveket, útleírásokat szeretem legjobban. Most erre tényleg nincs időm vagy % jóval kevesebb, mint régebben. De a kempingezést a nyáron se" hagytam el, harminc év óta mindig megyünk valamerre a feleségemmel. Először bejártuk az országot, akkor még motorbiciklivel, aztán a külföld következett, de már a Trabanttal. Különösen az NDK- ba szeretünk menni. — SZOT-beutalót nem is vesz igénybe? — Eddig még nem, valahogy úgy voltam, sohase elég, és én meg bizalmi vagyok, ne mondhassák, hogy hamarabb jutok hozzá. Különösen, hogy az egész keret elosztásába is van beleszólásom, mint a vállalati társadalombiztosítási tanács tagjának. — A bizalmi csoport tagjai hogy vélekednek a szak- szervezetről? — Ki így, ki úgy, olyan is van, aki sokallja a tagdíját, annak elmagyarázom, mit tesz érte és értünk a szak- szervezet, meg, hogy az a jó, ha többet fizet az ember, mert akkor többet is keres. — És az érdekvédelem? — Régebben többször ki kellett állni, harcolni egy- egy emberért, most nincsenek ilyen problémák, a műhelyünk is új lett, korszerű felszereléssel. — Arckor csak az szb ad munkát a bizalminak, a tagok nem? — Adnak ők is, hogyne adnának, de a többsége információs jellegű, például olyan, ami az építkezéssel kapcsolatos vagy legutóbb az új házadórendelettel, amitől sokan megijedtek, mert félreértették, s tisztázni kellett. A premizálási dolgokat is, a levonásra vonatkozóan. Legjobban az érdekli az embereket, ami a munkával és a pénztárcával függ össze. ' — ön arra sem panaszkodhat, sportos alkat, látszik, hogy csupa egészség. Mitől? ■ — Biztos a munkától, mert dolgozni mindig nagyon szerettem, s gondolom, hogy a józan életmód is számít. Már vannak unokáim, de se a csalid, se más, engem még ittasan nem látott. Nem egy ipari tanulónak voltam a mestere, s a szakma mellett őket is erre tanítottam. Meg arra, hogy aki szorgalmas, az boldogul. Vass Márta Megújuló brigádmozgalom K étévenként ad otthont Orosháza a szocialista brigádvezetők tájkonfefenciájának. Az idén immáron nyolcadik alkalommal gyűltek össze tíz megye szocialista brigádmozgalmának jeles képviselői, hogy áttekintsék a napjainkra kialakult helyzetet, megfogalmazzák a jövő tennivalóit. A mostani tanácskozást különösen azért kísérte nagy figyelem, mivel mindenki előtt világossá vált napjainkra: váltásra, megújulásra érett — csakúgy, mint gazdaságunk más területe is — ez a nagy hagyományokkal bíró mozgalom. Nem lehet közömbös számunkra az a jelentős erő, amelyet a szocialista brigádok csaknem másfél milliós tagsága képvisel hazánkban. Mindez nemcsak gazdasági téren fontos, hanem társadalmi, még inkább közművelődési vonatkozásaiban. Több mint egy évtizeddel ezelőtt eppen a kis közösségek ‘művelődésének segítésére jött létre a lelkes orosháziak kezdeményezésére ez h tájkonferencia. Azóta nagyon sok közművelődési akció, kulturális rendezvény bizonyította: jól éltek a lehetőséggel a kollektívák. Az. idei konferencián — talán ez a népgazdaság jelenlégi helyzetében érthető is — előtérbe került a közösségek gazdálkodást segítő tevékenysége. Természetesen jutott idő a három nap során a művelődési feladatok megvitatására is, bár őszintén el kell mondani, a szabad idő csökkenése egyre nehezebb feladat elé állítja a kulturális rendezvények szervezőit. Nézzük meg közelebbről, milyen feltételek között dolgoznak ma országunkban a szocialista brigádok? A VI. ötéves terv utolsó évében nem sikerült teljesíteni á kitűzött célokat, mindez azt okozta, hogy a vártnál nehezebb gazdasági környezetben kezdtük a VII. ötéves tervet. Az idén az év első háromnegyedében folytatódtak a kedvezőtlen tendenciák, nem tudtuk intenzív pályára állítani a gazdaságot. Ezek a jelenségek több területen a feszültségek növekedéséhez vezettek, amelyek így, vagy úgy, de érintik az egész brigádmozgalmat is. Érdekes volt megfigyelni: a felszólalók egy része a magasabb személyi jövedelmeket szorgalmazta. Ezzel szemben a tanácskozás egyik előadója, dr. Nagy Sándor, a SZOT titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy megnőtt a teljesítmény nélküli bérkiáramlás hazánkban. Világosan megfogalmazta, hogy a vállalatok egy része már évek óta áremeléssel igyekszik növelni a nyereségét, így emelkedhetnek a kifizetett személyi jövedelmek, csak éppen a nemzeti jövedelem nem növekszik. *A jövőben olyan átgondolt keresetszabályozásra van szükség hazánkban, amelyben a tényleges münkát, a minőséget fizetik meg. Ebből a feladatból a rá háruló tennivalókat a szakszervezetek magukra vállalják. Szó esett a munkafegyelem, a társadalom munkaidő- alapjának védelméről is az orosházi tájkonferencián. Mindezt csak akkor lehet megvalósítani, ha a dolgozóknak nem kell munkaidőben ügyes-bajos állampolgári ügyeiket intézni. Bár történtek ilyen irányú lépések, a gyakorlat, úgy tűnik, még mindig a régi maradt. Szemléletváltoztatásra van szükség ezen a területen. Már az iskolapadban meg kell követelni az állampolgári fegyelmet, hogy ne okozzon gondot a későbbiekben _ a munkahelyeken, a társadalmi élet többi területén a helyes magatartás kialakítása. A szocialista életmód sajátos változáson ment keresztül az elmúlt 10—15 esztendőben. A hetvenes években a központi kérdés az volt, hogyan éljünk? Napjainkra ehelyett a miből éljünk kérdése került előtérbe. Különösen egyes társadalmi rétegeknél (nyugdíjasok, nagy- családosok, pályakezdők ...) jelent gondot az életszínvonal megőrzése. A brigádmozgalom hármas jelszavát: szocialista módon élni, dolgozni, tanulni, ma sajátosan más környezetben kell megvalósítani, mint korábban. Néhányan — talán divatból — a szocialista brigád- mozgalom válságáról beszélnek. Kétségtelen tény, hogy 1 a gazdaság növekedési ütemének lassúsága miatt nem lehet olyan látványos dolgokat produkálni a brigádmozgalomban, mint a hetvenes években. Ám érezhető a • változtatásra irányuló szándék — ez az orosházi tájkon- - íerencián is kifejezésre jutott —, mindehhez természe- J tesen segítőtársakra van szükség. Elsősorban az egyes vállalatokon belül, de azok határain kívül is. A gazdasági vezetőknek fel kell ismerniük: a szocialista brigádokat a vállalatok belső mechanizmusának szerves részévé kell tenniük. Változtatásra szorul az a ma még igencsak elterjedt gyakorlat, amely olykor-olykor átvezetés mulasztásainak pótlására használja a kollektívák erejét. A nagyobb teljesítményeket csak úgy érhetjük el. ha megteremtjük a dolgozók kellő érdekeltségét, olyan új ösztönzőket, amelyek világossá teszik, érdemes jól dolgozni a munkahelyeken. Az éves tervek: teljesítésében úgy tudnak nagyobb szerepet vállalni a közösségek, ha pontosan ismerik a feladatokat. Ma már rugalmasnak kell lenniük a vállalatoknak, hiszen csak így tudnak gyorsan alkalmazkodni az új változásokhoz. Ezért szorgalmazzák a féléves, negyedéves, sőt havi tervek kidolgozását a brigádok, így ugyanis jobban tudnak saját vállalásaikkal kapcsolódni a vállalat? célkitűzésekhez. Végezetül a hogyan tovább kérdéséről? A folyamatosan korszerűsödő gazdaságirányítási rendszerben a szocialista brigádmozgalom értékelt' át kell menteni, ugyanakkor a formaságoktól minél előbb meg kell szabadulni. Nagyobb önállósággal, a vállalkozói szellem meghonosításával, az érdekeltség jobb megteremtésével olyan közösségformáló erővé válhatnak a szocialista brigádok, amelyek hozzájárulhatnak a népgazdaság, a vállalat és a kisebb kollektívák jobb működéséhez. Nem szabad megfeledkezni a termelési feladatok mellett arról a fontos szerepről, amelyet a közművelődési mozgalomban a dolgozók művelődési szintjének emelésében | játszanak. A szervezők, akik jó munkát .végeztek, a jövőben — mindezt a brigádvezetők többsége is megerősítette — olyan program összeállítására törekedjenek, melyben nagyobb helyet kapnak a kötetlen, baráti | beszélgetések. A jó módszerek kicserélése ugyanis ezeken a csoportos foglalkozásokon került előtérbe. Ezeket pedig saját vállalatuknál, üzemükben a megismerés után könnyebben tudják hasznosítani az egyes kollektívák, mint a nagy általánosságban megfogalmazott célokat. Verásztó Lajos
