Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
1986. október 25., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Egy írástudó a 16. századból „A tudás hatalom.” Gyakran halljuk, de arra biztos nem gondolunk, kinek a nevéhez fűződik az ismert szentencia. Ez a gondolat a 425 évvel ezelőtt született Francis Bacontól származik, akit az újkori materialista filozófia egyik előfutáraként tart számon a művelődés- történet. Francis Bacon (ejtsd: fren- szisz békn) a 16. század utolsó negyedében és a 17. század első negyedében tevékenykedett. Az „angol filozófiai materializmus atyja” 1561-ben látta meg a napvilágot, nemes, ám nem túl vagyonos családban. Tehetsége,,jó politikai érzéke és szerencséje, hogy magas pártfogóra talál Essex grófjának, Erzsébet királynő ke- gyencének személyében, az egyik legmagasabb állatni méltóságig, a lordkancellárságig emeli. Karrierjében kétségtelenül szerepet játszik bizonyos politikai és erkölcsi machiavellizmus, de ezzel együtt is megilleti a „reneszánsz egyéniség” jelző. A politikus és a filozófus Bacon között azonban határozottan különbséget kell tenni. Mint elméleti gondolkodó a feudalizmus megdöntésére törekvő, felemelkedőben levő burzsoázia érdekeit fejezi ki sziporkázóén szellemes írásokban. Angliában ebben az időben már kibontakozóban van a polgári átalakulás. E kegyetlenségéről, embertelenségéről ismert korszaknak azonban pozitív vonásai is vannak, új szükségleteivel erőteljes fejlődésre készteti a tudományt. Francis Bacon is ezen munkálkodik, olyan tudományért harcol, amely alkalmas a termelőerők fejlesztésére, és képes előmozdítani az élet gazdagítását és szépítését. Valóban matérialista volt-e azonban világnézetét tekintve az „angol filozófiai materializmus atyja”? Erre nem válaszolhatunk egyértelmű igennel. Marx és Engels értékelése szerint őhozzá kapcsolódva teremtődött meg az újkori materializmus. A végső filozófiai kérdések kapcsán még nem tud szakítani az idealizmussal. Felfogása az ún. „kettős igazság” (ve- ritas duplex) álláspontját tükrözi, amely szerint bizonyos kérdésekben a tudománynak, másokban pedig a vallásnak van igaza. Arisztotelész „Organum" c. művében fejtette ki módszertani, logikai és ismeret- elméleti nézeteit. Ennek mintájára adja Bacon művének a „Novum Organum” (Üj módszer) címet, s fejti ki benne a maga új módszerét. A tudományt újrateremteni igyekvő filozófus munkássága két fontos oldalt tartalmaz. Egyrészt el akarja tisztítani az útból azokat az akadályokat, amelyek a tudományos megismerést gátolják,. másrészt új, gyakorlati eredményekre vezető segédeszközt — új módszert — akar «fünf a tudományok kezébe. Fő művében, a „Novum Organum”-ban fejti ki híres ködképelméletét. A ködképek (idolumok) mindegyiken megismerésnek, »illetve a tudomány fejlődésének útjában álló akadály. A ködképek az ember mintájára létrejött, s a valóságra vonatkozó torz tudattartalmakat, mai kifejezéssel antropomor- fizmusokat jelölnek. A törzs- ködképe az egész emberi nemre jellemző antropomor- fizmusokat jelenti Baconnál Az érzékelés korlátolt, pontatlan volta miatt az emberi értelem eltorzítva tükrözi a valóságot. Filozófusunk is szembenéz ezzel a problémával, mely a különböző korok bölcselőit oly gyakran foglalkoztatta. Ügy véli. hogy ha az értelem segíti az érzékelést, ilyen ködkép nem fogja akadályozni a megismerő tevékenységet. Közelebb jutunk az igazsághoz, ha érzékszerveinket az eszközök, műszerek, szerszámok segítségével „meghosz- szabbítjuk”. Baconnek ragyogó meglátásai vannak az értelem, a gondolkodás antropomoi-fiz- musairól. Szerinte nemcsak az érzékelés, hanem az értelem is lehet „görbe tükre a tárgyak sugarainak”. Sajátos fajtája ennek az aprioriszti- kus gondolkodásmód, amelynek lényegét a következőképpen jellemzi: „Ha valamit egyszer elfogadott az emberi értelem, később mindent úgy rendez, hogy ezt alátámassza és összhangba hozza vele. És jóllehet seregestül jelentkeznek ellentétes értelmű tények, ezeket figyelmen kívül hagyja, semmibe veszi, vagy kivételekké nyilvánítja, úgy állítja félre őket az útból, csak azért, hogy kezdetben felállított tételeinek tekintélyén csorba ne essék”. A mai embernek is érdemes ezen elgondolkozni. A barlang-ködképe az ember egyéni életéből fakadó tévedéseket bírálja. Itt a barlang szemléletesen az a kis világ, amelyet a nevelés és a környezet alakít ki. Olyan torz vélemények tartozhatnak ide, mint az, hogy egyesek például a dolgok hasonló vonásait, mások a különbségeit veszik észre. Vagy az, hogy vannak, akik lebecsülve a múltat, a hagyományokat, csak az újért lelkesednek, mások — épp fordítva — rajongva tekintenek a múltra, de nem becsülik a jelen értékeit. Bacon ezekről úgy foglal állást, hogy egymást kiegészítve válhatnak helyes szemléletté. Nem tudhatta, hogy a következő évszázadokban nem az ilyen dialektikus, hanem az egyoldalú. mindent leegyszerűsítő és szélsőségekre hajlamos, metafizikus szemlélet válik uralkodóvá. A ködképek harmadik fajtáját Bacon a piac ködképének nevezi. A piac ködképe a hibás nyelvhasználatot ostorozza, amely a legtöbb bajt okozza. A helytelen fogalom- alkotás, a nem egyértelmű szóhasználat okozza, hogy az emberek sokszor nem értik meg egymást, akár a piacon az eladó és a vevő, akik az alkudozás során mást és mást akarnak elérni. A skolasztikusok terméketlen szó- Vitái, csűrés-csavarásai ellen irányult ez a támadás. Végül a színház ködképeinek bírálata kifejezetten a helytelen filozófiai elméletek ellen irányul. Bacon úgy véli, hogy a különböző bölcselők „mondanivalójukat a színpadnak megfelelően alakítják, a történeti valóságnál szebbé és hatásosabbá teszik, ki-ki a maga szájíze szerint”. Vagyis nem az igazság feltárása a céljuk. - hanem az, hogy teátrális eszközök segítségével saját pártjukra állítsák az embereket. így leplezi le Bacon a tévképzetek negyedik fajtáját, s vele a ..kiforgatott bizonyítási módszerek szüleményeit”, a szofisztikát is. Bacon gondolataiból a reneszánsz optimizmusa sugárzik. Felismeri, hogy a ködképeket legyőzheti a megismerés, amely szerinte korlátlan. Sok új találmány pihen még a természet székében, amit megszerezhetünk. Sok új, önmaga által kifundált dolgot létrehozhat az ember, a könyvnyomtatás mintájára — véli. Azzal a gondolatával, hogy a természet legyőzhető. Bacon az elsők között fogalmazza meg az ember szabadságát. Azt vallja, hogy a szabadság a tények ismeretén alapuló tudásra épül, és a természet feletti uralomban fejeződik ki. Ö azonban még csak a természet vonatkozásában értelmezi a szabadságot, társadalmi aspektusból a kérdést nem veti fel. Szabadságfelfogása így meglehetősen egyoldalúvá válik. Az emberi szabadság problémájának ^teljesebb kidolgozását a későbbiekben Spinoza és ‘ Hegel végzik el. A baconi filozófia kardinális problémájához érkeztünk. Bacon az eddigiekből arra a következtetésre jut, hogy a szabadság fokozása úgy lehetséges, ha a tudományok új, helyes módszerrel dolgoznak. Pontosan látja, hogy a módszer a tudományban olyan szerepet tölt be, mint a szerszámok a munkában. Ez az eszköz funkciót betöltő, új, tudományos módszer az indukció. Bacon igen szellemesen és érzékletesen jellemzi korának tudós típusait, és módszereiket is összehasonlítja a sajátjával. Ezt írja: „Akik elmélyedtek a tudományokban, vagy empirikusok voltak vagy dogmatikusok, az empirikusok egyre csak gyűjtenek, mint a hangyák és felélik, amit gyűjtöttek; a racionalisták önmagukból szőnek fonalat, akár a pók. Pedig a méh választja kettejük között a helyes utat, mert a kert és a mező virágaiból hordja össze anyagát, de saját képességeinek megfelelően alakítja át és rendezi el.” A hasonlat szemléletesen fejezi ki alapvetően helyes metodikai álláspontját. Az indukciós módszer összetevői között igen fontos szerepet játszanak a kísérletek. Megvilágosítják a homályban levő dolgokat, lehetővé teszik az okok és alapelvek felismerését, sőt, még közvetlen jhasznot is hozhatnak. Emiatt Bacont egyes értékelésekben tévesen — a szó egyoldalú értelmében — empiristának tekintik. Megfeledkeznek arról, hogy a kísérleteket azért tartja fontos eszköznek, mert velük megerősítheti az általa együttesen is gyengének tartott érzékelést és értelmet. E törekvés is azt tanúsítja, hogy az indukciós módszer dialektikus jellegű. Némely filozófusok — még Hegel is — hajlamosak Bacont a kézműves prakti- cizmus szószólójának tekinteni. Ennek a véleménynek az alapja egyrészt az, amit a kísérletezés gyümölcsöző mivoltáról vall, másrészt, hogy eredményeit azonnal a gyakorlat szolgálatába igyekezett állítani. Igen sokra értékeli a mesterségeket, amelyek a 16—17. században már sok hasznos terméket hoztak létre az emberiség javára. Végül szólni kell az „Üj Atlantisz”-ról (Nova Atlantis). Bacon különös, utópisztikus művéről. Ebben a művében egy elképzelt, jövőbeli társadalmat mutat be, amelyben hatalmas fejlődést értek el a tudományok és a mesterségek. Egy „Salamon Háza” nevet viselő intézmény — mely talán a későbbi tudományos akadémiákhoz hasonlítható — fogja össze a tudósok tevékenységét, és gondoskodik segítségükkel a jólétről. Van itt sok új találmány (pl. repülés, tengeralattjárói — Leonardo da Vinci, vagy Roger Bacon hatásáról van-e itt szó — nem tudjuk. E képzelt államban virágzó, boldog élet vár mindenkire. Francis Bacon halála 1626- ban következett be. Munkásságával kétségtelenül elősegítette a tudomány előrehaladását. Filozófiáját dialektikus szemléletűnek, haladónak, de nem ellentmondásmentesnek kell értékelni. Nyomdokain haladva juthatott magasabbra az angol filozófiában Thomas Hobbes és John Lopke, Franciaországban pedig René Descartes és az enciklopédisták. Művei 1954 óta magyarul is olvashatók. Dr. Ibos Gyula' Tóth Ernő: Lovag Kántor Zsolt: Arc, kudarc A pontosságtól remegek. Minden sietősen éli örömeit: az éj, az idő. a lárma. Valami felé megy iegyszerre a V i l á g ■ A belső „egyetemes” táj. A féltést szeretetté gyúrja át. ' Mégis riadt, sejtelmes, mint az évszakok. Milyen mélyek az álmok benne! Hólabdákká gyúródnak az ígéretek, s elpuffannak a karácsonyfán. Zúzmara, zene kísér, nem Isten. A Halál köpenye a rémület szegeitől szétszakad. Kármin meder az öl: illem. Kihívva: álmos térnyerés veszi át a súlyt: szeretet, világosság, fény. Katona Judit: Az ősz révésze int Zöld varsáit a város vízre rakja, bőgőnyakú hajó már egy se jár itt, idő hínárja fogja őket. Roncsuk fölött a Tisza szörnyű torka ásít. Ladik se indul nehéz őszi ködben, csak csillag csobban néha messze, távol: az ősz révésze tüzet rak, de senki sem jelez vissza az éjszakából. Füzek nyögése hallik, fut a vízen halott virágok, gallyak semmi-teste, virraszt a csönd, a föl-fölbukó álom s a zöld varsák a mélybe leeresztve. Fodor András: Akkor éjjel Nem erőltetném jelképpé, de olyan volt akkor éjjel, ahogy az állomás peronján búcsúzkodón megálltam két más-másfele induló ■ barátom közt. Felettünk tejszíhű, néma fény mered a szaggatott sötétből. Ránduló visszhang szalad ki a nyitott üvegajtón. Indul a vonat. Bent sötét. Az ablaka keretében, riasztott ménesek gyanánt elvágtatnak a dombok. Csillagtorsokkal csak a rét izzik tovább az égen.
