Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

NÉPÚJSÁG 1986. október 21., kedd Kétegyháza VII. ötéves terve A nemzetiségi nagyközség tanácsa a VII. ötéves terv­időszakban 142,8 millió fo­rint bevétellel és 139,5 mil­lió forint kiadással számol. A fejlesztésre jutó pénz 54 százalékkal több, mint a korábbi öt esztendőben volt. A kétegyházi intézmépyek felújítására is 3 millió fo­rinttal többet tudnak fordí­tani. Az új tervidőszakban 104 közművesített telek áll az építkezők rendelkezésére. Négy új, elsősorban a helyi iskolák pedagógusainak ott­hont nyújtó szolgálati lakás építését is tervezik. 1988 és 1990 között négy tantermet (kettőt-kettőt a magyar, il­letve a román tanítási nyel­vű általános iskolánál) is építenek. A kétegyházi nap­közikonyha műszaki állapo­ta annyira elavult, hogy fel­újítása nem gazdaságos. Két ütemben a régi román is­kola területén bővítéssel építenek legalább napi 470 adag előállítására alkalma­sat. A belterületi utak kiépí­tettsége igen alacsony. Az első ütemben a Béke utat. a Rákóczi és a Kossuth ut­cákat, a második ütemben pedig a Batthyány, az Erkel, a Verőfény és a Filimon utcákat építik ki. Az új tervidőszakban ke­rülhet sor az orvosi rende­lő mellett levő lakás mini­mális költséggel történő át­alakításával egy üzemkörze­ti orvosi rendelő és egy vé­dőnői szolgálati hely kiala­kítására. A kétegyházi idő­sek ellátását ma még bizto­sítani tudja a jelenlegi öre­gek napközi otthona. Mivel a településen is nőni fog az átlagos életkor, ezért a tervidőszak végéig az ott­hon bővítését tervezik. Kétségkívül a legizgatot- tabban a távhívási hálózat­ba való bekapcsolást és a kétegyházi telefonok és -vo­nalak számának lényeges gyarapodását várják a helybeliek. Erre is sor ke­rül a következő években. Ahogyan a nagyközséget Békéscsabával összekötő — központi erőforrásból finan­szírozott beruházásként — út építését is nagyon várják a kétegyháziak. (ni) Vidovszkv-emlékkiállitás nyílt Gyomán Pogány ö. Gábor nyitotta meg az állandó emlékkiállítást Fotó: Kovács Erzsébet A múzeumi és műemléki hónap egyik megyénkbeli rangos eseményeként tegnap délelőtt nyitották meg az Endrőd és Vidéke Takarék- szövetkezet gyomai, Kossuth utcai kirendeltségében Vi- dovszky Béla (1883—1973) festőművész állandó emlék- kiállítását. A megjelenteket — köztük a magyar polgári festészet jeles alkotójának családját — Jenei Bálint, a városi jo­gú nagyközségi tanács elnö­ke köszöntötte, majd mél­tatta a pénzintézet segítő készségét az emlékszoba megvalósításában. A tíz nagyméretű festményt be­mutató emlékszobát — amelyben a művész néhány személyes használati tárgya is helyet kapott — Pogány ö. Gábor művészettörténész avatta föl. Megemlékező be­szédében részletes műelem­zést is adott a kiállított al­kotásokról. A család nevé­ben Vidovszky Ferenc, a művész unokaöccse, a leg­idősebb leszármazott szólt a megjelentekhez, s egy fel­ajánlást is tett: szeretné Gyomaendrődnek ajándé­kozni a Vidovszky Bélával kapcsolatos irat- és fotótá­rat. Az állandó emlékkiállítást a nagyközönség a gyomai takarékszövetkezet nyitva tartási idejében tekintheti meg a Kossuth utca 30. szám alatt. <N. L.) * * * A Budapesti Művészetbarátok Egyesületének Vidovszky Béla- emlékblzottsága régóta tervezi egy emlékszoba berendezését, Gyomán, a festőművész szülő­falujában. Most jelentkezett a helyi takarékszövetkezet, amely nemcsak helyiséget ajánlott fel, hanem vállalta a kiállítás őrzé­sével, fenntartásával kapcsola­tos költségeket Is. Vidovszky művészetének ma Is sok lelkes híve van az or­szágban, így egyesült erővel in­dult meg a szervezés munkája. Sikerült egy alapot létrehozni, amelyet a békéscsabai Munká­csy Mihály Múzeum további ké­pekkel egészített ki. Megkerült a művész egykori Íróasztala is, amit több vásznán megörökített. A most bemutatott képek kö­zött szerepel a művész egyik első tájképe, amelyet 1907-ben Gyomán festett; egy nagysza­bású vászna az első világhábo­rúból, amelyben Vidovszky ha­difestőként vett részt; láthatjuk a Szüleim című zsánerképet, ami már bővelkedik enteriőr- elemekben; a Halászbárka a Tiszán című alkotását, amely a húszas évek elején Szolnokon készült. (Mint Ismeretes, Vi­dovszky a szolnoki müvészte- lepnek törzstagja volt.) Látunk további hangulatos zsánerképe­ket és Ismét tájképeket, példá­ul Nedec váráról. Sajnos, az „igazi” Vidovszky-enterlörök, amelyek nyomán például Gere- vich Tibor a művészt Európa legjobb enteriőristájának nevez­te, egyelőre nincsenek Itt kép­viselve. Hosszú élete során mintegy háromezer képet festett Vi­dovszky Béla. Népszerűségének főleg a két világháború között állt a tetőpontján, amikor alko­tásait a nagyközönség minden jelentősebb kiállításon láthatta. Munkái külföldi tárlatokra is elkerültek, így Oslóba, Stock­holmba, Velencébe, Bécsbe, Ber­linbe, Drezdába, Moszkvába, Belgrádba, Párizsba, Brüsszelbe, Varsóba, Bukarestbe. A Magyar Nemzeti Galéria húsz képét ői- zi, de vannak alkotásai az Or­szágházban és számos országos közintézmény székházában, mú­zeumainkban is. Az életét és munkásságát elemző kismono­gráfia 1983-ban jelent meg Bé­késcsabán. Születésének cente­náriumi évében négy rangos kiállításra is sor került; utcát neveztek el róla, néhány alko­tásának reprodukcióját levele­zőlapon is megjelentették, egy­kori budapesti lakóházának fa­lára emléktáblát helyeztek el. Láng Miklós, az emlékbizottság vezetője II családjogi törvény megújulása Interjú dr. Markója Imre igazságügy-miniszterrel Az Országgyűlés őszi ülésszakán vitatják meg a család­jogi törvény módosításának tervezetét. Az előkészítést ala­pos társadalmi vita segítette. Az előkészítésről és a ter­vezetről adott interjút dr. Markója Imre igazságügyminisz­ter Miklós Évának, a Központi Sajtószolgálat munkatár­sának. — Miért szükséges módo­sítani a családjogi törvényt? — Népesedési gondjaink, az egyre több veszélyeztetett gyermek, egy sor társadalmi beilleszkedési zavar arra késztetett bennünket, hogy keressük az összefüggést ezek, valamint a családi kö­telékek meglazulása között. A válások száma évek óta 28-29 ezer, és csaknem 30 ezer kiskorút érint. Az el­váltak újraházasodása azon­ban évek óta csökken; nő a gyermeküket egyedül nevelő szülők, főleg az anyák szá­ma, akik, ha szívesen vál­lalnának is gyermeket, több­ségükben rhár nem fognak szülni. A 40 év alatti elvált nők száma ma százezren fe­lül van. A családok mintegy 10 százalékában csak az egyik szülő él együtt kiskorú gyermekével. Az elváltak és gyermekeik helyzete anyagi­akban és érzelmekben is ál­talában hátrányosabb, mint a házasoké. Sokan elmagá- nyosodnak, az élet perifé­riájára sodródnak. A veszé­lyeztetett gyermekek több, mint harmada szétbomlott családból kerül ki; a fiatal­korú bűnelkövetők csaknem felét egy szülő nevelte, vagy szülők nélkül nevelkedett. A bűnelkövetők között három- szor-négyszer több az elvált, mint a házasságban élő; ön- gyilkosságot két és félszer több elvált követ el, mint házas. A nyilvántartott alko­holisták között is háromszor annyi az elvált, mint a csa­ládban élő. Családpolitikánk ezért központi feladatnak te­kinti a családi élet megszi­lárdítását, s az erre irányu­ló, komplex intézkedések között kerül sor a családi viszonyok belső rendjét sza­bályozó családjogi törvény módosítására is. — A kiegyensúlyozott há­zasság és családi élet az egyéni és a társadalmi ér­dekek szempontjából is fon­tos számunkra. A társadalmi gyakorlat mégis más. Mi en­nek az oka? — Társadalomtudományi kutatások eredményei szerint lakosságunk nagy többségé­nek eszménye a szilárd és tartós házasságon alapuló, szép családi élet. A válást rossz dolognak tartják. A házasságok csaknem három­negyede sikeres. A közvéle­mény azonban évek óta nem a jól sikerült házassá­gok tapasztalatairól kap tá­jékoztatást, hanem olyan nézetek kaptak nyilvánossá­got, amelyek a házasság és a családi élet nehézségeit, fo­nákságait eltúlozva a család­bomlást elkerülhetetlennek, természetes folyamatnak tüntetik fel. Ezzel családel­lenes hangulatot, kételyt, bi­zonytalanságot keltenek. A házasság tekintélye megtépá- zódott. Ebben szerepe volt az értékrend általános elbi­zonytalanodásán, a túlzó önérvényesítési törekvések elterjedésén kívül annak is, hogy a házasok az egyedül­állókhoz képest hátrányban vannak. Ez számos esetben válásra, sokszor látszatválás­ra és házasságkötés helyett rövidebb-hosszabb ideig tar­tó élettársi viszonyra ösztö­nöz. Kétségkívül a harmo­nikus családi élet megszer­vezése napjainkban sokkal nehezebb, mint korábban volt. A kétkeresős családok­ra háruló terhek nagyok. Szükséges, hogy a társada­lom e terhek egy részét át­vállalja, illetőleg könnyítse; családpolitikánk számos fo­lyamatban lévő szociálpoliti­kai, foglalkoztatáspolitikai, lakáspolitikai és egyéb in­tézkedéssel ezt is tette. Szük­séges továbbá az, hogy a családi terhek a családta­gok közt is arányosabban osztódjanak meg. Ezt nehe­zíti, hogy a családi szere­pekről kialakult hagyomá­nyos felfogás makacsul to­vább él, és sok esetben a házastársak közt feszültsé­geket, konfliktusokat, meg- hasonlottságot vált ki. — A társadalmi gyakorlat jelenlegi alakulásában van-e része a jognak, és mit vár­hatunk a családjogi törvény módosításától? — A törvénymódosítástól túlzás lenne a problémák gyökeres megoldását várni. Mindamellett a jognak le nem becsülhető szervező és nevelő szerepe van a csalá­di viszonyok alakulásában. A bírói gyakorlat, különösen a családjogi törvény hatályba lépését követő évtizedekben sokat tett az új típusú, de­mokratikus házasságmodell magatartási követelményei­nek elterjedéséért. Később a megegyezéses válás beveze­tése után, ez a nevelő sze­rep beszűkült. Ennek követ­keztében is elterjedt az a téves nézet, hogy az állam érdektelen a házassági ma­gatartásokkal szemben, nem is avatkozhat be a házastár­si konfliktusba, hiszen a házasság „magánszerződés”, nem intézmény. A válás könnyű lehetősége, a ' bírói békítés formalizmusa is hoz­zájárult a házassággal kap­csolatos nézetek elbizonyta­lanodásához. Mindezek alap­ján nyilvánvaló, hogy a csa­ládjogi törvény módosításá­tól elsősorban az várható, hogy egyértelművé tegye a házassági-családi viszonyok­ban szükségszerű értékren­det, fejezze ki társadalmunk érdekeltségét, a házastársi­családi viszonyok megszi­lárdításában. — A törvénymódosítás te­hát megszigorítja a válás fel­tételeit? — Nem a válás feltételei­nek megszigorításáról van szó. Következetesen érvényt kell szereznünk azonban an­nak az elvnek, hogy csakis a véglegesen és helyrehozha­tatlanul megromlott házassá­gok bonthatók fel. Emellett a bíróságnak a jelenleginél hatékonyabb segítséget kell nyújtania a válni szándéko­zóknak ahhoz, hogy — ahol ennek megvan a lehetősége — nézeteltéréseiket, sérel­meiket békésen rendezzék. A megegyezéses válást ugyan­is fenn kívánjuk tartani, de csak azok vehetik majd igénybe a bontóper e formá­ját, akik az úgynevezett származékos kérdések mindegyikében, így a vagyo­ni kérdésben is meg tudnak egyezni. Akik pedig legalább három éve külön lakásban élnek, csupán a gyermekkel kapcsolatos kérdések rende­zéséről lesznek kötelesek a bíróságnak számot adni. — Mit tehet még az új törvény a családi élet meg­szilárdításáért? — Fontos a házastársi és a szülői felelősség erősítése. A házasságkötési korhatár nők esetében is 18 évre való felemelése, a házastársak jogainak és kötelességeinek új megfogalmazása a felelő- sebb házastársi magatartáso­kat és döntéseket kívánja ösztönözni. A módosítás a házasok megegyezésének ak­kor is jelentős szerepet tu­lajdonít, ha a házasság kö­zöttük megszűnt; az elvál­tak megegyezése lesz irány­adó elsősorban a gyermekük sorsát érintő döntésekben, a gyermek elhelyezésében, tar­tásában, a vele való kap­csolattartásban. Saját sorsu­kat és gyermekük sorsát rontják azok az elvált szü­lők, akik képtelenek szemé­lyes indulataikon felülemel­kedve elősegíteni a másik szülővel való kapcsolattar­tást. Ezen csak a társadalmi gyakorlat megváltoztatásá­val, józan ésszel és emberi tisztességgel lehet segíteni, hiszen a jog eszközei e probléma megoldásához nem elégségesek. A szülői fele­lősség növelését célozza, hogy a gyermekétől külön élő szülő nemcsak a gyermek sorsdöntő kérdéseiben kap majd együttműködési jogot a gondozó szülővel, s hogy az eddiginél szélesebb körű kapcsolattartásra is igénye lehet. Ezeknek a jogainak a gyakorlása egyben köteles­sége is lesz. — Kevesebb lesz-e az új törvény életbe lépésével a vagyonjogi vita a bíróságo­kon? — Házassági vagyonjogi szerződés kötését jogunk ed­dig kifejezetten tiltotta. A módosítás lehetővé teszi, hogy a házasfelek határoz­zák meg, hogy mi fogja kö­zös vagyonukat képezni, s mi tartozik majd külön va­gyonúkba. A házasok azt is kiköthetik, hogy válásuk ese­tén az egyikük tulajdonát, vagy önálló bérletét- képező lakást a másik házasfél té­rítési és elhelyezési igény nélkül el fogja hagyni. Ügy vélem, ez a lehetőség az új- raházasodásokat is segítheti. — Az újraházasodást mi­lyen további rendelkezések­kel kívánják ösztönözni? — Bármilyen nehéz is a gyermekét egyedül nevelő szülő helyzete, a lakásviszo­nyok, a tartásdíj-fizetési kö­telezettség, valamint a gyer­mekkel való kapcsolattartás nehézségei miatt a másik fél sokszor még hátrányosabb körülmények közé kerül. A gyermektartásdíj megállapí­tásánál a gyermek tényleges szükségleteiből kell kiindul­ni. Figyelembe kell venni mindkét szülő jövedelmi-va­gyoni viszonyait, tartási ter­heit, s az eset körülményeit mérlegelve a tartásdíj a kö­telezett keresetének 15—25 százaléka lehet. A közös la­kás használatáról szóló új szabályozásnak pedig az a lényege, hogy a meg nem osztható lakásból távozásra kötelezett félnek reális, el­vesztett használati jogának megfelelő értékű térítést nyújtson a bennmaradó volt házas társ. —Változnak-e az apaság megállapításának szabályai? — Igen. A származás biz­tonságához fűződő jelentős egyéni és társadalmi érdekek azt kívánják: a bíróság min­den vitatott esetben tüzete­sen vizsgálja meg, hogy ki a gyermek apja. Ezért élettár­si viszony, illetőleg huzamos szexuális kapcsolat esetén is meg kell győződni a bíró­ságnak a származás bizo­nyosságáról. Az apaság meg­állapításához továbbra sem lesz elégséges a vércsoport­vizsgálat. Megszűnik viszont, hogy nemi érintkezés tényé­nek bizonyítottsága esetén a férfit a bíróság tartásdíj fi­zetésére kötelezhette anél­kül, hogy az apasága megál­lapítható lett volna. Ez visz- szaélésekre, a szóba jövő férfiak közötti válogatásra adott lehetőséget. A módosí­tás szerint tartásdíj fizetésé­re csak az kötelezhető, aki megállapíthatóan a gyermek apja. — Megváltozik-e a módo­sítás következtében az örök- befogadás eddigi rendje? — Az örökbefogadási eljá­rás egyszerűsítése érdeké­ben módosulnak az örökbe­fogadásra vonatkozó szabá­lyok. Így például a jelenlegi hathónapos várakozás he­lyett a szülő a jövőben a gyermek születését követő két hónap eltelte után már hozzájárulhat a gyermek örökbefogadásához. Mivel pedig a jövőben a gyermek nevelésére alkalmatlan, a szülői felügyeleti joggal sú­lyosan visszaélő szülő fel­ügyeleti joga gyakrabban megszüntethető, az érintett gyermekek közül is többen kerülhetnek majd örökbefo­gadással megfelelő családi környezetbe, mert ilyen eset­ben a szülő hozzájárulására az örökbefogadáshoz nem lesz szükség. — A házassági-családi vi­szonyok megszilárdításénak a jogokon kívül vannak-e más feltételei is? — Véleményem szerint ki­emelkedő jelentőségű a köz­vélemény, a szemlélet for­málása. A családi életre ne­velésnek az iskolai és egyéb formáit ehhez elengedhetet­lenül fontosnak tartom. Szükséges a ■ házasságkötés előtti tanácsadás új, gazda­gabb jogi, etikai és életviteli ismereteket is nyújtó tartal­mának kialakítása, továbbá olyan szakszerű mentálhigié­nés tanácsadó szolgálat, amelyhez válási krízis ese­tén is irányíthatná a házas­társakat a bíróság. S végül, de nem utolsósorban az új, megnövekedett feladatok el­viselésére alkalmassá kell tenni a jelenleg túlterhelt, nehézségekkel küszködő bí­róságokat és gyámhatóságo­kat.

Next

/
Thumbnails
Contents