Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-20 / 247. szám

I 1986. október 20., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! / Visszhang „11 cikk tartalma megfelel a valóságnak” Szívesen vállaltuk Még szeptember elején megjelent egy pár soros be­számoló lapunkban arról, hogy Üjkígyóson csőtörés tör­tént, amelyet példás gyorsa­sággal állított helyre a Víz­mű, a Kemikál és a tanács néhány dolgozója. Az írásra reagálva egy újkígyósi olva­sónk (aki aláírta sorait, de levélben kért választ) a kö­vetkezőket írta: — Olvastam a szeptember 1-i, hétfői Békés Megyei Népújságot, a „Gyors munka volt” című cikket, melyben nagy tévedést- olvastam. A cikk-ügyben írt munkát nem úgy végezték el, mint ma­guk közölték. Láttam azt a munkát, amelyikről maguk írtak. Ez a munkavégzés Október 6-án a Budapest­ről 15 óra 25 perckor Békés­csabára induló gyorsvonat­tal utaztam Szeghalomra. Gyomán azonnal volt csatla­kozás. Szeghalmon nagy meglepetésemre ehhez a vo­nathoz nem jött ki busz, ta­xi sehol. Elindultam gyalog. Nagyon fájós lábú, bottal járó, idős ember vagyok. Ami másnak félórai út, ne­kem kétórai. Minden 15—20 lépés után meg kellett áll- nom, mert fulladok. A vá­rosból az állomás felé jött egy személygépkocsi. Látom, nem úgy történt, ahogy meg­írták. Idézem: „A vízmű he­lyi dolgozói, valamint a Ke­mikál és a tanács néhány dolgozója azonnal munkához láttak.” Ez nem így történt, mert a tanácsnál nem volt már munkavégzés, minden­kinek lejárt a műszakja ak­korára, amikor ez a csőtörés* történt, és nem lehettek ott, ahogy Önök írják, és a Ke­mikál dolgozói sem lehettek ott, mivel csak egy ember végezte ezt a munkát el. Ezt a csőtörést javító munkát vé­gig láttam, mert egy vízmű­munkás végezte el ezt az összes munkát... Téves tájékoztatást kap­tunk volna? Nosza, továbbí­tottuk a levelet a Békés hogy megfordul és megáll. Szól nekem, „ha a városba megy, szívesen elviszem”, Nagyon megörültem, mert kínszenvedés a gyaloglás ne­kem. Hálából kétszer annyit akartam fizetni neki, mint amennyiért a taxi szokott vinni. Határozottan, de ud­variasan elutasította. Még a nevét sem kérdeztem meg meglepetésemben. Ezúton na­gyon köszönöm a szívességét. Büszkék lehetnek rá a szü­lei, hogy ilyen fiút neveltek. Vígh Gyuláné, Szeghalom Megyei Tanács V. B. titkár­ságára, s a szervezési és jogi osztály kivizsgálta az ügyet. Megállapításuk a következő: „A Népújság 1986. szeptem­ber 1-i számában megjelent cikk tartalma megfelel a va­lóságnak. A kérdéses hiba kijavításában Bozsik István és Prágai János vízmű-dol­gozó, Huszka József, Korcsog Mátyás és Fodor József Ke- mikál-dolgozók, valamint Csányi János, az Üjkígyósi Nagyközségi Tanács V. B. szakigazgatási szervének dol­gozója vett részt, valameny- nyien csak a hiba kijavítása után távoztak a helyszínről.” * * * Nos, akárhogy számolunk, a hat az hat — és nem egy. miként olvasónk látni vélte. Gyors, udvarias kiszolgálás A BHG 8-as számúr békéscsa­bai gyára nyugdíjastalálkozót szervezett, melyet egybekötött egy autóbusz-kirándulással a Szarvasi Arborétumba. A cso­portot Lipták Mihályné párttit­kár és Szpevár Lászlóné sze­mélyzeti osztályvezető vezette. A szarvasi kemping étermében ebédeltünk. Kiszolgálásunkat Alföldi Sándor üzletvezető pél­dásan szervezte meg. A gyors, udvarias kiszolgálásért, a jó el­látásért elismerés illeti az ét­termet. Ugyanakkor a nyugdí­jascsoport köszönettel vette a kirándulás megszervezését a gyáregység vezetőjétől. A nyugdijascsoport nevében: Dézsi Ferencné Az Orosházi Üveggyár épí­tőüzemében, a Birkás Imre szocialista brigád tagja va­gyok. Brigádunk patronálja az orosházi I. számú öregek napközi otthonát, amely a Deák Ferenc u. 14. szám alatt van. Nemrégiben az öregek napját ünnepeltük együtt az idős emberekkel. Brigádunk kőműves, aszta­los, parkettázó, üvegező szak­munkásokból tevődik össze. Az épület, ahol az idősek otthona van, eléggé megron­A nagyszénási nyugdíjasok klubja szeptember 28-án zár­ta nyári programját. Előze­tes terveinkben szerepelt az Orosházi Üveggyár megláto­gatása, majd egy budapesti kirándulás, amely igen tar­talmas volt. Ezt egy Békés megyei körút követte: Bé­késcsabán át Gerla, Vésztő, Mágori monostormúzeum, Szeghalom és a Kondorosi csárda. Megrendeztük a nyá­ron Nagyszénáson a megyei nyugdíjasklubok Ki mit tud?-találkozóját is. Végül szeptember 28-án a batto- nyai nyugdíjasok hívták ta­Kirándulás a laktanyába A fegyveres erők napja al­kalmából a csorvási általá­nos művelődési központ szer­vezésében ötven tanulótár­sammal az orosházi határőr laktanyába látogathattunk el, ahol nagy szeretettel fogad­tak bennünket. Először azt mutatták be, hogy mire ké­pes egy betanított határőr kutya. Ezt követően szétnéz­tünk a csapatmúzeumban, ahol sok, a felszabadulás előtti emléktárgyat, sőt tö­rökkori fegyvert, kardot, pán­célt is láthattunk. A múze­gálódott. Hogy környezetüket otthonosabbá tegyük, elvál­laltuk — szívesen vállaltuk —, hogy a konyha, valamint az előtér és a folyosó elavult padozatát felszedjük, újra­betonozzuk, és új pvc-padlót ragasztunk rá. A levelet azért írjuk, hátha megyénkben többen is követik példánkat, hiszen az idős emberek meg­érdemlik a gondoskodást. A brigád nevében: Tóth János lálkozóra Mezőkovácsháza, Végegyháza és Nagyszénás klubjait. A csaknem 200 fős találkozón igen szép napot töltöttünk együtt. Megkoszo­rúztuk a felszabadulási em­lékművet, ellátogattunk az SOS gyermekfaluba. A falu egy kedves kis lakója örömmel tárta karjait fe­lénk. mi pedig felemelő ér­zéssel szorítottuk őt és tár­sait magunkhoz. Ez a nap szép emlék marad számunk­ra. Érdemes ilyen napokért békében az idős kort meg­érni. Kiss György klubvezető, Nagyszénás um közepén elhelyezett régi zászlók között felfedeztük azt is, melyet a határőrség a megalakulásakor kapott. A zászlón szereplő jelmondat azóta is érvényes: „Hatéko­nyabb munkával, céljaink el­éréséért !” Látogatásunk során rájöt­tünk, hogy a katonák is ta­nulnak, csak ők politikát és más katonai dolgokat. Sza­bad idejükben pedig tv-t nézhetnek, rádiót hallgathat­nak, olvashatnak. A lakta­nyára a rend és a fegyelem volt a jellemző. Nagyon örültünk, hogy megismerkedhettünk a kato­nai élettel. Szente Anna, 7. osztályos rajtudósító Elveszett egy táska A Hidasháti Állami Gaz­daság bejárójával szemben 1986. október 12-én, 14 óra körül elveszett egy táska, benne egy gyerekhátizsák. A hátizsákban körülbelül 4000 forint értékű horgászfelsze­relés volt. Mire az öcsém visszament'' érte, egy piros Zsiguli vezetője autójába tet­te, és elvitte. Nagyon bánt bennünket a dolog, mivel öcsém iskolába jár, több éven keresztül az összes zsebpén­zét erre költötte, s nehéz lesz neki mindent újra be­szerezni. Azóta is várja a Zsiguli vezetőjét, hogy majd jelentkezik, mivel a háti­zsákban pontos név és cím is szerepel: Püski László, Murony, Rákóczi út 4. Bízunk a becsületességében, és előre is megköszönjük a szívessé­gét. Balog Istvánná, Murony Szerkesztői üzenetek Gyarmati Ferenc és felesége» Kun Mária, Tarhos: Gratulálunk 50. házassági évfordulójuk al­kalmából, s kívánjuk, hogy jó egészségben ünnepelhessenek még sok kerek évfordulót. * * * Horváth Gyuláné, Orosháza: örömmel olvastuk az illetéke­sek tájékoztatását, * amelyben elismeréssel írnak házi gondo­zási munkájáról. Minden jel ar­ra mutat, hogy hovatovább nyugodt, rendezett körülmények között élhet és dolgozhat levél­írónk, ehhez kívánunk jó egész­séget, sok türelmet és kitartást. * * * Szűcs Judit és Lugóczki Má­ria, Szarvas: A szabálytalan autóbuszvezető ,,Megrovás” fe­gyelmi büntetést kapott. A sér­tő megjegyzésekért viszont diák levélírónkat nem éppen dicsé­ret illeti, annál inkább, mert a forgalmi szolgálattevő mit sem tudott még akkor a járatkima­radásról. * * * Többeknek: Kérjük levélíró­inkat, legyenek türelemmel, mert anyagtorlódás miatt szá­mos levelet még nem tudtunk közreadni, illetve azokra vála­szolni. Csanádapáca Ilyen fiatalok is vannak! Nyugdíjasok nyara Véradás, tiidöszűrés Halálos üzemi balesetek Csanádapácán minden év­ben megszervezi a tanács és a Széchenyi Tsz a véradást, és biztosítja a kötelező tüdő- szűrés feltételeit. Mint vörös­keresztes tag, mindig részt veszek a véradáson, és ter­mészetesen a tüdőszűrésen, a többi vöröskeresztes aktívá­val együtt. Nálunk a véradás és a tüdőszűrés is zökkenő- mentesen zajlik le. Legutóbb tüdőszűrés volt nálunk, és a Gyuláról, valamint Oroshá­Irány a Duna-kanyar A Bucsai Üjbarázda Termelő­szövetkezet nyugdíjasat az idén, szeptember első felében a Duna­kanyarban tettek emlékezetes ki­rándulást. Balogh Sándor volt az idegenvezető, aki egyébként nyugdíjas, okleveles árszakértő. A főváros után Szentendrét érin­tettük, ahol, megnéztünk néhány nevezetességet, így többek kö­zött Kovács Margit gyűjtemé­záról érkezett egészségügyi dolgozók nagyon figyelmesek voltak. Például sok fiatal anyuka érkezett, kisgyerek­kel, és ha éppen pihenő volt, soron kívül behívták őket, hogy ne kelljen várakozniuk. Ha sokan voltak, és a gyer­mekhangot meghallották, szintén így tettek. Ügy vé­lem, mindehhez kommentár nem is kell. nyét, és a szerb templomot. Ebéd után Visegráddal ismer­kedtünk. majd az esztergomi ba­zilika következett. A sok törté­nelmi emlék, a múlt felidézése elgondolkodtatott, megrendített bennünket, s nyomot hagyott az emlékezetünkben. Nekünk fiata­labb korunkban nem állt mó­dunkban, hogy ezeket a tájakat felkeressük, s örülünk, hogy nyugdíjasként azért eljutunk ezekre a helyekre is. Bére« Antal Buda Talán megcsúszott. Nem volt vízszintes Fékút nincs Munkatársak. Néha csak kollégák, máskor viszont en­nél többek egymásnak: ba­rátok. Ám még ha nem is kedvelik egymást, egymásra utaltak, s ha a másik majba jut, gondolkodás nélkül segí­tenek rajta. Az ember egye­dül szinte semmilyen nagy­üzemi munkára nem alkal­mas. A dolgoknak minimum két végük van. Ha valaki az egyik végét rosszkor engedi el, abból nem sok jó szár­mazik. Munkatársak. Néha csak kollégák, máskor barátok. Aztán váratlanul történik valami, s egymás gyikosai lesznek. Két kép. Az egyiken több száz mázsás gépszörnyeteg. A másikon egy ember fek­szik a földön. Alteste szétla­pítva egy vértócsában. Az úgynevezett prizmázó- gép a cukorrépa deponálását végzi Sarkadon. Két kezelő­je van. Október 3-án, péntek reg­gel 7 óra 20 perckor az egyik kerék alá beszorult az a fémhordó, amiben a gép gázolaját tartják. A gépke­zelők megbeszélik, miképp veszik ki a hordót. A segéd­gépkezelő odamegy a hor­dóhoz, a gépkezelő elindul a géppel. A segédgépkezelőn átmegy a rettentő súly. Hogy pontosan mit beszélt meg a két ember, azt talán soha meg nem tudjuk. A vizsgálat jelenleg még töb­bet aligha állapíthat meg: pontatlanul egyeztettek. A beszorult hordó a gépkezelő állásából nem volt látható. Esetleg egy visszapillantó tükörrel igen, de arra a gép tervezői szerint nincs szük­ség, hiszen a gépkezelő csak akkor indíthatja el a gépet, ha kezelőtársát látja. S az is biztos, hogy a bajt elindító hordónak egyszerű­en nem volt helye. Csak há­nyódott a gép körül, és a gép alatt. Azóta találtak ne­ki helyet. A gépkezelő vallomása sze­rint társa nem a megbeszé­lés szerint mozgott. Talán megcsúszott, abból keletke­zett a baleset. A segédgépkezelőnek nem lehet vallomása. Hegedűs István szörnyethalt. 47 éves volt. Ugyanezen a napon fél 12-kor Békéscsabán, a Gyó- ni Géza utcában egy 44 la­kásos épület kizsaluzásán dolgozott a Békés Megyei ÁÉV egyik brigádja. A da­ru letette az egyik sarok­zsalut, kioldották a kötelet, s akkor a sokmázsás szerke­zet váratlanul eldőlt. A sar- kadkeresztúri Barócsi Jenő 52 éves kubikos rossz helyen állt, s nem volt ideje ellép­ni. A halálos baleset jegyző­könyvében ismerős sorokat olvashatunk. A brigád ápri­lisban kapott utoljára mun­kavédelmi oktatást, holott negyedévenként feltétlenül időt kell erre szakítani. Rá­adásul erre a munkahelyre, erre a munkavégzésre egyál­talán nem kaptak, hiszen áprilisban még másutt dol­goztak. Az építésvezetés nem ké­szített organizációs tervet, s ez meg is látszik a rendezet­len munkahelyen. A zsaluk tárolására kijelölt hely al­kalmatlan: nem vízszintes. Nem volt vízszintes... Milyen egyszerűnek tűnik: ha vízszintes, akkor ... De a halálos baleset olyan, mint a történelem: megismé­telhetetlen. Október 7-én délután ne­gyed 3-kor a Kardoskűti Rá­kóczi Tsz magtárában Buzi Gábor gépkocsivezető épp befejezte a háztáji kukorica rakodását. Teherautója mö­gött állt, mikor egy autó­busz a magtár elöl indulva bevágtatott, és a 43 éves gép­kocsivezetőt odanyomta sa­ját teherautójához. Féknyo­mot nem találtak. Az autóbusz vezetője, a békéssámsoni Györgyi Fe­renc azt vallotta, ő nyomta a féket, de hiába. Az első vizsgálatok fékhibát nem ál­lapítottak meg. Azóta a fé­ket szétszedték a szakembe­rek. Bármi is lesz vizsgála­tuk eredménye, az tény. hogy a magtárba ugyancsak ra­kodni érkező busznak nem sok oka volt ekkora sebes­séggel megtennie azt az alig 30 métert. A buszvezető tud­ta, hogy a teherautó ott áll. és mindjárt végez, s azt is, ha ő odamegy, tőle nem tudnak kijárni. Miért ment oda, hiszen munkatársa alig egy perc múlva indult volna kifelé. Valami magyarázat bizto­san lesz. Mert magyarázat mindig van. Mindenre lehet mentsé­get találni. De ez már csak az ő hely­zetén javít. Megyénkben csaknem há­rom hónapig nem volt halá­los üzemi baleset. Hogy mi okozta ilyen rövid idő alatt ezt a hármat? Talán egy frontátvonulás, arra min­dent rá lehet kenni. Tapasztalatlanság, sőt, bárgyúság volna azt hinni, hogy a korábbi három hó­napban nem voltak szeren­csésen megúszott esetek. Va­lahogy úgy van ez — fordí­tott előjellel —, mint a lottó. Mindig ugyanannyit vesz­nek, mégis néha hónapokig nincs ötös. Aztán meg egy héten három. Pedig azon a héten is ugyanannyi szel­vényt címeztek a szerencsé­hez. És megcímezzük szelvé­nyeinket naponta a balsze­rencséhez is. Csak épp az utolsó pillanatban még sike­rül fékezni, vagy az áldozat­jelölt elugrik a gyilkos erő elől. De ezekről nem készül jegyzőkönyv, nem írnak új­ságcikkeket. Minek, áldozat nélkül hatástalanok volná­nak. Ha van áldozat, akkor azok. akik ott voltak, meg­jegyzik a leckét. Ök talán. Másoknak azonban az egész nem több, mint egy olvas­mányos mese néhány idegen bajba jutottról. Hiszen velük ilyen nem történhet. Figyelem az egyik brigá­dot. Beszélgetnek, megtár­gyalják a meccset, az esti fil­met, a kocsi fogyasztását, a kapást. Heccelik egymást, mosolyognak. Hátbaverések, kézfogások. Gépre szállnak, intenek egymásnak. Felbőg­nek ‘ a gépek. Szelíd, kezes jószágok. Amerre irányítják őket, arra mennek. S ha egy ember kerül út­jukba: annyi .. . Ungár Tamás TISZTELETTEL, DE NEM ÍGY... Az aradi vértanúk emlé­kére Békéscsabán utcákat neveztek el emlékük nemzeti ke­gyelethez méltó őrzésére. Ennyi tisztelettel tartozunk vala­mennyiüknek. De az egyenesen megmagyarázhatatlan, hogy a késői utódok, mint a képen is látható, milyen módon tisz­telik vértanúink emlékét Fotó: Szőke Margit Tóthné Fodor Ilona Csanádapáca

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents