Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-16 / 244. szám

1986. október 16., csütörtök

o

T <r '- ' * ’ÍS

Sirató

Sírjunk, közösen zokogjunk, hátha feltámad hamvaiból egy igen szép Békés megyei kezdeményezés. Az történt ugyanis, hogy a közvélemény szeme láttára csendben, szinte észrevétlenül cserélték ki az ipari szövetkezetek termékeit butikszerűen árusító üzlet cégtábláját á Dél- texére. Az esemény mögött az áll, hogy Békés megye könnyűipari ágazatához tartozó szövetkezetei nem tudtak megegyezni abban, hogy ez a Kiszöv közös alapjaiból létesített üzletsor — amely /Békéscsabán a Szabadság téren, a pártszékházzal szemközti oldalon létesült — a kor követelményeihez alkalmazkodva szövetkezeti közös érdekeltségű, valójában butik rendszerű üzletté váljon.

Először tehát sirassuk meg az emberi önzés, makacsság, az újtól való félelem szövetkezetbe mentett hordozóit, mert képtelenek voltak megérteni saját érdekeiket. Azután sirassuk azt, hogy e széles megyében nem volt senkinek bátorsága, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse az érdekelteket és felvilágosítsa őket arról, hogy az a gyakorlat, amit külön-külön olyan jól csinálnak — ugyanis valamennyi érdekelt ipari szövetkezet saját üzleteiben árulja termékeit —, az együtt is mehet. Összefogással talán még könnyebben is és költségre elviselhetőbben.

És most zokogjunk azon, hogy a könnyűipari ágazat szövetkezeteiben előállított csaknem 2 milliárd forint értékű árutermelésből ebben az egyetlen szövetkezeti butikba azért nem adnak árut, mert állítólag sok a bérmunka, kevés a saját anyagos termelés és amit termelnek, annak országon belül máshol Is piaca van.

Tévedés ne essék, és előre is bocsánatot kérek mindazoktól, akik nem így és ennyire fájdalmasan látják az egyetlen szövetkezeti butik békéscsabai lehetőségét. De megvallom, őket is siratom, mert tisztánlátásukat semmiféle ellenintézkedés nem követte, sőt hallgatásukkal ők maguk is jbeálltak a szűklátókörűek sorába, és ezzel áldásukat adták egy szép és jó kezdeményezés halálára. Sirassuk tehát őket, de biztassuk azokat, akikben még él valamilyen becsvágy arra, hogy a világban oly nagyra becsült Békés megyei ipari szövetkezetek által gyártott termékek eljussanak Békéscsabára, abba a butikba, melynek alapításánál fogva .ők és csakis ők a jogos tulajdonosai. Kérem, és kérjük szövetkezeti vezetőinket, találjanak egyetértést, működjenek együtt, hogy ne csak London, Párizs, München, Moszkva üzleteiben csodáljuk termékeik gazdag skáláját, minőségét, hanem idehaza, Békéscsabán is. Higgyék :el, felszáradnak a könnyek, rögvest mosolyra gerjednek a tekintetek. És már ettől a gondolattól sem sírok tovább.

D. K.

Fedél alatt az alma

Befejeződött az almaszüret a Füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Százharminc hektáron termesztettek almát Jonathan, Starking, Golden, Staymared fajtákból. Az idén a vártnál kevesebbet szedhettek, hiszen a tavaszi fagy jelentős kárt okozott a gyümölcsösben. A leszüretelt 3500 tonna alma egy része, mintegy 800 tonna szovjet és cseh exportra kerül. Folyamatos a belföldi értékesítés is. A megyei vállalatok dolgozóinak eddig 100 tonnát szállítottak, várhatóan még 300 tonnányi iránt van igény.

Folyamatos az úgynevezett ipari alma feldolgozása, ösz- szesen 250 tonna almát zúznak össze. A téli ellátásra egyébként 600 tonnát tárolnak a hűtőházban. A többit december végéig exportra szállítják.

Fotó: Szőke Margit

Ök is versenyeznek. A Békéscsabai Konzervgyárban sok fiatal dolgozik, s különösen a KISZ-esek végeznek jó munkát. A konzervgyári KISZ-szervezet a IX. párt- kongresszus tiszteletére különféle vállalásokat tett. Csökkentik az áruk romlását. s energiát, valamint nyersanyagot és segédanyagot takarítanak meg. A gyárban 142 fiatal eddig 2 millió 98 ezer forint termelési tervtúlteljesítést ért el. Kilenc- venketten csaknem 900 óra társadalmi munkát végeztek. Ifjúsági brigád is dolgozik a konzervgyárban. Nagy Sán- dorné ifjúsági brigádja a kongresszusi vállalását eddig időarányosan 139,6 százalékra teljesítette, s 90 órán át dolgoztak társadalmi munkában. A konzervgyári fiatalok bíznak abban, hogy továbbra is jó eredményeket érnek el a pártkongresszus tiszteletére. (Békés Megyei Népújság, 1966. október 14.)

Elismerés a polgári védelmi gyakorlat résztvevőinek.

Az elmúlt héten Békéscsabán, a Szabadság Termelő- szövetkezet polgári védelmi egységparancsnoksága gyakorlatot tartott. Az igen jól sikerült gyakorlat után a városi parancsnok két termelőszövetkezeti tagnak oklevelet, hatnak pedig könyvjutalmat adott át. (Békés Megyei Népújság, 1966. október 16.)

Légy a pohárban

Somogyi úr nem hagyja magát

All a hajsza,

Áll a bál, a pénz körül.

(Goethe: Faust)

Somogyi úr makacs kis ember. Termetét meghazud- tolóan szívós és kitartó. Sőt! Erős is. Hatalmas táskáját az íróasztalomra teszi, iratköte- geket vesz elő, indulatát elfojtva beszél. Nem ül le, járkál, az igazát keresi, mondanivalóját papírral próbálja erősíteni. Igazi kocsmáros. Pihentetésképpen mesél. A kricsmik sötét világáról, a megvillanó késekről, a duhajkodásokról, a részeg hústoronyról, akit a biliárdasztalra, a kőpadlóra kénysze- rített.

Somogyi Béla, a gyulai székelycsárda volt szerződéses üzletvezetője nem hagyja magát. Légy került a poharába, most fut a pénze után. Csaknem félmillió forintja úszik. Sokan kárör- vendöen szemlélik a vergődését, hiszen a fáma szerint egy „menő” réteg reprezentánsa. Állítólag elég megnyitni a sörcsapot, hogy még abból is pénz dőljön. Somogyi úr mára csak az ajtókat nyitogatja, kilincsel, ügyvédet fogad. Szeptember 15-én megkapta a munkakönyvét a Békés Megyei Vendéglátó- ipari Vállalattól.

— Van önnek képesítése, Somogyi úr? — forgatom az iratokat.

— Már hogyne volna. Általános lakatos, gázkészülék-szerelő, gépkocsioktató vagyok, dolgoztam a Gelká- nál mint szakoktató.

— Nem erre gondoltam, hanem valamilyen vendéglátóipari tudományra.

— Elvégeztem a szakács- tanfolyamot, majd megszereztem a melegkonyhás üzletvezetői képesítést. A vendéglátóipari vállalathoz 1976 májusában kerültem. Általában üzletvezetői megbízásokat kaptam itt Gyulán. Különböző italboltokat, büféket irányítottam, mellettem volt a feleségem, a lányom és a fiam. Mindig oda mentem, ahol szükség volt rám.

— Nem azért kellett vándorolnia, mert hiánya volt?

— Dehogy. Mondom, helyettesítettem, kisegítettem, nyáron a strandon dolgoztam. Gebines koromban is mindig pontosan befizettem a járandóságot a vállalatnak. Tartozásom, leltárhiányom nem volt.

— Akkor bizakodott 1981- ben is ...

— Persze. Licitáltam a Várfürdőben levő fedett büfére amelyet három esztendőre 4 millió forintért hirdettek meg. Az ellenlábasom 250 ezerrel túllépte ezt az összeget, amikor kiszálltam a buliból. Jellemző, hogy a 3 év alatt öt gazdája volt az üzletnek, végül átvette az áfész.

— A székelycsárdával már több szerencséje volt?

— Az elején igen, hiszen a két licitáló hamar visszalépett, 2,2 millióért az enyém lett az üzlet. De rettenetesen rossz állapotba^ volt, mindenképpen fel kellett újítani. Mosdót, kerítést, raktárát, utat, tekepályát építettem, korszerűsítettem a villanyAz őszi búza vetésterületének egynegyedén az úgynevezett művelőutas módszerrel juttatják a földbe a magot az idei őszön a Fejér megyei mezőgazdasági nagyüzemek. A gyorsan terjedő eljárásnak az a legnagyobb előnye, hogy gyorsabbá, hatékonyabbá, gazdaságosabbá

hálózatot, a pultot, a tetőzetet. Megegyeztünk a vállalattal, hogy ezeket a költségeket utólag megtérítik. A szerződés lejárt, a 424 ezer forintot viszont nem hajlandók kifizetni. Bezzegh László, a vállalat igazgatóhelyettese azt mondta: „Két hétig röhögtem rajtad, Somogyi kartárs, amikor a számlát be- küldted.” Mit szól ehhez?

— A szerződésben az áll, hogy 200 ezer forintig költhet, ha ezt túllépi, a saját kockázatára teszi.

— Ez az összeg kevésnek bizonyult, és egyébként is a vállalatnak tettem jót, miért ne vállalhatnánk együtt a kockázatot. Nekem 120 ezer forint értékben adták át az épületet, most több mint egymilliót ér.

— És mi történt augusztus 8-án, az újabb versenytárgyaláson?

— Egyszerűen kigolyóztak. Pedig nagyon szerettem volna újabb 5 évre megszerezni a boltot, ha már ennyi pénzt belefektettem. Legalább 25 üzletre licitáltak azon a napon, de csak ennél az egynél követelték a kéthavi átalánydíj, 124 ezer forint letételét. Mivel erre nem számítottam, nem gomboltam le a „bánatpénzt”, az ellenfelem nyert.

— De a versenytárgyalásra invitáló papírrct rágépelték, hogy hozza magával a kéthavi átalánydíjnak megfelelő pénzt.

— Igaz. Ugyanakkor én arra gondoltam: a 424 ezer forintból futja a bánatpénzre is, mivel ennyivel tartozik a vállalat. Sőt! Felajánlottam : lemondok erről az összegről, ha velem kötik meg az ötéves szerződést.

— Ez viszont törvénysértő.

— Lehet. De azt is meg kellene érteni, hogy nekem elsőbbségi jogom van erre a boltra. Amikor a vállalat üzemeltette, havonta 19 ezer forint volt a vesztesége. Nekem sikerült az éves forgalmat 5,2-ről 6,6 millió forintra emelni. Képzelheti, IV. osztályú árakon! A bérleti díjat, az áru értékét időben befizettem. Most törjem fel az utat, vegyem a hátamra a tekepályát, a raktárakat?

Somogyi úr csomagol, ösz- szeszedi a papírokat, hóna alá vágja a táskát és távozik. Én meg felkeresem Bezzegh Lászlót, a vendéglátó- ipari vállalat igazgatóhelyettesét és megkérdezem:

— Haragszik ön Somogyi Bélára?

— Nem, nem haragszom. Viszont nem tartozik a legjobb szerződéses üzletvezetők közé, izgága ember, sok bajunk volt vele a felújítás ideje alatt is.

— Futott a pénze után, nem?

— Nézze, a felújításra mindenképpen szükség volt. Szerintünk a III. osztályba való soroláshoz 200 ezer forint elég lett volna, ennyi szerepelt a szerződésben is. Áru- és göngyölegraktár helyett fészereket állított fel, a tekepálya szabványon kívüli, az útburkolatot állítólag sörért csinálták. Nekünk

teszi a növényvédelmet, a gyomirtók és a különböző vegyszerek kiszórását.

A módszer lényege, hogy a vetőgép egyes csoroszlyái- nak a lezárásával már a vetésnél utakat hagynak a táblákban a növényvédő gépeknek, s ezzel lehetővé teszik, hogy később taposási kár nélkül elvégezzék a szükséviszont építési engedélyre, előzetes költségvetésre,

számlákra van szükségünk, hogy fizethessünk. Ennek ellenére 1982-től folyamatosan 181 ezer forintot a markába nyomtunk.

— De mi lesz a többivel, a 400 ezer forinttal?

— A tekepálya, az út, a raktárak ügyét szakértővel megvizsgáltatjuk, a bíróság majd eldönti, hogy kinek van igaza.

— Ön szerint szabályos volt a versenytárgyalás?

— Természetesen. Közjegyző előtt folyt minden.

—A Belkereskedelmi Minisztérium állásfoglalása szerint a bevált, régi üzletvezetőket előnyben kell részesíteni.

— Mi pontosan ezt az elvet alkalmaztuk, hiszen a többi üzlet licitálásakor nem kértünk kéthavi átalánydíjat. Csak a 342. számú italbolt esetében. Ugyanis annak a lehetőségét sem szabad kizárni, hogy valaki helyére még jobb lépjen. Ezért Somogyi Bélának nem adtuk meg ezt az esélyt.

— Honnan tudja, hogy az új üzletvezető jobb lesz?

— Október 2-án nyitotta meg újra az üzletet, szépen rendbe hozta belülről is, elégedettek vagyunk. Meg is kapta a III. osztályú besorolást.

— Nem szubjektív egy kicsit a régi üzletvezetővel szemben?

— Elismerem, az vagyok.

Somogyi úr megint itt van.

Nem idegesebb, mint máskor. Papírjaival bíbelődik. Neki szegezem a kérdést:

— Igaz, hogy a tekepálya szabványon kívüli?

— Ezt csak most mondják. Nézze meg, itt vannak a tervrajzok, az építési, a használatbavételi engedély. Az utóbbit 1985. április 24-én adta ki a Gyulai Városi Tanács.

— A bitumenezést valóban sörért csinálták?

— A tükröt mi ástuk ki a családdal, a bitumenezést a tervezőmérnök vállalta, aki azóta meghalt. Fogalmam sincs, hogy kiket alkalmazott. Dolgoztak, én fizettem. Ennyi.

— A volt főnöke szerint a raktárak sem elfogadhatóak.

— Ezt is csak most kifogásolják, annak idején jó volt. Ezek pavilonszerű épületek, lehet vinni, mozgatni, büfének is megfelelnek.

— Számlát sem tudott mindig felmutatni a befejezett munkákról.

— Persze hogy nem. A vállalat nem adott embereket, azt mondták, oldjam meg magam. Olyanokkal kellett dolgoznom, akiknek nem erősségük a számlakészítés.

Somogyi úr csendes. Ül az asztalnál, a csárdáról készült fényképeket rendezgeti. A pohárban üdítő, amelyben veszettül kering, kapálódzik a légy. Egykedvűen bámuljuk. Kimászik, vagy belefullad?

Seres Sándor

ges munkálatokat. Az elmúlt években még csak a kombinátokban, az állami gazdaságokban és a búzatermesztésben élen járó termelőszövetkezetekben alkalmazták a módszert, de a kedvező tapasztalatok alapján az idén már jóval szélesebb körben vezetik be a közös gazdaságokban. A szakemberek szerint az így végzett növény- védelem a repülőgépes vegyszerezés negyedébe kerül.

Terjed a müvelőutas bűzavetés